Itthon

Eltelt egy év, a Momentum Mozgalom pedig mintha nyitottabbá, együttműködőbbé vált volna. Emellett pedig Papp Gergő, a párt volt kommunikációs igazgatójának kiszivárgott levele óta belső viszályokról is lehet hallani, amely miatt sokan a Fidesz első éveire asszociálnak. A sokak által emlegetett “stratégiaváltásról”, a párt konfliktusairól és a miniszterelnök-jelölt nélküliségről kérdeztük Soproni Tamás alelnököt, aki Fekete-Győr András szakállán kívül semmi hasonlóságot nem lát a Momentum és a Fidesz között.

Egy éve állt a nyilvánosság elé a Momentum Mozgalom. Azóta több változás is tapasztalható a pártnál, például sokkal együttműködőbbek lettek a korábbiaknál. Mi az oka ennek?

Az újságírók megírták, hogy stratégiaváltás van, de én nem annyira látom ezt. Az a száznegyven ember, aki tavaly januárban csinálta a Momentumot, mind fiatalok voltak, tizennyolc évestől harmincvalahányig. Nyilván volt egy generációs jelleg, de alapvetően három alapérték mentén tettük le a voksot:

teljesítményelvűség, szolidaritás és pozitív nemzetkép.

Emellett pedig egy olyan centrista gondolatban hiszünk, ami azt mondja, hogy felül kell emelkedni az elmúlt huszonhét év bal- és jobboldali megosztottságán. Ilyen szempontból a mi stratégiánk nem változott. A fiatalok könnyebben megközelíthető célcsoport számunkra, akikhez nekünk szólnunk kell és küldetésünk, hogy minél többüket bevonjuk a politikába. Nemrég volt a TizenX nevű új ifjúsági szervezetünknek az alapítója és nagyon jól sikerült, körülbelül húszan voltak a rendezvényen.

Az egyik ismerősöm, aki korábban egy szintén viszonylag új pártban dolgozott, mesélte, hogy ők három éven keresztül próbáltak meg összehozni egy rendes ifjúsági szervezetet és nem sikerült tizennyolc és huszonéves éves embereket bevonniuk. Három év alatt tudtak nagyjából tíz főt összehozni. A fiatalok természetes célközönség számunkra és azt érezzük, hogy bizony már mi is kicsit másképp gondolkodunk, mint a nálunk tíz-tizenöt évvel fiatalabbak. Nagyon fontos a politikusoknál, hogy engedjék a teret az újaknak. Én például nem szeretnék életem végéig vagy még harminc-negyven évig sem politizálni. Szerintem az nem egészséges,

a politikusoknak vissza kell menniük néha a piacra és átélni azt, hogy hogyan találkoznak az emberek a mindennapi problémáikkal.

Az ifjúsági szervezet létrehozását eredetileg is tervezték vagy csak nem számítottak arra, hogy fel fog menni az átlagéletkor harminc fölé és kompenzálniuk kellett?

Mindig terveztük, hogy bevonjuk a politikába főleg az első szavazókat. Egyébként meg hiszünk abban, hogy igazából lehetne az iskolában politizálni, ha képesek lennének arra a tanárok és jól csinálnák ezt a fajta gondolatébresztést.

És ha egyáltalán engednék.

Most is engedik sokszor, vannak olyan történelemtanárok, akik boldogan viszik a jobboldali narratívát. Tegnap is emlegettek néhány olyan tesitanárt, akinek minden alkalommal sikerül valahogy elmondania, hogy mi van a migránsokkal vagy hogy előlük kell futni.

A politikát inkább úgy kéne behozni a mindennapokba, hogy közéletről gondolkodunk és a közéleti aktivitást növeljük.

Arra akarjuk serkenteni a politikával foglalkozó fiatalokat, hogy gondolkozzunk közösen.

Tehát nem történt stratégiaváltás amiatt, hogy a párt támogatottsága 2 százalék körül stagnál?

A legtöbb közvélemény-kutatónál a biztos pártválasztók körében 3-4 százalékon állunk. Nyilván az a minimumcélunk, hogy bevigyük a fiatalok hangját a parlamentbe, ezért kell elérnünk az 5 százalékos küszöböt. Az ismertségünk országosan olyan 50 százalék körül van, így a kampány nagyon nagy lehetőség lesz nekünk, hogy minél több emberrel megismertessük az új politikai generációt szerte az országban. Most 1500 tagunk van, Kolozsvártól Londonig vannak alapszervezeteink és országszerte is közel száz van. Ezeknek most még inkább aktivizálni kell magukat. Most jöttem a kampányközpontunkból, ahol éppen arról beszélgettünk, hogy ez a bizonyos kéthetes aláírásgyűjtés hogyan fog zajlani, milyen feszített munka lesz. Az is igaz, hogy az alapszervezeteink körülbelül fele Budapesten van, de a vidékieket is meg kell mozgatni, el kell mennünk Szabolcstól Zaláig mindenhova, hogy kisegítsük a helyi szervezeteinket.

A külföldön népszerű női vonal követése sem azt célozza, hogy elmozduljon a párt arról  a 3-4 százalékról? Az utóbbi időben a “nők momentuma” címszó alatt sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a nőket érintő ügyekre. 

A kampánynak a fő üzenete az, hogy politikai generációt kell váltani. Célunk, hogy visszaadjuk a reményt az embereknek arra, hogy van esély egy újfajta gondolkodásra, illetve hogy utolérjük Nyugat-Európát, ami közös álmunk volt a kilencvenes évek elején. Ez a fő üzenet, de a kampányt tizennégy hétre osztottuk fel és minden hétnek megvan a maga “momentuma”, a maga témája. A múlt hétnek valóban a nők momentuma, a nők helyzete Magyarországon volt a témája. Megpróbáltuk felhívni a figyelmet azokra a problémákra, amelyekkel kifejezetten nők néznek szembe. Ez a politikában különösen megjelenik: a kormányban egyetlen egy nő sem ül és nem csak Kovács Ákos mondja el, hogy a nőknek a princípiumukat leginkább a szülésen keresztül kéne beteljesíteniük, hanem

sajnos nála magasabb rangban lévő kormányzati és állami tisztségviselők is elmondják, hogy a nők legfontosabb dolga a szülés és hogy teleszüljék a Kárpát-medencét.

Mi inkább abban gondolkodunk, hogy egy másfajta szellemiség is meg tud jelenni a politikában, ha minél több nőt bevonunk. A Momentumban például – noha nincsen kvótánk –, az elnökségen belül 40 százalék a nőknek az aránya.

És nem is lesz kvóta?

Nem tervezzük, de egyszer volt erről szó. 2016 novemberében volt egy közgyűlés, ahol erről vitatkoztunk, beszélgettünk és úgy döntött a közösség, hogy nem szeretne kvótát. Jelenleg ehhez tartjuk magunkat. Én egyébként a kvóta mellett voltam, azt gondolom ez egy eszköz arra, hogy felzárkóztassuk a politikát és akár a pártot ebben a tekintetben. Persze demokratikus gondolkodású emberek vagyunk a Momentumban, elfogadjuk a többségi döntést és ennek megfelelően dolgozunk tovább. Örülök annak, hogy a közösség ténylegesen figyel erre és vannak olyan tehetséges női politikusaink, akik így is bekerülnek az elnökségbe és a vezetőségbe.

A legszembetűnőbb változás talán az, hogy mintha visszavettek volna a megmondóemberes, “mi tudjuk a megoldást” hozzáállásból, ezzel együtt pedig kevésbé zárkóznak el másoktól.

Sosem zárkóztunk el és mindig arra hívtuk fel a figyelmet, hogy ügyek mentén bárkivel együttműködünk. Az első ilyen Paks II volt, ahol ha átment volna az LMP-nek a népszavazási kezdeményezése, akkor mi is beleálltunk volna. Az ügynökakták kérdése ilyen lett volna hogyha azzal kapcsolatban sikerül elérni valamit. Amiben megmondóként viselkedünk szerintem, az az, hogy például a programunkban van rengeteg olyan elem, ami rendkívül innovatív és amiben azt gondoljuk, hogy merni kell innovatívnak lenni. Ilyen az elektronikus útdíjnak a rendszere, amely a jövedéki adót váltaná ki és egy igazságosabb eloszlású díjbefizetést jelentene az autósok esetében.

Ezt értem, viszont például régebben szó sem volt arról, hogy az egyéni választókerületekben hajlandóak visszalépni az erősebb ellenzéki jelölt javára. Ahogyan arról sem, hogy nem fog egyedül kormányozni a Momentum.

Azt gondolom, hogy 2018-nak nagyon sok tétje van. Az egyik fontos tétje ennek a választásnak az, hogy ténylegesen kit akarunk ellenzéknek. Akarjuk-e, hogy a fiatalok hangja bekerüljön a parlamentbe vagy azt gondoljuk, hogy az az ellenzék, aki most bent van, az el tudja végezni azt a munkát, ami ahhoz szükséges, hogy közép-rövidtávon leváltsuk a Fideszt. Az elmúlt nyolc év azt bizonyította be, hogy nem, nem képes erre, ezért új hangoknak kell erőt adni. A másik viszont az, hogy lesz-e kétharmada vagy többsége a Fidesznek.

Morális felelősségünk van a Momentumban, hogy ha lehetőségünk van ezt megakadályozni, akkor mindent megtegyünk.

Hogy akkor bizony visszaléptessük jobb, tisztességes jelöltek számára a mi jelöltjeinket, ha nem a miénk éppen a legerősebb egy körzetben.

Mondhatjuk akkor, hogy megszólalt a lelkiismeretük?

Nem mondhatjuk, mert a visszaléptetésekről mindig is úgy nyilatkoztunk, hogy nincs itt az ideje még erről beszélni. Még mindig nem tudjuk, hogy mekkora párt leszünk márciusban, kik lesznek a legerősebb jelöltjeink. Lakatos Béla, Ács polgármestere például könnyen a legerősebb jelölt lesz az ő körzetében. Nagyon örülnék annak, hogyha mások is ugyanúgy gondolkodnának mint mi, azaz a Fidesz kétharmadának megakadályozása érdekében ők is felelősségteljesen visszaléptetnék a jelöltjeiket. Mi ezt meg fogjuk tenni.

Feltétel nélkül?

Így van. Nem kell koordinálni, egyoldalúan kell visszaléptetni. Remélem, hogy mások is ebben gondolkodnak.

Hol látnak esélyt a visszalépésre jelenleg?

Fontos ezt felmérni, de az esetleges visszalépések márciusban lehetnek aktuálisak, akkor tudunk majd erre választ adni.

Néha azért előfordul még, hogy egy-egy ötletet úgy adnak elő, mintha feltalálták volna a spanyolviaszt. Amikor kiírták a bulinegyedes népszavazás időpontját, akkor pont önnek volt egy közleménye, amelyben azt a megoldást javasolta, hogy a helyi szórakozóhelyek bevételéből nyílászárócsere programot kéne indítani, ezzel növelve a lakások hangszigetelését. Próbált már aludni éjszaka a bulinegyedben?

Igen. Itt fontos tudni, hogy ez egyetlen egy elem, ami ki lett emelve abban az üzenetben. Viszont tegnap volt egy összeülésünk a szakpolitikai stábnak azzal a részével, akik ezzel foglalkoznak és a bulinegyed minden problémáját átfogó programot fogunk lerakni az asztalra február elején, még a népszavazás előtt. A fő probléma itt az, hogy a megoldás amit javasolnak – hogy éjfélkor zárjon be minden –, megölné a bulinegyedet, tönkretenné az egész lakóteret, a lakóközösségeket. Klasszikus XX. századi megoldás, hogy ha valami nem megy vagy valamivel van baj, akkor tiltsuk be. Ez nem járható út.

A legbosszantóbb ebben az, hogy valamiért az önkormányzat meg a hatalom azt állítja, hogy itt valahol a szórakozóhelyek néznek szembe a lakókkal, holott ez nem igaz.

A szórakozóhelyeknek és a lakóknak közös érdekük, hogy nyugalom legyen ezen a környéken, és az önkormányzattal néznek szembe, amely nem végzi el a munkáját.

Főleg az idősebbektől hallom, hogy a Momentum első éve kísértetiesen hasonlít a Fidesz kezdeteire, pláne most, a belső hatalmi harcokról szóló cikkek után.

Fekete-Győr András szakállában sokan felismerni vélik Orbán Viktor korai szakállát, de én ennél közelebbi hasonlóságot nem látok. Sőt, 2017 elején elhívtunk egy rendezvényre három olyan volt fideszest, akik a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején fontos pozíciókat töltöttek be a pártban. Megkérdeztük őket, hogy hol csúszott félre ez az egész, hogy történhetett meg az, hogy egy alapvetően pozitív kezdeményezés, amely sok fiatalt bevonzott a politikába, ennyire romlott lett és mocskos. Ennek megfelelően

próbáltunk belső garanciákat alkalmazni arra, hogy ne történhessen meg az, amit ott megtörtént.

Mondok egy példát: nálunk az elnökség minden tagját külön választja a küldöttgyűlés. Az elnöknek, illetve az alelnöknek semmiféle extra döntési jogköre nincs, egyedül adminisztratív jogkörei vannak pluszban. Az elnökség testületként funcionál, az elnöknek ilyen módon nincsen kiemelt szerepe. A másik amit tanultunk tőlük, hogy mire kéne odafigyelni, azok a pénzügyek.

Ha beszélünk egy közepes adományozóval, akkor nagyon fontos, hogy soha ne ugyanaz a kör menjen a tárgyalásra, hanem mindig más emberek, hogy ne kötődhessenek, a pénzemberek ne tudjanak megvásárolni valakit,

még ha az nyitott is lenne erre. Rengeteg ilyen belső kontrollt próbálunk meg bevezetni, amivel megakadályozható az, hogy mi soha ne legyünk olyan, mint a Fidesz. A belső viszályokra visszanézve pedig: szakmai viták vannak. A kampány indításával kapcsolatban nyilván voltak szakmai viták. Ezt nem lehet összekeverni a hatalmi harcokkal.

Ugye nincs miniszterelnök-jelöltje a Momentumnak, de hogyan is nézett ki ez a döntés a párton belül, hogy ne legyen miniszterelnök-jelölt?

Nagyon hosszú gondolkodás volt arról, hogy akarunk-e miniszterelnök-jelöltet, akarunk-e belsőt, akarunk-e kívülről – és volt ez a koncepció is. Valami hetvenvalahány százalék szavazta meg ezt a gondolkodást, a csapatkoncepciót.

Nem azért lett végül a csapatkoncepció, mert mégiscsak van rivalizálás ön és Fekete-Győr között, viszont egyikük sem akarja, hogy szétszakadjon a párt, ezért belementek egy kompromisszumos megoldásba?

Nem, de őszintén mondom, hogy én sem szerettem volna miniszterelnök-jelölt lenni. Papp Gergő kiszivárgott levelében nagyon sok hülyeség volt, legalább kilencven százalék, de az volt az egyik legnagyobb hülyeség, hogy én miniszterelnök-jelöltségre pályáznék. Erről tényleg szó sincsen.

Egyébként alkalmasabbnak gondolja magát a miniszterelnök-jelöltségre, mint Fekete-Győr András? Ön egyrészt HÖK-ös is volt, amiről tudjuk, hogy a politika előszobája, illetve volt már 2014-ben az Összefogás egyéni jelöltje is.

Nagyon tisztelem Andrásban, hogy ő is felismerte, hogy nem biztos, hogy egészséges ha valaki huszonévesen miniszterelnök-jelöltséget vállal. Ahogyan ő is, én is a csapatban gondolkodom és

a miniszterelnök-jelöltség, főleg azoknál a pártoknál, amelyek még nem kihívói a Fidesznek – ilyen mondjuk az LMP vagy az Együtt –, teljesen a választók áltatása, becsapása.

Mi inkább arról szeretnénk beszélni, hogy abban a csapatban, amelyet szeretnénk, hogy Magyarországot vezesse, ott lenne Lakatos Béla, aki a leghitelesebb cigány politikus Magyarországon, vagy ott lenne éppen Donáth Anna, aki korábban civil szervezetekben végzett komoly munkát. Azt bemutatni, hogy ez egy sokszínű közösség, amiben soha nem fordulhat elő két dolog. Egyrészről az nem fordulhat elő, hogy csak egy társadalmi réteget képviseljen, mint mondjuk a Fidesz, amely csak a fehér, jómódú, keresztény  férfiak érdekeit képviseli.

A másik dolog ami nem fordulhat elő, hogy egyszemélyi vezetés legyen, amit pedig már más pártokban is láttunk, akár a baloldalon is. Mi nem akarunk személyi kultuszt felépíteni semmiképp. És nem csak Fekete-Győr Andrásra, hanem senkire nézve nem akarunk. Amikor majd a Momentum miniszterelnököt ad ennek az országnak, akkor is az lesz a fontos, hogy ez az ember csapatban, közösségben gondolkodjon.

Nem császárt választunk Magyarországon, mint ahogy Orbán Viktort szokás, hanem egy vezetőt. És a vezetőnek tulajdonsága az is, hogy közösségben és csapatban gondolkodjon.