Kezdőlap Címkék Liszkay

Címke: liszkay

Magyarok, ki a gyepükre! – És a múlt nem múlik

A nemzetstratégiainak minősített, Liszkay Gábor vezette „Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány” nem újdonság a magyar sajtótörténetben. Korábban is voltak már hatalmas médiabirodalmak.

1918-ban alakult meg a több újságot is birtokló katolikus sajtókonszern, a Központi Sajtóvállalat, amely állandó harcban állt a „destruktív” sajtóval. A sajtókonszernt a katolikus újságírás szellemi atyja, Bangha Béla jezsuita szerzetes, író és szerkesztő alapította. Bangha nagyon erősnek tekintette az általa „zsidó” ideológiának látott „destruktív” irányzatok – polgári radikalizmus, liberalizmus, szociáldemokrácia, kommunizmus – befolyását, ezért határozott nemzetvédelmet akart, a katolikus sajtó harcát a „bankokrácia és az elzsidósodás” ellen. A katolikus sajtókonszern 1944-ben kimúlt.

1921-ben alakult a Stádium Sajtóvállalat, melynek bevallott célja volt a jobboldali eszmék terjesztése, ennek szolgálatába állította lapjait és a vállalat által kiadott könyveket. (Liszkay úr, itt a nagy ötlet!) Az alakulásnál ott bábáskodott az akkor még fajvédő Zsilinszky Endre – Bajcsy nélkül –  aki később a magyar antifasiszta ellenállás mártírja lett.

A kormánytámogatást élvező konszern a ’30-as évek végén az egyik legnagyobb magyar sajtóvállalatává vált, munkásságát Dövényi Nagy Lajos szimbolizálta. (Dövényi jobboldali újságíró és író volt, a hírhedt „Tarnopolból indult el…” című antiszemita regény szerzője, a Népbíróság 1945-ben halálra ítélte, majd az ítéletet Veres Péter közbenjárására életfogytiglani börtönre változtatta. Dövényi 1964-ben gégerákban halt meg a „zsidókórházban”.)

A Stádiumhoz tartozó lapok névleg megtartották önállóságukat, ilyen volt például a Nemzeti Sport. (Liszkay úr, utánlövés!) A Stádium a legtöbb állami támogatást kapta, a konszernnél nyomták a MÁV menetrendkönyveit, vasúti nyomtatványait, a Magyar Királyi Posta csekkjeit, űrlapjait, de a Belügy- és a Honvédelmi Minisztériumtól is gyakran kaptak megbízásokat. A Stádium erőteljes fejlődése összefonódott az ország jobbratolódásával, Gömbös Gyula miniszterelnök például korábban a Stádium igazgatósági tagja volt. A kormány anyagi és erkölcsi támogatása, valamint a ’30-as évek végén a liberális és baloldali sajtó visszaszorítása kedvezett a Stádiumnak. A Stádium 1936-ban megszerezte az egyik legjelentősebb nyomda és kiadó, a Pallas tulajdonjogát (a Pallas a ’20-as évek elején még a katolikus Központi Sajtóvállalat tulajdonában volt), közösen adták ki az OTI (Országos Társadalombiztosítási Intézet) nyomtatványait. A Stádium 1944-ben kimúlt.

1945-ben, a Stádium és a Pallas felszámolása után a kommunisták által alapított Szikra Lap- és Könyvkiadó lett a jogutód. A Szikra első vezetője Vas Zoltán volt, első tematikus tervét Révai József készítette. A Szikra 1956-ban kimúlt.

És a múlt nem múlik.

Állománygyűlés

Ma délelőtt állománygyűlés volt a Hír TV-nél. Sok minden kiszivárgott az állománygyűlésről, egymásnak ellentmondó hírek is, de ebben nincs semmi különös, ez így szokott történni.

Nem volt meglepetés, az történt, amire mindenki számított. Hatalomváltás. Jönnek az újak, akik egyébként a régiek. A megújuló Hír TV hamarosan olyan lesz, mint amilyen régen volt.

Állománygyűlés. Ismerkedjünk a kifejezéssel. Kicsit, vagy nem is kicsit, katonásan hangzik, de hát mit tehetünk. így hívják.

Egyre többen vagyunk olyan újságírók, akiknek volt már szerencsénk állománygyűlésen, állományként megjelenni. Ez majdnem mindig úgy történik, hogy bejön egy ember, bemutatkozik és elmondja, hogy ő az új tulaj. És hogy nagyra becsüli az eddigi munkánkat, milyen jó ez a csapat, és mennyire szerencsésnek mondhatja magát, amiért ilyen kiváló emberekkel dolgozhat.

Mely kiváló emberek egy részét még aznap, vagy másnap kirúgják. Esetleg nem rúgnak ki senkit, csak megszüntetik a lapot.

Ez volt a Kurírnál, ahol a Postabank egyik embere közölte velünk, hogy másnap már nem jelenik meg az újság. Mindez az első Orbán-kormány regnálásának elején történt, éppen húsz évvel ezelőtt, 1998. szeptember 30-án. (Úgy tudom, egykori kollégáim emlékbulit szerveznek húszéves megszűnésünk tiszteletére.) Az volt a bűnünk, hogy az akkori – és mostani – belügyminiszterről, Pintér Sándorról, megjelent egy cikksorozat első része. A bombagyárosként elhíresült Dietmar Clodo nevű emberrel való kapcsolatáról szólt ez az első rész, és erről szólt volna a többi is.

Aztán álltam állományként a Metropol szerkesztősében, kétszer is. Előbb csak azt jelentették be, hogy a lap gazdát cserél. Mennek a svédek, és jön Fonyó Károly. Akiről akkor még nem tudtunk semmit. Három percig tartott az állománygyűlés, utána mindenki visszaült az asztalához és bepötyögte a Gugliba, Fonyó nevét. És az jött ki, hogy Simicska.

Három év elteltével újra állománygyűlésen közölték velünk, hogy nincs tovább. Másnap még lesz lap, utána semmi.

Ma délelőtt a Hír TV-nél volt állománygyűlés. Nem tartott sokáig ez sem, a (párt)katonák nem érnek rá sokat beszélni.

Amúgy ez történik az országgal is, mint ami most a Hír TV-vel: olyanná lesz, mint amikor olyan volt, amilyennek a most hatalmon lévők szerették. A Kossuth tér is milyen szépen visszakapta az 1944 előtti állapotot. És Nagy Imre szobrának is azért kell távoznia a Vértanúk teréről, hogy a tér ismét olyan lehessen, mint amilyen 1944 előtt volt.

1944, boldog idők.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!