Donald Trump szombaton bejelentette, hogy augusztus 1-től 30 százalékos vámot vet ki az Európai Unióból származó árukra.
Szijjártó Péter, külügy- és külgazdasági miniszter:
„Itt az újabb bizonyíték Ursula von der Leyen és a brüsszeli Bizottság totális alkalmatlanságára. Ez az alkalmatlanság az elmúlt években már nagyon sok kárt és bajt okozott Európának, és most itt az újabb kudarc: Ursula von der Leyen és a brüsszeli Bizottság képtelen volt kedvező vámmegállapodást kitárgyalni az amerikai kormányzattal, s ennek megint az európai gazdaság, az európai vállalatok és az európai emberek isszák meg a levét.
Mi időben szóltunk, megmondtuk, mit kellett volna csinálni: Donald Trump hivatalba lépése után egyből le kellett volna csökkenteni az Egyesült Államokkal szemben alkalmazott uniós vámtételeket. Ursula von der Leyen és a brüsszeli Bizottság ezt nem tette meg, s ezzel megint mi, európaiak jártunk rosszul.
Itt az ideje a változásnak Brüsszelben: a von der Leyen-félék helyett jöjjenek végre a patrióták!”
Ha feltesszük a kérdést, kinek szól a fenti bornírt hőzöngés, a válasz egyértelmű: a hazai fideszes szavazóknak. Lássák még a villámfénynél is élesebben, hogy Pártunk és Kormányunk ezer veszéllyel szembeszállva védi nem csak a magyar, hanem az európai emberek érdekét is. Na meg a Trump nevű akárki érdekét azzal az azonnali EU-s vámcsökkentéssel. Hogy az utóbbi miért jó nekünk, azt nem tudom, de nyilván nem is érdekes, mert a miniszter úr nem kötötte az orrunkra. Ha érdekes lenne, biztosan oda kötötte volna, mert Pártunk és Kormányunk gondosan ügyel a nép megfelelő tájékoztatásra, mégpedig plakátokkal, kormányinfóval, mindenféle és mindenfelé való hazudozással, tudja mindenki, amit tudni kell. Ha nem is igaz, akkor is!
A Kormány mellett a Párt azért hangsúlyozandó, mert a kétharmadnak köszönhetően a többi párt mintha ott sem lenne, hiszen a FIDESZ egyedül is meg tud szavazni bármit, sőt még annál is többet, ebből következően nálunk ma (igaz, ezúttal nem a Szovjetunió, hanem a magyar választók jóvoltából) újból egypártrendszer van. Mint a régi szép időkben. Sződd a selymet elvtárs… vagy hogy is volt ez? A fene tudja már.
Úgy mondják, ez a Trump nevű, akinek Szijjártó segíteni akar, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, de én azt nem nagyon hiszem. Szerintem az amerikai választók ennél azért okosabbak… bár egyes európai országok szörnyű példáját látva, valamint figyelembe véve azt, hogy az amerikai lakosság jelentős része európai származású, úgy vélem, mégiscsak lehetséges. Ha így van, azaz ha tényleg ő az elnök, akkor szegény amcsik jól megszívták, azt aztán mondhatom!
Az áruforgalmat tekintve az elmúlt 15 évben az EU többet exportált az USA-ba, mint amennyit onnan importált. Az Eurostat adatai szerint 2023-ban az Egyesült Államok áruforgalmi hiánya az unióval szemben elérte a 158 milliárd eurót, ugyanakkor a szolgáltatások területén az USA-nak jelentős a fölénye, mert 2023-ban 104 milliárd eurós exporttöbbletet ért el az EU-val szemben. Ebből következően a teljes kereskedelmi deficit csak 54 milliárd euró, ami a 27 000 milliárd dolláros amerikai gazdaság tükrében korántsem akkora összeg, hogy vámháború indoka legyen, kivéve, ha egy narcisztikus szatócs… illetve hát üzletember veszi kezébe a dolgokat, aki ráadásul a szolgáltatásokról nem nagyon tudja, hogy eszik-e, vagy isszák, ezért kizárólag az áruforgalommal foglalkozik. Szemet-szemért, fogat fogért alapon. Az ilyen üzletember jellegzetessége, hogy ha valamiért nyolcszázat akar kapni, akkor úgy kezdi, hogy húszezer. Ha tud, fenyeget és zsarol, ez nála a businessman technika.
Amennyiben valaki önként enged a vele való tárgyalásban, azt annak veszi, hogy a másik bajban van, és igyekszik még kedvezőbb feltételeket kipréselni magának, azaz immár az engedményből indul ki, az lesz nála az új minimum. Ő csak akkor enged, ha a másik hajthatatlan, de megteheti, mert nagyon magasról kezd. Persze nála is van egy végső határ, amelyet nem fog átlépni sohasem.
- április 2-án ez a Trump, mint az Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy a világ majdnem minden országára egy alapszintű, 10 százalékos vámot vet ki, az USA számos fontos gazdasági partnerére pedig ennél is jóval nagyobbat. Az Európai Unióból behozott termékekre például 20 százalékos vámot határozott meg. Számára ez volt a kiindulási pont, ennek alapján indultak meg a tárgyalások.
- május 23-án Donald Trump bejelentette, hogy június 1-i hatállyal az EU-val szemben 50 százalékos büntetővámot fog bevezetni, mert nem haladnak megfelelő ütemben a kereskedelmi tárgyalások. Pár nappal később az elnök telefonon beszélt Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével, és újságíróknak azt mondta, biztató volt, amit hallott.
2007. július 7-én (nyilván a tárgyalások folyományaképpen) az Egyesült Államok 10 százalékos általános vámot ajánlott az Európai Uniónak, és vele együtt 14 országnak küldött kereskedelmi megállapodást sürgető levelet, miközben az új amerikai vámok bevezetésének határidejét hivatalosan augusztus 1-re módosította. Ezt a 10 százalékos ajánlatot az EU nyilván nem fogadta el, így aztán Trump kissé begorombulva 30 százalékos vám bevezetését helyezte kilátásba augusztus 1-jétől. Az európai uniós vezetők kifejezték reményüket, hogy a hátralevő hetekben sikerül folytatni a már előrehaladott tárgyalásokat, és végül sikerül majd megállapodni is, mivel valószínűleg tisztában vannak vele, hogy ezeknek az elképesztő tarifáknak a kilátásba helyezése Trump taktikájának szerves része, és az elnök azért fenyeget 30 százalékkal, hogy az EU a 10 százalékot fogadja el. A 10 százalék Trump számára az alsó határ, mert Európa is kb. ekkora vámmal sújtja az amerikai árukat. Az EU megpróbálta ugyan lejjebb vinni, de láthatóan nem jött be nekik.
Ahogy nézem, augusztus elsejéig meg fognak állapodni a 10 százalékban, mert az, hogy az Egyesült Államokba szállított európai árukat csak 2,5 % vám terheli, az onnan ide érkezőket meg 10 százalék, nem volt tovább tartható. Mindenki lefutotta a szükséges köröket, így a megállapodás szinte biztosan létrejön. A lejátszódott hercehurca nem használ ugyan senkinek, sőt inkább kárt okozott minden gazdaságban, és sokkal jobb lett volna mind az Egyesült Államoknak, mind a világ többi országának, ha a színfalak mögött halkan megállapodnak, de vannak pojácák, akik kizárólag a színfalak előtt szeretnek ágálni, mégpedig bombasztikus szövegekkel, csak akkor érzik jól magukat.
Komolyan véve a dolgot, az igazi megállapodás a vámunió lenne, de abba egyik fél sem egyezne bele, mert túl nagy az állami bevételkiesés.
Ha bárki hallgatna egyszer is, Szijjártóra (bár ez persze nem az ő szövege, ő csak elmondja, amit leírnak neki), azaz a fentebb leírt javaslatot von der Leyenék elfogadják, és az abban szereplő lépést februárban megteszik, akkor már egy fél éve jócskán csökkent volna az Unió vámbevétele. Hatása ugyanakkor nem lett volna Trumpra, illetve csak annyi, hogy az elnök magában azt morogná, hoppá, hiszen ezek már attól is berosáltak, hogy én lettem az elnök. Na, akkor adjunk nekik! Legyen inkább 15 százalék.
Szijjártó javaslatán látszik, hogy olyan ember ad tanácsot rutinos tárgyalóknak, aki úgy vett egy laza mozdulattal, mindenféle tárgyalás nélkül 300 milliárdért 16 000 darab lélegeztetőgépet, hogy nem mindegyik volt alkalmas a feladatra, nem is lett volna a nagy részéhez kezelő személyzet, a világpiacon nem is kerültek annyiba, mint amennyit mi fizettünk érte, meg aztán a járvány idején nem is volt annyira szükség, mint amennyi most a raktárakban porosodik. Igaz, azt nem tudjuk, hogy végső soron kikhez és milyen arányban lett leosztva a magyar adófizetők által összedobott 300 milliárd, azaz lehet, hogy Szijjártó mégiscsak tehetséges ember, még ha azzal nem is a dolgozó népet szolgálja, hanem néhány kiválasztott egyént. A talentum az mindenféleképpen nagyszerű dolog!
Ilyen közpénz kifizető tehetsége sokaknak van kies hazánkban. Most látjuk csak, hogy mennyinek. A közpénz növelő tehetség, sajnos sokkal kevesebb. Különösen a vezetésben nincs ilyen.
Ezért tartunk ott, ahol.
