A szombati tüntetés legnagyobb vesztese nem Orbán Viktor, az ő helyzete a megjelentek körében ennél rosszabb már nem lehet. A múlt hét szombaton még hezitáló tömeg egyértelmű ítéletet mondott a parlamenti ellenzék felett: ti senkik vagytok! Helyettetek mi vagyunk az ellenzék!
A szombati tüntetés más volt, mint az egy héttel korábbi. Legalább 4 eltérő jellegű szakaszból állt.
- Első etap: a gyülekezés. Egymást vizsgáló, a felismerés örömét kereső, kissé elveszett tömeg, ami érzékelhetően kudarcként élte meg a közepesnél is kisebb méretű sokaságot. Persze sok fiatal és sok idős jelent meg, de az egésznek volt egyfajta ismerős jellege: ez már „megint olyan tüntetés, amelyen voltam már” – érzés. Sokkal homogénebb gyülekezet jött össze ugyanis mint 1 héttel korábban.
Egy tömeg hasonló módon jellemezhető, mint egy hagyma. Különböző rétegei vannak: a legbelső magtól a legkülső peremig. A választói magatartás elméletben használt mag, gyűrű, perem fogalmakat kölcsönözve, a Kossuth téren a tiltakozók magja jelent meg. Azok, akik általában járni szoktak a tiltakozásokra, vagy legalábbis már többször voltak ilyen akción.
- Második etap: vonulás. A tömeg még inkább elmagányosodott, legalábbis a vonulás elején mindenképpen. Csenevész, erőtlen Orbán takarodj!, egy-egy Viktátor!, de inkább beszélgető emberek, akik a lelkük mélyén siratták az egy héttel ezelőtt elmulasztott lehetőségeket.
A helyzet valahol az Andrássy út torkolatánál változott meg. Önmagában, a múlt hét kiindulópontjának látványa elkezdte lelkesíteni a tömeget, ráadásul egyre többen csatlakoztak a menethez, és turisták sokasága kezdte el fényképezni a tömeget. Valaki mellettem eleresztett egy poént – jelzem, hogy ez volt az első, amit a Kossuth tértől odáig hallottam – „Bazári majmok lettünk. Akár belépti díjat is szedhetnénk!”. Az elárvult tömeg, mintha ekkor talált volna önmagára. Újra megjött a hangja, a humora, és ismét megérezte önnön fontosságát. Az emberek ismét felfedezték egymást. Magányos sétálókból közösséget építő sokaság lett pillanatok alatt. A mag tiltakozók mellé a gyűrű is felsorakozott.
Mire a Szabad sajtó útjához értünk, egy önmagát erősnek, lelkesnek és kitartónak tűnő tömeg képét mutatta az emberáradat. És várakozót: mi lesz most? Mit kapunk? Miért is vagyunk itt? Mi lesz a jövő? Talán, ezek voltak azok a kérdések, amik a leginkább foglalkoztatták az embereket.
- Harmadik etap: a beszédek első fele. Kevés dolog van, ami egy óriási – addigra a sokaság tényleg óriásivá növekedett, a mag, a gyűrű és a nézelődő, ad hoc perem tiltakozók (akár egyszerű bulizók) is jelen voltak – tömeg lelkesedését képes teljesen lerohasztani. Ezek – sorrendben –, ha kevesen vannak, ha rossz a hangosítás és ha rosszak a beszédek. Ebből az utolsó kettő tökéletesen működött. A tömeg kiábrándultsága és csalódottsága kézzel fogható volt.
A szervezők másodjára is elkövették ugyanazokat a hibákat, mint amiket a Kossuth téren egyszer már sikerült. Ritka rossz beszédek sora követte egymást, gyatra hangosítás mellett.
- Negyedik etap: beszédek második fele. Gyetvai Viktor és mindenek előtt Márki-Zay Péter mentette meg a tüntetést a teljes kudarctól, a súlyos és beláthatatlan károkat okozó arcvesztéstől. A tömeg fentebb jelzett legfontosabb dilemmájára, a miértre és a hogyan továbbra ugyanis a beszédek többsége nem tudott kézzel fogható választ adni. Az emberek mégis ezt várták: az azonnali megoldás ígéretét. Minden tömeg a „most”, a jelen pillanatában él. Olyan, mint egy mikroorganizmus: addig létezik, amíg táplálják. A táplálék pedig önmagából és a szónokokból ered. A több tízezres tömeg várta, hogy végre vezessék. Megmondják nekik, mi a cél, és ezért mit kell tennie. Szó sem volt már újraszámlálásról, szó sem volt már tömeges csalásokról, ezen túllépett az idő. Ahogy az ellenzéken is.
A szombati tüntetés legnagyobb vesztese nem Orbán Viktor, az ő helyzete a megjelentek körében ennél rosszabb már nem lehet. A múlt hét szombaton még hezitáló tömeg egyértelmű ítéletet mondott a parlamenti ellenzék felett: ti senkik vagytok! Helyettetek mi vagyunk az ellenzék! Túlléptünk rajtatok, mert 1 hét alatt sem értettétek meg a kívánságunkat: nincs LMP, nincs Jobbik, pláne nincs DK és MSZP. Kizárólag Orbán ellenzéke van. Márki-Zay megértette ezt az üzenetet. Nem állítom, hogy szánt szándékkal, de 2018. április 21-én ő volt a tömeg éltetője, vezetője, egyfajta instant népvezér. Lehet, hogy egy közepes város (ideiglenes) polgármestere nem tud ennek a feladatnak hosszú távon eleget tenni, és ő is Pukli István (tegye fel a kezét, aki emlékszik még rá) sorsára jut, de szombat este a nép őt akarta, ő pedig a tömeget. A jövőt meg majd május 8-án meglátjuk. Ha más nem, a parlamentben Orbán Viktor első megszólalásakor.
