Miközben a magyar kormány rendíthetetlenül folytatja a hadjáratát a menekültek ellen, az a nemzetközi szervezet, amelynek hazánk is tagja döbbenetes adatokat tett közzé: az ENSZ Menekültügyi Szervezet (UNHCR) legfrissebb Globális trendek (Global Trends) című kiadványából például megtudhatjuk, hogy minden második másodpercben egy újabb ember vált menekültté a világban tavaly.
Immár ötödik éve tart a háborúk, az erőszak és az üldöztetés elől az otthonukból menekülő emberek számának a növekedési trendje, amelynek eredményeként tavaly 16,2 millió ember vált földönfutóvá, s az év végén 68,5 millió ember élt az otthonából erőszakkal elűzve szerte a világon. Azoknak a menekülteknek a száma, akik fegyveres konfliktusok vagy üldöztetés miatt kényszerültek elhagyni a hazájukat, 25,4 milliót tett ki a 68,5 millióból. Ez 2,9 millióval több, mint 2016-ban, egyben a legnagyobb éven belüli növekedés, amit az UNHCR valaha regisztrált. Mindeközben a menedékkérők száma, azaz azoké, akik 2017. december 31-én arra vártak, hogy a menekült státus iránti kérelmük ügyében döntés szülessen, mintegy 300 ezerrel bővülve 3,1 millióra nőtt. Az otthonukból elűzött, ám saját hazájukon belül menedéket találó emberek száma 40 millióra rúgott.
Világszerte minden 110 emberből egy a menekült – érzékeli plasztikusan a probléma nagyságát a hagyományosan a június 20-i Menekültek Világnapja kapcsán közzétett jelentés.
Némi optimizmusra azért lát okot Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa, aki szerint „Van ok némi reményre. Úttörő jelleggel tizennégy ország már egy új dokumentum elképzelései mentén kezeli a menekülthelyzetet,
pár hónapon belül pedig az új Globális Megállapodás a Menekültekről is készen áll majd arra, hogy az ENSZ Közgyűlés elfogadja.”
Mint a Független Hírügynökség is beszámolt róla, a megállapodás elkészítéséről bő másfél éve döntött az ENSZ Közgyűlése, a részletes javaslatot a világszervezet menekültügyi főbiztosságának kell elkészítenie és 2018-as éves jelentésének részeként beterjesztenie. A megállapodás rögzíti a bevándorlókkal szembeni eljárások alapelveit, beleértve az ideiglenes elhelyezésükre, illetve hazatérésük támogatására vonatkozó szabályokat is. Az egyezménynek része lesz egy részletes cselekvési program is.
A harmadik Orbán-kormány azonban már menetközben nekiment a tervezett egyezménynek, és ennek apropóján az ENSZ-nek, az idén márciusban Facebook oldalán arról írt, hogy
„a kormány tájékoztató kampányt indít az ENSZ migrációs csomagjáról.
A szervezet azt akarja, hogy bontsuk le a bevándorlás útjában álló kerítést, folyamatosan fogadjunk be migránsokat, és fizessük a migránsok letelepedését és munkavállalását. A magyar kormány elutasítja ezt. Ragaszkodunk ahhoz, hogy mi dönthessünk a saját jövőnkről. Magyarország dönt, nem az ENSZ!”.
Pedig erről szó sem volt, a február elején nyilvánosságra hozott tervezet a többi között leszögezi, hogy ez egy jogilag nem kötelező erejű dokumentum, amelynek a hatálya (hatásköre) a konszenzusra, a hitelességre, a kollektív tulajdonra és a közös végrehajtásra támaszkodik. Ez az együttműködési keret elismeri, hogy egyetlen állam sem képes önállóan kezelni a migrációt a jelenség természeténél fogva transznacionális jellege miatt.
Az egyezmény megerősíti az államok azon jogát, hogy szuverén joghatóságot gyakoroljanak a nemzeti migrációs politika felett.
Vagyis minden ország maga alakítja ezzel kapcsolatos jogát.
Visszatérve a UNHCR éves jelentésére. Kiderül belőle, hogy a palesztinokat leszámítva a menekültek kétharmada öt országból érkezik: Szíriából, Afganisztánból, Dél-Szudánból, Mianmarból és Szomáliából. A menekültek többsége (58 százalék) városokban vagy azok környezetében él, azaz nem táborokban vagy vidéki körzetekben, továbbá a világ menekült népessége kifejezetten fiatal, hiszen 53 százalékuk gyermek, közülük sokan a szüleik és más felnőtt kísérők nélkül vágtak neki az útnak vagy útközben szakadtak el a családjuktól.
Ahogyan a nagyszámú menekültet kibocsátó országok, úgy az őket nagy létszámban befogadók is kevesen vannak. Törökország az abszolút számok tekintetében 2017-ben továbbra is a világ első számú befogadó országa volt 3,5 millió – túlnyomórészt szíriai – menekülttel. Összességében az UNHCR mandátuma alá tartozó menekültek 63 százaléka mindössze 10 országban talált menedékre.
Libanon fogadja be a legtöbb menekültet a saját lakosságához viszonyítva
