Az első SOS falu 35 éve alakult Battonyán, majd újabb gyermekfalvak jöttek létre azzal a céllal, hogy az szülők nélkül maradt, veszélyeztetett sorsú, bántalmazott gyerekek emberhez méltó, családias környezetben nevelkedhessenek. A magyarországi gyermekjóléti hálózat az osztrák SOS Kinderdorf alapítvány támogatásával jött létre. Ilyen gyermekfalvak 135 országban működnek, de a hazai szervezet támogatása fokozatosan megszűnik, a külföldi alapítvány megszünteti támogatásukat. A hazai SOS falvak jelenleg évente másfél milliárd forintból gazdálkodnak, ezen összeg harmadát a nemzetközi alapítványok adják. A Független Hírügynökségnek az SOS Gyermekfalvak adománygyűjtési és kommunikációs igazgatója Romet-Balla Ágnes azt nyilatkozta, hogy a támogatás megvonásának nincs köze a civil szervezetekkel kapcsolatos hangulatkeltésnek.
A hazai SOS Gyermekfalvakra is rávetült a gyanú árnyéka, mert kötelező feltüntetni, hogy a gyermekintézményt külföldiek is támogatják. A megbélyegzésnek volt következménye?
Előfordul, hogy támogatóink olykor rákérdeznek, külföldről támogatott szervezet vagyunk-e, de eddig se nem vesztettünk, se nem nyertünk támogatót azért, mert a külföldről is kapunk pénzt, illetve amiért viseljük ezt a megkülönböztetést. Legtöbb segítőnk eddig is tudta, hogy az SOS egy nemzetközi szervezet.
Talán mert önöket nem Soros György pénzeli, ami Magyarországon ma nem lenne előnyös. Érzi ön is?
Csak azt érzem, hogy eddig sem pozitív, sem negatív elbírálás nem ért bennünket amiatt, hogy a külföldről támogatott alapítványok körébe tartozunk. A külföldi támogatások jelentős többsége kezdetektől az osztrák SOS Kinderdorf, vagyis a pénz az osztrák anyavállalaton keresztül kerül az országba.
Ha jól tudom, akkor a külföldi alapítvány a falvak működéséhez szükséges költségek közel felé adja, s ezt egészítik ki hazai forrásokból.
Valóban, az állam a fenntartási költségeink huszonegy százalékát fedezte 2017-ben, a többit pedig a hazai cégek és magánadományozók tették ki. A falvakban közel 400 gyerek ellátásáról gondoskodunk. Az állami és egyházi hálózatokkal együtt összesen 23 ezer gyermek szorul ellátásra.
Azt hallotta, hogy még az osztrák kancellár is méltatlankodott egy kicsit, amikor Orbán Viktorral tárgyalt, ugyanis az osztrák adományok miatt megbélyegzik az SOS Gyermekfalvakat Magyarországon?
A kormányfők tárgyalásán nem vettem részt, csak az osztrák államelnök facebook bejegyzéséből értesültem én is, hogy a két politikus között szóba került a hazai SOS Gyermekfalvak finanszírozása.
De azt nem értem, hogy ha a gyermekek gondozása, nevelése állami feladat, akkor önökre – akik a munkát átvállalják – miért terjesztik ki a civilekre érvényes megbélyegző törvényeket?
Ezt a jogalkotótól kell megkérdezni. Miután a hazai törvények természetesen az SOS magyar alapítványára is érvényesek, ezért jogtisztelő szervezetként a honlapunkon is megjelenítettük, hogy külföldi támogatásban részesülünk. Eddig sem állami pályázatot, sem céges adományokat nem vesztettünk emiatt. Tény, hogy bevételeink többsége a nemzetközi SOS hálózatból jön, ami azonban a 2020-as évek elejére teljes mértékben megszűnik majd!
Azért szüntetik meg a külföldi adományokat, mert az osztrák alapítvány kezelői a megkülönböztetés, és az előítéletek miatt berágtak a magyarokra?
Szó sincs erről. Azt, hogy a támogatásunkat a nemzetközi szervezet be fogja szüntetni, illetve radikálisan csökkenti fogja, már évekkel korábban közölték velünk. Ezért is kellett új stratégiát kidolgoznunk, amely segíti, hogy a saját lábunkra álljunk. Azon vagyunk, hogy költségeinket ésszerűen csökkentsük, ugyanakkor bevételeinket jelentősen növeljük, hiszen az osztrák alapítvány már csak két évig vállalja a támogatásunkat.
Viszont az alapító okiratban egyáltalán nem szerepel, hogy csak 2020-ig támogatják az SOS Gyermekfalvakat, s az sem, hogy saját lábra kell állni. Történt valami?
Az SOS hálózat 135 országban működik, vannak nagyon elmaradott térségek, igaz fejlett országok is akadnak, vagyis az SOS a szegény Dél-Afrikában épp úgy jelen van, mint a gazdag Norvégiában. Nemzetközi alapítványként azt szeretnénk, ha egyetlen gyerek sem nőne fel egyedül, valamint, hogy a magukra maradt gyerekeknek összegyűjtött pénzt a leghatékonyabban költenénk el. A nemzetközi támogatónk szerint Magyarország gazdasági szempontból áll olyan fejlett szinten, hogy meg tudja oldani az önálló működést. Az anyavállalat olyan országba csoportosítja energiáit, ahol jóval nagyobb szükség van a segítségre.
A magyar állam képes-e, illetve hajlandó-e a kiesett százmilliókat pótolni, vagy máshonnan kell a pénzt előállítani?
Folyamatosan próbálunk tárgyalni az állammal, hogy elnyerjük ugyanazt a támogatást, amihez a többi, gyermekvédelemmel foglalkozó egyházi szervezet is hozzájut. De biztosan továbbra is csak annyi pénzt kapunk, amennyit eddig. Igaz, előfordult egyedi, célzott állami támogatás is, de ez nem tekinthető automatizmusnak. Amikor csak tudunk, indulunk pályázatokon is, ezzel igyekezve extra forrásokat találni.
Önök éveken keresztül ellátták a menekült gyerekeket is. De egy idő óta ezt a tevékenységüket megszüntették, talán azért, mert az állami szervek inkább éheztetik a menekülteket a határon?
Mi elsősorban a 400 magyar SOS-ben nevelkedő gyerek ellátását végezzük, ők élnek az említett három faluban. Nekik ugyan sok esetben vannak szüleik, de legtöbbjüket elhagyták, elhanyagolták, vagy épp mélyszegénység miatt szorulnak gondozásra. 2015-ben nemzetközi alapítványi forrásból nyertünk pénzt, amelyből elsősorban kísérő nélkül érkezett gyerekeket segítettünk. A három éves program idén június 30-án ért véget.
Miért kellett lezárni a menekültprogramot, s mi történt azokkal a gyerekekkel, akiket korábban elláttak?
A menekültprogramra fordítandó összeghez pályázat útján jutottunk, a pénz külföldről, a nemzetközi SOS alapítványtól érkezett. A programunk elsősorban a kísérő nélkül érkező gyerekek támogatásával foglalkozott, de a tranzitzónában és a befogadó állomásokon nyújtottunk gyermekorvosi segítséget szülőkkel érkező gyerekeknek is. Adtunk nekik enni-inni, szállást és ruhaneműt, ezen kívül pszichés-, orvosi-vagy jogi segítségre is szükségük volt. A hazai gyermekvédelemben a menekült gyerekek ellátása állami feladat, mi legfeljebb kiegészítő szolgáltatásokat nyújtottunk. Ez a program néhány hete lezárult, a program folytatása a kísérő nélküli kiskorúak számának csökkenése miatt sem indokolt.
Ha véletlenül mégis kísérő nélkül érkezne ma egy kiskorú, vele mi történne?
A hazánkba érkező menekült gyerekekkel, ahogy eddig, továbbra is az állami fenntartású fóti gyermekotthon foglalkozik.
A gazdálkodási adataikból az derül ki, hogy pályázati pénzből, vállalati támogatásokból növekszik ugyan az adományok összege, de ez sem pótolja a külföldi támogatás kiesését.
Valóban, ezek a források nem pótolják azt a pénzt, amit a nemzetközi SOS megvont tőlünk, s más célra fordít. Ezért át kell alakítani az egész eddigi hálózatunkat. Mindez szakmai szempontból is fontos, mert a tapasztalatok szerint a gyerekek fejlődését jobban segíti, ha úgynevezett integrált környezetben nőnek fel. Ilyen feltételeket tudtunk teremteni Orosházán, ahol az elhagyott gyerekek épp olyan légkörben nevelkednek, mint azok, akiknek édes szülei vannak. Ezeket a feltételeket a jövőben sokkal kevesebb pénzből kell megteremteni, hisz bevételünk több száz millióval csökken.
Ez azt is jelenti, hogy meg kell majd szüntetni az SOS falvak némelyikét?
Nem. Mind a három falunál különböző koncepciót követünk. Alapvető célunk, hogy a három településen ezek után is jelen legyünk, de át akarjuk alakítani a gyermekfalvakat. Például több olyan nevelőszülőt keresünk, akik saját ingatlanjukban – vagyis immár nem a gyermekfalvak valamelyikében – vállalják a gyermekek nevelését. Az alaptevékenységünk megmarad, továbbra is közel 400 gyereket szeretnénk ellátni, de egy „családban” kevesebb gyereket szeretnénk. Ez azt is jelenti, hogy növelni kell a nevelőszülők számát.
Ha jól értem az lenne a koncepció, hogy ne a korábbi zárt faluban legyenek a gyerekek, hanem az eddigi lakhelytől távol, a nevelőszülők lakásaiban?
Valóban ez lenne a cél, Kecskeméten már ma is olyan nevelőszülőknél helyezzük el a legtöbb gyereket, akik nem az SOS faluban, hanem saját ingatlanjukban nevelik a gyerekeket. Ugyanez igaz az orosházi területen dolgozó nevelőszülők harmadára.
Ebből nem az következik, hogy az eddig népszerű SOS falvakat felszámolják?
A falvakat nem felszámoljuk, hanem átalakítjuk, mert a ránk bízott gyermekek érdeke az, hogy ne a világtól elszigetelten nőjenek fel. Kőszegen például 5 hektáron van a falu. A hatalmas terület fele kihasználatlan, ezért szükségtelen. Terveink szerint az üres területeket parcellázzuk, s eladjuk. S persze minden faluban igyekszünk értékesíteni a kihasználatlan épületeket is.
A falvakat nem akarják eladni?
Falvakat nem, de épületeket és területeket el fogunk adni. Jelenlétünket azonban megőrizzük Kecskeméten, Kőszegen és Orosházán is. Egyébként én a falvak alatt azt az emberi és szakmai közösséget értem, amit az SOS jelent, ezt a közösséget továbbra is fenn akarjuk tartani.
Igaz, hogy máris tucatszám küldik el a dolgozókat a falvak hálózatából, azt hallottam, hogy tíz emberből nyolcat?
Nem igaz. Nem küldtünk el még senkit sem. Bizonyos pozíciókat átgondolunk és adott esetben megszüntetünk, de erre még nem került sor. De azt is meg kell jegyezni, hogy a jövőben jóval több nevelőszülőt alkalmazunk, mint korábban.
Ha jól tudom, már 2012-ben is felmerült, hogy az SOS gyermekfalu hálózat önfenntartó legyen. Ez az alapító szervezet előírása?
Igen, 2012 óta dolgozunk azon, hogy két év múlva már önfenntartóak legyünk.
Előfordulhat, hogy ennek érdekében eddig létező „családokat” kell felrobbantani, szétszedni?
A változás biztosan hatással lesz a gyerekekre és a családokra is, de azon vagyunk, hogy hosszú távon ez csak jó legyen. Igyekszünk gondosan megtervezni az egész átalakítási folyamatot, minden családdal alaposan megbeszéljük a változás lényegét.
Tehát ha szükség lenne rá, valószínű, hogy nem tudják majd növelni a befogadott gyermekek létszámát. Ellátni csak azt a 400 gyereket tudják, akikről az SOS falvakban gondoskodnak?
Nem is akarjuk növelni. Ma az országban 23 ezer gyerek van állami gondoskodásban, a hozzánk hasonló fejlettségű országokban máshol is közel ennyien vannak. Kétségtelen, a veszélyeztetett fiatalkorúak száma folyamatosan nő, de a költségvetésünk nem teszi lehetővé, hogy a jelenleginél több gyerekről gondoskodjunk.
Az viszont már nem lesz az évtizedek óta ismert, elismert SOS gyerekfalu?
Mint hagyományos gyermekfalu, ahol egy körbezárt területen, egymás mellett él az SOS fenntartásában lévő ingatlanokban 8-10 család, feltehetően szép lassan megszűnik. Ennek viszont nem gazdasági, hanem szakmai okai vannak. De továbbra is gondoskodunk 400 gyerekről, s továbbra is jelen maradunk a három településen.
