Nem rajongok Magyar Péterért. Hogy miért? Hajh, sok oka van annak. Az egyik mindjárt az, hogy olyan lendülettel vitte el hazai kedvenceim, az óellenzéki pártok szinte összes szavazóját, mintha sose lettek volna elempések, gyurcsányisták, momentumosok, emeszpések vagy jobbikosok.
A megfejtés persze egyszerű, ő az egyetlen az ellenzéki oldalon, akinek aztán abszolúte nincs köze Gyurcsányhoz, de még csak nem is baloldali, mint a magyar ördög, szövetkezni sem fog vele soha, ráadásul ennek igazolásaképpen úgy elküldik egymást kölcsönösen a búsba, hogy jobban se kell. Akár naponta. Akár többször is.
Az óellenzék szavazóközönsége ebből láthatja, hogy Orbán leváltásának egyetlen akadályát Magyar sikeresen meg tudja szüntetni azzal, hogy egy végletesen gyurcsánymentes pártba gyűjti az elégedetleneket.
Ezért a szavazók egy része elindul a Tisza felé, melyből a még el nem indultak rögtön látják, hogy Orbán leváltásának egyetlen akadályát Magyar sikeresen meg tudja szüntetni azzal, hogy egy végletesen gyurcsánymentes pártba gyűjti az elégedetleneket, és ők is elindulnak a Tisza felé, majd így tovább, meg még tovább, amíg ez az öngerjesztő folyamat az óellenzék néhány végsőkig kitartó makacskodóján kívül az összes szavazójukat át nem vitte Magyarékhoz. Akkor a folyamat leáll, és elkezdődik az a korszak, hogy a fideszes szavazókat kell átcsábítani a Tiszához. Na, itt kezdődik a gond.
A fenti felsorolásból hamar kiderül, hogy én a Mi Hazánkat meg a viccpártot nem tartom igazi ellenzéknek. Jól elvannak így, mindketten tudják, hogy sohasem kerülhetnek hatalomra, de a kicsi, ám abszolút stabil szavazócsapataik mindig hoznak annyit, hogy simán és akadálymentesen működhessenek. Ők aztán végképp nem szövetkeznek senkivel, de még véletlenül sem, így aztán a választóik megnyugodva látják, hogy elveikből egy fél tapodtat sem kell engedniük. Ezek a választók ugyanis eléggé merev gondolkodásúak ahhoz, hogy ha kellene, azaz a pártjuk valamilyen (horribile dictu!) kompromisszumot kötne valamelyik másik párttal, azonnal elhagynák az egyiket is meg a másikat is. Az említett rögzült elvek: egyrészt a kérlelhetetlen soviniszta bigottság, másrészt a kérlelhetetlen hülyéskedés.
Az ország vezetéséhez való hozzá nem értés (kivéve a népet átverő propagandát, abban ugyanis Orbánék vérprofik), a dics- és hírvágy miatti állandó kötözködés a szövetségesekkel, a barátkozás a diktátorokkal meg a pszichopata tömeggyilkosokkal, na meg a teljes államigazgatásra kiterjesztett kontraszelekció szomorkás dilettantizmusa annyira lejtőre tette az Orbán „vezette” magyar államot, hogy a gondokat már alig lehet a Bodóné féle technikával eltakarni.
Magyar ezt a lejtmenetet kihasználandó országjárásra indult, és mindenütt elmondja mindezt, amit az óellenzék már akárhányszor elmondott, sőt a programjába is beleírta, nem felejtve el azt sem, hogy mi lenne jobb helyette, ám miután így nem volt teljesen gyurcsánymentes, rá se rántott senki. Most viszont igen. Mondhatni, nagyon is. Magyar húzásai ugyan populisták (kamionnal ajándékot gyermekotthonokba), de ez kell a népnek, nem igaz? Ahogy a nevében is benne van. A vádjai Orbánék ellen jól ismertek, ám ha ő mondja, nyilván hatásosabbak, mintha bármely óellenzéki mondaná.
A fideszes propagandarészleg az emiatt számukra negatívan módosuló közvéleménykutatásokból úgy látta, sürgősen tenni kell valamit, mert veszélybe került az orbáni kétharmad, és ha a katasztrófa bekövetkezik, azaz a korlátlan uralkodásból csak egy pimf korlátos hatalom lesz egyeztetési kötelezettségekkel, akkor az ő szempontjukból mindennek vége. A kényelmes állásnak is, meg a zsíros fizetésnek is. Ezért eresztették szabadjára az erre kiképzett Menczer államtitkár, kommunikációs igazgató, miniszteri biztost, aki villongott már egy párszor Magyarral, azaz villongásban elég rutinos. Legutóbbi úgynevezett „vitájuk” az érdeklődők számára itt követhető.
A cikkben leírtakból egyértelmű, hogy Magyar vádjai ülnek, sokan elővezették már mindegyiket, hozzáfűzni bármit nemigen lehet. Menczer kommunikációs igazgató viszonválasza sem meglepetés, ugyanis a mindenki által megszokott módon egyetlen vádpontra sem reagál (nem is tudna, hacsak nem a szokásos hazudozást veti be). Helyette Magyart szidalmazza, és bár néhány dologban neki is igaza van, nem riad vissza alantas módszerektől sem, amilyen például a kicsizés, azaz Magyar átlagnál alacsonyabb testmagasságának többszöri hangsúlyozása, amivel egyben utalni próbál Magyar jelentéktelen személyiségére is.
Ahogy azt a Karaktergyilkolás órán megtanulta volt.
Ez a külső tulajdonság alapján való minősítgetés teljesen olyan, mintha Gyurcsány Gréczyt uszítaná rá Orbánra, hogy dagadttörpézze le. Úriember ilyet nem tesz, még ha igaz lenne, sem, viszont egy kispolgár-középparaszti társaságban akár harsány hahotázást is kiválthat. Abból, hogy nem történt efféle ráuszítás, azonnal látható, az óellenzék nem ilyen társaság… illetve pontosabban: a magyar pártpalettán nem ők az ilyen társaság.
A fentebb írt történésekből következően a 2026-os választás biztosan két párt között fog eldőlni. Úgy gondolom, a FIDESZ nyer, bár ezúttal már nem kétharmaddal. Magyar a fideszes szavazókat nem fogja tudni magához átcsábítani, mert ugyan párat (tán még sokat is) biztosan sikerül elbizonytalanítania, de a választás közeledtével a közvélemény kutatók által „átállt”-nak mért fideszes választók rádöbbennek, semmiképpen nem engedhető meg hogy ne Orbán legyen a miniszterelnök! Hát hogy nézne az ki? Ezért a szavazáskor feltétlenül és kétség nélkül visszatérnek eredeti őspártjukhoz, pont úgy, ahogyan az amerikai választók is rádöbbentek: ha ez így megy tovább, még a végén egy nő lesz az Egyesült Államok elnöke! Egy nő? Na de uraim! Illetve Cuidado, muchachos, ugyanis a legnagyobb szavazatveszteséget Kamala Harris a latinók között szenvedte el. Sőt, Cuidado, chicas, mert a véleményem elég szilárdan az, hogy főleg a latin nők nem szavaztak az alelnök asszonyra, jól ismerve saját otthoni helyzetüket, és belegondolva abba, milyen lenne, ha otthon ők lennének a család feje. Meg is rémültek piszkosul. Jesús Maria! Akkor már inkább a Trump!
A feketék elég régen élnek az Államokban, hogy átvegyék a liberális nézeteket (sőt, ők sokat küzdöttek érte, hogy a fehérek toleránsabbak legyenek), viszont az újbevándorló latinók még nem. Érdekesség a dologban, hogy a demokraták ugyanezt a hibát egyszer már elkövették, mikor Hillary Clintont indították Trump ellenében, aki annak rendje és módja szerint vesztett is, 42,7 : 57,3 arányban. Még mindig nem jöttek rá demokratáék, hogy a délről érkező bevándorlókkal kissé vissza-illiberalizált, latinosan macsós Amerika, egyelőre nem elég toleráns ahhoz, hogy elnöknek egy nőt válasszanak. Kész röhej, hogy Trump pont ezt a bevándorlást akarja megszüntetni, amelynek révén elnök lett.
A következő magyarországi Parlamentben valószínűleg már csak két, na, legfeljebb három párt lesz (3. Mi Hazánk pár képviselővel). Kevéssé valószínű, hogy Magyar nyer, mivel a FIDESZ szavazótábora abszolút stabil, hiszen csak azt tudják (Magyarról is), amit a NER sajtó diktál nekik. A TISZA párt első emberéről egyelőre nem nagyon látható, hogy győzelem esetén mit fog csinálni, és beosztottja sincs egy darab sem, akiről tudni lehetne valamit, de ez nem is fontos, a Messiásnak elég eljönni, és akkor majd minden jó lesz. A hogyan lesz jó, nem annyira érdekes. Orbán megy, Gyurcsány sehol, kell még valami a boldogsághoz, emberek? Kár, hogy a fentebb írtak alapján kicsi az esély a győzelemre.
Mint konteó hívő ember (aki természetesen csak és kizárólag a saját konteóiban hisz) úgy gondolom, hogy Magyar, akinek váratlanul sok a pénze, az üstökösszerű feltűnésből adódón biztosan sok az internetes influenszer támogatója (hogy átverés révén vagy pénzért, arról fogalmam sincs – valószínűleg mindkettő), és feltűnően nincsenek főemberei, a FIDESZ praktikusabb részének Orbán-mentes regnálását hivatott előkészíteni.
Orbán ma már nem csak az országnak nagy teher, hanem a FIDESZ tényleges értelmisége által észrevehetően magának a FIDESZ-nek is.
Mivel a belső megdöntése reménytelen, sőt a politikai életével játszik, aki megpróbálja (lásd: Simicska), ezért kívülről kísérletezik az a fideszes csapat, amelyik majd a remélt győzelem után lemondó Magyar Péter helyére állva átveszi a Tisza párt vezetését, és a megfelelő fideszes emberekkel kiegészítve kormányozni fog. Akkor majd lesz ismert és rutinos ember bőven. Hogy kik? Találgatni nem szoktam, de vannak valószínűségek, ezeket mindenki gondolja át maga.
Vagy ha nem, hát az se baj. Azzal a (nekem) szomorú ténnyel, hogy a 2026-os választás után, bárki győz is, nem lesz a Parlamentben egyetlen szociáldemokrata, baloldali, européer képviselő sem, aki az én nézeteimet képviselné, úgysem tudok mit kezdeni.
