Szerdán a Márkok ünneplik névnapjukat, kellemes meleg és napsütéses idő várható 25 fok körüli hőmérséklettel. A lapszemle pedig már megérkezett:
Magyar Idők: Josef Rohác üzenete indította el a lavinát?
Jozef Rohác Hír TV-nek eljuttatott üzenete után vett jelentős fordulatot a Fenyő-gyilkosság ügye, aki tulajdonképpen Gyárfás Tamás elleni bizonyítékot ígért – tudta meg a Magyar Idők. A rendőrség ezt követően foglalta le azt a hangfelvételt, amely megoldhatja az ügyet. A Magyar Idők szerint 2018-ban, a meggyanúsítás után Portik Tamás vallomást tett az ügyben, és érdemi információkat oszthatott meg a nyomozókkal.
Népszava: Csak nyerni tud Rogán helikoptereztetője
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. fél év alatt se tudta lebonyolítani a budaörsi reptér üzemeltetési pályázatát, ezért a társaság meghosszabbította az eredetileg csak 180 napra megbízott Aeroglobe Kft. mandátumát. A cég a Jakab-család érdekeltségében van: övék az a Fly-Coop Kft. is, amelynek köszönhetően 2016 augusztusában Rogán Antal helikopterrel utazhatott egy lagzira. A 180 napra kötött szerződés már hónapokkal ezelőtt lejárt, az Aeroglobe mégis maradhatott. A Népszava a MNV-től megtudta, hogy 2018 végégig meghosszabbították ideiglenes szerződésüket, mert a repülőtér működtetési pályázatának előkészítése elhúzódik.
Világgazdaság: Hatvan új praxisközösség jön létre
2018 első felében hatvan praxisközösség jön létre Magyarországon azért, hogy tovább erősítsék a prevenciós tevékenységet az alapellátásban – nyilatkozta a Világgazdaságnak Vajer Péter, a Országos Alapellátási Intézet főigazgatója. Európai uniós pályázat keretében nyolcmilliárd forint érkezett az alapellátás és népegészségügy rendszerének átfogó fejlesztésére, a praxisközösségek maximum 150 millió forint vissza nem térítendő támogatásra pályázhattak. Néhány közösség már el is kezdte a munkát, például Mórahalmon és Hevesen.
A választást követő másnap olvastam el a közösségi hálón a bejegyezését. Néhány megrázó sor volt az egész: „Barátnőimet kirúgták a munkahelyükről, mert részt vettek a civil tüntetés szervezésében; édesanyám megjegyzéseket kap miattam a faluban; rokonaim, barátaim nem mernek velem egy fotón szerepelni… Tényleg erre szavaztatok? Ilyen országot szeretnétek?” Ráczné Földi Judit, a DK elnökségi tagja alighanem nem ilyenre vágyik.
Mi másra számított ellenzéki képviselő-jelöltként?
A véremben van, hogy ki kell állnom a véleményem mellett. A barátaim azt szokták mondani, Jeanne d’Arc vagyok. Igazuk van, gyerekkorom óta ő a példaképem.
A közvélemény akkor ismerte meg, amikor a felcsúti kisvasút avatását követő nap néhány társával tiltakozásul lefeküdt a sínekre.
Mindez május 1-én, anyák napján volt, anyukám is csak a híradóból értesült róla. Gondolhatja mennyire
megviselte, amikor ott látott feküdni a sínen a mozdony előtt.
Az egész arról szólt, hogy megmutassam, bátornak kell lenni, és ki kell állni magunkért.
Volt értelme? A kisvasút azóta is üresen pöfög, de ez senkit nem zavar.
Sokunkat zavar. Maga is emlékszik rá, és biztosan sokan mások is. Talán arra is, hogy Orbánék felcsúti portájára kitűztük az uniós zászlót, hadd értse meg a miniszterelnök, mi a „nép” véleménye az Unióhoz való viszonyunkról. Sajnos az elmúlt nyolc évben egyre mélyebbre süllyedtünk, már nem csak Soros és Európa az ellenség, családok, barátságok mentek rá a gyűlölködésre. Most már a félelem is belopódzott az emberek szívébe.
Ez jó ideig ott is marad.
Nagyon remélem, hogy nem. A múlt szombati tüntetés azzal ért véget, hogy vagy százezren fogtuk meg egymás kezét. Tudom, sokaknak ez a templomi szeretet és megbocsátás jele volt, nekem azt jelentette, hogy
nem engedjük el egyetlen olyan ember kezét sem, aki felénk nyújtja, aki segítséget, védelmet kér.
Ha egyre többen leszünk, akkor az embereknek is reményt tudunk adni: ne féljetek! Nem hiszem, hogy bárki szeretne egy olyan országban élni, ahol tartani kell attól, meghallja-e a szomszéd, miről beszélünk a barátainkkal a kertünkben. Ha a hivatalban kerülni kell a véleménynyilvánítást, és a telefonban is meg kell válogatnunk, mit mondunk. A közösségi hálón mit posztolunk az oldalunkon, kivel mutatkozunk egy fotón.
Vasárnap Fehérváron is tartott a „Mi vagyunk a többség” egy tiltakozó gyűlést. Hányan voltak?
Ötszázan.
Elégedett ezzel?
Tökéletesen. Mert már van a városunkban ötszáz ember, aki nem fél a hatalomtól. Mellesleg jellemző a helyi média „pártatlanságára” az a minapi hír, ami ezzel kapcsolatban megjelent Mészáros helyi lapjában.
Egymás mellé rakták a mi, ötszázas tüntetésünk képeit, és a választást megelőző, fideszes, országos kampányzárón készült fotókat.
Oda az ország minden részéből buszokkal hozták az embereket, akik tőlünk kérdezték, merre van az Országalma. De a mostani tudósítás alá csak annyit írtak: Ki is a többség? Szégyellhetnék magukat, hogy ilyen igaztalan támadásnak tették ki azokat, akik a demokrácia, egy jobb Magyarország érdekében ki mertek jönni a rendezvényünkre.
Miért csodálkozik ezen? Ilyen a közhangulat.
Nem igaz! Miért van az, hogy én egyetlen fideszest sem támadtam meg soha személyében, csak azért, mert mást gondol az ország sorsáról.
A Hóman-szobornál kiszúrták a kocsim kerekeit, összekarcolták az oldalát,
hogy lássam, nem szívelnek. A városi közgyűlésben is sértegetések sorát kellett elviselnem.
Tényleg: nem fél?
Soha nem féltem semmitől.
Pedig megszívathatnák. Vállalkozóként ráküldhetnének mindenféle ellenőrt.
Tisztességes vagyok a politikában és tisztességes a vállalkozásomban. Engem ilyennek neveltek. A családban is, a politikai nézeteimmel is már a kezdetek kezdetétől én voltam a kissebség, az ellenzék. Az édesanyám és a nagymamám mindig balra húzott, néhai édesapám volt közöttünk a jobboldali. De ebből soha nem volt otthon vita.
A férjem is, a családom is, mindig támogatott.
Innen a bátorság?
Minden olyan dolog, ami az elmúlt években ellenem irányult, csak még erősebbé tett. A harciasság bennem van, és nem hiszek abban, hogy ma Magyarországon a békésebb közhangulatot el lehet érni más eszközökkel. Nem régen négy napig Londonban voltam. Nem akartam hinni a szememnek, hogy ott milyen nyugalomban és békében élnek az emberek, nemzetiségükre, bőrszínükre, vallásukra tekintet nélkül. Barátságosak egymással és ÉLNEK – csupa nagybetűvel. Nem úgy, mint mi, akik idegesen lenyomjuk a napi nyolc óránkat, utazunk napi 1-2 órát, amíg hazaérünk, és beülünk a tévé elé. Ennyi az életünk. De én nem ilyen életet szeretnék a magyar embereknek! Azért nem megyek el innen, mint a többi fiatal, mert
hiszek abban, hogy lehetne csinálni idehaza is egy jobb országot.
A mostani tüntetéssorozat egyik eredménye az én szememben az, hogy a vidéki emberek is kezdik megszólítani egymást, kezdenek kételkedni a töméntelen hazugságban. De még sok a teendő. Édesanyám egy kis faluban él, ahol mindenki ismer mindenkit. Április 9. után kapott hideget-meleget, hogy a lánya DK-s, egy „szemkilövető párthoz” tartozik. A családtagjaim is kérték, hogy vegyük le a hálóról a közös fotóinkat, mert bajuk lehet belőle.
Tiltakozás a felcsúti kisvasút ellen
Tényleg: miért pont a DK-t választotta?
Mielőtt pártot választottam, elolvastam mindegyik szervezet programját. Alapvetően liberális vagyok, és náluk találtam meg, amit kerestem. Meglehetősen önjáró vagyok. Vannak időnként olyan „húzásaim”, amiről ők sem tudnak. A kisvasutas tüntetés is partizán akció volt, amikor leszedtek a sínekről, azonnal hívtak: „Úristen, mit műveltél!” Nem akartam nagy hírverést csapni, de véletlenül ott volt a Bors, a Hír Tv és a Mancs, így kapott nyilvánosságot. Miért pont ők? Mert elviselnek olyannak, amilyen vagyok.
Hogyan tovább?
Szerintem keményen kell harcolni, de végre nem vagyunk egyedül, megmozdultak a civilek is. Nem csak Budapesten, Székesfehérváron is. Elnökségi tagként most már országosan is szervezhetem a „bátorság kampányokat”.
Nagyon szerettem volna bekerülni a parlamentbe,
mert azt gondolom, ott is szükség lett volna erre a Jeanne D’Arc-i elszántságra. De a lista 16. helye ehhez nem volt elég. Valószínűleg kezdőnek tartanak még a pártban.
A választók meglehetősen csalódottak az eredményükben.
De nem azokban az értékekben, amelyeket például a DK is képvisel. Lehet, hogy ha majd új arcokat is megismer a nyilvánosság, akkor a politikusokról alkotott rossz véleményen is fordítani lehet. A következő években
olyan politikusokra lesz szükség, akik szót értenek a falvakban Mari nénivel, Pista bácsival is.
Ezzel nem lesz túl népszerű a pártjában…
Nem zavar. Ez a véleményem.
Ráczné Földi Judit Forrás: Facebook
És lát ilyen fiatalokat, új arcokat maga körül?
Biztosan vannak, de még nagyon keveset ismerek közülük. A DK-ban biztosan tudok nyolc-tíz olyan lelkes fiatalt, akiknek ez az első pártja, akiknek a képét akár a választási plakátjainkra is ki lehetett volna tenni, és a fotóik alá odaírni:
itt vagyunk, lelkesek vagyunk, és előttünk az élet.
Meggyőződésből akarunk segíteni.
Nagyon kemény vélemény.
Vállalom. Így gondolom. Öt éve arra tettem fel az életem, hogy az embereknek segítsek. Nagyon kemény kampány áll a DK politikusai mögött. Lejártuk a lábunkat, annyi helyen próbáltuk meggyőzni az embereket, de mégis – valamiért – megbüntettek minket. Az mégsem járja, hogy egy húszéves fiú, aki 2006-ban nyolc éves volt, azzal vádoljon, hogy szemkilövető vagyok. Generációk nőttek fel a hazugságon! Meg a többin, a migránsozáson, a sorosozáson, pedig ha nem erre pazarolják a pénzünket és az energiát, akkor nem kapok ma olyan üzenetet a kórházból, hogy segítsek, a csecsemőosztályon nincs mérleg.
Nem sokat lehet tudni magáról, a cukrász Rácznéról…
Közgazdasági szakközépiskolában könyvelő-statisztikusként végeztem. Szerettem volna továbbtanulni, de vannak kisebb testvéreim, és a szüleimnek nem volt erre pénze. 18 évesen bejöttem Fehérvárra, elmentem fagyislánynak abba a cukrászdába, ami ma az enyém. Két napot, reggeltől estig ott dolgoztam, másik kettőt egy szoláriumban. Négy hónapig bírtam, aztán kivettem egy kis szobát, mert nem bírtam a napi utazgatást. 2001-ben az albérletért 10 ezer forintot fizettem az 50 ezer forintos fizetésemből. Fagyis lányból előléptettek felszolgálónak, az első az volt, hogy megbotlottam és egy tálcát beleborítottam egy vendég ölébe. Azt mondta, biztosan én vagyok a Hamupipőke, mert a cipőm is leesett. Aztán pultos, műszakvezető, majd üzletvezető lettem. 26 évesen elmentem egyetemre, közgazdász diplomát szereztem.
Szép karrier, de mitől az a híres „földijucis” szociális érzékenység?
Attól, hogy onnan jövök, ahonnan… Középiskolásként nagyon szégyelltem, hogy szegények vagyunk. Most már azt szégyellem, hogy akkor próbáltam elleplezni, hogy a szüleim földdel, meg állatokkal foglalkoznak. A nagymamától
mindig azt hallottam: ha ki akarok ebből kerülni, akkor nincs más esélyem, csak ha tanulok.
Ezt ma is nagyon sok fiatalnak el kellene mondani…
Ma még rosszabb a helyzet. Az olyan nehéz sorsú, de kitűnő tanuló gyerekek, mint amilyen én is voltam, most nem kapják meg azt a lehetőséget, hogy az általános iskola után tovább léphessenek. A felsőoktatási intézmények mára olyan drágák lettek, amit a szüleik amúgy sem tudnának kifizetni. Az állam és a kormány kutya kötelessége volna megteremteni nekik a felemelkedés lehetőségét. Ezért szorgalmazzuk, hogy
az első diploma legyen ingyenes, és legyenek kifizethető áru kollégiumok is.
Mi vár rájuk? Az elkallódás, mert normális szakképzés sem létezik. Én is küzdök vele, alig találok felszolgálót, pultost a cukrászdába, és a helyzet évről évre rosszabb.
Munkatársaival a cukrászdában Forrás: Facebook
Mit szóltak a munkatársai a képviselői ambícióihoz?
Inkább azért aggódtak, kell-e nekem ez a sok csattanás. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy ezt a három hónapot végigcsinálták úgy, hogy napokig nem láttak. Nem lett volna kötelességük. Megvonhatták volna a vállukat, nincs kóla, mert én nem rendeltem meg… Nyolc munkatársunk van, de még kellene kettő nyárra a fagyi gép mellé, ahol én is kezdtem. De ha nem találok, május 1-én, augusztus 20-án, hétvégeken, be szoktam állni fagylaltot árulni. De nem szeretik a lányok, tavaly, augusztus 20-án például rám szólt a műszakvezető, hogy menjek hátra mosogatni, mert áll a sor, túl sokat beszélgetek a vevőkkel.
És?
Berakott a hátsó, fekete mosogatóba. Ha azt mondta, hogy ott kell segíteni, szót fogadtam. Zárásig suvickoltam a koszos edényeket.
A közmunkarendszer folyamatosan fenntartja az ország gazdaságának lemaradását. Megalázó és kiszolgáltatott helyzetben tartja a közmunkásokat, akik még a létminimum összegét sem képesek megkeresni. És mégis a közmunkarendszernek köszönheti kétharmados győzelmét a Fidesz. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Kis Ambrus, a Policy Agenda ügyvezetője szerint ez mindössze néhány százmilliárd forintba került.
Amikor elkezdték a kutatást, amely végül is azt mutatja, hogy a közmunkások a Fidesz szavazói, vizsgálták azt is, hogy a közmunkáról milyen negatív kép alakult ki a társadalomban?
A helyzet csalóka. Jóllehet sok ellenzéki kritikát kapott, de politikai értelemben a közmunka bevezetésével a Fidesz már a 2014-es választáson, illetve az azt követő 2016-os menekültkvótáról szóló népszavazáskor is nagyot nyert. A kormánypárt ugyanis kimutathatóan jobban szerepelt azokon a településeken, ahol létezik közmunka. De ez igazolódott be az idei országgyűlési választásokon is, mert
ott szerepelt az eddigieknél is eredményesebben a Fidesz, ahol fenntartják a közmunkát.
Ez a tény még nem lepett volna meg bennünket, viszont a kormánypárt győzelmének mértéke már igen. Ha megnézi a választási térképet, akkor egyértelműen látszik, hogy a kistelepüléseken taroltak a kormánypártok, s legfeljebb a Jobbik van még jelen. A baloldali pártok teljesen visszaszorultak, pedig a kistelepüléseken eddig a hagyományos szociáldemokrata pártok bizonyultak erősnek.
Teljesen hatástalan maradt az ellenzék szövege, miszerint a közmunka konzerváltja a lemaradását, sokszor csak a segély helyett adnak egy minimális összeget, és aki bekerül a rendszerbe, képtelen lesz a piacon munkát találni?
Mindezt nem csak az ellenzék, de a munkaügyi kutatók is mondják, mert a közmunka valóban korszerűtlen foglalkoztatási forma, ami a segély helyett lépett be, ráadásul a minimálbérnél is szerényebb összeget kapnak az érintettek. De ha a falun élő munkanélküliek számára az ellenzék nem képes a közmunkánál vonzóbb lehetőséget kínálni, akkor még a jelenlegi rossz közmunkarendszer is jobbnak bizonyul, mint a bizonytalan, nem létező rendszer.
Vagyis azt lehet mondani, hogy az érintetteknek, tehát a közmunkásoknak eleve jobb a véleményük az elavult foglalkoztatási formáról, mint a társadalomnak?
Van róla véleményük, mert van róla tapasztalatuk. De nehéz lenne megfogalmazni, hogy az ellenzéki pártok valójában mit ígértek a közmunka helyett. Néhányan mondogatták, hogy emelni kéne a béreket, amit a falun élők vagy elhittek, vagy nem. Az ellenzék másik ajánlata az volt, hogy a legrászorultabbak dolgozzanak „szociális szövetkezetekben”. Miközben ezt a szót a hazai közbeszéd sem használja, tehát a gyakorlati tartalmáról is keveseknek van fogalmuk. Így aztán nem is csoda, ha a falun élő képzetlen, munkanélküli tömegek nem villanyozódnak fel, s nem csapnak azonnal a homlokukra, hogy „aha” tudom, miről beszélnek. A közmunkás létet egyáltalán nem szeretik, kiszolgáltatottnak érzik magukat, de legalább már tudják, mit várhatnak ettől.
Úgy tűnik tehát, hogy az ellenzék semmit sem tanult az elmúlt négy év kudarcából, ámbár az is igaz, hogy a helyi fideszes vezetőktől függ a közmunkások léte, akik emiatt már félelmükben is a kormányra szavaznak. Erről mi a véleménye?
Kétségtelen, lehettek erőszakos megoldások, hisz a „láncszavazások”, vagy más erőszakos megoldások valóban előfordulhattak. De nem csak emiatt nyert a Fidesz, ezért
nem is menteném fel az ellenzéket a felelősség alól.
Ugyanis ebből az következne, hogy amíg a Fidesz kormányon van, addig a hatalmát később is biztosítani tudja.
Pedig erről nincs szó. Érdemes ránézni a térképre, a kistelepüléseken leginkább független polgármesterek vannak hivatalban. Ezek a szereplők tehát nem a Fidesz pártlistájáról kerültek hatalomba, viszont a párt elvégezte azt a politikai munkát, amelynek révén kiépítette csatornáit ezekhez a kistelepülésekhez, illetve annak vezetőiéhez. A Fidesz vezérkara tehát legalább tudja, hogy néz ki egy kistelepülés polgármestere, s mi az ő problémája. Nyilván a legnagyobb gond az aktív korúak számára mindenhol a megélhetés, amire azonnali válasz volt a közmunka. Ennek ostorát a kormány átadta a falu polgármesterének, vagyis megkapta a „kvótát”, amibe bele kell férnie.
Ez hatalmas felelősség, de egyben lehetőség is, hiszen ki kell sakkozni, hogy ki kap munkát, és ki nem. A meglévő pénzből az önkormányzat hány család megélhetéséről tud gondoskodni, esetleg részmunkaidőben. A polgármester kezébe tehát komoly hatalmat adott a Fidesz, véleményvezérré vált, hisz minél kisebb egy telepelülés, annál inkább meghatározó a falu első emberének befolyása. Persze ez függőséget is jelent, emiatt aztán elfogadják a véleményét. Választás előtt nagyon fontos, hogy az ilyen véleményvezér szerint a kormány jól végzi-e a dolgát, vagy sem. Tudni kell, hogy a Fidesz 2017 januárjától a kistelepüléseken felemelte a korábban takarékosság miatt csökkentett polgármesteri fizetéseket.
Gondolom, emiatt aztán a polgármester jobb hangulatban dicsérte a kormányt.
Persze! Amikor a polgármesterek fizetésének emeléséről döntött, akkor a Fidesznek már nem volt meg a kétharmada, holott erre szükség lett volna. Ezért aztán az ellenzék segítségét kérték – nem gyakran fordult elő – de rájöttek a korábbi hibára. Emiatt vesztette el a Fidesz a tapolcai, és a veszprémi időközi választást, hisz mindkettőben sok volt a falusi körzet, s ezzel veszett a kétharmad is. Ez a pofon kijózanító volt, s egyértelművé tette:
ha a kistelepülések polgármesterei nem aktivizálják a választókat, akkor mindez a Fidesz politikai támogatottságában is meg fog jelenni.
Így aztán a felemelt fizetés, illetve a migránsozás megtette a hatását, a polgármesterek vezetni tudták a választók kezét a szavazólapon. Ez egy nagyon fontos összefüggés. Még ott is nyerni tudtak, ahol évek óta nincs háziorvos, és a helyben élőknek ezáltal rosszak az életesélyei. Ezt egészségügyi kutatások is kimutatják: Magyarországon 213 betöltetlen praxis van az 5 ezer fő alatti településeken, s még itt is 57 százalékot kapott a Fidesz pártlistája. Ez pedig a polgármesternek, a papnak és a tanítónak, illetve a migrációs kampánynak köszönhető.
Meg a helyi lapok, a közmédiumok elfogultságának, hisz a kistelepülésen élők kizárólag azokat a híreket fogyasztják, amivel a kormány eteti őket.
Ez valóban sokat számít, de nem mindent. A vidékiek is tudnak az internetről tájékozódni. Az viszont világos, hogy hiába képes a fővárosban többséget teremtő politikára az ellenzék, ugyanaz a program a falvakban semmit nem ér, mert ott más a „probléma-lista”. Ez nem azt jelenti, hogy a községekben butábbak az emberek, hanem hogy ott más a probléma-térkép.
Ha az ellenzék továbbra is csak a nagyvárosoknak beszél, akkor a falvakban ismét elbukik.
Erre egyébként már négy éve is felhívtuk a figyelmet, de az ellenzék nem tanult belőle.
Ha a közmunkások továbbra is a Fidesz kliensei maradnak, akkor a kormány bebetonozta magát. Képes az ellenzék erre rálicitálni?
Azért képes, mert a kormány időközben a nagyvárosokban leépíti a közmunka rendszerét. Korábban ugyanis óriási gömböcként felfújták az egész rendszert, igyekezve ebbe egyre nagyobb társadalmi csoportokat integrálni. Ám ezzel a nyílt munkaerőpiacon hiányt idézett elő. Még a hagyományosan Fidesz-barát agrárkamara is kritikusan jelezte, hogy a szezonális munkaerőpiacról elszívja a munkaerőt a közmunka. Ezután kezdték leépíteni a közmunkások számát. Az egyelőre nem világos, hogy a párt a kistelepüléseken is rászánja-e magát erre a döntésre, vagy ott a politikai logika érvényesül.
Mindez több száz milliárdba kerül…
Az elmúlt években egy „túlárazott” budapesti olimpia ára ment el közmunkára, tehát jócskán többszáz milliárdot költöttek rá.
Erre valóban nem könnyű rálicitálni, de a vidéki támogatás nélkül az ellenzék soha nem kerülhet hatalomra. Hacsak nem erre készül…
Ez nem csak akarat kérdése, mert a Fidesznek van felülről kialakított hálózati rendszere, említettem a polgármestereket. A Jobbiknak pedig van egy alulról létrehozott struktúrája, amelyben kiválóan működnek a hagyományőrző körök. Ha a kistelepülések parlamentje ebből a két pártból állna, a baloldal teljesen visszaszorulna; sem az MSZP, sem a DK, sem az LMP nem jutna be egy ilyen országházba. Hagyták szétporladni, vagy meg sem teremtették a vidéki bázisaikat. De említhetném a magyar pártrendszer üdvöskéjének számító Momentumot is, amely azt hirdeti magáról, hogy elvégezte a hálózatépítés nehéz munkáját. Ehhez képest a párt 36 választóköri delegáltat tudott kiállítani, az önmagát progresszív színekben feltüntető LMP 423, az ellenzék legerősebb szerepére törő DK 2168, az MSZP 5600 delegáltjával szemben. Ezzel szemben a Fidesznek 15 400 ezer delegáltja volt. Ezek ma a politikai erőviszonyok Magyarországon.
Bizonyos, általunk sztereotípiáknak vélelmezett dolgokat igazol vissza a magyarok gondolkodásmódjáról az Eurobarometer legfrissebb jelentése. Kiderül belőle, hogy Magyarországon a politikai és egyéb kapcsolatrendszer meghatározó az előrejutás szempontjából, miként az is, hogy valaki egy bizonyos etnikai csoporthoz tartozik-e vagy sem, illetve férfinak vagy nőnek született.
A felmérés és az abból készült jelentés azt vizsgálja, hogy az európaiak szerint mennyire méltányosak az életkörülmények az EU-ban. A foglalkoztatás, az oktatás és az egészségügy területén, valamint a társadalom egészében tapasztalt méltánytalanságokkal kapcsolatos általánosabb kérdések kerültek terítékre. Ezek közül a legérdekesebb talán az volt, hogy az emberek mely tényezőket tartják fontosnak az életben való előrejutáshoz.
Miközben a magyarok 29 százaléka alapvetően fontosnak, 52 százaléka pedig fontosnak tarja a politikai kapcsolatokat ebben a tekintetben, addig az európai uniós polgárok összességének csupán a 10, illetve 46 százaléka gondolja ugyanezt. Szemben a magyarok 17 százalékával, az európaiak 41 százaléka egyáltalán nem tartja fontosnak ezt.
Hasonlóan lesújtó, hogy mit gondolnak a magyarok a protekcióról, pontosabban arról, hogy milyen szerepet játszik a megfelelő emberek ismerete az előrejutásban: 40 százalék szerint nagyon fontosat, 54 százalék szerint fontosat. Azaz
a magyarok 94 százaléka szerint meghatározó az életünkben ez a fajta kapcsolatrendszer.
Csak némi vigasz, hogy Európában általában is 92 százalékot kapott ez a két válasz – igaz, a megoszlásban óriási a különbség: nagyon fontosnak csak 22 százalék tartja.
A jelentésből az is kiderül, hogy rasszistának, kirekesztőnek tartjuk a saját népünket:
a magyarok 20 százaléka szerint nagyon, 51 százalék szerint csak simán fontos, hogy valaki egy bizonyos etnikai csoporthoz tartozik-e vagy sem.
Európában erre a kérdésre 6, illetve 46 százalékos lett az eredmény.
Az is igaz azonban, hogy a jó egészséget tartják a magyarok a legfontosabbnak: összesen a válaszadók 99 százaléka gondolja így. Ezen belül 54 a nagyon fontos, 45 pedig a fontos rubrikát ikszelte be.
Forrás: Eurobarometer
Az eredmények tehát nem pusztán az Unió egészére vonatkozva kínálnak igen tanulságos olvasmányt, különösen érdekesek az egyes tagállamokban készült felmérések eredményei az uniós átlaggal való összehasonlításban is.
Megmarad a kormányinfó, de ezeket a tájékoztatókat a jövőben nem Lázár János, hanem Gulyás Gergely tartja.
Lázár János 112 kormányinfót tudhat maga mögött, s bár hivatalos bejelentés még nincs, gyakorlatilag biztosra vehető, hogy a kancelláriaminiszter távozik a kormányból és szülőföldjén, Hódmezővásárhelyen folytatja a pályafutását.
Lázár János kormányinfói sajátos színfoltot jelentettek a Fidesz kommunikációjában.
Ő volt az a miniszter, aki nem bujkált és nem menekült el az újságírók elől,
és az esetek többségében nem pökhendi, semmitmondó válaszokkal szúrta ki az őt kérdezők szemét. Hasonlattal élve: ő volt a jó rendőr, vagyis, aki a kihallgatáson a hatalom jobbik, emberibb arcát mutatja, miközben ugyanazt képviseli, mint társa, aki rossz rendőrként durva és barátságtalan a kihallgatottal szemben.
Lázár Jánosnak szinte kizárólag „rossz rendőr társai” voltak a kormányban, miközben ő maga nevükön szólította a az újságírókat, és mosolyogva, majdhogynem barátságosan válaszolt a kérdéseikre. Más kérdés, hogy ezek a válaszok tartalmukban semmiben sem különböztek a Fidesz és a kormány hivatalos kommunikációjától, ám ezzel együtt elmondható, hogy Lázár volt az az ember a kormányban, akitől legalább kérdezni lehetett.
Lázár most tehát távozik. Új műsorhoz új férfi kell. Hogy milyen lesz ez az új műsor, hamarosan kiderül.
„Ez a fiatal közönség pont ugyanazt mondja, mint eddig az öregedő liberálisok: politika nem érdekel, az ellenzék fogjon össze akármilyen áron, és tüntesse el helyettem Orbán Viktort. Ezt halljuk nyolc éve a néniktől és bácsiktól, a mostani protesztnek csak a dallama más – ezt nyilatkozta a többi között Tamás Gáspár Miklós filozófus a Független Hírügynökségnek. Szó volt még orbánista és antiorbánista magyarokról, nemzetpolitikáról, baloldalról…
A választási kampányban a végsőkig kiéleződött az anyaországi és a határon túli magyarok közötti feszültség. Viszont az eredmény nem igazolta ezt a nagy „felhajtást”. Megérte?
Nem hiszem, hogy a választók között éleződött volna ki a feszültség: egyszerűen a határon túli magyar nemzeti kisebbségek – akár bizonyos nyugat-magyarországi területek – a mai kormánytábor és a negyedik Orbán-kormány tartós, szilárd hívei. Az ellenzék és az orbánista jobboldal között pedig rendkívül éles az ellentét. Erdélyben az Orbánnal nem rokonszenvezők (akik nem szavaznak, mert a legtöbben közülük soha nem vették föl a magyar, a „kettős” állampolgárságot) és Orbán hívei között épp akkora a kölcsönös utálat, mint Budapesten vagy Pécsett. Ez nem kisebbségiek és magyarországiak ellentéte, hanem az orbánista és az antiorbánista magyarok közötti általános, elkeseredett konfliktus. Magyarországon és egyebütt.
Mindezek után a magyarországi baloldalnak nem kellene újragondolnia a nemzetpolitikáját, vagy már mindegy, mert hosszú távra mérgeződött meg a magyar-magyar viszony?
A magyarországi baloldal nem Gyurcsányból áll, sőt: Gyurcsány egyáltalán nem baloldali, hanem a jobboldal „neoliberális” vagy „neokonzervatív” változatát képviseli, különösen gazdaságpolitikai fölfogásában. Jellemző a magyar politikai műveletlenségre, hogy őt – ismert ultrakapitalista kormányzása ellenére – „balos”-nak nevezik. Ez hajmeresztő. A kisebbségi magyarok elleni akcióit én többször is elítéltem – hadd utaljak ezekre az írásaimra: ― , minden álszerénység nélkül állíthatom, hogy én inkább reprezentálom a magyar baloldalt, mint Gyurcsány Ferenc; ezeket az írásokat sokan vitatták az olvasók közül, de a külhoni magyarok választójogtól való megfosztását a Fidesz és a Jobbik választói is támogatják, ami sajnálatos. A baloldali vezetők (Gyurcsány kivételével, ha őt ugyan mégis odasorolnánk) egyetértettek velem, bár választóik nem: itt a magyarországi állampolgárok és a mindenoldali politikai vezető csoportok között áll fönn ellentét, nem a bal- és jobboldali tömegek között, amelyek (majdnem valamennyien!) az összes külföldiek mindenfajta jogaival szemben (tehát a külhoni magyarokéival szemben is) bizalmatlanok. A hivatalos magyar baloldal (MSZP, Párbeszéd, LMP, Együtt) nagyjából egyetért Orbánnal „nemzetpolitikai” tekintetben, ahogyan egyetért avval is, hogy a menekülteket („migránsokat”) nem szabad beereszteni Magyarországra. (Jellemző, hogy a félreinformált közönség ezt nem is tudja. Mint ahogy az erdélyi magyarokat is csak most tájékoztatják róla értelmesen, hogy még Soros György se azt mondja, amit neki tulajdonítanak tévesen, lásd Fayk Emese ritka világos cikkét. Én magam is erdélyi magyar vagyok, természetesnek tartom, hogy a mindenkori magyarországi parlamenti többségnek támogatnia kell a külhoni magyar nemzeti kisebbségeket politikailag, gazdaságilag, kulturálisan, diplomáciailag. És küzdenie kell az összes kisebbségek jogaiért mindenütt, különös tekintettel a magyarországi és Duna-medencei cigányságra.
A baloldal mintha történelmi vereség előtt (után) állna Magyarországon, hiszen alig kétszámjegyű a támogatottsága?
A baloldal (a balközép) az egész világon – olyan apró kivételekkel, mint Portugália – mindenütt pokoli rosszul áll. A szélsőjobboldal befolyása nő egész Európában, valamilyen formában mindenütt kormányon is van már (főleg úgy, hogy a konzervatívok is szélsőjobbra hajlanak, és szövetkeznek a „hivatalos” posztfasisztákkal), s ahol meg nem, mint Franciaországban, ott a hagyományos, „bonapartista” típusú antidemokratizmus uralkodik az egészen kivételesen kártékony Emmanuel Macron elnöksége alatt. Magyarországon még nem tartunk ott, mint Lengyelországban, ahol formailag sincs baloldal a parlamentben egyáltalán. De miféle baloldal Ivica Dačić, Robert Fico vagy Liviu Dragnea „szociáldemokrata” vagy „szocialista” pártja? Ezek csak címkék, az említett pártok meg konzervatív, nacionalista, szexista (antifeminista), tipikusan jobboldali pártok, akárcsak Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSČM). A név: az semmi. A gyakorlati, konkrét politika számít. A baloldal kisebb, főleg fiatal értelmiségi csoportok és a sztrájkoló munkások között található. A parlamenti baloldal (középbal) jelentéktelen, nem jelentene alternatívát akkor se, ha több mandátuma lenne. Vannak árnyalatnyi különbségek és ritka kivételek, de velük nem fárasztom az olvasót.
A választások után már kétszer is tömegtüntetés volt Budapesten. Úgy tűnik azonban, hogy pontosan nem lehet tudni merre terelődik az elégedetlenség. Lehet ebből valamilyen új ellenzékiség?
Ez az elégedetlenség nem politikai jellegű. A tüntetők (szerintem joggal) utálják az Orbán-rezsim zsarnoki jellegét, médiauralmát, mindenre kiterjedő abszolút hatalmát, a balkáni országokénál is rettentőbb korrupcióját, sok vezetőjének pimasz fönnhéjázását és dilettantizmusát – mindez erkölcsileg helyes, de ez nem politikai gondolat, hanem (ismétlem: indokolt) fölháborodás. A tüntetéseken európai és árpádsávos lobogók lengenek, balos meleg hippik és náci meg irredenta szimbólumokkal tetőtől talpig tetovált újfasiszták együtt tiltakoznak Orbán ellen. Ezt a megmaradt, csonkolt ellenzéki sajtó mulatságosnak, olykor egyenesen meghatónak találja. Ez a fiatal közönség pont ugyanazt mondja, mint eddig az öregedő liberálisok: politika nem érdekel, az ellenzék fogjon össze akármilyen áron, és tüntesse el helyettem Orbán Viktort. Ezt halljuk nyolc éve a néniktől és bácsiktól, a mostani protesztnek csak a dallama más. Egyébként nagy semmi.
Egy fal dőlt le azzal, hogy az Országgyűlés ellenzéki pártjai egyeztettek egymással a jövőbeli munkáról – ezt mondta Szél Bernadett, az LMP társelnöke a mai tárgyalás után. Az MSZP-Párbeszéd szövetség ellenzéki kerekasztal létrehozását kezdeményezi.
A tárgyaláson az összes ellenzéki párt képviselője részt vett. A megbeszélésről Szél Bernadett részleteket nem árult el, mint fogalmazott, azért, hogy nagyobb eséllyel valósulhassanak meg az elhangzott javaslatok. Csupán annyit mondott:
a tárgyalás konstruktív volt, és a jövőben több egyeztetést tartanak majd,
hogy minél eredményesebben dolgozhassanak a választókért.
Szabó Tímea, a Párbeszéd társelnöke újságíróknak szintén azt mondta, hogy konstruktív volt a hangulat az egyeztetésen, a tárgyalásokat kedden folytatják. Vadai Ágnes, a DK alelnöke arról beszélt, hogy több javaslattal érkezett az egyeztetésre, de megállapodtak arról, amíg nincs döntés, addig nem is beszélnek róluk a nyilvánosság előtt.
Közben Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője és Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke a két párt frakcióülésének szünetében bejelentette:
ellenzéki kerekasztal létrehozását javasolják.
Karácsony szerint ez az állampolgárok, a civil kezdeményezések és az ellenzéki pártok közös intézménye lehet annak érdekében, hogy képviselni tudják a parlamentben azt a hangot, amely ott van az utcán, a tüntetéseken és nagyon sok választópolgár lelkében. Beszélt az ellenzéki egyeztetésről is, azt mondta: ha érdemi előrelépést akarnak, akkor az álláspontokat nem a sajtóból ismerik meg elsőként.
Szerinte többet kellene beszélni a parlamenten kívüli együttműködésről, arról, hogy
van egy világ, amely kint tüntet az utcán és amely a változást akaró polgárok többségét jelenti.
Odaszúrt egyet az LMP-nek, mondván, ha a párt felelősebben politizál, akkor talán most nem lenne ilyen égető szükség arra, hogy rendezzék a soraikat.
Tóth Bertalan azt mondta, eddig is volt együttműködés az ellenzéki pártok között az Országgyűlésben, ezért javasolják azt, hogy ne csak a parlamenten belül, hanem azon kívül is működjenek együtt. Ő is bírálta az LMP-t, mert szerinte a főváros több választókörzetében a jelöltek visszalépésével meg lehetett volna akadályozni a kétharmados többséget.
Karácsony Gergely az ellenzéki kerekasztallal kapcsolatos kérdésre azt mondta, a javaslat még nincs kidolgozva, szerinte az lenne a legfontosabb, hogy azokról a témákról is tudjanak beszélni, amelyeket a Fidesz elhallgat, akár egyfajta árnyékparlamentként.
Közleményt adott ki, amelyben azt írja, hogy kizárólag gazdasági érdekeltségeire akar koncentrálni.
A közlemény szerint Mészáros Lőrinc döntéséről április 20-án írásban is tájékoztatta Felcsút alpolgármesterét és jegyzőjét. Az időközi polgármester-választás időpontjáról a helyi választási bizottság határoz majd, miután keddi ülésén a képviselőtestület is hivatalos tájékoztatást kap Mészáros Lőrinc lemondásáról.
Mészáros azt is írta:
vállalatbirodalmának irányítása egész embert kíván.
Mint írta, az általa irányított „tőzsdei vállalatok jelentős tranzakciók előtt állnak, gazdasági érdekeltségeim átfogó szervezeti átalakuláson mennek keresztül, amelyek tulajdonosként teljes embert igényelnek, így lehetetlenné teszik, hogy az üzleti élet mellett közfeladataimnak is eleget tegyek”.
Szerinte „az ellenzéki sajtó” állandó nyomás alatt tartotta az önkormányzat működését, a képviselőtestületi üléseket. A közlemény szerint „prosperáló, biztos lábakon álló település” irányítását adja át, és segíti utódját, alapítványaival és vállalkozásaival is.
Az MTI összefoglalója szerint Mészáros Lőrincet 2011-ben választották Felcsút polgármesterévé, „tevékenységét társadalmi munkában látta el, így munkájáért nem vett fel fizetést”. Azt írják, hogy „polgármestersége alatt a település közszolgáltatásai megújultak, a közintézményeket – személyes anyagi támogatása mellett – felújították. Felcsút adóbevételeinek többségét Mészáros Lőrinc vállalkozásai biztosítják, a község hitelfelvétel nélkül gazdálkodott az elmúlt években.”
Arról viszont nem írnak, hogy az elmúlt években a volt gázszerelő
Mészáros Lőrinc letarolta a közbeszerzéseket,
ő az ország 5. leggazdagabb embere (hivatalosan), egyre több cége van és gyorsabban nőtt a vagyona, mint a Facebook-alapító Mark Zuckerbergnek. Erről ő korábban azt mondta: lehet, hogy azért, mert okosabb nála.
Beáldozzák Handó Tündét, egyúttal miniszteri kézbe veszik a bíróságok közvetlen irányítását: ez körvonalazódik a kiszivárgott tervekben. Ha ez megtörténik, az a végső pont a demokrácia életében – mondta a jogszociológus. Közben az uniós terv megfékezni éppen az ilyen folyamatokat.
Miután hirtelenjében lemondott az Országos Bírói Tanács (OBT) négy tagja és egy póttagja, elkezdődött a találgatás ennek okáról. A Független Hírügynökség múlt csütörtökön arról írt lehetséges háttérként, hogy a Handó Tündét szorosabban ellenőrizni kívánó testület emberei talán szembesültek az újabb kétharmados Fidesz-győzelemnek a bírói szervezetre váró következményeivel. Merthogy a január végén újraválasztott OBT akkor lényegében azzal az igénnyel lépett fel, hogy eleget tesz küldetésének és szorosabb felügyeletet gyakorol az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és elnöke, Handó munkája felett, amit a korábbi összetételben nem tett meg.
Az OBH januári újraválasztása igen viharos lefolyású volt, több új tag került szembe korábban Handó Tündével, illetve nem kerültek be többen az OBH emberei közül. A testület az OBH tényleges ellenőrzésének szándékával látott munkának.
A múlt heti történés szerint tehát a távozók jövőjük védelme érdekében inkább visszavonulót fújtak. Némileg más megvilágításba került ez az esemény, amikor – másnap – kiszivárgott, hogy készen áll a terv az OBH megszüntetésére és jogköreinek az igazságügyi tárcába olvasztására.
Ezzel olyan elképzelés körvonalazódik, amelyben a bírósági önigazgatást (az OBT-t) úgy alakítják át, megszüntetve kiegyensúlyozó szerepét, hogy egyúttal felszámolják az OBH-t is. Mindkét esetben a „komoly működési problémák” lehet az indok. (Az OBT 15 tagjából ment el 4 és egy póttag a senki által sem elhitt „szakmai-vezetői és családi okok” miatt, Handó pedig szintén „problémássá vált”.)
Nem kicsi a tét.
Az OBH a magyar igazságszolgáltatás irányító szerve,
amelynek élén 2012-es létrejötte óta Handó Tünde áll; Handó az Orbán család baráti körének tagja, a hatályos alaptörvényt megszövegező Szájer József felesége. Az OBH dönt bírák és a bírósági vezetők kinevezéséről és a bíróságok ügyelosztási rendjéről is. Ezzel pedig közvetve arra is befolyásuk lehet, hogy egy-egy ügyet melyik bíró tárgyalja.
Kényes, politikai tartalmú ügyekben azonban eddig a bíróságok inkább „rosszul teljesítettek”, nem hozták a kormány által elvárt ítéleteket (például a Sukoró-perben nem sikerült Gyurcsány Ferenc „bűnösségét” igazolni, eddig a „kémper” is léket kapott).
Ráadásul a Handó vezette OBH
az eddigi legkomolyabb beavatkozási kísérletet élesen ellenezte.
Tavaly októberben miniszteri rendeletben úgy módosították a bírói pályázatok elbírálását, hogy a kormányzati hivatalokból érkező pályázók dupla annyi pontot kaphatnak a szakmai múltjukra, mint a többiek. Az OBH még ennek tervezetét értékelve úgy fogalmazott, hogy nem támogatható, az a bírói álláshelyekre vonatkozó pályázati eljárás során adható pontszámok rendszerében több ponton hátrányos helyzetbe hozza a bírákat és a bírósági titkárokat. Ehhez a véleményhez csatlakozott a Magyar Bírói Egyesület.
Vagyis Handó kívül és belül egyaránt parazsat gyűjtött maga alá.
Lehet összefüggés az OBT-beli lemondások és az OBH megszüntetése szándékának kiszivárgása között – mondta a Független Hírügynökségnek Fleck Zoltán jogszociológus. Szerinte a legrosszabb variáció látszik kormányzati szándékként: a bírói és bírósági vezetők kinevezése, valamint az ügyelosztás teljes áthelyezése minisztériumi hatáskörbe. Demokráciákban a bírói tanácsok, önigazgatási szervek és a kormányzat között a hatáskörök megosztása figyelhető meg, de
az ügydöntő jogok a bírák szervezeteinél vannak.
A múlt heti történések láttán Fleck úgy véli, hogy „készül valami”. A Handó-féle modell megszüntetéséért nem fájna a szíve, de ennél sokkal rosszabb jöhet a kormányzati kétharmad birtokában – tette hozzá.
A hétvége eseménye a Financial Times híre arról, hogy a keleti EU-tagoktól a déli államokhoz csoportosítanának át rengeteg pénzt, továbbá elvárás lehet a jogállami keretek fenntartása is – írta erről a hvg.hu.
A „jogállami keretek” alatt mindenek előtt a bíróságok függetlenségét értik az unióban, s eddig elsősorban a lengyel igazságügyi „reform” láttán fogalmazták meg lehetséges válaszként a tervet (és indították el a „hetes cikk szerinti” eljárást). Fleck Zoltán szerint azonban
a magyar válság is régóta érik,
és ha a kormány – mint minden autokrata rezsim – tovább akar keményíteni politikáján, akkor a bíróságokhoz hozzá kell nyúlnia. A bíróságok függetlensége a végső pont a demokráciák életében: ha ez eltűnik, minden borul.
Új politikai formációra, például a demokratikus pártok ernyőszervezetére lesz szükség – írja Demszky Gábor Facebook bejegyzésében, amelyben arra szólítja fel a demokratákat, újakat és régieket, fiatalokat és tapasztaltabbak, hogy „gyertek most elő pártjaitok jól ismert és kedvelt melegéből és segítsetek országos médiát és Európai Néppártot alapítani a demokratikus Magyarországért!”
A posztban részletesen kitér a média szükségességéről, megállapítva: a sokak által eleinte megmosolygott Nyomtass te is! a választás előtti héten közel félmillió példányban került az utcára ingyenes ellenzéki, „szamizdat” hetilapként.
Ismertségben már vetekszik bármelyik ellenzékinek nevezett hetilappal. A Medián egy héttel a választás előtt betette az országos, közvéleményt mérő panelbe és felmérte az újság ismertségét.
Nos, országosan a megkérdezettek 10 százaléka, a vidékieknek pedig 14 százaléka már akkor ismerte a Nyomtass te is! „négyoldalast”.
Pedig ez a „reprezentatív mintán történt” felmérés még az országos hajrá előtt zajlott.
Kedves DK-s barátaim!Márky Zay a szombat esti tüntetésen elmondott kitőnő beszédében kitért egy sokak által osztott…
Posztjában kitért arra, hogy a DK-sok elkeseredett dühét kiválthatta a Márki-Zay „kitűnő beszédében” megfogalmazott bizonyos kritika, ám arra kérte a párt szimpatizánsait, hogy ne vegyék fel a kesztyűt annak a pártnak a szimpatizánsai, amelynek „programja Európa-barát, demokratikus és végiggondolt”.
Ugyanakkor éles szavakkal bírálta az LMP-t, amely „ ezekben a napokban épp nyilvános harakirit követ el”.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
