Vélemény

Fejlesztés

Citius, altius, fortius! – A mottó először Henri Didennek, a sportrajongó domonkos prédikátornak jutott eszébe. Barátja, Coubertin tőle vette át, hogy javaslatára később a modern kori olimpiák jelszava legyen, mely hendiatris a báró szerint az erkölcsi szépség programját képviseli.

A gondolat mindenki számára érthető, az ember vele született agresszivitását és vetélkedési ösztönét ne a rengeteg kárt okozó háborúkban, hanem a sportpályákon élje ki, ahol nincs sem halott, sem anyagi kár, sőt még tömegszórakoztatásra is alkalmas.

Nagyon szomorú, hogy ezt a szép törekvést a tömeggyilkos pszichopaták egyáltalán nem értik. Szerintük a sport egy piszlicsáré hülyeség, hiszen ott nem lehet rakétázni, nem lehet elfoglalni semmit, nem omlanak le házak lakóikkal együtt, nem gyilkolhatnak szabadon, az a töppedt kis érem meg kit érdekel, ha egy országra vetett szemet az ember. Száz gáttal vagy négyszáz vegyessel nem lehet bekerülni a történelemkönyv „Futottak még” lapjaira sem, nemhogy Országgyarapító Nagy Katalin mellé, ahogy azt a tömeggyilkos elgondolta volt. A pszichopaták sportjának hátránya, hogy győzelem esetén a győztes egy kivéreztetett, általa rommá lőtt, lélekben megtört, és csak a győztes iránti gyűlöletet ismerő országot kap jutalmul, az ár pedig, amit fizet érte, saját országának gazdasági tönkretétele, valamint a saját honfitársai között testben és lélekben végzett pusztítás, amelynek a kára felmérhetetlen. Mindez egy darab ember dicsvágya miatt, aki biztos távolságban ülve, pezsgő és kaviár mellől ad parancsot a gyilkolásra. Néhány más országban azt sikoltozzák a többieknek, adják már oda neki azt az országot, hogy béke legyen végre! A sikoltozók azt hiszik, hogy ha odaadják, akkor majd nyugton marad, és béke lesz. Sok hülye.

Gyorsabban, magasabbra, erősebben! A fejlődés a világ jelszava, és nem csak a sportban az. Mindennek fejlődni, ami pedig magától nem képes erre, azt fejleszteni kell. A politikai pártok is elvileg abban versenyeznek, ki tud a választóknak jobb, szebb, gazdagabb, azaz fejlettebb hazát biztosítani, és aki nem képes arra, hogy ezt elhitesse velük, annak annyi a választásokon.

A lényeg tehát nem a fejlődés, hanem annak elhitetése. Az ellenzéknek ebben a versenyben legfeljebb a múltbeli tevékenységére való hivatkozás áll rendelkezésére, a regnálók viszont konkrétan megítélhetők, hiszen nekik az elmúlt időszakban volt lehetőségük fejleszteni. A primitív gondolkodású népek természetesen csak azt nézik, volt-e fejlesztés, vagy nem, a több szempontot is figyelembe venni képes, „bonyolult” gondolkodású egyének persze a körülményeket is vizsgálni szokták. Ők vannak kevesebben. Sokkal.

Nézzünk két példát a helyzet jobb megértéséhez. Az egyik legyen, mondjuk, Orbán Viktor, derék miniszterelnökünk, aki 14 éve uralkodik rajtunk. Vigyázat, ez nem szarkazmus, hanem tény, ugyanis aki Magyarországon a kétharmadot eléri, korlátlan hatalmat kap a nép felett, csinálhat, amit akar, azt pedig uralkodásnak hívják.

Ha az eltelt időszakot vizsgáljuk, és primitív agyunk van, akkor mondható, hogy határozottan volt fejlődés, azaz Orbán jól tette a dolgát. Bonyolultabb agyműködés esetén kissé más a helyzet, ugyanis:

  • A hozzánk hasonló helyzetből induló országokban nagyobb volt a fejlődés, mint nálunk, így most már nem Csehország az ellenfél, hanem Bulgária, ugyanis már Románia is lehagyott minket. Jelenleg Bulgáriával küzdünk az utolsó előtti helyért. Érdekes lett volna ugyanez Gyurcsány korszakában, de akkor még sokkal jobban álltunk.
  • Az eltelt időszak alatt, noha sok pénzt kaptunk az EU-tól felzárkózásra, többek között energetikai fejlesztésre is (összesen a jelenlegi éves GDP 60 százaléka!), nem sikerült magunkat komolyan függetleníteni, ezért kötelező jóban lennünk Oroszországgal is, ahonnan a gáz jön, és Törökországgal is, melyen a gázvezeték áthalad. Ezek a gazsulálások Putyinnak és Erdogánnak szükségesek az új gázerőműveinkhez.
  • A magyar egészségügyet és oktatást rendőri felügyelet alá kellett helyezni, hogy valahogy működjön, mert mindkettőt annyira kivéreztették Orbánék anyagilag, hogy a parancsokkal való működtetés abbahagyása esetén azonnal összeomlanának.
  • A nyugdíjakat nem növelték, csak „az értékét őrizték meg”, magyarán egy fillért sem kellett költeniük nyugdíjemelésre (az infláció növekedésével az adóbevétel is nő). Ez alól kivétel, hogy a Gyurcsány által végig fizetett 13. havi nyugdíj ellopását 10 év után a választástól félve abbahagyták (emelés tíz év után: 8,3 %). Ezen „értékmegőrzés”-t sikerült valami nagy dologként eladni a nyugdíjasoknak. Azt hogy elfogadták és belenyugodtak, az ő érdekükben inkább nem kommentálnám.
  • Az országot Orbán a barátokkal és szövetségesekkel való hosszas és keserves küzdelem révén szigetelte el a demokratikus Európától, így aztán a Brüsszel által nekünk megítélt felzárkóztatási pénzek folyósítását leállították, azaz jelenleg nem tudják segíteni az ország fejlődését. Igaz, eddig sem nagyon segítették, mert Orbánék a pénzt nem értelmes, azaz a jövőben hasznot hozó fejlesztésekre költötték, hanem a tulajdonos (98 %-ban valamiképpen az állam, azaz az adófizetők) által fenntartandó, a jövőben további pénzt igénylő beruházásokra, amelyekből csak a kivitelező, haveri cégek gazdagodtak.
  • Tudásalapú társadalom helyett munkaalapú társadalom lettünk, innováció helyett mások által kitalált gyártószalag, Orbánék által kistafírozott, azaz tehetségtelen, de nagyon nemzeti oligarchák, akik egyet tudnak, várni az állami megrendelést. Most már mesterségesen kell etetni őket megrendelésekkel, mert anélkül összeomlanak.
  • A népet a kormány tudatlanságban próbálja tartani, és ez egy részénél sikerül is, ami elég az újabb kétharmadhoz, így a fenti negatív folyamatok Magyarországra a kormány jóvoltából továbbra is jellemzőek lesznek. Amíg világ a világ. Nemde?

Mondható, hogy ha valaki minderről tud, és mégis azt mondja, Orbánék regnálása az ország fejlődését tekintve hasznos volt, arról rögtön tudható, hogy nem az ország hasznáról beszél, hanem a sajátjáról. A fideszes felső tízezer… bár van az nyolcvanezer is. Ha nem több. Ahogy az tisztán látható, ma már a kurták is erősen kaparnak, akár egészen alsó szinteken.

A másik példa Budapest. A 2019-es önkormányzati választáson Orbán Tarlós mellett kampányolva 1000 milliárdos fejlesztésekről beszélt. Volt abban minden marhaság, amit csak Vitézyék kitaláltak, drágábbnál drágább, de annál kevesebb hasznot hozó projektekkel, amely szép tervek Karácsony győzelmével azonnal elhaláloztak (hálisten), helyettük érkezett a COVID, aztán a putyini őrület, és mindezt megfejelte Orbán Budapest elvesztésén érzett folytonos haragja meg az ebből következő bosszú.

Az egyértelműen mondható, hogy Karácsony nem sok mindent fejlesztett a városon, különösen az Orbán által (persze Tarlósnak) belengetett 1000 milliárdhoz képest. Ott volt a 3 metró felújítás befejezése, a Lánchíd, a Blaha Lujza tér, ezeken kívül csupa apróság, így aztán most támadják is keményen amiatt, hogy ő aztán nem fejlesztett semmit. A primitívebb agyak ezt simán elkönyvelik, mert fogalmuk sincs arról, hogy:

  • a fejlesztésekhez pénz kell. A pénzt adók révén lehet a bevétellel bíró emberektől és a bevétellel bíró szervezetektől összeszedni, mind az állam, mind az önkormányzatok így jutnak hozzá a működésükhöz szükséges összegekhez. Mivel az önkormányzatokat az állam gyakorlatilag 100 %-os mértékben a markában tartja, mert mindent megtilthat a fővárosnak a hitelfelvételtől kezdve bármilyen adó kivetését (ahogy meg is tette többször), Budapest maximum a parkolási díjjal meg a tömegközlekedés jegybevételeivel tudnak némi pluszpénzhez jutni, de az nem valami sok.
  • Az állami költségvetés főösszege 38 000 milliárd, a fővárosé meg 449 milliárd, azaz az államinak az 1,18 százaléka. Ebből több minden következik. Az egyik az, hogy az összegekből látható, komolyan csak a kormány tudna fejleszteni Budapesten, de nem fejleszt. Semmit sem fejleszt. Még azt a 6 milliárdot sem adta oda, amit a Lánchíd felújításához megígért, azaz nem csak bosszúálló, de kicsinyes is. A másik, hogy az ország GDP-jének 37 százalékát Budapest termeli meg (11 százalékát meg Pest megye, amely gyakorlatilag szintén Budapest), de az adók révén bejövő összegekből még másfél százalékot sem kap, mert annak a döntő részét a kormány fölözi le. A harmadik, hogy ilyen arányok esetén még külön „szolidaritási” adót is kivetni a fővárosra, mondván, hogy a főváros gazdag, az már a vérlázító pofátlanságok kategóriájába tartozik. De a kormány csak vigyorog, és a nép nem rúgja úgy fenéken, hogy nyolcat bucskázzon a latrináig, hanem szomorú sóhajtozással nyugszik bele kiszolgáltatott helyzetébe, miközben bután néz maga elé, és várja a Messiást, aki majd helyette intézkedni fog.

A fejlesztés tehát nem egyszerű dolog. Jelenleg a kormány nagy bajban van, mivel pénz nincs, még a legkisebb fejlesztésre sem, ezért kénytelen befektetőkkel tárgyalni, és bármilyen hülyeségbe beleegyezni, csak jöjjenek és fejlesszenek (Dubai Rákosrendezőn), vagy hitelben gondolkodva kínaiakkal kínai hitelből építeni a Liszt Ferencre (metró helyett!) járó vasutat, ugyancsak kínaiakkal ugyancsak kínai hitelből a Belgrád-Budapest vasútvonalat, oroszokkal orosz hitelből Paks II-t, hogy legalább valami látszata legyen a fejlesztésnek, mert a lerohasztásokon kívül olyan sok minden nem történt minálunk az elmúlt 14 év alatt.

Gyakorlatilag semmise. A rövid ideig és kevesek által használt sportlétesítményeket ugyanis nem tekintem komoly fejlesztésnek. Azok az ország lerohasztásának eszközei, mert nem hozzák a pénzt, hanem hosszú éveken és évtizedeken át csak viszik. És az a pénz nem Orbán Viktor pénze ám, hanem az enyém. Is. Többek között.

Az EU meg a pénz

Mint tudjuk: „Az 1960-as évek óta az Európai Unió tagországai közös pénzügyi forrást képeznek olyan beruházások támogatására, amik jobbá tehetik az európai polgárok életét. Ma már ide tartozik a gazdasági növekedés támogatása és a munkahelyteremtés, a környezetvédelem, az EU régiói közötti gazdasági fejlettségbeli különbségek csökkentése, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem… 2020-ban Magyarország 1,5 milliárd euróval járult hozzá az EU teljes, 160 milliárd eurós bevételéhez, ami a Magyarországon megtermelt jövedelem mintegy 1%-a. Ugyanebben az évben az EU a következő összegekkel támogatta Magyarországot:

  • 4,4 milliárd euróval az okos és befogadó növekedést, azaz a felzárkóztatást,
  • 1,7 milliárd euróval a fenntartható növekedést, a természeti erőforrásokat.”

A különbség 4,6 milliárd euró (kb. 1817 milliárd HUF) Magyarország javára.

A fentiekhez három megjegyzés tartozik. Az egyik, hogy mivel a nálunk tevékenykedő, európai uniós székhelyű multik hazautalják a hasznot, derék miniszterelnökünk azt hiszi (régebben többször mondta is, és lehet, hogy máig nem világosította fel senki), az EU-tól kapott támogatás nekünk „jár”. Ez úgy hülyeség, ahogy van, mert a gyárak nem kiviszik, hanem behozzák pénzt. Ha eladnak például Bécsben egy nálunk gyártott AUDI-t, mondjuk, 10 millió forintnak megfelelő összegért, amelynek az importhányada 6,5 millió, a munkások itteni bére, a helyi szolgáltatásokért (energia, víz, stb.) fizetett összeg, és az adó összesen 2,5 millió, az AUDI által kitalicskázott haszon meg 1 millió, akkor a cég nem kivitt egymilliót, hanem behozott az országba 2,5 millió forintot, amely nélküle nem lenne itt. Kíváncsi vagyok, hogy ha ezen az alapon a nagyeszű Orbán Viktor felhívná Hszi Csin pinget, küldjön már ide pár láda jüant, mert az akkugyáraik kitalicskázott haszna miatt az jár nekünk, milyen választ kapna.

A másik megjegyzés, hogy az adatok azért 2020-ból valók, mert az EU azóta nem nagyon utal. Nem tetszik neki, hogy Orbán a kétharmadát gátlástalanul kihasználva a teljes országot birtokba vette, és bármit megtehet. Az az EU szerint az nem érv, hogy senkit nem visz el a rendőrség, ha szidja a miniszterelnököt, mert az az ország nem tekinthető demokráciának, ahol az ellenzéknek se pénze, se médiája, se egyéb lehetősége nincs már, hogy magát megmutassa, azaz a pártok egyenlő feltételekkel folytatott, becsületes versenyéről nem beszélhetünk. A kormánypárt a teljes állami költségvetés felett szabadon diszponál, arról nem is beszélve, hogy kontroll és korlátok nélkül adóztathat bármit és bárkit, az állami szervezetekkel tetszése szerint büntettethet meg bárkit bármiért, illetve mentesíthet bármilyen bűn alól, valamint az adófizetők pénzéből fönntartott  állami médiával és az állami propagandaszervezettel azokat karaktergyilkolhatja le, akiket csak akar.

A harmadik megjegyzés, hogy Pártunk és Kormányunk (a kettő ugyanaz, ami demokráciákban elképzelhetetlen, utoljára Kádár alatt volt divat) azzal eteti a népet, hogy például a tanárok fizetésemelésére neki nincs pénze (lásd még az oktatásügy mellett: egészségügy, szociális ügyek, mert azokra sincs), ezért a szerencsétlen tanárok helyzetéért az EU felelős, mert „mondvacsinált indokokkal” nem küldi nekünk pénzt. Ennek az „érvelésnek” főleg a primitívsége érdekes. A kitalálói abban bíznak, a választó van olyan ostoba, hogy elhiszi, nem az országnak kell kigazdálkodni a saját tanárai fizetésemelését, hanem az egy szövetség feladata, amelynek mi is tagjai vagyunk. Hiszen azért lettünk tagok, hogy fizessék a tanárainkat, nem? Érdekes, hogy például Németország, amely nettó befizető, sohasem várta el Magyarországtól, hogy biztosítsa a németországi tanárok fizetésemelését.

A szomorú helyzet az, hogy az EU jelenleg nem ad pénzt. Ezen egyrészt az EU változtathatna, amennyiben saját jószántából ismét folyósítja, másrészt mi, ha teljesítjük az EU által előírt követelményeket. Az EU többség láthatóan nagyon begorombult már, azaz nekünk kellene a feltételeket teljesíteni, viszont miniszterelnök úr azt a család érintettsége, illetve érinthetetlensége miatt nem vállalhatja. Ezzel a patthelyzet kialakult, pénz addig, amíg Orbánék regnálnak, nuku. Vagy nyema. Esetleg nyista. Kinek mi tetszik jobban. A Sargentini féle jelentés jelenleg hat éves, azóta sem csináltunk semmit a hitegetésen kívül, ugyanakkor Orbán helyzete itthon stabilnak látszik, pár évünk még lesz így EU-s segítség nélkül, ezért a repülőterek megvásárlásához és az újabb stadionok építéséhez a pénzt nekünk kell előteremteni. A kérdés egyedül az, hogy adónöveléssel vagy hitelfelvétellel. Én az utóbbira voksolok, mert Orbán szerint ki a francot érdekelnek az unokák? Majd visszafizetik valahogy, oszt annyi.

A fentiek alapján könnyen belátható, tökmindegy, hogy az a 7 darab ellenzéki képviselő mit csinál Brüsszelben, mi mellett, vagy mi ellen lobbiznak, ez gyakorlatilag semmit sem jelent, mert a 720 tagú Európa Parlament dönt, (vis maior). Érdekesség még, hogy kétszer annyi a fideszes képviselő, mint az ellenzéki, nem is értem, milyen szavazásról fecsegnek.

Az egy helyes törekvés, hogy minél több pénzt kell kivonni a kormány hatásköréből, és  közvetlenül a felhasználónak juttatni, mert akkor például Tiborcz úr esetében neki személyesen kellett volna visszafizetni a 13 milliárd forintos EU támogatást, nem pedig trükkösen a mi adónkból, ahogy a miniszterelnök úr sikeresen „elintézte” volt. Hülyeség tehát az ellenzéki pártok lobbitevékenységét kárhoztatni, hiszen ők nem az országnak, hanem a kormánynak juttatott pénz visszatartásáért lobbiznak.

Magyar úr, országunk legújabb reménysége másképp látja a dolgokat:

Nem hiszek abban az ellenzéki narratívában, hogy ők Brüsszelből várják a megoldást, hogy Brüsszel fogja helyettük Orbán Viktort leváltani. Nem hiszek abban, hogy tehet olyat egy magyar EP-képviselő, hogy megszavaz olyan állásfoglalásokat, amikkel lehet, hogy belerúg Orbán Viktorba, ezzel egyébként belpolitikai értelemben mindig jót tesznek neki, de elérik azt is, hogy az uniós intézményekben arra az álláspontra jussanak, hogy fel kell függeszteni az uniós pénzeket. Ezzel nem csak Tiborcz Istvánba rúgnak bele, belerúgnak az egész magyar kis- és középvállalkozói szektorba, a magyar gazdákba, a szociális és egészségügyi intézményeinkbe”.

Értékelve Magyar úr fenti álláspontját, mondható, hogy az ellenzéknek valóban nem Brüsszelből kell várnia a megoldást, mert, ha a teljes magyar „nemfideszes” (ún. „semleges”) média segít, és a teljes ellenzék összefog, Orbán legyőzhető. Ebből jelenleg két feltétel nem teljesül: az első és a második.

2022-ben volt remény, mert a másodikat az ellenzék összehozta, de MZP dilettantizmusa és a „nemfideszes” sajtó kifejezetten nemsegítő magatartása miatt hatalmas bukás lett a vége. Az utóbbiak valahogy hónapokon keresztül elfelejtették megírni, hogy Magyarország NATO tag, tehát akárki is a miniszterelnök (akárki!), ha a NATO kéri, küld katonát, és ha nem kéri, akkor nem küld. Orbán szerencséje az, hogy a népnek fogalma sem volt arról, ez nem szabad választás kérdése, és hogy azért lehet a miniszterelnök ilyen diadalmasan békepárti, mert a NATO nem kérte katonák küldését. Hogy a nép miért nem tudta ezt, lásd feljebb.

Az első feltétel ma már nem teljesíthető. Az LMP, az MKKP és a TISZA párt (utóbbi véletlenül Magyar úr pártja), senkivel sem akar összefogni, ebből következően ők vagy egyedül győzhetnek, vagy sehogy. Az erőviszonyokat látva a sehogynak van messze a legnagyobb valószínűsége, azaz gyakorlatilag 100 %. A többiek ugyan összefognának (persze azért a Momentum sem egy halálbiztos összefogó), de az kevés. Orbán marad. Kösz, tisztelt magányosok.

Az, hogy a 7 darab ellenzéki képviselő hová szavaz, tökmindegy. Ha a pénzküldés ellen szavaznak is, ezzel Magyar úr véleményével ellentétben nem rúgnak bele senkibe, mert a pénzt fölényes EU parlamenti szavazással nem kapjuk meg. Az, hogy Orbánnak a pénz visszatartása segít itthon politikailag, annyiban igaz, hogy lehet rá hivatkozni (gonosz EU és ellenzék, pfúj!), annyiban viszont ront a helyzetén, hogy nincs miből a választáskor osztogatni.

A Tiborczba való belerúgás ma már nem igaz, ő ugyanis rég túl van azon a vagyoni szinten, ahol még EU-s pénzre kéne ácsingóznia, és mivel az ismeretségi de főleg az ismertségi köre mindenkinél jobb, nem is kell nagy kereskedőnek lennie, hogy megfelelő adásvételekkel (magyarországi viszonylatban) a csillagos égig növelje a vagyonát.

A magyar kis- és középvállalkozói szektor, meg a magyar gazdák lehet, hogy a pénzvisszatartás miatt rosszul járnak, de közülük főleg azok, akik mindig nyertek az EU-s pályázatokon, az viszont, hogy a magyar szociális és egészségügyi intézmények nemigen kaptak ebből a pénzből, egyértelműen mondható.

Ez van. Sajnos. Orbán marad.

Levél Szentkirályi Alexandra főpolgármester jelöltnek

Tisztelt Asszonyom!

Olvasom a NER lapokban, hogy milyen keményen be tetszett szólni Karácsony úrnak! Úgy gondolom, nem véletlenül, egyrészt nyilván nagyon fölbosszantotta ez a sötét alak, aki nem átall önnel szemben pályázni a főpolgármesteri székre, másrészt a parancs az parancs, jöttek, közölték, hogy mit kell, értettem, leléphet, kész.

Karácsony, mint az a facebook oldalán olvasható az alábbi bejegyzést tette közzé:

„Nagy megtiszteltetés, hogy a Városházán fogadhattam Jan Lipavský cseh külügyminisztert, a cseh kalózpárt politikusát. Elmondtam, hogy Budapest városdiplomáciai törekvéseinek egyik fő pillére a Szabad Városok Szövetsége, amit épp Prága kalózpárti főpolgármesterével, valamint Pozsony és Varsó polgármesterével hoztunk létre még
2019-ben, és amely azóta a világ egyik legfontosabb városi szövetségévé nőtte ki magát. Egyetértettünk abban is, hogy ma az ukrán nép ugyanazt a harcot vívja, mint amit a magyarok 1956-ban és a csehek 1968-ban.

Az európai béke hosszú távú biztosítéka egy erős és független Ukrajna, és a legkevésbé sem egy erőszakos Oroszország.”

Erre érkezett az ön reakciója, amelyet a cselédsajtó összes kitartottja lelkesen ismertetett:

Tisztelt Karácsony Gergely!

Őszintén érdekel, hogy vajon milyen nyelven folyt a tárgyalás, és mégis milyen békéről beszéltek? Azt is elmondta neki, hogy ön szerint háborúban állunk Oroszországgal, és hogy önök fegyvereket küldenének a háborúba?

A fentiekből látható, hogy önnek már napi rutin a keménykedés, csak az ismeretanyag hiányzik sajnálatosan… persze nem az ön ismeretanyaga, hanem azon fideszes agitprop csapaté, akik átküldték a cetlit, hogy mit kell beszólni Karácsonynak. Romlik a színvonal, erősen romlik, igaz, régen sem volt ütős. Erről természetesen nem ön tehet, mert pontosan azt tette, ami a dolga, ennél több már nem kívánható. Megkap, elolvas, bemásol, elküld, lepihen.

Nagyon kellemetlen lehet, hogy ez az ostoba bagázs rossz fényt vet önre, ezért néhány megjegyzést tennék, melyeket figyelembe véve az ily malőrök elkerülhetők. Az elkerülés hasznos lehet, úgy tán még a harmadik hely is elcsíphető a nemes versengésben, melyhez önnek komoly segítség a FIDESZ évenkénti 200 milliárdja (MTVA 150 milliárd, Rogán 45 milliárd, cselédsajtó állami hirdetéssel való támogatása 5 milliárd). A magyar adófizetők pénzéből összekuporgatott összegecske propagandasajtóban való felhasználása tetszőleges, akár az ön népszerűsítésére is fordítható, ami azért nagy előny. Ennek nagyságához képest a dollárbaloldal egyszeri 4 (azaz négy) milliárdja bakfitty, a Szuverenitásvédelmi Hivatal meg különösen röhejes, politológus elnökével együtt, melyből csak a Hivatal ellenzéki pártokra való ráuszítása, meg az ötmilliós elnöki fizetés komoly.

A fentebb jelzett megjegyzéseim:

  • Ha a feladatot én kapom, először persze örültünk volna a vendégemmel együtt, hogy sikerült összehozni azt, amit az ön Főnökének sikerült szétvernie. Eggyel magasabb szinten persze, ahogy egy Főnökhöz illik is. Visegrádi Négyeknek hívták azt az alakulatot, amelynek Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország volt a tagja, és hatásos szövetség lehetett volna tán még az Ősgonosszal szemben is (a titulust egy ideje Brüsszel vette ár Sorostól), ám mivel a Főnök körkörösen osztja a sallert meg a kokit, mindenkivel csak harcolni tud, a szövetség Orbán hatására aránylag gyorsan szétesett. Így működik a magyaros antigravitáció.

Karácsony Orbánnal ellentétben képes kompromisszumokra is, neki az ottani főpolgármesterekkel sikerült összehozni Varsó, Prága Pozsony és Budapest részvételével a Szabad Városok Szövetségét. Ez a szövetség igencsak bánthatja a Főnök a szemét, merthogy:

„Az aláírók egyrészt hitet tesznek a liberális demokrácia, a pluralizmus, a nyitottság és a kulturális sokszínűség értékeinek védelme mellett térségünkben. Másodszor, tekintettel a városainkat érő közös kihívásokra, a Szövetség tagjai közösen lobbiznak az EU-ban zöldítési, fenntarthatósági célú közvetlen városi forrásokért. Végül, de nem utolsósorban, a Szövetség tagjai szakpolitikai együttműködést folytatnak pl. a fenntartható várostervezés, a klímavédelem, a társadalmi befogadás, az igazságos lakhatás vagy a digitalizáció területén.”

Budapestnek az EU-tól érkező közvetlen források nagyon fontosak, mert a Főnök költségvetési téren régóta fojtogatja, és hogy a nép számára ez a fojtogatás normálisnak tűnjön, annyit hazudozik Varga pénzügyminiszter úrral együtt, hogy nézni is tereh. Igaz persze, hogy ha az istenek meg az ufók együttes és rendkívül erőteljes beavatkozása folytán valahogy mégis ön lenne a befutó, a Főnök megkapná Budapestet, és akkor a várost elöntené a pénz, ugyanis Orbán remekül elvan önmagával ott a tükör mindkét oldalán

  • A tárgyalási nyelv iránti élénk érdeklődést tekintve nem gond rájönni arra, hogy ön, illetve hát az agitprop osztály ezzel akarja nevetségessé tenni Karácsonyt („Még angolul se tud!”), de bármifajta nyílt levél esetén erősen javallt először gondolkodni, aztán írni, nehogy hülyeség legyen, amely miatt később szégyenkezhetünk.

A kiindulási tények:

1./ Karácsony köztudottan csak magyarul beszél.

2./ Lipavský nem tud magyarul. Ebből következően a beszélgetésnél egy tolmács volt jelen, azaz a beszélgetés mindenki által kitalálhatóan cseh és magyar nyelven zajlott. Az ön „Őszintén érdekel” szövegéből viszont úgy tűnik, nem sikerült rájönnie. A fentiek alapján mondható, hogy a kiröhögtetési akció sikeres, az egyik röhejes alak a fideszes agitprop osztály munkatársa, aki nem fogalmaz valami jól, a másik viszont sajnos ön, aki a hibát nem vette észre, és vállalta a közzétételével, hogy ostobának láthassa a nép.

Megjegyzendő még, hogy a nagyobb embercsoportok gond nélkül tudnak tolmácsot megfizetni, azaz a főpolgármesterkedéshez nem szükséges nyelvtudás.

  • A következő kérdése, illetve kérdései Karácsonyhoz: „Azt is elmondta neki, hogy ön szerint háborúban állunk Oroszországgal, és hogy önök fegyvereket küldenének a háborúba?

Önnek, mint fideszesnek, természetesen fogalma sem lehet arról (de még ha lenne is, tilos), hogy Putyin Ukrajna megtámadásával a teljes demokratikus világot támadta meg, azaz abszolút jogos azon meghatározás, hogy ezzel Magyarországot is.

Az ön Főnöke nem így látja, és ebben a teljes FIDESZ követi (igaz, hol van már a demokratikus Magyarország!). Érdekes lenne annak elgondolása, hogy mikor az I. világháború végén a románok bevonultak Budapestre, és Orbán lett volna a magyar miniszterelnök, vajon mit szól ahhoz, ha – tegyük föl – a szerb miniszterelnök békét hirdet, mondván, most már mindenki tegye le a fegyvert, és maradjon minden úgy, ahogy van, azaz ismerjék el a románok fennhatóságát Budapest felett. Még az akkori Brüsszel, azaz az Antant sem tett ilyet.

Egyébként igen, a demokratikus oldal szállít fegyvereket, és szomorúan kell megállapítanom, hogy önnek halvány dunsztja sincs az európai politikai helyzetről, ami azért egy magasabb posztra pályázó politikusra nézve igencsak tekintélyromboló. Mint a lapokból tudjuk, „Csehország Ukrajna négy-öt legnagyobb hadianyag szállítója közé tartozik”, és „Kelet-Csehországban létesül Ukrajna fegyver- és lőszerellátásának központja”, azaz Karácsonynak semmit sem kellett a fegyverszállításokról elmondani, mert tudja azt a tárgyalópartner jól, lévén maga is részese. Inkább amiatt kellett mentegetőznie, hogy Magyarország nem szállít a csehekhez hasonlóan fegyvert Ukrajnába, azaz mintha kilógna a demokratikus államok sorából. Javaslom a menőbb lapok olvasgatását, hogy ne tűnjön eltévedt dilettánsnak a nagy forgatagban.

Zárásképpen meg kell jegyeznem, hogy a szavazók legprimitívebb életösztönére alapozott háborúpárti-békepárti hablaty, mármint hogy ki ez, és ki az, ráadásul kéjesen emlékezve arra, hogy Orbánnak egyszer már bejött (lásd 2022.), a legócskább és legundorítópp politikai „trükk” mindazok közül, ami csak elképzelhető. Csodálkozom, hogy mégis használni tetszik. Vagy ön is csak azon engedelmes asszonyok sorába lépett, akik parancsot teljesítenek, és ha kell, a balhét viszik el?

Hogy a fentiek ismeretében kik lesznek azok a szerencsétlenek, akik majd önre szavaznak, arra magam is kíváncsi vagyok.

Az ugyanis hatalmas rejtély, hogy vajon milyen alapon? Csak mert az illető fideszes?

Konteo

„Brüsszellel ellentétben Budapest tárt karokkal fogadja a nemzeti konzervatívokat. Budapesten gyűlnek össze a világ konzervatív erői (CPAC Hungary).

A téma kapcsán a Hír TV vendége volt Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, aki azt is bejelentette, hogy újabb komoly külföldi politikusok csatlakoznak a rendezvényhez. Magyarország jogállam, Magyarország demokrácia, ahol mindenkinek joga van a véleménye kinyilvánítására – így válaszolt Kovács István arra a kérdésre, hogy a CPAC Hungary szervezői számítanak-e a brüsszeli NatCon konferencián történt hasonló ellenállásra. Azok a konzervatív erők, akik Brüsszelben nem gyűlhetnek össze, Budapest tárt karokkal fogadja őket (…) az ellendrukkerek is elmondhatják a véleményüket, ez egy ilyen ország – tette hozzá.”

Az Alapjogokért Központ budapesti székhelyű, 2013 óta működő jogi elemző- és kutatóintézet. A Központ „a nemzeti identitás és szuverenitás, valamint a keresztény társadalmi hagyományok megőrzését tartja elsőrendű feladatának a 21. század felfokozott, a jog területére is kiható globalizációs és integrációs folyamatai, technológiai változásai közepette”. Bizony! A céljuk ily nemes.

Az AK-t létrehozó magyar kormány szerint tehát ezek az alapjogok. Ebből következően az intézet azt kutatja, és azt elemzi, hogy Magyarország a nemzetközi trenddel mit sem törődve hogyan maradhat mindenféleképpen vallásos nemzetállam, ha fene fenét eszik, vagy ha (ami még rosszabb) Brüsszel letiltja a pénzt, akkor is! A munka eredményeképpen közli a kormánnyal, a cél eléréséhez milyen törvények kellenek, majd kormány ennek megfelelően intézkedik, és már kész is! Úgy néz ki viszont a helyzet, hogy ezt a kormány magától is tudja, azaz az intézmény számos magyar társához hasonlóan inkább kifizető-, mint munkahelyként működik.

A fentebbi alapjogokkal meghatározott konzervativizmus nemzetközileg nem valami sikeres, a budapesti rendezvényen felszólalók pozíciójából legalábbis ez látható. A szónokok:

Geert Wilders, a holland Szabadságpárt elnöke;
Fabrice Leggeri, a Frontex korábbi igazgatója;
Janez Jansa, Szlovénia volt miniszterelnöke
Markwayne Mullin, Oklahoma állam szenátora;
Rick Santorum, volt Republikánus elnökjelölt; valamint
Santiago Abascal, a spanyol Vox elnöke.

Hozzájuk csatlakozik még Mateusz Morawiecki, korábbi lengyel miniszterelnök és hazánk jó barátja, a dél-amerikai politika csillaga és/vagy nagyágyúja (by Magyar Nemzet), ifjabb Bolsonaro, brazil politikus, ügyvéd és (még ráadásul) szövetségi rendőrtiszt (is). A rendezvény főszónoka természetesen Orbán Viktor lesz, mint a legmagasabb rangú résztvevő: az egyetlen regnáló miniszterelnök. A többiek leginkább a volt, korábbi és valahai jelzőkkel illusztrálhatók, a levitézlettet azért nem írom ide, mert az nálunk már régóta foglalt, és a kimondáskor  mindenki tudja, amit mindenkinek tudni kell.

Szóval, itt nálunk könnyedén, nyugodtan, a legkisebb zavarás nélkül megtartható a konferencia. Nem úgy, mint egy hete Brüsszelben. Igaz, Kovács István stratégiai igazgató kövér hülyeséget beszélt, mikor azt mondta, Budapest tárt karokkal fogadja a konferenciát, mert a baloldali városvezetést tekintve erről szó sincs, de hogy Karácsony nem fog nekik egy szalmaszálat sem keresztbe tenni, az biztosra vehető. Mehettek volna konzervatívék a sokkal barátibb Debrecenbe, hogy miért mégis Budapestre jönnek, azt ne találgassuk, mert úgysem tudnánk biztosakat mondani.

A budapesti konferenciát nem sokkal előzte meg a brüsszeli. NatCon után rögtön CPAC. A nemzeti konzervatív csapat láthatóan szeret összegyülekezni, igaz, jól szét vannak szórva a nagyvilágban, ezért szükséges egymást sűrűn kontrollálni, megvannak-e még egyáltalán, és mi lenne alkalmasabb erre, mint egy konferencia?

A korábbi konferenciához a helyválasztás célzatos. A brüsszeli kígyófészekben tanyázik a nemzeti konzervatív erők legfőbb ellenségének számító Európai Unió, amelynek Parlamentjében csak úgy nyüzsögnek a globalista, liberálista, individualista, vallástalan gendernépek, így aztán a konferencia helyszínének kiválasztása nem a véletlen műve volt. Be akarták bizonyítani az elfajzott Nyugatnak, fennen lobog még a konzervatív zászló, szólnak a harangok mindenfelé, áll még a hősi, illiberális fészek széles Duna partján, élén Kolostorlakó Jámbor Viktor királlyal, aki kénytelen onnan lenézni népét, ha már a Csomolungma nem Budapesten van, a Gellérthegyen meg semmi kastély, csak egy lerobbant Citadella.

A fentebb említett brüsszeli demonstráció nehezen akart a konzervatív erőknek összejönni. Mint ismeretes, csak sokára találtak helyszínt, mert előzőleg több helyről is eltanácsolták őket, de végül sikerült nekik. A Saint-Josse-ten-Noode kerületben, a Claridge nevű rendezvényhelyszínen el is kezdődött a konferencia, ám két órával a rendezvény kezdete után a rendőrök kivonultak, és közölték a szervezőkkel, hogy a konferenciát meg kell szakítani. Emir Kir, Saint-Josse-ten-Noode polgármestere közzétett üzenetében azt írta: “Polgármesteri végzését adtam ki az Nemzeti Konzervativizmus Konferencia betiltására a közbiztonság garantálása érdekében”. A Saint-Josse-ten-Noode nevű kerületeiben “nem látják szívesen a szélsőjobboldalt” – jelentette ki a polgármester.

Ha ez az Emir Kir nevű, egy jócskán törökök lakta kerületben polgármesterkedő, szintén török származású valaki tényleg baloldali, ahogy mondják, akkor ennél nagyobb öngólt nem is rúghatott. Innentől kezdve ugyanis az összes nemzeti, az összes konzervatív és az összes vallásos ország, közösség, és egyén egy olyan fegyvert kapott a kezébe, amellyel tetszése szerinti mértékben, frekvenciával és intenzitással ütheti a liberális, zöld, nyugatos világot összes résztvevőjével együtt, és mindenhez tökhülyék üvöltözhetik a másik oldalról, hogy „a libsik” sokkal rosszabbak, mint a nevében nemzeti konzervatív, valójában vallásos szélsőjobb, mert nem csak rendetlenséget hoznak magukkal, hanem még erőszakot is. „Mi legalább csak erőszakosak vagyunk„ mondhatják a NatCon meg a CPAC konferencia résztvevői teljes joggal, és a másik oldalról senki nem szólhat egy szót sem, mert hiába tudjuk, hogy a Saint-Josse-ten-Noode Brüsszelnek csak egy kerülete 1,14 km², területen és 23 557 fő lakossággal (2006. – lásd), világgá lehet kürtölni, hogy a konferenciát „Brüsszel” tiltotta le. Hiába állította helyre a belga bíróság meg a brüsszeli főpolgármester már másnap a szólásszabadság rendjét, ami egyszer már betiltottak, az be lett tiltva, punktum!

Az eseményre több magyarázat kínálkozik:

  • A kerületi polgármester magától tökhülye, mert ezt az elemi felháborodást akkor is előre kellett volna látnia, ha csak minimális esze van.
  • A kerületi polgármestert megvezették. Ehhez is szükséges, hogy tökhülye legyen, és ne lássa előre a betiltás következményeit, de nem magától jutott eszébe, hanem valakik sugalmazták neki, hogy „nagy tüntetések várhatók”, ha nem tiltja be a konferenciát.
  • A kerületi polgármestert lefizették. Ehhez nem szükséges hülyének lennie.

Ilyen esetben, még ha utáljuk, és primitív dolognak tartjuk is az az összeesküvés elméleteket (konteo – conspirating theory), azért csak hihetetlen a sztori annyira, hogy megmozdul az emberben a kisördög. A Brüsszel, mint helyszín már eleve trükkös, nyilván nem véletlen, mert például London ebből a szempontból rosszabb lett volna, a közvetlenül utána következő Budapest kontrasztja pedig bemutatja, hogy micsoda különbség van az Európai Unió és Magyarország között, mely utóbbiban a szabadság annyival nagyobb a brüsszeli „szabadságnál” (amely nem is az!), hogy csak na! „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű”, csiripeli a magyar veréb felháborodottan, és sajnos joggal, ahogy most áll a helyzet.

Esetünkben minden annyira klappol, és minden annyira a nemzeti konzervatívok kezére játszik, hogy az már gyanús. Persze semmit sem tudunk biztosan, főleg az okoz bizonytalanságot, hogy volt-e annyi ész és szervezési rutin a nemzeti konzervatívokban, hogy ezt a hadműveletet (polgármester lefizetés inkluzíve) végre tudják hajtani. Azt javaslom, a kérdést mindenki döntse el maga.

Az, hogy Brüsszelnek vagy az EU-nak a betiltáshoz bármi köze lenne, természetesen ordas hazugság, de hogy nemzeti konzervatívék gátlástalanul kihasználják a jónép erre vonatkozó ismerethiányát, az messziről üvölt mindenfelé. Próbáljuk meg helyette ésszel kezelni, azaz átlátva az orbáni szitán.

Ha kérhetem.

Acsarkodás

Azt írja az újság, hogy: „Budaváron indul a Kutyapárt is: Nánásiné, Abonyi Gyöngyi épp a két fél acsarkodása helyett kínálna alternatívát.”

A „két fél” természetesen a FIDESZ és a baloldal, melyek állandóan acsarkodnak, mint az nyilatkozva lett.

A Fidelitas korábbi elnöke, a volt országgyűlési képviselő Böröcz László, és az elmúlt másfél évben testületi többség híján részben ellehetetlenült polgármester, V. Naszályi Márta között zajlik a harc az I. kerületi polgármesterségért. A fideszes többség ott akadályozza V. Naszályit, ahol tudja, több dologgal is vádolják, miközben szerintük a kerületben mindent ellepett a szemét. V. Naszályi viszont büszke az eredményeikre, szerinte a Fidesznek az fáj, hogy elzárták az I. kerületi pénzcsapjaikat.

Az MKKP színeiben induló Nánásiné, Abonyi Gyöngyi választóknak kínált alternatívája eszerint az, hogy ő nem acsarkodik. Hogy hogyan csinálja, érdektelen, teljesen mindegy, hogy azért nem, mert nem olyan típus, vagy hatalmas akaraterejével nyomja el a benne felbuzgó acsarkodást, lényeg a mentesség.

Ezért indul rá a Kutyapárt jelöltje V. Naszályira, hogy szegény választópolgárnak ne kelljen mindig a szemét acsarkodók közül választani.

Azért ez rendes dolog tőlük, nem?

Az alternatívás korszak emlékeim szerint 2009. elején az LMP-vel indult, amely párt már a nevével is jelezte, hogy ő aztán egyik sem, amennyiben szerintük lehet más a politika, mint az állandó veszekedés meg vitatkozás, ami nem vezet jóra. Szereztek is a 2010-es választáson 4 százalékot, vagyis a magyar nép sajnos nem értékelte az alternatívát, és derék értelmisége vezetésével sokkal inkább azt próbálta mindenáron elintézni, hogy az azelőtti, az akkori, a mostani és a kettő közötti időszak folyamatosan legutáltabb politikusa soha többé ne jusson semmiféle hatalomhoz. Kerül, amibe kerül, nem érdekes, sziszegte a magyar nép.

Sajnos sikerült neki. Túlságosan is.

Így aztán immár tizennégy éve folyik az acsarkodás, mely politikai játszmához egyre több, úgynevezett „nem acsarkodó” párt csatlakozik. Az újak mindegyike rögtön azzal kezdi, hogy nem kér semelyik meglévő pártból sem, ezáltal, minthogy a FIDESZ van hatalmon, rögtön az ellenzéki térfélre pozicionálja magát, mégpedig összefogásra alkalmatlanul. A FIDESZ ellenségeinek immár se szeri, se száma, ahogy szaporodnak, úgy csökken az egy pártra jutó szavazatmennyiség, és ha ez így megy tovább, záros határidőn belül egy hangyacsapat fogja körbeszaladgálni az elefántot, amelyik bármit csinálhat, annak rá nézve semmiféle negatív hatása nincs. Így aztán tovább

hozhatja minden választáskor a szavazásra jogosultak egyharmadának voksával a szokvány kétharmadot.

De legalább nem a Gyurcsány, sóhajtják a népek a./ kivándorlás közben, b./ reménytelenül bámulva maguk elé, c./ kardjaikba dőlve vagy d./ éhen haldokolva.

Ja. Nem a Gyurcsány. Az is valami.

A konkrétumokat illetően a kutyapárt politikusai nagyon visszafogottak, mint például Nánásiné, Abonyi Gyöngyi is. Tisztában vannak vele, hogy így magányosan a siker leghalványabb reménye nélkül indulnak el, de azért elindulnak. Talán jót tesz nekik lelkileg, vagy valami egyéb pozitív hatása van a testre, mindenesetre az ellenzék szavazótábora még jobban megoszlik, mint eddig, és így

hiába van az ellenzéknek összesítve több szavazója, a relatíve legnagyobb szavazótáborral bíró párt fog győzni, ezzel az „egyharmaddal kétharmadot” jelenség matematikailag is igazolható.

Úgy hallani, az MKKP az I. kerület mellett a III. és a VII. kerületben is indít saját polgármester jelöltet az ott jelenleg regnáló és a mostani választáson is esélyes ellenzéki polgármester ellen, nyilván az ellenzéki összefogás még nagyobb dicsőségére (hátha így a fideszes jelölt nyer). Valószínűleg ezzel akarják bizonyítani, hogy ők már mennyire népszerűek, és mennyire nem akarnak összefogni senkivel.

A legnagyobb botrányt az MKKP környékén a hegyvidéki előválasztás kavarta, ahol az MKKP vezetője, Kovács Gergely hatalmas fölénnyel győzött. A hatalmas fölény azt jelenti, hogy ő kapta az összes választásra jogosult szavazatainak 8 százalékát, a másik két jelölt meg 3 – 3 százalékot. Ez összesen 14 %. A 8 % kb. a párt közvéleménykutatások szerinti népszerűségével azonos. Miután a legutóbbi választáson, azaz 2019-ben a választópolgárok 60 százaléka vett részt, és ebből 60 százalékot Pokorny, a fideszes jelölt kapott, könnyen kiszámítható, hogy Élő Norbertre, az ellenzéki jelöltre 40 százalék, az összes választópolgárt tekintve 24 százalék szavazott. Az előválasztási szavazók számából is látható, hogy az előválasztás mekkora jelentőséggel bír a pártok népszerűségét illetően. Csak az a kérdés, ki hogyan mozgósítja a szavazóit.

Az előválasztás lezajlott, a polgármester jelölt így Kovács Gergely lett, amit senki nem kérdőjelezett meg, és nem is indít ellene másik ellenzéki jelöltet senki (ahogy pedig maga az MKKP teszi az I., a III. és a VII. kerületben). A DK problémája az, hogy Kovács Gergelyék az előválasztás arányait alkalmazzák a képviselői helyekre is, azaz a 14 db kerületből szerintük 8 db illeti az MKKP-t, 2 db a Momentumot, 2 db meg a DK-t, amelyről a Momentummal meg is egyeztek, de a DK-val nem. A Momentum jelenlegi keserves helyzetét illetően a felosztást simán elfogadta, a DK viszont kért még valamit. Azt kérték, hogy mivel a nekik kiosztott két egyéni kerület alapján (ami túl kevés) nem lehet kompenzációs listájuk, a Kutyapárt kompenzációs listáján lehessen rajta Élő Norbert, az öt évvel ezelőtti vesztes. Erre Kovácsék mutattak egy kövér fityiszt, mire a DK úgy döntött, hogy a minden kutyapárti kerületben indít saját jelöltet (összesen nyolc választókerület).

A független újságok természetesen azonnal elkezdtek őrjöngeni. („Tuggyukk ám, ki a bűnös!”). Mindegyik megírta, hogy mekkora piszokság, amit a DK művel, hiszen megegyeztek a Kutyapárttal meg a Momentummal is!

A helyzet sajnos az, hogy nem egyeztek meg, mert az, hogy „tudhatott volna róla a DK, ha nagyon figyel”, nem azonos a megegyezéssel.

Én úgy gondolom, az MKKP, ha már más kerületekben nem egészen úri módon viselkedik az ellenzékkel (mondhatni, igencsak ellenkezőleg), legalább itt lehetett volna nagyvonalú, mivel az nem kérdés, hogy az előválasztási DK:MKKP = 2:8 népszerűségi arány a Kutyapártra nézve igazságtalanul kedvező. Ebből következően legalább egy helyet hagyhattak volna a DK-nak a saját kompenzációs listájukon a nyolc induló jelöltjük mellett. De nem. Még csak azt sem.

A nagy tanulság ismét csak az, hogy az előválasztás is fontos. Ennek ékes példája a 2021-es, mikor annak eredményeképpen nem Dobrev, hanem Márki-Zay lett a miniszterelnök jelölt, aki soha nem látott mértékű vereségbe vezette az összefogott ellenzéki sereget. A DK ezek szerint nem tanult belőle, és nem mozgósította saját szavazóit most sem, inkább egyszerűen beállt Farkas Csaba, a momentumos jelölt mögé, amiről sok DK-s szavazó nem is tudott.

Most már persze bánhatja a DK, mert Farkas kövér vereséget szenvedett (a Kutyapárt szavazói – esetleg néhány fideszessel együtt – fegyelmezetten leszavaztak, a többi ellenzéki szavazó meg oda se ment). Ezután a DK már nem tud jót lépni, mert ha nem indítanak jelölteket a kutyapárti jelöltek ellen, az veszteség, hiszen a hoppon maradtakat a következő választásig a pártnak kell eltartani, ha viszont indítanak, az ország egyik fele hörögni, a másik fele gúnyolódni fog. Az utóbbi eset a sokkal kellemetlenebb (ismerhetnék már a független sajtót), ezért ha én döntenék, a nem indulást választanám, akkor én leszek az úrifiú, és nyugodtan szidhatok másokat, viszont a DK nem én vagyok, és esetükben inkább az indulásra tippelnék, ha megkérdezné valaki. Merthogy szerintem az lesz.

Kár.

Elnémulás

– Karácsony Gergely elnémulva reagált budapesti terveimre. Én is elnémulnék a főpolgármester úr helyében, ha ilyen csapnivaló 4,5 év állna mögöttem városvezetőként – mondta Szentkirályi Alexandra, a Fidesz-KDNP főpolgármester-jelöltje.

Ilyen szöveg olvastán az ember azonnal felkapja a fejét. Egyrészt azért, mert íme, a jelölt asszonynak tervei, sőt Tervei vannak (bizony!), másrészt azért, hogy vajon mik lehetnek azon tervek, amelyek ilyen döbbenetes hatást okoznak, mármint a regnáló főpolgármester elnémulva reagálását. Ez pont olyan megdöbbentő, mint az ordibálva csöndben maradás vagy a hasmánt kézenállás, azaz nem lehetett kis munka mindezt kitalálni! Vajon ki állíthatta össze? Nyilván országunk legjobbjai, gondolok itt Deutsch Tamásra, Németh Szilárdra, Wintermantel Zsoltra, sőt… te jó Isten… tán még a miniszterelnök úr is besegített, mert ennyi nagyágyúhoz szükséges ám a józanész! Ami, mint tudjuk, csakis neki van!

Utána nézve mondhatom, hogy nem csalódtam. Egyrészt szédületes Tervek, másrészt mind felkiáltójeles, ráadásul pontokba szedve láthatók, mely pontok beteljesedésével a város végre bizton fellélegezhet.

Kezdjük talán az első nagy fellélegzéssel.

  • Kiszabadítjuk Budapestet Gyurcsány fogságából!

A jelölt asszony nem habozott soká, rögtön egy konkrétummal indít, amelyből megtudhatjuk, Budapest jelenleg Gyurcsány fogságában van. A logika egyértelmű, a gyurcsányfióka Karácsony „Gyurcsány embereit” alkalmazta, ami aztán végképp tűrhetetlen. A kiszabadítás, azaz az ő gyors kirúgásukat követvén Orbán fogságában sokkal kedvezőbb lesz minden budapesti helyzete… illetve bocs, nem az övék, hanem az orbánfiókáké, mert nagyon kell már a hely, a pénz meg a megfelelő pozíció Nyuszi rokonainak, barátainak és üzletfeleinek. Ez egy különösen pozitív fejlemény lenne Budapesten, hiszen például Putyin országában nincsenek ám renitens városok navalnijfiókákkal, sőt már Navalnijok sincsenek, így aztán semmi sem zavarja a demokrácia olajozott működését. Az ilyes működés az „önként és dalolva” viselkedési móddal jellemezhető. Ezt szeretné Orbán is elérni, az ősi kipcsák elv szerint.

  • Véget vetünk a városházi korrupciónak!

Utána nézve hamar kideríthetjük, hogy korrupcióra utaló jel, azaz számottevő vagyona a városvezetésben csak Mártha Imrének, a Budapesti Közművek vezérigazgatójának van, akit Orbán nevezett ki első jelentősebb beosztásába 2001-ben, ahol az állami felsővezetésben négy kormány alatt is dolgozott. 2011-ben ment át a magánszektorba, ahol hat éven át az Invitel Távközlési Csoportot vezette operatív főigazgatóként nyilván fillérekért, 2017-2021 között pedig a Vodafone Magyarország Alapítvány elnökeként nyomorgott, hogy aztán 2021-től ismét közszolgálatba lépve a Fővárosi Közművek vezérigazgatójaként jól összekorrumpálhassa magát. Mint tudjuk, szédületes, nyolcmilliós prémiumot is kapott, nyilván a budapestiek ilyetén kifosztása révén vette az 500 000 dolláros floridai nyaralót (~200 millió HUF). Igaza van Szentkirályinak, itt már akkora a korrupció, hogy a vezetők a prémiumfeladatok elvégzéséért még prémiumot is kapnak, amit ráadásul a FIDESZ frakció is megszavaz, mégpedig Wintermantel Zsolt vezetésével. Elképesztő és persze tűrhetetlen is! Wintermantelt ki kell rúgni, mégpedig minél hamarabb. Lehetőleg frakcióstul, ezzel a Mártha féle prémiumos korrupció magszüntethető.

  • Felszámoljuk a pazarló budapesti bürokráciát!

De még milyen nagyszerű lépés! Pfúj, pazarló bürokrácia! Meg is írta korábban az újság, hogy Karácsony csak úgy szórja a pénzt a Városházán, ugyanis a személyi kiadások 2019-ben, az áldott emlékű Tarlós idejében havonta 357 554 344 forintot tettek ki, ami aztán a teszetoszán gonosz vagy gonoszul teszetosza Karácsony regnálása alatt 2023-ra 547 743 194 forintra nőtt. Ez több mint 60 %-os emelkedés! Bizony! Kár, hogy a derék origo elfelejtette megemlíteni az inflációt. Sajnos, az eltelt évek alatt volt ilyesmi is (~67 %), azaz a bürokratikus kiadások reálértéke a Városházán nem nőtt, hanem csökkent, következésképpen Szentkirályi ezen Terve csak egy kövér blöff. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Gyurcsány embereinek kirúgása után érkező Orbán emberek jövedelmi igénye jóval nagyobb, mint a kirúgottaké, akkor könnyen belátható, hogy a polgármester váltás inkább szolgálná a FIDESZ fiókákat, mint a budapestiek érdekét.

  • Megszüntetjük a közlekedési káoszt!

Hát az jó lenne. Azt kellene elintézni kedves Alexandra, hogy mindenki, aki autóba ül, háztól-házig folyamatos zöldhullámban vezethessen, és a célállomáson üres, ingyenes parkoló várja, így automatikusan megszűnne a káosz, elhagyhatók lennének a drága tömegközlekedési beruházások, és olcsóbbodhatnának a taxi tarifák. Tudom, hogy nem egyszerű a megszüntetése, pláne, hogyha nincs, de az ön képességeivel biztos menni fog, hiszen ide is leírta nagyszabású Tervét! Úgy megszüntetik majd, mint a sicc! Ha van, ha nincs, érdektelen! Csivo zse bolje, nem igaz?

  • Tisztaságot és rendet teremtünk a városban!

Azon töprengek, a tisztaság itt vajon mit jelent? Minden hajléktalan kap egy seprűt, amellyel aztán tisztán tartja az aluljárót meg a teret? Nem lenne rossz ötlet, mert a hajléktalanok pont ott vannak, ahol a tömeg, vagyis a koszkeletkezés, de nem bízom benne, hogy vállalnák a dolgot… hacsak nem fizetnének nekik. Tudván viszont, hogy mennyi pénz kell a FIDESZ fiókáknak, nem hiszek benne, hogy maradna pénz ilyesmire. Egyébként Budapest tisztaságával komolyabb baj nincsen, vagyis ez a tisztaság „teremtés” csak üres szlogen. De mit is várhatnánk a hölgytől, tessék mondani?

Van aztán még a rendteremtés. Olyan sok lehetőséget nemigen tudnék mondani, na, talán a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatóság Pintér alá szervezése. Abból lehetne valami. Az oktatás meg az egészségügy már úgyis ott van, aminek nagy előnye, hogy rendőrileg nem prémiummal csábítják, hanem paranccsal kényszerítik a beosztottakat. Ha az is megvan, akkor már csak a kultúra rendőrség alá szervezését várom, és akkor végre ott is meg fog szűnni az undorító öncélúság meg a „szórakoztatás”, és megkezdődhet a rendről, meg a fegyelemről szóló darabok előadása. Aztán ugyanez zenés változatban, valamint a festészet és szobrászat porondjain is. Azt a liberális, indivindu mindenit!

  • Otthonossá és élhetővé tesszük Budapestet!

Fotelt és tévét minden parkba, emberek! Bevezetjük a pizsamás templombajárást, hol is nem padok, hanem ágyak várják az érdeklődőket, és az elhangzott szentbeszéd után ébresztőóra érdes hangja szól. Vasárnapi ebéd a Blahán, utána alagútlátogatás metróval. A kandeláberek otthoni állólámpaszerűségre való átalakítása, és a budapesti elhalálozások teljeskörű betiltása, hogy a város remek élhetősége még nyilvánvalóbb legyen. Aki a vesztét érzi, annak az azonnali vidékre költözése kötelező. Az otthonosságot és élhetőséget illető további ötleteket a Nagy Pályázat keretében várjuk. Az első díjat nem adjuk ki. A másodikat sem. Majd hülyék lennénk kiadni! Nekünk is kell a pénz.

  • Újra naggyá tesszük a nemzet fővárosát!

– Make America great again – mondotta Trump. Fentiek szerint a Szentkirályi féle Terven érződik némi plágium, de ezt vállalni kell, mert ezen Terv kellően és elegendően bombasztikus, populista, semmitmondó és rövid (a tömeggyűlésen felállított pódium mikrofonjába való kiabálás feltétele), így aztán jól is használható. A gondolkodási szükséglet hozzá minimális, illetve nulla, így aztán minden választópolgár könnyedén tudja appercipiálni, és világosan látszik belőle, hogy a FIDESZ főpolgármester jelölt nagyasszonya pontosan mit akar. Legalábbis a beavatottak számára látszik. Sapienti sat, mint köztudott. A nemzet fővárosa eddig Gyurcsány miatt kicsi volt, de ennek ezennel vége! A részletek kidolgozása később, a lényeg az, hogy mind szavazzatok a FIDESZ lánglelkű és lángeszű jelöltjére, Orbán Viktorra… jó, jó, a FIDESZ győzelme esetén Szentkirályi lesz ugyan a főpolgármester, de igazából azért mégiscsak Orbán. Érthető?

Nem csodálom, hogy ettől a Mestertervtől kikészült Karácsony. Én is csak nehezen bírtam abbahagyni a röhögést.

Apróságok

Amikor az ember elgondolkodik, hogy mit is írjon akkor, mikor már mindent megírt, két mentőöv még mindenképp a rendelkezésére áll.

Az egyik a miniszterelnök úr. Rá bizton számíthatunk, álmából fölkeltve is tud olyanokat mondani, amiből aztán akárhány írás rittyenthető, mintegy villanófénybe helyezve az ő speciális észjárását, melyet (és ebben a miniszterelnök úrnak teljesen igaza van) mások nem tudnak követni. Nem is ajánlanám nekik. Halvány zavar a fogalmazásban, hogy a miniszterelnök úr ezt a tohuvabohut nem a saját, hanem az ún. „magyarok” észjárásának tartja, ami azért erős túlzás, mert egyrészt a miniszterelnök úr nem sorol minden magyar állampolgárt a „magyarok” közé, csak az általa kiválasztottakat, másrészt a többiek közül elég sokan ki is kérnék maguknak, hogy ezt az izét az ő észjárásuknak tartsák, akárminek számítanak miniszterelnök úr szerint.

A másik mentőöv Donáth Anna. Ő a legszebb SZDSZ-es hagyományokat követi, mikor hidegrázást kap a DK-MSZP duónak még a látásától is. Neki ez a vérében van, így ennek megfelelően működik. Jellegzetes példa, hogy az ominózus DK plakát esetében, amely arról szólt, hogy a FIDESZ nem az Istent, nem a hazát és nem is a családot támogatja, hanem a pedofíliát (ami a történtek fényében szerintük így igaz), Donáth telekürtölte a sajtót, hogy ettől a szörnyű látványtól őt a hányinger kerülgeti. Ezzel ellentétben a Parlamentben használt momentumos plakátokról, melyek a FIDESZ-t nem hogy pedofília támogatónak, hanem kifejezetten pedofilnak tüntette föl („Pedofidesz” = a FIDESZ maga is pedofil), arcizma sem rezdült. Na, ja, a Momentum a (belső) toleranciáról híres, ezért még mindig ő az elnök. Másokkal szemben már nem annyira toleránsak, azt aztán lehet mondani.

A bevezetés után a tárgyra térve, a miniszterelnök úr most jött meg Brüsszelből, és úgy látja, az ottaniak békét akarnak. Nem, kérem, ez nem tévedés, mivel szerinte Brüsszelben folyik a háborús készülődés, és ahogyan azt Renatus óta tudjuk, aki ilyet tesz, az békét akar (Si vis pacem, para bellum). Brüsszelnél jobban csak a miniszterelnök úr akarja a békét, pláne, hogy az az ő békeakarása nagyon is sikeres, például ezzel tudta 2022-ben szegény MZP-t és ezáltal a teljes Összefogást annyira leverni, hogy az saját megfogalmazása szerint még a Holdról is látható. A nép persze nem tudta, hogy átverik, és miután a magyar értelmiség a kampány során nem cáfolt, csak ismertetett, fel sem fogta az átverést.

Azt is mondta a miniszterelnök úr, hogy ez nem a mi háborúnk. Ez szerinte két szláv nemzet háborúja. Ilyenkor az ember kissé megzavarodik, mivel nem tudja, hogy kerül ide a szlávság, hacsak nem azt akarta ezzel jelezni, hogy mi nem vagyunk szlávok, tehát semmi közünk a szlávok problémáihoz – na, kivéve a Vucic, Fico, Tusk és egyéb urak viselt dolgait, melyeket miniszterelnök úr nem győz dicsérni, illetve szidalmazni, attól függően, melyikükről lenne szó. Sőt, rossznyelvek szerint a szlovákiai dolgokba a Magyarországról odaguruló forintok révén még be is avatkozik, de ezt ne említsük meg neki, mert esetleg rossz hatással lesz a hangulatra, az meg nemkívánatos. Ki tudja, mi lesz abból, ugyebár.

A miniszterelnök úr abban téved, hogy ez két állam háborúja lenne, mivel nem az. Ez a megtámadott civilizáció harca az agresszív barbársággal, amely erővel próbálja intézni a dolgokat, azaz aki tényleg békét akar, annak a tömeggyilkos rablóvezéreket kéne rábeszélni, hogy fejezzék be, és menjenek haza. Azt a „békét”, amelyikről a magyar miniszterelnök delirál, a Krím annektálásakor már kipróbáltuk. Putyin bevonult, ám a világ nem tett semmit ellene, és ebből Putyin, de ami még lényegesebb, az orosz nép azt szűrte le, rendben van így. Vagyis ez a normális ügymenet, ergo a sereggel történő bevonulás máskor és máshol is alkalmazható. Ugyan az ENSZ közgyűlése a megszállást érvénytelennek tekintette, de a Biztonsági Tanácsban az orosz vétónak sikerült megakadályoznia, hogy bármi valóban kézzelfogható történjék az ügyben, a NATO és Oroszország közti párbeszéd így véget ért, a Nyugat gazdasági szankciókat léptetett életbe, ám Moszkva nem engedett a Krímből, Putyin pedig nem lett kiközösítve. Ennek egyenes következménye pár évvel később Ukrajna keleti részének megtámadása.

A gond az, hogy ha most az agresszor meg is kapná az elfoglalt területeket, nehogy azt higgyük, hogy akkor leáll! És ez mg nem minden, mert a területek feláldozása révén „megszerzett” békének súlyos következményei lesznek, mégpedig világszerte. Áldozatként felkészülhet Ukrajna maradéka, Dél-Korea, Tajvan és a balti államok, miközben Putyin, Kim Dzsong Un meg Hszi Csin Ping azt üzeni a többieknek:

  • Béke kell? Akkor kussoljatok! Ugye nem szeretnétek, ha veletek is történne valami?

Ezt úgy hívjak, terrorizálás, és ezek az alakok nem félnek használni a terror fegyverét! Most és itt, azaz Ukrajnában dől el, hogy a világ merre megy tovább, vajon újabb és újabb területek feláldozásával kell majd egyre sűrűbben békét vásárolnunk tömeggyilkos pszichopatáktól, vagy minden leendő agresszor számára kiderül, hogy nincs tovább. A Világ jobbik fele nem hagyja, hogy ez az Einstand megtörténjen, és nem teremt a krími fiaskó után még egy precedenst.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök viszont hagyná. Mi az, hogy hagyná! De még mennyire!. Ő, aki igencsak arcoskodik, ha olyanokkal van vitája, akikben biztos, hogy nem fogják bántani, az agresszorral szemben nagyon megértő. Inkább segítené, hogy mások kára árán neki jó legyen. A fő indok persze az, hogy egyszer kijelentette, az oroszok úgyis erősebbek, és megütné a guta, ha nem lenne igaza. Lehet, hogy ezért küzd a teljes Nyugat Ukrajnában?

Mondott persze a miniszterelnök úr mást is, ugyanis volt Brüsszelben egy konferencia, amelyet Orbán az adófizetők pénzén magának rendeztetett a Matthias Corvinus Collegium-mal, és amelyen megnyilatkozott. Hogy kiknek a társaságában, azt inkább hagyjuk (nem véletlenül magának rendeztette). Azt mondta, őt a nyolcvanas évek Magyarországára emlékezteti az ügy, ott nem hagyták a rendőrök, hogy kifejtse gondolatait, melyben az érdekesség az, hogy itt, Brüsszelben hagyták, ugyanis a belga bíróság is meg a belga miniszterelnök is másnapra elintézte, hogy minden rendőr elvonuljon onnan, és attól kezdve Orbán azt mondhasson, amit csak akar.

Például: Azzal, hogy Nyugaton felvetették a katonák küldését, szerinte egy másik fejezete kezdődött meg a háborúnak. Az első szakaszából sikerült kimaradnunk, és a kormányfő szerint nem kérdés, hogy annak következő szakaszából is ki akarunk maradni. Azt mondta, „Képesek is leszünk rá. Amíg nemzeti kormány áll Magyarország élén, addig az orosz-ukrán háborúban egyik fél oldalán sem fogunk beleavatkozni ebbe a háborúba”. Arra a kérdésre, hogy a NATO tagjaként hogyan van lehetőségünk erre a kimaradásra, Orbán Viktor „rámutatott”: a NATO egy védelmi szövetség. Vagyis arról szó sincs, hogy közösen támadunk meg valakit.

Ebből a rámutatásból sajnos az a következtetés szűrhető le, hogy Orbán szerint az orosz agresszorok az általuk elfoglalt ukrán területen sem támadhatók meg. Majd védekezget a NATO, ha tovább jönnek, és azzal annyi is. Ellentámadás, kiszorítás nuku. Na, ilyenkor hagyja abba az ember a csudálkozást azon, hogy Gyurcsány regnálása alatt mindig Románia előtt voltunk, Orbán regnálása alatt meg Románia simán lehagyott minket, mert ha a miniszterelnökünk ilyen szellemi képességekkel bír, a fordítottja lett volna csoda.

Aztán: Magyarországon a közinformációk mind konzervatív, mind liberális nézőpontból értelmezve vannak, és nem okoz gondot, ha valaki nyíltan elmondja a véleményét, legfeljebb nem értenek vele egyet. Magyarország még nem tart ott, hogy ezért szankciókat kelljen elszenvedni, de a Nyugat már igen. Nem túlzás, hogy Magyarország nélkül, a magyar emberek nélkül, a magyar kormány hangja nélkül ma nincs szabadság Európában.

Ebben Orbánnak teljesen igaza van, Magyarországon nyíltan szabad akár uszítani is (hazudni meg aztán gátlástalanul), Nyugaton meg nem. Persze azért mindent még nálunk sem szabad, mert ahogy Lázár úr mondotta volt: „Amennyiben a Fidesz-KDNP pártszövetség megnyeri a választásokat, garantálják az ország polgárainak, hogy békében fognak élni és pénzhez jutnak a kormányzati munkát támogató, a kabinettel együttműködő helyi közösségek.” Magyarán, amennyiben valaki nem teljesíti az együttműködés és a FIDESZ támogatásának követelményeit, nálunk nem viszi el a fekete autó, sőt semmilyen szankcióval nem kell számolnia, mert nélkülünk (illetve miniszterelnök úr nélkül, ami ugyanaz) nincs szabadság Európában. Ahogy az egy totálisan szabad országhoz illik is. A renitens legfeljebb nem fog békében élni, és minden pénzforrástól megfosztják. Törvényileg, tehát törvényesen.

Láttunk már ilyet. És nem csak önkormányzatoknál.

Donáth Annát illetően sok mindenről nem lehet beszámolni. A jelenlegi érdekesség csak annyi, hogy a politikus asszony bejelentkezett Magyar Péternél, miszerint nem zárkóznak el a vele való együttműködéstől. Hát, ha úgy állnék, mint a Momentum most áll, lehet, hogy én is ész nélkül felajánlkoznék neki. Mégse a Gyurcsány, nem igaz?

Jelöltek

Azért mázlista ám ez a budapesti népség! Pedig nem is tudja, milyen jó dolga van, mikor a nemsokára beköszöntő választáson olyan jelöltekre szavazhat, akik tényleg minden létező, nem létező, sőt létezhetetlen is igényt ki tudnak elégíteni, mely igényeknek való megfelelést joggal elvárhat a legeslegmodernebb kor finnyás városi közönsége, azaz az ott lakó liberális bagázs (pfuj).

Ezen sokoldalú egyének pályázásra való összegyülekeztetése azért olyan fontos, mert a jelenlegi főpolgármesternek tenger hibája van, és ahogy regéli a fáma, meg hajtogatja a fideszes főpolgármester jelölt asszony, „Budapest többet érdemel”. Hogy miből érdemel többet, arról nagy a kuss – mert pénz az nincs.

Karácsony hibáit tekintve, először is közismerten teszetosza. Ez abból látszik, hogy nem küldte el keresetlen szavakkal az őt kétezredszerre is hülyeségek kérdezésével bosszantó riportert. Sem a bús francba, sem pedig Orbán Viktorhoz, hogy tőle kérdezze meg, miért akarják eladni a Parlamentet, ugyanis annak pont annyi a valóságtartalma, mint a Városháza eladásának, amiről kérdezni szokták. Ma már Karácsony a teszetoszaságot (ő a riporterekkel szembeni udvariasságnak hívja) nem a Városháza, hanem a Lánchíd felújítás ügyben gyakorolja.

Másodszor: a főpolgármester gyurcsányfióka, akinek van pofája Gyurcsány embereit alkalmazni az önkormányzatnál. Pontosan úgy, ahogy a kormánynak meg van pofája Orbán embereit alkalmazni az államapparátusban, azaz arrafelé az összes miniszter orbánfióka. Karácsony azért annyival jobb, hogy ő csak szakembereket vesz fel a szakmai beosztásokba, futballista férjeket, feleségeket és haverokat nem. Karácsonyra jellemző még, és jelenleg erről is folyik a fideszes ordibálás, hogy

milliós prémiumokkal támogatja Gyurcsány embereit, és ezért került csődközelbe a főváros”.

A tényleges helyzet:

  • a nevezett személyek immár évek óta nem Gyurcsány, hanem Karácsony emberei.
  • A nevezett, fontos beosztásokban lévő személyeknek prémiumfeladataik voltak/vannak/lesznek, és ha azokat teljesítik, jár a prémium. Egyébként a prémiumfeladatokat és a velejáró összegeket Wintermantel úrral az élen a FIDESZ frakció is megszavazta (nem kellett volna, Zsolti!).
  • A főváros költségvetési főösszege idén 448 milliárd 741 millió 931 ezer forint. Ennek a kifizetett prémiumok (kb. 70 millió forint) a 0,00015 részét teszik ki összesen, azaz aki szerint a fenti prémiumok kifizetése miatt van nehéz helyzetben a főváros, az nyugodtan nevezhető akár eszementnek, akár gyagyásnak.

Harmadszor: a főpolgármesternek nincsen jogosítványa. Ezen sajnálatos hiátus miatt, ha valahol azonnali főpolgármesteri jelenlétre lenne szükség, és a sofőrje szabadságon van, nem tud kocsiba pattanni, hogy a helyszínre száguldjon, és lecsapja a részegen dülöngélő hajléktalant, így az ügy késedelmet szenved, és a fővárost hatalmas kár éri. Hogy a hajléktalan kérdésen túlmenően mely szituációk ezek, és melyek a hatalmas károk, arra egyelőre nem jött még rá senki, ezért a közeljövőben a  főváros egy pályázatot fog kiírni a meghatározásukra. Az első három helyezett egy hónapig ingyen parkolhat Rákoskeresztúron.

De ez még semmi! Amint azt a fideszes főpolgármester jelölt asszony mondotta volt, „A főpolgármester nem tud autót vezetni, mégis ő szervezi Budapest közlekedését. Nem csoda, hogy ekkora káoszt okozott”. A tervek szerint erre is pályázatot fognak kiírni, amely a fenti mondatok magyarázatát tűzi ki célként, különös tekintettel a káosz időpontjának, valamint annak meghatározására, hogy az „ekkora” pontosan mekkora. A díjazás az előző pályázatéval azonos.

Negyedszer: a főpolgármester nem tud angolul. Mint azt Szentkirályi Alexandra kijelentette, „…a főváros képviselete külföldön sem megy neki”. A gond az, hogy ezzel ellenkező információk sokszor szerepelnek az újságokban, ezért azt kell feltételezzük, Szentkirályi Alexandra nem ismeri a tolmács fogalmát, szerepét és működését, így az általa befejezésként mondott mondat nem Karácsonyra, hanem saját magára vonatkozik: „Elsőre talán viccesnek tűnhet, de ez a szomorú igazság”. Sajnos, tisztelt asszonyom.

Ötödször: a főpolgármester nem tud egy villanykörtét sem kicserélni. Lásd Deutsch Tamást:

»Egy felújítás otthon sem könnyű. Hát még a mi közös otthonunkban.« – olvashatjuk Karácsony Gergely magyarázkodását a fővárosi dugók miatt egy sok millió forintos plakátkampány hirdetésein. Legyünk nagyvonalúak és fogadjuk el egy pillanatra a propaganda modoros metaforáját kiindulópontnak: egy lakásfelújítás (a saját otthonunk) is tényleg komoly feladat, hát még »a közös otthonunk« (Budapest) bonyolult beruházásainak megvalósítása. Na, most ha valaki nemhogy egy lakásfelújítást nem tud megszervezni, hanem a saját bevallása szerint még egy kiégett villanykörte kicserélése is meghaladja a képességeit, akkor hogy a búbánatban jut eszébe, hogy Mekk Elekként a „közös otthonunk felújítását” képes lenne megcsinálni?”

A kiindulási alap ugyebár az, hogy voltak dugók. Mind a Lánchíd, mind a Blaha felújításakor. Karácsony ezt a fentiek szerint azzal magyarázta, hogy még az otthoni felújítások sem könnyűek, hát még a majd kétmilliós nagyváros frekventált közlekedési pontjainak felújításai. Deutsch ezt el is fogadja (nemigen tehet mást), viszont abból kiindulva, hogy Karácsony nemhogy egy lakásfelújítást nem tud megszervezni, hanem (saját bevallása szerint) egy villanykörtét sem kicserélni, csodálkozását fejezi ki, hogy a felújítások elkezdődtek, sőt folynak az ügyetlen polgármester regnálása alatt. Sőt, jóvoltából. Vajon honnét vette ez a szerencsétlen ember a bátorságot, kérdezi Deutsch Tamás.

Deutsch úr szellemi képességeit ismerjük. A brüsszeli csatatéren, a migránssimogató, háborúpárti genderhitűek fojtogató gyűrűjében való halált megvetéshez nyilván elég, itt viszont kissé zavarosnak tűnik a gondolatmenet. Vajon miből gondolja Deutsch, hogy ha Karácsony nem tud egy villanykörtét kicserélni, akkor nem képes egy lakásfelújítást sem megszervezni? Mi köze a kettőnek egymáshoz? Az is fura, hogy Deutsch nem tud róla, a budapesti felújításokat sem nem lehetett, sem nem volt érdemes tovább halogatni, azaz ez nem észbejutási kérdés, hanem szükségszerűség. Az, hogy Karácsony nem képes lenne, hanem képes volt a városházi csapattal mindkettőt határidő előtt és költségkereten belül megcsinálni, nyilván kellemetlenül éríntette önt, kedves Deutsch úr, de hát ez van, az ilyen felújítások egyike sem villanykörte, amelyhez Karácsony tuti nem ért. A Mekk Elek hasonlatot sajnos szintén el tetszett téveszteni, a főpolgármester se nem aszfaltoz, se nem hegeszt, de még csak villanyt sem szerel, így az ön szövegéből tisztán látható, hogy kevés tapasztalata van a különböző  munkaköröket és a változatos munkavégzéseket illetően… illetve… na, talán a bábfilm. Az igen. Azt láthatóan ismeri.

A fentiek alapján nem csoda, hogy Szentkirályi asszony ezekre hegyezte ki szokásos Karácsony-rugdosó videóját, amelyben ő becsavar egy villanykörtét, valamint tudomást szerzünk arról, hogy neki aztán van jogosítványa, és tud angolul. Nagyon reméljük, hogy ezek a főpolgármesterkedéshez múlhatatlanul szükséges jótulajdonságok sem Vitézy Dávid, sem Brenner Koloman esetében nem hiányoznak, így Budapest leendő főpolgármestere biztosan olyan lesz, aki vagy tud villanykörtét cserélni (Szentkirályi, Brenner, Vitézy), vagy tud főpolgármesterkedni (Karácsony). Állítólag az utóbbi nem hátrány a város lakóinak.

Mekk Elekről még egy régebbi sztori jut eszembe, ahol a kormány megint csak Tell Vilmos szeretett volna lenni, és Karácsony volt a kinevezett alma. 2021 szeptember 6-án és 7-én a kormányhivatal(!) ellenőrizte négy BKV-telephelyen a többek között 960 buszból és 140 trolibuszból álló járműállomány „egy részét”. Az MTI-hez eljuttatott közleményük szerint a „46 vizsgált jármű 40 százaléka volt alkalmatlan” a közúti közlekedésre. Említenek nem működő fékeket, futómű- és kormányhibákat, valamint olajszivárgást is, az érintett járműveknél pedig elrendelték a járművek javítását és műszaki felülvizsgálatát. Bizony. Ennyire vigyáz ránk a kormány. Vagy csak le akarta járatni Karácsonyt?

A BKV kénytelen volt reagálni. Szerinte forgalomba csak olyan buszok és trolik kerülnek, amelyek megfelelnek a hatósági szabályoknak, és nem veszélyeztetik a közlekedés biztonságát. A cég szerint a kormányhivatal által kitiltott járművek eleve nem is voltak forgalomban, ugyanis a telephelyen éppen a javításokat végezték rajtuk.

Vajon ki lehetett az, aki ezt a vizsgálatot a Hivatalnál elrendelte? Csak nem M.E. a monogramja?

Nem elég

Nem elég, írta Váci Mihály, tették utána rögtön az ünnepségeken a szavalók. Persze egy „Még” hiányzik az elejéről, de a jelentése attól nem változik.

A költő szerint akkor, azaz ’74-ben hatalmas népi felbuzdulásra lett szükség, ezért buzdító verset írt, amiben nagyon igaza is volt, mert épp vége felé tartott az első olajválság, és az akkori GDP-hez képest félelmetes méretű kölcsönöket igényelt, hogy a Kádár korszak politikai stabilitását biztosító életszínvonalat fenn lehessen tartani. A kölcsönöket aztán a rendszer hangtalan cipelte magával egészen ’89-ig, mikor végül minden kiderült, de főleg az, hogy csalás volt az egész, leginkább persze az életszínvonal, azaz a szocializmus rég megbukott, csak néhány beavatotton kívül nem tudott róla senki. A költő által szorgalmazott felbuzdulás sem használt, mert nem is tudott volna, ráadásul nem is következett be. Az ország nem hallgatott a költőre. Hiába zúgta azt a gép, hogy „Termelj többet, jobban élsz”, a többnek sajnos kizárólag negatív jelentése van, ha az egy eladhatatlan és/vagy használhatatlan akármi. Főleg jobbat kellett volna termelni, de ilyen követelményről akkoriban nem tudott senki.

Az ellenzék jelenlegi összetétele csak Orbánnak ad okot mosolyra. Azon a nem fideszes oldalon jelenleg három, komolyabb szavazóréteggel bíró párt is található, melyek sohasem fognak összefogni semmilyen más párttal, azaz a rájuk szavazókra Orbán leváltása érdekében nem számíthatunk. Ezek: Mi Hazánk, Magyar Kétfarkú Kutya Párt és Magyar Péter pártja, a TISZA. Az általuk lekötött, és így Orbán ellen használhatatlan választói réteg nagysága sorban 6 %, 11 % és 13 % (Nézőpont Intézet), azaz összesen 30 %. Mivel a FIDESZ szavazói KDNP-stül 47 %-ot tesznek ki, ez összesen 77 %, azaz Orbán leváltása a maradék 23 %-kal elég reménytelennek tűnik, még ha a többiek mind összefognak is.

Az, hogy a három magányosan küzdő párt közül egyedül egyik sem tudja legyőzni a FIDESZ-t, a számok alapján nagyon valószínű. Az, hogy nem akarnak összefogni senkivel, csak akkor lenne érthető, ha a közeljövőben egyedül be tudnák gyűjteni a szavazók
47 %-át, ám az ilyen huszárvágás a jelenlegi 6 %, 11 % és 13 % fényében kissé meredek elképzelés. Ennél is nagyobb kérdés, hogy még ha egyedül győznének is, képesek lennének-e elfogadható színvonalú kormányzásra. A korrupció megszűntetése (amely minden ellenzéki párt programjában benne van) egyedüli aduként nagyon kevés, mivel az általa okozott kár nem több a GDP 1 %-ánál. Persze az is nagyon sok, és főleg nagyon dühítő, de hogy ennyire lecsúsztunk, azt nem annyira a lopás, hanem jóval inkább a csapnivalónál is rosszabb, néhol már-már röhejes, ún. Orbán féle „országkormányzás” intézte el. A „Forduljon mindig szakemberhez” jelszót az „Ültessünk az összes pozícióba egy szervilist, hogy mindenben a miniszterelnök úr tudjon dönteni” jelszó váltotta fel, ezért nézünk ki úgy, ahogy.

A fordulathoz sok és nagyon jó szakember kellene, akik ezen három, rigorózusan magányos, kompromisszumképtelen párt környékén nem nyüzsögnek annyira. Összességében elmondhatjuk mindhármukról, hogy ők (tudatosan vagy önkéntelenül, de) nem akarnak győzni, ebből pedig úgy tűnik, a cél a ténylegesen kormányt váltani akaró ellenzék dolgának ellhetetlenítése. Nem lennék meglepődve, ha például Magyarról kiderülne, hogy a FIDESZ megbízásából veri át a messiásváró baloldali szavazókat. A Mi Hazánk esetében nincs ilyen, ők elvek mentén működnek, ám hogy a Kutyapárt miért csinálja azt, amit, arról végképp fogalmam sincs. Tényleg nem akar kormányt váltani?

Ha megvizsgáljuk, hogy a valóban létező, konkrét programmal bíró, koalíciós működésre is alkalmas és kormányozni képes pártok honnan tudnának szavazatokat szerezni, az alábbi eredményt kapjuk:

  • A FIDESZ-től szinte lehetetlen elvinni szavazókat, azok ugyanis döntő részben nem tudnak semmit a valóságról, mert a NER lapokat olvassák, a NER tévékert nézik, a NER rádiókat hallgatják, és ha valaki megemlítené nekik, hogy Orbán nem annyira jó, vagy hogy Gyurcsány nem annyira rossz, azt ott helyben halálra köveznék.
  • A Mi Hazánk-nak szintén stabil választórétege van, annak tagjai ugyanis annyira jobbra állnak a választói tömbben, hogy még Dúró Dóra darálása sem a normálisan elvárható gúnyos röhögést váltotta ki belőlük, hanem az „Igen!”, Úgy van!”, „Nagyon helyes!” kiáltásokat, amiből rögtön látszik az elkötelezettség meg a színvonal. Ebből következően ők sohasem szavaznának máshova.
  • A TISZA, azaz Magyar Péter pártja egyértelműen a messiásváróké, és miután Magyaron kívül jelenleg egyetlen darab Messiásunk sincsen, a kisírt szemű, rengeteget csalódott, szomorkás emberek („Már háromszor vágtam le belőle, de még mindig rövid!”) csakis és kizárólag hozzá mehetnek vígaszért. Ezért nem is mennek máshova.
  • Az MKKP is kicsípett egy jókora darabot a választói rétegből. Ők azok a remek humorérzékű szavazók, akik halálra tudják röhögni magukat azon, hogy a kutyapárti aktivisták a zöldre festett, rácsos kaput átmázolták kékre, így aztán kisangyalom teljesen összezavarodva rossz helyre ment. Hatalomra kerülve a párt valószínűleg olyan vicces törvényeket hozna, hogy a Comedy Central fél hónap után bedobná a törülközőt. A választóik nem is szavaznának olyan sótlan egyénekre, mint a többi párt karót nyelt politikusai, ezért is stabil az MKKP támogató csapata.
  • A maradék 23 %. Na, ezen lehet osztozkodni az igazi ellenzéki pártoknak.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a maradék 23 %-ból kb. 5 % az úgynevezett ellenzéki értelmiségi, aki ugyan mindig az ellenzékre szavaz, de rendkívül elégedetlenül nézi az igazi ellenzéki pártok működését. Fő kényszerképzete, hogy amit az igazi ellenzéki pártok tesznek, az nem elég, mégpedig sohasem elég, hiszen (hiszen!) nem győznek a választásokon! Hogy mit kéne még tenniük, azt ez az 5 % nem mondja meg, és érdekes módon úgy is tűnik, hogy tényleg azért, mert fogalma sincs róla. Mondja meg a Dobrev, nem igaz? Pedig a taktika rendkívül egyszerű (lenne): az igazi ellenzéki pártok népszerűségét kell növelni, de azt az igazi ellenzéki pártok nem lévén hatalmon, nem tudják megtenni, a jelenlegi magyar értelmiség meg valamely titokzatos okból erre alkalmatlan. – Temetni jöttem Cézárt, nem dicsérni! – mondatja a költő Antoniussal, aki aztán ravasz módon mégis a halott dicséretébe fog, míg ugyanakkor a magyar értelmiség ugyan értelmezni jön a dolgokat, de abból mindig az igazi ellenzéki pártok temetése lesz. Nem jók, nem elég, amit tesznek nem hatékonyak, stb., stb., stb., és ezt nem a pártoknak mondja négyszemközt, hanem a nagyközönségnek, hagy’ tudják meg ők is, mi a helyzet itten.

Így aztán az orbánleváltási terv négyévenként kudarcba fúl, hiszen – gondolja az egyszerű szavazó – bármit tesz is a miniszterelnök, attól még nem kell kormányt váltani, mert a sajtóból jól látható, hogy a másik sem lenne jobb.

Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az igazi ellenzéki pártoknak és ellenzéki önkormányzatoknak nagyon kevés pénze van propagandára, és a FIDESZ az ÁSZ, KEHI, NAV, stb. irányított működtetésével még azt a keveset is elveszi tőlük, sőt ma már külföldről is tilos őket támogatni (lásd: Szuverenitásvédelmi Hivatal), míg ugyanakkor a FIDESZ-nek rendelkezésére áll a teljes magyar GDP, a teljes magyar közmédia, a maradék média döntő része, meg amit még akartok, abból egyértelműen látható, hogy segítség kellene nekik. De az nincs.

Ahogy Virág elvtárs mondaná: – Nem szeretnék a helyükben lenni!

Hülyének nézés

Fasza gyerek ám ez a fideszes akárki, ez a Renge Zsolt. És persze tanulékony, mint a kiselefánt, így aztán nem hiszem, hogy kettőnél többször kellett volna Kubatovéknak kiküldeni hozzá a papírt annak érdekében, hogy bebiflázza, majd az így kapott szöveg szerint remek kis videoszösszenetet kanyarítson belőle a facéra (onnan vették át a NER birodalom lapjai):

Úgy tűnik, hogy Gyurcsány Ferenc emberei számlagyáron keresztül vitték haza a pénzt a Lánchíd felújításánál – mondta a Fidelitas budapesti elnöke egy a Facebookra szombaton feltöltött videóban. Renge Zsolt a videóban felteszi a kérdést, hogy „hány bőrönd kell másfél milliárd forint elszállításához”, majd hozzátette, hogy a módszer kiderült, és „így alakulhatott a közpénz készpénzzé”. Kiemelte: egyre érthetőbb, hogy miért jutott csődbe Budapest, az ország legazdagabb városa. A Lánchíd felújításánál 1,5 milliárd forint tűnt el, a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal friss vizsgálata „világosan megállapítja, hogy a Lánchidat felújító A-Híd Zrt. teljesen érthetetlenül és indokolatlanul 1,5 milliárd forintot utalt két ügyvédnek, akik az óriási összeget készpénzben felvették”. A bejegyzés végén Renge Zsolt hangsúlyozta, hogy Gyurcsány Ferenc és Karácsony Gergely „adjon magyarázatot a történtekre, mondják meg, hol a pénz„.

Már a kezdés is remek, Szerző in medias res stílusban közli, hogy „Úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc emberei számlagyáron keresztül vitték haza a pénzt a Lánchíd felújításánál”, ugyanakkor a derék Zsoltiban megvan a kellő ravaszság is, mert nem konkrétan nevez meg személyeket, hanem csak úgy általánosságban közli, hogy valakinek az embereiről van szó, és hát, uramfia! Mekkora meglepetés! Ugyan ki más is lenne a tolvajok főnöke, magyarán a tolvajfejedelem, mint Gyurcsány. Gyurcsány jelenleg ugyan csak egy ellenzéki párt vezetője, akinek a főváros ügyeire nincs ráhatása, az ott dolgozókat se megvesztegetni, se megzsarolni nem tudja, egyedül így lehet belekeverni az ügybe, hogy az „ő emberei” dolgoznak ott, és az „ő emberei” intézték el, hogy az „ő emberei” vigyék haza a pénzt. Lehetnének persze Karácsony emberei is, hiszen a főpolgármester alkalmazza, utasítja, ellenőrzi és fizeti mindegyiket, de az nem olyan hatásos, ezért lett az összes ismeretlen Gyurcsány embere. Aki ugyanis látta már legalább egyszer Gyurcsányt, és nem fideszes, mind az. Per definitionem.

Az „Úgy tűnik” relativizálás kiváló. Ettől kezdve Gyurcsány és emberei nem is gondolhatnak perre, a jogi elégtétel vételéhez nincsen indok semmi, a mondat elveszíti konkrétum jellegét, ugyanakkor a megcélzott választói rétegnek ez a bekezdés lényegtelen, és mikor ők továbbadják a látottakat/hallottakat/olvasottakat például öreg Józsinak a kocsmában, Ferkónak meg Mari néninek a közmunkán, ez az „Úgy tűnik”  kifejezés már nem lesz benne, csak a Gyurcsány meg a lopott pénz. Elég az a többieknek.

Ha valaki nem ismerné a történetet, itt megtalálhatja. A kérdésre, hogy miért került ez most megint elő, a KEHI vizsgálat a válasz, Renge úr szerint ugyanis a vizsgálat

„…világosan megállapítja, hogy a Lánchidat felújító A-Híd Zrt. teljesen érthetetlenül és indokolatlanul 1,5 milliárd forintot utalt két ügyvédnek, akik az óriási összeget készpénzben felvették”.

A mondatban a helyes részek a „világosan megállapítja”, a „Lánchidat felújító A-Híd Zrt.”, az „óriási összeget” és a „készpénzben felvették”, így csak a „teljesen érthetetlenül és indokolatlanul” meg a „1,5 milliárd forintot utalt két ügyvédnek” rész saját elmeszülemény. Renge vagy Kubatov úr elmeszüleménye, ezeket ugyanis a KEHI vizsgálat nem tartalmazza. Nem is tartalmazhatja, mivel az A-Híd Zrt-nek reklámszerződése volt a Sunstrike Kft-vel, azaz indokoltan utalt, és nem az ügyvédeknek utalta át a pénzt, hanem a vele szerződésben álló Kft-nek, amelyik a szerződés szerinti filmeket legyártotta, és elhelyezte a reklámpiacon.

A készpénzt az ügyvédek nem a Fővárostól, de még csak nem is az A-Hídtól, hanem a Sunstrike Kft-től vették föl.

Apró kis hazugságok, annyira megszokottak, hogy ne is törődjünk vele. Menjünk tovább.

A videószösszenetben a legérdekesebb rész a bőrönd. Mivel a Budapesti Fidelitas elnöke láthatóan nem menő matekból, egy kis segítséget nyújthatunk neki. Egy 20*40*80 cm méretű bőrönd térfogata 72 000 cm3. Mivel egy húszezres térfogata bőven számolva kb. 2,5 cm3, egy bőröndbe elméletileg 28 800, gyakorlatilag kb. 25 000 darab fér, amely mennyiségnek a pénzbeli összege 500 millió forint. A válasz tehát jó közelítéssel: 3 db bőrönd. Mivel az 1 343 174 000 forintot 39 db tranzakció során vették föl, egy-egy alkalommal csak átlag 35 millió forint kápét kellett a felvevőknek becsomagolni, azaz egy darab aktatáska minden alkalommal bőven elég volt nekik. Remélem, tudtunk segíteni.

Azt is mondja a jócskán felháborodott fidelitasos (hiába, no, a Gyurcsány az csak Gyurcsány, aki mindenkit mindig felháborít), hogy „A Lánchíd felújításánál 1,5 milliárd forint tűnt el…”. Hát, kérem, ebbe nem tudunk belekötni, ez már csak így van, a pénz előbb utóbb eltűnik, amely szigorú szabály alól kizárólag a párnacihák töltelékei és a lekötött banki betétek mentesülnek. Ha például azt tekintjük, hogy 2010. előtt a munkáltatók fizettek a dolgozóiknak, ebből az emberek befizették az adókat az államnak, az akkor még a gonosz Gyurcsány vezette állam annak egy részét tovább utalta a Nyugdíjpénztárakba, és arra lennénk kíváncsiak, hogy most hol van az a 2700 milliárd, hát bizony hamar rájönnénk, hogy eltűnt. Szőrén-szálán, teljesen és véglegesen. Ugyanis valaki felvette. Még az a szerencse, hogy nem készpénzben, mert ahhoz 5400 darab bőrönd kellett volna. Természetesen, ha egy kicsit kutakodnánk, rájönnénk, hogy megvan az pénz, csak nem a Nyugdíjpénztárakban.

Megjegyzendő, hogy ha a Renge úr általi „logikát” használnánk, mely szerint a Főváros > A-Híd Zrt. > Sunstrike Kft. > ügyvédek pénzutalási sorrend alapján a Fővároson kell a pénzt számon kérni, akkor MANYUP ügyben a munkáltatókat kéne elkapnia a KEHI-nek, adjanak számot róla, hol a pénz, hiszen a Munkáltatók > dolgozók > állam > MANYUP sorrend szerint a legutóbbi tőkéjének eltűnéséért a munkáltatók a felelősök. Minek fizetett a dolgozóknak? Nem igaz?

A zűrözős hablatyolásban komoly hangsúlyt kap a másfél milliárd. Nagy összegként, sőt óriási összegként van megemlítve, ugyanakkor sokan nagy valószínűséggel röhögőgörcsöt kapnának a hallatán. Mennyi? Másfél milliárd? Na, ne röhögtess öcsike!

Akiket az összeg hallatán röhögőgörcs miatt elsősegélyben kéne részesíteni:

  • az ország gázszerelője,
  • Rogán, lásd
  • Szijjártó, lásd
  • Lázár, lásd
  • a vő,
  • a nagypapa,
  • a báty,
  • meg a többiek.

Nekik nyilván semmi közük semmihez, ahogy az ÁSZ, KEHI, NAV valamint egyéb „semleges” szervezetek működéséből, illetve a felsoroltakkal kapcsolatos kifejezetten nemműködéséből látjuk, és akkor arról a hatmilliárdról (= 4*1,5 milliárd), amelyet a kormány Lánchíd ügyben elfelejtett átutalni Budapestnek még szó sem volt. Hol a lóvé, miniszterelnök úr? Próbálom úgy hangsúlyozni, mint Renge, hogy Orbán Viktor „adjon magyarázatot a történtekre, mondja meg, hogy hol a pénz”.

Továbbá: „Kiemelte: egyre érthetőbb, hogy miért jutott csődbe Budapest, az ország leggazdagabb városa.” Hogy ezt a budapesti főfidelitásos miért „emelte ki”, azt nagyon jól tudjuk. Hogy szimpla hazudozás, azt is, magam is megírtam itt már számtalanszor. Sajnos hozzászoktunk az évek során, de hogy ilyen rendkívül primitív ostobaságok elegendőek legyenek a miniszterelnök úr jóvoltából immár világszerte közismerten józan gondolkodású népünk nagy részének az átveréséhez, azt sohasem hittem volna.

Na, nem baj, majd a médiafelülettel bíró magyar értelmiség helyére teszi a dolgokat. Hiszen pont azért van, hogy népünket eligazítsa… gondolná az ember… azán legyint, és újból írni kezd. Hogy minek? Azt nem tudja maga se.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK