Életének 91. évében elhunyt Lorán Lenke érdemes- és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, aki több mint harminc esztendeig játszott a Vidám Színpadon.
Kirobbanó energiái voltak Lorán Lenkének csaknem élete végéig. Ez zabolátlansággal is párosult már gyerkőckorában, emiatt kellett eljönnie a Balettintézetből. Nem feltétlenül arra mozdult, amerre a mesternő a többiekkel együtt vezényelte. Kilógott a sorból egész életében. Hamar
figura, fazon, jól megjegyezhető karakter lett belőle,
teltkarcsúvá vált, élettelien nagyhangúvá, bátran használt vaskos színészi eszközöket.
Jó pár évvel ezelőtt barátnőjével, Csala Zsuzsával, akinek halála nagyon megviselte, a Mikroszkóp Színpadon még vagány, bőrszerkós csajokként táncolva, énekelve szinte szétrepesztették a falakat nagy vehemenciájukban. De máig ismert Zágon Istvánnak az a kabarétréfája, amiben Loránnal masnis kislányként mind nagyobbat tódítanak egymásnak, hogy kinek tojt egészen fantasztikus, képtelen ajándékot a nyuszi. Eljutnak egészen odáig, hogy már a ház és a repülőgép is tojásban érkezett hozzájuk, a nyafkán füllentőkhöz.
Lorán tudatosan használta kövérségét, ahogy ezt egy komikusnak tennie kell.
Kedvességgel, öniróniával párosította behemót lényét és elementáris vitalitással.
Azon kevés komikus közé tartozott, akiknek civilben is árad a humoruk, folyamatosan, pergő nyelvvel beszélt, gyakran be nem állt a szája, élő anekdota gyűjtemény volt. Jókedvet teremtett maga körül. Tévékabarékban, szilveszteri műsorokban, a Família Kft. című sorozatban, filmekben, haknik garmadájában, egyaránt ott volt.
Legutolsó szerepeit a Karinthy Színházban játszotta. Ezek közül a legemlékezetesebb Hunyady Sándor Lovagias ügy című darabjában a minden lében kanál, nagyothalló nagymama volt. Persze eljátszott azzal, hogy leginkább akkor hall nagyot, ha ő is így akarja. Szándékosan félrehallott, elferdített, kifacsart szavakat, mondatokat. Jókora élvezettel tekerte ki a jelentésüket, nyíltszíni tapsokat aratva. Időnként ellopta a show-t másoktól, hiszen gyermekkori zabolátlan énje megmaradt.
A Whisky esővízzel előadásában nyolc színésznő társával egyetemben randalírozott a deszkákon.
Az Én, Te Őt! című krimi tenyeres-talpas szobalányaként mindig a legváratlanabb pillanatokban toppant be a hotelszobába, a lehető legnagyobb naivitást mímelve, akár gyilkosságot is megakadályozva.
Miután egyszer otthon megszédült, és a szó szoros értelmében a padlóra, a szőnyegre került, nem tudott felállni, így találtak rá reggel, kijelentette, hogy nem lép többet színpadra.
Most nem csak a színházból, hanem az életből is kiiratkozott.
Humora sokak számára jelentett gyógyírt, mindenki érezte rajta, hogy nagyon szereti az embereket, és ezért cserébe viszontszerették. Markáns, erőteljes színfolttal lett szegényebb a magyar színházi paletta.
