Nyolcszázmilliárd betét, 350 milliárd hitel, milliárdos nyereségek: ezek a lehetetlenné tett lakástakarékok főbb adatai. Véletlen a Mészáros-gigaholding létrejötte pont most? Konteo vagy nem, majd kiderül, de nem azt tapasztaltuk, hogy semmi se történik véletlenül.
A Fidesz semmit se csinál véletlenül, illetve egyetlen fillért (pláne sokmilliárd fillért) se hagy elveszni, ha sorai gazdasági megerősítése a cél. Ez üt szöget nyilván sok ember fejében, amikor azon gondolkodik, mi lehetett a háttere a lakástakarék-pénztárak (ltp) bő egy nap alatt történt „átalakításának” (Bánki Erik hétfőn délelőtt beterjesztette, kedd kora délután a többség megszavazta, Kövér László azonnal ellenjegyezte, pár óra múlva Áder János aggály nélkül aláírta, s legott a közlönyben meg is jelent legalább az interneten).
Nézzük a száraz tényeket, számokat. Tavaly év végén az ltp-k betétállománya 798 milliárd forint, ebből a legnagyobb a Fundamentáé, 432, az OTP ltp-é 282, az Erstéé 69, az Aegoné 15 milliárd. A folyósított hitelek: Fundamenta 340, OTP 15 milliárd, a többiek nem láthatóak – az Aegon a most történtektől függetlenül korábban bejelentette, hogy banki tevékenységi háttér híján befejezi az ltp-működést októbertől. Az adózott eredmények: Fundamenta 6,2, OTP 2,4 milliárd, a maradék kettő veszteséges, de ezek, mint láttuk, elhanyagolható szereplők.
Az elmúlt háromnegyed évben ezek a számok nyilván nagyobbak lettek, még élesebbé téve a római jog óta ismert kérdés: cui prodest,
kinek állt érdekében?
Az ugyanis leegyszerűsítő, bár „kattintásvadász” állítás, hogy végük az ltp-knek. Valójában nem, mert – egyelőre – nincs jele annak, hogy a magán-nyugdíjpénztárakéval egyezően a vagyont is átcsatornáznák valahová. Csak éppen
az ltp-k lényege vész el az állami támogatás elvételével.
Jelenlegi ismereteink szerint enélkül nincs lehetőség nyereséggel fenntartani a befizetett ltp-állományt, amit a Fundamenta és az OTP tulajdonosai nyilván gyorsan számbavesznek. Akkor pedig
ennek a pénznek valahol helye lesz.
A Bánki Erik, majd társai által mantrázott érvek első ránézésre tetszetősek. Például hogy alig épült új lakás az ltp-s megtakarításokból, főleg pedig medence és szauna, meg az államnak drága volt az éves támogatás, aminek nyomán a profit a pénztárakhoz ment satöbbi.
A hangulati elemektől megtisztítva leszögezhető: semmi akadálya se lett volna annak, hogy kissé átszabják a befizethető összeg határát és a hozzá adott állami támogatást úgy, hogy a kecske és a káposzta is jól járjon. Úgy tudni, készültek számítások a szakmán belül erről.
Ezzel szemben áll a csok, amibe beforgatná a pénzt a kormány – mondják a Fideszben. Ha összevetjük a két konstrukciót, világossá válik, hogy az alma-körte-duellumával állunk szemben.
Az ltp-ben havi maximum 20 ezres fejenkénti befizetés lehetséges, erre évente ennek 30 százaléka, legfeljebb 72 ezer forint támogatás jár. A meglévő szerződések után ez marad is – ez nagyon fontos, mert
a vagyon egyben tartását ez biztosítja, amíg a kontraktusok kifutnak.
A lehetséges tíz év alatt tehát 720 ezer fizethető be, aminek alapján pár milliócskák jönnek össze még akkor is, ha a családban több szerződést kötnek egy kedvezményezett javára.
Ez nyilvánvalóan legfeljebb beugró lehet új lakásba, leginkább felújításra alkalmas. Nem különben társasházak számára hasznos erre a célra. Vagyis
az ltp a kis pénzűek megtakarítása (volt?).
Persze összességében – már fentebb láttuk – azért jelentős összegről van szó. A nagyjából másfél millió szerződés a 3140 milliárdos lakáshitel-állomány 12 százaléka. De ez a 22 éve indult ltp-karrier jelenleg hatályos szerződéseire érvényes. A bő két évtized alatt ezekből a kis tételekből – ahogyan erről a bankszövetség ír – eddig több, mint 3,7 millió ltp-szerződést kötöttek, a kezdetektől kifizetett összeg mintegy 2 ezer milliárd forintra rúg. Ebből körülbelül egymillió család valósíthatta meg lakáscéljait (2,5 fős átlagos háztartással számolva, és figyelembe véve, hogy egy családon belül 1,5 szerződés van).
Ezzel szemben a kormány csodafegyvere, a csok keretében – Az MNB jelentése szerint – 2016 eleje óta összesen 195 milliárd forint értékben kötöttek támogatási szerződéseket – 62 ezer darabot –, amely volumen kétharmadát új lakás építése vagy vásárlása, egyharmadát pedig használt lakás vásárlása céljából vettek igénybe a háztartások. Jelenleg és jövőre 230-240 milliárdos csok-támogatásról beszélünk.
Mindezek fényében
az évenkénti megtakarítás összege elhanyagolható.
Idén 70 milliárdot ad a maximum 30 százalék, illetve a 72 ezer forintok után. Ha valóban nem veszik el egy következő törvénnyel a megmaradó pénztári tőkét, akkor tényleg felvetődik a kérdés: mi a cél?
Adódik a lehetőség, hogy a Rogán Antal közreműködésével gründolt lakáslottó felé terelnék a pénzt. Feltehető azonban, hogy a – a Fidesz által amúgy betiltott fogyasztói csoportok működésére hajazó – konstrukció a továbbiakban se lesz túlzottan vonzó: a sorsolással-licittel eldőlő kifizetések mosógép esetében még csak-csak elmennek, de lakásnál az ember szereti előre tudni, mikor és milyen feltételekkel veheti birtokba a kérót.
Akkor pedig
ismételjük meg: ezermilliárdhoz közelítő tőke van az ltp-kben.
A befizetések ugyan egyelőre zavartalanok, de új szerződést ép eszű ember nem köt az állami támogatás megszűntével. A bank pedig óvatos duhaj, utálja a kiszámíthatatlanságot.
Ha ilyenkor érkezik egy „visszautasíthatatlan” ajánlat, azt bizonyára megfontolja.
Mai hír: összeboronálják tulajdonosaik a Konzum és az Opus Global tőzsdei befektetési holdingokat. Mindkettő Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozik, tucatnyi ilyen-olyan profilú céget birtokolnak ingatlanoktól a kandallógyártáson és izocukor-előállításon át a szinte teljes vidéki sajtóig és tévéig bezárólag.
Az összegyúrt vagyonkezelő holdingban 300 milliárdot meghaladó tőkeérték áll ugrásra készen. Arra is, hogy garantáltan jövedelmező cégeket vegyen, s arra is, hogy patinás szerzeményekkel kiegészülve amúgy finnyás nyugati befektetési alapok fantáziát lássanak benne részvény vásárlására.
Mert azért azt lássuk be, ha egy nagy nemzetközi tanácsadó cég szakértője ránéz a Konzum-Opus-Global igazgatósági névsorára, ahol a Mészáros-gyerekek neveit olvassa mint többségi tulajdonosi tagokat, aligha ezt helyezi klienseinek ajánlott befektetési ajánlásai élére.
De ha egy
másfélmilliós szerződésállományú, állami támogatással megint stabil, kiszámíthatóan működővé tett lakástakarék-pénztár
is megjelenik a portfólióban, az akár el is gondolkoztathatja a tanácsadót.
Láttunk már ilyet. Amikor „közlekedésbiztonsági” veszély miatt kitiltattak az út menti oszloplakátok. Egészen addig, amíg az ezzel kiszárított ESMA Garancsi Istvánhoz került fillérekért. Azóta ismét lehet rajtuk hirdetni.
