Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő kedden hivatalában fogadta a március 15-i budapesti ünnepségekre induló lengyelek képviselőit, akiknek azokról az eszmékről beszélt, amelyeket Lengyelország és Magyarország együtt képvisel Európában.
A Gazeta Polska című lengyel konzervatív napilap körül szerveződő polgári körök tagjai idén immár hatodik alkalommal vesznek részt a március 15-i ünnepségeken a Civil Összefogás Fórum (CÖF) meghívására.
A lengyel kormányfői hivatal honlapján elérhető videofelvétel szerint Morawiecki a találkozón megköszönte a Budapestre készülő lengyelek szolidaritását „a magyar testvérnemzettel”, azt, hogy tevékenységüknek köszönhetően „virágoznak a két társadalom közötti informális kapcsolatok”.
A lengyelek és a magyarok együtt próbálják „átalakítani Európát a valódi szabadság, szolidaritás, igazságosság szellemében” – fogalmazott Morawiecki, aki úgy vélte, hogy ez a jelenlegi körülmények között nem mindig könnyű, így „érdemes együtt tartani”.
Hajlandó visszafizetni azt a 130 ezer dollárt, melyet a hallgatásért kapott Stormy Daniels. A pornósztár állítólag 2006 után került szorosabb kapcsolatba Donald Trumppal. Akkoriban várta Trump neje, Melania közös gyermeküket, Baront. A First Lady állítólag nagyon megsértődött.
Igazában azonban maga Trump lett dühös, amikor a Stormy Daniels művésznévre hallgató pornósztár, akit valójában Stephanie Cliffordnak hívnak, egy pletykalapban kitálalt kapcsolatukról. Nem fogta magát különösen vissza, amikor Trump szexuális aktivitását ecsetelte. Meglehetősen egyértelműen utalt rá, hogy az USA elnöke ezen a téren távolról sem oly sikeres, mint amilyennek mondja magát.
2016-ban Trumpnak eszébe jutott: mi lesz, ha a pornósztár újra megkeresi a sajtót? Vajon a választópolgárok hogy fogadnának egy ilyen leleplező vallomást? Megbízta ügyvédjét, hogy intézze el az ügyet. Az ügyvéd alá is íratott egy szerződést a pornósztárral. Eszerint a nő 130 ezer dollárt kap azért, hogy hallgasson. Ha mégiscsak beszélni kezd, akkor egymillió dollárt köteles fizetni.
Ezt a 130 ezer dollárt akarja most visszaadni a pornósztár. Ugyanis egy tucat érdeklődő jelezte: hajlandó akár kifizetni egymillió dollárt is, csak mondjon valamit Trumpról. A macsó szerepet játszó Trump nincsen könnyű helyzetben: sem családja sem a közvélemény nem fogadna szívesen egy őszinte leleplező vallomást. A kritikus sajtó azonban hajlandó lenni nagy pénzt megadni azért, hogy a pornósztár részletesen ecsetelje: milyen is Donald Trump az ágyban.
Közzétette a Nők a digitális korban című tanulmányát az Európai Bizottság, amely az infokommunikációs szektorban elemzi a nők helyzetét. Ebből az derül ki, hogy négyszer annyi férfi folytat ilyen irányú felsőfokú tanulmányokat, és a digitális világban dolgozó munkavállalóknak csak az ötöde nő, ráadásul a számarányuk egy kicsit még csökkent is az elmúlt években, így szélesedett a két nem közötti szakadék.
Hiába van egyre nagyobb igény az infokommunikációs szakemberekre a munkaerőpiacon, nem lett ezzel párhuzamosan több nő a szektorban. Minden 1000 nőből, aki felsőfokú tanulmányokat folytat, csak 24-en tanulnak ilyesmit, és mindössze hatan végeznek végül a szektorral kapcsolatos munkát. A férfiaknál az ilyen területen végzett hallgatók fele el is helyezkedik a szektorban.
Az is jellemző, hogy a nők közt több a pályaelhagyó. Ez különösen a 30-44 éves korosztályban jellemző, és összefüggésben lehet a gyerekvállalással. A nőknek ez a kihullása a digitális világból
mérhetően negatív hatással van Európa gazdasági teljesítményre a tanulmány szerint.
A munkakörülmények vizsgálatából arra a következtetésre jutottak, hogy a nők mindennek ellenére jobban motiváltak arra, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújtsák a digitális szektorban. Viszont úgy érzik, hogy kollégáik kevésbé nyitottak az ötleteikre, és gyakrabban szembesülnek diszkriminációval is.
Ha az EU-s polgárok alapvető digitális műveltségét vesszük, az 55 év alatti korosztály esetében nincs különbség a férfiak és a nők között. Ha azonban az ennél komplexebb technológiai tudást vizsgálták, a 24 év alatti korosztály esetében a nők még felül is múlták a férfiakat, a többi korosztályban viszont a másik irányba nyílt meg a nemek közti szakadék. Ráadásul hiába van hasonló infokommunikációs alapképessége a férfiaknak és a nőknek, a nők gyakrabban kérdőjelezik meg a saját képességeiket.
A jelentős tudáskülönbségek akkor mutatkoznak meg, ha programozásra kerül a sor: 15 százalékkal kevesebb fiatal nő tanul ilyesmit, mint férfi, és nagyon kevesen helyezkednek el később ilyen állásban.
Ha a női techvállalkozókat nézzük, ott is jelentős a különbség: a szektorban található startupok alig 15 százalékának van női alapítója, és ebben Európa a világ többi részéhez képest is jelentős lemaradásban van. Igaz, jelentős különbségek mutatkoznak az egyes tagországok között. Viszont hiába van kevesebb női techstartup, azok nagyobb arányban nyújtanak jobb teljesítményt, mint azok, amelyeket csak férfiak alapítottak.
2016-ban az egész világon mindössze a startupok 5 százaléka rendelkezett 100 százalékban női alapítókkal. Ráadásul egyfajta befektetői bizalmatlanság is megfigyelhető ezekkel a cégekkel szemben.
Nem csak a karrierválasztásban, hanem a technológiához való hozzáállásban is különbség figyelhető meg a férfiak és a nők között: a nők negatívabban gondolkodnak a technológia társadalmi hatásairól. Ehhez hozzájárulhat, hogy kevésbé vannak képben a legújabb fejlesztésekkel.
A tanulmány szerint a nőknek összességében a sokszor nem tudatos előítéletekkel, a munka és a magánélet összeegyeztetésének problémájával, a szerepmodellek hiányával és a kevésbé fejlett kapcsolatrendszerből adódó hátrányokkal is meg kell küzdeniük a szektorban. Pedig sok kutatás arra jutott, hogy minél változatosabb szakemberekből álló csapatok dolgoznak egy adott problémán, annál nagyobb az innovációs potenciál.
A nők infokommunikációs szerepének növelésére a tanulmány többek között a tanulmányi programokat, a mentorálást, a célzott támogatásokat, az alkalmazás feltételeinek átláthatóbbá tételét a cégeknél, illetve a kvótákat tartja megfelelő eszköznek.
Gratulálok Matteo Salvininek, aki Olaszország első pártjává tette a Ligát – írta a Facebookon Tony Iwobi. Aki egyben bejelentette: ő az első afrikai, aki bejutott a szenátusba Itáliában! A Liga migráns ellenes választási kampányával érte el sikerét. Tony Iwobi a Liga bevándorlási felelőse. Érdekes karrier, de hogy is kezdődött?
Tony Iwobi 1976-ban telepedett le Olaszországban. Nigériából érkezett és kezdetben informatikusként dolgozott. Saját céget is alapított. Aztán jött a politika. 1993-ban lépett be a Ligába, amely akkoriban egyáltalán nem foglalkozott a bevándorlással. A fő követelése az volt, hogy Olaszország legyen szövetségi állam! Vagyis a gazdag északi tartományoknak ne kelljen pénzelniük a szegény Dél felzárkózását. „Nigéria 36 szövetségi államból áll. Ha ez a modell működik Afrikában, kor miért ne működhetne Olaszországban is?!”- tette fel a kérdést a bevándorolt informatikus. Aki szorgosan lépkedett előre a ranglétrán. Végül a csúcsra jutott: ő lett pártjának a migráns felelőse abban az időszakban amikor a bevándorlás Itália első számú problémája lett. Hogy indokolja ő meg pártjának migráns ellenes politikáját? „Az illegális bevándorlás felerősíti a rasszizmust! A bevándorlók csak azt érzékelik, hogy milyen jogaik vannak Itáliában és gyakran megfeledkeznek arról, hogy kötelezettségeik is vannak!”- hangsúlyozza Itália újdonsült fekete szenátora.
Olaszország politikai elitjét egyébként felbolygatta a legutóbbi választás: nincs új többség. A Liga lett a jobboldal vezető pártja miután Berlusconi Forza Italia mozgalma leszerepelt. De ez a pártszövetség sem szerzett többséget. Az Öt Csillag Mozgalom egyedül több szavazatot szerzett mint a baloldal és majdnem annyit mint a jobboldali pártszövetség. Már folynak a tárgyalások Rómában, ahol régi jó szokás szerint mindenki mindenkivel megpróbál szövetkezni a hatalom megszerzése érdekében. Furcsa módon a vesztes baloldal lehet a mérleg nyelve. Kérdés, hogy a jobboldali pártszövetséggel alkot-e koalíciót, ahogy azt a távozó elnök Matteo Renzi javasolja vagy pedig az Öt Csillaggal, ahogy a párt másik része akarja. A Liga mindenesetre közölte: nem lép koalícióra a másik nyertessel, az Öt Csillag Mozgalommal!
A migráns kérdés mindenképp az előtérben áll, így Itália politikai életében minden bizonnyal nagy szerep jut az első fekete szenátornak, aki a migráns invázió ellen tiltakozó Liga képviseletében jutott be a szenátusba Rómában.
Az Egyesült Államok Holokauszt Múzeuma visszavonta Aung Szan Szú Kjitől az évekkel ezelőtt neki ítélt kitüntetést, amiért Mianmar de facto vezetőjeként elmulasztotta, hogy „morális tekintélyével” élve megakadályozza a hadseregnek a muszlim rohingja kisebbség ellen indított „brutális hadjáratát”, és elutasította annak elítélését is.
A politikust, aki 15 évet töltött házi őrizetben a burmai katonai rezsim bírálatáért, hosszú éveken keresztül a dél-afrikai Nelson Mandelához hasonlították. 1991-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki, az indoklás szerint „a demokráciáért és az emberi jogokért folytatott erőszakmentes küzdelméért”. 2015-ben az általa 1988-ban alapított párt, a Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a választásokon, és Aung Szan Szú Kji formálisan államtanácsos lett, ténylegesen pedig Mianmar legbefolyásosabb politikusa.
Nemzetközi elismertsége azonban semmivé foszlott a mianmari rohingja kisebbség 2016-ban kezdődött módszeres elüldözése nyomán. Az etnikai tisztogatást ugyan a hadsereg követte el, ám Aung Szan Szú Kji még a szavát sem emelte fel, sőt, a rohingja kifejezést soha ki sem ejtette a száján. Emiatt sokan bírálták, a brutalitás védelmezőjének nevezve őt.
A nagymácsédi kettős gyilkosság után koalíciós válság alakult ki, a Híd Robert Kaliňák belügyminiszter távozását követeli a koalíciós partner Smertől. Amíg azonban ez megtörténik, Bugár Béla, a Híd elnöke távozott Szlovákiából.
A Plus Jeden Deň a bécsi reptéren kapta lencsevégre Bugárt a feleségével, amint épp egy egzotikus nyaralásra indulnak a Maldív-szigetekre.
Bugár a saját szavai szerint már régóta tervezi ezt a nyaralást, ami egy meglepetés a feleségének a 35. házassági évfordulójukra.
A Híd elnöke azt állítja, hogy most a Smeré a következő lépés, nincs rá ok, hogy elhalassza a nyaralást: „A járási struktúrák egész héten tárgyalni fognak a kialakult helyzetről, aztán megtarthatjuk az országos tanácsot.“
A koalícióból való kilépésről csak az országos tanács dönthet, ez nem csak a párt vezetésén múlik – mondta.
A Híd-Most, amely a Robert Fico vezette kormánykoalíció tagja március 14-ig adott határidőt a kormányfőnek, hogy menessze Kalinak belügyminisztert. Ellenkező esetben a Híd kilép a koalícióból.
Hétfőn volt a 65. évfordulója Sztálin halálának, de sokan vannak, akik nem felejtenek. Egy moszkvai férfi, akinek apját 80 éve végeztette ki Sztálin, minden szerdán az utcán tüntet azért, hogy létrehozzanak egy emlékhelyet az áldozatoknak.
Alekszej Neszterenko Sztálin halálának 65. évfordulója kapcsán mondta el a történetét a RedioFreeEurope-nak. Bevallotta, hogy neki is sokáig tartott rájönni, hogy Sztálin egy véres kezű zsarnok volt, és nem az az idol, akire az egész szovjet blokknak fel kellett néznie. A 79 éves férfi évek óta minden szerdán kiáll egy táblával a Nikolszkaja utca 23. elé, ahol apját 1938. szeptember 12-én kivégezték.
Neszterenko csak Sztálin halála után, 1954-ben tudta meg, hogy apja „a nép ellensége” volt, és ezért ítélték el és börtönözték be. „Csak most kezdtem el megérteni azokat a szörnyűségeket, amiken anyám keresztülmehetett” – mondja Neszterenko. Mikor az apját 1937-ben letartóztatták, minden rokonuk eltűnt, sokan a nevüket is megváltoztatták, hogy ne kelljen osztozniuk a következményekben. Apja több hónapnyi kínzás után sem vallott be semmit, ezért 1938-ban kivégezték, és a felesége egyedül maradt három kisgyerekkel.
A család viszont nem tudta, hogy az apa már nem él:
eredetileg ugyanis 10 év börtönre ítélték azzal a kitétellel, hogy levelet sem válthat a külvilággal. Mikor ez 1947-ben letelt, a felesége megpróbálta felvenni vele a kapcsolatot abban a hitben, hogy még él.
Neszterenkót a 2000-es években kezdte igazán foglalkoztatni apja sorsa: felkutatta a hozzáférhető dokumentumokat a Nikolszkaja utca 23-ról, amely akkoriban katonai bíróságként üzemelt. 2007-ben egy nagy könyvet nyomtak a kezébe, amelyben 4000 ezer áldozat neve szerepelt, akiket az épületben végeztek ki. Az apja neve is köztük volt a nép ellenségeként említve. Halálos ítéletét maga Sztálin írta alá.
Az idős férfi megtudta, hogy az orosz Memorial nevű emberi jogi szervezet múzeumot akar nyitni az épületben. Arszenij Roginszkij, a szervezet tavaly elhunyt vezetője viszont felvilágosította, hogy sajnos erre nemigen kerül sor még az ő életükben. Neszterenko nem nyugodott bele ebbe: 2010-ben barátai és családja segítségével filmet készített a Nikolszkaja utca 23-ról, amelyben 2016 óta gyógyszertár üzemel, és elkezdték a felújítását. Neszterenko elhatározta, hogy ameddig csak az ereje engedi, minden szerdán az épület előtt fog tüntetni. Azt szeretné elérni, hogy a kivégzések 80. évfordulójára táblákat helyezzenek ki, amelyek megemlékeznek az áldozatokról. Neszterenko azonban maga sem nagyon bízik abban, hogy vállalkozása sikerrel jár: a hatóságoknak benyújtott kérelmét
olyan emberek fogják elbírálni, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy nem léteztek a sztálini kivégzőlisták
– mondja.
(MTI/EPA/Zurab Kurcikidze)
Az idős férfi szerint az orosz társadalom soha nem fog tudni továbblépni, anélkül, hogy elfogadná és feldolgozná ezeket a tragédiákat, hiába telt már el 65 év Sztálin halála óta. Szerinte „a nép ellenségei” ma is élő gyermekeinek küzdenie kellene ezért, még akkor is, ha maguk az orosz emberek is sokszor elutasítóak. Neszterenkót magányos tüntetésein néha megszólítják a járókelők, és a nagy részük nem támogatja az ügyét. A legtöbben azt gondolják, hogy el kellene már felejteni ezeket a dolgokat, de olyan is van, aki rákiabál, hogy nem végeztek ki eleget a fajtájukból – mondja.
Sztálin megítélése 65 évvel halála után is problémás Oroszországban: habár kultuszának lebontására voltak kísérletek, és elítélték az általa elkövetett bűnöket, korántsem a Nyugaton kialakult diktátorkép a meghatározó. Tömeggyilkos helyett inkább egy erős kezű vezetőként tekintenek rá, akinek a második világháborús diadal is köszönhető. Ebbe a vonalba illeszkedik az az értelmezés is, amelyet Vlagyimir Putyin támogat, és ami miatt az utóbbi években megkezdődött egyfajta rehabilitációja is Sztálinnak.
Egyes felmérések szerint az orosz társadalomnak majdnem a felében pozitív kép él a diktátorról, akinek a sírjára hétfőn is több százan vittek virágot Moszkvában.
Pillanatnyilag csak egy emléktábla jelzi, hogy ebben a házban született Jelačić bán. A táblán a következő felirat áll: „1801. október 16-án ebben a házban született gróf Josip Jelačić, híres horvát bán”.
A költségvetési tartalékokból 12 millió dinárt különítettek el Josip Jelačić bán az Újvidékhez tartozó Péterváradon található szülőházának felújítására.
A felújítási költségekből vásárolják meg az épület egy részét a jelenlegi tulajdonostól. Éppen az épület ingatlanjogi státusza az egyik fő probléma, ami gátolta a kulturális és történelmi épület felújítási projektjének a megvalósítását. Az objektumot, amelyben 1801-ben született Josip Jelačić, a második világháború után államosították és jelenleg több tulajdonosa van.
Pillanatnyilag csak egy emléktábla jelzi, hogy ebben a házban született Jelačić bán. A táblán a következő felirat áll: „1801. október 16-án ebben a házban született gróf Josip Jelačić, híres horvát bán”.
A horvát nemzeti kisebbség képviselői évek óta kérik, hogy találjanak megoldást ennek a történelmi emléknek a rendbetételére, az épület egy részét pedig írják rá a Horvát Nemzeti Tanácsra. Ez azonban sokáig csak papírra vetett üres szó volt mindaddig, amíg Aleksandar Vučić szerb államfő nem látogatott el Zágrábba, ahol tárgyalást folytatott a horvát kisebbség helyzetéről Szerbiában, és ígéretet tett az épület státuszának rendezésére.
A Focus című német hetilap lap ezzel címmel közli Ivan Krasztev ismert bolgár politológus gondolatait. A lap mindenekelőtt megállapítja: Krasztev valószínűnek tartja, hogy az EU szétesik, és ennek legnagyobb súlyú kiváltója a keleti és nyugati tagállamok közötti ellentét lesz. Úgy látja, hogy a konfliktus már régen fennáll, de csak a menekültválság nyomán vált világosan láthatóvá.
A politológus több lehetséges magyarázatot sorolt fel az illiberális, populista mozgalmak megerősödésére, az EU menekültpolitikájának elutasítására, valamint az EU összeomlásától való félelemre.
A kelet-európaiaknak vannak tapasztalataik a hirtelen összeomló, addig stabil rendszerekkel. Aki egyszer átélte, hogy egy stabil, öröknek tekintett rendszer összeomlik, az az EU-t is más szemmel nézi. Az EU pártolói egyáltalán nem hajlandók beszélni az EU összeomlásának lehetőségéről, a kelet-európaiak számára viszont elképzelhető az EU és a nyugati rend összeomlása.
A kelet-európaiak rossz tapasztalatokat szereztek a multikulturalizmussal kapcsolatban. A külföldiekkel szembeni általános idegenkedéshez Krasztev hozzátette: itt korábban soknemzetiségű államok terültek el, és még mindig őrzi az emlékezet azokat a tapasztalatokat, amelyeket a nagyhatalmak – a Szovjetunió, vagy a Habsburg birodalom – összeomlása nyomán szereztek. Emellett mindkét nagyhatalom utódállamai etnikailag eléggé homogének.
A menekültválság felerősítette a kelet-európaiak csalódásait. Nagyobb gazdasági előnyöket vártak az uniós csatlakozástól, de nem a lakosság széles körei profitáltak belőle, hanem a jól képzett kivándorlók és a politikusok elitje. A menekültválság kapcsán az a benyomás keletkezett, hogy Nyugat-Európában szívesebben látják a nincstelen migránsokat, mint a kelet-európai tagállamokból érkező, felemelkedni vágyó szegény embereket. Ráadásul a menekültek nagy száma félelmeket keltett, hogy Európa a gazdasági összeomlás előtt áll.
A menekültválság nyomán „demográfiai pánik” tört ki: a kelet-európai országokból sokan elvándoroltak, a társadalom öregszik. Krasztev szerint honfitársai a sok menekült érkezésében „a történelemből való elbúcsúzást” látják, és az az érv, amely szerint az öregedő társadalmaknak szükségük van a bevándorlókra, csak fokozza az „egzisztenciális melankóliát”, amelyek a politológus saját hazájában lát, amikor felteszik a kérdést, hogy vajon lesz-e száz év múlva, aki a bolgár irodalmat olvassa?
Krasztev gondolatait egy kis könyvecskében adta ki, amely ugyan nem kínál megoldásokat „Európa alkonyára”, de segít megérteni, hogy miből ered a keleti- és nyugati tagállamok közötti szakadás. Más kérdés, hogy ez a szakadás még felszámolható-e – mutatott rá a cikk.
Az emlékmű magánadományból épül fel a város központjában annak alkalmából, hogy a 2018-as évet Mátyás király-emlékévének nyilvánították. Az idén van Mátyás királlyá koronázásának 560., a születésének pedig 575. évfordulója.
Az egészalakos szobron két felirat kap helyet, az egyiken az lesz olvasható, hogy Matthias Rex (1458-1490), a másikon pedig a felállítást finanszírozó üzletember neve és a szoborállítás időpontja szerepel majd.
Szabadka és környéke a Hunyadik birtoka volt a 15. században és Mátyás igazságos királyként vonult be a történelembe, emellett pedig a nándorfehérvári hős, Hunyadi János fia volt – szerepelt a kérelemben.
Hunyadi Mátyásnak még nincs szobra Szerbiában, Hunyadi János emlékét is csak egy mellszobor őrzi a róla elnevezett csantavéri iskolában. Mátyás király után hamarosan édesapja is teljes alakos szobrot kaphat, mégpedig az egykori nándorfehérvári várban, a belgrádi Kalemegdanon.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
