Kezdőlap Itthon Oldal 371

Itthon

A Momentum is demonstrál, de nem ad szónokot

2

A Momentum Elnöksége azért döntött amellett, hogy szónokot nem delegál, de résztvevőként jelen lesz a vasárnapi ellenzéki tüntetésen, mert súlyosan rontja a megmozdulás hitelességét és csökkenti a résztvevők számát, hogy pártpolitikai rendezvény lett belőle. Fekete-Győr András a Független Hírügynökségnek azt is elmondta, lehetett volna több tízezres demonstráció is, így azonban csak egy-kétezer ember megy majd el.

 „Mi is felmentünk volna a színpadra, ha egy olyan megmozdulást szerveztek volna, amelyen minden párt, valamint az elmúlt hónapokban országos ismertségre szert tett hiteles civil politikusok el tudnák mondai a véleményüket Európáról” – szögezte le portálunknak a pártelnök. Kérdésünkre olyan személyek nevét sorolta, mint Márki-Zay Péter, Hadházy Ákos vagy Homonnay Gergely.

Ebben az esetben nem baloldali (párt)tüntetés lenne, s nem egy-két ezren vennének részt rajta, hanem több tízezren. Az emberek ugyanis nem szeretik a pártpolitikát. Kérdésünkre, hogy nem tartanak-e attól, hogy ismét az ellenzéki együttműködés kerékkötőjeként fogják őket feltüntetni amiatt, hogy nem adnak szónokot a megmozdulásra, leszögezte:

az ügy a  fontos, annak pedig sokat árt, hogy pártrendezvény lesz a tüntetésből.

Pedig a demonstrációt kiváltó ügy pártokon felül áll, egyik párt sem sajátíthatja ki. Éppen ezért a Momentum vezetői – akik egyébként csütörtökön sokat beszélgettek politikától független szereplőkkel –  nem szerettek volna maguk is demonstrációt szervezni, mondta a pártelnök. Tárgyaltak a tüntetés szervezőivel is, de végül a fenti álláspontot alakították ki.

Vasárnap egy három párti – MSZP, Párbeszéd, DK –  közös tüntetés lesz a Bem József téren. Az időpont 16 óra.

A miniszterelnök, aki elkésik a vacsoráról

Az imént jött a hír, hogy a Csedzsura (Jeju, koreai sziget délen) csempészett közel ötszáz jemeni állampolgárságú menekülő közül 23 kapott ideiglenes tartózkodási engedélyt, oktatásban, ellátásban, lakhatásban részesülnek, addig maradhatnak, amíg az országukban nem javul a helyzet. 7 ember kérelmét elutasították, a többieké még feldolgozás alatt. Ez azért hír, mert Dél-Korea Jement hivatalosan nem fogadja el háború sújtotta területként, mindenki arra számított, hogy kiutasítják őket, de nem így történt, habár az ideiglenességet igencsak hangoztatták az indoklásban.

A gyermekeim mesélték, hogy sokat beszélnek politikáról a holland, és más európai országból érkezett egyetemisták, sokszor esik szó Magyarországról, Koreáról alig, alig tudnak valamit a Kpop-on kívül.

Orbán Viktort szánalmas figurának tartják a diákok, akinek diktátor hajlamai vannak, ugyanakkor sokan vannak akik Judith Sargentinit sem kedvelik, a zöld párti politikus nagy pártolója a bevándorlásnak, és természetesen a menekültek befogadásának, ám ez a két dolog ott sincs a gyerekek fejében teljesen tisztázva, a gazdasági bevándorlókból pedig egyszerűen elegük van, ezt a véleményüket nem is rejtik véka alá, az okok meglehetősen nyilvánvalók, és kézzelfoghatóak a kábítószer kereskedelmen keresztül, a bandaháborúkon át széles a paletta.

A fiatalok nem píszí-k, a hollandok különösen nem azok, sokallják a német tanulókat az egyetemen, és azt a szokásukat, hogy mások jelenlétében is németül beszélnek egymással, holott az tilos. Megmondják a véleményüket bármiről, de magukról is, az öniróniájuk irigylésre méltó.

A gyerekeimet ázsiainak látja majd minden európai, úgyhogy ők nem élik meg közvetlenül a magyarokkal szembeni ellenszenvet, ami létezik Hollandiában is, bár a mértéke korántsem olyan magas, mint Nagy Britanniában.

Az angol barátnő mesélte a lányomnak, hogy ő nem is érti, hogy bírják az Angliában élő magyarok a rájuk nehezedő nyomást, rasszizmust, kettős mércét, holott jóformán csak olyan munkát kapnak, amit egyetlen angol sem akar elvégezni, a kislány részletesen elmondta, mekkora a különbség a valóság, és Anglia külső megítélése között, hogy az ottani fiatalok nem mennek egyetemre, hogy a társadalmi különbségek szinte áthidalhatatlanok, hogy a kis kelta halászfaluból, ahonnan ő származik, ő az egyetlen akinek diplomája lesz, és, hogy ezért a közösség nem néz fel rá, sokkal inkább kiközösíti, mert nem áll be a sorba, a korabeli, helyi fiatalok közé, hogy hányan élnek segélyből munka helyett, közben azt kiabálják, hogy a kelet-európaiak elveszik a munkájukat, mennyire romboló az emberi tudatlanság.

Azt tapasztaltam, hogy a dél-hollandok igen érdeklődőek az európai politikát illetően, és igen tájékozottak is.

A felnőttek persze óvatosabban fogalmaznak, de amit Orbán Viktor, és csapata művelt vita, illetve válasz gyanánt az Európai Parlamentben a Sargentini jelentés kapcsán, az finoman szólva is a mi szégyenünk.

Ugyan, ha megkérdezik honnan jöttem, azt szoktam válaszolni szemrebbenés nélkül, hogy Koreából, amire a németek pislognak, de nem mernek kérdezni, a hollandok viszont visszakézből érdeklődnek, hogy a DNA származásomat ha lennék szíves elárulni. Olyankor persze megmondom, hogy magyar vagyok, mi a túrót tehetnék, ez van.

Igaz, amit mindenki állít, hogy az Európai Parlament állásfoglalása nem a magyar emberek ellen irányul, hanem a magyar kormány ellen, de ettől még nagyon ciki, hogy az ember szülőhazájának a miniszterelnöke elkésik a vacsoráról, majd a terített asztal közepére csinál, és azt megpróbálja magyar határvédő virtusként eladni a többi vendégnek, és a házigazdának.

Ez, a hétköznapi életben, az ott élő magyarok életét nehezíti meg, mert a hétköznapi európai velük találkozik, és nem Orbán Viktorral, ráadásul úgy tudják, hogy demokratikusan lett megválasztva, háromszor egymás után, amit képtelenek felfogni, erre vonatkozik a legtöbb kérdés. Az én kérdéseim is erre vonatkoznának ha a helyükben lennék.

Általában az ilyen megkülönböztetés alól mentesülnek azok, akik évtizedek óta élnek az adott országban, őket valahogy a környezetük már elkönyvelte, és, mint személy ítéli meg, nem mint csupán származást hordozó valakit

Az tehát, hogy ez nem érinti a magyarokat, egész egyszerűen nem igaz, dehogynem érinti, persze ettől még jogos.

Másrészt vigyázni kell Orbánnal, mert amint azt mindig mondom, a diktátor hajlamú emberek lehetnek ugyan roppant bunkók, de többnyire nem ostobák, ahogy egyik kedves ismerősöm említette, remekül megtanulták a hatalomtechnikát.

Ezt pedig, könnyen elképzelhető, hogy a rosszkedvű, bevándorlóellenes közhangulatú Európában meglovagolja majd a nagy határőr, és mondjuk kilép, vagy kidobják a pártcsaládjából, de ezer örömmel várják a szélsőjobbon, ahová illik is, és ő ezt tudja, be fog lépni. Ez persze akkor következhet be, ha áprilisban már gyengébb lesz a mérsékelt vonal, és erősödik a szélsőjobb, ami erősen sanszos a jelen fényében, ahol még Svédországban is képes volt a szélsőjobb összeszedni 17%-ot.

Ez persze vagy bekövetkezik, vagy nem. A nagy általánosság azt mutatja, hogy 2o% fölé nemigen megy a szélsőjobb támogatottsága egyetlen társadalomban sem, de ezt előre megmondani persze nem lehet, egy jól időzített terrortámadás például eldönthet mindent.

Mivel Orbánnak a szélsőjobbhoz sokkal több köze van jelenleg, mint bármi egyébhez, az, ha abban a pártcsaládba talál otthonra a Fidesz, az Magyarországon is változást fog eredményezni, mégpedig jelentős retorikai változást, és a már megkezdett folyamatok felerősödését, (kulturkampf, civilek elleni szankciók, nyílt közvetlen hatalomgyakorlás, azaz diktatúra, a lopás mértékét nemigen lehet már fokozni, az vélhetőleg így is maximumon fut) a közhangulatban a „nagymagyarkodást”, mert, hogy bántanak bennünket Európában, „ahová a Józsi is jár hentesnek, de csak feleannyit keres, mint a német aki mellette dolgozik”. Hogy ez igaz? Igaz hát, csak nincs köze sem az orbáni politikához, sem Sargentinihez, viszont az egyszeri ember hol fog különbséget tenni? Sehol.

Még a lényegesen tájékozottabb holland sem tesz különbséget, majd épp a Fidesz propaganda által agymosott honfitársaink fognak?

Egy volt ismerősöm, aki egyébként egy kedves, középkorú asszony, nem is igazán buta, és mégis, ma reggel olvastam, amint vitázik egy barátommal, hogy „ez pont olyan igazságtalan, mint Trianon, és Európa megtámadta a magyar népet, meg a Soros, aki az egész hátterében áll, és ők azok, akik nem akarnak nemzetállamokat, betelepítéssel erőszakosan keverni akarják a népességet az „arabokkal”, mert ez a nagy terv”. Komolyan mondom, hogy épp csak a szabadkőműveseket nem említette, Ismertem azt a hölgyet online, tényleg nem rosszindulatú, helyesen ír, szabatosan fogalmaz, átlagember. Egyszerűen csak elhitte, amit oly sokszor hallott, és most úgy érzi, hogy meg kell védenie a hazáját, a népét.

Még csak nem is igazán Fideszes, igen sok rendszerkritikus megjegyzése volt, míg ismerősök voltunk.

Mivel arra esély sincs, hogy a sokat emlegetett hetes cikkelyt élesítik Magyarország ellen, ugyanis oda már nem elég a kétharmad, Orbán nyugodtan felveheti a hátba támadt határőr ország hős vezetőjének szerepét Magyarországon, népszerűbb lesz vele, mint valaha, attól kezdve lesz csak valódi népmesei hős, és/vagy isten figura, ahogy arra egy másik barátom rávilágított, miszerint sok helyen Orbán a népmesei legkisebb fiú, akinek ha sikerült, nekik is sikerülhet, vagy szakrális figura, a valójában nem igazán vallásos nép istene. Egy korábbi magyar felmérés szerint az utca emberének hetven százaléka hisz a reinkarnációban. Erre azért nehéz lenne a kereszténységet ráhúzni egy, az egyben még akkor is, ha a kellékei azok.

Ezt követően nem is kell majd nagyon erőlködnie, a nép helyette fogja elvégezni a piszkos munkát, megbélyegezni mindenkit aki segít az elesetteken, a menedékkérőkön, a hajléktalanokon, bárkin. Talán a kutyákon még szabad, de csak azzal a kitétellel, hogy előtte el kell átkozni a kitett kutya gazdáját, és a legválogatottabb halálnemeket kérni rá a Facebookon.

A nyomás fokozódni fog, a könyvkiadást szerintem nem érdemes bántani, így is haldoklik, de a terjesztést már igen, ott se legyen eltérő gondolat, vannak még páran, akik olvasnak.

Az egészségügy nem azért nem javul, mert nem tudna javulni, azért nem, mert el kell pusztuljon az a néhány millió ember, akinek Orbán azt ígérte, hogy nem hagyja őket az út szélén. Persze, hogy nem, belelöki őket az árokba, az ő szempontjából ballasztot jelentenek.

Nem nagyon kell ezért márt most sem messzire menni, csak összehasonlítani mondjuk a borsodi romák kilátásait, a borsodi nem romákéval, aztán a Budai fehérekét, a borsodi fehérekével, hatalmas különbségek vannak, tessék független statisztikákat olvasni. Pl. Eurostat.

A kollaboráns kisebbségiekkel az fog történni, ami minden Júdással történik miután megkapta az ezüstpénzeket, vagy a lelkiismeret végez velük, vagy a hatalom, vagy a sajátjaik. Az ilyeneket egyik oldalon sem tartják megbízhatónak.

Az ellenzéki tüntetésből jól lehet majd látni, vajon hány embert képes ez a dolog megmozgatni, és ebből mi csapódik le vidéken hírként.

Orbán csatát vesztett, nem vagyok benne biztos, hogy nem fog a javára válni, és bár azt hiszem Magyarország EU tagságát nem fenyegeti egyetlen oldalról sem veszély, a határok nyitottak maradnak, az anyaország mentális állapota a Sargentini jelentés  magyar hatalom általi felhasználásával csak romlani fog rövid távon, pedig már így is katasztrofális helyzetben van.

Orbánt kitennék, de adu van a kezében

„A Néppárt az európai parlamenti választási kampányában jobbra fog tolódni, de ezt nem Orbán Viktor politikája nyomán teszi, hanem azért, mert új szavazókat csak a jobbszélről tud maga mögé állítani, mozgósítani. Bartha Dániel, az Euro-Atlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány (CEID) igazgatója szerint a Néppárton belül a többség kitenné Orbánt és a Fideszt a családból, de ezzel még jobban csökkenne a néppárti képviselők száma, amit a pártcsalád nem igazán engedhet meg magának. Orbán ezért van erős helyzetben.

 

Fotó: CEID

Orbán Viktor az elmúlt időszakban nem tett mást, mint hogy érvényesíteni próbálta a Fidesz erős pozícióját a Néppárton belül, ahol képviselőinek a száma alapján sokkal nagyobb súlyt képvisel, mint amilyen a lakosság száma szerint reális lenne. Magyarország egy tízmilliós ország, a Néppárt szempontjából azonban a jelentősége megegyezik a 30-50 milliós országokéval – szögezte le a szakértő, hozzátéve: Orbán reálisan érezte úgy, hogy középnagyhatalomnak számít néppárti körökben, a csoporton belül a második helyért küzdő párt.

Ugyanakkor elszámította magát, mivel az elmúlt időszakban folytatott politikája miatt – gyakorlatilag minden kérdésben konfrontálódott szövetségeseivel is – elveszítette a támogatást.

Sokáig úgy gondolta, hogy képes lesz jobbra tolni a pártcsaládot, olyan erőket akart bevinni – például a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) pártot – , amelyek ezt segítették volna, ám ezt a Néppárt annak ellenére is elutasította, hogy égetően szüksége lenne minden új pártra, hiszen zsinórban a harmadik olyan választás lesz jövőre, amelyen előre láthatóan csökkenni fog a mérete és a súlya az EP-ben. Ám akár a Fidesszel, akár nélküle is vezető pozícióban marad, persze nem mindegy, hogy képviselőinek mekkora hányadát veszíti el, s így milyen tárgyalási pozíciói lesznek. Mert ha 30-40 mandátumot is veszít, akkor közel kerülhet a szocialisták és liberálisok szintjéhez.

Bárhogy is tagadja ugyanis Orbán, egy liberális forradalom zajlik, s a legfrissebb közvéleménykutatások szerint a legjobban ők fognak erősödni 2019-ben, igaz, mellettük a szélsőjobb és a szélsőbal is – prognosztizálja a szakértő.

A Néppárt azonban mindenképpen közel van ahhoz, hogy a történelmi mélypontra zsugorodjon, a Fidesz nélkül szinte bizonyosan. A nagy kérdés Bartha Dániel szerint az, hogy a migráción kívül mivel mással tudják mozgósítani az európai polgárokat, illetve, hogy tud majd-e valami újat mondani a másik két nagy vesztes, a szocialisták és a zöldek.

Ami viszont bizonyos, hogy a Néppárt jobbra fog tolódni, s ez nem Orbán miatt lesz.

Ennek nem mond ellent sem az, hogy a frakcióvezető, Manfred Weber a középnek szánt kommunikációval kezelte a Sargentini-jelentés szavazását, sem pedig az, hogy a Néppártosok kétharmada is Orbánék ellen szavazott szerdán. Bartha szerint Weber egyelőre még a centrumnak kommunikál, mivel a Néppárt majd csak októberben, a helsinki kongresszuson jelöli ki csúcsjelöltjét a bizottság élére, s hírek szerint a centrum irányából is lehetnek jelöltek a pozícióra. Ám az már kérdéses, hogy az európai parlamenti választási kampányban is kitart-e a most képviselt álláspontja mellett, már csak azért is, mert új szavazókra van szüksége a pártcsaládnak, s ezeket jobbról tudja begyűjteni, már csak Emmanuel Macron megjelenése miatt is.

Az Orbán-féle narratíva erősebben jelenhet majd meg a nemzeti kampányokban, kérdés persze, hogy a központi néppárti kampányban is ez lesz-e a helyzet – mondja Bartha.

Felvétésünkre, hogy ez hasonlíthat ahhoz, ahogy a Fidesz idehaza jobbra tolta magát a Jobbikos és szélsőjobbos szavazatok begyűjtés érdekében, az elemző azt válaszolta, hogy hasonlóan, de kicsit azért másként. Itthon is egy kicsit kitolódott jobbra a Fidesz, ahogy a Jobbik bemozdult a centrumba és keletkezett egy légüres tér.

Ám az Európai Néppárt  nagyon széles spektrumot ölel fel, s a kampányukban talán az lesz a legnehezebb, hogy egyaránt meg tudják szólatani a liberális konzervatív szavazókat és a radikális jobboldaliakat is.

Évek óta ezzel küzdenek, láthatóak is a párton belüli feszültségek,

s  ez jelent meg a Sargentini-jelentés előtti belső vitában, abban, hogy feloldották a képviselőket a frakciófegyelem alól, továbbá, hogy többségben megszavazták a jelentést Orbánnal szembe – szögezte le a CEID igazgatója.

Balázs Péter: veszett fejsze nyele után kapkod Orbán

Súlyos vereséget szenvedett több fronton is a Fidesz – állítják többen is, nem pusztán a magyar ellenzéki pártok, hanem európai politikusok szerint is a szerdai strasbourgi Európa-parlament szavazáson; a holland Sargentini jelentését nem csupán kétharmados támogatás segítette, hanem magát a jelentés-tevőt vastapssal ünnepelték. A magyar kormánypárt és annak vezetője nagyjából biztos lehetett abban, hogy ez a döntés fog születni, előzetes nyilatkozatai legalább is erre utaltak. Azóta a kormány és a Fidesz képviselői teljes erővel támadják a parlamenti döntést, péntek reggel pedig maga Orbán Viktor nyilatkozott az állami rádióban a történtekről, és annak lehetséges következményeiről.

Orbán megszólalásáig is több meglepő fordulattal álltak elő a Fidesz-pártiak; Gulyás Gergely azt jelentette be a kormányinfón, hogy a jelentést tulajdonképpen nem fogadták el, az nem létezik, Demeter Csaba pedig a speciális szavazásra vonatkozó szabályokkal magyarázta, hogy miért nincs kétharmada a Sargentini-jelentésnek. Hegyi Gyula, volt EP-képviselő, jelenleg az MSZP elnökségi tagja azt mondja: az Európa Parlamentben soha nem számoltak a nemek közé a tartózkodók szavazatait, márpedig a Fidesz ezzel érvel: a tartózkodás, szerinte, ebben a speciális esetben, nemnek számít. Hegyi szerint nincs speciális eset, azaz nincs kétféle szavazat-számlálás, valahol az Unió statútumában szerepel is, hogy a tartózkodás nem lehet egyik oldalhoz számítani, vagyis nem úgy kalkulálnak az ilyen szavazatokkal, mint a magyar parlamentben. Azt is elmondta, hogy mindig is így számoltak az EP-ben, és ezt a fideszeseknek is tudniuk kell. Arra a kérdésre, hogy létezik-e speciális szavazás, az MSZP elnökségi tagja nemmel válaszolt. Illetve, tette hozzá, lényegélben minden szavazás speciális, mert az adott kérdés, amiről döntenek, legyen az ad abszurdum a galambtenyésztés, egyedi, speciális.

Balázs Péter volt külügyminiszter ehhez hozzátette: a Parlament nagyon nagy alapossággal járt el, hiszen annak elnöke, Antonio Tagliani előzetesen kikérte az Unió jogi szolgálatának véleményét, és annak állásfoglalása már a szavazás előtt általánosan ismert volt. Pedig Tagliani néppárti politikus, Berlusconi harcostársa a Forza Italiában, és mint ilyen Orbán ideológiai társa. Balázs Péter külön hangsúlyozta, hogy a szakvélemény a szavazás előtt született meg, tehát  nem utólagos okoskodással próbálták elfogadhatóvá tenni a kétharmados többséget. Vagyis, tette hozzá, ez azt jelenti, hogy minden képviselő előre tudta, mit eredményez, ha tartózkodással szavaz. Ha tehát a Fidesz az Európai Bírósághoz fordul – mint ahogy ezt Orbán és a többiek is megelőlegezték -, akkor annak nem lesz számáéra nézve kedvező eredménye, hiszen a Parlament kellő alapossággal járt el, ezt fogja megállapítani a bíróság. „Veszett fejsze nyele után rohan a Fidesz”, jelentette ki a Független Hírügynökségnek nyilatkozva Balázs Péter.

A parlamenti döntés után egyébként az Európai Tanács elé kerül az ügy, ahol már négyötödös többség kell az elfogadáshoz, ami jelenleg azt jelenti, hogy 22 tagállamnak kell elfogadnia a javaslatot. Balázs Péter nem akart jóslásokba bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy erre mekkora esély van. Arra a kérdésre, hogy Orbán Viktor elképzelése, vagyis a migrációs kampány kiszélesítése ez Unió teljes területére, hozhat-e jelentős változást a jövő májusi EP-választásokon, azt mondta: bizonyára lesz némi erősödése a szélsőjobbnak, illetve az orbáni politikának, de szerinte továbbra is a Néppárt lesz a legerősebb pártja az Európai Uniónak; őket pedig a szocialisták fogják követni. A volt külügyminiszter kizártnak tartja, hogy maga a Néppárt alakuljon át, és öltsön olyan szélsőséges képet, mint amilyet Orbán mutat és remél. „Pontosan erről szólt a mostani szavazás, ezért fordult szembe a magyar miniszterelnökkel a Néppárt frakcióvezetője, Manfred Weber, vagy az osztrák kancellár, Sebastian Kurz,” akinek „pálfordulását” Orbán fiatal korával magyarázta. Balázs szerint a a Fidesz a szokásos forgatókönyv szerint viselkedik: először gyalázza a döntéshozókat, után arról beszél, hogy rosszul értelmezték a szabályokat és jogot sértettek, majd szándékos összeesküvésről beszélnek. Most is ez történt, hangsúlyozta a hajdani diplomata; mindenkit megbélyegeznek, Soros-ügynöknek neveznek, sőt már odáig jutott Orbán, hogy antiszemitizmussal vádolja az uniós döntéshozókat. Ezzel pedig növelheti a népszerűségét a szélsőjobb körökben, de egyre erőteljesebben marginalizálódik a demokratikus erők szemében.

Múltmásítók

Talán már nem mindenki emlékszik arra, hogy Orbán Viktor a 2010-es választások előtt más országot ígért a magyaroknak Azt mondta, hogy a választás másnapján olyan országban ébredünk, amelyre rá sem ismerünk majd. Igaza lett: 2010 óta nem Magyarországon, hanem Másországban élünk.

Akkor még csak a jelenről és a jövőről beszélt Orbán, múltról kevés szó esett. Azóta tudjuk, hogy semmi sem változik olyan gyorsan, mint a múlt. Folyamatosan és egyre gyorsabb ütemben, csak kapkodjuk a fejünket, nehogy lemaradjunk néhány brosúrával. Minden megmásítható. Szó, szöveg, történelem, bármi.

2006-ban nem békés tüntetőkre támadt a rendőrség, Ha sokszor elmondják, talán sokan hajlamosak hinni ebben, de nem lehet annyiszor elmondani, hogy ettől igazság legyen belőle. Akik látták, mi történt 2006. szeptemberében a TV székháza előtt, majd októberben, a belvárosban, s mernek még emlékezni a megrázó képekre, tudják, hogy mi történt. Egy felheccelt tömeg támadt a rendőrökre, autókat gyújtottak fel a mára forradalmárrá nemesedett vandálok, kirakatokat törtek, fosztogattak, és azt is tudjuk, hogy a tankot elkötő öregúr sem békés szándékkal érkezett.

A Don kanyarban nem hős magyar katonák vívtak honvédő háborút a hazánkra támadó ellenséggel, hanem az ország akkori vezetésének, főként Horthy Miklós kormányzónak a felelőtlenségéből és cinizmusából következően, szerencsétlen áldozatokat küldtek a sokszoros túlerőben lévő szovjet csapatok ellen a biztos halálba. Határainktól sok ezer kilométernyire, megfelelő fegyver, az életben maradáshoz szükséges felszerelés nélkül.

Most éppen Nagy Imrét, valamint 1956 valódi hőseit tüntetik el a Vértanúk teréről.

A hősből hazaáruló lesz, a barátból gonosz összeesküvő, ellenség, az üldözőből üldözött. A múltmásítók a nemzet kihagyó emlékezetére utaznak. Ha valaki, ők tudják, hogy milyen a magyar ember. A magyar ember megköveteli a tiszteletet, viszont bármit képes elfelejteni.

Ha megkérdeznék a magyar embert, már arra sem emlékezne, melyik volt az a párt, amelynek képviselői az Antall kormány idején kivonultak a parlamentből, amikor bejelentették a Trianon emléknapot. Hogy kik voltak azok, akik zajos hisztériát csaptak, amikor az akkori kereszténydemokraták valamelyike szólásra emelkedett. Kik voltak azok, akik csuhások és térdre, imához! bekiabálásokkal botránkoztatták meg a többieket.

Ha lenne nem csak mikrofontartó állványokat engednének a Belső Párt tagjainak közelébe, akkor valamelyik valódi újságíró már rég megkérdezte volna ezeket a tisztességtelenségben megőszült, nagyon középkorú hölgyeket és főleg urakat: tessék mondani, hogy is van ez? Mikor méltóztattak kegyelmetek igazat mondani: akkor, vagy most? (A helyes válasz: sem akkor, sem most).

A Belső Párt tagjai korábban mindenről másként gondolkodtak: gazdaságról, kultúráról, versenyről és vallásról, keletről és nyugatról. Talán csak a hatalom és a pénz iránt érzett lojalitásuk nem változott.
Ma tényleg más országban élünk, mint nyolc évvel ezelőtt. Más lett a jelenünk, a jövőnk is megváltozott, a Belső Párt élharcosai jelenleg a múltunk megmásításán munkálkodnak.

Ne legyenek illúzióink: ha rajtuk áll, meglesz az is.

Drámai előrejelzés Magyarország népességéről

Másfél millióval csökkenhet az ország lakossága néhány évtized alatt.

Újabb nemzeti konzultációt indít a kormány, ezt jelentette be Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a csütörtöki kormányinfón. Részleteket nem nagyon árult el, tehát nem tudni egyelőre az idejét és a kérdéseket sem, az viszont biztos, hogy a családtámogatásról és a demográfiai helyzetről szól majd.

Ezzel kapcsolatban van is miről beszélni a régióban, ugyanis a következő évtizedekben jelentősen csökkenhet a visegrádi országok lakossága az ENSZ előrejelzése szerint. Most körülbelül 64 millióan élnek a négy országban, de ez a szám 2050-re 55 millióra csökkenhet.

A legnagyobb népességcsökkenés arányaiban Magyarországon várható:

az előrejelzések szerint másfél millióval lehetünk kevesebben a mostanihoz képest. Ez 15 százalékot jelent, a lengyeleknél az 5 és fél milliós csökkenés 14-et. A szlovák és a cseh lakosság 10 illetve 5 és fél százalékkal csökkenhet.

Pedig a világ nagy részében folytatódik a népességrobbanás, ezekben az országokban viszont az alacsony születésszám, a magas kivándorlási hajlandóság és a bevándorlás elutasítása miatt ellenkező folyamat játszódik le.

Egyre több elemző mondja azt, hogy

már a népességcsökkenés számít a legnagyobb kihívásnak

ezekben az országokban.

Részben ennek is köszönhetőek a munkaerőhiányról tanúskodó adatok. A nyolcvanas évek elején 10,7 millióan éltek Magyarországon, ahhoz képest tehát 800 ezerrel csökkent mostanra a lakosságszám. Legalább félmillió magyar kivándorolt, és a Publicus Intézet nemrég készített felmérése szerint még több mint egymillióan tervezik ezt.

Ez már eleve komoly munkaerő-csökkenés, nem beszélve arról, hogy a következő években rengetegen mennek majd nyugdíjba – a Ratkó-korszakban születettek ugyanis mostanában érik el a korhatárt.

Ez pedig még jobban megterheli majd az ellátórendszert.

A kormány az aggodalmakat azzal próbálja lesöpörni, hogy népesedési programot indított, vagy ahogy Orbán Viktor fogalmazott: átfogó megállapodást szeretne kötni a magyar nőkkel. A születésszám Magyarországon a hetvenes évek eleje óta csökken, ezen szeretne a kormány változtatni.

Erről szól többek között a családi adókedvezmény, a diákhitel egy részének elengedése a nőknek, ha szülnek, a gyed extra, a bölcsődei férőhelyek számának növelése. Ugyanakkor a magyar nők szülés után továbbra is nehezen térnek vissza a munkába, és diszkriminációval is találkoznak.

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy ha valami csoda folytán sokszorosára ugrik a születendő gyerekek száma, ők

a munkaerőpiacon legkorábban 18-20 év múlva jelennek meg.

Így elemzők szerint rövid távon kétféleképp lehetne orvosolni a sok területen egyre súlyosabb munkaerőhiányt: bevándorlással vagy az automatizáció felgyorsításával.

Az elsőt a kormány elutasítja, ráadásul az elmúlt évek gyűlöletkampánya után az is egyértelmű, hogy a lakosság jelentős része sem fogadna szívesen bevándorlókat, legfeljebb a szomszédos országokból. Így marad az automatizáció, vagyis a robotok egyre nagyobb mértékben való alkalmazása – amihez viszont komoly befektetések kellenének.

Valamit viszont tenni kellene, az ENSZ tavalyi előrejelzése ugyanis még drámaibb Magyarország számára. Aszerint ugyanis hiába élnek majd 2100-ban már több mint 11 milliárdnyian a Földön (most 7,4 milliárdnyian), Magyarországon alig több mint hatmillió ember marad majd.

Marad-e létjogosultságuk a nyugdíjas szövetkezeteknek?

Hamarosan megállapodás születik a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, valamint a Közérdekű Nyugdíjas Szövetkezetek Országos Szövetsége (KÖZÉSZ) között, majd közös országos road-showra indulnak propagálva a nyugdíjas szövetkezeteket. Minden reklámra szükségük is lehet, mivel jövő év január elsejétől a szövetkezeti formában foglalkoztatás eddigi minden előnye elvész, miután a cégek közvetlenül is ugyanolyan kedvezményekkel foglalkozhatnak majd nyugdíjas korúakat, mint ma még csak a szövetkezetek. Eddig 2,2 milliárd forint árbevételt értek el.

A KÖZÉSZ operatív elnökhelyettese nem ért egyet azzal az általános véleménnyel, hogy a jövő évi adótörvény-változások miatt befellegzik a nyugdíjas szövetkezeteknek, miután a cégek által közvetlenül alkalmazott nyugdíjasok után is csak 15%-os személyi jövedelemadót kell majd fizetni. A Független Hírügynökségnek nyilatkozva Dolgos Attila ezt a többi között azzal indokolta, hogy a nyugdíjas szövetkezetek egy speciális szolgáltatást kínálnak tagjaiknak, olyan munkalehetőségeket és rugalmasságot – napi vagy éppen heti pár órás foglalkoztatás, egy munkakör megosztott ellátása, rugalmasan kezelt időbeosztást, stb. –, amelyeket egy cég egy alkalmazottjának nem tud vagy nem akar nyújtani. „Aki napi teljes munkaidőben és teljes állásban akar dolgozni, annak megéri közvetlenül leszerződni a munkaadóval, ám aki speciális feltételek mentén képzeli a munkát, annak továbbra is érdemes a szövetkezeteken keresztül munkát vállalni” – szögezi le dolgos Attila.

Emellett  más előnyt is lát. A KÖZÉSZ részvételével tartott korábbi Szakmai Napok programsorozatán összegyűjtött tapasztalataikról, s ezekből az derült ki, hogy a nyugdíjasok számára a szövetkezeteken keresztül történő munkavállalás rugalmas időkeretben történő esélyt kínál a megfelelő munkára, tisztességes előmenetel mellett, továbbá közösséget, ahová tartozhatnak, ahol kulturális és sporttevékenységet is szervezhetnek.  A másik oldalon,

a piaci szereplők pedig azt hangsúlyozták, hogy megbízható, felkészült, korrekt, s nem utolsó sorban élet- és munkatapasztalattal rendelkező embereket várnak a munkaerőhiány kiküszöbölésére, de legalábbis enyhítésére

úgy, hogy az ő foglalkoztatásuk a vállalkozói szektor számára legalábbis kedvezményes legyen.

A közérdekű nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagja után – írtuk meg korábban– sem egészségügyi hozzájárulást, sem szakképzési hozzájárulást nem kell fizetni és mentes a szociális hozzájárulási adó fizetése alól is. Mentesül továbbá a személyi jövedelemadó fizetés alól a nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagja által a személyes közreműködés ellenértékeként juttatott élelmiszer. Együttesen a minimálbér mértékéig adómentes a szövetkezet tevékenységének eredményeként előállított javak vagy fogyasztásra készétel vásárlására felhasználható utalvány formájában megszerzett bevétel, ha havonta nem haladja meg a minimálbér 25 százalékát. Adómentes továbbá a nyugdíjas szövetkezet öregségi nyugdíjban részesülő tagjának vagy családtagjának élelmiszer, fogyasztásra készétel vásárlására felhasználható utalvány formájában legfeljebb havonta a minimálbér összegét meg nem haladó értékben támogatásként vagy segélyként juttatott bevétel is.
Igaz, a szövetkezeti közvetítéssel alkalmazott munkaerő után a munkáltatónak közvetítési díjat kell fizetnie a szövetkezet számára, munkaerő-közvetítés gyanánt.

A GKI egy közelmúltban készített felmérése ugyanakkor azt mutatja, hogy nincs nagy hajlandóság a magyar nyugdíjasokban a  munkavállalásra.  Mint mi is beszámoltunk róla, a mintegy 2,5 millióra tehető magyarországi nyugdíjasok 80%-a egyáltalán nem vállalna el semmilyen kiegészítő jövedelemszerző tevékenységet. 11%-uk részmunkaidős állásban helyezkedne el szívesen, 5%-uk kötetlen munkaidőben, 2%-uk távmunkában, s mindössze 2%-uk tudná elképzelni magát teljes munkaidőben. Más oldalról viszont mintegy félmillió nyugdíjas valamilyen formában törekszik a munkavállalásra, ebből negyedmillió részmunkaidőben, 50 ezer teljes munkaidőben.

Akárhogy is, Dolgos Attila határozott véleménye, hogy a munkaerőpiacon ma minden közvetítői és alkalmazási formának van létjogosultsága, a szövetkezeti csak egy formája a munkaerőhiány kezelésének.

„Nem váltja meg a világot, de segít annak, aki dolgozni akar, illetve munkaerőt keres”

– szögezi le, rámutatva: majd 2019 első negyedéve után lehet látni, hogy milyen hatással lesz a nyugdíjas szövetkezetekre a fenti adóváltoztatás. Mindenesetre szeretnének minél több információt teríteni, minél szélesebb körben a nyugdíjas szövetkezetek által kínált lehetőségekről, s erre alkalmat kínál majd a tervek szerint ősszel megszülető megállapodás a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával közös országos roadshow indításáról. Ennek állomásain – a tervek szerint – nem csak a jogszabályi környezetről és a lehetőségről magáról, hanem gyakorlati tapasztalatokról és lehetőségekről is szó lesz.

A nyugdíjas szövetkezetek tavaly nyáron kezdhettek megalakulni, s az idén július végéig 140 kezdte meg működését. Ezeknek összesen 45 ezer regisztrált tagjuk van – tudtuk meg  a legfrissebb statisztikákat Dolgos Attilától, aki elmondta, hogy ők azok, akik munkát szeretnének vállalni.

Közülük 9000-9500 nyugdíjas aktívan dolgozik, nagy részük folyamatosan. A megtermelt árbevételük 2,2 milliárd forint, ebből 1,85-1,9 milliárdot a tagok kaptak meg az 1,9 millió munkaórájuk után.

Ugyanakkor tovább lehetne terjeszkedni, ha sikerülne megoldani az áfa-problematikáját – mondta Dolgos Attila, aki azonban nem látja az alagút végét.

Az áfa miatt nem tudnak ugyanis két olyan szektorban – az egészségügyben és az oktatásban – munkaerőt közvetíteni, ahol pedig nagy szükség lenne.

Ennek az oka az, hogy ezeket a szolgáltatásokat áfa terheli, ami többletköltséget jelent a foglalkoztatónak, amely tipikusan az állam.

„A fenti adatok is mutatják, hogy nem igazak a hírek a nagy nyugdíjas szövetkezeti lenyúlásokról”

– szögezte le az alelnök, hozzátéve: azt azért nem szabad elfelejteni, hogy a közérdekű szövetkezeteknek meg kell termelniük a saját működésükhöz szükséges bevételt, illetve szem előtt kell tartaniuk a partnercégek kiszolgálását is.

„Pályázatokról nincs információm” – reagált azokra az állításokra, köztük Hadházy Ákoséra, melyek szerint „jelentős uniós támogatásokat vettek fel a sokszor kimutathatóan kamu szövetkezetek”.

Arról már az Az én pénzem írt még márciusban, hogy az április választások utánra ígért a kormány egy olyan törvénymódosítást, amelynek alapján a nyugdíjas szövetkezeteknek az elért profit 85 százalékát a tagok között kell majd felosztaniuk miután volt olyan, amely tulajdonképpen közvetítői díjként 30 százalékot tesz zsebre a munkáltatóktól. A törvénymódosítás sorsát firtató kérdésünkre Dolgos közölte „A vagyonjogi jogszabályi módosításról annyit tudunk, hogy a Parlament Gazdasági Bizottsága pozitívan foglalt állást”.

Több más, a sajtóban megjelent aggályra, illetve megoldásuk státuszára is rákérdeztünk. Közte arra, hogy a nyugdíjas tag beletartozik-e vajon a szövetkezet taglétszámába, merthogy korábban Turi Dénes, a Közész elnöke arról beszélt, hogy előnyös, hogy a közérdekű nyugdíjas-szövetkezetben tag munkavállaló nem tartozik bele a cég létszámába, így az nem lép át küszöböt, nem minősül át például nagyvállalkozássá.

„Ha a vállalkozások a szövetkezeteken keresztül foglalkoztatják a nyugdíjasokat az nem számít bele a statisztikai létszámukba, mindössze csak egy költségszámlát kapnak a  szolgáltatásról” – pontosított Dolgos Attila.

Jönnek a kismamaszövetkezetek?

Kérdésünkre dolgos Attila elmondta, hogy Novák Katalin konzultált a kisgyermekükkel otthon lévők szövetkezetalapításának témájában a KÖZÉSZ akkori elnökével, Turi Dénessel. Az alelnök fontosnak tartott megjegyezni, hogy a KÖZÉSZ-szel általános stratégiai megállapodást is aláírtak, s

„az Államtitkárság részéről nyitottság a jellemző a témában”.

Mint a Független Hírügynökség is beszámolt róla, Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztérium család és ifjúságügyért felelős államtitkára  közelmúltban egy televíziós interjúban bejelentette, hogy a jövő év elejétől a nyugdíjas- és diákszövetkezetek mintájára kismama-szövetkezetek alakulhatnak, amelyekbe férfiak is beléphetnek majd. A speciális foglalkoztatási forma előnyeit kihasználva akár heti 1-1 napra, vagy többször fél napra is lehetne munkát vállalni – közölte, hozzátéve: a szükséges adó- és egyéb jogszabályokat akár már ősszel megalkothatja a parlament. A KÖZÉSZ alelnöke szerint persze sok függ attól, hogy milyen körülmények között kezdhetik majd el ezek a működésüket, bár feltételezi, hogy a diák- és a nyugdíjasszövetkezetekhez hasonló feltételekkel.

„Mindenképpen hasznos, ha a szövetkezetek összegyűjtik a környékükön meglévő atipikus munkalehetőségeket – kezdve a távmunkától a napi pár órás munkáig –, így ugyanis az érintetteknek nem kellene egyenként felkutatniuk ezeket. Felvetésünkre, hogy ezt egy fejvadász cég is el tudná intézni, annak pedig csak egyszer kell fizetni, szemben a szövetkezetekkel, amelyek – a formából adódóan – folyamatosan lecsippentenek a pénzből, Dolgos tiltakozott, mondván: a nyugdíjas szövetkezetek nem csak munkát szerveznek és közvetítenek a rajtuk keresztül dolgozóknak.

„Ezek egyben szociális terek is, egyfajta nyugdíjasklubként is funkcionálnak amellett, hogy  az idén még legalábbis – kedvezőbb adózási feltételekkel biztosítják a munkát”.

Emellett – tette hozzá – olyan előnyöket is kínálnak, mint például az, hogy nem kell számolni a szabadság, betegszabadság költségeivel, kiesésével.

„A vállalkozások munkaerőhiányát ismerve a szövetkezeti foglalkoztatás inkább egy újabb lehetőség, elem a cégek és a nem főállású munkát keresők számára egyaránt”.

Orbán retorziókkal fog válaszolni

Hargitai Miklós, a Magyar Újságírók Szövetségének elnöke, a Népszava szerkesztője a Független Hírügynökségnek nyilatkozva arról beszélt, hogy a szervezetnek új stratégiát kell kidolgoznia, mert nem kétharmados győzelemre készültek. Szerinte a Sargentini-jelentés a kelleténél kisebb figyelmet fordít a a magyarországi média helyzetre, pedig  talán ez a terület szenvedte el a legtöbb jogsérelmet, ráadásul a a folyamat nem áll meg; ha létrehozzák az újságírók kamarát, tovább romlik a helyzet.

  • Tájékoztatták a médiahelyzetről Sargentinit
  • Hír- és véleménymonopólium van
  • A tájékozódási lehetőség korlátozott
  • Politikailag légüres térbe kerül a MÚOSZ
  • Vagy együttműködés van, vagy önfeladás

A strasbourgi szavazás szerinted milyen hatást vált ki Orbánból, és ennek lesz-e a következménye a médiára nézve?

Azzal kezdeném, hogy miután a tartózkodókkal együtt nincs meg a kétharmad, ezért tartok tőle, hogy az egész európai parlamenti döntés a végén jogászkodásba fog fulladni.

Ugye ennek máris vannak jelei…

Szájer József szinte azonnal bejelentette, hogy milyen jogi utakat fog keresni a Fidesz, tehát biztosak lehetünk benne, hogy a kormánypárt ebbe az irányba tereli az ügyet. Egyébként most 2018 szeptembere van, de még csak 2010-et írtunk, amikor a kormány nekirontott az alkotmánybíróságnak, meg a sajtónak, az én kérdésem tehát az az európai képviselőkhöz: mi tartott ennyi ideig? Voltak valóban olyan politikusok, akik nem látták, hogy mi történik a magyar jogállammal, meg az európai alapjogokkal? Szóval mi tartott ezen nyolc évig? Ráadásul ez is egyelőre egy szimbolikus lépés, semmi nem következik belőle. Egyébként, amikor készült ez a jelentés, akkor a jelentéstevő asszony járt Magyarországon többször is, ennek során mi is informáltuk őt a MÚOSZ részéről, mondhatom, hogy igen alapos tájékoztatást kapott arról, hogy mi zajlik a magyar sajtóban, tényszerűen, konkrét példákkal. Ennek sajnos az indokoltnál kevesebb lenyomatát láttam a végső jelentésben, és nem is érzem úgy, hogy akik meghatározó szerepet játszanak Európában, azok éreznék, hogy milyen súlyú torzulások vannak a magyar médiában, és ezek mennyire torzítják magát a demokráciát. Manfred Weber, a Néppárt frakcióvezetője is azt mondta, hogy ha a Fidesz engedne a CEU, valamit a civilek ügyében, akkor lehetne valamilyen kompromisszumot kötni. Márpedig én azt gondolom, hogy amíg ez van a sajtóban, addig szó nem lehet semmiféle kompromisszumról. Jól funkcionáló demokráciát szabadon működő sajtó nélkül még senki nem tudott csinálni.

Mi az, amit elmondtatok Sargentininek, és mi az, ami ebből megfogalmazódott, és mi az, ami hiányzik a jelentésből?

Konkrét példákon mutattuk be, hogy miként sajátítja ki egy csoport a hír- és véleménymonopóliumot a magyar sajtóban. Mi azt mondtuk, hogy a szóhasználatban, címadásban, képszerkesztésben, témaválasztásban egy helyről szerkesztettnek kell tekinteni a közmédiát a Mészáros, a Habony, a Vajna birodalmakkal, mert ezek ugyanazt a célt szolgálják, a Fidesz aktuális érdekeinek akarnak megfelelni, akkoriban talán még csak kétharmados, ma már nyolcvanszázalékos közönség-eléréssel. Ugye

ezt az egész konglomerátumot nagyon sajátos eszközökkel hozták létre, alapvetően állami eszközökkel. Vagyis, amit vásároltak, azt többnyire állami hitelből tették, amelyet aztán állami hirdetésekből törlesztenek, méghozzá úgy, hogy a Versenyhivatal és Médiahatóság asszisztál hozzá.

Egyértelműen megállapítható, hogy állami eszközökkel folyt és folyik egy nagy Fidesz-közeli médiaholding felépítése, ami nem csak az uniós szabályokkal, de a magyar törvényekkel is ellentétes, hiszen a törvény a sokszínű tájékoztatás kötelezettségét írja elő, valamint a médiahatóságnak a hír- és véleménymonopólium kialakulása ellen kellene küzdenie, vagyis pont az ellenkezője lenne a feladat, mint, ami történik. És, mint említettem, az uniós szabályokat is semmibe veszik, hiszen a médiának ebbe a Fidesz uralta részébe költségvetési pénzek folynak, amit nehéz másnak tekinteni, mint tiltott állami támogatásnak. Azt Európai Uniónak régen lett volna már lehetősége és joga beavatkozni a magyarországi folyamatokba, de semmit nem tett ezen a területen. Erről beszéltünk a képviselő asszonynak, szerkesztőségekre lebontva. Beszéltünk arról, hogy miként állt át szóhasználatát tekintve ez a médiacsoport a bevándorlóról az illegális bevándorlóra, aztán a migráns szó említésére. A képszerkesztésről szólva bemutattuk, miként tüntették el azokat a felvételeket, amelyeken gyerekek és asszonyok, vagy családok voltak láthatóak, és cserélték olyanra, ahol leharcolt külsejű szakállas embereket mutatnak be, migránsként. A jelentés sajnos, ebből a szempontból megmaradt a felszínnél, lényeges dolgok teljesen kimaradtak belőle. Pedig, hogy

itt közpénzekből, tiltott állami támogatás folyik, az egy pillanatig sem vitatható.

Mondhatom a tankönyvi esettel állunk szemben. Már régen fel kellett volna ellene lépni, mégpedig az uniós versenyjogi igazgatóságnak.

Ez azt jelenti, hogy az unióban a média magyarországi helyzetét nem tekintik annyira súlyosnak?

Én így értékelem. Annál súlyosabban kevés helyen torzult a magyar demokrácia, talán még az alkotmánybíróság esetében, mint a média területén. Ami most itt zajlik, az a legsúlyosabb mértékben sérti az európai jogot.

Mintha az új amerikai nagykövet sem tekintené olyan fontosnak, mint az elődei…

Ez lehetséges, de jogi értelemben Amerikának ehhez kevés köze van, mert mi nem az Egyesült Államoknak, hanem az Európai Uniónak vagyunk a tagjai. Az EU-nak ebbe, miután uniós joghatóság alatt működnünk, lenne beleszólási joga, míg Amerikának kevéssé. Az amerikaiak véleményszabadságába belefér, hogy ne minősítse, vagy ne törődjön a magyar média helyzetével, de egy európai politikusnak semmiképp.

A mostani strasbourgi szavazás szerinted miként fogja érinteni a médiatörvényt, az Orbán által beígért szeptemberi változásokat is figyelembe véve? Érzed-e, hogy a miniszterelnök milyen irányba akarja tolni a sajtót?

Azt nem gondolom, hogy a helyzete nehezülésére úgy reagálna, hogy egy kicsit nagyobb szabadságot engedne. Ilyen irányú tapasztalatunk nincs Orbán Viktorral kapcsolatban, sőt inkább az ellenkezőjét figyelhettük meg nála. Ha ő veszélyben érzi a népszerűségét, vagy a hatalmát, akkor inkább retorziókkal válaszol. Vagyis, ha úgy érzi, hogy a sajtó szabad részének még van mozgástere a tematizálásában, a közvélemény befolyásolásában, akkor azon lesz, hogy tovább szűkítse ezt a mozgásteret, és ennek lehet az eszköze az a bizonyos, mostanában többször is emlegetett sajtókamara.

Vannak erről információid?

Újat, azon kívül, ami a médiában megjelent, nem tudok mondani. Van viszont egy személyes élményem róla, ami alapján biztos vagyok benne, hogy ez egy létező kormányzati terv, amit előbb utóbb meg is fog valósítani. Amikor engem 2017 februárjában a MÚOSZ-ban megválasztottak elnöknek, akkor az első telefonhívás, amit kaptam, az állami tévétől érkezett, és azt kérdezték tőlem, hogy miként fogunk mi viszonyulni a sajtókamara tervéhez. Pedig akkor még nem is hallottam róla, néhány telefon után derült ki számomra, hogy van egy olyan elképzelés, hogy az összes újságírót, meg újságíró szervezetet egy közös ernyőszervezet alá vonnák.

Dávid Ferenc, a VOSZ még funkcióban lévő főtitkára úgy fogalmazott, hogy a kamarák a kormány meghosszabbított karját jelentik, és így kell majd tekinteni a sajtókamarára is. Hogyan lehet még jobban beszorítani a magyar médiát, fenntartva azt a látszatot, hogy itt szabad a sajtó? Mert ugye a Fideszes erre szokott hivatkozni: azt írunk és mondunk, amit akarunk…

A sajtószabadság nem a közlés szabadsága, még a magyar jog szerint sem, hanem a közönség tájékozódási szabadsága, ami régóta erősen korlátozva van Magyarországon. Természetesen van további korlátozási lehetőség is, mégpedig úgy , hogy a kamara egyfajta etikai normákat is számon fog kérni az újságírókon. Talán neked is van elképzelésed arról, hogy milyen helyzet az, amikor kormányzati felhatalmazású emberek kérnek számon etikai normákat. Az úgy fog történni, hogy ha valaki valami nem tetszőt fog írni a kormányról, az etikai bizottság elé citálják, és megbüntetik pusztán azért, mert mondjuk nem kérdezett meg még több fideszes forrást az ügyről. A szankció pedig az lenne, hogy bevonják az engedélyét, nem juthat be a parlamentbe, sajtótájékoztatókra, satöbbi… Egyszerűen ellehetetlenítik a munkáját. Szerintem ehhez nem is kell túl erős fantázia, mert erről már burkolt információkat hallhattunk is.

Elmehet odáig is, hogy egyes médiumokat egészében szankcionál?

Már most is történik ilyen; egyes médiumok képviselőit kitiltják a parlamentből.

A kamarával kapcsolatban téged nem keresett meg hivatalosan senki?

Úgy vezetni az újságíró szövetséget, hogy miközben a kormány fontos tárgyaló partnerének kellene lennie, de a hivatalosságok viszont szinte légneműnek tekintik az újságírók eme tömörülését, miként lehetséges?

Önkritikusan ki kell jelentenem: teljesen másként képzeltem el 2018-at, és benne a saját szerepünket. Kifejezetten azzal az elgondolással pályáztunk a MÚOSZ vezetésére, hogy itt a 2018-as választások egyértelmű helyzetet teremtenek majd, mégpedig abban a tekintetben, hogy senkinek nem lesz kétharmada, így nem tudja majd senki egymagában tovább faragni a médiatörvényt. Sőt, a kétharmad híján egyfajta alkukényszer alakul ki a politika és az újságíró társadalom között, éppen a torzulások feloldására. Ennek a folyamatnak a részeként pedig mi is ott fogunk ülni a tárgyalóasztalnál, hiszen mégis csak a miénk a legnagyobb újságíró szervezet. Látjuk, nem ez történt, semmiféle alkukényszer nincs, a médiaszabályozáshoz egyedül is hozzá tud nyúlni a kormány, és szerintem hozzá is fog. Már önmagában a kamara létrehozásához is meg kell változtatni a médiatörvényt. Szóval ilyenformán politikai értelemben légüres térbe került a MÚOSZ, amely helyzetre egy teljesen új stratégiát kell kidolgoznunk, hiszen az alapfeltevésünket az élet nem igazolta vissza.

Megvan a fejedben ez az új stratégia?

Meg, de ez lényegesen kisebb hatósugarú elképzelés, mint ami akkor lett volna, ha a részvételünkkel változik a szabályozás. Amúgy

nem a szabályozással van a legnagyobb baj, az nem tragikusan rossz, hanem az baj, hogy a többség, a nyolcvan százalék, pont az a rész, amely a kormányhoz köthető, nem tartja be ezeket a szabályokat.

Gyönyörű előírások vannak a törvényben, csak a megsértőit nem fenyegeti semmi, és ez a helyzet várhatóan így is fog maradni. Vicces lesz, amikor azok fogják kifogásolni az etikai normák megsértését, akik nem tartják be, elég, ha csak arra gondolunk, hogy kineveznek egy elítélt hírhamisítót hírigazgatónak a köztévébe.

Ma, ebben a helyzetben, mint látsz a MÚOSZ szerepének?

A negatív folyamatok fékezését lehetségesnek tartom. Biztos vagyok benne, ha nem lenne a MÚOSZ, és nem az lenne az elnökség összetétele, ami, akkor már megcsinálták volna ezt a kamarát. Amit ezen felül tudunk tenni, és teszünk, az az, ha újságírót, vagy szerkesztőséget valamilyen sérelem ér, jellemzően a kormány részéről, akkor ez ellen szót emelünk, a nyilvánosságot tájékoztatjuk, adott esetben jogi, vagy nemzetközi fórumokhoz fordulunk, vagy fizikai értelemben munkalehetőséget biztosítunk a székházunkban az átmenetileg munkahely nélkül maradt kollégáknak. A bajt tehát csökkenteni tudjuk, de igaz: ezek a segítségnyújtások nem adják meg hosszú távon a MÚOSZ létjogosultságát. Ezért mondtam, hogy kell egy másik stratégia, ami számot vet azzal, hogy tartósan ez lesz a helyzet, és ebből kiindulva próbálja megteremteni a működési lehetőséget azok számára, akik változatlanul fontosnak tartják a független, tárgyilagos tájékoztatást.

Tehát nem azt gondolod, hogy a kialakult helyzetben a MÚOSZ-nak nincs létjogosultsága?

Arról engem már a Népszabadság-ügy meggyőzött, hogy az egyes újságíró szinte semmit nem tud elérni ezzel a szisztémával szemben, viszont egy jól megszervezett újságíró csoport sokkal többet ki tud harcolni, mint ami első látszatra lehetségesnek tűnne. Akkor, a Népszabadság esetében, velünk szembe jött a hatalom úthengere, és azért még sem véres fejjel kullogtunk el, hanem azt, amit a jog biztosít, vagy talán egy picivel többet is ki tudtunk küzdeni magunknak.

Jól szervezett csoportról beszélsz, én azonban azt látom, hogy a nem kormányoldali médiában nincsenek jól szervezett csoportok. Mérhetetlenül megosztott az újságíró társadalom. Nem így látod?

De abszolút így látom, sajnos ez a szakmánkra már régóta igaz, nem pusztán az elmúlt nyolc évre. Ám előbb-utóbb olyan szoros lesz a nyakunk körül a hurok, hogy kikényszeríti vagy az együttműködést, vagy a teljes önfeladást. Amíg én a pályán vagyok, mindig az együttműködésre fogok szavazni.

Hányan mennek tüntetni? Szavazzon!

0

Közös tüntetést tart vasárnap Budapesten az MSZP, a Párbeszéd és a DK, a Sargentini-jelentés miatt. Ön szerint hányan vesznek majd részt rajta?

This poll is no longer accepting votes

Hányan lesznek a vasárnapi tüntetésen?
×

Bréking nyúz, szeptember 13. – Tudósítás a másik valóságból

0

Természetesen továbbra is a Sargentini-jelentés miatti frusztrált düh jellemző a kormánypropaganda termékeire. Az alternatív valóságban Európa valójában Orbánt élteti, és a jelentést csak „frusztrált, zavaros identitású” képviselők, na meg persze a hazaárulók szavazták meg.

A Tények internetes kommentekre épülő anyagát az észak-koreai tévé is megirigyelhetné

„Európa-szerte Orbán Viktort éltetik a közösségi oldalakon. Bár az Európai Parlament szerdán megszavazta a Magyarországot elítélő Sargentini-jelentést, a sikert mégis a magyar miniszterelnök érte el. Külföldi és magyar hozzászólók éltették Orbán Viktort és köszönték meg, hogy töretlenül kiáll az európai emberekért.”

Az Echo TV munkatársa rövid kérdést tett fel Szanyi Tibornak

„Nem érzi magát legalább egy kicsit hazaárulónak?”

A Magyar Idők a „csaláson” lovagol és kommunistázik egyet

„Két világban élünk.

Az egyik világ a jólétben elhülyült, a demokráciából szánalmas bohózatot csináló, unalmában egyre idiótább problémákat gyártó, majd azokat „megoldó” modernek világa. (Ezek nevezik magukat büszkén XXI. századiaknak. És tényleg azok.) Ez a gender, a három férfi meg egy kutya is család, a vallási identitás és a nemzeti identitás elvétele után a nemi identitás elvételén fáradozó „haladók”, „progresszívek” világa. (…)

A joguralomból Nyugaton a joggal való visszaélés lett. Igen, Kohlhaas Mihályból Sargentini lett, a demokráciából pedig az EU parlamentje, ahol Sargentinik ítélkeznek, hogy igazolva lássák önmaguk beteg és torz világát, igazolva lássák önmaguk égbekiáltó becstelenségét és a valósággal immár köszönő viszonyban sem lévő hamis tudatukat. És még ezt is csalással verik keresztül, hogy biztosan meglegyen a kétharmad. (…)

Igen, Sargentini „jelentése” pontosan olyan, mint a kommunisták „fehér könyve” volt, amelyben összefoglalták az „1956-os ellenforradalom bűneit”. És nincs is semmi különbség ezek és az akkori gazemberek között. És igen, azok is meg ezek is meg vannak róla győződve, hogy az ő feladatuk megalkotni a helyes és megfelelő társadalmat, az új embertípust, aki majd megteremti a szép új világot.”

A 888 a jelentés mellett szavazókra köpköd

„Csomó frusztrált, zavaros identitású EP-képviselő szavazta meg Sargentini irományát

Brüsszelben és Strasbourgban székelő bürokraták az 1000 éves múltra visszatekintő Magyarországot akarják kioktatni, demokráciából, jogállamból és hazaszeretetből.

Mielőtt még hanyatt vágnánk magukat ezektől a képviselőktől, előbb nézzük meg őket. A szinte csak nőkből (ajjaj, de még milyenből!) álló rögtönítélő bizottság egyes tagjai hiányolták a migránssimogatást és a melegfelvonulást is.

Ha a szem, az arc a lélek tükre, akkor inkább ne nézzünk bele ezeknek a lelkébe.”

A Figyelő a Néppártra dühös

„A földbe kell döngölni őket a választáson, hogy megmutassuk nekik: a nép szava Isten szava. Ennyi.

De itt van a bökkenő. Mert kik győzzék le őket? Azok a néppártiak, akiknél elvtelenebb gazemberek nincsenek ezen a golyóbison? Mondjuk ki: egész egyszerűen tele van ez a pártcsalád olyan politikusokkal, akik semmiben nem hisznek. Számukra a konzervativizmus a nihilt jelenti, hogy arra hajlik el a gyenge gerincük, amerre a szél fúj. A ballibeknek legalább vannak saját szavaik, amivel dobálóznak: homófóbia, rasszizmus, liberális demokrácia, kirekesztő, gyűlöletkeltő, toleráns, idegengyűlölő, multikulturalizmus stb. Ők elvégzik a házi feladatukat, még ha ez az aljas hazugságok terjesztését és a velük nem egyetértők megbélyegzését is jelenti.

És a néppárti elfekvőben láblógató politikusok mit csinálnak? Lesik, hogy mit mondanak a ballibek és próbálják őket nem felbosszantani. Nagy részük meg is szavazta ezt a papírra hányt sok blődséget, ami minden értelmes ember számára komolyan vehetetlen. Nehogymár rájuk is azt mondja a komcsi/zöld/liberális pribék kórus, hogy szélsőséges populisták! Csak az kéne még!”

Az Origo Macron-Sargentini tengelyt vizionál

„Miután a bukott szocialista miniszterből lett bevándorláspárti francia elnök cukormázasan megdicsérte a holland jelentéstevőt, Sargentini válaszolt: szeretné, ha Macron elintézné, hogy az Európai Tanács minél előbb tárgyalja a jelentését. A brüsszeli elit a virtuális térben folytatja egymás nyilvános körbepuszilását Magyarország megbüntetésének apropóján.

Tegnap fellélegzett, majd hatalmasat bulizott a brüsszeli politikai elit, hiszen egy másfél éves eljárás végén sikerült elfogadtatniuk a Magyarországot rágalmazó Sargentini-jelentést. A dokumentum elkészítésével megbízott holland politikus, miután megtudta, hogy sikerre vitte a projektjét,

  • örömében először kimeresztette a szemét,
  • majd kimeresztett szemekkel, felállva ünnepeltette magát,
  • majd kimeresztett szemekkel, felállva ünnepeltetve majdnem sírva fakadt;
  • hogy aztán az egyik igazán kedves hölgy képviselőtársától puszit kapjon a homlokára,
  • közben egy másik képviselőtársa tablettel videózta a jelenetet,
  • már csak egy szelfi hiányzott, akartuk írni, amikor észrevettük: szelfiző képviselő is volt!

Ebből azért le lehetett szűrni, hogy nem mindennapi volt a boldogság. Kicsit olyan érzése volt az embernek, mintha egy általános iskolás bulit nézne.”

Sajátos lapszemle a Pesti Srácokban

„A The Guardian az elsők között ragadta meg az alkalmat, hogy megénekelje hazánk elmarasztalását, amit a lap hatalmas, az elnyomó illiberalizmus felett aratott győzelemként értékel. (…)

Az objektív újságírás egyik megfeneklett zászlóshajója a Bloomberg is pezsgőt bontott a Sargentini-jelentés megszavazása után. A lap címlapján cikkezett a történelmi eseményről, melynek címében “soha nem látott bukást” emleget, a cikk szövegében pedig költői túlzásokkal tarkítva emlegeti a “virágzó nacionalizmust”, és azonnal a magyar tőzsde gyengüléséről, lehetséges szankciókról számol be. (…)

A Reuters szintén nem köntörfalazott, amikor a saját általa képzeld igazságot kellett megírni a Sargentini-jelentés kapcsán. A lap kifejtette, mivel az igenek nyertek a szavazáson ezért Orbán Viktor nem mást tett, mint elszigetelődött az erős szövetségeseitől.”

(Az elütések, helyesírási hibák is az eredeti szövegekből valók.)

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!