Kezdőlap Itthon Vélemény Oldal 9

Vélemény

Gyere te nímand…

Falusi Tamas
-
0
Gyere te nímand…

Az ellenzék ismét vereséget szenvedett. Természetesen a baloldali, úgynevezett hagyományos ellenzék szenvedett vereséget, és persze a legnagyobb pofont most sem a FIDESZ-től kapta, hanem egy kívülről jött, egyáltalán nem baloldali (naná, hogy nem), és nem csak a FIDESZ-t, hanem az ellenzéket is leváltani akaró embertől, aki rejtélyes úton lett nagyhirtelen népszerű.

Pont úgy, mint 2022-ben, akkor is egy magányos hős emelkedett ki a habokból, vagy pattant ki valakinek a fejéből, mégpedig teljes fegyverzetben, ami az Olümposzt kivéve mindenütt egy kövér  képtelenség. Aki az ilyenekben hinni tud, annak minden hülyeség igaz.

A két évvel ezelőtti országgyűlési választásokon a politikában ismeretlen, köztudomásúlag vallásos, jobboldali, konzervatív Márki-Zay a miniszterelnökjelöltek közti előválasztási verseny első fordulójában óriási meglepetésre 20,4 százalékot szerzett, amellyel a harmadik, továbbjutó helyre futott be – maga mögé utasítva két pártelnököt, Jakab Pétert és Fekete-Győr Andrást.

Néhány napos alkudozást követően rábírta a korábban az előválasztás egyik esélyesének tartott Karácsony Gergely főpolgármestert arra, hogy lépjen vissza a javára, és a második fordulóban közel háromszorosára növelve a rá leadott szavazatok számát simán verte a döntőben Dobrevet, hiába szavaztak a DK jelöltjére hetvenezerrel többen, mint az első fordulóban.

Egy, a politikában ismeretlen, köztudomásúlag vallásos, jobboldali, konzervatív miniszterelnökjelölt. Hát, kérem, negyedosztályú bajnok még az angol FA kupában sincs, és ha belekalkuláljuk is a magyar politikán vörös fonálként végighúzódó, azaz mindig és mindenhol jelen lévő Gyurcsány faktort, meglepetésnek még akkor is sok… hacsak nem mozgósított valaki párszázezer szavazót Márki-Zay érdekében. Hogy kinek van annyi? Hát… aki nem vesz részt az előválasztáson és a szavazói ráérnek éppen… de inkább nem találgatok. Azt, hogy MZP diadalmenetének hogyan lett csúfos vereség a vége, sokszor megírtam már, nyilván a könyökén jön ki mindenkinek.

A mostani forgatókönyv más. Csak három óellenzéki párt fogott össze, a többiek jobban bíztak magukban, illetve a Figyelem! Nem Gyurcsánnyal vagyok! faktor hatásában, de végül mindenki ráfázott, ha Gyurcsánnyal volt, ha nem. Kivételes szerencse, hogy ha az EP választásokat meg a vidéket nem is, de az összefogók Budapestet hozni tudták az önkormányzatin (kivéve a venezuelaiak lakta I. kerületet).

A ráfázás lényege: az új üdvöske elvitte a szavazókat, az óellenzék összefogóinak szavazóit is, meg a magányosan küzdő óellenzéki pártok szavazóit is, ebből látszik, hogy a baloldali választópolgárok körében akár a jobboldaliság is sikeres lehet, mert ezeket a szavazókat Orbán eltávolításán kívül nemigen érdekli már semmi. Csak váltsák le, akkor majd megnyugszanak. Tőlük lehet az Orbánt leváltó erő akár maga a FIDESZ is, ha nincs más! Ebben igazuk van, mert tényleg nincs. Hogy pont miattuk nincs, mert ugyan elvileg van, de nem szavaznak rá, addig még nem sikerült eljutniuk.

A mai történetben a hasonlóság a két évvel ezelőttivel annyi, hogy itt is a semmiből jött valaki, és a sok szájtáti most is azt hiszi, hogy egyedül, nulla forint felhasználásával sok millió háztartásba személyesen becsengetve kábé egy hónap alatt magyarázta el a szavazóknak, hogy ő az igazi, jöjjenek már el vagy százezren a Kossuth térre tüntetni. A vidékieknek busz lesz dögivel. Még a főpróba is megvolt a Hősök terén, lásd: influenszerek tüntetése.

Az, hogy a baloldali szavazók nyolcvan százaléka hitt neki, a szavazatokból látszik, hogy a fideszesek közül gyakorlatilag senki, az szintúgy. A FIDESZ még több szavazatot is kapott az öt évvel ezelőttinél, ami százalékban csak azért kisebb, mert a részvételi arány megnőtt. Az új csodagyereket is sokan választották, de azért Orbánt 52 %-kal többen. A különbség 700.000 voks. Jó zsíros többség, azt mondhatom. Az óellenzékre persze jóval kevesebb választó szavazott, ott már csak a tényleges törzsszavazók maradtak, akiket nem lehet eltántorítani. Ezzel a hazai szavazótábor el is fogyott, a határok megmerevedtek, örökös első a FIDESZ, örökös második a TISZA, örökös harmadik a DK, a többiek meg a „futottak még” kategória. Egy módon lehetne rajta változtatni, ha a második meg a harmadik összefog egymással, plusz az összes többivel Orbánék ellen, de ehhez (Magyar Péter szövegeit hallgatva) a verébnek naponta többször kardot kéne rántani. Ne bízzunk benne túlságosan, hogy az új erő szövetkezik a régiekkel, az új erő ugyanis csak ellehetetleníti az ellenzék egységes fellépését, más dolga nincs neki.

Az óellenzék újabb nagy veresége után megkezdődött a szokásos értelmiségi „monnyonle” játék. Remélem, mindenkinek magától értetődik, hogy kiről van szó, természetesen Gyurcsány az, akinek a kutató/megmondó/elemző/utcaembere által kifejtett vélemények abszolút döntő többsége szerint a vereség miatt le kell mondania. Néhány sajtótermék kifejezetten élen jár a gúnyolódásban, például a 444.hu, ahol Gazda úr a „Ferenc lova megdöglött” és Haász úr „Az MSZP társelnöke levonta a következtetést a választás eredményéből, már csak egy Horn Gábor hiányzik ide” írások révén igyekszik összekacsintani az olvasókkal. Utóbbi célzásra sokan emlékezhetnek, az ún.”szociális népszavazás” kapcsán. Gyurcsányék ugyan bíztak benne, hogy nem lesz elegendő a részvételi arány (másban az akkori néphangulat miatt nemigen bízhattak), de ezt a bizonytalansági pontot az ellenoldal megfelelő szervezéssel sikeresen legyűrte, így aztán a vizitdíj meg a napidíj az ostobák mozgósításával elsöpörtetett. Ezt a pillanatot tartotta az SZDSZ megfelelőnek ahhoz, hogy elegánsan oldalt lépjen, és Gyurcsány az MSZP vezérkarával az SZDSZ nélkül(!?) jelenthesse be a megalázó vereséget, mégpedig azon témában, amelynek fő éceszgéberei és kivitelezői pont az SZDSZ tagjai voltak. A színpadon álló, vesztes Gyurcsányt meg a mögötte felsorakozott MSZP vezérkart a liberálisok („a Párt, amelyik ott sem volt”), tévén nézték néhány gúnyos megjegyzés kíséretében (Horn Gábor: Nem azt mondták, Feri, hanem azt, hogy te menj a p…ba). Ez volt a liberálisok hattyúdala, utána elképzelésük szerint kívülről akarták támogatni a kormányt, de ahogy a vizitdíj, az sem jött össze nekik. Béke poraikra. Megjegyzendő, hogy a Momentum sincs már ettől messze.

Az ellendrukkereknek a DK vereségéből adódó diadalmát, és ebből adódó örömködését elhagyva térjünk vissza a pártelnöki lemondásra. A lemondás követelése a politikában ugyebár akkor érthető, ha a párt a népszerűségi versenyben hátrébb szorul, így egy választáson kevesebb szavazatot kap, mint korábban. Ez történt most, a DK 5 éve az EP választáson 557.000 szavazatot kapott, a mostani választáson az Összefogás csak 366.000 szavazatot, amelyből az MSZP meg a Párbeszéd szavazóit kivonva kb. 320.000 lehet DK-s.

Az érthetőség után a jogosságot vizsgálva a népszerűség csökkenését két dolog okozhatja:

  • Saját működésbeli hibák. Például a DK rosszul kormányozta az országot, és Románia lehagyott minket. Vagy a DK néhány tagja pedofil ügybe keveredett. Vagy a DK egyes tagjai, kihasználva a feleségük vezető beosztását, zsíros állásokat kaptak a közpénzből fizetett apparátusban. Vagy a DK néhány tagjának a vagyona 5 év alatt extrém módon megnövekedett, és miután nem találtak föl semmiféle jól eladható akármit, valamint világsikerű vállalkozásuk sincsen, nyilván loptak. Mivel ilyesmikről nincs információ, a saját működésbeli hibák okozta népszerűségvesztést elvethetjük.
  • Külső, a pártot folyamatosan pocskondiázó tevékenység következtében bekövetkező népszerűségvesztés. Az mindenki előtt jól ismert, hogy a Gyurcsány faktor 2006. óta rendkívül negatívan hat bármire, ami a közelébe kerül, ámde mivel a faktor immár 18 éve változatlan erővel működik, nem mondható, hogy ez az utóbbi években bármi olyan hátrányt okozhatott volna, amit eddig még nem okozott.
  • Új mosópor (TISZA) megjelenése a piacon, amely vonzóbb a vásárlók számára, mint a boltban eddig kaphatók. Ebben az az érdekes, hogy az utóbbi 20 évben már egy csomó új mosópor megjelent (pl.: LMP, MKKP, Momentum, Jobbik), azaz a nép rászavazva bármelyiket győzelemre vihette volna, de nem. Volt köztük jobbos is, balos is, ám a nép egyikre sem volt vevő, nem úgy, mint most. Végkonklúzióként megállapíthatjuk, hogy a DK lesüllyedésének az új mosópor az oka.

Az ok ismeretében föltehetjük a kérdést: volt-e a./ indoka és b./ lehetősége Gyurcsánynak, hogy az új erőt olyan szintre futtassa föl, amely a saját pártját a DK-t is elsöpörve a baloldali szavazótábort a jobboldalra szipkázza át, mégpedig anélkül, hogy a FIDESZ szavazótáborában bármiféle kárt tenne?

Az indokot illetően csak akkor mondhatjuk, hogy igen, ha Gyurcsány pont ezt akarta volna, azaz önmagát pártostul jól hátba szúrni, azaz feltételezhető, hogy teljesen hülye, ám sokak vágyálmával ellentétben nem az, így semmiféle indoka nem volt az új erő létrehozásához és megerősítéséhez.

A lehetőséget tekintve mondhatjuk, hogy a felfutás nem volt gyors, hiszen rengeteg és hosszadalmas munka kellett ahhoz a közösségi térben (facebook, TIK-TOK, stb.), hogy milliónyi választóhoz jusson el a hír, mégpedig meggyőző erővel, itt a királyfi, aki majd legyőzi a sárkányt! Valószínűsíthető, hogy jóideje egy nagy, és a feladathoz képest korlátlan tőkeerejű szervezet dolgozott azon, hogy a királyfi berobbanjon a köztudatba. Az is biztos, hogy Gyurcsányék lehetőségeit egy ennyire hatékony szervezet nagysága és pénzigénye bőven meghaladja, azaz a Messiás felfuttatója Gyurcsány nem lehet. Annak kitalálását, hogy akkor milyen szervezet ez, és ki pénzeli, az olvasóra bíznám.

Mivel a fentiek szerint a baloldal szavazatvesztését okozó új erő felfuttatásához Gyurcsánynak se indoka se lehetősége nem volt, azaz semmi köze hozzá, ritka nagy ostobaság lenne bárki részéről nemhogy követelni, de egyáltalán arról írni, hogy mondjon le. A DK-nak különben sincs aktuális nímandja a fiókban, mint másoknak, akit előrántva, és a Vezér helyett a párt élére rakva majd győzelemre viszi harcukat, mert egyrészt Gyurcsány nélkül a megmaradt DK szavazók is elpártolnának tőlük, másrészt se elegendő emberük, se elegendő pénzük az ilyen méretű akcióra nincs.

Bezzeg másoknak bőven… nem igaz?

Üzlet

Falusi Tamas
-
0
Üzlet

Magyarország több szövetségben is benne van. Tagja a NATO-nak és tagja az Európai Uniónak is. Aki egy ilyen együttműködésnél belépésre jelentkezik, nyilván azért teszi, mert a tagságából előnyökre számít. Az persze minden IQ 85-ös szint fölötti szellemi képességekkel bíró ember számára nyilvánvaló, hogy ha nem egyedül vagyok, hanem többen próbálunk együtt többre jutni, akkor nem csinálhatom mindig azt, amit akarok, mivel az eltérő akaratok összehangolása érdekében sokszor kompromisszu-mokra van szükség.

A fenti szellemi színvonal birtoklása azt is lehetővé teszi, hogy az ember belássa, a kompromisszum szuverenitásunk egy részének feladásával jár.

Vannak ugyanakkor olyanok, akik ezt a szintű szellemi nívót nem érik el. Ők úgy gondolják a tagságot, hogy a vele járó előny az oké, de mi aztán engedményt nem teszünk még az Atyaúristennek se, nemhogy valami zavaros, állítólag közös cél érdekében az úgynevezett „társaknak”, vagy „kiafrancok” ezek! A szuverenitás kérdését tekintve egy tapodtat se hátra! Az ilyen ember nem tud, hanem hisz (a tudáshoz nincs elég esze), és ha a sarki mosodás az, nagyobb baj nincsen, legfeljebb a környezetének megy az idegeire, viszont ha az illető miniszterelnök, akkor egy egész országot, mégpedig a sajátját teljes lakosságával együtt képes megutáltatni a tagtárs országokkal.

Valahogy még ez is elviselhető lenne, ha az ilyen korlátozott képességű miniszterelnöknek valaki, akiben bízik, időben szól, hogy ne tegye, vagy ha a nép hamar észreveszi az abnormalitását, és leváltja, így ez az irritálóan önző viselkedés csak rövid ideig bosszantja a többieket. Ez esetben a szóban forgó ország becsülete és tekintélye még visszaszerezhető. Végzetes baj van viszont, ha a mondott miniszterelnök nem bízik senkiben, a nép döntő többsége meg nem látja a veszélyt, és nem váltja le, mert akkor az ország több szempontból elveszett. Megjegyzendő, hogy ha megfelelő propaganda csapat áll rendelkezésre és korlátlan pénzű média (közpénz jobboldal), akkor a nép többsége úgy verhető át akár a legvadabb hülyeségekkel is, hogy sohasem fogja meglátni a veszélyt.

A fentiekből következő hátrányok:

  • Az egyik kellemetlen dolog, amivel szembe kell néznünk, hogy ha nem vállaljuk a negatívumokat (szuverenitásunk egy részének feladása), akkor nincsen pozitívum sem. Ilyen például az EU részéről a pénz visszatartása. Nálunk a vezetés a médiától kezdve a fékeken és ellensúlyokon át az ország teljes jövedelméig mindent lenyúlt, így aztán bármifajta korlát nélkül csinál azt, amit akar, és ez kellemetlen a többieknek. Egy ilyen hatalom birtokában akármennyire kekec, buta és főleg sikertelen a kormányfő (lásd a külpolitikát, a gazdaságot, a szociális, egészségügyi, nyugdíjas és ifjúsági helyzetet), egyszerűen nem lehet leváltani, és akkor a szövetségben minden közös tárgyalással baj lesz, mert a gazdasági sikertelenség csupán itthoni, de a kekecséget meg a butaságot mindig magával viszi minden tárgyalásra, akárhova megy. Ez alól két ország, illetve országcsoport kivétel. Egyrészt Oroszország plusz Kipcsákia, onnan veszik, illetve tervezik venni fideszék az országunk számára életbevágóan fontos gázt (a gázszámla rezsimelléklete szerint még mindig a 2022-es, elképesztően magas áron – vagy hazudik valaki?). A másik Kína, ahonnan a hiteleket meg az ipari létesítmények ideköltözését várják, hogy legalább éhen ne haljunk a nagy sikerességben (kivéve a gyevi bírót, meg a rokonait és üzletfeleit, azokat ez a kellemetlen vég nem érinti, mivel jól bespájzoltak már).
  • A kiközösítetté válás azzal jár, hogy még azokat az érdekeinket sem tudjuk érvényesíteni, amelyekhez néhány támogatót szerezve sikerülhetne, ugyanis már nem találunk támogatót. Mindenki utál minket „Brüsszelben”, legalábbis a néhány őrültön kívül, melyek közül pár darab arrafelé is lébecol (a demokrácia az demokrácia, itt még az őrülteknek is van képviselete).
  • Az ország népének része még a nem csak a miniszterelnök és csapata által gyakorolt itthoni, hanem a többi ország népe általi, külföldről érkező lenézés és hülyére vétel. Utóbbi a többi tagtárs véleménye, mondván, hogy még mindig nem bírtátok leváltani? Vagy van Budapest szindróma is, amely a Stockholm szindrómával azonos, azért ül még mindig a nyakatokon?

Az ilyen viselkedést, például a permanens vétózgatással a tagtársak persze rövid időn belül megunják, és új módokat keresnek arra, hogy a főkekec ne tudja blokkolni a szövetség normál működését. Van úgy, hogy kiküldik a folyosóra (EU), de a NATO most más módszert választott.

A nagyon háborúpárti védelmi szövetség, megunva a célszerűtlen, mégis folyamatos ellenállást Orbán részéről, alkut ajánlott. A NATO nem vár el Ukrajna ügyében semmit Magyarországtól (se katona, se fegyver, se hadműveleti terület), cserébe viszont azt csinál, amit akar, Magyarország semmilyen lépésébe nem fog belekötni. Magyarország „harci ereje” a NATO-ban úgysem számít, a NATO tevékenységekből való kiszállásába könnyen beleegyezhetett Stoltenberg főtitkár, aki ideutazott a megállapodást véglegesíteni. A NATO tábornokok és politikusok fellélegezhettek. Végre! Egyetértés lesz a hörcsögmentesített tárgyalásokon.

Amilyen peches egy ország ez a miénk, a megállapodás Orbánnak is használ. Mondhatni, sőt, nagyon is. Igaz ugyan, hogy ezzel az üzleti megállapodással a miniszterelnök a háborút segíti (bizony!), ugyanis a NATO lépések most már flottul, minden kekeckedéstől meg vétózgatástól mentesen egyetértve és, ami a legfontosabb, időben megtehetők, ámde itthon nagy sikerként adhatja el a választóknak, már megint hülyének nézve őket. Ehhez a média, a nép bamba bámulása, meg a kommunikációs igazgató is rendelkezésére áll:

„Orbán Viktor világossá tette a NATO főtitkárának, hogy nem akarunk részt venni mások háborújában – hangsúlyozta közösségi oldalára feltöltött szerdai videójában a Fidesz-KDNP kommunikációs igazgatója. Menczer Tamás leszögezte, hogy a miniszterelnök ismét megvédte a magyar érdeket. Mint fogalmazott, „a NATO az elmúlt hetekben óriási lépésekkel indult a háború felé”, az észak-atlanti szövetség akarja irányítani a fegyverküldést, a katonák kiképzését és a szervezet óriási pénzeket, összesen 100 milliárd eurót akar „belepumpálni a háborúba”. Hozzátette: a magyar emberek világos döntést hoztak vasárnap, ez „nem a mi háborúnk, mi békét akarunk”.

Ja. Világossá tette. Megvédte. Világos döntést hoztak.

Hát nem aranyos? Szinte látom, ahogy a NATO főtitkár fülét-farkát behúzva hallgatja Orbán dörgedelmeit, és a nép a „mieink” újabb nagy győzelmét látva, tombolva ünnepel.

Tudnak ezek Habonyék meg Kubatovék, mi?

A jövő

Falusi Tamas
-
0
A jövő

Ismerik a régi viccet, ugye? Egy külföldi New Yorkban beül egy bárba. Már későre jár, mikor az órájára pillant, és megkérdezi a mixert:

– Mikor indul az utolsó metró?
– Azt maga nem éri meg!

Onnan jutott eszembe, hogy Magyar Péternek fővárosról alkotott „elképzelésében” szerepel az éjszakai metrójáratok bevezetése is. Konkrétan:

  • egy gyalogos híd megépítése;
  • dunai menetrendszerű hajózás újraindítása és fejlesztése;
  • bérlakásépítési program elindítása;
  • éjszakai metróközlekedés elindítása;
  • éjszakai polgármesteri tisztség bevezetése;
  • kerületi szintű helyett egységes budapesti szabályozás a vendéglátóhelyeknek és szórakozóhelyeknek.

A fenti pontokból jól látszik az ötletvihar jelleg, azaz Magyarnak különösebben fogalma sincs, hogy miről lenne szó, mi a város, melyek a folytonos tennivalók, melyek a sürgős tennivalók, és melyek a hosszútávú tennivalók, viszont, mint említette, Budapesten majd semmi sem történhet az ő jóváhagyása nélkül. És ebben igaza is van.

Figyelembe véve a Fidesz–KDNP 10 mandátumát, a Tisza Párt 10 mandátumát, a DK–MSZP–Párbeszéd 7 mandátumát, az LMP–Vitézy Dávidért Egyesület 3 mandátumát, az MKKP 3 mandátumát, valamint azt, hogy ki nem köt kivel soha szövetséget, két olyan szövetség létezik, amelyik eléri a többséghez szükséges 17 mandátumot:

  • Fidesz–KDNP (10) + Tisza Párt (10) = 20
  • DK–MSZP–Párbeszéd (7) + Tisza Párt (10) = 17

(az teljesen érdektelen, hogy a két 3 mandátumos párt, az LMP meg az MKKP hová áll, és kivel szövetkezik, mert matematikailag kizárható, hogy döntő tényezők legyenek)

Ebből következően valóban mindig Magyar és a TISZA lesz a mérleg nyelve, azaz mindkét oldal gazsulálhat neki, ha keresztül akarja vinni az akaratát. Hogy ettől hogyan lesz jobb nekünk, azaz a városlakóknak, egyelőre kérdéses, de javaslom, ne szóljunk bele a nagyok dolgába, ha már egy működésképtelen formációt sikerült nekik összehoznunk. Majd megoldják valahogy. Hogy a mi kárunkra, az persze biztos. Mindig úgy szokták.

A város egy egymáshoz a lehető legközelebb, sok helyen közvetlenül egymás mellé helyezett épületek konglomerátuma, mely azért így jött létre, hogy az embereknek ne kelljen hosszú utakon közlekedniük. Lehetőleg minden közel legyen mindenhez, a lakások, a munkahelyek, az élelem és egyéb beszerzési központok, valamint a sport és a rekreáció helyei. Az épületek között rések vannak hagyva, melyeket utcáknak neveznek. Az utcák biztosítják a szükséges közlekedést két hely között, az utcákra nyílnak a kapuk, valamint a különféle ki- és bejáratok, amelyeken keresztül az épület elhagyható, hogy aztán az utcákon haladva elérje az ember a város sűrű beépítettsége miatt aránylag közeli másik épületet, amelyben dolga van. Az utcák mérete az épületek közelsége miatt sajnos korlátozott, így többfajta célra nem alkalmasak, csak és kizárólag közlekedésre. A városvezetés elsőrendű feladata, hogy a minél folyamatosabb, és minél gyorsabb közlekedést lehetővé tegye a tömegközlekedés fejlesztésével, ingyenes P&R parkolók építésével, a közlekedési lámpák beállításának folyamatos finomításával, kátyúmentes, simára aszfaltozott és jól világított utakkal, valamint egyéb helyi szervezésekkel, amely fejlesztések és intézkedések a közlekedők minél akadálymentesebb mozgását tudják biztosítani.

A jelenlegi budapesti vezetés félreérti a várost. Úgy gondolja, hogy a legfontosabb közlekedési útvonalak nem is azok, hanem valamilyen testi-lelki felüdülésre használandó területek, ahol az emberek majd sétálgatva, promenádozgatva, biciklizgetve, labdázgatva, padokon üldögélve, növényekkel körbevetten jól érzik magukat. Ebből a félreértésből születnek olyan tervek, mint például a rakpartok átépítése, ami ezen területek eredeti funkcióját, azaz a közlekedés biztosítását ellehetetleníti.

Budapesten tehát előállt egy olyan helyzet, hogy a kormány nem ad pénzt (hogy közben mindenről összevissza hazudozik, az már csak a korona), sőt elvon, amennyit csak bír, a vezetés nem egészen érti, hogy mi a cél, a döntőbíró pedig a két marakodó blokk között egy kissé hisztérikus, de nagyon dilettáns párt lesz, amely kifejezetten elvárja az udvarlást mindkét fél részéről.

Így aztán mindenki, de főleg Orbán Viktor és Mráz Ágoston nagyon bízik az újraszámlálásban, hogy végre akárhogy, de mindenképpen az ő jelöltjük legyen a főpolgármester, és akkor Budapesten annyi fölösleges pénzkidobásként funkcionáló marhaság fog épülni, hogy nézni is tereh.

Vagy nem. Ugyanis nincs pénz semmire. Ezzel nyerhetünk egy kis időt. Hálaisten.

Ujhelyi: Cunami után ideje a szociáldemokrata újjáépítésnek!

FüHü
-
0
Ujhelyi: Cunami után ideje a szociáldemokrata újjáépítésnek!

Kijózanítóan erős üzenetet küldtek a baloldali választók az ellenzék mai pártjainak a vasárnapi önkormányzati- és európai parlamenti választáson: tömegesen pártoltak át és támogattak helyettük egy sok tekintetben még ismeretlen jobbközép politikust. Benne láttak ugyanis elég erőt, képességet és lendületet az évtizede uralkodó fideszes rendszer leváltásához.

Bízom benne, hogy ez a pofon a baloldali ellenzék politikusai számára nemcsak büntető, de nevelő is lesz.

A magam részéről sok sikert kívánok Magyar Péternek a jobbközép Európai Néppártban, számomra pozitívum, hogy egy perspektívikus és politikatörténeti tettre képes új magyar közéleti közösség jelent meg a színen. Szükség volt már valamire, ami képes arra, hogy felrázza a NER ellenzékét – sokan és sokszor próbáltuk belülről megtenni ugyanezt, de néhány érdekelt mindig elfojtotta ezeket a radikális változást szorgalmazó kezdeményezéseket.

Ahogy a Tisza kiáradt, a szegfű úgy száradt el a parton. Egyáltalán nem vagyok boldog attól, hogy végül igazam lett. Ez a fajta, most megtapasztalt „áradás” azonban a valódi szociáldemokratáknak is hosszútávú feladatot jelölt ki a magyar közéletben.

Azok a baloldali szavazók, akik kiábrándultsággal teli, de tenni akaró dühükben a jobbközép új erő lendületét választották, hosszútávon semmiképp nem maradhatnak hiteles és őszinte baloldali képviselet nélkül.

Egy olyan új szociáldemokrata mozgalomra lesz szükség, amely a NER lebontásában aktív partnere, egy új magyar köztársaságban pedig már versenytársa tud és akar lenni a sebes folyamú Tiszának. Meg kellett volna időben érteni, hogy a mostani ellenzéki kínálatra ráunt a változást akaró tömeg; de azt most még nem késő megérteni, hogy a valódi szociáldemokratáknak a Tisza Párt partnerének kell lenniük a NER lebontásában és az immár árkoktól mentes hazánk újraépítésében.

Ehhez a számtalan helyen győztes baloldali önkormányzati vezető és helyi közösség kellő támasztékot adhat.

Nem, ez nem egy számító és hirtelen bejelentkezés az Esély Közösség alapítójaként az új szociáldemokrata mozgalom felépítésére! Ahogy azt korábban már világossá tettem és tartom is magam hozzá: egy időre mindenképpen kilépek az első vonalas pártpolitikából, mert megértettem, hogy mikor kell hátra lépni és teret engedni másnak. Bár a közélettől nem távolodom el, de a következő években teljesíteni akarom nemzetközi kötelezettségeimet, amelyeket vállaltam. Ez most sokkal inkább egy gondolatébresztő felhívás azoknak, akikkel érdemes együtt gondolkodni a magyar szociáldemokrácia hosszútávú jövőjéről.

Politikai szemtanúként ebben a gondolkodásban örömmel részt veszek.

Mert, miként azt annak idején a szocialista párt kíméletlen és radikális megújítására tett programomban írtam: ha el is hervadt a szegfű, nem kell a kaspóval együtt az értékrendet is kidobni; inkább új földet kell hozni, friss vízzel megöntözni és egy új virágot elültetni. A magyar baloldal vitte be hazánkat az európai közösségbe, a magyar szociáldemokráciának több mint százharminc éves, mély gyökerei és hagyományai vannak. Soha nincs késő a reneszánszra. De tenni kell érte. És nem az árral szemben.

Mese

Falusi Tamas
-
0
Mese

Jönnek a pomogácsok! Hogy ezzel ki riogatja a jónépet? Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon. Feje köcsög, lába tuskó, hasa hordó, füle lepény, a melle melence, a szája kemence…

Illetve hát eredetileg ő ugyan, de azért most mégsem ő, mert jelenleg nem a Négyszögletű Kerek Erdőben vagyunk, hanem Európában, annak is a legbékepártibb államában, ahol nem KfNfZb rémisztgeti Ló Szerafint meg Bruckner Szigfridet, hanem a kormányfő a magyar népet, mégpedig ugyanazzal a technikával, mint nagyhírű elődje.

Nyilván neki is megvolt anno a könyv, abból tanulta. Hja, kérem, aki kincseket akar, annak ezt kell tennie. És ő kincseket akar. Hiába van már bőven, akkor is. Ahogyan a Republicban a szépemlékű Cipő énekelte:

Kicsi vagyok, kicsi vagyok, ha megnövök, beléd rúgok! Még, még, még, ennyi nem elég! Repül a bálna! Repül a bálna! Ez a parancs, érik a narancs! Repül a bálna! Repül a bálna! Aki hülye, az is marad!

Az persze magától értetődik, hogy a kormány feje a derék magyar választókat nem a pomogácsokkal riogatja, hiszen akkor mindenki kiröhögné (De pomogacis, quae non sunt, nulla questio fiat!). De nem ám velük! Hanem az oroszokkal. Ezzel a barátságos, jókedvű, derék, békés néppel, amelyet Brüsszel meg Washington kényszerít rá arra, hogy megtámadja Ukrajnát, aztán őket, sőt velük együtt még majd minket is, hiába kiabálja szegény Viktor a békesztrádán, ahol mindenki szembejön, hogy „Nem ér a nevem, káposzta a fejem”! Teljesen hiába. Mert belesodródunk úgyis. Ez a két városféle olyan lehetetlenül viselkedik, hogy az oroszok ne is tehessenek mást, mint megtámadni mindenkit!

Bevezetőként lásd a korábbi eseményeket, mikor Ukrajnában addig korzóztak a fasiszták, de addig korzóztak, amíg Putyinék nem bírták tovább idegileg. Annyira nem akarták pedig megtámadni azt a szemét, irritálóan pöffeszkedő, magukat külön országnak képzelő, ősi oroszföldet (Kijevi Rusz!) eltolvajló, Zelenszkij féle bandát, hogy az már a megtámadási nemakarás Csimborasszója, de mégis muszáj volt nekik odacsapni.

Tisztára azonos a helyzet, mint a Varju László féle agresszív akcióban, hol is az MTVA hat darab biztonsági őre békésen körbeállta a padlón fekvő elvetemült bűnözőt, sőt az egyik lehajolt, hogy csitító beszédet intézzen hozzá, ám ekkor a gyilkos tekintetű támadó sunyi módon elkapta a lábát, emiatt a filigrán, törékeny alkatú biztonsági őr elesett, és nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. De el is ítélték ám az agresszort, hogy örök tanulság legyen még akár Kunhalmi Ágnesnek is, ha testi erejét kihasználva beront valahová: az erőfölénnyel tilos visszaélni!

Ezzel szemben az ukrán fronton az a helyzet, hogy Ukrajnát nem ítélték el, pedig elkapta ám ő is sok orosz lábát, de a bíróság mégis úgy döntött, hogy Putyin a bűnös. Méghozzá háborús. Abszolút igazságtalan! Hát tehet ő arról, hogy hadművelet van? Méghozzá különleges? Hát tehet ő arról, hogy mikor békésen ült negyvenezer négyzetméteres tengermelléki kis dácsájában, egyszer csak hegyomlásként zúdult rá a mindenen átgázoló gondolat, hogy nincs tovább, a különleges hadműveletet az az átkozott Nyugat végképp kikényszerítette! Körbenézett. A szemközti falról Nagy Péter és Nagy Katalin országgyarapítók fixírozták fenyegetően szegény Vologyát, aki látta, hogy nincs tovább, bekapott egy kis kaviárt, leöblítette pezsgővel, aztán kiadta a parancsot a csapatoknak.

  • Rasszija pjérvaja! – morogta. – Vállalnom kell az életveszélyt! – tette hozzá, aztán csöngetett egy újabb üveg pezsgőért.

A különleges hadműveletet tekintve a küzdelem úgy folyik, hogy a gonosz Nyugat egyre-másra lépi át a vörös vonalakat. Annyi van belőlük, mint a nyű. Először sisakokat szállított a megtámadott ukránoknak, aztán puskákat, utána ágyúkat, majd harckocsikat, később repülőgépeket és végül rakétarendszereket. Támadókat is. Putyin mindegyik átlépésnél nagyon felháborodott, és harci ellencsapásokat helyezett kilátásba, habár ennek sok értelme nem volt, mert az oroszok már a kezdetektől úgy lövik meg rombolják az ellenségnek tekintett Ukrajnát, ahogy csak bírják. További lépés már csak egy van, mégpedig az atomtöltetű rakéták útnak indítása, de úgy gondolom, ha Putyin nem is félti már az életét, a környezetében lévő többiek igen, és ha elgondolkodna is az atomháborún, előbb esne ki egy ablakon, mintsem megnyomhatná a gombot.

A cár atyuska legújabb vörös vonalas felháborodásának oka, hogy egyes nyugati államok engedélyezték az Ukrajnának szállított fegyverekkel az orosz területek támadását. Eddig ugyanis az ukránok nem lőhettek át az eredeti határon, csak az oroszok. Ez egy érdekes szabály, ami lehetővé teszi, hogy Putyinék olyan, a határmenti orosz területre telepített logisztikát, rakétaállásokat, és repülőtereket használjanak, amelyeket Ukrajnának nem volt szabad támadni, csak saját fegyverekkel. Ezekből viszont kevés is van, meg a hatótávolságuk is korlátozott, így az oroszok békés, az ukránok által támadhatatlan területről indulva tudták rommá lőni meg lebombázni az ukrán nagyvárosokat vagy akár a falvakat is, ha azok útban voltak. Lakóházastul, erőművestül, kisgyerekestül, komplett.

A fentiek szerint Vlagyimir Vlagyimirovicsnak nem elég, hogy országa jóval nagyobb Ukrajnánál, nem elég, hogy jóval népesebb, az sem, hogy lényegesen nagyobb a GDP-je, ahogy a hadiipara is, és még az is kevés, hogy ő az agresszor.

Azt akarja, hogy csak és kizárólag Ukrajna területén folyjanak a harcok, mert a pilótáit bosszantja, ha nem tudnak kényelmesen, azaz békés környezetben föl meg leszállni, és a rakétaindító személyzetnek is jobb, ha két harapás szendvics között, felgyűrt ingujjal, a platón ülve beszélik meg az irányzékot a harkivi bevásárlóközpont elpusztításához, nem pedig nyakukat behúzva a bunkerben lapítanak.

Én persze kezdetben azt hittem, hogy a nagy hadvezérek az ennyire pofátlan előnyt szégyellnék, és sokat bosszankodnának miatta, hogy nem saját tehetségük révén győzik le az ellent, így aztán most, hogy Ukrajna segítői ezt a kínos orosz előnyt megszüntették, Putyin nyugodtabban tud a tükörbe nézni estelente. De hiába hittem, nem így van. Sőt, mint kiderült, igencsak ellenkezőleg, ugyanis Putyin nem örül neki, hanem méltatlankodik! Valószínűleg nincs is tükre. A pszichopata, narcisztikus tömeggyilkosok tükör nélkül is tudják, hogy milyen gyönyörűek ők, így aztán megy a sértődött, üzengetős szájkarate, hogy majd ilyen atom lesz, meg olyan atom lesz ledobva, amely hablattyal mutatja be, mekkora nagy faszagyerek ő.

A fentiek alapján egyértelmű, hogy

Putyin egyáltalán nem akar dicső hadvezér lenni, ő azt akarja, hogy minden szereplő üljön le egy asztalhoz, és írjanak alá egy papírt, amely Ukrajna Oroszországnak való feltétel nélküli átengedését tartalmazza (Putyin: A béke Ukrajna feltétel nélküli megadásával érhető csak el).

Ezt meg is lehetne tenni, így biztosítva a békét, azaz egy újabb, jól elnyomható nemzet szolgai működtetését, és akkor (egy darabig) nem is lenne háború. A baj csak az, hogy Putyin utána úgy gondolná, ha a Krímet sikerült vita nélkül bekebelezni (a NATO kussban volt), aztán meg teljes Ukrajnát is egy kis békepárti hercehurca révén (a NATO a fenti papír aláírásakor kussban lenne), akkor következőnek ott van Lengyelország, az egykori orosz föld, mert reményei szerint a NATO majd akkor is kussban lesz. És így tovább, és így tovább, Berlin, Párizs, London, a határ a csillagos ég, ahogy azt Rákosi pajtás mondotta volt. Hogy ehhez hány nemzetközi szerződést kell felrúgni, az Putyint nem különösebben érdekli, elég neki, ha az orosz támadáskor a NATO kussban van. Hogy akkor Kína is megindul, és várja a békejavaslatot Tajvan átengedésével, az már csak a korona.

Ahogy Orbán többször kijelentette már, a háborúnak haszna is van, és bár megpróbálta másra tolni, a legnagyobb hasznot ő húzza az ügyből.

Hogy a legalantasabb módon kampányát az életösztönre, azaz a legprimitívebb fenyegetésre építi, és hogy ez a viselkedés rendkívül szégyenletes, hidegen hagyja.

A lényeg, hogy győzzön az itthoni választásokon, a többi érdektelen, mert akkor továbbra is olyan nagyságú összegeket zsebelhet be a közpénzből a rokonaival, a barátaival meg az üzletfeleivel, amekkorát egyben csak az MNB elnöke láthat a kincstárban. Az emberek lelkivilága, szűkölő félelme, az életüket tönkretevő rettegés az ő számára érdektelen. Mint az a beszédében elhangzott:

„A háború öl. Valaki fegyverrel a kézben hal meg. Valaki menekülés közben. Valaki bombázásban. Valaki az ellenség börtönében. Valaki járványban. Valaki éhen hal. Van, akit megkínoznak. Van, akit megerőszakolnak. Van, akit elvisznek rabszolgának. Számolatlanul sorakozó sírok. Fiaikért zokogó anyák. Férjeiket sirató nők.”

A felsorolás persze nincs egyensúlyban, mert az ellenség előli menekülés, a lakóhely bombázása, a járvány, az éhezés meg a megerőszakolás okozta borzalmak kizárólag az ukránoknak jutnak. Az oroszoknak nem. De azért rendes ember a mi miniszterelnökünk, gondolt arra is, hogy a magyar gyerekek azért ne rettegjenek életük végéig lila szájszéllel és remegő tagokkal a kemencesutban, ugyanis az ukrajnai romok alá szorultak lassú kínhalálának részletes leírását a kihagyta.

Voltak azért a beszédében kacagtató részek is. Na, például:

„A két világháborúban mi, magyarok másfél millió életet vesztettünk s velük leendő gyermekeiket és unokáikat. Micsoda erős országunk is lenne, ha most ők meglennének!”

Bizony ám! 9 milliós helyett 10 milliós Magyarország. Ammán valami! Azzal oda tudnánk csapni az EP-ben rendesen. Pláne, ha az összes küldöttünk fideszes.

Lenne.

A mór megtette kötelességét, a mór mehet

Falusi Tamas
-
0
A mór megtette kötelességét, a mór mehet

Mint tudjuk, a Schiller drámából vett idézettel azokat jellemzik, akiket egy adott feladatra fogadnak fel, utána aztán szélnek eresztik őket, kösz, haver, ennyi volt, nincs rád szükség a továbbiakban.

Mikor a spanyolok kiűzték országukból a mórokat, néhány mór ott ragadt, akiket a győztesek rabszolgaként kezeltek. Ha valamelyikük megmentette a gazdája életét, akkor engedték szabadon, azaz nem akármi volt a szabadulásuk érdekében elvárt hősi tett, főleg azok kerültek rossz helyzetbe, akiknél a gazda jámbor, otthonülő emberként élte életét, akit igencsak nehéz megmenteni. A mórok akkori helyzete hasonlít a japán kamikaze pilótákéhoz, csak ők jutalmul a hősi halált kapták szabadság helyett.

Szentkirályi Alexandra persze se mór, se kamikaze. Rá még számít a FIDESZ, hohó, de mennyire, hiszen ahogyan ő gyurcsányozik, nem gyurcsányozik úgy senki, ezen kívül van neki kamumétere is, bár azt jobb, ha otthon hagyja, mikor a pártja rendezvényére megy.

Így maradt meg fővárosi listavezetőnek, hogy bekerüljön a közgyűlésbe, ahol gyújtó hangú beszédekben szervezheti az ellenállást a húszas csoportban támadó gyurcsányistákkal szemben (annyian vannak a városházán a 950 ott dolgozóból azok, akik legalább egyszer beszéltek már Gyurcsánnyal, azaz Gyurcsány emberei), ugyanis az ilyen hősies ellenállás nagyon fontos egy bűnös városban, amely ráadásul háborúpárti is.

Hogy Szentkirályi visszalépett, az magától értetődik. A FIDESZ persze nem így gondolta ám, hanem azzal számolt, hogy Vitézy, látva, hogy nem győzhet Karácsony ellen, majd egy jó kis zsíros városházi állás ígéretében lemond a hölgy javára, de Vitézy túl önjáró, és túlságosan bízik magában (pedig nem kellene), melynek következményeképpen esze ágában sem volt lemondani, pláne egy olyan valakit támogatva, aki folyamatosan hülyeségeket beszél. Hiszen ennél még ő is okosabb! Ezért választotta a Rogán vezette fideszes agytröszt kényszerből a B változatot, amely szerint Szentkirályi mond le, és Vitézy megszavazására bíztatja a népet.

„Amikor a főpolgármesteri kampányomat elkezdtem, tudtam, hogy egyszerre kell legyőznünk a kormány Lázár János nevével fémjelzett, minden fontos fejlesztést leállító Budapest-politikáját, és a Városháza Karácsony Gergely országos politikai ambíciói által fűtött, panaszkodó, másokra mutogató, halogató semmittevését. Az első győzelem megvan. Vasárnap jön a második! – írta Facebook oldalán Vitézy Dávid Szentkirályi Alexandra visszalépésével kapcsolatban. Bejegyzését azzal folytatta, hogy Szentkirályi Alexandra döntését tudomásul veszi.”

Ez a szöveg pontosan mutatja Vitézy méretes önbizalmát, amelyre majdnem minden oka megvan. Sajnos csak majdnem. A gond az, hogy ezek mind külső okok, a belső szellemi nagyság sajnálatosan hiányzik belőle, viszont ha valaki megszokta a bíborban születettséget, akkor az, kérem, meg szokva. Kikövezett út az övé egészen az elejétől, tán még szőnyeg is van rajta, és többen söprögetik, meg ne botoljon valamiben.

Egyébként Vitézy hálás lehet Lázárnak, a „minden fontos fejlesztést leállító” építési és közlekedési miniszter úrnak, mert a „fontos fejlesztések” címszó alatt valószínűleg az általa kitalált bornírtságokat érti, mint például a 2 metró és a Gödölló-cinkotai HÉV összekötését, amelyet nagyon jó, hogy leállítottak, ugyanis hatszáz, uszkve hatszázharminc fontosabb dologra kell Budapesten a pénz. Ezzel az összekötéssel a budapesti kötöttpályás közlekedési rendszer nem növekedne egy méterrel sem, csak párezer ember az, aki átutazik a téren és nem száll le a Sugárba, az Árkádba, az IKEÁ-ba, vagy az egyéb tömegközlekedési járművekhez igyekezve, ezeknek spórol meg 2*8 percet reggel meg este, azok pedig, akik eddig azért jártak autóval, mert az Örsön át kellett szállni, és most, hogy már nem kell átszállni senkinek, majd leteszik az autót, és hévmetróra ülnek, lehetnek vagy tizenöten. Na jó, huszan. Ennyi haszna lenne ebből Budapestnek.

A hátrányokat tekintve: építeni kell egy nagy, teherbíró hidat a tér fölött, és az összes HÉV és metró szerelvényt le kell cserélni olyanokra, amelyek mindkét fajta pályán tudnak közlekedni. Hatalmas üzlet, azt mondhatom, főleg a szerelvénygyártó cégeknek, minden főpolgármester megnyalná a tíz ujját, ha meglenne neki az a tengernyi pénz, amennyit erre el lehet költeni. Például a nagyobb kátyúk betömése helyett, ahonnan a pénz majd hiányozni fog. Na de az átadás a kis ministránsokkal meg úttörőkkel! Az káprázatos lesz legalább, ahogyan éneklik a gyermekek, hogy „EEEljött már a Kánaán”. Tisztára, mint a nagysikerű tramtrain-nél (számomra érthetetlen, hogy abból sem tanulnak az illetékesek…).

Sorolhatnám tovább a rémálmokat az 5 metrótól kezdve a Nyugati és a Déli vasúti összekötéséig, nem is beszélve az immár ismételten MAGYAR TULAJDONÚ (hurrá!) repülőtér 27 kilométeres kétvágányos vasúti pályaépítéssel való megközelítését a KÖKI-től induló 8 kilométeres egyvágányos metrómeghosszabbítás helyett, és van még további akárhány ilyen, közel nulla hasznú, „átszállást megspóroló” (egyéb előnye nincs), pénznyelő terv a tarsolyban bőven, de inkább hagyjuk ezeket.

Vitézy nem mérnök, hanem közgazdász, és inkább víziós ember, mint a számok ördöge.

Érdekes, hogy a derék főpolgármester jelölt győzelmi tort ül egy abszolút várható lépésnek örvendezve, hiszen biztos volt már a kezdet kezdetén is, hogy ha a FIDESZ agitácója eredménytelen lesz, azaz ő maga nem fog visszalépni (és azt ő tudta a legjobban, hogy nem fog), akkor ez következik. Mint az közismert, a hadászati kézikönyvek szerint a fölényesen vezető ellenféllel szemben, aki jelenleg Karácsony, az összes erőt muszáj egyesíteni. Ha így nem megy, akkor úgy, de mindenképpen, és erről ugyan Orbán nem tud (szerintem nem mondják meg neki, nehogy beleszóljon!), ám a fideszes propagandaosztályon láthatóan vannak szakemberek is.

Az ellenoldal más. Az ott történtekből egyértelmű, hogy például Magyar Péter a hadászati kézikönyveket nem forgatja, nemhogy sűrűn, de inkább sehogy. A megosztást szereti, ráadásul az örökös megosztást, amely mellett hitet is tett, hogy Gyurcsánnyal soha! Ez a taktika a biztos vereség – bár lehet, hogy ő elvárja az összes ellenzéki párt összes szimpatizánsától, hogy rá szavazzanak, mert az a győzelem elengedhetetlen feltétele, ha ő nem hajlandó összefogni senkivel. A baj az (és ez a mi legnagyobb bajunk), hogy azt ugyan várhatja. Az Üstökös fenti viselkedésből egyértelműen levezethető, hogy mennyire kompromisszumkész, valamint hogy mennyire narcisztikus személyiség. A mérőszámok egymás reciprokai.

Vitézyre visszatérve látható, hogy önbizalomból aztán nála sincs hiány. Bár az optimizmus a kampányban kötelező, de Szentkirályit nem a jobb programjával vagy a jobb kampányával győzte le, hanem a hölgyet a FIDESZ léptette vissza, mert így hasznosabb neki. Ha Karácsony győzött, ami várható volt, Szentkirályi nem bukott jelöltként ül be a budapesti közgyűlésbe, de nem ám, hiszen ő nem vesztett, hanem a megválasztásával győzött, míg Vitézy lehet, hogy be se jut.

Ahogy a jelölt fogalmazott az elképzeléseit illetően:

  • Nem lesz sem fideszes, sem DK-s főpolgármester-helyettese.
  • Bukott pártkáderek helyett szakemberekkel fogja vezetni Budapestet és a fővárosi cégeket. „Gyurcsány emberei mennek, de Orbán emberei sem jöhetnek a helyükre. A Városháza nem lesz sem a Fidesz, sem a DK zsákmánya.”
  • A programja, a kampányban tett állításai egytől egyig érvényesek továbbra is. Nemet mond a maxi-Dubajra, nemet mond a kínai magasvasútra, nemet mond az oligarchákra, és igent arra, hogy Budapest végre megkapja a neki járó uniós és hazai forrásokat, elinduljon végre a HÉV-ek fejlesztése. Meg fogja védeni Budapest szabadságát és sokszínűségét bárkivel szemben.

Tehát „Senki más, csak én!” Mintha Magyar Pétert hallanám.

Jellemző még rá, hogy Szentkirályi lemondását, noha ez egyben az ő támogatását is jelenti, nem megköszönte, hanem tudomásul vette. Van itt hasonlóság bőven, nem igaz?

Hogy Vitézy kikre tud támaszkodni a közgyűlésben, ha végül őt hoznák ki győztesnek, és mit szavaznak meg neki egyáltalán, az nagy kérdés. De ezzel egyelőre nem foglalkozom.

Közgondolkodás

Falusi Tamas
-
0
Közgondolkodás

A gondolkodások milyenségét illetően megállapíthatjuk, hogy a gondolkodásnak többféle típusa létezik. Van ugyebár az egyéni gondolkodás, és van a közgondolkodás. Természetesen mindkettő egyéni gondolkodási folyamat, de – más lehetőség nem áll rendelkezésre – arra kell gondolnunk, illetve csak arra gondolhatunk, hogy az egyéni gondolkodás önző célok érdekében történik, melynek központjában maga a gondolkodó egyén áll, míg közgondolkodás esetén a gondolkodó teljesen önzetlenül, saját érdekével mit sem törődve embertársai jólétének fokozásán gondolkodik.

Miután a fogalmat sikerült meghatároznunk, tekintsünk talán egy ilyen közgondolkodást, melyet a derék közgondolkodó írásban is megjelentetett. Mivel Szerző olyan témát boncolgat, amelyet sokan mások is, célszerű foglalkozni vele.

A közgondolkodás folyamata a többi gondolkodásfajtával megegyező (hiszen emberi), azaz pontosan ugyanúgy vizsgálható is. Ellenőrizhetők a kiindulási adatok, a folyamat logikai lépései, és a folyamat végén megfogalmazott javaslat a./ hasznossága és b./ hatásossága magát a közt, azaz az adott közösséget illetően, mivel erről szól a közgondolkodás. Megjegyzendő még, hogy a munka közben végzett gondolkodás, napéldául az energetikai tervező gondolkodása is közgondolkodás, hiszen az eredményeképpen megvalósuló létesítmény, teszem föl, egy erőmű hasznos a köz számára, mert áramot biztosít a népnek.

Jelen témánkat tekintve Szerző, mint deklaráltan közgondolkodó (lásd a cikk alatt) az ország politikai életét jobbítani akarván közgondolkodik. Kiindulópontját az írás címében fogalmazza meg, amennyiben a kérdés az,  „A párttal (vagy) a néppel?”, vagyis hogy az ellenzék, abból is főleg a dollárbaloldal mit tekint fontosabbnak, a pártját vagy a népét? A kérdésen maga a közgondolkodó is kacag, hiszen a válasz annyira egyértelmű: az ellenzék a néppel egyáltalán nem törődik, csak a saját érdekét nézi, azaz a párt neki az első. Ebben nincs meglepetés, mostanában minden közgondolkodás első főtétele az ellenzék valamilyen  módon való ledegradálása, mely az összes ilyen írást tekintve háromfajta megállapításra fut ki: az egyik a tehetetlenség, a másik a hiteltelenség, a harmadik meg a pénzért való „betagozódás” a NER-be. Esetünkben a harmadikról van szó. Mint Szerző írja:

„Ez a betagozódás (mármint az ellenzék betagozódása) a biológia nyelvét kölcsönvéve kevésbé tekinthető parazita, sokkal inkább szimbiózis jellegűnek. A témánk szempontjából nem érdemes felsorolni azokat a közismert történéseket – eseményeket, kudarcokat, ambivalens megnyilvánulásokat, tehetetlenségeket, tudathasadásos pótcselekvéseket -, melyek kísérték és még kísérik is ezt a központilag megrendelt és kifizetett politizálást.”

Szerző szerint tehát az ellenzék megrendelés alapján politizál, és ezért pénzt kap. Mindkettőt a központból. Hoci-nesze üzlet, szép is lenne, de van egy kis baj vele, mégpedig az, hogy nem így van, és nem így látszik. Az ellenzéki pártok nem a regnálók által megrendelt feladatok teljesítése ellenében, hanem a választáson elért eredményük szerint, törvényileg kapnak pénzt, azaz üzletről nincs szó. A kormányzó pártok nemhogy fizetnének az ellenzéknek, hanem a markukban lévő, illetve a tenyerükből etetett hatóságok (NAV, ÁSZ, SZH, stb.) ellenzékre való ráuszításával úgy csökkentik mindenféle elvonásokkal az azoknak hivatalosan kiutalt pénzt, ahogyan csak lehetséges, ugyanakkor nem látható az égadta világon semmi olyasmi, hogy az ellenzék a regnálók „kedvére” politizálna. Sőt, nagyon is ellenkezőleg.

Ebből következően a kölcsönös előnyökkel járó szimbiózisos megállapítás, lévén a fele sem igaz, az ostobaságok kategóriájába tartozik, a „megrendelés” és a „kifizetés” emlegetése úgy értelmetlenség, ahogy van. Az ellenzéket minősítő „ambivalens megnyilvánulásokat, tehetetlenségeket, tudathasadásos pótcselekvéseket” szöveget inkább hagyjuk, mert mint már említettem az ellenzék összevissza való pocskondiázása az ilyen írásokban kötelező. Rossznéven veszik, ha elmarad, esetleg nem is közlik, hiába közgondolkodás.

A középső részt nyugodtan átugorhatjuk, a NER milyenségének ragozása nem tartozik a lényeghez, legfeljebb annyi tehető hozzá pótlólagos információként, hogy Magyarországon jelenleg tökéletes jogállam van, mert a kétharmados választási győzelem bármilyen hazai diktatúrából azonnal jogállamot csinál. Ezek szükséges kiegészítések, mert a fenti két témát láthatóan nem mindenki ismeri.

Az ellenzékre visszatérve, mármint közgondolkodásilag:

„ …az ellenzéki pártoknak mi a feladatuk? Részt venni a NER által diktált egyenlőtlen küzdelemben a parlamentben, elfogadni a játékszabályokat, ezáltal legitimálni a rendszert, és az örök vesztes mezét magukra ölteni? Maximum a „ius murmurandi”-val, a morgolódás jogával lehet élni, és persze a képviselői javadalmazást élvezni. Ehhez viszont egyszerre el kell játszani bent a jogállamosdit, kint pedig a kuruc népfelkelőt (…) ráadásul van még egy aggályos következménye ennek a hozzáállásnak, nevezetesen az az évtizedes hiteltelenség, amelyet a passzív „nem választók” és a kényszerű, befogott orrú választók tömegei kérnek számon az aktuális ellenzéki pártokon…”

Hát igen. A vesztes pártoknak már csak ez a sorsa, részt kell venni a győztes által diktált egyenlőtlen küzdelemben a Parlamentben, elfogadni a játékszabályokat (a sokat feszegetett legitimáláshoz ennek semmi köze – a győztest a kapott szavazatok legitimálják), és a vesztes mezét magukra kell ölteniük. Meg kell állapítsuk, az ellenzék sorsa sajnos ilyen sanyarú. Mindenütt. Még a legvadabb demokráciákban is. A küzdelem ott is egyenlőtlen, az ellenzéket állandóan leszavazzák azok a szemét győztesek. Megjegyzendő, hogy az „örök vesztes” kifejezés értelmetlen, mivel a jelenlegi magyar ellenzékben vannak többszörösen nyertes pártok is.

A jogállamosdit Magyarországon nem kell eljátszani, ugyanis Magyarország minden szempontból tökéletes jogállam (lásd a két linket feljebb), kuruc felkelőt hálaisten még senki nem látott, mert van elég bajunk polgárháború nélkül is, a rendszer kemény, sőt akár durva kritizálása viszont az ellenzék joga, és ha valaki még nem vette volna észre, a Parlamentben is azt csinálja, nem csak azon kívül – mégpedig nem morgolódva, hanem hangosan. A különbség annyi, hogy a parlamenti felszólalásokat minden médium hozza, azaz ha az ellenzék Parlamenten belül politizál, a mondandója jobban eljut a választókhoz, mintha az utcasarkon ágálna. A kritika tartalmát tekintve, ha az ellenzék azt mondja, hogy ez itt maffiaállam és diktatúra, akkor teljesen igaza van, viszont kétharmad esetén a győztesek számára a maffiaállam kiépítése és a diktatórikus működtetés is jogos. Sajnálatosan, de az. Nem kellett volna nekik kétharmadot adni.

„A képviselői javadalmazás élvezése” mondat hangsúlyozása, mint az emberi irigységre alapozó gyűlöletkeltés szomorú módon elég gyakori. Minden szinten és minden oldalon. Azon közgondolkodók számára, akik még nem vették észre, hogy a politika ma már nem az unatkozó, gazdag arisztokraták hobbija, elárulhatjuk, hogy a képviselői tevékenység munka, és a képviselők a munkájukért fizetést kapnak, mert képviselik az őket megválasztókat (ez a képviseleti demokrácia lényege). Ha nem dolgoznak, nem kapnak fizetést. Ungár ugyan nem szorul rá, viszont elég sokan igen, mert sem vagyonuk, sem másodállásuk nincs. Ha valaki szerint a politikusi tevékenység nem munka, és nem érdemelnek érte fizetést, azt inkább nem ragoznám.

Mivel az ellenzék ugyanazt mondja Parlamenten belül és kívül is, ebből adódó hiteltelenségről egyáltalán nem beszélhetünk. Abban az esetben viszont, ha sokszor és sokan mondják/írják hogy az ellenzék hiteltelen (ahogyan itt a cikkben is), hiába hülyeség, előbb utóbb sokan elhiszik. Pedig a normál politizálás nem a regnálók legitimálását jelenti! De nem ám! Hiába hajtogatják egyesek. Ha az ellenzék nem járna be a Parlamentbe, annak az alábbi következményei lennének:

  • Egyáltalán nem tenne jogtalanná a regnálók uralmát, legfeljebb megállapítást nyerne, hogy az ellenzék ily módon tiltakozik. A többi ország elfojtott mosolyán és a FIDESZ vihogásán kívül további hatása nincs.
  • Orbán pláne röhögne a markába, mert sok kellemetlenségtől megszabadulna (lásd a parlamenti ülések közvetítéseit).
  • A képviselők nem kapnának fizetést, azaz valamilyen pénzkeresettel kellene foglalkozniuk a választók képviselete helyett.

Ezek szerint a Parlament a legkifizetődőbb, és az információterjedést illetően a leghatásosabb terep az ellenzék politizálására.

A fentiek alapján azt kell mondanunk, hogy az ellenzék javasolt taktikája a mandátum felvétele, és a szokásos politizálás, mert a pofátlan, erkölcstelen, gátlástalan, satöbbi, ám a kétharmad miatt mégis teljesen jogszerű NER-t (melyben a „nemzet” a békemeneten résztvevőket jelenti), csak választáson lehet legyőzni! Ezen célból a teljes demokratikus ellenzék összefogása szükséges, mert egyébként nem lesz elég a szavazat, azaz aki az összefogás ellen dolgozik, vagy ezt gátolja bármiféle módon, az Orbánéknak segít hatalomban maradni.

Szerző azon közgondolatával, miszerint az ellenzéknek (egyidejű háttérbe vonulással) át kell adni a helyeit olyan, a változás mellett lekötelezett, független, de jövőbeni politikai ambíciók nélküli „Deák Ferenceknek”, akik egyszer csak többségbe kerülnek, akkor új törvényekkel fölépítik az új Magyar Köztársaságot, majd föloszlatják a Parlamentet és új választásokat írnak ki, nem tudtam mit kezdeni. Rejtély számomra, hogy ezek a Deák Ferencek mit fognak csinálni addig, amíg többségbe nem kerülnek, és főleg hogyan kerülnek többségbe, pláne, hogy annak kétharmadosnak kell lennie, mert az Alaptörvényt érintő változtatások, plusz a Parlament föloszlatása, na meg az új választások kiírása anélkül nem lehetséges.

Egyébként a vélemények lehetnek mások, de a tények és a logika mindig ugyanaz. Arra ügyelni kell. Illetve kellene.

De ez legyen az én bajom.

Vízosztás

Falusi Tamas
-
0
Vízosztás

A főváros hétköznapjai végre kaptak egy kis színt. A hétköznap délutáni dugós szürkeségbe hasított bele Szentkirályi Alexandra kedves, szimpatikus arca, kezében palack, ajkán mosoly, ahogy benyújtja a nyitott ablakon, mert ő bizony bárkinek segít, aki rászorul. Illetve nem bárkinek, hanem szegény tikkadtaknak, akik Budapesten laknak, és autóval járnak, mert ők a legveszélyeztetettebb réteg, legalábbis az Orbán kormány támogatási rendszerét tekintve bizonyosan. A miniszterelnök úr sorrendje ugyanis: 1. rokonok, 2. barátok, 3. felső középréteg, 4. snitt. A családtámogatást tekintve azért állunk Európában olyan hátul (21. hely), mert a gazdagabb családokból, melyeket a NER bőkezűen támogat, lényegesen kevesebb van, mint a többi, nem gazdag családból, akik nem kapnak semmit, vagy csak nagyon keveset.

Amint azt éjjel-nappal mindenfelől hallani, a főpolgármesterjelölt asszony szerint is szegény budapesti autósok a veszélyeztetettek, mely veszélyeztetés abban mutatkozik, hogy Karácsonyék mindenhonnan ki akarnak tiltani mindenféle autót, ami Szentkirályi szerint őrület. Sőt, őrület!!! Szerinte az a normális, ha a városban minden jármű mindenhová odamehet, ahová csak akar, mely elképzelés alapján például a londoniak hülyék, ugyanis szerintük nem (ez persze így van sok más külföldi városban is).

Azt, hogy a derék jelölt asszony miért a két abszolút szélsőséget használja  a főpolgármester és a saját véleményeként, mikor ezek közül az előbbi nem igaz, az utóbbi meg a városi környezetszennyezés elősegítése, ami egy főpolgármester jelölttől legalábbis szokatlan, és hogy miért nincs tisztában azzal, hogy az alacsony kibocsátású zóna előírásai nem a személyautókra vonatkoznak, tőle kell megkérdezni. Habár eddig megnyilatkozásai alapján nagyon valószínűtlen, hogy valami értelmeset tudna mondani. Igaz, ő csak egy szóvivő, és most ezt a szót kapta, hogy vigye. Viszi is, ahogy csak bírja, nagy lendülettel, lelkesen. Érdektelen neki, hogy mi a tartalom, ami már most mutatja, milyen nagyszerű Orbán-báb lesz belőle, ha nyer. A Gyurcsány-báb Karácsony a fasorban sincs hozzá képest. Szentkirályi nagy előnye még, hogy erről a leendő báb jellegről fogalma sincs, és/vagy nem akar róla tudni, azaz a főnökség felé mutatott kompromisszumkészsége bámulatos, míg ugyanakkor Karácsony Orbán szerint egy kötözködő alak, azaz Gyurcsány bábnak alkalmatlan. Arról, hogy miért erőlteti a FIDESZ mégis ezt a hülyeséget, fogalmam sincs… illetve van, de inkább hagyjuk, ne sértsük meg a FIDESZ szavazóit azzal, hogy leírjuk, minek is nézi őket kedvenc pártjuk vezérkara azzal, hogy ilyen primitív gyurcsányozással próbál hatni rájuk. Arra gondolni sem merek, hogy még esetleg sikeresen is.

A Szentkirályi féle vízosztást illetően jól jön ám az a kis itóka, mikor ott állsz a dugóban, pokoli a meleg, és a sor meg sem mozdul, még akkor is, ha a meleg nem pokoli, és a legtöbb autóban már van klíma, mert a segítség az segítség, és az úttörő ahol tud, segít. Néhány hang ugyan azt mondja, ez csak egy ócska lejárató akció Karácsony ellen, amelynek így önmagában semmi értelme nincs, de mi ne is hallgassunk ezen hangokra, a gazdáik még nyilván nem láttak kampányt, amely nem babazsúr ám, hanem maffialeszámolás. Kevés arrafelé az úrifiú, még kevesebb az úrilány, még szerencse, hogy Szentkirályi Alexandra (nem vagyok én akkora bugris, hogy Szalay-Bobrovniczkynét írjak, mint a Gyurcsánynét emlegetők) nem egy finomkodó típus, így aztán bele tud állni a sárdobálásba tisztességesen.

A dugóban való ácsorgás során fölmerül a kérdés: a főpolgármester miért csinálja ezt velünk? Mivel van időnk gondolkodni (sokára lesz még zöld, akkor sem indulnak el időben az elsők), meg is válaszolhatjuk: mert Karácsony gonosz. Ezért van dugó. A fideszes főpolgármester jelölt asszony az akcióival meg a permanens szövegelésével ugyanis azt jelzi, nem kéne dugóknak lenniük, és bármikor megszüntethetők lennének, na de a gonosz Karácsony nem teszi. Nagy kár, hogy Szentkirályi Alexandra ennek a dugómegszüntető módszernek egyik elemét sem ismertette velünk mostanáig, így akár azt is gondolhatják egyesek, ő sem tudja, mit kéne tenni, és ez tényleg csak egy ócska lejárató akció, ha pedig neadjisten októbertől ő lenne a főpolgármester, a dugók egyáltalán nem tűnnének el, hanem változatlanul velünk maradnának akkor is. De el is hessegetjük ám ezt a csúnya gondolatot magunktól, hiszen nagyon jól tudjuk – amit tudunk. Mármint hogy a gondolat nem is csúnya, hanem maga a tömény realitás.

Kikeveredve a dugókból és végre hazatérvén otthonunkba, nem lehet nyugtunk a főpolgármester jelölt asszonytól továbbra sem, mert már megint csinált valamit. Valami nagyon jelentőset. Szorgos egy honleány, az nem tagadható, és helyretételben is erős:

„Szentkirályi helyretette Karácsony magyargyalázását”, írja Magyar Nemzet.

Facebook

„Karácsony Gergely véleménye szerint Magyarország: asszonyverés és alkoholgőz – hívta fel a figyelmet Szentkirályi Alexandra, a Fidesz–KDNP főpolgármester-jelöltje egy Facebook-videóban. A jelölt leszögezte: senki nem beszélhet így a magyarokról, főleg nem a nemzet fővárosának főpolgármestere. Karácsony most a magyarokat gyalázza. Vérlázító ez a lekezelő hangnem, utoljára Gyurcsány Ferenc beszélt így a magyarokról.”

Sokáig kerestem a magyargyalázást, amíg végre nagy nehezen megtaláltam. Karácsony egy saját facebook bejegyzésben idézi Tóta W. Árpád publicistát, aki a következőket írta:

„Budapest undorító bosszúhadjárat célpontjává lett Karácsony megválasztása után. Törvénnyel és törvénysértéssel, minden módon próbálták tönkretenni. Százmilliárdokat vontak el, csak mert hűtlen lett őszalonnaságához. Ennek megoldása, az, hogy mégis mozog, azt mutatja, hogy Karácsony Gergelyben és stábjában megvan a válságmenedzseri alkalmasság is. (…) Karácsony és csapata – és a szövetséges polgármesterek – helytálltak a vérzivatarban, és kifejezetten izgalmas, mire lennének képesek jobb időkben. (…) Lehet, hogy Karácsony Gergely nem tud becsavarni egy villanykörtét. Viszont ő maga világít. Jelenléte Budapest élén ígéret, hogy Magyarország nem csak Ázsia, nem csak kutyaugatás és asszonyverés az alkoholgőzben.”

A szöveget olvasva nem csoda, hogy ezt Karácsony kitette a Facebook oldalára, mert ha rólam írnának jókat (oh, wishful thinking), és még közösségi oldalam is lenne (nincs), nem késlekednék a kitevéssel egy másodpercet sem. Az ember végtére is hiú, pláne kampányidőszakban, mikor nem árt magát jó színben feltüntetni a választók előtt. A jó színben való feltüntetés persze csak akkor hatásos, ha ezt más teszi, mert annak az emberek jobban hisznek, mintha Karácsony személyesen ágálna az utcasarkon, hogy „Figyejjetek má’ milyen fantasztikus vagyok!” Ezért lesz az óellenzéknek (a TISZA párt nem tartozik ide) is kizárólag akkor hitele, ha ezt a független magyar sajtó elintézi neki, de ahogy nézem, a független magyar sajtónak immár sok-sok éve valamely rejtélyes okból nem fűlik hozzá a foga. Inkább maga is leírja százszor, hogy az óellenzék hiteltelen, ami az óellenzék választói megítélését illetően nem a legpozitívabb irányban hat. Sőt, ellenkezőleg. Így aztán az óellenzék manapság még rosszabbul néz ki, és az írások hatására még tehetetlenebb, mint amennyire pénztelenül, média nélkül és jól fizetett szervezők híján, önerőből lenne tehetetlen. Jól fizetett szervezői ugyanis csak két pártnak vannak: a FIDESZ-nek és a TISZÁ-nak. Ahogy látjuk, telik nekik buszokra is meg hangosításra is.

Na de hagyjuk már azt az óellenzéket, nem érdemes foglalkozni vele, mert ahogy hallom az illetékestől (M.P.), a TISZA párt bármiféle koalíció nélkül, egyedül fogja leváltani a FIDESZ-t, és mint tudjuk, az illetékes, nopláne a legilletékesebb szavában nem kételkedhetünk! Térjünk vissza az eredeti témához, lássuk, hogy mit írt Tóta W., és mit mondott Szentkirályi. Az ifjú hölgy mondatainak érdekessége, hogy nem cáfolja a publicista azon kijelentését, mely szerint a saját pártja, a FIDESZ Karácsony ellen undorító bosszúhadjáratot indított, nem cáfolja, hogy Karácsony helytállt, nem cáfolja, hogy Karácsony világító fáklya, egyben ígéret arra, hogy Magyarország nem fog elsüllyedni az ázsiai kipcsák mocsárban, egyedül azt az általa Karácsonynak tulajdonított kijelentést nehezményezi, hogy „Magyarország: asszonyverés és alkoholgőz”.

Ebben az az érdekes, hogy Karácsony nem mondott, és nem is írt ilyet. Ő valaki mástól idézett egy hosszabb szöveget, amelyre persze mondhatjuk, hogy ha idézte, nyilván egyetért vele, de abban a szövegben sincsen ilyesmi. Az utolsó mondat ugyanis egyértelműen azt jelenti, hogy Karácsonnyal a főváros élén Magyarország NEM CSAK asszonyverés és alkoholgőz (azaz nem igaz, amit Szentkirályi állít), és ha továbbra is Karácsony marad a főpolgármester, akkor az egy ígéret, hogy Magyarország a jövőben sem lesz csak az. Ezek szerint Szentkirályinak vagy nincs elég esze, hogy a hallott vagy olvasott szövegeket értelmezze, vagy megmondták neki, hogyan kell félreérteni. Szépen félre is értette, aztán megfogalmazott valamit, ami szerinte vád Karácsony ellen, mások szerint viszont hülyeség, és mivel utóbbiak a (sokkal) értelmesebbek, kellemetlen helyzetben vagyunk. Félek tőle, hogy miket csinálna szegény, ha valahogy mégis őt választanák. Esetleg olyan útszakaszra írná elő a felújítást, amelyet a múlt héten aszfaltoztak le végleg.

Örüljünk, tehát, hogy egyelőre Karácsony vezet, és szóljunk másoknak is, kire szavazzanak, mielőtt nyakunkba szakad valami nagyon negatív. Megint csak Orbán jóvoltából.

Ahogy szokott. Immár 14 éve.

Stratégiák

Falusi Tamas
-
0
Stratégiák

Szentkirályi Alexandra fideszes főpolgármester jelölt asszony már megint túltolta a biciklit.

Kezd erősen hasonlítani azon LMBTQ+ hívőkre, akik az okos, türelmes és visszafogott felvilágosító munka helyett pirosló arcú lelkesedéssel a ló másik oldalára való átzuhanások révén tudnak hatalmas károkat okozni a mozgalomnak, lehetővé téve a Bayer-féle meg egyéb bandák permanens hápogását és/vagy gúnyolódását.

A kétfajta túltolás és átzuhanás között egyetlen különbség van: a szivárványosok hithűi az ellentábort akarják, ha kell, akár erőszakkal is megtéríteni (az eredmény kb. az elefánt porcelánbolti eredményével azonos), a főpolgármester jelölt asszony viszont a FIDESZ mostanában el- elbizonytalanodó szavazóit szeretné megtartani. A mindent elsöprő lelkesedés ugyanaz.

A fideszes választók megtartásához először is tudni kell, kik ők. A FIDESZ-hez való kötődés a II. világháború befejezése óta eltelt 78 év során alakult ki. Többfajta csoport létezik.

Az egyik csoportban az egyén családját vagy őt magát a Rákosi féle rémuralom és az azt követő enyhébb, de mégiscsak államdiktatúra jellegű Kádár korszakban atrocitás, hátrány, családtag elvesztése, vagy valamilyen egyéb támadás érte, ezért zsigerből utálja a komcsikat. Ez az érzés vörös fonálként húzódik végig a családban nemzedékeken át, és aki nem is élte meg, személyesen, mert még fiatal, ha olyan családba született, biztosan része lesz a fenyegető veszély érzésében, azaz ő is csak nemkomcsikra lesz hajlandó szavazni, vagy legalábbis olyanokra, akikről úgy gondolja, hogy nem azok. A csoport tagjainak komolyabb elképzelése a baloldaliságról, azon kívül, hogy a baloldaliak mind komcsik, általában nincs. Igaz, a jobboldaliságról se sok.

A másik csoport tagjai a vallásos érzület okán azok. Orbán Viktor minden egyéb olyan pártot elpucolt az útból, amelyre a vallásos választópolgárok még szavazhattak volna (Kisgazdák, MDF, egyéb apróságok), így aztán ezen a szavazócsoportnak nincs más lehetősége, mint a FIDESZ-re szavazni, amely persze praktikus okokból támogatja is a vallást piszkosul (kléruskedvezmények, vagyonátadás, templomok, egyéb szent helyek felújítása, némelykor püspöki focicsapat). Na persze nem a saját pénzéből, sőt nem is a párt pénzéből támogat, hanem a miénkből. Spórolós egy társaság, azt meg kell hagyni – ha a sajátjukról van szó. A vallásos csoport tagjai természetes módon egyáltalán nem hívei a szekularizációnak, és örömmel látják azt, amit Orbán nálunk a vallás további, még további, valamint még további térnyerése érdekében tesz. Állítólag Kollonich Lipót prímás mondotta azt, hogy „Magyarországot előbb rabbá, azután koldussá, végre katolikussá fogom tenni”, és ugyan az újabb kutatások szerint nem ő volt a tettes, a fenti mondat Orbán ténykedésével sok hasonlóságot mutat. Max. a katolikus jelzőt kell keresztényre kicserélni.

A harmadik fő fideszes csoportot azok képezik, akiknek kevés az információjuk, illetve hát az informálódásuk kissé egyoldalú, mert a digitális korszakból nekik csak az MTV1 és a Duna TV jutott. Magyarán az ott látottak és hallottak alapján gondolják azt, amit Panglos mester is: ez minden világok lehető legjobbika, és rettenetesen hülye az, aki meg akarja változtatni. Ebben a világban a bátor harcos Orbán értük küzd a száz Soros fejű, fegyverszállító sárkányokkal, ráadásul állandóan győz mindenki ellen, csak úgy mellékesen elfoglalja Brüsszelt, és néha kimegy a folyosóra, hogy igyon egy kávét. Érthető. A harc közben meg kell pihenni, különben tán még veszthetne is, ami mindenképpen kerülendő, sőt tilos. Itthon Orbán jóságos miniszterelnök, aki támogatja a családokat. A támogatásról sokan tudnak, arról viszont nem nagyon, hogy ebben a családtámogatási rangsorban Magyarország az EU sereghajtók között található, mert az évi 292 euróval (113 ezer forint) csak a huszonegyedik. Orbán ezen kívül megvédi a nyugdíjakat is (nem csökken a reálértékük, igaz, nem is emelkedik egy fillérrel sem, immár 14 év óta), és kegyesen visszaadta a 13. havit, amit Gyurcsány vett el (helyesen: Gyurcsány végig fizette, elvenni Bajnai vette el, Orbán pedig nem visszaadta, hanem 10 év nemfizetés után abbahagyta az ellopását). Ennyi jótétemény láttán nem csoda, hogy ez a csoport is rá szavaz, ha esik, ha fúj, tökmindegy nekik.

Van még egy negyedik, kisebb fideszes tömb is, ezek a NER kedvezményezett értelmiségiek, akik jó, sőt nagyon jó pénzért tolják Orbán szekerét. Ők nem annyira hívők, mint a többi, de az anyagi kötődés majdnem olyan erős, mint a hit, és miután tudják, hogy baloldali kormány esetén azonnak kiesnének a pixisből, ezért nem hitből ugyan, hanem tudatosan, de így is mindent beleadva (mondhatni, sőt!) támogatják a NER-t. Néha még jobban, mintha tényleges hívők lennének.

Ugyanezen csoportokban találhatók a szélsőjobb szavazói is. Az, hogy az ezekbe a csoportokba sorolt egyének a szélsőjobb vagy Orbán beikszelői lesznek, attól függ, hogy mennyire toleránsak. Aki egy adott mértéken felül, azaz gyakorlatilag szó szerint ragaszkodik a biblikus-trianonista előírásokhoz, az a Mi hazánk szavazója, aki a könyvledarálást ugyan helyesli, de az abban való személyes, aktív közreműködésig nem jut el, esetleg nincs darálója, és nem is akar venni, az a fideszes. A csoportok persze nem abszolút homogének, vannak fokozatok, átmenetek, közös metszetek, de a felosztási lényeg ez.

Orbán Viktor február elején bajba került. Azt, hogy egyáltalán bajba kerülhet, nem hitte senki, hiszen gátlástalan és pofátlan működésének hosszú időtartama alatt mindig kiderült arról, amit elvileg már nem csinálhatott meg, hogy de, megcsinálhatja, mégpedig anélkül, hogy bármi népszerűségvesztés lenne belőle, és arról, amit aztán már végképp nem csinálhatott meg, szintén kiderült, hogy de. Sőt nagyon is. Ez a sorozat ment tovább szinte a végtelenségig, ám idén február másodikán mégis megállt. A pedofil úgy az pedofil ügy, és hiába hozott a miniszterelnök kettős vezéráldozatot, a végtelen bizalom még a hívők közt is repedezni kezdett. Ráadásként felbukkant egy eddig politikamentes személy, aki hirtelen váratlanul (mondhatnók csodának is) nagy népszerűségre tett szert. További nehézség, hogy a választások is egyre közelednek. A miniszterelnök úrnak nem maradt más választása, lépnie kellett, és ő természetesen lépett is, mégpedig két irányban lépett.

  • Az egyik stratégia az EP választáshoz kapcsolódik. Legfontosabb eleme a háború szerepének felerősítése, amellyel ugyan már korábban is foglalkozott, de most ráerősített a témára. A témát személyesen karolta fel, hiszen tudja, ezt nem bízhatja senki másra, csak a legrutinosabb utcai harcosra, aki folyamatosan élet-halál harcot vív mindenkivel a békéért Hencidától egészen Bonchidáig. Itthon és külföldön, Brüsszel inkluzíve.
  • A másik stratégia a helyhatósági választások előtt Karácsony totális lejáratása, mely akcióban maga is részt vesz, de a fő feladat az őt képviselő Szentkirályi Alexandráé és ), aki állandóan rátesz egy lapáttal, most például azt sikerült kijelentenie, hogy:

„Nevezzük nevén a dolgokat, ez nem alacsony kibocsátású zóna, hanem autókitiltási zóna. Karácsony autókitiltási botránya kiakasztja a kamumétert.”

Igaz, Szijjártó társaságában jelentette ki, aki mellé lett adva segítségnek, ha ugyan ez az. Hogy a hülyeségmétert mi akasztja ki, azt most inkább nem is taglalnám, lényeg az, hogy a fideszes szavazókat mindenáron meg kell tartani, és ha ahhoz hülyeségek ragozása kell, mert azt hiszik leginkább, hát akkor úgy! Lényeg, hogy szavazóként megmaradjanak. A mai zűrzavaros helyzetben mindent meg kell tenni a fenti cél érdekében.

Egyértelmű természetesen, hogy a fentiek már mind rég ismert dolgok, szegény olvasónak a könyökén jönnek ki, a maradék „érdekesség” már csak annyi, hogy van egy harmadik stratégia. Úgy hívják, hogy Magyar Péter. Ez a stratégia elég trükkös módon a szimpatizánsait főleg az ellenzéki szavazótáborokból szerzi, de számít azon FIDESZ szavazókra, akik továbbra is jobboldali kormányt akarnak, viszont pedofília és lopás nélkül. Ez az a párt, melyről Orbán nagy valószínűséggel úgy gondolja, hogy valami újabb LMP lehet, pedig nem az. Korántsem az!

Ami most látszik, az az, hogy az Orbán-Gyurcsány-Magyar trióból mindegyik a másik kettőt állítja be szövetségesnek, és ha utána gondolunk egyrészt a cui prodest elv alapján, másrészt figyelembe véve azt, hogy Magyar hogyan nyilatkozik Gyurcsányékról, és hogy a FIDESZ-szel való szövetséget nem zárta ki, arra a megállapításra juthatunk, hogy leginkább Gyurcsánynak lehet igaza.

Azzal a nüánsznyi eltéréssel, hogy Magyar ugyan szövetségese valakinek a FIDESZ-ből, de nem Orbánnak. Hogy kinek, illetve kiknek, azt az olvasók saját fantáziájára bíznám.

Jó kis elmejáték lehet belőle. Úgy gondolom.

Kampány

Falusi Tamas
-
0
Kampány

Orbán Viktor nem egy kampányharcos. Nem szereti a durva, rostálatlan, itt-ott rosszarcú magyar nemzettel való találkozást. Ő csak gondosan kiválasztott környezetben, iránta lelkesedő hallgatóságnak szeret beszélni, úgy gondolja, ha a választóknak nem lenne elég az ő szembeötlően sok jótulajdonsága (sorolhatnám estig), hanem még pluszként agitálni kell a népet, akkor inkább nem akarna NJV (Népének Jó Vezére) lenni.

Ott pusztuljon az a fárasztó miniszterelnökösködés, ahol van! A távolságtartásból adódón őt nem érinti a kampányokban szokott kicsinyes vádaskodás, kivagyi vagdalkozások, no pláne sárdobálás, mert mindezeken fölülemelkedve a világ nagy kérdéseiről nyilatkozik.

Tehát az alaphelyzet: kampány nuku. És most, kérem, mégis megteszi. Úgy vélem ebből, nagy lehet a baj. A Századvég nyilván jelezte, hogy az optimista, sajtónak szánt jelentésén túlmenően van egy bizalmas, csak belső használatra készült jelentése is, amely szerint a FIDESZ már nem is vezet annyira. Sőt, ellenkezőleg! Vagyishogyhát tenni kéne valamit.

A miniszterelnök jól érzi, hogy ha megrendül a FIDESZ, az ő FIDESZ-en belüli helyzete is bizonytalanná válik, azt meg nagyon nem szeretné, mert már annyira hozzászokott az örökös miniszterelnökösködéshez, hogy a leváltását az ő érzékeny idegrendszere nehezen tudná tolerálni, és esetleg összeomlana. Nem csoda hát, hogy maga is ringbe lépett, ahol vagy ötvenen rugdossák Karácsonyt. Beállt a rugdosók közé.

Orbán EP kampányáról már volt szó, jöjjön hát az önkormányzati:

„A miniszterelnök szerint Karácsony Gergely elmúlt öt évének teljesítménye kevés lesz ahhoz, hogy a június 9-ei választáson győzedelmeskedni tudjon. Ő egy dolgot tud, de azt jól tudja, kötözködni a kormánnyal, mondta a kormányfő. Szerinte ebből csak egy darabig lehet megélni és maximum egyetlen választást lehet megnyerni vele. Viszont ha már valaki öt évet kormányzott, akkor előjönnek a bajok és meg lehet tőle kérdezni, hogy „mit tetszett csinálni?”.

Kötözködés I.

Mint azt mindannyian tudjuk, 2019 októberében választották meg Karácsonyt főpolgármesternek, és nem sokkal rá, 2020. elején jelent meg hazánkban a COVID. Az ellenzéki polgármester megválasztása rendkívüli módon irritálta a FIDESZ-t, kapóra jött hát nekik, hogy a főváros kezelésében lévő egyik Budapesti idősotthonban száznál is több embernek lett pozitív a koronavírus-tesztje. Bár nem a Pesti úti otthon az első, ahol megjelent a vírus, erről az esetről „a korábbiaknál aktívabban kommunikált” az operatív törzs, a kormány és Orbán pedig egyértelműen az otthon fenntartójának, a Karácsony Gergely által vezetett fővárosnak a felelősségét hangsúlyozta.

A kormány és az operatív törzs szerencsétlenségére Karácsony dokumentumokkal vágott vissza. Illetve hát kötözködött. A dokumentumokból egyrészt kiderült, hogy a fővárosi vezetés már a fertőzés előtt három héttel kérte a kormány illetékeseit, a kormányhivatal vezetőjét, az egészségügyért felelős minisztert és a tisztifőorvost is, hogy ne küldhessenek vissza a kórházak idős embereket az otthonokba negatív koronavírusteszt nélkül, mert megfertőzhetik az ott lakókat. Másrészt azt is bemutatta, hogy a kormányzatnak mennyi esze van, ugyanis Sára Botond kormánymegbízott utasítására Vass Csaba helyettes fővárosi és megyei tisztifőorvos… khm… állást foglalt. Karácsony közölte is az állásfoglalását:

„Több kórház jelezte, hogy csak negatív SARS-CoV-2 teszttel bíró beteget vesz át egy másik intézménytől/kórháztól. Tájékoztatom, hogy ez az eljárás szakmailag megalapozatlan. A negatív teszt csupán azt jelenti, hogy a mintavétel időpontjában nem volt kimutatható a vírus. Ez az eljárás álbiztonságot adhat, ill. fölösleges laboratóriumi vizsgálatokat, költségeket generál. Kérem, hogy a betegek átvételét/átadását ne nehezítsék meg az amúgy is járványos időszakban.”

Sára ennek alapján döntött Karácsonyék kérésének mellőzéséről, így aztán gátlás nélkül folyt az idős betegek teszt nélkül való visszaszállítása a kórházakból az idősotthonokba. A Pesti úti otthonban hét halott volt a Sára-Vass típusú spórolás következménye, ha jól tudom. Karácsonyék ezért kezdték el magánszorgalomból az idősotthonok lakóinak és ápolóinak tesztelését. Durva kötözködés szegény Orbánékkal, azt aztán mondhatom.

Kötözködés II.

„A Lánchíd később, kisebb műszaki tartalommal és drágábban készült el, mint Tarlós azt eltervezte volt”, olvashatjuk naponta mindenfelé a NER lapokban, nyilatkozza minden FIDESZ potentát, ahol csak el tudja sütni, célozva ezzel Karácsony alkalmatlanságára..

A Fővárosi Közgyűlés 2019 májusában fogadta el Tarlós vezetésével a felújítási programot. Annak értelmében a felújításra 23 milliárd 366 millió forintot irányoztak elő. A Lánchídra 12,1 milliárd, a Széchenyi István tér alatti aluljárót 5,2 milliárd, a Váralagutat pedig 6 milliárd forintért tervezték rekonstruálni, de a Tarlósék által készíttetett előzetes felmérés, tanulmányterv, vagy a fenetudja micsoda nagyon mellé ment, mert az ajánlattevők csak a Lánchíd plusz az aluljáró felújítására többet kértek, mint amennyit a három felújításra Tarlósék összesen előirányoztak:

DÖMPER Kft.:                                                             27 milliárd 998 millió

STR Mély- és Magasépítő Kft.:                                     27 milliárd 170 millió

Közgép Építő- és Fémszerkezetgyártó Zrt.:                  25 milliárd 917 millió

A-Híd Építő Zrt.:                                                        24 milliárd 643 millió

(az A-Híd ajánlatában csak a Lánchíd felújítás 21,8 milliárddal szerepelt.)

Tarlós szeptemberben úgy döntött, hogy egyik ajánlat sem elfogadható, így a felújítás gondját teljes egészében az októberben őt legyőző Karácsonyra lőcsölte rá. Nem véletlenül. A Lánchíd közben tovább rozsdásodott.

Karácsony örökölt tehát egy rosszul előkészített, bedugult projektet, amelyre jellemző volt, hogy az ár az Alagút felújításával együtt 30 milliárdon felüli összeg. Ennyi a városnak nem állt rendelkezésre, ugyanakkor a Karácsonyék által készíttetett jelentés a Lánchídról azt mutatta, hogy a felújítás halaszthatatlan. Kénytelenek voltak új tendert kiírni, ezúttal már az aluljáró és az alagút felújítása nélkül, amelyet a korábban is legolcsóbb A-Híd Építő Zrt. nyert meg 25,7 milliárd forintos árral. Ez a Tarlóséknak adott, csak a Lánchíd felújítására vonatkozó árnál 4,9 milliárddal több, viszont az új tender tartalmazott korábban nem szereplő munkákat (pl, Clark Ádám tér részbeni felújítás), a Lánchídnak az eltelt másfél év alatti állapotromlása miatti többletmunkát pluszként beárazták, valamint a másfél év alatt  lényegesen megnőtt infláció is erősen belejátszott a magasabb árba.

A híd felújításának munkálatai 2021 március 17-én kezdődtek, és a megújult hidat 2023 augusztus 4-én az előírt határidőben adták át.

A fentiek alapján a híd valóban később készült el, mint Tarlósék tervezték, valóban kisebb műszaki tartalommal, mint Tarlósék tervezték és a kisebb műszaki tartalmat tekintve valóban drágábban, mint Tarlósék tervezték, de hogy ezt Karácsonyra próbálják kenni, az eléggé ócska trükk, még ha a FIDESZ-t tekintve hozzászoktunk már a hazugságaikhoz, akkor is.

A kötözködés persze itt sem maradt el, Karácsony ugyanis szóvá tette, hogy a még Tarlósnak megígért 6 milliárdos felújítási támogatást, melyet a kormánypotentátok Karácsonynak is visszaigazoltak, a főváros azóta sem kapta meg. A kormány szerint ugyanis „nem állt helyre az eredeti állapot”, mert a személyautók ki vannak tiltva a hídról. Hogy a kitiltás az „eredeti állapotot”, azaz a híd működőképességét egyáltalán nem érinti, vagyis a kormány már megint hazudik, mindenki számára nyilvánvaló, de a bosszú Orbánéknál mindenekfelett.

Megemlítendő még, hogy Magyar Péter az ATV Heti Napló vasárnapi adásában kritizálta Budapest mostani vezetését a Lánchíd felújítása kapcsán, azt állítva, hogy Széchenyiéknek elég volt másfél év megépíteni azt, ezzel szemben a legutóbbi felújítás 4 és fél évig tartott.

Kötözködés Magyar Péterrel:

Széchenyi Lánchíd:     alapkő letétel >> avatás         1842.08.24. >> 1849.11.20.

Mai Lánchíd:               tender kiírás  >>  átadás        2020.08.11. >> 2023.08.04.

Persze, ha az utóbbiba Tarlósék tökölődését is belevesszük…

Kötözködés III.

Kedvenc témája fideszéknek, és Tarlós is sokszor mondta már, hogy ő 200 milliárdot hagyott a kasszában Karácsonyéknak 2018-ben, akkor meg ne sírjanak, hogy kevés a pénz. Na persze, Karácsony megint kötözködni kezdett, és a következőket hozta nyilvánosságra:

  • 208,8 milliárd, a tény, de ebből csak 186,2 milliárdot költhettek Karácsonyék arra, amire akartak, a többi már le volt kötve konkrét feladatokra.
  • A szolidaritási adót Orbánék megnövelték. Ez az adó 2018-ban (főpolgármester Tarlós) 5 milliárd forint/év. Karácsony főpolgármestersége alatt 2019 – 2023 között a következőképpen emelkedett (milliárd HUF-ban): 10, 22, 35, 36, 58. Összesen 161 milliárd, a Tarlós irányította korszak évi 5 milliárdjához képest. Az elvonási többlet öt év alatt 136 milliárd.
  • Az iparűzési adó szabályait oly módon alakította át a kormány, hogy ennek révén 3 év alatt 81 milliárd forinttal csökkentette a főváros kasszájába befolyt adót ahhoz képest, mint amennyi a régi, Tarlósnál alkalmazott szabályok szerint beérkezett volna.
  • A szemétszállítási díjbeszedés államosítása. Az állam beszedi a szemétszállítási díjat, de csak a régi összeget utalja át a fővárosnak (az inflációt nem veszi figyelembe) amely ravasz húzás további 10 milliárd forinttal csökkentette a Fővárosi Önkormányzat bevételeit.

A fenti negatívumok összesen 227 milliárdot tesznek ki, ami a Tarlós féle szabad felhasználású pénznél (186,2 milliárd) 40,8 milliárddal több. A Tarlós által „otthagyott 200 milliárd” tehát kábé igaz. Volt. 2019-ben. Sajnos már nem az, azt a tartalékot ugyanis az állam úgy elvitte, mint a sicc. Aprócska 40 milliárddal megfejelve, nehogy már maradjon nekünk valami.

Még néhány adalék a Karácsony féle kötözködéshez:

  • Az állami költségvetés 38 000 milliárd, a fővárosé 450 milliárd. A különbség nyolcvannégyszeres.
  • A fővárosi kb. 20 000 milliárd lenne, ha a kormány az összes itt megtermelt pénzt itt hagyná a fővárosnál. De nem hagyja ám! Még azt a hatmilliárdot sem fizette ki, amit Tarlósnak a Lánchíd felújításához megígért.
  • A kormány állandóan Budapest gazdagságát hangsúlyozza, miközben a tömegközlekedés és a világítás miatt a fővárosi energiakiadások egyébként is hatalmasak, de a háború és a kormány rossz inflációs politikája miatti árnövekedést is figyelembe véve az összeg lényegesen megemelkedett.
  • Annak meghatározását, hogy Karácsony mit építhetett volna Budapesten a rendelkezésére álló 0,00 forint szabad pénzből, mindenkinek a saját fantáziájára bízom. Verne Gyulák előnyben!

Szegény FIDESZ rajongóknak mindebből csak Orbán önelégült vigyora jut, miközben Karácsony kötözködéséről hablatyol.

Legszívesebben sajnálnám őket. Hogyha Londonban élnék. De sajnos nem.

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség