Kezdőlap Itthon Oldal 149

Itthon

Bréking nyúz, 2018. november 10. – Tudósítás a másik valóságból

0

Soros György már a holland köztelevíziót is cenzúrázza. Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő fontos kérdést tett fel: honnan van egy migránsnak 6 ezer eurója? Hisztizik az ellenzéki média, mert a Budapesti Operettszínház új, nemzeti érzelmű vezetése egy musicallel készül a trianoni gyalázat századik évfordulójára.

Cenzúra a holland közmédiában

Már régóta sejteni lehet, hogy a nyugat-európai liberális médiumok felett komoly befolyással rendelkezik Soros György, ennek egyik kézzelfogható bizonyítékának pedig a napokban szemtanúi is lehettünk. Ugyanis a holland köztelevízió oldalán megjelent egy Sorost bíráló cikk, amelyet rövidesen eltüntettek a szerkesztők.

Az online oldal szerkesztője a döntést azzal indokolta, hogy a cikk számos pontatlanságot tartalmazott, így nem felelt meg az oldal sztenderdjeinek. (888: Nem szabad Soros Györgyöt bírálni a holland közmédiában)

Nógrádi György: honnan van egy migránsnak pénze?

Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő szerint nehezen védhető a boszniai-horvát határ.  Bosznia muzulmán lakossága kezdetben szimpatizált az érkező migránsokkal, de később rájöttek, ők mások, fosztogatnak, gyilkolnak, nőket erőszakolnak meg – jegyezte meg a szakértő, aki azt is elmondta: találkozott olyan migránssal, aki azt mondta, 6 ezer euróért átviszik őket Olaszországba. Nógrádi György felvetette: honnan van egy migránsnak 6 ezer eurója, hogy Olaszországig eljusson? (Origó: Nehezen védhető meg a migránsoktól a boszniai-horvát határ)

Balliberális hiszti a Trianon musical miatt

Duzzogó hangvételű lejáratócikkek jelentek meg az ellenzéki médiában, amiért a Budapesti Operettszínház új, nemzeti érzelmű vezetése egy musicallel készül a trianoni gyalázat századik évfordulójára.

A balliberálisok alig kapnak levegőt: hogyhogy meg mernek emlékezni a legnagyobb magyar tragédiáról?! Hallatlan! Ám ezzel újra csak azt bizonyítják, amit legkésőbb 2004. december 5. óta mindenki tud róluk: hidegen hagyják őket nemzeti sorskérdéseink, fájdalmaink. Sőt, Erdély elcsatolását is szívesen megünneplik, mint Medgyessy, ha azzal belerúghatnak egyet a magyarságba. (PestiSrácok.hu: Őrült hisztizésbe kezdtek a liberálisok, amiért musical készül Trianonról)

Rasszizmus

Áttért vagyok, mint a többség magyar származású muszlim. Talán egy generáció múlva a muszlim családba születettek lesznek többségben. Katolikus hitben nevelkedtem és olvasmányaim, főleg a Korán fordítás vitt erre az útra. Tévedés ne essék, nem azzal a szándékkal fordítottam le a Koránt, hogy muszlim legyek. Az első fordításom időtöltés, kihívás volt. Engem a sorokból összeállt logika és érvrendszer győzött meg. Ebből egy szempont volt az is, hogy Iszlámot felvenni nem jelent hitehagyást, hiszen Jézus, a Biblia és a Koránt megelőző próféták, könyvek, mind az Iszlám részei. Ezt erősítették meg tanulmányaim Egyiptomban is.

Ez egészen addig így volt, míg ki nem mondtam a shihádát (hiteskü) és Iszlám helyett a muszlimok forgatagába kerültem. Akkor döbbentem rá, hogy egy kaotikus, primitív, fröcsögő tömeg vesz körül, akikben dúl-fúl a felsőrendűség érzete. Minden személy professzor, aki mindent jobban tud nálad. De ha megkaparászod, akkor számára a föld lapos. Az Iszlám tanait is ilyen szinten ismeri a többség. Ezért normálisan csak azokkal lehet beszélni, akik nem tartják a vallást.

Természetesen tudósokat is találtam, akik a másik végletet képviselték. Hatalmas olvasottság, memorizálási képesség, logika jellemezte őket. Ezek sorába tartozott pl. Ahmed Deedat Dél Afrikában.

Bizonyos vagyok, hogy mindazokat, akik áttértek, néha előveszi a kétség: ugyan jól döntöttünk? Aztán visszatekintünk és

látjuk, hogy az a tábor, akiket elhagytunk, többnyire ugyanolyanokból állt, mint akikhez kerültünk.

Jellegük más volt, mert ott szeretetbe csomagolták a gyűlöletet, szép ruhába a szennyes belsőt, de valójában ugyanaz a felsőrendűséget sugárzó, csak saját kultúrkörét megtűrő népesség. Természetesen ott is vannak gondolkodók, együtt élni kívánók, más kultúrák felé nyitottak.

Aztán rájöttem, hogy ez nem a népek önhibájából alakult így. Erre lettek kinevelve, ebbe az irányba lettek manipulálva. Az Iszlám ellenségei tartanak előadást az Iszlámról és a kereszténység ellenségei hallatják hangjukat a kereszténységről. A népek pedig beveszik a cumit és így tartják hitelesnek!

Ettől kezdve hagytam a népeket a maguk útján és csak irodalommal foglalkoztam. Nem csak muszlim irodalommal. Filozófiával, jogtudománnyal, természettudományokkal stb.
Amikor ezekkel párhuzamosan tanulmányoztam a Koránt, akkor rájöttem, hogy jól döntöttem. Kétségeim nincsenek. A Korán nem vitatkozik a többi könyvvel. Megerősíti azokat.

Ugyanakkor arra is rádöbbentem, ha ugyanennyit tanulmányoztam volna a buddhizmust, akkor ma buddhista láma lennék és a megnyugvás ugyanilyen szintjére értem volna el.

Mert teljesen mindegy melyik rendszert követed, ha annak mélységét megérted, ugyanoda jutsz.

Ha pedig a felszínen maradsz, nem különbözöl a seregtől, akik egymás szemét vájják kivagyiság, személyeskedés, de mindenképpen valamilyen feltűnési viszketegségtől, identitástól vezérelve.

És itt pár szót az identitás kóros túlnövéséről, a rasszizmusról.

Hogy a magyar nép rasszista? Naná, hogy az! Próbáld ki! Vegyél fel más hitet, vegyél feleségül egy cigánylányt, képviselj más véleményt, kritizáld Trianont és megtudod! Megtudod a viccelődések alapján, amivel a sok prosztó nem érzi, ha mást vérig sért, de ha visszaviccelsz, akkor öri-hari! Ha ezt átéled, akkor tátva marad a szád, hogy hol is élsz és milyen szűkre szabták azt az abroncsot, ami körbeveszi az agyat. Én sem tudtam, hogy ilyen voltam. Csak akkor láttam, amikor más lettem, mint a mainstream.

De ugyanilyen rasszista a német, az osztrák, a francia, ne aggódj! Minden nemzet rasszista, csak az előadásmódja más. Az amerikai, az izraeli, mind rasszista! És hiába vallási tilalom, a muszlim is az!

Próbálj benősülni, próbálj pozícióba kerülni egy muszlim közegben. Ha nem vagy annak az adott törzsnek, nemzetségnek, családnak a tagja, akkor leshetsz! Ha megkérdezik muszlim vagy-e, mondod igen, egyből továbbmennek: na és milyen? Síita, vagy szunnita? Ha válaszolsz, akkor tovább kérdeznek, hogy annak melyik jogiskolája, ha válaszolsz, akkor tovább: annak melyik irányzata és melyik hittudósának iskolája stb., míg eljuttok egy 20 fős közösségig, amibe tartoznod kell és azt természetesen ez a család irányítja. Magyarán: légy csicska!

De bármely más nemzet esetén meg van az a logika, amivel téged a zombik közé tesznek. Akkor verheted a melled magyarsággal, kereszténységgel, muszlimsággal, dicső történelemmel! Átéled a rasszizmust a másik oldalról, ahol éppen téged tekintenek selejtnek.

Most jönnek majd a kommentek, hogy nem így van, mert Kanada más, Dublin más, Hencida és Boncida más. Kivétel biztos akad és árnyalni mindig lehet, de a lényeg nem változik: akárhova mész, nem királynak kellesz.

Ebben a világban élve becsüljük meg azokat, akik őszinte tisztelettel nyitnak kaput és kívánják a tudást. Nem az elválasztó, hanem az embereket összekötő tudást. Ők azok, akikre egy új világ alapozódhat. Ők azok, akik fátylat borítanak történelmi sérelmeikre és egymást gyarapítják.

Nekem nem sikerült olyan korban élni, ahol ezek az elvek működnek, de azon dolgozom, hogy gyermekeim, unokáim már egy ilyen felfogásban élhessék meg napjaikat, a gyűlölet szikrája nélkül.

Valódi konzultáció, amit Orbánék megpróbálnak eltitkolni!

Tudta, hogy az Európai Bizottság a héten egy átfogó konzultációt hirdetett az uniós források elköltésével kapcsolatban, amelyben az Ön véleményére is számítanak? És azt tudta, hogy az ezzel kapcsolatos javaslatait, kéréseit az Innovációs és Technológiai Minisztérium is várja és érdemi vitát fog majd szervezni róla? Nem tudta? – kérdezi Ujhelyi István nyílt levelében.

Ez egy valódi és érdemi lehetőség arra, hogy beleszóljanak a döntéshozók munkájába, hogy alakítsanak a saját sorsukat érintő ügyeken – már amennyiben ezt a fideszes kormányzat megengedi, vagy legalábbis nem akadályozza. Nyilván azért nem, mert a magyar kormány szép sunyiban elhallgatja. Mert ez nem egy olyan konzultáció, ahol előre eldöntött és javarészt elferdített kérdésekre várnak (valójában még csak nem is várnak) választ, ahogyan azt az adófizetői milliárdokba kerülő, nemzetinek hazudott konzultációk során már megszokták.

„Van véleménye az EU-források jövőbeni felhasználásáról? Ossza meg velünk!” – teszi fel a kérdést az Európai Bizottság. Valójában nem is meglepő, hogy a Fidesz és a kormányzat igyekszik elnyomni ezt a kezdeményezést, hiszen nekik már megvan a saját válaszuk erre a kérdésre: „minden pénzt nekünk és a rokonainknak!”

Az európai közösség azonban nem része a NER-nek, tőlünk nyugatra még számít az emberek véleménye, ott még érdemi viták alapján születnek meg hosszan ható döntések és olyan intézmények is vannak, mint az Európai Ügyészség, amely őrködik az uniós források tisztességes felhasználása felett.

Az Európai Bizottság által közzétett felhívás emlékeztet, hogy az EU következő hétéves költségvetéséről még tartanak ugyan a tárgyalások, de a korábbi javaslatok alapján azonban nagyjából tudható, hogy Magyarország számára 2021 és 2027 között mintegy 17-20 milliárd, vagyis közel 7 ezer-milliárd forint fejlesztési támogatás áll majd rendelkezésre az európai strukturális és beruházási alapokból. Hazánknak, illetve a kormánynak a következő hónapokban kell kidolgoznia a felhasználásra vonatkozó terveket, így a regionális fejlesztési-, a szociális-, és a kohéziós alapban lévő milliárdok elköltéséről.

Az Európai Bizottság a legutóbbi országjelentésében rögzítette azokat a területeket, amelyek támogatásra szorulnak – ezen felül azonban tulajdonképpen szabadon, de legalábbis nagy rugalmassággal dönthetünk a források felhasználásáról.

Hatályos rendelet írja elő, hogy a tagállami kormányoknak a forrásokról szóló tervek kapcsán ki kell kérnie nem állami szereplők, így civilszervezetek, szociális partnerek, önkormányzatok véleményét is, de jószerivel bárki javaslatot tehet egy megadott e-mail címen keresztül, illetve – elméletben legalábbis – az Innovációs és Technológiai Minisztérium együttműködésével.

Hogy mindenkinek világos legyen: a következő hónapok egyeztetésein, valamint a kormány tárgyalási képességein és lehetőségein (amelyek az EU-ellenes kuruckodása miatt meglehetősen beszűkültek és ezzel beszűkítették hazánk lehetőségeit is) múlik, hogy a következő hét évben mennyi uniós támogatás jut Magyarországnak és legfőként mire.

Az Európai Bizottság ezzel kapcsolatban várja a javaslatokat a magyar emberektől. Nem sugalmazott kérdéseket tesznek fel, nem agyament összeesküvés-elméletekkel zaklatják a polgárok, nem társadalmi csoportok ellen uszítanak közpénzen, hanem bevonják őket saját sorsuk alakításába.

Naná, hogy ezt inkább titkolja, és nem hangosan hirdeti a kormány, hiszen ellentétes mindennel, amiről a NER pökhendi tolvajkormányzása szól. Mi, szociáldemokraták mindenesetre arra kérjük a magyar választókat, önkormányzatokat és civileket, hogy éljenek jogukkal és lehetőségükkel: tegyenek javaslatokat arra, hogy hazánk miként és mire kapjon forrást a következő hét évben!

Együtt, újjáépítjük Magyarországot!

Rendőrök helyett szakembereket!

A Demokratikus Koalíció szerint az erőszaknak nincsen helye az iskolákban. Pedagógiai problémákat azonban pedagógiai és nem rendőri eszközökkel kell kezelni – áll a Demokratikus Koalíció közleményében.

Elhibázott és abszurd a kormánynak az a javaslata, amelyik nyugdíjas rendőröket tenne a tantestület tagjává, és még arra is felhatalmazná őket, hogy kényszerítő eszközöket alkalmazzanak a diákok ellen. Az, hogy a diákokat potenciális bűnözőként kezelik, nem megoldja, hanem súlyosbítja a problémát.

Az oktatási jogok biztosa 10 éve javasolja, hogy jöjjön létre nemzeti stratégia az iskolai erőszak visszaszorítására, a kormány ezzel ma is adós.  Az iskoláknak nem rendőrökre van szüksége, hanem iskolapszichológusokra, mentálhigiénés szakemberekre, szociális munkásokra és pedagógiai asszisztensekre, hogy meg tudják előzni az erőszakot. Több forrást, szakmai támogatást és több szabadságot kell kapniuk, és sokkal kevesebb bürokratikus terhet, hogy valóban hatékonyan tudjanak foglalkozni a problémás gyerekkel is.

A Demokratikus Koalíció azt követeli, hogy látszatintézkedések helyett a kormány a szakszervezetek, szakmai szervezetek, a tanárok, a diákok és a szülők képviselői bevonásával minél gyorsabban dolgozza ki az iskolai erőszak elleni nemzeti stratégiát és biztosítsa a szükséges forrásokat és szakmai támogatást ennek végrehajtásához.

Reggeli vírusjelentés – 2020. május 30. szombat

Magyarországon 3867 regisztrált megbetegedést és 7 újabb halálesetet jelentettek, így összesen 524-re nőtt az új koronavírus halálos áldozatainak a száma. A hajnali összesítés alapján az új megbetegedettek  száma  a világban 235 ezerrel növekedett, azaz 5.930.096 igazolt megbetegedést regisztráltak. 

Budapesten regisztrálták a fertőzöttek több, mint 60%-át, összesen 1838 fertőzöttet tartanak nyilván. A főváros után Pest megye (550 fertőzött), és Fejér megye (370 fertőzött)  Zala megye (252 fertőzött), Komárom Esztergom megye (259 fertőzött) a legfertőzöttebb gócpont.

Az Egyesült Államokban  több mint 1.747 ezer, Brazíliában 465 ezer, Oroszországban 387 ezer,  Nagy Britanniában 272 ezer,  Spanyolországban 238 ezer, Olaszországban pedig 232 ezer, míg  a franciáknál 186 ezer, a németeknél 182 ezer igazoltan új koronavírussal fertőzött beteget tartanak nyilván. Örömteli, hogy Nyugat Európában lecsengőben a járvány, míg sajnálatosan Brazíliában és Oroszországban jelentősen nőtt a betegek száma.

  • 3867-re nőtt Magyarországon a beazonosított fertőzöttek és az elhunytak száma 524-re emelkedett 
  • A ma reggeli  járvány világhelyzet: igazoltan fertőzöttek: 5.930.096
    elhunytak: 365.011

Reggeli vírusjelentés – 2020. május 29. péntek

Magyarországon 3841 regisztrált megbetegedést és 8 újabb halálesetet jelentettek, így összesen 517-re nőtt az új koronavírus halálos áldozatainak a száma. A hajnali összesítés alapján az új megbetegedettek  száma  a világban 118 ezerrel növekedett, azaz 5.695.155 igazolt megbetegedést regisztráltak. 

Budapesten regisztrálták a fertőzöttek több, mint 60%-át, összesen 1829 fertőzöttet tartanak nyilván. A főváros után Pest megye (547 fertőzött), és Fejér megye (3370fertőzött)  Zala megye (252 fertőzött), Komárom Esztergom megye (252 fertőzött) a legfertőzöttebb gócpont.

Az Egyesült Államokban  több mint 1.699 ezer, Brazíliában 411 ezer, Oroszországban 370 ezer,  Nagy Britanniában 268 ezer,  Spanyolországban 236 ezer, Olaszországban pedig 231 ezer, míg  a franciáknál 183 ezer, a németeknél 181 ezer igazoltan új koronavírussal fertőzött beteget tartanak nyilván. Örömteli, hogy Nyugat Európában lecsengőben a járvány, míg sajnálatosan Brazíliában és Oroszországban jelentősen nőtt a betegek száma.

  • 3841-re nőtt Magyarországon a beazonosított fertőzöttek és az elhunytak száma 517-re emelkedett 
  • A ma reggeli  járvány világhelyzet: igazoltan fertőzöttek: 5.813.919
    elhunytak: 360.389

Reggeli vírusjelentés – 2020. május 28. csütörtök

Magyarországon 3816 regisztrált megbetegedést és 4 újabb halálesetet jelentettek, így összesen 509-re nőtt az új koronavírus halálos áldozatainak a száma. A hajnali összesítés alapján az új megbetegedettek  száma  a világban 106 ezerrel növekedett, azaz 5.695.155 igazolt megbetegedést regisztráltak. 

Budapesten regisztrálták a fertőzöttek több, mint 60%-át, összesen 1818 fertőzöttet tartanak nyilván. A főváros után Pest megye (541 fertőzött), és Fejér megye (369 fertőzött)  Zala megye (251 fertőzött) a legfertőzöttebb gócpont.

Az Egyesült Államokban  több mint 1.699 ezer, Brazíliában 411 ezer, Oroszországban 370 ezer,  Nagy Britanniában 268 ezer,  Spanyolországban 236 ezer, Olaszországban pedig 231 ezer, míg  a franciáknál 183 ezer, a németeknél 181 ezer igazoltan új koronavírussal fertőzött beteget tartanak nyilván. Örömteli, hogy Nyugat Európában lecsengőben a járvány, míg sajnálatosan Brazíliában és Oroszországban jelentősen nőtt a betegek száma.

  • 3793-re nőtt Magyarországon a beazonosított fertőzöttek és az elhunytak száma 505-re emelkedett 
  • A ma reggeli  járvány világhelyzet: igazoltan fertőzöttek: 5.695.155
    elhunytak: 355.688  

Ellenzéki üzemzavar

A Jobbik-frakció belső konfliktusai engem különösebben nem aggasztanak, nem viselem szívemen a szélsőjobboldali párt sorsát. Az, hogy Schneider Tamás helyett Balczó Zoltánnak szánja a frakcióvezetés az országgyűlési alelnöki tisztséget, nem érdekel.

Annak azonban, amiért Varga Damm Andreát mandátumának visszaadására szólítják fel, van a Jobbikon túlmutató tanulsága. Aki figyeli a parlament életét, annak észre kellett vennie, hogy Varga Damm a Jobbik egyik legaktívabb, legfelkészültebb képviselője, aki szakszerű felszólalásokkal vonja magára a figyelmünket nemcsak a plenáris üléseken, de a honvédelmi és rendészeti bizottságban is. Most azért neheztelnek rá, mert igenlő szavazatot diktált a frakciónak a T/10309. „Egyes törvényeknek a polgárok biztonságát erősítő módosításáról” című törvényjavaslat zárószavazásánál.
Pedig, ha valaki végighallgatta a törvényjavaslat általános vitáját, nem érhette meglepetés. Varga Damm volt a vitában a Jobbik vezérszónoka, és abból, amit elmondott, logikusan következett az igenlő szavazat. Utalt is arra, hogy a véleménye eltér más ellenzéki pártokétól. Ha a Jobbik vezetése utólag kifogásolja, hogy nemleges szavazást javasolt a frakciónak, magára vessen. Alighanem elmulasztották a frakcióban megvitatni, hogy mi is legyen az álláspontjuk erről a törvényjavaslatról.

Saját egykori, előbb az SZDSZ-frakcióban, majd a DK elnökségében szerzett tapasztalataimból tudom: a pártfrakciók hajlamosak arra, hogy a törvények parlamenti tárgyalását, az esetleges módosító javaslatok megfogalmazását és a szavazat meghatározását rábízzák a téma felelősére, s nem gondolják át a dolog politikai következményeit.

Így alakulhat ki olyan helyzet, mint most a Jobbikban, de megtörténhet ez más pártban is.
Nem ugyanez, mégis hasonló dolog történt néhány héttel korábban az MSZP-ben is. Meg voltam lepve, amikor Mesterházy Attila korábbi MSZP-elnök és frakcióvezető, aki most egyszerű képviselő az MSZP-ben (egyébként pedig egy évig a NATO parlamenti közgyűlésének elnöke) egy azonnali kérdésbe burkolva sajátos ajánlatot tett Orbán Viktornak a kormány és az ellenzék közötti politikai együttműködésre. Hogy én mit gondolok erről, azt leírtam ezen az oldalon.
Az, hogy a dolgon én megütköztem, az politikai magánügy. Az azonban, hogy az MSZP elnöksége nyilatkozatban határolódott el Mesterházy akciójától, merthogy párttársai is megütköztek rajta, közügy.
Itt már nem arról van szó, hogy egy-egy törvényjavaslattal kapcsolatban nem tisztázták, hogy mi a frakció álláspontja, hanem azzal kapcsolatban, hogy mit is gondolnak Orbán Viktor rendszeréről. Az MSZP-ben ezt mulasztották el tisztázni.

Megtiszteltetés az Országgyűlésben

Már megint az a megtiszteltetés ért, hogy egy államtitkár idézte fel valamely írásomat. Menczer Tamás külügyminisztériumi államtitkár – a KDNP-s Hollik Istvánnak „válaszolva”, amellett érvelve, hogy az ellenzéket hidegen hagyja a határon túli magyarok sorsa – mondotta a következőt: „Szeretnék arra emlékeztetni, hogy a Gyurcsány-párt egyik nagy gondolkodója, bizonyos Bauer Tamás 2011-ben kimatekozta azt, hogy a trianoni döntés előtt a határok igazságtalanabbak voltak, mint utána. Ugyan lehettek volna utána is egy kicsit igazságosabbak, ha néhány millió magyart nem csatolnak el, de hát ez van. Ezt mondta Bauer Tamás.
Valóban ezt írtam. A Galamuson jelent meg 2011-ben Különvélemény jeles napokon című cikkem, benne a következőkkel: „Nem gondolom, hogy a trianoni békeszerződés aláírása sorstragédia lenne. Tudjuk:

az 1910-es népszámlálás szerint a történelmi, Horvátországgal együtt vett Magyarország lakosságának 48 százaléka volt magyar nemzetiségű.

Mégpedig a magyar állam által rendezett népszámlálás szerint – amely ezt az arányt csak felfelé torzíthatta –, és olyan évtizedek után, amikor nagy erőfeszítések történtek a nemzetiségek asszimilációjára. E népszámlálás szerint több mint tízmillió román, szlovák, szerb, német és ukrán vagy ruszin, ahogy tetszik, élt kisebbségi sorban. A horvát és szlovák nép egésze élt a magyar állam fennhatósága alatt, saját államiság nélkül. A trianoni békeszerződés révén ez megfordult: három és félmillió magyar került kisebbségi sorba a határ túloldalán.

Egyszer már megírtam, most elismétlem: míg Trianon előtt a Kárpát-medence lakosságának 52 százaléka élt kisebbségi sorban, közvetlenül Trianon után csak mintegy 30 százaléka, ma pedig (a cigányoktól eltekintve) alig 10-12 százaléka.

Ha a kisebbségi helyzetet valaki rossz dolognak tartja – márpedig a Trianon miatt kesergők a magyar kisebbségeknél nyilvánvalóan annak tartják –, akkor

a trianoni határokat igazságosabbnak kellene tartaniuk, mint a történelmi Magyarország korábbi határait.

Akkor legfeljebb a trianoni határváltozások mértékét tarthatják igazságtalannak (hiszen a harminc-ötven kilométerrel odébb megvont határok esetén még kevesebben kerültek volna kisebbségi helyzetbe, és emiatt a konkrét határokat joggal tarthatták akkor igazságtalannak), de nem a változtatás tényét.
Aki magát a változtatás tényét kifogásolja, s aki ezen az alapon tekinti nemzeti tragédiának a trianoni békeszerződést, az úgy gondolja: a magyaroknak több joguk van arra, hogy saját államukban éljenek, mint a románoknak, szlovákoknak, horvátoknak, szerbeknek és ukránoknak. Én nem tudom így gondolni.

Igazából nem Trianon volt igazságtalan, hanem az asszimilációs politika: a magyar államé a nemzetiségekkel szemben Trianon előtt, és a szomszéd államoké a magyar kisebbségekkel szemben Trianon után, különösen pedig a kommunista rendszerekben, 1945 után.

Azért különösen azokban, mert totális államban súlyosabb következményei vannak annak, ha az állam a többségi népességé, mint plurális demokráciában – erre mutatott rá Duray Miklós könyvéhez írott emlékezetes előszavában Csoóri Sándor.”
Ezt a gondolatmenetet találták meg az államtitkár szorgos háttéremberei. Jó munkát végeztek, egészségükre. Magát a számítást először egy 2009-es írásomban végeztem el, ekképpen:
A történelmi Magyarországnak közel 21 millió (az 1910-es népszámlálás szerint pontosan 20 886 487) lakosa volt. Ebből 10 050 575 volt magyar nemzetiségű, a teljes népesség 48 százaléka. Következésképpen a Kárpát-medence lakosságának 52 százaléka – románok, szlovákok, szerbek, horvátok, németek, ukránok, olaszok – éltek kisebbségi sorban a magyar államban a trianoni béke előtt. A határok új megvonása ezzel szemben azt jelentette, hogy 3425879 magyar, 1805137 német, 436234 ukrán, 30064 román, 157833 szlovák, 105068 horvát, 22547 szerb, tehát összesen 5982762 személy kötött ki kisebbségi sorban, a Kárpát-medence lakosságának 52 helyett 29 százaléka. Ha a kisebbségi helyzetet rossz dolognak tekintjük, akkor a határok olyan megvonása, amikor 29 százalék él kisebbségi sorban a korábbi 52 százalék helyett, igazságosabb megoldás.”
Legyen a „matek” még világosabb: igen, 3,4 millió magyar lakott az 1910-es népszámlálás szerint a szomszéd országokhoz került területeken, ők kerültek – ha túlélték a világháborút, és persze ha nem jöttek át Magyarországra – kisebbségi sorba. Ugyanakkor a békeszerződéssel 2,8 millió román, 2,3 millió szerb és horvát, 1,7 millió szlovák és 233 ezer osztrák lett a szomszédos országok többségi népességhez tartozó lakosa. Összesen hétmillióan, ami kétszerese a kisebbségi sorba került magyaroknak.
Én ma is kitartok álláspontom mellett. Mi, magyarok nem tesszük helyesen, ha nem lépünk túl a békeszerződések miatti kesergésen, és évfordulójukat nemzeti tragédia emléknapjának tartjuk. Jobb lenne, ha szomszédaink sem élnék meg örömünnepként a békeszerződés évfordulóját.

Tragédiának a világháborúkat tekintsük, és ne a békeszerződéseket.

Abban a demokratikus Európában, amelyhez három évtizede még csatlakozni akartunk, a háborúkra, azok befejeződésére együtt emlékeztek az egykor ellenségként egymással harcoló országok mai lakói, és nem egymásra vicsorogva, mint nálunk. A békeszerződésekkel kialakult határok mellett is lehet jó magyar életet teremteni a magyar államon kívül is, amint azt néhány európai példa évtizedek óta mutatja. Ennek alapja azonban a szomszéd népek megbékélése.

Államtitkár az Egyenes Beszédben

Múlt csütörtöki sajtótájékoztatóján jelentette be nagy meglepetésre Gulyás Gergely miniszter, hogy tudomásul véve – bár nem helyeselve – a luxemburgi bíróság ítéletét, megszüntetik a tranzitzónákat.

A kormány sajtótájékoztatóján újságírók nem lehettek jelen, a miniszter ott csak előre elküldött kérdésekre válaszolt, így erről a döntésről még nem kellett újságírói kérdésre válaszolnia. Újabban a kormány államtitkárai gyakrabban mennek el az ATV stúdiójába, így ezúttal is módja volt az ATV műsorvezetőjének Dömötör Csaba miniszterelnökségi államtitkárt, az ellenzék napirend előtti felszólalásainak gyakori megválaszolóját kérdezni erről.

Íme, egy hosszabb részlet az interjúból:

ATV:Miért döntött a kormány úgy, hogy úgy, ahogy van, felszámolja a tranzitzónákat? Ez nem lett volna kötelezettsége.”

DCS: „Kettő alapelv miatt. Az egyik a határok védelme, a másik pedig az, hogy Magyarország nem szeretne bevándorlást, és ezt ilyen körülmények között így lehet biztosítani, mert, mint tudjuk, született két egymással is ellentmondásos bírósági ítélet, és a másodikból, amelyik az elsőnek ellentmond, abból következik ez a kormányzati döntés, hogy szeretnénk megvédeni a határainkat.”

ATV:Igen, de a luxemburgi ítéletben az nincs benne, hogy a tranzitzónákat meg kell szüntetni, csak arról szól, hogy nem lehet börtönként használni.”

DCS: „Az nincs benne, de hogyha gyakorlat ellehetetlenítik a tranzitzóna jelenlegi működését, abból az fakad, hogy nem tudjuk úgy megvédeni a határainkat, ahogy szeretnénk. Egyébként lehetőség lesz kérelmek benyújtására, külképviseleteken.”

ATV:Egyébként ez mennyire reális? Tehát azok az emberek, akik eddig a zöld határon érkeztek mondjuk Szerbia felől, azok menjenek el valahova egy külképviseletre.”

DCS: „A jogi lehetőség megvan. Ha be szeretnének jönni, akkor be tudják nyújtani a kérelmet. Ez azon az alapelven nem változtat, hogy a kormány ellenzi a bevándorlást, úgy általánosságban, és azt látjuk, hogy vannak intézmények, európai intézmények, európai döntéshozók, akik nem ezen az állásponton vannak. Felhívja a figyelmünket arra, hogy ez a vita, amely gyakorlatilag évek óta velünk van, 2015 óta mindenképp, az velünk is marad.”

ATV:Ugye, arra sem Strasbourg, sem Luxemburg nem kötelezte Magyarországot, hogy ne dönthessen szabadon arról, hogy kit enged be, tranzitzónából vagy bárhonnan máshonnan. Tehát ilyen szempontból az ország autonómiája nem csorbult.”

DCS: „De hát valahogy meg kell oldani azt, hogy százezrek érkeznek a déli határra, és szeretnének bejutni. És van, aki úgy oldja ezt meg, hogy kinyitja a kaput. Mi ezt ellenezzük, mi ezt nem szeretnénk. De egyébként azt mondjuk, hogy tudomásul vesszük, hogy más ország így dönt. De mi ezt nem szeretnénk. És a tranzitzóna szerintünk egy jó megoldás volt arra, hogy megfelelő keretek között lehessen ezt az eljárást lefolytatni. Lett most egy bírósági döntés, azt tudomásul vesszük, egyet nem értünk vele, úgy hogy lépéskényszerbe került a kormány.”
ATV:Lesz majd valami más, ami felváltja a tranzitzónát, vagy ez, hogy külképviseleten kell… Dolgoznak rajta?

DCS: „Most egyelőre ez a döntés született. Természetesen folyamatosan figyelemmel kell kísérni az eseményeket. Több mint százezer potenciális bevándorló van úton a dél-balkáni útvonalon, ás valószínűleg lesz ez még több is, ha abból indulunk ki, hogy Törökországban mennyien vannak.”

ATV:Az ENSZ menekültügyi szervezete kész segíteni Magyarországot abban, hogy felelős és hatékony, egyben tisztességes módon biztosítani tudja a menedékkérők belépését az országba, és hozzáférésüket a menekültügyi eljáráshoz, ezt mondja a szervezet regionális vezetője. Elfogadják-e ezt a segítséget?”

 

DCS: „Minden véleményt, minden javaslatot szívesen figyelembe veszünk, de attól a ténytől azért nem tudunk eltekinteni, hogy nagyon sok nemzetközi szervezet eleve lehetőségként, jó dologként tekint a migrációra. A magyar kormány nem ezt az álláspontot osztja.”

ATV:De mondjuk az ENSZ-re nem sorosista szervezetként tekintenek?

DCS: „Hát nézze, hogyha már fölhozza ezt a kérdést, nagyon sokan osztoznak a milliárdos véleményében. Abban, hogy ez egy lehetőség. Ő például azt mondta, hogy a határok, azok akadályt jelentenek a migráció előtt. A kormány nem ezen az állásponton van. Ez a vita velünk marad.”

Ha az ember ezt így végighallgatja, arra figyel fel, hogy a legfontosabb, adódó kérdéseket a műsorvezető nem tette fel az államtitkárnak. Tudjuk, az Orbán-kormány emberei 2015 óta következetesen összemossák a menedékkérőket a bevándorlókkal. Bevándorlónak azt tekintjük, aki azzal a szándékkal érkezik egy országba, hogy ott tartósan letelepedjen. Menedékkérőnek pedig azt, aki üldöztetés elől, életét, biztonságát, szabadságát féltve menekül el lakóhelyéről, hazájából, és védelmet kér egy másik, biztonságos országban.

Az, hogy Magyarország nem akar bevándorlókat, nem indokolja, hogy a menedékjogért folyamodók ügyének korrekt elbírálásától és indokolt esetben a menedékjog megadásától elzárkózzék.

A műsorvezetőnek meg kellene kérdeznie a kormány államtitkárától, hogy miért nem látszik tudni erről a különbségről.

Mellesleg a 2015 óta érdemben soha fel nem tett kérdést is fel lehetne tenni, hogy tulajdonképpen miért is ellenzi a kormány a bevándorlást. Merthogy az államtitkár ezt mondja. Magyarország népessége évek óta csökken, hasonlóan Európa más országaihoz. A gazdasági szakértők szerint az országnak – Európa más országaihoz hasonlóan – kifejezetten szüksége lenne bevándorlókra.

Az első Orbán-kormány idején ezt még ők is tudták, Orbán egyszer még azt is nyilatkozta, hogy az ország területén tizennégymillió embernek jutna hely. Ebben a szellemben készült akkor bevándorlás-politikai koncepció az ország számára.

Csak a 2015-ös menekültválság késztette Orbánt arra, hogy gyökeresen megváltoztassa álláspontját, és mindenképp elkerülendő, veszedelmes iránynak nyilvánítsa az Európán kívülről jött menekülők megjelenését Európában, támaszkodva a magyar lakosság meglevő idegenellenességére, és masszív propagandakampánnyal a végletekig erősítve azt. (Kivéve persze a letelepedési kötvények fizető kedvezményezettjeit.)

Azzal, hogy az ATV műsorvezetője nem teszi fel ezeket a kérdéseket, hozzájárul ahhoz, hogy a közvéleményben magától értetődőnek tűnjön a kormány, vagyis a Fidesz álláspontja.

Az pedig már mindennek a teteje, amikor azt kérdezve, hogy nem tekinti-e az államtitkár „sorosista” szervezetnek az ENSZ-t, elfogadható osztályozási szempontnak tekinti, hogy valamely nemzetközi szervezet „sorosista”-e avagy sem.
Más részeiben is tanulságos volt az államtitkárral folytatott beszélgetés. A műsorvezető hirtelen rátért arra, hogy rendszeresen Dömötör államtitkár válaszol Gyurcsány Ferenc napirend előtti felszólalásaira:

ATV:Feltűnt nekem, hogy egy páros mérkőzést vív Gyurcsány Ferenccel. Most már hetek óta, számok tekintetében. Pont ez lenne a kérdés, hogy kedvét leli Ön ebben, vagy egyszerűen kiosztották a feladatot, hogy Ön válaszol ezekre a támadásokra, felvetésekre. Miért működik ez így?

DCS: „A parlamenti koordináció nekem feladatom, illetve az is, hogy a napirend előtti vitákban részt vegyek. Én nem azt mondanám, hogy kedvemet lelem, bár szeretem a munkámat. Inkább azt mondanám, hogy ez a dolgom. Tehát hogy ha a kormány számára felvetnek bizonyos kérdéseket, kérdeznek tőle, akkor nekem válaszolnom kell, minden hétfőn. Hogy ha Gyurcsány Ferenc tesz fel kérdéseket, akkor neki. Ha Jakab Péter, akkor neki.”

ATV:Szóval személyes meccs, akkor ez nincs benne, ez a hivatallal jár?

DCS: „Nem is lehet, mert mi nem tudjuk, hogy ki szólal fel az egyes ellenzéki pártok részéről.”
Az utóbbi állítás nyilvánvalóan hamis, hiszen a frakcióknak a parlamenti ülést megelőzően kell bejelenteni, hogy ki szólal fel napirend előtt a frakció nevében. A napirend előtt egyébként nem is kérdéseket tesznek fel, hanem álláspontokat fejtenek ki, és erre reagálhat a kormány képviselője.
Az államtitkár azt a kérdést, hogy miért folytat „páros mérkőzést” Gyurcsánnyal, azzal az általánossággal üti el, hogy az a dolga, hogy az a dolga, hogy válaszoljon a napirend előtti felszólalásokra.

Valóban ez a dolga – 2010 előtt az effajta válasz a miniszterek és politikai államtitkárok feladata volt, míg az Orbán-kormány erre a feladatra néhány főleg ezzel és politikai propagandával foglalkozó államtitkárt mozgósított, mint amilyen Rétvári Bence, újabban Schanda Tamás és természetesen maga Dömötör Csaba.

A műsorvezetőnek azonban, ha követi a parlament működését, észre kellett vennie, hogy míg más napirend előtti felszólalóknak az utóbbi hetekben gyakran válaszol Szijjártó Péter, Gyurcsánnyal napirend előtt sem „áll szóba”, neki mindig Dömötör válaszol. Erre is rá kellett volna kérdezni, miként arra is, hogy Dömötör válaszai miért Gyurcsány becsmérléséről szólnak, és miért nem arról, amiről a napirend előtti felszólalás szólt. Erre azonban mintha nem terjedne ki a műsorvezető figyelme.

És végül még valami. Dömötör az interjú végén így folytatja:

DCS:De azért ez a vita sok szempontból méltatlan. Az egyik mélypontja volt az elmúlt heteknek, amikor elhangozhatott az, hogy a halálozási adatokat tekintve Magyarország a legrosszabbul áll az egész világon. Ezt Szabó Tímea mondta. Azért idáig nem kellene eljutni. Mert hogyha megnézik a számokat, és elnézést, hogy puskázok, de fontosnak tartom, hogy ha Belgiumban százezer főre vetítve nyolcvanan haltak meg, Spanyolországban ötvenkilencen, Egyesült Királyságban ötvennégyen, Svédországban harmincheten, Magyarországon öten.

ATV: „Hogy a világon a legrosszabb lenne, ezt én sem gondolom. Államtitkár Úr, köszönöm, hogy eljött.”

A kormány képviselői – mint ezúttal Dömötör – mindig az egyes országok népességéhez mérik a halálozásokat, és a világjárvány által korábban elért nyugat-európai országokat használják összehasonlítási alapul, ami kedvező színben tünteti fel Magyarországot. Ezzel szemben egy korábbi felszólalásában Szabó Tímea a fertőzöttek számához viszonyította a halálozások számát, és kétségtelenül túlzásként azt állította, hogy az nálunk a legmagasabb a világon.

Azokban a nyugat-európai országokban ugyanis, amelyeket Kína után először ért el a vírus (Olaszország, Franciaország, Belgium, Hollandia, Spanyolország, Egyesült Királyság, valamint alighanem a járvánnyal kapcsolatos külön utas politika miatt Svédország) valóban 10 százalék fölötti a halálesetek aránya az összes fertőzéshez képest.

De csak ezekben az országokban – valamint Magyarországon. Németországban, valamint Finnországtól és Észtországtól Bulgáriáig és Görögországig – tehát a fertőzés által később elért országokban – ez az arány sehol sem haladja meg a hét százalékot, sőt a legtöbb országban 5 százalék alatt marad. Szemben a 13 százalékos magyar aránnyal. Korábban hajlamosak voltunk ezt annak tulajdonítani, hogy nálunk keveset tesztelnek, és ezért a halálozásokat a valóságosnál sokkal kevesebb nyilvántartott fertőzéshez viszonyítjuk. Csakhogy a négy orvosegyetem reprezentatív vizsgálatának eredményei alapján azt valószínűsíthetjük, hogy valóban jóval kevesebb nálunk a fertőzés, mint a nyugat-európai országokban, s e kevesebb fertőzéshez képest a halálozások száma bizony jóval magasabb, mint a többi, később megfertőződött országban. Erről a magasabb arányról beszélt legutóbb Gyurcsány is, amire Dömötör az interjúban is megismételt módon válaszolt. Ezt a választ a műsorvezetőnek nem lett volna szabad az idézett módon helyben hagynia: neki szembesítenie kellett volna az államtitkárt azzal a következtetéssel, amely az ellenzékiek által alkalmazott összehasonlításból adódik.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!