Nézem a képet az újságban, és hát tényleg odarakták a keresztet a budapesti Szabadság szobor talapzatára. Írtam már róla párszor, itt, meg itt, valamint általában is írtam a kereszténység jelképéről itt, ám sajnos efféléket az immár totálisan vallás-vezéreltnek látszó magyar vezetés nem olvas (de még ha olvasná is maximum röhögne rajta).
Ha Orbánék maradnak, olyan lesz, mint egy korábbi korban a vörös csillag. El fogja az országot árasztani. Akkor diktatúrában éltünk, aki a jelkép ellen tiltakozni mert, azt hamar elvitte az ávó, viszont ma már demokrácia van, ezért a tiltakozókat nem tartóztatják le, sőt még indokolják is, hogy miért van kereszt ott, ahol. A kihelyezési módszer persze ugyanaz, odateszik, ahová csak akarják. Még szerencse, hogy a ius murmurandi megmaradt, azaz morogni lehet, de a kereszt akkor is ott lesz, és punktum! Lásd például: Szabadság szobor.
„A magyar szabadság története elválaszthatatlan a keresztény államiságtól. Aki ezt eltagadja, nem szabadságot véd, hanem történelmet hamisít. – indokolta meg hétfőn a közösségi médiában, Lánszki Regő országos főépítész, építészeti államtitkár, hogy miért került mégis kereszt a gellérthegyi Szabadság-szobor talapzatára. – Ez nem csak beruházás, hanem felelősségvállalás a múltért, a jelenért és a jövőért, valamint értékteremtés. A kormány Budapest elhanyagolt értékeit adja vissza városnak, amilyen a Citadella, a Várkert Bazár, a Millenáris, a Vigadó, valamint a Kossuth tér. Más is megtehette volna, mi tettük meg.”
Elválaszthatatlan. Aha.
Mint ismert, a magyarság legendamentes történelme (azaz a Kipcsákiában töltött éveket nem számítva) úgy kezdődött, hogy vettünk magunknak egy országot egy lóért. Állítólag persze ez sem így volt, mert egyrészt Szvatopluk már meghalt, mikorra ideértünk, másrészt a csereüzletre a morvák Kárpát medencéből való katonai kiverésével kellett pontot tenni, azaz a ló fizetőeszközként messze nem volt elég. A keresztről akkor még azt sem tudtuk, eszik-e, vagy isszák.
Az országvásárlástól kezdve az egyes történelmi korszakok:
- – 1000. Szabadság van, keresztény államiság nincs.
- – 1541. Szabadság van, keresztény államiság van.
- – 1699. Szabadság nincs, keresztény államiság nincs.
- – 1920. Szabadság nincs, kereszténység van bőven, államiság nincs.
- – 1945. Szabadság van, keresztény államiság van.
- – 1989. Szabadság nincs, keresztény államiság nincs.
- – 2010. Szabadság van, kereszténység nincs, államiság van.
- 2010… Szabadság van, keresztény államiság van.
A fentiek alapján három olyan korszak határozható meg Magyarország történelmében, mikor a magyar szabadság és államiság elvált a kereszténységtől. Az egyik a honfoglalástól Szent István királyunkig tart, mikor a magyar nép még a sámánizmus bűvkörében élt, a másik a Habsburg tartományi korszak, mikor a kereszténységből jutott nekünk bőven, de szabadság meg államiság nemigen, a harmadik meg a rendszerváltástól a 2010-ig tartó időszak, mikor még az Orbán kormány se vitte túlzásba a vallást, nem úgy, mint manapság teszi.
Antall ugyan mondott olyat, hogy „Keresztény Magyarországot akartam, mert csak annak van jövője”, de ezt 1993-ban, nagybetegen már jóval inkább a hit diktálta neki, mintsem bármely bizonyító erejű tény, ráadásul az elképzelése 17 évig nem jött be, és mikor bejött, akkor sem a kereszt vezette győzelemre a FIDESZ-t, hanem a gyurcsányozás. Ez azóta vallássá fejlődött, mégpedig olyannyira hatásos vallássá, hogy a FIDESZ-nek érdemes lenne egy külön emlékművet szentelni neki. Például a Sas-hegyen, annak úgysincs a tetején semmi. Hogy milyen lenne? Hát… van ugyan elképzelésem róla, de inkább a művészekre hagynám a kidolgozását. Egy biztos: lesz rajta kereszt.
Az 1989 – 2010 időszak érdekessége, hogy az államiság végig adott volt, beleértve a szuverénséget meg a nemzetközi elismertséget, a szabadságunk is megvolt, ami az önálló államisággal gyakorlatilag azonos, emellett viszont szekularizált államnak tűntünk, ahol a vallás mindenkinek a magánügye, és nem a politika része meg résztvevője, pláne nem a haszonélvezője. De nem ám! Ebből következően a kettő könnyen elválasztható, azaz az „elválaszthatatlanság” inkább a barokkos túlzások kategóriájába tartozik, mintsem tényként lehetne emlegetni.
Megjegyzendő még, hogy ha a máig tartó történelmi időszak során elválaszthatatlan is lett volna a magyar szabadság az ún. keresztény államiságtól, ez a továbbiakban egyáltalán nem kötelező, ugyanakkor a szoborcsoport-felirat szerinti hőseink („Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért”) egy része nem a kereszt jegyében küzdött az ország szabadságáért. Ezekre akkor most ne emlékezzünk? Például Petőfire se? (Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled?).
Történelemhamisításból legyen elég ennyi, térjünk most át kevésbé veszélyes terepre. Mint hallhattuk az államtitkár úrtól, a Citadella és környékének 20 milliárdos felújítása „felelősségvállalás a múltért, a jelenért és a jövőért”. Sokat gondolkodtam, hogy kell ezt érteni, különösen abból a szempontból, hogy eszerint a mondat szerint az adófizetők pénzéből 20 milliárdnak az erre a felújításra való átirányításával igazolják, hogy igen, a FIDESZ a felelős azért, hogy az általuk immár 15 éve korlátkan hatalommal irányított múltból egy ilyen jelenbe jutott az ország. Mélységes mély szakadékba a tények szerint. Nem Gyurcsány, nem Soros, nem is Brüsszel a felelős, hanem kizárólag ők. A gondolkodás végén oda jutottam, hogy ez szép és becsületes felelősségvállalás (köszönet érte az államtitkár úrnak), de akkor a fideszjövőt felejtsük el, mert ha csak ennyire képesek, az ország jövőjéhez többé ne legyen közük. De semmilyen! Hiába vállalnának felelősséget is érte.
A továbbiakban megtudhattuk az államtitkár úrtól, hogy a kormány mennyire jóságos Budapesthez, mivel az elhanyagolt értékeit adja vissza neki, úgymint a Citadella, a Várkert Bazár, a Millenáris, a Vigadó, valamint a Kossuth tér, vagyis ezek mind állami beruházások, a főváros nem tett hozzá a felújításukhoz semmit. Így került a nyilatkozat végére a „Más is megtehette volna, mi tettük meg”, egyértelműen jelezve azt, hogy a szemét főváros bezzeg lapított, ezért a kormánynak kellett intézkednie.
Hát akkor lássuk ezt a mondatot. Az adatok:
- A Várkert bazár 9,5 milliárd helyett 19,4 milliárdból újult meg. Az első 2014-es átadás után bezárták, és 2016-ban adták át végleg.
- A Millenárist 2020-ban adták át, összköltség 18,6 milliárd.
- Vigadó átadás 2014., összköltség 7,5 milliárd.
- A Kossuth tér felújítása 2011. óta folyamatos, az összeg 2014., azaz az első „átadás” óta állandóan változik. Egyszer majd csak kész lesz.
Lánszki Regő munkahelyei:
- 2008-2014 között a II. Kerületi Városfejlesztő Zrt. felügyelőbizottságának elnöke.
- 2012-2014 Budapesti Városfejlesztési és Városrehabilitációs Vagyonkezelő Zrt.-nél vezérigazgató.
- 2015-2017 Budapesti Városarculati Nonprofit Kft. felügyelőbizottságának elnöke.
- 2015-2019 között a Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ Zrt. igazgatósági tagja.
- május 25-étől az Építési és Beruházási Minisztérium, 2022. december 01-től az Építési és Közlekedési Minisztérium építészeti államtitkára, országos főépítész.
Ebből látható, hogy Lánszki 2008. és 2019. között a semmit sem csináló főváros beosztottjaként tevékenykedett, azaz semmi köze nem volt az általa felsorolt állami beruházásokhoz. Állami alkalmazott csak 2022. közepén lett, onnantól mondhatja azt, hogy „mi”, addig a „Más” csoportba tartozott, és mivel addigra a Citadella kivételével (bár az is 2020-ban kezdődött) minden általa említett beruházás gyakorlatilag befejeződött, a „Más is megtehette volna, mi tettük meg” mondat hazug hencegés, mert az államtitkár egyiknek sem volt a részese. Ha ehhez hozzátesszük, hogy 2010. és 2019. között a FIDESZ embere, azaz Tarlós volt a főpolgármester, valamint, hogy a főváros költségvetése az államinak csak 1,1 százaléka, az állam által Budapestre kivetett szolidaritási adó meg 89 milliárd, abból jól látható a FIDESZ féle ócska taktika, amely a választók információhiányára épül.
Persze, ha Lánszki csak bele akart rúgni Tarlósba egy méreteset, hogy a volt főpolgármester 2010. és 2019. között nem tett semmit, ezért helyette a kormánynak kellett építeni-szépíteni Budapestet, az más. Akkor jól csinálta. A „mi”, meg a „Más” akkor se stimmel, de jól.
