„Minden árulásnak hosszú története van. Orbán Viktor kormányfő és kormánya árulásának is. Dacára annak, hogy ennek nyílt megvallása az elmúlt napok terméke. Ha keresni kellene a pillanatot, amikor az árulás minden bizonnyal megkezdődött, akkor vissza kell mennünk másfél évtizedet, a 2009 novemberi találkozóra, amikor Magyarország azt megelőzően talán leginkább oroszellenes politikusa, az akkori ellenzék akkori vezetője, Orbán Viktor Szentpéterváron négyszemközt találkozhatott Putyinnal. A magyar kormányfő eladta önmaga becsületét, végül eladta hazája becsületét, és eladta hazája függetlenségét és önállóságát. Magyarországnak ma áruló kormánya és áruló miniszterelnöke van.”

Na, ki mondta? Hát persze, hogy az a Gyurcsány nevű! Ő szokott ilyen csúnyaságokat mondani szeretve tisztelt Miniszterelnök urunkról és bandá… úri társaságáról, ahol csak véletlenül, nagy néha, illetve szigorúan elvétve kerül csak a csizma az asztalra, hogy lóhullaték és fehér damaszt kemény kontrasztban egyesüljön. Például Deutsch úr jóvoltából:

„Gyurcsány hazaáruló. Az árulás szerinte (is) bűn. Gyurcsány tehát bűnös. Takarodjon Gyurcsány a közéletből! Ennyi.” (2024. szeptember 27.; 483 like)

Deutsch úr szerencséje, hogy a Facebook ugyan szokott cenzúrázni, de csak valamely embercsoport elleni uszítás esetén, azaz arrafelé hagyják Deutsch urat, hogy nyugodtan kiélhesse magát. Retorzióval nem kell számolnia, a rohadék brüsszeliek pénzéből gondosan hizlalt bankszámlája nem szenved kárt (nettó 3 100 000 HUF/hó, plusz egyéb juttatások). Ennyi.

És tényleg. Deutsch úrnak ebből nem lett baja. Nem csoda, hogy az a szemét Gyurcsány azt hitte, hogy neki sem lesz, ha ilyeneket mond, de tévedett. Mi nem olyanok vagyunk, mint az élveteg brüsszeliták a puhány von der Leyenükkel, nekünk ugyanis van valakink, aki kellő határozottsággal őrködik a Ház biblikus-turulos kipcsák erkölcsi szintjének megtartása felett. Ő a Tisztelt Ház Mestere, aki intézkedik. Ha van baj, ha nincs. Nyilván meg akarja szolgálni a fizetését (4 771 000 HUF/hó), meg aztán igazi macsóként nem viseli el, ha bántják, se őt, se az általa szeretve tisztelt miniszterelnök urat (6 300 000 HUF/hó), aki elintézte, hogy kedvenc házmesterét folyamatosan szórakoztassa a Tisztelt Ház, és még pénzt is kap érte, ami nem mindenkinek adatik – na, talán a cirkuszkritikusoknak, akiknek hivatásuk a cirkuszba járás. A képviselőknek csinálni is kell valamit a pénzükért (1 710 000 HUF/hó), például interpellálnak, törvényjavaslatokat véleményeznek, meg olyanokat mondanak, hogy Orbán áruló, ami csak akkor jut el a néphez, ha a Parlamentben mondják, egyébként a NER sajtó úgy elhallgatja, mint a sicc.

Ez alól a kőkemény, feszített képviselői munka alól kivételek a fideszes és KDNP-s képviselők, akik csak szavaznak, és még azt sem kell kitalálniuk, hogy hogyan, mert előre megmondják nekik. Máskor be sem kell járniuk, egyedül Semjén az, aki éjjel szokott törvényjavaslatokkal beosonni, de azokat nem ő maga írja, hanem a központból kiküldik a címére. Semjén tehát nem honatya, hanem postás. Honatyából, ahogy a mellékelt ábra mutatja, elég a magyaroknak egy. Néha még sok is.

A házmesterre visszatérve, az ő dolga csak annyi, hogy megadja a szót, megvonja a szót, na, maximum kikapcsolja a helytelenségeket beszélő képviselő mikrofonját, valamint adott esetben pénzbírságot szab ki a renitensekre. Főleg azokra, akik veszélyeztetik a Tisztelt Ház vérkomolyságát, holott a Tisztelt Ház jelenleg maga is egy vicc. A mi egy szem honatyánknak ugyanis nem volt elég, hogy a kétharmaddal bármit megtehet, a Parlament teljes kikapcsolásához rendeleti kormányzást vezetett be, és ez addig marad érvényben, amíg Tuvalu szigetén az a legutolsó két törzs is abba nem hagyja a torzsalkodást. Addig rendeleti kormányzás van, és punktum, mert Magyarország biztonságát szavatolni kell. Ki tudja, mi történik, ha Mészárosnak a hosszú és unalmas parlamenti viták miatt nem lehet még aznap átutalni a százmilliárdokat! Még tán Andi méltón megünnepelt szülinapja is elmaradhat, amitől a Jóisten óvja meg kedves mindnyájunkat! Mi lesz akkor velünk, ha a Mészáros klán jogosan megharagszik, és mi lesz a Mészárosék által szponzorált 20 focicsapattal, ami magyar szívügy, tessen mondani?

A Parlamentről kijelenthető, hogy ez az ellenzék egyetlen helye, ahonnan tömegesen tudja elérni a nem ellenzéki szavazókat is, ebből következően neki ott nagy lármát kell csapni, mert a szürke szakmai hozzászólások a választók tömegeit illetően a háttérzaj szintet sem érik el. Így aztán ütőseket kell mondani. Ilyen például a leárulózás.

Ezzel a leárulózással a regnálók szemszögéből nézvést az a baj, hogy rossz színben tünteti fel a leárulózottat, mintegy azt sugallva, hogy az így megvádolt személy önző egyéni érdekből lepaktál az ellenséggel, amely lepaktálás neki ugyan pozitív hozadékú, de a sajátjainak kárt okoz. Ha ezt az ördögi, vagy ami ugyanaz, gyurcsányi sugallást közelebbről vizsgáljuk, a következőket lehet mondani:

• az ellenség definiálása nehézkes, mert az EU meg a NATO elvileg szövetségesünk, de egy ideje már ellenség, Oroszország meg ugyan ellensége mindkét szövetségnek, amelyeknek tagjai vagyunk, de nekünk ennek ellenére mégse. Hanem haver (van az a gáz…).
• Régebben, ha valahol csak egy honatya volt, aki mindent maga döntött el, azt királyságnak hívták, ma már a demokráciákban inkább „egyhonatyás” rendszernek. Mondanak ugyan autokráciát is, de az csúnya szó, ezért ne használjuk. Főleg a Parlamentben ne. A pénztárcánk bánhatja.

Könnyen belátható, hogy a legnagyobb bajt az hozza a fejére, aki az „egyhonatyás” rendszer Honatyáját árulózza le. Ha azt vizsgáljuk, hogy jogosan-e, arról a zavaros ellenséghelyzet miatt fogalmunk sem lehet, de két dolog biztos.

• Az egyik, hogy a mi egy darab honatyánk tevékenysége révén a hírneve/hírhedtsége állandóan növekszik (nem kívánt törlendő). Ez a növekedés neki magának egyáltalán nincsen ellenére, sőt tán ez is volt a cél, hacsak össze nem keverte a „rosszhírű” jelzőt a „világpolitikailag jelentős” jelzővel, és azt hiszi, hogy a kettő ugyanaz.
• A másik következmény, hogy Magyarország a neki ítélt EU-s pénzekből egy jó ideje már nem kap egy vasat sem.
• A fentiek alapján az önző cél és a károkozás rögzíthető, így aztán az egy szem honatya tevékenysége minősíthető akár árulásnak is.

A gonosz Gyurcsány persze tovább gondolta a dolgot, és azt a sunyiságot is feltételezhetjük róla, hogy számított a büntetésre, ezért mondta azt, amit, így ugyanis jóval nagyobba a patália meg a felhajtás, több emberhez is juthat el a hír. Noha a gonosz Gyurcsány jól tudja, mindenki tetszeleghet a büntetés miatt akár még az áldozat szerepében is, csak ő nem (tőle a nép nem fogadja el – Gyurcsány sohasem lehet áldozat, azaz minden gyurcsányellenes húzás jogos), de abban reménykedik, hogy ez az „áruló” jelző az egytelen honatyával összehozva azért csak benne ragad egyesek fejében. Neki így még a büntetés is megéri, hiába szavazta meg a Tisztelt Ház lelkesen, a gonosz Gyurcsányt hidegen hagyja a veszteség.

A következő lépés Strasbourg. Mint tudjuk, Strasbourgban nyert pert Szabó Szabolcs ellenzéki politikus. Az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélete szerint jogsértő volt a megbírságolása, amikor 2018 végén a rabszolgatörvény ellen tiltakozott a parlementi ülésteremben. Ezért visszajár az akkor a fizetéséből Kövér László által levont összeg, azaz Gyurcsányék jó irányban tapogatóznak.

A szemét Gyurcsánynak persze nem a pénz kell, hanem A Honatya megbélyegzése, és ehhez minden eszközt igénybe vesz. Mintha csak hajdani Orbánt látnám Gyurcsány karaktergyilkolásakor.

Régi szép idők… Gyurcsánynak persze a karaktergyilkoláshoz nem kell hazudni. Bőven elég, ha igazat mond.