Fontos Archives » Oldal 227 a 463-ből » Független Hírügynökség

Csak részben működött a bojkott a fideszesek ellen az EP-ben

-

2019-07-10

Csak részben működött a bojkott a fideszesek ellen az EP-ben

Két fideszes jelöltet megválasztottak alelnöknek az európai parlamenti bizottságok, három esetben pedig elhalasztották a döntést. Deutsch Tamás és Gál Kinga befutott, holott előbbi esetében hangsúlyosan jelentett be bojkottot a szocialista frakció is.

Az Európai Parlament szakbizottságai szerdai alakuló ülésükön három magyar képviselőt, Deutsch Tamás és Gál Kinga fideszes EP-képviselőket, valamint Ujhelyi István szocialista képviselőt választották meg EP-bizottsági alelnöki posztokra. Deutsch a költségvetés-ellenőrző bizottság negyedik alelnöke lett, Gált a biztonság- és védelempolitikáért felelős szakbizottság második alelnökének választották, Ujhelyi szocialista képviselő pedig az EP közlekedéssel és idegenforgalommal foglalkozó szakbizottsága harmadik alelnökének nevezték ki.

Öt Fidesz–képviselőt jelölt az Európai Néppárt bizottsági alelnökségre:

Kulturális és oktatásügyi bizottság (CULT): Bocskor Andrea (4. alelnök)
Állampolgári jogi, belügyi bizottság (LIBE): Hidvéghi Balázs (3. alelnök)
Alkotmányos ügyek bizottsága (AFCO): Trócsányi László (4. alelnök)
Költségvetési ellenőrző bizottság (CONT): Deutsch Tamás (4. alelnök)
Biztonság- és védelempolitikai albizottság (SEDE): Gál Kinga (2. alelnök).

A fideszes képviselők megválasztása ellen előzetesen egységes bojkottot hirdetett a szocialista, a liberális és a zöld frakció. Különösen Deutsch Tamásnak a költségvetési ellenőrző bizottságba jelölése látszott kiverni a biztosítékot. „Ez önmagában az európai értékek arcul csapásával érne fel” – közölte a reggeli frakcióülési döntés után Ujhelyi István.

Ezután 11-6 arányban megválasztották a testület utolsó alelnökének Deutschot.

A külügyi szakbizottság biztonság- és védelempolitikai albizottságában megválasztották Gál Kingát második alelnöknek. A szociáldemokrata frakció titkos szavazást kért, de nem állítottak Gál Kingával szemben más jelöltet.

A CULT bizottság első körben megválasztott két alelnököt, aztán megszakították a szavazást, mert két problémás jelölt következett. Emiatt július 23-ára halasztották róluk, köztük a Bocskor Andrea (Fidesz) megválasztását.

Az állampolgári jogokkal és belügyekkel foglalkozó LIBE bizottságba jelölt Hidvéghi Balázs ügyében is halasztás történt. A néppárti jelölttel szemben a francia zöldpárt ellenjelöltet állított, ezután az EPP azt kérte, hogy halasszák el Hidvéghi megválasztását. A liberálisok és a zöldek együttműködése itt működött: az EPP-nek azt mondták, hogy a bizottság többsége által támogatható jelölttel álljon elő.

Az alkotmányügyi szakbizottságban, Trócsányi László volt az EPP jelöltje. Elnök lett az olasz konzervatív Antonio Tajani, aki eddig az EP-t irányította. Az első alelnök személyében mindjárt éles vita támadt. A flamand nacionalista Gerolf Annemanst az új frakció, az Identitás és Demokrácia (Marine Le Pen és Matteo Salvini alakulata) jelölte. Annemanst legyőzte a német szocialista Gabriele Bischoff. A másik három alelnök-jelöltről, köztük Trócsányi Lászlóról elhalasztották a szavazást jövő hétre.

Az előzetes bejelentések szerint a liberális Renew Europe (RE) a Fidesz mellett a lengyel kormánypárt, a PiS jelöltjeit se szavazza meg, mondván mindkettejük esetében folyamatban van a 7-es cikkelyes alapjogi eljárás. Ehhez képest a Külügyi Bizottság első alelnökének simán megválasztották Witold Jan Waszczykowksit, a PiS képviselőjét. Egyelőre működik viszont a blokk a volt PiS-es miniszterelnök, Beata Szydlo esetében. Őt a foglalkoztatási és szociális bizottság élére szánta frakciója. Titkos szavazáson elvetették őt.

Lemondott a Trump szerint félnótás diplomata

FüHü

-

2019-07-10

0

Lemondott a Trump szerint félnótás diplomata

Sir Kim Darroch a távozását bejelentette távozását. Azt közölte Jeremy Hunt brit külügyminiszterrel, hogy a kiszivárogtatás után kialakult helyzetben lehetetlenné vált munkájának folytatása.

Lemondott az Egyesült Királyság washingtoni nagykövete, akinek a Trump-stábról szóló, lesújtó értékeléseket tartalmazó bizalmas táviratait kiszivárogtatták a brit sajtóhoz, ezzel diplomáciai válságot okozva a két ország között.

Sir Kim Darroch a távozását bejelentő levelében közölte Jeremy Hunt brit külügyminiszterrel, hogy a kiszivárogtatás után kialakult helyzetben lehetetlenné vált munkájának folytatása, és az egyetlen felelős eljárás, ha átadja a helyét egy új nagykövetnek.

Darroch a táviratokban – amelyeket valaki eljuttatott a Mail on Sunday című konzervatív vasárnapi brit tömeglapnak – egyebek mellett azt írta, hogy Donald Trump elnöksége alatt a Fehér Ház „egyedülálló mértékben működésképtelenné vált”, az amerikai kormányt „késhegyig menő” belvillongások jellemzik, és az elnök pályafutása „dicstelen véget érhet”.

Trump azonnal bejelentette, hogy megszakítja a kapcsolattartást a diplomatával, keddi Twitter-bejegyzéseiben pedig „félnótásnak”, „igen ostoba fickónak”, „felfuvalkodott bolondnak” nevezte a brit nagykövetet.

Elmaradt találkozás a tényekkel

FüHü

-

2019-07-10

0

Annak ellenére, hogy a kedd esti ITV tévéállomáson tartott választási vita során Boris Johnsont nem igazán zavarták a tények a Jeremy Hunt-tal folytatott nyilvános vita során nem igazán lát arra senki esélyt, hogy a jelenlegi külügyminiszter legyőzhetné a korábbi külügyminisztert.

A jelöltek megvitatták:

A jelöltek gazdasággal és adózással kapcsolatos ígéreteinek kihatását a gazdaságra
Lehet e szabadkereskedelmi megállapodást kötni az EU-val
Az EU-val kötött megállapodás megtartja e Nagy Britanniát az egységes piacon és a vámunióban
Igazán készen áll Britannia arra, hogy megállapodás nélkül kilépjen

A várakozásoknak megfelelően a Brexit a vita nagy részét uralta. A pályázók között a legnagyobb vita pont az volt, amikor Jeremy Hunt a brexit megállításának lehetőségét felvetette és azt mondta: „a Parlament március végén nem vette le az asztalról” ezt a lehetőséget sem, míg Boris Johnson ragaszkodott ahhoz, hogy „a Parlament épp ellenállt a kísértésnek, hogy nem fogadja el ennek lehetőségét”.

Johnson mindvégig a konkrét terveket vak optimizmussal pótolja, aki történjék addig bármi is október 31-én minden áron ki akarja vezetni az Egyesült Királyságot az EU-ból.

Tervei még mindig ködösek. – Egy miniszterelnöknek, nem az a feladata, hogy azt mondja amit az emberek hallani akarnak, hanem, hogy megértesse az emberekkel mit és miért kell valamit megtenni. – mondja Hunt.

Válaszul Johnson elégedetlenség szításával vádolja Hunt-ot. „Azt hiszem, ennek az országnak szüksége van egy kis optimizmusra” – kiáltja és nem marad el a közönség tapsa. Ilyen semmitmondó, de jól hangzó gyors reakciókkal, gyakran egy kis iróniával, reagált széles mosoly kíséretében mindenre Johnson. Az szinte fel sem tűnt a hallgatóságnak, hogy ezzel megkerülte a konkrét válaszadást.

Megválaszolatlan kérdések

Megválaszolatlan szinte minden fontos kérdés. Például, hogyan akarja újratárgyalni a Brexit-ügyet az EU-val, amelyet háromszor sem sikerült elfogadtatni a Parlamentben, annak ellenére, hogy Brüsszel újra és újra világossá tette, hogy nem lesz újratárgyalás. Vagy hogyan szándékozik meggyőzni az EU-t, hogy adjon Nagy-Britanniának egy átmeneti időszakot a Brexit után, anélkül, hogy London az EU-tagság megszűnésének időpontjában kifizetné a kilépés végső számláját.

Johnson azt sem tisztázza, hogy elutasítja-e a washingtoni brit nagykövetet, vagy ő is kiáll mellette ahogyan azt a távozni készülő Theresa May tette. A diplomata bizalmas levelezése szivárgott ki két napja hatalmas visszhangot kiváltva a brit és a nemzetközi sajtóban többek között amiért „inkompetensnek” nevezi a az elnököt és stábját. Míg Hunt külügyminiszter diplomatája mögött áll, Johnson kikerülte ezt a széles közönséget is foglalkoztató ügyben az egyenes választ.

Hogy végül ki lesz a konzervatív párt következő vezetője és így miniszterelnöke, a postai szavazás útján ezekben a napokban határozza meg a mintegy 160 000 tory párttag. Úgy vélik, hogy sokan már meghozták a döntést és egyértelműnek látszik Johnsont nehéz – ha nem is lehetetlen – megverni, még akkor is ha a választások eredményét csak július 23-án kell ismertetni.

Renew Europe: Fidesz, PiS nem

FüHü

-

2019-07-09

0

A Renew Europe mai ülésén a frakció tagjai egyhangúlag elfogadták azt a javaslatot, miszerint a Fidesz és a PiS jelöltjei ellen fognak szavazni a bizottságok elnöki és alelnöki pozícióinak megválasztásakor. Az előző parlamenti ciklusban elindult a 7-es cikkely eljárása mind a két ország kormányzó pártjai ellen, mivel mind a Fidesz, mind a PiS egyértelműen megsértik az alapvető európai értékeket.

Dacian Cioloş, a Renew Europe frakcióvezetője a döntést az alábbiakkal indokolta:

“A Renew Europe az európai értékek mentén alakult, elkötelezetten támogatjuk a demokráciát és a jogállamiságot. Ezért holnap, a parlamenti bizottságok elnökeinek és alelnökeinek megválasztásakor, nem fogunk a 7-es cikkely szerinti eljárás alá tartozó országok kormányzó pártjainak jelöltjeire szavazni. A Renew Europe azt javasolja, hogy az EPP és az ECR állítson olyan jelölteket, akik valóban tiszteletben tartják a közös európai értékeket.”

Donáth Anna, a Momentum EP-képviselője elmondta:

“Örülünk, hogy egy olyan frakcióhoz tartozunk, amely értékalapon politizál – nem adhatjuk ugyanis ahhoz a nevünket, hogy Európa-ellenes képviselők fontos uniós bizottságokat elnököljenek.

Ez nem csak magyar kérdés, ez egy európai kérdés. Nem vagyunk hajlandóak megszavazni fontos pozícióba olyan pártoknak a képviselőit, akik épp olyan rendszereket működtetnek Magyarországon és Lengyelországon, amilyen rendszerek ellen a Momentum létrejött. Ez nem jelenti azt, hogy ne szavaznánk meg más, a Néppárt által jelölt tisztességes konzervatív politikusokat – nem a konzervatívok, hanem az Európa-ellenesek azok, akik elfogadhatatlanok számunkra.

A Momentum az olyan rendszerek ellen jött létre, mint amilyet Magyarországon a Fidesz, vagy Lengyelországban a PiS működtet. Elárulnánk minden választónkat, ha bármilyen szokásjog alapján fontos pozícióhoz juttatnánk a képviselőiket.

Mindent meg kell tennünk Európa ellenségei ellen. Ezért küldtek minket a választók az Európai Parlamentbe.”

Marosvásárhely jobban teljesít

Magyari Nándor László

-

2019-07-09

0

Azért nehéz Marosvásárhely politikai életéről átfogó és ugyanakkor konzisztens, részletes, egyszóval hiteles képet alkotni, mert a) a város politika-földrajzi, illetve szubregionális helyzete bizonytalan; b) a város etnikai összetétele két hullámban is drasztikus változásokon esett át, ami bizonytalanságot, kollektív identitásbeli, illetve hatalmi zavarokat okoz(hat); azután, de nem utolsó sorban, c) a vásárhelyi politika az elhallgatásokon, a háttérmunkán, az átláthatóság hiányán alapszik, vagyis kilencven után – és a “félrekezelt” Fekete Március-t követően – soha nem nyíltan, hanem mindig a háttérben, a legbefolyásosabbak háttérmunkáján keresztül, láthatatlanul zajlott; és d) végül mégiscsak a politikusok és csatolt részeik csinálják a politikát, Vásárhelyen is.

Székelyföld, mely non coronat, vagy valami nattyon sajátos hely?

Marosvásárhely földrajzi és politika-földrajzi elhelyezkedése ellenére hosszú ideig (egészen az autonómnak mondott tartomány, és a rajon-rendszer fölszámolásáig) Székelyföld fővárosaként fungált és úgy is tekintettek rá nemcsak lakói (a közvélekedéssel ellentétben, nem kis mértékben voltak máshonnan beköltözöttek, akik aztán fölvették a “helyi pózt”, a törzsökösség gesztusait), hanem a régió többi, kisebb településének lakói is. Elsőbbségét – méreteinél, kulturális, gazdasági és adminisztratív, stb., súlyánál, fogva – egyetlen, jóval kisebb székelyföldi város sem fenyegette, csakhogy a “régi szép idők”, már a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években, nem kis mértékben tudatos/tervezett központi beavatkozásra, odalettek. Amikor a két kis “székely megye” saját megyeszékhelyet kapott mindazokkal az intézményekkel, melyek ezzel jártak a Ceusescu-érában, maguk kezdték centrumnak érezni saját magukat, még ha hagyományaik nem is voltak meg ehhez (Csíkszereda és Székelyudvarhely versengése ismerős és az is, ami azután a két várost két irányba vitte, Sepsiszentgyörgy viszont senkivel nem kellett versenyre kelljen a kis megye fővárosi címéért, Vásárhely ezekből a játszmákból kimaradt). Minden esetre a “székelyek” vigyázó szemüket már nem Vásárhelyre vetették, és ezzel a marosmenti város sok szempontból, fokozatosan, de 25 év távlatában egyértelműen elveszítette hátországát, sőt, akár el is szigetelődött a t.k. két (és fél) megyére korlátozott, csupán informálisan létező, Székelyföldtől. A folyamatnak az etnikai arányok betelepítéssel és az újonnan beköltözötteknek nyújtott “titkos előnyök” (ilyen persze Csíkszeredában és Szentgyörgön is történt, kisebb mértékben) általi megváltoztatása húzódott a hátterében, aminek programatikus voltára csak kilencven után derült fény.

Marosvásárhely tehát, elmozdult a mentális térképen, mégpedig a centrum-pozícióból a periféria fele, egy olyan térbe, ahol már nem kapcsolódott szervesen tágabb hátországához és egy másik nagyobb város vonzáskörzetéhez került közel, viszont nem tudta fölvenni a versenyt Kolozsvárral, leginkább az itteni egyetem jelentőségének megnövekedése okán.

Kis kitérő, de fontos, hogy akárhányszor hangoztatják a vásárhelyiek, hogy a “legnagyobb magyar közösség” ott lakik, ez ha az állandó lakosok esetében statisztikai tény is (Vásárhelyen, mintegy 58 ezren mondták magyarnak magukat a legutóbbi népszámláláskor, míg Kolozsváron csak ötvenezren), nem sokat hoz a konyhára. Mert Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, nem tetszik ez a, mintegy 15 ezer, fiatal, dinamikusabb, színesebb, “érdekesebb”, urbánusabb, pezsgőbb meg vidámabb, stb., populáció, ugyanakkor láthatóbb és befolyásosabb, nagyobb súllyal bír, mint a vásárhelyi elöregedő magyarság megfelelő aránya. Ráadásul az egyetemek fölfutása – itt a számbeli gyarapodás mellett a jelentőségük megnövekedésével is számolok – azt a benyomást kelti, hogy a kolozsvári magyarság, a jelenlét, a részvétel erősödik, a stagnáló/csökkenő részarány mellett is.

Nincs helye itt a részletes kifejtésnek (jó elemzések is születtek a témakörben), csak arra reflektálnék, hogy Vásárhely térvesztése, és az ebből adódó identitásbeli – politikai vonatkozásban is megfogalmazható – frusztrációja jóval kilencven előtti.

A helyi politikai és kulturális elit, és egyáltalán a magyar lakosság térvesztését, az etnikai arányok hátrányára való megváltozását, olyan traumaként élte/éli meg, mely bénítólag hat, a kilátástalanság képzetét kelti, ami az el-, illetve kivándorlást motiválja, a maradókban pedig a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság érzetét.

És erre a lehangoló közhangulatra jött kilencven Fekete márciusa, a nyílt és brutális etnikai konfliktus, felemás kimenetellel, máig föl nem dolgozott, ki nem beszélt és ki nem hevert traumáival, és az elvándorlási hullámmal, mely azt követte.

Ha Vásárhely politikai klímáját akarjuk megérteni, ez az a háttér, amely előtt a politikai szcéna aktorai eljátsszák, szó szerint, kisded játszmáikat, amelyen az etnopolitikai vállalkozók, mint saját birtokon, űzik több-kevesebb lelkesedéssel, és egyre kevesebb sikerrel, a politikai business-t. A vásárhelyiség újrafogalmazása helyett viszont, a helyi magyar politikai osztály abban érdekelt (és a helyi román is), hogy a bizonytalanság fönnmaradjon, hol a székelyföldi “ellenállás” fellegvárát játsszák, hol a fogyatkozó etnikai kisebbség frusztráltságára apellálnak, így teljes a manőverezési lehetőségük (érdekes látvány és élmény ez a kettősség kültéri ünnepeken/vonulásokon, ahol láthatóvá válik, kilencventől egészen napjainkig, ahol a helyiek hol dacos és büszke székely fővárosbeli zászlóvivőkként, hol frusztrált, hátrányos helyzetű kisebbségként vonulnak, ha egyáltalán részt vesznek. Az ilyesféle rendezvények – lásd. Székely vértanúkra való éves megemlékezés – jól mutatják, hogy a vásárhelyiek a székelyfödi “újnacionalista” diskurzusokhoz nem kapcsolódnak szívesen és tömegesen, de a Fidesz által kiépített etnonacionalista vasfüggöny mögé sem sorolnak be, vagy legalábbis felemás módon viselkednek ezekben az ügyekben is). Ennek a zavaros és homályos politikai szcénának a fenntartása diktálja egyfelől a sajátosság, az excepcionalizmus fenntartását, erősítgetését és újratermelését, mely napirenden tartja az etnikai, politikai, kulturális, egyszóval identitásbeli zavarokat és frusztrációkat, nem engedi a traumák feldolgozását, legalábbis kollektív szinten nem. Azt állítom, hogy egy új “vásárhelyiség” kialakításának legfőbb akadálya az elitek, és főként a politikai elitek ellenérdekeltsége, mely elhúzódó identitászavarokat okoz.

Helyi (és központi) háttérhatalmak és a borzasztó politikai osztály

A vásárhelyi etnopolitikai vállalkozók a kilencvenes drámát követően, a megváltozott körülmények között, tehát kezdettől fogva, úgy látták és látják ma is, hogy a titkolózás, a ki nem beszélés, az etnikai összezárás/elzárkózás, a frusztrált befele fordulás a helyes út. A kulisszák mögötti politizálás, az át nem látható viszonyokat és a kamarillapolitikát, stb., azok a frusztrációk és a tehetetlen kiszolgáltatottság tették elfogadhatóvá, melyek a vásárhelyi közösséget (mint fentebb, utalásokban jeleztem) két generáció óta érték. Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy nem volt egyetlen olyan választás, illetve és pontosabban jelölés és leváltás sem az elmúlt harminc esztendőben a vásárhelyi politikai életben, mely ne lett volna botrányos, a háttérből manipulált, átláthatatlan és kifogásolható. A demokratikus eljárások iránti nyitottság soha nem vált normává (személyes emlékem, hogy a vásárhelyi politikai mainstream volt az, aki a leginkább ellenállt, még a kilencvenes évek közepén, a belső pluralizmusnak, az átláthatóságnak, és fúrta meg a “belső választások” ötletét. Vásárhelyt mindig érvnek számított a magyar politikában, ha valaki azt a soha be nem fejezett mondattöredéket vetette be, hogy “… but, the Romanians…”, s ez aztán perdöntő is volt, vitának nem volt tovább helye), a politikusoknak mindig jobban megfelelt a háttéralkuk és el-, meg leköteleződések hálózatában való ide-oda mozgás, mint bármiféle áttekinthető politikai játszma.

Ez a homályos, és botrányos játszma jellemzi a helyi román politikai elittel való versengést, illetve – a leginkább titkos paktumokon, keresztzsarolásokon keresztül működő – összjátékot, a viszonyok egyértelművé tétele helyett.

Jellemző módon a vásárhelyi román politikai mezőny is etnikai alapon koagulált és nem volt képes pluralizálódni, artikulálni még a különböző helyi “román” érdekeket sem, beilleszteni a helyi politikába a román szavazókat, és kialakítani egy működőképes “román vásárhelyiséget”: a magyar mátrix szerint, annak tükörképét hozta létre. Vásárhelynek egyáltalán nincs közös román-magyar látható politikai tere, nincs sem multikulti, sem gazdasági/politikai érdekeken alapuló “helyi politika”, melyben mindkét etnikum otthon lenne (valami ilyesféle tér – ismét csak a multikulti egyetem mintájára, abból kiindulva – épülget Kolozsváron), az ilyen jellegű kezdeményezések (fesztiválozások, kirakatrendezvények, stb., tisztelet a kevés kivételnek), nem válnak még ideiglenesen sem hagyománnyá, nem képesek beágyazódni.

Egyfelől zavar volt abban is, ahogyan a “központiak”, akik egyben “helyiek” voltak (vásárhelynek aránytalanul nagy súlya volt a szövetség, a magyar párt vezetőségében az első húsz esztendőben, nemcsak formálisan, hanem az informális hálózatokon keresztül is), beleszóltak és ugyanakkor negligálták a helyi politizálást. Ismerős a képlet, hogy a pedagógusoknak van legkevesebb idejük/kedvük saját gyerekeik nevelésére, hát így jártak el a vásárhelyi központi politikai aktorok, saját szűkebb pátriájukkal. Ha Erdély szinten kialakult egyfajta munka-, illetve hatalommegosztás a központi vezetők és a “vidéki terminátorok” (idézem a főideológus szavajárását), helyi vezetők között, még ha akadozva is, tisztább/átláthatóbb helyzetet eredményezett (persze a Székelyföld itt is kivétel, ahogy Hargita megyében három szervezetnek kellett kialakulnia a belső ellentétek és a legfőbb helyi kiskirály manőverezési lehetőségeinek növelése okán), mint a vásárhelyi átláthatatlan mátrix.

Másfelől meg ott a borzasztó politikai osztály, fönt a hatalmaskodó kiskirályok, a központi hatalom oszlopos tagjai, fél lábbal “otthon” másikkal Bukiban, sőt a nagyvilágban, volt, és a háttérből ma is regnáló, nagymuftik és lent a klienseik, a sokszorosan kontraszelektált, megfeleléskényszertől, sőt politikusi paranoiától szenvedő, közben kiábrándult és meghasonlott, vazallusi szerepét megunt, de nagyra vágyó “helyi” politikusok. S nem világosak a följutás normái, ha ugyan vannak, az oligarchák nem engednek semmiféle átláthatóságnak, túszul ejtették a médiát – cenzúráznak, és leginkább a kérdezés lehetőségét fojtották el – és silenzio stampa van mindenféle közéleti diskurzus számára: igen, már kérdezni sem szabad. A klienteláris rendszer, mely a háttérből, a homályból, rejtett hálózatokon keresztül uralkodik egy-egy időpontban és látszólag olajozottan működik, de.

A demokratikus szabályok hiánya miatt, a hatalom mindenféle átörökítési kísérlete kudarcot vall, és nem is lehet ez másként, mert az utódlás megoldatlan és megoldhatatlan, a jelenlegi rendszerben. Olyan a vásárhelyi politikai szcéna, mint Kafka kastélya: bevehetetlen, mert abszurd.

Most ott tart a klienteláris játszma, hogy a Fidesz helyi fiókpártja semmilyen kontrollal sem rendelkezik saját kinevezettjei fölött, nem képes visszahívni a renitenskedő, a szabályokat nyíltan fölrúgó alpolgármestert és tanácsost, miközben önként válnak meg mandátumuktól, más magyar tanácsi képviselők (többek között a volt “közös” polgármester-jelölt is), és többen, listán következők, nem vállalnak megüresedett mandátumot. De már a városi szervezet is fölszámolásra/bedarálásra került, politikai paranoiában szenvedő (egyszer talán ki is pakol a dolgok állásáról) elnökét pedig “Bukarestbe ösztrakizálta” a háttérből irányító oligarchák lelkes/láthatatlan csoportja.

Következtetés nincs, hiszen egy folyamatban levő botrány és kudarcról beszélek és az minden bizonnyal folytatódni fog. Az éppen elmozdított városi pártvezető mondja, hogy az alpolgármestert nem lehet eltávolítani, a helyzetet kezelni, mert: “Borbély László tette oda, nem én!” Ahol a háttérből hatalmaskodó politikai machinátorok tesznek oda, vagy vesznek le embereket a politikai palettára/ról, ott “Vásárhely van”, pedig Vásárhely többet érdemelne.

Brit nagykövet: Trump egész rendszere összeomolhat

Polonius

-

2019-07-07

0

Brit nagykövet: Trump egész rendszere összeomolhat

„Az amerikai diplomácia teljes mértékben diszfunkcionális, elképzelhető, hogy összeomlik az egész. A Fehér Házban állandóan vad harcok zajlanak, és ennek következtében nehéz kiszámítani a végeredményt.

Az Egyesült Királyság USA-beli nagykövete megkérdőjelezte, hogy a Fehér Ház „képes lesz e valaha hozzáértő politikát folytatni”
Azt is elmondta, hogy végül „a legrosszabb forgatókönyv bizonyulhat valósnak” az orosz összejátszásokra vonatkozó állításokról
A megjegyzések arra késztették Nigel Farage-t, aki Trump nagy barátja, hogy Sir Kim-et mielőbb hívják vissza megbizatásából: ” minél hamarabb lecserélik annál jobb”

Aligha valószínű , hogy ez Trump alatt megváltozna!” – írta kormányának Nagy Britannia nagykövete. A 65 éves Kim Darrock hazája egyik legtapasztaltabb diplomatája, ezért is állomásozik a legfontosabb poszton 2016 óta: Washingtonban.

A nagykövet jelentéseinek egy részét valaki a nagykövetségről kiszivárogtatta a Mail on Sunday című lapnak. A londoni külügyminisztérium nem cáfolta a jelentések autentikus voltát. Az eset azért különösen kínos, mert Trump elnök az egész családjával nemrég járt Nagy Britanniában, és különleges kapcsolatot ígért a briteknek a brexitet követően. A brit nagykövet megjegyezte, hogy a látogatás lenyűgözte ugyan Donald Trumpot, de semmit sem változtatott America First politikáján.

A Moszad irányítja az izraeli diplomáciát?

Polonius

-

2019-07-07

0

A Moszad irányítja az izraeli diplomáciát?

Yossi Cohen, a titkosszolgálat vezetője jelentette be, hogy Izrael külügyi képviseletet nyit Omanban. Erről korábban a külügyminisztériumban nem is hallottak. A Moszad főnöke azt is elmondta egy fontos biztonságpolitikai tanácskozáson Herzlijában, hogy a szolgálaton belül stratégiai osztály alakult a béke elősegítésére a Közel Keleten.

„Ez koporsószög a külügyminisztérium koporsójában. A költségvetésünket csökkentették. Yossi Cohen kísérte el a miniszterelnököt az Egyesült Arab Emirátusokba”- panaszkodott az ynetnews ellenzéki portálnak egy magát megnevezni nem kívánó magasrangú izraeli diplomata.

A Moszad nemcsak a Közel Keleten igen aktív hanem Európában is. Yossi Cohen a biztonságpolitikai tanácskozáson azt is elmondta,hogy az orosz kapcsolatok javításában fontos szerepet játszottak. Először fordult elő, hogy Izrael, az USA és Oroszország nemzetbiztonsági vezetői tanácskoztak a közel-keleti helyzetről Izraelben. Benjamin Netanjahu miniszterelnök miután fogadta Jeruzsálemben Nyikolaj Patrusev hadseregtábornokot, az orosz védelmi tanács titkárát (az elnök maga Putyin) kijelentette: ezek után alapvetően megváltoztak az erőviszonyok a térségben. Oroszország például megtagadta, hogy korszerű Sz 400-as rakétavédelmi rendszert adjon el Izrael ősi ellenségének, Iránnak.

A Moszad abban is jelentős szerepet játszott , hogy Benjamin Netanjahu miniszterelnök jó kapcsolatot alakított ki a visegrádi államokkal. Míg korábban a külügyminisztérium hagyományosan bírálta az ezekben az országokban jelentkező antiszemita jelenségeket, ma a hangsúly az együttműködésen van. Izrael Trump elnökkel és a visegrádi államokkal együttműködve bírálja az Európai Unió kemény magját , annak is mindenekelőtt a migráns politikáját.

Yossi Cohen – elődeitől eltérően – szívesen vállalja a nyilvánosságot és rendszeresen kifejti nézeteit a világról és különösen a Közel Keletről. Kiválóan együttműködik Benjamin Netanjahu miniszterelnökkel, aki újabb nehéz választás elé néz Izraelben. A kormányfő igyekszik a belpolitikai válságban felmutatni a diplomáciai sikereket, és ebben egyre jobban számít a Moszadra, melyet a világ egyik legjobb titkosszolgálatának tartanak.

Oligarchák fogságában vagy oligarchák fogságban

FüHü

-

2019-07-06

0

Oligarchák fogságában vagy oligarchák fogságban

Európa keleti részén oligarchák teremtik a hatalmat, vagy a hatalom oligarchákat teremt, és a jelenséget erősítik az uniós pénzek. Ennek ideje véget vetni – írta Boris Kálnoky, aki többnyire Orbán Viktor eltökélt támogatója. A cikket eredetileg a Deutsche Welle közölte, és most a konzervatív Focus című hetilap átvette.

Kálnoky felhozta, hogy Prágában százezrek tüntettek Andrej Babiš miniszterelnök ellen, aki egyben az ország leggazdagabb embere, és részletezte Babiš meggazdagodásának történetét, valamint az ellene felmerült gyanúkat, és azt, hogy az ügyészség június eleje óta nyomoz ellene. „Babiš megtestesíti azt a módot, ahogyan Európa keleti és délkeleti részén politizálnak.

A pénz hatalom, akinek pénze van, az hatalmat is akar, és akinek hatalma van, az tudja, hogy ennek biztosításához megint csak pénz kell, például sajtóorgánumok megvásárlására” – írta Kálnoky.

Ezt a fordulat után elsőként átállt kommunisták értették meg. Az állami és pártvagyonból sötét utakon magánvagyon lett, az újgazdagok a régi kommunisták voltak, és arra használták fel a pénzt, hogy éveken át valamiféle új szociáldemokratákként hatalmon maradjanak – például Romániában, vagy Bulgáriában. Az utánuk felemelkedett új pártok, amelyek polgárinak, vagy konzervatívnak határozták meg magukat – mint Orbán Viktor Fidesz pártja Magyarországon –, nagyon hamar megtanulták, hogy hogyan működik a dolog.

Megteremtették a saját oligarcháikat, úgy hogy az állami megrendeléseket uniós támogatásokkal erősen megfűszerezve saját híveiknek adták. Magyarországon is megvan a leghomályosabb oligarcha, Mészáros Lőrinc, akit egyszerűen „a nemzet gázszerelőjének” neveznek. Kicsi, a csőd szélén álló gázszerelő vállalkozása volt, de Orbán Viktor régi barátja. Ma Mészáros, akárcsak Babiš, az ország második leggazdagabb embere. Babiš kezében ott a hatalom, Mészárosnak viszont egyáltalán nincs hatalma: Orbán a kedvezményezettjeinél nem tűri meg a politikai ambíciókat: fiatalkori barátja, Simicska Lajos egyszer megpróbálta. Mindenesetre

Magyarországon nem az oligarchák határozzák meg a politikát, hanem a politika határozza meg az oligarchákat.

Az oligarcha-átok egyik gyökere az EU kohéziós alapja: ezek célja a gazdasági konvergencia, és azzal az értékek – a demokrácia, a szabad piacgazdaság és a jogállamiság – konvergenciájának elősegítése. Ám közelebbi vizsgálattal kiderült, hogy ezeknek az eszközöknek a jelentős részét gyakran infrastrukturális projektekre költik, és végső soron azokhoz a nyugat-európai konszernekhez folynak vissza, amelyeknél megvan a know how, a versenyképesség és a kapacitás a közbeszerzések elnyerésére. Ilyen értelemben tehát a kelet-európai oligarcha-járvány kialakulásának egyik oka az, hogy igyekeznek a pénzt az országban tartani.

Magyarországon célzatosan építette fel a kormány azokat a politikailag lojális nagy üzletembereket, ha úgy tetszik, ez afféle „hazafias korrupció” is egyben – írta Kálnoky. Hozzátette:

„Ez nekem nem tetszik, és nem hiszem, hogy hosszú távon egy versenyképes gazdaság kialakulását szolgálja, ha a döntéshozók energiái teljesen arra irányulnak, hogy szubvenciókat szerezzenek”.

A szerző szerint úgy tűnik, hogy mostanra az EU-ban úgy látják, hogy az érték-konvergencia elképzelés nem működik, és a következő költségvetésben nem a legszegényebb országokat támogatják majd, hanem azokat, amelyek politikailag korrekten lépnek fel, és például befogadnak menekülteket. „Zárjuk el teljesen a pénzesőt. Mert az ellenőrizhetetlen pénzforrás eszköz ahhoz, hogy Brüsszel fontosabbnak tűnjön, mint amennyire feltétlenül szükséges, és nagyon eltorzítja sok tagállamban a gazdasági és politikai struktúrákat. Mi itt Kelet-Közép-Európában már majdnem felzárkóztunk a Nyugathoz, igaz, részben ezeknek a pénzeknek köszönhetően. De eljött az ideje annak, hogy leváljunk ezekről, és olyan vállalkozási kultúrát alakítsunk ki, amely az innovációt és a merészséget díjazza, nem pedig a hatalomsóvárságot és a politikai lojalitást” – írta Kálnoky.

Ara-Kovács Attila

Kevesebb terrortámadás volt tavaly az EU-ban, nálunk egyenesen nulla

Bak Mihály

-

2019-07-05

0

Kevesebb terrortámadás volt tavaly az EU-ban, nálunk egyenesen nulla

Egy év alatt csökkent a terrortámadások száma az EU-ban, a befejezetteké és a sikerteleneké is, nőtt a megakadályozottaké. Tucantyi halálos áldozatot követeltek az attakok, ötödannyit, mint 2017-ben, de mind dzsihadista merénylettől. A támadások kétharmada viszont etnikai és szeparatista jellegű volt. Minket senki se akart megtámadni.

Tavaly összesen 129 politikai indíttatású támadást regisztráltak az EU-ban. Ezek magukba foglalták a sikeres, a felszámolt és sikertelen eseteket is – derül ki az Europol éves jelentéséből. A legtöbb cselekmény, 60, Nagy-Britanniában történt, Franciaországban (30), Olaszországban (13), Spanyolországban (11) volt kétszámjegyű merénylet. Egy évvel korábban még 205 támadást hajtottak végre.

Javult a felderítés

Sokat mondóak azok az adatok, amelyek szerint a 2017-es 10-hez képest harmadával kevesebb (7) befejezett támadás volt. A sikerteleneké 12-ről egyre esett, a felszámolt, megakadályozott próbálkozásokból viszont több lett, 16 a 11-gyel szemben. Vagyis jelentősen javult a bűnügyi szervezetek felderítő munkája.

Tavaly 13 embert öltek meg a terrorista támadásokban, és ezek mindegyike dzsihadista volt, és magányos merénylő volt az elkövető.

További 53 ember szenvedett sérülést (46 volt dzsihadista eset). Ez jelentős csökkenés a 2017-es évhez képest, amikor tíz támadásban 62 embert öltek meg.

Egy év alatt 33-ról 24-re csökkent az elfojtott, sikertelen és befejezett dzsihádista terrortámadások száma.

Minden második lefogás dzsihadistáé, nálunk egy se volt

Az EU-ban tavaly 1056 letartóztatást hajtottak végre terrorista bűncselekmények miatt. Ezek közül 511 a dzsihádista terrorizmushoz kapcsolódik. Franciaországban a legmagasabb letartóztatások száma 310 volt, ezt követi az Egyesült Királyság 273-val, Belgium pedig 166-tal.

A támadások és a terrorizmus miatti letartóztatások számait mutatja a statista.com grafikonja országonként.

Az ábrából, és az Europol jelentéséből is kiderül, hogy Magyarországot senki se akarta megtámadni: az 1056 letartóztatás között egyetlen magyar esetet se tartanak nyilván.

A „sajátok” elleni támadás messze a legtöbb

Annak ellenére, hogy nem eredményeztek haláleseteket, az etno-nacionalista és szeparatista támadások száma az EU-ban továbbra is meghaladják a tisztán terrorista támadásokét. A 129 támadás nagy része (83) etnonacionalizmusból és a szeparatizmusból fakadt, vagyis

az összes ilyen erőszakos cselekmény közel kétharmada nem az iszlám terrorizmus számlájára írandó.

A tendencia itt is csökkenő: 2017-ben 137 volt az etnonacionalista és szeparatista erőszakcselekmény, 33 dzsihadista és 24 szélsőbalos.

A tendencia 2017-ben hasonló volt, amikor 137 etnonacionalista és szeparatista támadás volt, szemben a 33 dzsihádista és 24 szélsőbalos erőszakkal. Az összes dzsihádista terrortámadás egy személyes volt, célpontjai civilek és a hatalom szimbólumai. Az elkövetők motivációja és más radikalizált egyének vagy terrorista csoportok közötti kapcsolatok gyakran nem voltak egyértelműek az Europol jelentése szerint. A mentális egészségügyi problémák hozzájárultak a jelenség összetettségéhez.

Kevés iszlamista áramlik vissza Európába

Az európai rendőri szervezet értékelése szerint nagyon alacsony volt az olyan külföldön „működő” európai külföldi terrorista harcosok száma, akik 2018-ban utaztak az iraki és szíriai konfliktuszónába. A dzsihádistákat továbbra is főképpen az Iszlám Állam propagandája inspirálta. Ehhez hasonlóan az EU-ba visszatérők száma is nagyon alacsony maradt, miközben több száz európai polgárt továbbra is fogva tartanak Irakban és Szíriában. „Nem tűnik rendszerszintűnek” a terroristák általi visszaélés az EU-ba való belépésre irányuló migrációval. Vagyis továbbra sem számottevő a menekülők közé rejtőző ex-ISIS-tagok száma, amivel sok európai párt és politikus ijesztget.

Meghalt, aki túlélte a halál angyalát

Polonius

-

2019-07-05

0

Auschwitz közelében halt meg Mózes Éva, aki túlélte Mengele doktor iker kísérleteit. 85 éves korában Krakkóban egy szállodában hunyt el Eva Kor, aki minden évben ellátogatott Auschwitzba, hogy tanúságot tegyen arról , hogy mi is történt a haláltáborban a magyar zsidókkal 1944-ben.

Mózes Éva ikertestvérével együtt Erdélyben született, mely a bécsi döntés értelmében részben visszakerült Magyarországhoz. A Mózes családot azonnal gettóba terelték 1940-ben, majd pedig Auschwitzba deportálták őket 1944-ben. Az őrök már a pályaudvaron megkérdezték az édesanyját, hogy a lányai ikrek-e? Amikor igennel válaszolt, akkor a két lányt kiválasztották Mengele doktor iker kísérleteihez. Mindketten túlélték a lágert, de Miriam viszonylag fiatalon meghalt – valószínűleg a kísérletek következtében. Mózes Éva, aki férjhez ment a lágerben megismert Korhoz, akinek a nevét fel is vette, megírta emlékeit ezzel a címmel: Aki túlélte a halál angyalát – így hívták Mengele doktort, aki foglyokon, köztük gyerekeken kísérletezett Auschwitzban.

A szabadulás után Mózes Éva – Eva Kor az Egyesült Államokban és Izraelben élt. 1984-ben megalapította a CANDLES (gyertyák) alapítványt azoknak a gyerekeknek az emlékére, akik átestek Mengele doktor kísérletein Auschwitzban.

Idős kora ellenére Mózes Éva – Eva Kor rendszeresen visszatért a náci holokauszt legszörnyűbb táborába tanúságot tenni arról, hogy mi is történt az oda deportált foglyokkal, akiknek mindössze annyi „bűnük” volt, hogy zsidónak születtek …

Fontos

Ezután 11-6 arányban megválasztották a testület utolsó alelnökének Deutschot.

Megválaszolatlan kérdések

Dacian Cioloş, a Renew Europe frakcióvezetője a döntést az alábbiakkal indokolta:

Donáth Anna, a Momentum EP-képviselője elmondta:

“Örülünk, hogy egy olyan frakcióhoz tartozunk, amely értékalapon politizál – nem adhatjuk ugyanis ahhoz a nevünket, hogy Európa-ellenes képviselők fontos uniós bizottságokat elnököljenek.

Székelyföld, mely non coronat, vagy valami nattyon sajátos hely?

Helyi (és központi) háttérhatalmak és a borzasztó politikai osztály

Ez a homályos, és botrányos játszma jellemzi a helyi román politikai elittel való versengést, illetve – a leginkább titkos paktumokon, keresztzsarolásokon keresztül működő – összjátékot, a viszonyok egyértelművé tétele helyett.

A pénz hatalom, akinek pénze van, az hatalmat is akar, és akinek hatalma van, az tudja, hogy ennek biztosításához megint csak pénz kell, például sajtóorgánumok megvásárlására” – írta Kálnoky.

„Ez nekem nem tetszik, és nem hiszem, hogy hosszú távon egy versenyképes gazdaság kialakulását szolgálja, ha a döntéshozók energiái teljesen arra irányulnak, hogy szubvenciókat szerezzenek”.

Javult a felderítés

Tavaly 13 embert öltek meg a terrorista támadásokban, és ezek mindegyike dzsihadista volt, és magányos merénylő volt az elkövető.

Minden második lefogás dzsihadistáé, nálunk egy se volt

A „sajátok” elleni támadás messze a legtöbb

az összes ilyen erőszakos cselekmény közel kétharmada nem az iszlám terrorizmus számlájára írandó.

Kevés iszlamista áramlik vissza Európába

FRISS HÍREK

NÉPSZERŰ HÍREK

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA