A nemzetstratégiainak minősített, Liszkay Gábor vezette „Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány” nem újdonság a magyar sajtótörténetben. Korábban is voltak már hatalmas médiabirodalmak.
1918-ban alakult meg a több újságot is birtokló katolikus sajtókonszern, a Központi Sajtóvállalat, amely állandó harcban állt a „destruktív” sajtóval. A sajtókonszernt a katolikus újságírás szellemi atyja, Bangha Béla jezsuita szerzetes, író és szerkesztő alapította. Bangha nagyon erősnek tekintette az általa „zsidó” ideológiának látott „destruktív” irányzatok – polgári radikalizmus, liberalizmus, szociáldemokrácia, kommunizmus – befolyását, ezért határozott nemzetvédelmet akart, a katolikus sajtó harcát a „bankokrácia és az elzsidósodás” ellen. A katolikus sajtókonszern 1944-ben kimúlt.
1921-ben alakult a Stádium Sajtóvállalat, melynek bevallott célja volt a jobboldali eszmék terjesztése, ennek szolgálatába állította lapjait és a vállalat által kiadott könyveket. (Liszkay úr, itt a nagy ötlet!) Az alakulásnál ott bábáskodott az akkor még fajvédő Zsilinszky Endre – Bajcsy nélkül – aki később a magyar antifasiszta ellenállás mártírja lett.
A kormánytámogatást élvező konszern a ’30-as évek végén az egyik legnagyobb magyar sajtóvállalatává vált, munkásságát Dövényi Nagy Lajos szimbolizálta. (Dövényi jobboldali újságíró és író volt, a hírhedt „Tarnopolból indult el…” című antiszemita regény szerzője, a Népbíróság 1945-ben halálra ítélte, majd az ítéletet Veres Péter közbenjárására életfogytiglani börtönre változtatta. Dövényi 1964-ben gégerákban halt meg a „zsidókórházban”.)
A Stádiumhoz tartozó lapok névleg megtartották önállóságukat, ilyen volt például a Nemzeti Sport. (Liszkay úr, utánlövés!) A Stádium a legtöbb állami támogatást kapta, a konszernnél nyomták a MÁV menetrendkönyveit, vasúti nyomtatványait, a Magyar Királyi Posta csekkjeit, űrlapjait, de a Belügy- és a Honvédelmi Minisztériumtól is gyakran kaptak megbízásokat. A Stádium erőteljes fejlődése összefonódott az ország jobbratolódásával, Gömbös Gyula miniszterelnök például korábban a Stádium igazgatósági tagja volt. A kormány anyagi és erkölcsi támogatása, valamint a ’30-as évek végén a liberális és baloldali sajtó visszaszorítása kedvezett a Stádiumnak. A Stádium 1936-ban megszerezte az egyik legjelentősebb nyomda és kiadó, a Pallas tulajdonjogát (a Pallas a ’20-as évek elején még a katolikus Központi Sajtóvállalat tulajdonában volt), közösen adták ki az OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet) nyomtatványait. A Stádium 1944-ben kimúlt.
1945-ben, a Stádium és a Pallas felszámolása után a kommunisták által alapított Szikra Lap- és Könyvkiadó lett a jogutód. A Szikra első vezetője Vas Zoltán volt, első tematikus tervét Révai József készítette. A Szikra 1956-ban kimúlt.
És a múlt nem múlik.
