Kezdőlap Fontos Interjúk Oldal 12

Interjúk

Űrállomást biztosan nem fog építeni

Lendvai Péter
-
0
Űrállomást biztosan nem fog építeni

Ma úgy tűnik: teljes egyetértés lesz az ellenzéki pártok között, hogy Németh Angélát jelöljék a XV. kerületi polgármesteri posztra, a szeptember 30-án esedékes időkőzi választáson. Németh Angéla a Független Hírügynökségnek elmondta: ha nyer, az egy év múlva esedékes választásokon is indulni szeretne.

  • Nem kedveli Fideszes ellenfelét
  • 2010-ben hagyta ott az MSZP-t
  • Az LMP még meg akarja hallgatni
  • A Fidesz rátelepedik az önkormányzatokra is
  • Konfrontatívabb személyiség, mint Hajdu László

Nem ült át a korábbi polgármester szobájába?

Nem.

Miért nem?

Mert én polgármesteri jogkörben eljáró alpolgármester vagyok még.

És annak nem jár a polgármester szobája?

Szerintem nem. Tehát, amíg én alpolgármester vagyok, maradok a szobámban.

Szóval szerénységből nem tette.

Is. Meg úgy érzem, majd akkor dukál nekem az a helyiség, ha túl leszünk a választáson, és meg is nyerem azt. Akkor teljes joggal ülhetek át oda, abba az irodába.

Mennyi a bizonytalanság önben? Mármint arra nézve, hogy megnyerhető-e ez a választás?

Viszonylag szoros volt az országgyűlési választás is, bár azon elindult az LMP és a Jobbik is külön.  A baloldal ugyanakkor egységes volt.

De ott a választó kerületi határ túllógott Rákospalotán…

Igen, Újpest egy része is ide tartozott, és azt a részt meg is nyerte a Fideszes jelölt. De most még nem tudjuk, hogy hány induló lesz, ezért is nehezebb beszélni az esélyekről.

Amit egyelőre tudni lehet, az az, hogy a Fidesz jelöltje, László Tamás, ugyan vesztett korábban Hajdu Lászlóval szemben, de most kapott még egy lehetőséget.

Mi is így tudjuk.

Az ő indítása gyengíti, vagy erősíti az ön esélyeit?

Erre nem tudok válaszolni, csak azt tudom mondani, hogy ő egy megosztó személyiség, akikkel én beszélek, azok vagy nagyon szeretik, vagy elviselhetetlennek tartják.

Ön az utóbbi kategóriába tartozik.

Igen, én nem kedvelem őt, bevallom, nem vagyok a lelkes rajongója. Ő nem egy közvetlen személyiség, ellentétben Hajdu Lászlóval, aki többek között a közvetlenségének is köszönhette a népszerűségét.

László Tamás egy mérnökember, aki nagyon szeret tervezni, hogy tud-e azt a választópolgárokra kell bízni.

Nagyon finoman fogalmaz, mert amit én tudok, vagy olvastam a múltról, a konfliktusok nem annyira mérnöki mivoltából fakadtak…

Engedje meg, hogy ne foglalkozzak különösebben László Tamás jellemrajzával, de még azzal sem, hogy milyen ellentéteket generált ő a Fideszen belül.  Ez legyen az őr problémájuk, nem is szeretek más pártok belügyeibe beavatkozni. László Tamás 2006 óta van itt a kerületben, azóta egyszer fel is oszlatták a helyi pártot…

Ön emlékszik még a tizenkilenc éves önmagára?

Igen. Azt sem tudtam milyen bolygón vagyok.

Milyen ambíciókkal indult el ezen a pályán?

Úgy kezdődött, hogy az egyik jelölt visszalépett az indulástól. Akkoriban még MSZP-s voltam, és felajánlották a lehetőséget, hogy a fiatalítás jegyében én versenyezzek a képviselői helyért.  Hogy én mennyire gondoltam akkor azt, hogy még húsz év múlva is az önkormányzatban leszek, nem tudom, nem is gondoltam bele. Családi indíttatásból már eleve valamelyest politikailag fertőzött voltam, hiszen édesapám is politizált, még az előző rendszerben, és noha később, a rendszerváltás után rendőr lett, és ezért nem is politizálhatott, de azért otthon csak megbeszéltük a dolgokat.

Az megfordult a fejében, hogy egyszer itt még polgármester is lehet?

Akkor biztos nem. Legfeljebb az, hogy ezért a kerületért szeretnék tenni.  Kérdezték tőle, hogy nem akarok-e országgyűlési képviselő lenni, de nemet mondtam, mert engem tényleg a helyi ügyek, a helyi közösség érdekel. Itt akarok sikeres lenni, itt akarom, helyben segíteni az embereket.

Az, hogy polgármester lehet, változtat valamit az attitűdjén?

Szerintem nem. Sokan mondjak, hogy túlzottan engedékeny, vagy közvetlen vagyok, de nem szeretnék megváltozni.

Távol áll tőlem, hogy allűrjeim legyenek, hogy megköveteljen, hogy polgármester asszonynak szólítsanak. Maradok Angéla, aki eddig is.

Az előbb úgy fogalmazott, hogy amikor még MSZP-s voltam. Mióta nem az?

2010 óta.

És miért hagyta ott a szocialistákat?

Akkor volt egy pártszakadás. Hajdu László volt a polgármester és az országgyűlési képviselő is. Az országgyűlési választásnál vele kötöttek egy megállapodást, hogy noha képviselőnek nem őt fogják indítani, de polgármesternek igen, de nem tartották be a megállapodást, őszre elfelejtették, és valaki mást indított polgármesterként a helyi MSZP. Ezért  úgy döntöttünk többen is, meg hát persze azért is, mert ennek voltak előzményei is, hogy kilépünk a pártszervezetből. Illetve azzal, hogy egy helyi egyesület, a RÁTE színeiben elindultunk a választáson, automatikusan kizárattuk magunkat.

És ez azóta is így van?

Igen, nem lettem sem DK-s, sem más pártnak a tagja.

Ez tulajdonképpen Hajdu László melletti kiállás volt?

Igen, teljes mértékben.

Hűségesek voltak hozzá…

Igen.

De a hűség addig nem terjedt, hogy kövessék őt a Demokratikus Koalícióba…

Nem. És nem is tervezem, hogy átlépjek másik pártba.

Azt sem, hogy vissza az MSZP-be?

Azt sem.

Mert mi a baja a mai MSZP-vel?

Nem látom, hogy jelentős változás következett volna be 2010 óta a szocialista pártban.  Én tizennyolc évesen egy nagyon jó csapatba léptem be, mondhatni barátok közé, később azonban teljesen átalakult, megváltozott a helyi szervezet is, meg az országos vezetés is.

Ettől függetlenül az MSZP támogatja önt?

Igen. Meg a DK is, legalább is ez hangzott el a minap, a Párbeszéd is mellettem áll, mint ahogy a Liberálisok is.

Mi a helyzet az LMP-vel?

Az LMP azt kéri, hogy tegyek le eléjük egy programot, és azt vitassuk meg, annak mentén tudnak támogatni engem. Kaptam tőlük egy nyílt levelet, hogy zárt ülésen beszéljük meg a dolgot. Én egyébként elmondtam nekik, hogy nagyon mást,  mint, ami a költségvetésben szerepel, vagy az elfogadott gazdaság programban, egy évre nem tudok ígérni. Ehhez túl rövid az idő. Azt meg lehet ígérni, hogy ha egy év múlva is megválasztanak polgármesternek, akkor annak az előkészítése belefér ebbe az egy esztendőbe. Űrállomást nem tervezek az elkövetkezendő egy év alatt ide építeni.

Ön szerint az utóbbi években távolodott, vagy még jobban rátelepedett a pártpolitika az önkormányzatokra?

Sajnos erősödött a befolyás.

Ezt úgy kell érteni, hogy a pártközpontok még erőteljesebben avatkoznak bele a helyi ügyekbe?

Egy pártközpont. A Fidesz.

Számára nem a helyi ügyek a döntőek?

Szerintem nem. Ezt a pártközpontos utasítás hál istennek nem látom sem a DK-nál, sem az MSZP-nél.

A Fidesznél egyértelmű a pártutasításos rendszer.

Az LMP elképzelhető, hogy önálló jelöltet állít?

Elképzelhető.

Kik, akik biztosan elindulnak?

László Tamáson és rajtam kívül egyelőre nem tudok másról.  A múlt héten vált jogerőssé, hogy szeptember 30-án lesz a választás, addig még lehetnek változások.

Az, hogy ön független…

…Nem vagyok független. Én a RÁTE és a Szolidaritás mozgalom jelöltje vagyok.

A Szolidaritás kapcsolódik a DK-hoz. Akkor mégis csak benne van a pártpolitika?

Nem, csak egyszerűen nem akartam függetlenként indulni. A RÁTE az adott volt, a Szolidaritás mozgalommal meg nagyon jó a viszonyunk.

A RÁTE mit csinál?

Adományokat gyűjt és oszt. Rendszeresen osztunk ételt rászorulónak, hajléktalanoknak, valamint két hagyományos főzőversenye is van.

Önt nem éri olyan vád, mint a VIII. kerületi ellenzéki jelöltet, hogy – Kocsis Máté szerint -, ha Győri Péter nyeri ott a választásokat, akkor ellepik a kerületet a hajléktalanok?

Még nem ért ilyen vád.

Egy évről szól most a választás. Mit lehet erre az időre egyáltalán ígérni?

Ahogy már mondtam: űrállomást biztosan nem.  Tartom magam a költségvetéshez, abban vannak fejlesztési elképzelések, azokat szeretném tető alá hozni.

Megfogalmazott-e önmagának olyasmit, hogy amennyiben megválasztják, másként fogja csinálni, mint Hajdu László?

A politizálást, illetve a kerületért való cselekvést nem. De én egy kicsit más habitusú vagyok, mint Hajdu László. Egyrészt eleve ugye én nőből vagyok, ami persze nem azt jelenti, hogy én itt szüfrazsettként fogok harcolni, csak annyira akarok jelezni, hogy konfrontatívabb személyiség vagyok, mint Hajdu László.

Azt is hallottam önről, hogy makacs.

Igen. És minél inkább erőltetnek valamit, annál inkább ellenállok. Aztán lehet, hogy belátom: igaza volt a másiknak.

De képesnek tartja magát a belátásra?

Igen, képesnek.

Kire haragszik ilyenkor: önmagára, vagy arra, kinek igaza volt.

Inkább önmagamra.

Sokkal több konfliktust vállalna fel, mint az elődje?

Igen vállaltam, és vállalok már most is.

Ma hány százalék esélyt ad önmagának a győzelemre?

Optimistám azt mondom, hogy száz százalékot.

Szakács lett az államtitkárból

Lendvai Péter
-
0
Szakács lett az államtitkárból

Hosszú ideig csak választási szakértőként szólalt meg, aztán politikai pályára váltott Tóth Zoltán. A hajdani államtitkár elindult képviselőjelöltként a választásokon, a Demokratikus Koalíció színeiben, hogy aztán visszalépjen az ellenzék másik jelöltje javára. Most szakácskönyvet ír, és karitatív tevékenységet folytat – nyilatkozta Független Hírügynökségnek.

  • Példát akart mutatni a visszalépésével
  • Szakácsként tett európai vizsgát
  • Nem bánja, hogy elindult a választásokon
  • Az új választási törvény is a Fideszt segíti
  • A kormánypártnak már nincs szüksége újabb módosításokra   

Mondhatjuk azt, hogy ezt jól kifőzte?

Köszönöm, én ezt bóknak tekintem, bár kétségkívül akadnak olyanok, akik szerint ez megaláztatás, ami velem most történik, hiszen sokszor voltam már államtitkár is, de én elégedett vagyok a jelenlegi státuszommal.

Voltaképpen most, mi a státusza? Szakács, vagy receptíró ?

Amiből megélek, az elsődlegesen a nyugdíjam, a feleségem szintén nyugdíjas, nincs is más jövedelmünk. De, szerencsére, hozzászoktunk ahhoz az életünk során, – ez három alkalommal is előfordult -, hogy mintegy ötven százalékkal csökkentsük az életszínvonalunkat. Most is ez történt, gyakorlott módon megtettük. Higgye el, ez nem olyan nagy probléma. Ugyanakkor társadalmilag, úgy érzem, hasznos tevékenységet folytatok. Megcsináltam a szakács európai uniós vizsgát letettem, ennek birtokában pedig tudok főzni a Heti betevő egyesület budaörsi csapatában. Minden negyedik vasárnapon 140 adag ételt főzünk gyermekeknek, amelyet aztán az egyesület egy másik csapata oszt szét a rászoruló gyerekeknek. Ezen kívül egy mozgássérült alapítvány számára rendszeresen főzök. Május 30-án kétszáz mozgássérült gyereknek adtunk enni.

Azt a poént akartam megengedni magamnak, hogy a jelenlegi helyzetében ez egy nagyon találó név, mármint a heti betevő, de rájöttem, hogy ez egy rossz vicc, ezért el is engedem, kiváltképp, hogy ilyen jótékony célú egyesületről van szó.

Nem kell elengedni… Egyébként van más is, a budaörsi olvasókör például, amelyet négy éve alapítottam, amikor kirúgtak az utolsó állami állásomból is. Ezt teljesen önerőből működtetjük, minden hónap második szerdáján találkozunk, illusztris vendégeink vannak; csak az jelenlegi időszak meghívottjait említve, Bolgár Györgyöt, Beer Miklós nyugalmazott püspököt, vagy Ráday Mihályt.

A névsorban ott lehetne ön is, nem?

Hát nem. Igaz, hogy írtam több könyvet is, de én itt a közösség szervezője vagyok, nem pedig vendég. Szóval távol áll tőlem az öntömjénezés. Ugyanakkor persze annak örülök, ha vannak újságírók, akik érdeklődnek az én másirányú tevékenységem iránt.

És a választási szakértői tevékenysége?

Most például az EBESZ végső jelentésébe bevontak, illetve a Tiszta voks elnevezésű alapítvány tevékenyégébe is. Amúgy pedig az egyik amerikai egyetem professzor asszonya, Scheppele asszony is kikérte a véleményem a választások értékeléséhez. Tehát most nem, mint a választási rendszer alakítója, hanem – ahogy az előző könyvem címe is szól -, a hatalom kritikusaként jelenek meg.

Próbálom a beszélgetésünket abba az irányba terelni, hogy kimondassam önnel: hibázott akkor, amikor a szakértői státuszát egy rövid időre feladva politikai szerepet vállalt azzal, hogy képviselő jelöltje lett a Demokratikus Koalíciónak. Szóval mai fejjel is megtenné, hogy elindul ezen a politikai úton?

Igen, megtenném.

Azzal a feltétellel indultam el, hogy az a párt, amely jelöl engem, legyen hajlandó a szövetségre. A DK ilyen pártnak bizonyult.

Úgy gondoltam, hogy az én személyes példámmal, azzal, hogy visszalépek más javára azért, hogy ezzel elindítsak egy folyamatot a közös ellenzéki jelöltségek kialakítására. Az volt a célom, hogy bebizonyítsam: összefogás nélkül nem megy. És sajnos be is igazolódott: összefogás nélkül tényleg nem megy.

Szívesen fűznék ehhez egy megjegyzést, illetve egy kérdőjelet. Már tudniillik ahhoz, hogy itt bárki bármit lát, vagy valóban levont megfelelő tanulságokat az április 8-i eredményekből. Az azóta eltelt időszak ugyanis – még akkor is, ha az időközi polgármester választások esetében vannak pozitív jelenségek is – inkább azt mutatja, hogy itt senki nem tanult semmit… Nem akarok intimpistáskodni, de muszáj megemlítenem: mi összefutottunk a választások előtt, és akkor éppen arra panaszkodott, nem kis kétségbeeséssel, hogy mennyire nem mozdulnak a dolgok abba az irányba, amelyet szeretett volna elérni, és amiről az előbb beszélt is. Akkor még képviselő jelölt volt, és ahogy mondta nekem, készen állt a visszalépésre, de arról beszélt, hogy elképesztő az a töketlenkedés, ami itt az ellenzéki oldalon folyik.

A gyakorlat valóban ezt mutatta. Viszont mögötte mégiscsak megjelent a tanulság: a következő választásokon csak akkor sikerülhet nyerni, ha vagy kétpárt-rendszert sikerül kialakítani, vagyis olyat, amilyenről Gyurcsány Ferenc is beszélt. Azaz: egy a Fidesszel szemben megjelenő alternatívát nyújtó baloldali liberális párt, vagy a jelenleg meglévő tagoltság szerint egy olyan ernyőszervezetet létrehozni, amely, ily módon, mégis egy egységes ellenzéki pártot jelenít meg, anélkül persze, hogy szervezetileg és ideológiailag egységes lenne. Jelen pillanatban egyik feltételt sem látom megvalósíthatónak. Annyi talán megtörténhet, hogy a 2012-es javaslatomhoz, az előválasztáshoz visszatérnek a pártok, és minimum a főpolgármestert ezzel a módszerrel választják ki.

Ha most tippelni kellene, hogy ez az előválasztás megvalósul-e jövő szeptember-októberre, akkor ma mit mondana?

Egyelőre úgy látom, hogy nem.  Annak ellenére, hogy a választópolgárok döntő többsége már látja, hogy ez lenne a helyes út. A pártvezetőkkel sajnos ezt még nem sikerült megértetni. Tehát úgy állunk most, hogy néhány lúd legyőzi a választó polgárókat.

Lám, lám a szakács máris megszólalt önből… De azért ugye nevezhetem még önt választási szakértőnek?

Nyugodtan.

Akkor beszéljünk a választási törvényről, amelyhez máris hozzányúlt a Fidesz.

Igen, egy nyolcvan oldalas törvényjavaslatot készített, több, mint 120 paragrafussal. Nagyjából ennyi témát is próbál átölelni. Ebből én készítettem egy statisztikát, amely azt mutatja, hogy a szövegben körülbelül 120 olyan javaslat van, amely visz tovább bennünket a lenini úton… Bocsánat: azt akarom ezzel mondani, hogy

még lejtősebbé tette a pályát, könnyítette a Fidesz helyzetét. A törvénymódosítás lényegében egyfajta finomhangolás, a Fidesz előnyeit teszi egyértelműbbé.

Konkrétan?

Az egyéni választó kerületben például lehetővé teszi, hogy azok is szavazhassanak, akiknek sem magyarországi, sem külföldi lakóhelye nincsen. Ez egyértelműen a buszoztatást jelenti a környező országokból. A Fidesz ezt eddig is tette, de most legálissá változtatja. A másik ilyen nagyon fontos elem, hogy beengedi a kampányba, hogy amennyiben egy párt neve, vagy egy tagjának fényképe megjelenik az óriásplakáton, akkor ott ne kelljen feltüntetni az impresszumot, azaz ne lehessen tudni, ki helyezte ki az adott plakátot. Emlékszünk rá: a Fidesz az ellenzéki pártvezetőket kiplakatírozta, Soros-bérencekként tüntette fel őket. Ezt a módszert úgy akarja törvényessé tenni a Fidesz, hogy már nem kell a táblán feltüntetni a finanszírozó nevét.

Érdekes, amit mond, fel sem figyeltem ezekre változtatásokra…

Azért, mert

a törvény betűje mögé rejtik a szándékokat.

Ezek szerint minden egyes törvénynél betűről betűre kell haladni, hogy észrevegyük az esetleges trükköket. 

Így van. Mondok egy harmadik példát is. Eddig  volt az ellenzéknek lehetősége arra, hogy közösen delegáljanak választási közreműködőket, számláló bizottsági tagokat. Ez a jövőben megszűnik. A tizenegyezer szavazó körbe kizárólag a helyi lakosokat lehet delegálni. Politikailag és jogilag is ellehetetleníti a Fidesz-féle a törvény az együttműködést, a racionális összefogást. Ez azt jelenti, hogy az ellenzék, a jelenlegi helyzetében mintegy ötezer választó körbe nem fog tudni delegálni embert. Kivéve persze, hogy magukhoz térnek az ellenzéki pártok, de ennek ugyanúgy nem látom jelét, mint a Fidesz demokratizálódásának.

A határon túliak szavazásával kapcsolatos módosításokról mi a véleménye?

 Velük kapcsolatban öt olyan módosítás született, amely tovább egyszerűsíti számukra a szavazást. Ezek a szándékok korábban is érvényesültek, de a Nemzeti Választási Iroda törvénysértő határozatainak köszönhetően. Az egyik ilyen: a határon túliaknak nem kell tudni magyarul, még a saját nevük leírásában sem. A másik ilyen: bárki beadhat kérelmet egy határon túli magyarnak arra, hogy regisztrálják a választói névjegyzékben. Törvényessé tették tehát, hogy különböző pártocskák, alapítványok, fejkvóta ellenében, gyűjtsék az aláírásokat.

És a kamupártokkal kapcsolatos ú törvény?

Ezzel felmenti a Fidesz, utólag, őket a törvénysértés vádja alól. Ugye a szöveg azt mondja, hogy a jövőre nézve nem kaphatnak állami támogatást azok a pártok, amelyek nem fizették vissza az állami támogatást. A Fidesz által uralt államgépezet semmit nem tett korábban annak érdekében, hogy az egy százalékot el nem érő pártok visszafizessék a támogatást. Ez a módosítás visszamenőleg mentesíti őket a visszafizetés terhe alól.

Mit gondol: hozzányúl-e a Fidesz az önkormányzati választások előtt újra a választási törvényhez?

Ma még nem tudjuk megmondani. Ez a mostani csomag nem rendelkezik ilyen típusú változtatásokról. Szaknyelven úgy fogalmazhatnék: ebben nincsenek még anyagi jogi, csak eljárásjogi változtatások- Ezek tehát egyelőre csak egyszerűsítik a Fidesz szándékait. Érdemi lépésről ma még nem tudni, sem a főpolgármester választásról, sem a kistelepülések önkormányzatának a megszüntetéséről.

Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy ezeken a területeken nem akarnak érdemi módosítást végrehajtani, de mint tudjuk: a Fidesz útjai kifürkészhetetlenek.

Mi az ön tippje?

Szerintem a Fidesznek már nincs szüksége az érdemi változtatásokra; olyan mértékben centralizált a polgármesterek személyét, és olyan mértékben tartják kezükben az önkormányzati képviselő testületeket a költségvetésen keresztül, hogy nincs szükségük arra, hogy fellázadjanak ezek az önkormányzatok. Legfeljebb majd tíz százalékkal megemelik a polgármesterek és a testületi tagok javadalmazását, és akkor már maximálisan hűségesek lesznek.

Mi szerepel most az ön névjegyén?

A facebook oldalamon az szerepel: jogász, közigazgatási szakértő, szakács, könyvmoly.

És most a szakács van aláhúzva?

A szakács és a könyvmoly.           

„Az egész kormány működése a korrupción alapszik”

Németh Róbert
-
0
„Az egész kormány működése a korrupción alapszik”

Egyetlen magyarként nyerte el a nemrég alapított Obama-ösztöndíjat Léderer Sándor, a korrupció ellen küzdő K-Monitor igazgatója. A Független Hírügynökségnek adott interjúban a Barack Obamával való találkozóról és a munkájukról is beszélt.

  • Azért ült Barack Obama mellett egy találkozón, mert kicsit elkésett
  • Az ösztöndíj-program a civil szféra erősítéséről szól
  • 20 ezer jelentkezőből választottak ki 20 résztvevőt
  • Magyarországon borzasztó a civileket körülvevő légkör
  • Azért van szó Soros Györgyről, a menekültekről, hogy ne arról beszéljünk, Mészáros Lőrinc miből gazdagodott meg
Léderer Sándor
Fotó: FüHü

Mit jelent pontosan ez az Obama-ösztöndíj?

Ez egy nemzetközi ösztöndíj-program, ami konkrét pénzzel nem jár. Az a célja, hogy olyan fiatal civileket támogasson, segítsen, akik a saját szakmájukban eljutottak valameddig, de nagyon hasznos lenne számukra, ha tovább tudnának fejlődni.

Azt nagyon fontos látni, hogy a civil szféra a világon sehol nem olyan, amit egyetemen tanítanak, vagy ha most már indultak is ilyen kurzusok, azért azok, akik a civil szférában dolgoznak, alapvetően lelkesedésből mennek oda. Van egy fontos ügy, amit képviselnek, van egy ötletük, egy kezdeményezés, amit elindítanak… Gyakran probléma, hogy

azoknak, akik ezt csinálják, mindent maguknak kell megtanulni.

Részben az én értelmezésen, hogy az ösztöndíjprogram résztvevőinek nagy része saját maga kezdett valamibe, és mindenki tud tanulni egymástól és a különböző szakértőktől, mentoroktól.

Az a célja a programnak, hogy mindenki abban, amivel foglalkozik, még jobb legyen, és hogy mindenki maradjon az országában, tehát nem az a lényeg, hogy onnan elhozzák az embereket.

Azt lehet tudni, hogy körülbelül hányan jelentkeztek? Hányan kerültek be közülük a programba?

Én úgy tudom, hogy az első körben 20 ezer jelentkező volt, és 20-an kerültünk be. Nagyjából a fele amerikai, a többiek a világ különböző pontjairól érkeztek.

Hogy kell elképzelni ezt a munkát?

Vannak rendszeres találkozók, volt egy Chicagóban és lesz valószínűleg ősszel is egy, azt még nem tudom, hogy hol. Tehát fizikailag is találkozunk, vannak műhelyfoglalkozások, előadások. Ezen túl év közben mindenkinek kell készítenie egy saját tervet, hogy mit szeretne elérni, és lényegében ezen dolgozik, ehhez kap segítséget. Emellett csoportokban is dolgoznak együtt azok, akik valamiért egy csoportban vannak.

A chicagói találkozón, amelyet említettél, készült egy kép, amelyen Barack Obama mellett ülsz. Hogy alakult ez így?

Forrás: Twitter / Obama Foundation

Lényegében ez egy véletlennek köszönhető. Előtte volt egy ebéd, amin részt vettünk, én ott még beszélgettem valakivel, és így utolsónak mentem be a terembe, és csak ott volt hely. Ekkor még nem volt Obama a teremben, leültünk, beszélgettünk, aztán bejött ő is. Tehát

azért ültem ott, mert más nem ült oda korábban.

Barack Obama mennyire volt tisztában a magyarországi helyzettel? Szóba került ez?

Nem, politikai dolgok nem kerültek szóba. Általában az egész beszélgetés a civilségről szólt, arról, hogy amikor ő fiatal volt, hogyan vett részt közösségszervezésben, emberi jogi ügyekben. Arról beszélgettünk, hogy milyen volt akkor és milyen most civilnek lenni, de abszolút nem napi politikai dolgokról.

És a többi résztvevő? Gondolom, szóba került a civilek magyarországi helyzete.

Mindenki érdeklődött, de ez egy kölcsönös érdeklődés volt. Voltak afrikaiak, délkelet-ázsiaiak, közép-amerikaiak, tehát a világ különböző izgalmas pontjairól jöttek emberek. Azt gondolom, hogy onnan nézve Magyarország nem kiemelkedő. Van, amiben különleges, de vannak, mondjuk úgy, durvább dolgok sok más helyen. És persze vannak olyan országok, ahol sokkal kellemesebb civilnek lenni.

Ezt a lehetőséget a munkád miatt kaptad. Az Obama Alapítvány a honlapján azt írja, hogy a K-Monitor célja olyan digitális eszközök létrehozása, amelyek segítik az embereket, hogy a kormányzat átlátható legyen. Mondanál erre példákat, hogy min dolgoztok?

Az egyik ilyen eszköz, amit néhány éve kezdtünk el a Transparency Internationallel közösen csinálni, az a Red Flags, a Piros Zászlók. Arról szól, hogy

algoritmusok segítségével ellenőrzünk közbeszerzési hirdetményeket.

Ennek a célcsoportja leginkább az újságírók, pont azért, hogy nekik ne kelljen naponta több száz dokumentumot kézzel végigböngészni, mert ez a program előszűri, hogy mik azok, amik problémásak lehetnek. Lehet témák szerint szűrni, cégekre szűrni, értesítéseket kérni.

Most azon dolgozunk, hogy hogy lehet az önkormányzatok költségvetését átláthatóbbá tenni. Azt gondolnánk, hogy alapvető dolog, hogy az állampolgárok tudják, mire költik az adóforintjaikat. Ehhez képest ezek a költségvetések, mint ahogy az állami is, törvényekbe, rendeletekbe vannak belekódolva, és

nagyon nehéz átlátni, hogy ez mennyi pénz,

főleg mondjuk, hogy az én saját vagyoni helyzetemhez mérve ez mennyi, mennyit költünk oktatásra, útfelújításra. Egy ingyenesen elérhető eszközt próbálunk az önkormányzatoknak készíteni, hogy ők ezeket az adatokat nagyon egyszerűen feltöltsék, az emberek pedig meg tudják nézni.

A célunk az, hogy Magyarországon is legyenek olyan példák, mint több más európai országban, hogy az emberek beleszólnak abba, hogy a költségvetés egy részét mire költik.

A Red Flagsnek volt már kézzelfogható eredménye, tehát készült ez alapján mondjuk cikksorozat?

Igen, több is. Ennek segítségével vettek észre ügyeket, de elemzések is épültek erre. Azért is érdekes, mert hosszabb távon is meg lehet nézni, hogy milyen cégeknél, intézményeknél milyen korrupciós kockázatok fordulnak rendszeresen elő. Összesen 40 indikátor dolgozik ebben a rendszerben.

Over the past few days, the first class of Obama Foundation Fellows gathered to get to know each other and share what…

Közzétette: Barack Obama – 2018. május 16., szerda

Ha jól tudom, akkor a K-Monitort még egyetemistaként alapítottátok. Mi vitt rá, hogy ilyen témával foglalkozzatok?

Egyesületként működünk,

egy konkrét történet volt, ami minket erre sarkallt, ez pedig a belvárosi ingatlanpanamák ügye volt 2006-2007 táján.

Ugye itt a 6. és a 7. kerületben rengeteg szép, műemlék épületet bontottak el, akik ott laktak, azoknak el kellett innen költözni, és elég igénytelen épületeket húztak fel a helyükre. Minket, környéken lakóként, ez nagyon zavart. Valószínűleg, ha építészetet tanultunk volna, akkor valamilyen örökségvédő szervezetet hoztunk volna létre.

Amikor a meglevő információk alapján elkezdtünk utánanézni ezeknek az ügyeknek, akkor láttuk, hogy emögött minden bizonnyal korrupció van, fillérekért adják el az önkormányzatok ezeket az épületeket, nem igazán tesznek kikötéseket, hogy mit lehet oda építeni. Azt gondoltuk, hogy mi meg újra és újra megválasztjuk ezeket a politikusokat, és ehhez jó eséllyel köze van annak, hogy nem tudunk ezekről a dolgokról, tehát jó lenne egy adatbázist építeni azokról az ügyekről, amelyekben vitatható módon költenek el közpénzeket.

Lényegében a K-Monitor első projektje ez az adatbázis volt, ami most is működik, több mint 40 ezer újságcikk van benne, amelyek közpénzes, korrupciós ügyekkel foglalkoznak. Utána, ahogy elkezdtünk ezzel foglalkozni, jött egy csomó ötlet, és szakmailag is beleástuk magunkat a területbe.

A civilek elleni támadások hogy érintenek titeket? Ti is célponttá váltatok?

Azt mondom, hogy nem mi vagyunk a frontvonalban, mert azokkal a szervezetekkel foglalkoznak a legtöbbet, amelyek valamilyen módon a menekültkérdéshez kapcsolódnak. Mi inkább a másodvonalban vagyunk, mint azok a civil szervezetek, amelyek kritikusak a mindenkori kormánnyal.

Az egyik probléma, ami ezzel kapcsolatos, az a borzasztó légkör, amit teremtenek. Ennek következtében

lényegében lehetetlen állami intézményekkel együttműködni, mert meg vagyunk bélyegezve.

Ha kapnak egy levelet tőlünk, akkor arra nem válaszolnak, vagy csak nagyon lassan, barátságtalanul. Elkerülnek lehetőleg mindenféle interakciót, az állami, kormányközeli sajtóba nem kerülnek be azok az ügyek, amelyekkel foglalkozunk, ha bekerülünk, akkor mint külföldi ügynökök, akik Magyarország ellen dolgoznak.

Ezek a legközvetlenebb hatásai ennek. Ha összehasonlítjuk azzal, hogy más civil szervezeteknek milyen kapcsolataik vannak, vagy hogy akár nekünk is 7-8 évvel ezelőtt, tehát már a Fidesz-kormány idején, volt együttműködésünk, volt, hogy részt vettünk a kormány antikorrupciós munkacsoportjában, készítettünk kutatáshoz interjút állami intézmények vezetőivel, munkatársaival, tehát ott volt a példa, hogy lehet ilyet. Látjuk külföldi partnereinknél, hogy van, ahol rendszeresen együttműködnek civilek és kormányzati szereplők.

Az, hogy ez a munka ellehetetlenült, a légkör tipikus következménye. Még egy fontos dolog, hogy ennek van egy erős kommunikációs célja is. Azt gondoljuk, hogy

a kormány azért beszél ennyit a civilekről, a különböző ellenségekről, hogy ne a valódi problémákról kelljen beszélnie:

a korrupcióról, az egészségügy helyzetéről, az oktatásról. Sokszor nem arról beszélünk, amiről kellene, tehát az adott területünkről, hanem ezt kell elmagyarázni, hogy milyen nevetségesek ezek a vádak. Addig is le van kötve a civilek kapacitása, és nem a valódi munkájukat végzik.

Olvastam olyat valamelyik kormányközeli portálon, hogy az egyesület teljesen átláthatatlanul működik. Miből finanszírozzátok a munkát?

Valóban írtak ilyet, ez egy szemenszedett hazugság volt, az összes beszámolónk fel van töltve a honlapunkra. De még ha ezt nem is tennénk meg, a magyar civilek nyilvántartása önmagában átlátható, a cégbíróság honlapján van egy nagy adatbázis, ahol ott van az összes civil szervezet beszámolója.

A bevételeink nagy része különböző külföldi forrásokból, magánalapítványoktól jön, ezek közé tartozik a Nyílt Társadalom Intézet, ilyen volt a Norvég Civil Alap, de ide tartozik a Visegrádi Alap is, amit a visegrádi országok kormányai adtak össze. Kapunk európai uniós forrásokat is.

Pályázatok útján?

Igen, ezek mind pályázatok, amelyeken mindenki el tud indulni, tehát

ezeket nem csak úgy utánunk dobják.

Ezen kívül kapunk adományokat magánemberektől, adó egy százalékot, és van olyan, mondjuk úgy, szolgáltató tevékenységünk, amikor megkérnek minket, hogy valamilyen területen mi végezzünk el egy kutatást, mondjuk egy tanácsadó cégnek, ebből is van bevételünk.

Magyarországon elég régóta azt látjuk, hogy a korrupciós ügyeknek nincsen semmilyen következménye. Miért lehet ez így?

Szerintem van következménye, csak nem az, amit szeretnénk, hogy legyen, történetesen, hogy a korrupt politikusokat zárják rács mögé, vagy legalább történjen végre valamilyen elszámoltatás. Nagyon felháborítja a lakosság nagy részét, hogy a rendszerváltás óta, miközben mindenki tudná sorolni a korrupciós ügyeket, alig láttunk olyat, hogy politikusok ellen tényleg eljárás folyik.

A következménye az ezeknek az ügyeknek, hogy

az emberek bizalma a politika felé folyamatosan csökken,

kiábrándultak. De az is, hogy miután, azt gondolom, az ügyészség nem igazán végzi a dolgát a korrupciós ügyek feltárásában, ezt az újságírók teszik meg. Pont emiatt viszont tudunk rengeteg ügyről, és az emberek azt várják, hogy legyen egy valódi alternatíva. Folyamatosan látjuk ezeket az ügyeket és mégis ugyanazok a politikusok jönnek újra és újra, hiszen nem igazán van választási lehetőség.

A kormánykommunikáció meg nagyon ügyes ebben, direkt más ügyekről próbálnak beszélni:

azért van szó Soros Györgyről, a menekültekről, hogy ne arról beszéljünk, hogy Mészáros Lőrinc miből gazdagodott meg, vagy Tiborcz István hogy tudott trükkösen lámpákat építeni.

Ezek mind olyan ügyek, amelyek más európai országokban simán egy kormány bukásához vezetnének.

Van realitása az Európai Ügyészséghez való csatlakozásnak?

A kormány nagyon nem szeretné, mert akkor más nyomozhatna Polt Péter helyett, és azok az ügyek, amiket ők megvizsgálnak, közvetlenül a magyar bíróságokhoz kerülhetnének. Ezért is látszik, hogy most a bírósági rendszernek is nekimegy a kormány, mert annak van valamennyi függetlensége.

Azt gondolom, hogy a mostani kormány alatt nem igazán valószínű a csatlakozás, de persze lehet, hogy valamilyen alku során rákényszerítik a kormányt. Szerintem a kormány akkor is mindent meg fog tenni, hogy ez az ügyészség ne tudja elvégezni a munkáját, hiszen lételemük, hogy ne vizsgálják ezeket az ügyeket, ugyanis az egész kormány működése a korrupción alapszik.

Nem véletlenül mondta azt Lánczi András egy korábbi interjúban, hogy „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”. Amit ők végeznek, az állami vagyon újraosztása, annak az eszköze pedig a korrupció Magyarországon.

Berlinben enyhülés várható?

Somfai Peter
-
0
Berlinben enyhülés várható?
  • Bevándorlás? Menekülés? Migráció?
  • Szigorodnak a német szabályok
  • Orbán-Seehofer két jó barát
  • Nem tudni, ki lesz a vesztes, ki a nyertes
  • A „magyar kérdés” belpolitikai ügy Németországban

Ha a 24. órában is, de Berlinben megszületett a megállapodás a CDU és a CSU között a menekültügy jövőbeni kezeléséről. A korábbi bajor miniszterelnöknek, a német kormány jelenlegi belügyminiszterének kemény fellépése váltotta ki a koalíciós válságot, amelynek hatása jóval túllépett volna Németország határain. Szent-Iványi István, külpolitikai szakértőt többek között e megállapodás magyar vonatkozásairól is kérdeztük.

 

A megállapodás egyik lényeges pontja az osztrák-német határellenőrzés szigorítására vonatkozik. Lehet ez a schengeni nyitott határok vége?

Én ettől egyelőre nem tartok, de a szigorúbb ellenőrzés már 2015 óta létezik. Akik mostanában azon a tájon jártak, tapasztalhatták, hogy Passaunál, Salzburgnál időnként hosszú kocsisorok alakulnak ki, és ha a rendőrök olyan autókat, kisbuszokat találnak, amelyről feltételezik, hogy bevándorlókat szállíthatnak, félre állítják. Az uniós utazókra mindez nem vonatkozik.

Akkor mi az újdonság a mostani megállapodásban?

Aki valahol, valamelyik európai tagállamban már regisztrált, azt automatikusan visszaküldik oda, ahol belépett. Ha az előbbi országok valamelyike nem fogadja be a visszaküldött embereket, akkor Ausztriába kerülnek, mert a két ország már ebben megállapodott. Ez a terv már régen asztalon van, és az benne a fura, hogy korábban már Merkel kancellár is hajlott az elfogadására, azzal a különbséggel, hogy ő nem támogatott eddig semmilyen nemzeti, egyedi megoldást ebben a kérdésben. Ezért bírálta korábban a magyar álláspontot is. Mára azonban ezt is feladta.

A napokban bejelentett, 14 államra vonatkozó „megállapodás” félreérthető volt,

konkrét megállapodás nem született, de a tárgyalások megkezdődhetnek.

Tulajdonképpen Merkel eljutott odáig, amit Seehofer olyan durván követelt: egyértelmű, radikális megoldásra van szükség?

Közeledett ehhez. Merkel most is szeretné fenntartani legalább az „európai megoldás” látszatát. A meccs még nincs lefutva, hiszen kérdés, hogy a nagy koalíció harmadik tagja, a szocdemek, mit szólnak majd ehhez.

Horst Seehofer bajor tartományi miniszterelnök és Orbán Viktor. MTI/EPA/Tobias Hase.

A baloldal, a fiatal szocialisták vezetői szinte azonnal megszólaltak, és elfogadhatatlannak nevezték a megállapodást.

A párt elnöke óvatosabban fogalmaz, azt mondja, „meg kell vizsgálni” a megállapodást, mielőtt állást foglalnak. A „zárt internáló táborokat” kifogásolják, de a „tranzit központ” szó elfogadható a számukra is. Minden kicsit a „szimbolikus térben” zajlik a színfalak mögött.

Tulajdonképpen ez ugyanaz a megoldás, amit a magyar kormány alkalmaz a déli határokon?

Kétségtelenül van némi hasonlóság, azzal a különbséggel, hogy nálunk szinte minden kérelmezőt elutasítanak.

Mi a helyzet azokkal, akik sehol nem regisztráltak korábban?

Mint mondtam, a megállapodás még számtalan nyitott kérdést tartalmaz. A menekültek, vagy a migránsok egy jelentős része úgy lépett be Németországba, hogy sehol, senki nem vette még nyilvántartásba. A törökök például egyáltalán nem szorgalmazzák ezt, a balkáni útvonalon sem gyakori a regisztráció, nem sokat tudni sem a horvát, sem a szlovén gyakorlatról. A csempészett csoportokról ne is beszéljünk. A legkritikusabb a helyzet a gazdasági menekültekkel, a bangladesiekkel, a pakisztániakkal, rájuk a genfi konvenció sem vonatkozik.

És a tengeren érkező afrikai menekültekre?

Azok többségére sem. Persze akik Nigéria északi részéről, az ottani alkaida bandái elől menekülnek, azok esetében más a helyzet. Ők az életüket mentik.

Németország a választások és a nehézkes koalíciós tárgyalások miatt a béna kacsa állapotában volt. Most ez végre megszűnhet?

Remélhetőleg igen. Ha a belpolitikai problémákat félre tudják tenni, akkor egyéb kérdésekkel is foglalkozhat majd a Merkel adminisztráció.

Nyakunkon van egy nagy vámháború, amely nem csak a német, a magyar autóipart is érintheti,

s közben az Unió belső ügyei is több figyelmet kívánnának. Gondolok a Brexitre, az Unió „belső” és „külső” körei közötti konfliktusra, amiben mi, magyarok és a lengyelek játsszuk a főszerepet.

Hogyan látja, milyen szerepet játszik a mostani fejleményekben az Orbán-Seehofer közötti már-már baráti viszony?

Orbán Viktornak valamilyen szinten kétségtelenül volt és van valamilyen szerepe a német konfliktusokban és talán abban is, hogy sikerült a magyar álláspontot némileg elfogadtatni a kancellárral is. Ez utóbbiban Seehofernek akár közvetítő szerepe sem kizárható.

Az európai államok eddig új gondolták, hogy az az álláspont, amit mi képviselünk egy marginális kisebbség nézete, ez talán most megváltozott.

Amiben kétségtelenül szerepe van annak is, hogy a tavaszi választáson ismét kétharmaddal győzött. Az olaszok is most barátjuknak nevezik, de ez nagyon átmenetinek tűnik az én szememben. A magyar-olasz viszonyban még lesznek komoly konfliktusok, nem azonosak az érdekeink. Az olaszok a kvóta-elvet még nem adták fel, ők csak azt fogadták el, hogy a most érkezőkkel kell keményebben fellépni. És akkor még nem beszéltem az Orbán-Macron nézet különbségekről, a két éves költségvetésről: amit elvett az Unió a visegrádi négyekről, azt oda akarják adni az olaszoknak, spanyoloknak. Szóval még nem tudni, ki lesz a nyertes, és ki a vesztes.

Jogosnak érzi a magyar miniszterelnök napokban tett siker-nyilatkozatát?

Mindenki azt nyilatkozta, hogy nagyon elégedett a megállapodással. Conte azzal utazott oda, hogy mindent meg vakar vétózni, aztán mégsem azt tette. Merkel is sikerről beszélt, Macron pedig egy jó kompromisszumról.

Orbán szempontjából az kétségtelen győzelem, hogy a kvóták iránt elkötelezett nyugati álláspont most nagyon felpuhult.

A V4-ekhez csatlakozott Ausztria, Dánia, Bulgária, Románia, ez így már egy számottevő kisebbség.

A héten találkozik a magyar miniszterelnök a német kancellárral Berlinben. Eddig meglehetősen „hűvös” volt a két politikus viszonya. Mit vár a találkozótól?

Merkelnek nagy szüksége van arra, hogy megállapodás szülessen a visszaküldésekről, és ebben a magyarok is érintettek. Ha sikerül Orbánt meggyőznie, enyhülés állhat be a két politikus viszonyában.

Nem is annyira Orbánról van szó, sokkal inkább a Merkel-Seehofer viszonyról, amiben ez is egy lépés lehet a közeledésben.

Németországban Orbán Viktor és Magyarország a falbontás óta belpolitikai kérdés, ami különleges helyet biztosít számunkra az Unión belül. nem tudom másik két országot említeni, amelyre ez jellemző lehetne.

Csak Orbán-Merkel-Seehofer szerepel ebben a „játszmában”?

A szocdemek szemében a magyar miniszterelnök „vörös posztó”, a zöldeknek is, a liberálisoknak is, a CDU-nak is vannak fenntartásaik, míg a CSU kifejezetten barátságos vele.

Ha a kancellár békét akar a koalíción belül ezt a „magyar kérdést” valahogyan rendeznie kell.

A megoldás persze kettőn áll: kérdés, hogy Orbán hajlandó lesz-e engedményeket tenni ennek érdekében.

Elképzelhetőnek tartja, hogy ebben a közeledésben Seehofer közvetítő szerepet vállalt? A találkozó is ezért jöhetett létre?

Azt gondolom igen. Seehofer nem titkolta a véleményét, ő nem ért egyet azzal, hogy Orbánt Európában „démonizálják”, hogy ő az idegengyűlölet és az embertelen bánásmód szorgalmazója. Azért is lehetett ebben szerepe a belügyminiszternek, mert ő is tudja, az enyhülés a koalíció szempontjából is fontos. Ha most létre jön valami megállapodás menekült-ügyben, akkor a Fidesz belpolitikai lépéseivel kapcsolatban Merkel ugyanolyan „elnéző” lesz, mint eddig is volt. Hogy a Néppártban még mindig helye van a Fidesznek, ez egyértelműen a CDU-CSU akaratán múlott.

 

„Óriási lecke volt és óriási csalódás”

Bódis Gábor
-
3
„Óriási lecke volt és óriási csalódás”

„Ne arra gondolj, hogy utasításokat kaptunk és nem hajtottuk végre, ilyen nem volt. Finom jelzés már igen, és akkor az ember elkezd rosszat sejteni…” Szöllősi Györgyivel a HírTV, Duna TV, M1 majd ismét HírTV népszerű műsorvezetőjével már néhány héttel ezelőtt akart a Független Hírügynökség interjút készíteni. Amikor a HírTV-nél csoportos leépítést jelentettek be. Csak most nyilatkozhatott.

Elfogultan kezdem. Valamikor, amikor még együtt dolgoztunk a Duna TV-ben, a csatorna legfelkészültebb műsorvezetője voltál. Nem volt megoldhatatlan feladat, pedig, közelről láthattam, voltak lehetetlen helyzetek. Mi volt a Duna TV előtt?

Duna előtt a HírTV volt. Én 2004 végén a Hír-ből érkeztem a Dunához, ahol két évet dolgoztam. Előtte pedig 99-től 2002-ig a Satelit TV-nél. Az évszámokra már nem is emlékszem jól, olyan régen volt…Örülök, hogy úgy láttad, nem volt megoldhatatlan feladat. Két kis tv-nél kezdtem dolgozni, ráadásul mindkét helyen a nulladik naptól. Vagyis szerencsém volt végignézni és dolgozni egészen közelről azon, hogy hogyan épül fel egy televízió. Ez teljesen más, mint egy már meglévő struktúrába csatlakozni. Megvan a szépsége és megvannak az árnyoldalai is, de egy biztos, rengeteget lehet belőle tanulni, mert tényleg minden lehetetlennek tűnő feladatot meg kell oldani. Amikor még nincs archívum, amikor egyszerre szerkesztesz és vezetsz műsort és sorolhatnám. Ráadásul a feltételek sem arról szólnak ilyenkor, hogy na itt aztán minden megvan, pénz, paripa, fegyver. De ez a szépsége is. Szóval tényleg szerencsésnek mondhatom magam, hogy az első 4 évem a televíziózásban így telt el, nagyon sokat tanultam ebből. Hízelgő, hogy azt mondod én voltam a legfelkészültebb. Ez sok mindenből adódik. Alapvetően túlkészülős vagyok. Ez valószínűleg az elején egy biztonsági játék, félsz attól, hogy olyat válaszolnak, amiről fogalmad sincs, vagy egyszerűen élő adásban elveszted a fonalat, őszintén tényleg ez van. Ráadásul még nő is vagy, tele bizonytalansággal, hú nem jó kombináció. Én pedig egyszerűen nem akartam ezt megengedni magamnak. Aztán egy idő után rájössz, hogy tényleg nem engedheted meg magadnak, magaddal szemben sem, a vendéggel szemben sem. Ez az a munka, amit nem lehet, vagy én legalábbis nem tudok rutinból csinálni. Persze kialakul egyfajta rutin, meg lehet csinálni egy beszélgetést készülés nélkül, de szerintem ez azonnal meg is látszik. Szóval szerintem maximálisan koncentrálni kell minden egyes adásnál.

A közmédia 2010/2011-es átszervezése, téged is új feladatok elé állított. Új csapatban, új műsorokban szerepeltél. Itt hogy érezted magad?

Igazából az átszervezés már, vagy még nem érintett, mert akkor már az M1-nél dolgoztam, az Este című műsort vezettem. Aztán egyszer csak jöttek a régi kollégák, a dunások. Sajnos nem mindenki, de azért az elején még sokan voltak. A Duna Televízió egyébként mindig is előkelő helyet fog elfoglalni a szívemben, nagyon fájó szívvel jöttem el onnan. Nem csak azért, mert ott dolgoztam egyhuzamban a legtöbbet, 5 évet, hanem mert nagyon jó csapat volt. Egyszerűen jó volt ott dolgozni, mindennap kedvvel ment be az ember. Sok új kihívás volt, és folyamatos megújulás. Szerintem erről te is tudnál mesélni. Az M1 egy nagy váltás volt. Óriási szervezet, évek múlva is végig tudsz menni úgy a folyosón, hogy nem ismered, aki szembe jön. Itt Az Este című műsort vezettem és aztán a híradózáshoz is visszatértem. Azt kell mondjam, hogy az az „estés” csapat a mai napig együtt maradt.

Aztán vissza az „anyaegyesületbe”, a HírTV-be. Mivel várt vissza a régi „otthonod”?

Például egy régi M1-es kollégával, D. Bányász Gergővel. Aztán már mi vártuk Hajdú Gábort és Kovács Gábort. De nem szeretnék senkit kihagyni. Tényleg csak leg-ekben tudok beszélni arról a csapatról, ami itt kialakult. Igazi műhelymunka folyt, úgy dolgoztunk, ami minden újságíró álma, szóval nagyszerű két év volt. Indult a Magyarország Élőben-nel, aztán jött a NewsRoom és az Elmúlt8Év.  Egyébként tényleg úgy jöttem vissza, mint a régi „otthonom”-ba, bár, azért az évek alatt kicserélődött a társaság, a legtöbb kollégával dolgoztunk együtt a kezdetek kezdetén. Mégis nagyon nehéz döntés volt, kaptam is hideget-meleget, de sok minden közrejátszott, hogy a HírTV-be visszajöttem; például, hogy teljesen átalakult az M1. Közben megszületett második kislányom és nem láttam már magam az új rendszerben.

Már jóval a 2018-as választások előtt érezhetővé vált egy hangsúlyváltás a HírTV-ben. Az általad vezetett műsorok mintha háttérbe szorultak volna. Jól érzékeltem?

Teljesen jól érzékelted. Azt kell mondjam, hogy a kampány előtt egy kicsivel megszűnt a napi háttérműsorunk. Először a Magyarország Élőben alakult át Newsroom-má, aztán szépen egyre rövidebb lett, míg a választásokra meg is szűnt. Nyilván érzékeltük, hogy valami nincs rendben, a kampány előtt megszüntetni egy politikai műsort érdekes, hogy mást ne mondjak.

Voltak-e belső feszültségek egyes szerkesztőségek között?

Voltak. Egyébként mindenhol vannak. De itt a legrosszabb az volt, hogy a HírTV-ben korábban nem voltak, én nem érzékeltem. A főszerkesztőnk villámhárítóként működött, legalábbis valahogy így képzelem el, ezért szerintem hozzánk nem is sok minden jutott el és egyáltalán nem foglalkoztam vele. Elég sok kritikát kapott úgyis az ember, de újságíróként a legjobb, ha mindenhonnan ütnek. Erre azért rájöttem az évek alatt, így ez sem bántott. Végeztem a dolgom és többé-kevésbé megpróbáltunk alkalmazkodni. Úgy tűnik nem sikerült. Úgy tűnik be kell látnom, hogy ez nekem nem annyira megy. Ne arra gondolj, hogy utasításokat kaptunk és nem hajtottuk végre, ilyen nem volt. Finom jelzés már igen, és akkor az ember elkezd rosszat sejteni….

Meglepett-e, hogy ilyen tapasztalattal a hátad mögött te is listára kerültél?

Egyáltalán nem lepett meg. Ha csak 2 nevet kellett volna megtippelnem, hogy kit küldenek el, beletrafáltam volna. Így aztán, hogy a 40-ben benne voltam én is egyáltalán nem lepett meg. Azt is be kell látnom, hogy egyelőre arra a fajta munkára amit én végzek, ahogyan dolgozom, ahogyan működöm, nincs szükség. Mindenesetre óriási lecke volt és óriási csalódás. De ez nem egyik pillanatról a másikra történt, hanem egy hosszabb folyamat volt. Azt mondod nagy tapasztalat van a hátam mögött. Hát az évek számát tekintve lehet, de ez a fajta tapasztalat kimaradt. Nem gondoltam, hogy 20 év után látok még újat ezen a pályán. Láttam. Úgy tűnik 20 év kevés volt, hogy a hihetetlen naivitás kiégjen belőlem. Sajnos ez most valószínűleg megtörtént.

Merre tovább?

Van már 1-2 munkám, dolgozom, de nem médiában. Egyelőre rendezvényeket vezetek, moderálok és a cégemmel szeretném folytatni a kommunikációs tanácsadást és tréningeket a kollégáimmal. Vannak távolabbi tervek is, de ezekről még nem szeretnénk beszélni.

Egy év alatt jelentősen csökkentem a hajlék nélkül élők számát a Józsefvárosban

Kardos Ernő
-
0
Egy év alatt jelentősen csökkentem a hajlék nélkül élők számát a Józsefvárosban

Közvélemény-kutatás ugyan nem készült, de elemzők szerint az ellenzék jelöltje megnyerheti a józsefvárosi polgármester választást július 8-án. Ráadásul a jövő vasárnapi voksolásra minden baloldali párt felsorakozott a független jelölt, Győri Péter mögé. A Független Hírügynökségnek nyilatkozó Győri kitart korábbi ígérete mellett, s azt mondja, hogy ha megválasztják, akkor egy év alatt látványosan csökkenti a hajléktalanok számát a „nyóckerben”!

 Első győzelmét már megszerezte, hisz elérte, hogy a helyi választási bizottság ne az ellenzéki pártok jelöltjének tartsa, hanem függetlennek, ahogy ön szeretné.
Jól esett a diadal?

Igen, mert jogilag független jelölt vagyok, a szavazólapon is így szerepelek majd. A szuverenitásom ellenére az ellenzéki pártok döntő többsége engem támogat, ezért a logóikat fel is tüntettem a plakátokon. Ám ezt kifogásolta egy bejelentő, s azt kérte, hogy ha az ellenzék engem segít, akkor ne lehessek független, s ezt húzzam le a falragaszokról is. Meglepő módon ennek a javaslatnak a helyi választási bizottság helyt adott, de a fővárosi viszont elutasította. Egyben úgy döntött, hogy valójában engem ért jogsérelem, mert plakátjaimat az ellenfeleim fekete festékkel befújták, ami törvénysértő. Itt tartunk.

A hangsúlyozott civilsége miatt a támogatói nem sértődtek meg, nem érezték úgy, hogy megtagadta őket?

Dehogy! A támogatóim kifejezetten méltányolják, hogy minden párton kívül állok, szimpatizánsaim pedig üdvözlik a szuverenitásomat, mert elegük van a mai politikából. Díjazzák azt is, hogy értek az önkormányzati munkához, mondhatnám, szakértője vagyok.

A támogatók elvárják, hogy a pártok egymásnak is ellentmondó programját megvalósítsa?

Ez nem elvárás. A pártok azért támogatnak, mert több olyan ügyet képviselek, amely számukra is fontos. Ismerik az eddig tevékenységemet, s azt elfogadhatónak tartják.

Előny, vagy hátrány, hogy ön a Demszky-éra ismert és befolyásos szereplője volt?

Az ellenfeleim megpróbálják azt az időszakot sötét korszaknak beállítani, miközben annyit soha nem fejlődött Budapest, mint Demszky idejében. Tényleg világvárost építettünk, de azt nem pártkatonaként tettem, voltak nyilvános vitáim is az akkori városvezetéssel. Próbálna ma ellentmondani bárki a felettesének, azonnal repülne. Tehát a hibái ellenére vállalom azt a korszakot, mert olyan nagyarányú építkezés, fejlődés azóta sincs a fővárosban. A mai kormány és a főváros vezetése erről szinte teljes mértékben lemondott.

Amikor az országban minden hatalom a Fideszé, akkor Józsefvárosnak nem az az érdeke, hogy a kerületet a kormánypárt kijáró embere vezesse?

Ezt csak mítosz, amit az emberekkel igyekeznek elhitetni.

Mindenesetre logikusnak látszik, hogy ahol a hatalom, ott a pénz. Nem így van?

Szerintem nem. Nem minden a Fideszé, az emberek lelke és szavazata bizonyosan nem. A választók többsége nem szereti a kormánypártot, ezt bizonyította az áprilisi országgyűlési választás, a fővárosban különösen. Az ellenzék 40 százalék feletti eredményt ért el – akár összefogott, akár nem – s ennél kevesebbet a Fidesz, a különbséget a Jobbik vitte. A választó tehát semmiképp nem a Fideszé, a többség semmiképp. Egyébként akkor is vállalnám az emberek képviseletét, ha kisebbségbe kerülnénk. Én ugyanis valóban a többpártrendszer híve vagyok, akkor is, ha kisebbségből kell képviselnem az álláspontomat. Egyáltalán nem félelmetes, ha egy bizottságban többségi hátszél nélkül kell érvelni egy logikus álláspont mellett. Nekem ez a normális! Ne felejtse el, hogy Zugló, Budaörs – hogy csak két önkormányzatot említsek – azért fejlődik jobban, mint a Fidesz által vezetett kerületek, mert rátermett ellenzékiek irányítják. De ott van Szeged, Hómezővásárhely – az utóbbi polgármestere Márki Zay Péter a legnépszerűbb ellenzéki,– s ezen kívül is van még a központi kormányzat színétől eltérő kistelepülés, amely sikeres. Még olyan eset is adódik, amikor a polgármester a saját testületében kisebbségben van, de ettől még nem omlik össze a város.  Sőt, szép eredményeket értek el, mert a Fidesznél sikeresebb várospolitikát folytatnak, a választók érdekében.

Vagyis az ön véleménye, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ellenzéki önkormányzat sikeresebb lehet, mint a kormánypárti. 

Abszolút. Feltéve, ha a városvezetés ért a feladatához, s tudja, hogyan menedzselje a települést. Ezért választják meg őket, ellenkező esetben már megbuktak volna! A Fideszes városvezetők legtöbbje kontraszelektált, nem ért a feladatához, hiába „fekszik jól” a kormánynál, a pénz önmagában még kevés!

Ha megválasztanák Józsefváros polgármesterének, akkor Fidesz-többségű közgyűléssel kerülne szembe. Ez nem kedvetleníti el?

Semmiképp. Ha a közgyűlés is a kerület érdekeit képviseli, akkor természetes lenne az együttműködés. De még kisebbségben lévő polgármesterként is tudok olyan programot csinálni, amelynek megvalósításához nem kellene a többség támogatása. Például nyitott önkormányzatot szeretnék, amit kisebbségből is meg tudok valósítani. Ma az információt csak közérdekű adatigényléssel lehet kicsikarni az önkormányzattól, szerintem felesleges titkolózni, a döntéseket, s a gazdálkodási adatokat ki kell tenni az internetre, hisz az a választóra is tartozik.

Van olyan munka, amit ugyan a Fidesz kezdett, de ön is elismer?

Persze. A város rehabilitációs nagy projektjeit – melyek már elkezdődtek – ilyen a Corvin, vagy az Orczy program, azokat mindenképp magam is támogatom. Attól pedig nem félek, hogy csak azért, mert független vagyok, Orbán Viktor elvenné a pénzt a Józsefvárostól. Elsősorban azért nem tartok ettől, mert a beruházások nem csak közpénzből, hanem európai forrásokból is épülnek. Az elképzelések megvalósulása pedig mindenkinek érdeke. Olyan persze könnyen előfordulhatna, hogy én megváltoztatnám az eddig érvényes segélyrendeletet, mert a jelenlegi igazságtalan elosztással nem értek egyet. Kezdeményeznék egy korrektebb változatot, hogy vállalhassam önmagam, s még akkor is, ha a többség leszavaz. Ámbár tapasztalatom szerint a fideszes képviselők is tudják, hogy a szociális támogatásokra fordított pénz, a költségvetés fél százaléka nagyon kevés. Ezt mindenképp emelném.

Még be sem ült a polgármesteri székbe, máris azt írta a blogján, hogy a szekrényekből sorra dőlnek ki a csontvázak. Lesz ideje a következő másfél évben ezeket kipakolni?

Arra épp elég az idő, hogy a csontvázak láthatóvá váljanak. Ez a jövő előkészítése érdekében nélkülözhetetlen, mert úgy költenek el milliárdokat, hogy nem is ellenőrzik. Ez engem állampolgárként is zavar.

Ezt érzékelik az itt élők?

Persze, hisz az utakat nem gondozzák rendesen, ha felújítják, gyorsan tönkremegy. Ha uniós forrásokból építkeznek, elfelejtik karbantartani, s az is lepusztul. Ilyen módon nagyon sok pénz elfolyik, ezek olyan csontvázak, amire ha odafigyel a polgármester, akkor az egész kerület másként néz ki. S akkor még ott vannak a furcsa szerződések, engem ez ügyben is elég nehéz átverni!

Tehát a városrendezést folytatná?

Igen! Egyébként a város-rehabilitációt a fővárosban még én kezdeményeztem a ’90-es évek közepén, tehát „szülőatyaként” folytatnám. Szórakoztató, hogy a vetélytársam ezzel kampányol ellenem.

Sára Botondról van szó?

Igen, de vele ellentétben a város-rehabilitációt kiterjeszteném a kevésbé gazdag környékre is, mert azt is nagyon fontosnak tartom. Viszont a megvalósítást jobban ellenőrizném, mert már a lakók is panaszkodnak, hogy az építők drága és rossz munkát végeznek.

Ön már a Kádár rendszerben is foglalkozott a szegények támogatásával – pedig akkor állítólag még nem is voltak szegények – ma viszont nem beszél arról, hogy a hatalmon lévő kormány rendészeti eszközökkel küzd a hajléktalanok ellen. Kerüli a nagypolitikát?

Nem szeretem azt a vitát, amely el akarja dönteni, hogy a hajléktalanságot tisztán rendőri, rendészeti, vagy kizárólag szociális eszközökkel számolná fel. Ezek szélsőséges álláspontok. Ma a világban a két módszert egyesítik, vagyis a súlyos, tartós utcán élést úgy igyekeznek megszüntetni, hogy együttműködik a mentő, a polgárőr, a rendőr és a szociális munkás, valamint a befogadó intézmények képviselői. Ezt a módszert Budapesten is alkalmazzuk, nézze meg a Nyugati téri aluljárót, egyetlen ott alvó embert sem talál, mert az együttműködés sikeres. Az utcai szociális munkás segít a rendőrnek, s biztonságos lakhatást keresnek a hajléktalannak, ilyen módon felszámolható az utcán élés.  Önmagában egyetlen szervezet nem képes mindenütt megoldani ezt a helyzetet, tehát a közös munkára kéne koncentrálni. Teljesen értelmetlenül módosították 300–500 ember miatt az alkotmányt.

A kerület előző polgármestere, Kocsis Máté vélhetően ezt nem így látja…

Lehet, de az ő városvezetési politikája nem óhajtotta ezt a problémát megoldani, tíz év alatt egyetlen alkalommal sem találkozott az érintettekkel. Miközben más Fideszes kerületekben idősotthonba, kórházba, és a hajléktalanszállóra tudtuk juttatni a hajlék nélkülieket, a Józsefvárosban sajnos ez a probléma elmérgesedett. Ha én leszek a polgármester – ezt egyébként már korábban meghirdettem – akkor változtatok a helyzeten, s egy év alatt jelentősen csökkentem a hajlék nélkül élő számát a Józsefvárosban. Ezt számon is kérhetik rajtam, mert engem is zavar, hogy utcán élnek emberek.

Erről biztosan kevesen hallottak, mert a helyi nyilvánosságban ön ritkán kap megszólalási lehetőséget. A kerületi újságban legutóbb Sára Botond neve 22 szer szerepelt, az öné egyszer sem. Változott a helyzet?

Nem, ezért pereljük is a szerkesztőséget. Azóta persze újabb lapszámok jelentek meg, abban már csak 16-szor szerepel a versenytársam neve. Állítólag engem azért mellőznek, mert az önkormányzati újság nem vesz részt a kampányban, amit röhögés nélkül közöltek velem.

Akkor önnek marad az utca. Arra nem gondolt, hogy vitára hívja vetélytársát, Sára Botondot?

Rajtam nem múlik, a választás előtt két nappal, 6-án, pénteken is lesz egy fórum, ahol vitázhatunk. Civil szervezetek mindkettőnket meghívtak július 6-ra, én biztos ott leszek, s remélem, az ellenfelem Sára Botond sem futamodik meg.

De jó intelligensnek lenni

Bóta Gábor
-
1
De jó intelligensnek lenni

Galla Miklós humorista, énekes, író, festő, azt mondja, az ő zenéje játékos, optimista, pozitív kisugárzású, még azt is be meri vállalni, hogy helyenként infantilis.

  • Az idomai keljenek önálló életre, kezdjenek el mozogni, keveredjenek egymással
  • Ha a képeimre ránézel, akkor azt gondolom, hogy ilyet csak intelligens ember ad ki a kezéből
  • Ez nem nagyképűség talán, hanem önismeret
  • Ez lehet, hogy világújdonság

Bélát itt ne keressék! címmel életedben először jelent meg önálló CD-d, ráadásul rögtön egy dupla album. Az jutott eszembe, hogy egyszer beszéltünk arról, hogy nem tudsz táncolni, de érdekes mozgásokat, ugrálásokat használsz a színpadon. Az éneklés is ilyen, hogy tulajdonképpen nem tudsz énekelni, de jól áll neked?

Nem ilyen, tehát szakmai értelemben tudok énekelni. Professzionális énekteljesítményt nyújtok koncerten, meg hangstúdióban is. Az éneklésem úgy gondolom, hogy értékelhető.

Tanultál énekelni?

Jártam énektanárhoz, azt nem állítom, hogy hosszú ideig. Az énektudásom 90%-át autodidakta módon szereztem. Sokszor előfordult már gyerekkoromban is, hogy egy lemezzel együtt énekeltem. Annyira tetszett, hogy dalra fakadtam.

Ez majdnem hasonló ahhoz, mint hogy most számítógéppel énekelsz.

Igen.

Hiszen, ha előadod a CD-d anyagát, akkor nem kórussal énekelsz együtt, hanem a számítógéppel. Nyilatkoztad, hogy a számítógép is egy hangszer.

Így van, a számítógép meg a hangstúdió is egy hangszer. Bemegy egy zenész egy hangstúdióba, és a hangmérnökkel karöltve tulajdonképpen hangszerként használja a stúdiót. Az a fajta elektronikus zene, amit én játszom, ilyen. És hát a szintetizátor is főszereplő, de az is a számítógépben van.

Miért szereted ezt? Sokan gondolhatják, hogy az élő zenénél nincs jobb.

Az elektronikus zenét azért szeretem, mert nekem ez való, mert nagyon megkönnyíti az ember dolgát a számítógép.

Az élőzenekar a napi hangulatodhoz, az ennek megfelelő előadásodhoz tud alkalmazkodni, a számítógép erre nem képes.

Nem képes, de megvannak az előnyei. Hiszen, ha azt a zenét, ami az én CD-men hallható, úgymond élőben akarnám reprodukálni, akkor 16 szintetizátorosnak kellene állnia a színpadon, és 16 olyan embernek, akinek pontosan olyan az énekhangja, mint az enyém. Ez gyakorlatilag megvalósíthatatlan.

Ugyanis a lemezen Te énekled az összes szólamot.

Én éneklem. A szólamszerkesztés, a zeneszerzésnek az egyik alszakmája, majdnem minden számnak a refrénjében négy szólamban énekelek, három példányban, tehát minimum tizenkét példányban hallható a hangom, de van olyan dal, amiben öt szólam van, így tizenöt példányban énekelek.

A felvételen, gondolom, kifizethető lett volna egy 16 tagú kórus, ha már fellépésen sokkal nehezebben is. Miért jó, hogy mindent Te énekelsz?

Mert ez a fajta zene azt kívánja, hogy ugyanaz a személy énekelje.

Milyen zene ez?

Elektronikus Galla Miklós-féle zene.

Milyen a Galla Miklós-féle zene?

Játékos, optimista, pozitív kisugárzású, még azt is be merem vállalni, hogy helyenként infantilis. Tehát gyerekeknek is való, bár nem gyereklemez. De mesélték, hogy van olyan család, amelyben a gyerekek állandóan ezt hallgatják.

Ugrálnak rá?

Ugrabugrálnak. Nem vagyok ott, csak az apjuk, aki informatikus, jelentette emailban, hogy a gyerekei állandóan az én CD-met hallgatják. Így aztán az a problémám, hogy ez a zene hogyan tud eljutni az összes család összes gyerekéhez Magyarországon. Mert, ha egy családban szeretik a gyerekek, akkor logikusan minden családban szeretnék, ha tudnának róla.

Szerintem nincs olyan CD, ami eljutna az összes család összes gyerekéhez.

Hát, ha nem is az összes, de legalább sok családba szeretném, ha eljutna.

A lemezeden valamennyi régi számodat új hangszerelésben vetted fel, és új dalt is írtál.

Akár régi, akár új dalokról van szó, mindent most vettünk fel.

Nagyon messze járok az igazságtól, ha úgy gondolom, hogy miközben korszerű zenei köntösben jelennek meg ezek a dalok, kicsit azért hajaznak a régi kabarékba illő kuplékhoz? Amúgy is szereted az egykori kabarészámokat, lemezsorozatot is szerkesztettél belőlük.

Szerkesztettem és rendszeresen szerepelek a Rádiókabaré műsorában. De ott a prózai, nem az énekhangommal. Például most legutóbb nem kisebb színésszel, mint Lukáts Andorral adtam elő egy jelenetet. Életünkben először dolgoztunk együtt, előtte összejöttünk egy próbára és olyan volt, mintha harminc éve együtt játszanánk. Azonnal közös hullámhosszon voltunk, mindketten rögtön a lehető legjobb hangon szólaltunk meg, ettől nagyon boldog vagyok. Nekem a CD-men lévő számok, bár gyerekkoromban például sokat hallgattam Kazal László lemezeit, nem a kuplékra, hanem inkább a ’80-as évek zenei új hullámára emlékeztetnek. A Bélát itt ne keressék!, a Mentők, a Bár lennék súlylökő, a ’80-as évek szerzeményei. Tehát zeneszerzés szempontjából a ’80-as évek új hullámáról van szó, hangszerelés szempontjából viszont a 21. századról.

„Hullámban” jön rád, hogy mikor vagy inkább előadóművész, festő, író, énekes?

Igen, amíg a zenei felvételek tartottak, addig a festészet szünetelt. Az összes energiámat a stúdiómunka foglalta le. De ahogy ennek vége lett, utána rögtön megint nekiálltam festeni.

Csináltál is már és csinálsz is még olyan videó felvételeket, amelyeken a dalaidhoz illő festményeid animáció formájában megelevenednek.

Már négy ilyen fönt is van a YouTubeon. Van egy animációs szakemberem, Kormány Attila. A recept a következő: végy két Galla Miklós festményt – én indukálom, hogy melyik kettőt kell feldolgozni – és mozgasd meg. Az idomai keljenek önálló életre, kezdjenek el mozogni, keveredjenek egymással, és amíg tart a dal, addig kavarogjanak, a szám végére pedig rendeződjenek vissza. Így készült az első felvétel, aztán rájöttünk, hogy nem árt, ha én is benne vagyok, mint a képen éneklő ember, és a második videón már énekelek is. A gorilla című dalhoz már azt is kértem, hogy legyen gorilla, mókus meg banán, ne csak az én festményeim.

Galla Miklós koncert közben, Fotó: Biljarszki Dani

A számaidra és olykor magadra is jellemző az infantilitás, de egyfajta precizitás is. A festményeid inkább ezt mutatják. Azok inkább mértani, már-már konstruktivista alkotások.

Sőt, nem is már-már, hanem van, amelyik ténylegesen konstruktivista.

Nagyon precíz vagyok és maximalista, ezt jól látod.

Van olyan képem, amit háromszor meg kellett festeni, mert milliméter eltérések voltak és nem működött.

Ezek inkább mérnöki konstrukciókra emlékeztetnek engem, nem is annyira művészetre.

Jó, de hát a mértani konstrukció is sugározhat harmóniát, játékosságot. És merem remélni, hogy sugároz is. Van öt új festményem, a közeli napokban viszem ezeket lefotóztatni és utána tudom küldözgetni a barátaimnak, áhítozva a visszajelzésre. Szerencsére pont a legjobb barátom világszínvonalú szürrealista festő, ezért a véleménye nagyon sokat számít nekem. A képeim nem úgy játékosak, mint egy karikatúra, hanem kifinomultabb módon. Van is olyan festményem, aminek az a címe, hogy De jó intelligensnek lenni, és aztán született olyan, aminek az a címe, hogy Már megint de jó intelligensnek lenni.

Szóval akkor Te intelligens vagy?

Én intelligens vagyok.

Ha a képeimre ránézel, akkor azt gondolom, hogy ilyet csak intelligens ember ad ki a kezéből.

Ez nem nagyképűség talán, hanem önismeret.

Szóval akkor te egy reneszánsz ember vagy, aki előadó, író, festő, énekes?

Hát igen. Na, de mondom a lényeget, az animációk a dalaimra, a festményeim megmozgatásának az ötletével indultak, eredetileg ezt azért találtam ki, hogy majd a koncerten, amikor énekelek, ezek a kivetítővásznon láthatóak lesznek. Csak amikor kész lett az első, akkor gondoltuk, hogy hú, de jó, ezt föl kellene tenni YouTube-ra. A koncertjeimen, ha szembeállsz a színpaddal, bal oldalon lesz a vetítővászon, a jobb oldalon pedig én éneklek élőben. Tehát egyszerre koncert és egyszerre, ha úgy tetszik, kiállítás.

Úgy tudom, hogy olyan még nem volt, hogy aki a számot írja és énekli, az festi a hozzá tartozó illusztrációt.

Ez ilyen szempontból lehet, hogy világújdonság.

Aki olyan intelligens, mint Te, ezt is meg tudja csinálni…

Igen, intelligens és úgy tűnik, hogy sokoldalú. Zeneszerző, szövegíró, absztrakt festő és a vicc az, hogy nem is ez a fő szakmám, mert a fő szakmám az, hogy humorista vagyok. Két órás önálló estet tudok tartani, mint előadóművész.

És mindehhez még szerény is vagy.

De hát ezek tények, ezt ne vedd szerénytelenségnek. Az tény, hogy festek képet, az nem nagyképűség. Az is tény, hogy szerzek zenét, meg az is tény, hogy írok szöveget. Meg az is tény, hogy egy kétórás önálló estet, mint humorista elő tudok adni. Ez nem nagyképűség, mindegyik tény. A lemezbemutató koncertem augusztus 30.-án lesz a Várkert Bazárban.

 

A zuglói koalíció köszöni jól van

Somfai Peter
-
0
A zuglói koalíció köszöni jól van

Vihart kavart, amikor Szabó Rebeka zuglói alpolgármesternél elszakadt a cérna, mert nem ment át egy előterjesztése. Indulatosan kifakadt az egyik közösségi portálon, aztán az egyik lap munkatársának is: szerinte azért szavazta le a képviselő testület a Baptista Integrációs Központ ajánlatát, akik saját költségen felújítottak volna három lakást a hajléktalanoknak, mert a szocialisták a fideszesek pártjára álltak, amikor dönteni kellett. A hír igaz, csak nem úgy, ahogyan a régi viccben: Zuglóban se nem „osztogatnak”, se nem „fosztogatnak”.

 

* Egy előterjesztés kudarca kavart politikai vihart

* Egymásnak ellentmondó nyilatkozatok nyomában

* Lakhatásra alkalmatlan lakások nem kellenek

* A Nyugodt Szív a jó példa

* 3 milliárdot kérnek szociális bérlakásokra

 

Amikor a hír napvilágra került, a kormánysajtó azonnal a kerületi koalíció felbomlásáról cikkezett, mondván, olyan mély a szakadék a polgármester és a kerület szocialista országgyűlési képviselője között, hogy már szóba sem állnak egymással. A hír kacsa, egy asztal körül, hármasban igyekszünk tisztázni Karácsony Gergellyel és Tóth Csabával, mi is történt valójában azon a képviselőtestületi ülésen.

Egy előterjesztő, aki sokáig dolgozott a javaslatán, rossznéven vette, hogy leszavazták – summázta Karácsony Gergely. – Aki ismeri a kerületi intézkedéseinket, tudja, hogy Zuglóban nagyon sokat dolgozunk azon, hogy segítsünk a rászorulókon. Ebből a szempontból a fideszes képviselőnket is meg kell védenem: ő is erősen elkötelezett az elesettek megsegítése mellett.

Valami mégis történhetett?

A kormány stigmatizálja a hajléktalanokat. Ebben a helyzetben kell elfogadtatnunk a kerület lakóival, hogy ne féljenek ezeknek a családoknak a befogadásától. De olyan a közhangulat, amely hajlamos egyenlőség jelet tenni a démonizált migránsok és a hajléktalanok közé. Az önkormányzati képviselőknek a döntésük során ezt is mérlegelniük kell. Mi azoknak próbálunk segíteni, akik már-már képesek kivergődni ebből az állapotból, akik már rendelkeznek egy normális életvitelhez elegendő jövedelemmel, és szociálisan is képesek a beilleszkedésre.

Mindössze három lakásról lett volna szó?

Egy ingatlan esetében elfogadtunk a baptisták ajánlatát, azzal, hogy legyen ez egy mintaprojekt, és ha elkészült, elemezzük a tapasztalatokat, majd térjünk vissza a többire – indokolta a szocialisták „nem” szavazatát Tóth Csaba.

Óriási igény van a kerületben bérlakásokra – mondja a polgármester -, több mint 2500 ilyen lakásunk van, de ez sokkal kevesebb, mint amennyire igény volna. Szeretnénk bérlakásokat építeni, de központi támogatás nélkül, erre szinte semmi esélyünk. Furcsa, de igaz, azok a korábbi hajléktalanok, akik már az úgynevezett „kivezető” program résztvevői, sokszor kedvezőbb szociális helyzetben vannak, mint a szociális lakások átlagos bérlői.

Mi pedig ahhoz is ragaszkodnánk – tette hozzá Tóth Csaba -, hogy ha lehet, olyan hajléktalan családok sorsa oldódjon meg, akiknek valamilyen zuglói kötődése is van.

Tehát nem arról szólt a döntés, hogy a kerület lakói nem akarnak hajléktalanokat látni maguk körül?

„Szó sem volt erről” – véli Tóth is, Karácsony is. Szerintük az ügynek nagyobb lett a füstje, mint a lángja.

Egy átmenetileg megoldatlan konfliktust nagyított fel a sajtó,

mondják, de ennek persze ellentmondani látszanak azok a nyilatkozatok, amelyeket az érintett felek a különböző fórumokon tettek. A szociális alpolgármester azzal vádolta a szocialistákat, hogy

„fontosabbnak tartják a fideszes képviselő véleményét a saját (feltételezett) értékrendjüknél.”

A szocialisták első reflexiója erre az volt, hogy ők az „Utcáról Lakásba!” Egyesület konténerházas, korábban már visszavont javaslatáról tudtak és arra mondtak nemet.

Erre az érintett egyesület is közleményt adott ki, mondván: „Több, mint két éve kezdtünk el egyeztetni a kerületi képviselő-testület több szereplőjével, elsőként a mobilház-programunkról. A zuglói Szociális Bizottság azt akkor azzal utasította el, hogy először a szomszédos lakókkal kellett volna egyeztetnünk. Ezek után már nem lett volna értelme a testület elé engedni az előterjesztést, így azt valóban visszavontuk – egy évvel ezelőtt.” Később a Szociális Bizottság vezetőjének javaslatára az ismertebb „Kunyhóból Lakásba!” programjukat terjesztették elő, mert az „jobban beleillik Zugló szociális koncepciójába”. Ezt az előterjesztést – miután előzetesen a Szociális Bizottság tárgyalásra alkalmasnak nyilvánította – az MSZP és a FIDESZ képviselői együttesen nem szavazták meg.

Ez egy másik történet – reagált a nyilatkozatra Tóth Csaba. – Mi ezzel az előterjesztéssel azért nem értettünk egyet, mert a benne szereplő mind a két lakás alagsori. Az egyik már eladásra kijelölt ingatlan, a másik pedig gyakorlatilag lakásra alkalmatlan, dohos pince. Az előterjesztő hibája, hogy ez egyáltalán napirendre kerülhetett.

Ha életvitelre alkalmas lakások felújítására tett volna javaslatot az előterjesztő, mellé álltunk volna.

Minden olyan javaslatot megvizsgálunk, amivel akár csak néhány rászorulónak segíthetünk. Ilyenek a konténerházak is – mondta a polgármester. – Megfelelő területet kell keresni, és visszatérhetünk rá.  De igaza van Csabának is, nem minden áron kell megegyezni. Vannak jó példák is, együttműködünk a HABITAT-al, megállapodásunk van a Nyugodt Szív alapítvánnyal, akik a családok átmeneti otthonából keresnek kiléptető lakásokat. Minden ilyen együttműködésre nyitottak vagyunk, az ésszerűség határain belül, de nagyon nehéz ezt a helyzetet közmegelégedésre kezelni.

Tóth Csaba:

Önálló képviselői indítványként beadtam egy javaslatot, hogy Zuglónak adjon a kormányzat 3 milliárd forintot a szociális bérlakások építésére. A jövő héten kerül a bizottság elé, kíváncsian várom – a korábban elfogadott hajléktalanokat „rendszabályozó” törvények fényében -, hogyan fogadják majd.

Karácsony Gergely:

Mi nem az az önkormányzat vagyunk, amelyik a X. kerülethez hasonlóan lebontja az épületet, hogy megszabaduljon a hátrányos helyzetű bérlőktől. Mi építeni szeretnénk, hogy jobb körülmények között megtarthassuk a zuglói kötődésű fedél nélkül maradt embereket.

A zuglói szociális projektet a szakma kétségtelenül példaértékűnek tartja. De erről kevesebb szó esik a kelleténél.

Orbánék óriási álszentsége

N. Vadász Zsuzsa
-
0
Orbánék óriási álszentsége

Csáki György, közgazdász egyetemi tanár, jó rálátása volt a magyar privatizációra és a külföldi működőtőke-áramlásra. A Független Hírügynökségnek kifejtette: a magyar tőkevonzó képesség rosszabb a kelleténél, de a kellete is gyengébb, mint volt.  

  • összességében jó évtizedes előnyünk volt, ezért is voltunk a befektetők kedvencei
  • senki nem várhatja, hogy olyan arányban jöjjön a külföldi működőtőke, mint a kilencvenes évek közepén
  • nincs annál nagyobb öngól, mint a feldolgozóipari termelés behozatalára helyezni a hangsúlyt, a szolgáltatások járulnak a legpozitívabban a gazdasághoz az FDI-n belül
  • Jócskán megemelkedett a fajlagos támogatások értéke Magyarországon
  • milyen feldolgozóipari céget szereztek meg az oligarcháik, a garancsik, a mészárosok?
  • Hiába dicsekszik a kormány azzal, hogy mi vagyunk a tökös gyerekek, a többiek tökösebbek nálunk

Beszélgetésünk apropóját az adja, hogy most jelent meg az UNCTAD legfrissebb jelentése a globális működőtőke-áramlásról. Az adatok fényében elmondható, hogy a kormányzati szlogennel ellentétben Magyarország nem teljesít jobban sem a versenytársaihoz, sem a világ átlagához képest. Ön nem csak elméleti síkon, kutatóként és egyetemi tanárként, de a privatizáció ügynökségnél, a gyakorlatban is végig asszisztálta a hőskort. Milyenek voltak a kezdetei évek?

A kilencvenes évtizedben Magyarország csodájára jártak amiatt, hogy mennyi külföldi működőtőkét vonzott, s ez valóban így volt, nem kis részt köszönhetően annak az előnynek, amelyet az jelentett, hogy a többi közép-kelet-európai országhoz képest nálunk korábban, a rendszerváltást pár évvel megelőzően, 1988-ban megkezdődött ez a folyamat. A befektetőket pedig első perctől kezdve érdekelték a kínált lehetőségek. A kilencvenes évek elején esett például meg a következő történet velem: egy MBA-kurzust tartottam egy dél-afrikai csoport számára, s az utolsó előadás után közös vacsorával ünnepeltünk. Néhány viszki elfogyasztása után megkérdeztem az egyik dél-afrikait, hogy miért vették meg honfitársai egy olyan kis sörgyárat, mint a Kőbányai Sörgyár (amelynek akkor már lezajlott a privatizációja), amire visszakérdezett: „Tudod, hány sörfogyasztó van ma Magyarországon? Négymillió, mi meg úgy számolunk, hogy némi korszerűsítés után a sörgyárnak lesz 1,5 millió új fogyasztója.

Hol másutt tudsz másfél millió új fogyasztót szerezni”.

Emlékszik még, hogy mennyire megdöbbentünk az intim betétes reklámokon például, nos, ma már persze tudjuk, hogy ők is az új, 2-4 millió fogyasztót célozták meg. Sehol másutt nem lehetett ilyen tömegben új fogyasztókat találni azokban az időkben.

Nálunk pedig már 1988-tól szabad volt a pálya: megszülettek a szükséges törvények, kialakították a külső konvertibilitást, a vállalatvezetőknek volt kapcsolatuk a külfölddel – az ország ilyen megközelítésben kinyílt.

Nyitottá vált és fel tudta mutatni mindazt, amit egy külföldi befektető keresett. S tette ezt a rendszerváltás előtt – ezért is volt jó pár év előnyünk a kilencvene évek elején a többi térségbeli volt szocialista országgal szemben.

Mi volt a korai nyitás oka? Politikai felismerésre vagy gazdasági racionalitásra vezethető vissza, hogy már a Kádár-rendszer vége tájt végrehajtottunk ekkora nyitást? Hasonlítható-e ez ahhoz a kényszerhez, amely a Nemzetközi Valutaalaphoz való 1982-es csatlakozásunkat eredményezte?

Több tényező érvényesült egyidejűleg, egymást erősítve. Magyarország erősen eladósodva jutott el a rendszerváltáshoz, belső forrás – tőke –sem állt rendelkezésre, az állam nem volt képes fejleszteni. Ugyanakkor a közgazdászok tudták, hogy a külföldi tőke beáramlása páratlanul dinamizálhatja a gazdaságot. S ne feledjük, hogy

ez az 1989-ben megfogalmazott „washingtoni konszenzus” kora, a globalizáció kibontakozásának kora,

amikor mindenki – nemzetközi szervezetek, tekintélyes szakértők, kormányok – a liberalizációt, a nyitást támogatták.

Mit eredményezett a gazdaság szempontjából, hogy a rendszerváltást követően ilyen gyorsan és ekkora volumenben elindult az FDI beáramlása a magyar gazdaságba?

Az ország rendkívüli eladósodottságának a kinövésére a legegyszerűbb mód a külföldi működőtőke beáramlása mutatkozott, hiszen az FDI nem más, mint nem adóssággeneráló külföldi forrásbevonás. Emellett technológiát, know-how-t hoztak az új külföldi tulajdonosok, arról nem is szólva, hogy piacokat is, amelyekre égető szükség volt, hiszen a KGST összeomlott, a volt szocialista országokban kevéssé volt fizetőképes kereslet, az új nyugati tulajdonosok pedig nyugati piacokat is hoztak magukkal.

Mindenesetre elértük, hogy 1994-95-re az FDI már fedezte a folyó fizetési mérleg hiányát, így szépen lassan kinőttük az adósságot anélkül, hogy sokkterápiára szorultunk volna, mint például a lengyelek.

Ha a statisztikákat nézzük, a nagy lendület és nagy előny egészen a kilencvenes évek végéig kitartott: a magyar gazdaság FDI-vonzó képessége mindvégig magasan verte a többi volt szocialista országét. Pedig ott is hasonló gazdaságpolitikai kényszerek voltak. Mi volt a már említett időfaktoron kívül ennek az oka?

Igazából a többiek csak 1998 tájékán kezdtek el komolyan ráállni a külföldi tőkebevonásra. Ez részben az eltérő privatizációs módszerek miatt volt így: a csehek és a szlovákok például kuponos privatizációt hajtottak végre, amely – szemben a magyarral – bonyolította a külföldiek helyzetét. Lengyelországban pedig csak azután tudtak erre ráfeküdni, hogy 1995-ben átütemezték a nyolcvanas évektől felhalmozott és görgetett külföldi adósságukat. Összességében tehát jó évtizedes előnyünk volt. Ezért is voltunk a befektetők kedvencei a térségben.

Amely előnyt azután szépen elveszítettük. Miért is?

A kétezres évtizedben valóban ez történt, de ez akkor nem gazdaságpolitikai hiba eredménye volt, hanem pusztán amiatt, mert a többiek utolértek minket. Arról nem szólva, hogy a kilencvenes évekhez képest már olyan nagyot nem lehet dobni: senki nem várhatja, hogy olyan arányban jöjjön a külföldi működőtőke, mint tette azt a kilencvenes évek közepén. Mert hogy ugyan az igaz, hogy

a magyar tőkevonzó képesség rosszabb a kelleténél, de a kellete is gyengébb, mint volt a kilencvenes években.

Miért?

Ennek több oka van, közte az, hogy ma már nincs olyan befektetői környezet, mint amilyen volt az Európai Uniós csatlakozásunkat megelőzően. Tény, nem csak nálunk, például Portugáliában is kimutathatóan több FDI áramlott be az uniós tagságot megelőzően, mint utána. De nem is a mennyiség a lényeg, szerencsére ma már nincs folyó fizetési mérleghiány, amelyet tömködni kellene. Tehát nem létszükséglet a magyar gazdaság számára, hogy egymilliárddal több vagy kevesebb áramlik be egy adott évben.

A kérdés ma már úgy merül fel, hogy milyen hozzáadott értéket képes előállítani a nálunk befektetett tőke.

Ezen a téren hogyan állunk?

Ebből a szempontból nincs annál nagyobb öngól, mint a feldolgozóipari termelés behozatalára helyezni a hangsúlyt. Hiszen annak van a legalacsonyabb hozzáadott értéke. Elég ránézni a mosolyábrára, amely egyértelműen kimutatja, hogy  a tervezés, a marketing, a szoftverfejlesztés, stb. mind több hozzáadott értéket képvisel, mint a gyártás. Magyarul a szolgáltatások járulnak a legpozitívabban a gazdasághoz az FDI-n belül. Nem véletlen, hogy az UNCTAD adatai szerint 2016-17-ben a zöldmezős FDI közel hatvan százalékának a célja a szolgáltatási szektor volt, s csak 40 százalék a feldolgozóipar. Ez egyébként viszonylag új jelenség, s

a gazdaságpolitikai alakítóinak ezt is figyelembe kellene venniük.

Milyen szerepet játszik – trendjében is – a támogatás, ösztönzés az FDI-beáramlásban? Ma többet kell kínálni a befektetőknek, min korábban?

Jócskán megemelkedett a fajlagos támogatások értéke Magyarországon.

Önmagában a támogatás, ösztönzés persze nem ördögtől való dolog, a kérdés inkább az, hogy mit és hogyan. Régi ez a történet is, de azért ma már tudjuk, hogy a támogatások önmagukban nem vonzzák be a befektetőket, már csak azért sem, mert azok nagyon inflálódnak szerte a világban, s ha nem kapja meg a megfelelő ösztönzést, a befektető nem jön ide vagy akár kivonul. De ez is folyamatosan változik: a magyar gazdaságban annyira középpontba került autóipar ma még az alacsonyabb bérek miatt választja Magyarországot, de ez is ki fog futni, mivel a központi kérdés nem is a bérek nominális szintje, hanem az ár-értékaránya. Ma még viszonylag kvalifikált munkaerőt talál itt a nyugatinál alacsonyabb költségen  – a példánál maradva – az autóipari befektető. Merthogy a kilencvenes évek elején az Antall-kormány – megjegyzem az SZDSZ támogatásával – felszámolta a szakszervezeteket, s ma gyakorlatilag nincs korlátja a túlmunkának. Ahol azonban erős a szakszervezet, ott nem engednek heti hatvan órát dolgoztatni, még akkor sem, ha kifizetik számukra a túlórát.

Nálunk tehát ma még a teljesítményhez képest olcsó bérért lehet foglalkoztatni és túlóráztatni az embereket.

Ám ha nem fektetünk hangsúlyt az oktatásra, képzésre, akkor ez a relatív előny el fog párologni. S ami még mindig előnye Magyarországnak két egyre fontosabbá váló faktor: a szállítási költség és idő kérdése. Nem véletlenül hoznak vissza multik termelés Ázsiából Európába, ezzel ugyanis csökkentik saját kockázatukat: hiszen ha a piac plusz termékeket akar nagy mennyiségben rövid idő alatt, akkor annak biztosítása egyszerűbb, biztonságosabb és a szállítási költségek miatt olcsóbb is Európából, mint  mondjuk Kínából.

Említette, hogy a legfontosabb az oktatás, szakképzés, a folyamatos képzés és átképzés körülményeinek a megteremtése lenne. Az ezt felügyelő miniszter ne tudná ezt?

S emellett a kutatás-fejlesztésre is nagyobb hangsúlyt kellene helyezni. Nem is értem Palkovics Lászlót, az előző Orbán-kormány oktatásért felelős államtitkárát, aki a negyedik Orbán-kormányban már miniszteri posztot visz, s pont az innovációs és technológiai tárcát vezeti. Ő a Kecskeméti Főiskola stratégia rektorhelyetteseként és az újonnan létrehozott Járműtechnológiai Tanszék létrehozójaként, vezetőjeként jelentős szerepet játszott az adott befektető, a Daimler feltételeinek a teljesítésében.

Ha valaki, Palkovics tényleg tudja, hogy mennyire fontos a befektetők számára a kvalifikált – közép- és felsőfokú végzettségű – szakembergárda biztosítása.

De azért vannak a befektetői környezetnek egyéb ismérvei is, azokban pedig nem állunk olyan jól. Gondolok itt például a kiszámíthatóságra, a jogbiztonságra, a szabályozórendszerek áttekinthetőségére, a korrupcióra, stb.; nem véletlen, hogy a befektetők körében végzett felmérésekben (például a DUIHK-é) rendre felróják ezeket. É mégis folyamatosan fejlesztenek –  a Daimler, az Audi, s a többiek. Ezt most akkor hogyan?

Merthogy mindennek ellenére bőven megvan a nyereségük. Hiába jártatják a szájukat, amikor megkérdezik őket a befektetői környezet milyenségéről, annak egyes elemeiről – olyan nagy nyereséget tudnak elérni Magyarországon, hogy nem kockáztatnak azzal, hogy máshova telepítik a termelésüket. És menekülnek is előre sokan. Gondoljon csak bele: milyen bonyolult lenne például egy két millió motor gyártására kiépített kapacitást áthelyezni máshova! Mondhatnám, hogy

a pénz beszél, a kutya ugat; az erkölcsöt nehéz pénzzé tenni – igaz, ők meg sem próbálkoznak vele.

Nem ennek a nem megfelelő befektetési környezetnek tudható be, hogy az elmúlt években igencsak megcsappant a beáramló külföldi működőtőke? Az UNCTAD most közzétett adataiból is látszik a tendenciájában komolyan csökkenő befektetési kedv.

Részben igen, ma már nem annyira nagyvonalúak, nem fektetnek be annyit, mint amennyit korábban, aminek csak részben vannak tőlünk független okai is. S messze nem fektetnek be annyit, amennyire számítani lehetett, főleg a nagy autóipari befektetők – Audi, Daimler, GM –  megjelenése és folyamatos fejlesztései után szembetűnő ez a jelenség. Látszik, hogy nem teljesen kerek ez a történet: nem követik őket a beszállítóik. Még a Gyurcsány-kormány idején történt: tagja voltam Győrben a Széchenyi István Egyetem Gazdasági Tanácsának, s személyes tapasztalatból tudom, hogy az Audinak kilenc kérésre volt, ezek egyike, hogy az egyetem felügyeljea szakképzést, mert óriási munkaerőigénye lesz az őket követő beszállítóknak. Már akkor Borkai Zsolt volt a győri (fideszes) polgármester, akinek az volt a fő problémája, hogy nem lesz elegendő lakás elhelyezni a kiképzendő szakmunkásokat.

Húszezer új munkahellyel számoltak ugyanis. És ez nem következett be.

De hát a beszállítói háttéripar kialakítása az egymás követő Orbán-kormányok prioritásai között voltak, vannak, nem?

Nézzük meg, hogy a Skodának hány beszállítója van Csehországban és Szlovákiában! Hány olyan helyi beszállítója van, amelyeket német cégek felvásároltak, minimum kétszázra tehető a számuk.  A Volkswagen-csoport – amelynek tagja a Skoda is – sorra felvásárolta a Skoda beszállítóit.

Nos, ez az igazi sikeres autóipari projekt, nem a magyarországi.

S mi a helyzet nálunk ezen a téren?

A magyar beszállítók tönkrementek – az Ikarust egy időremegmentették, de a magyar beszállítóikat korábbannem. Német beszállítókkal pedig nem lehet normális áron gyártani Ikarus buszokat. A csehek miközben privatizálták a Skodát, állami kézben tartották a kezdetekben a beszállítókat, így tartva őket és végső soron a Skodát is életben.

Ez már persze a múlt, mire számít a jövőben a működőtőke beáramlásban?

Hosszú stagnálásra. Lehetnek nagyobb dobások, de nem gondolom, hogy nagy trendforduló bekövetkezhetne. Az Európai Unión kívüli befektetők egyet-kettő dobhatnak – indiaiak, malájok, dél-koreaiak, stb. – , de

ahhoz, hogy strukturálisan korszerűsödjön a külföldi befektetések összetétele, az oktatás, a képzés és a kutatás-fejlesztés jelentős fejlesztésére lenne szükség.

Az UNCTAD most kiadott éves jelentésének adataiból látszik, hogy alig nőtt s az FDI-állomány 2010 és 17 között, miközben a megelőző tíz évben ugrásszerű volt a bővülés. Arról nem is szólva, hogy a térségbeli országokkal összehasonlítva az elmúlt évek – tehát az Orbán-kormányok alatti – növekedés gyengécske. Ez természetes a fentiek alapján?

Hogy mást ne mondjak, nem bíztató. A trend az érdekes az FDI-áramlásba – hiszen egy-egy évet megdob pluszba vagy akár mínuszba egy-egy nagyobb projekt –, s ez messze nem bíztató.

 

Hiába dicsekszik a kormány azzal, hogy mi vagyunk a tökös gyerekek, a többiek tökösebbek nálunk.

Az egyes éveket nézve: a 2013-es visszaesést a Fidesz provokálta ki, akkor kellett megfizetnie az országnak a 2010-11-es gazdaságpolitika árát. Azután elkezdték sorra kötni a stratégiai megállapodásokat, egyre nagyobb engedményeket téve a befektetőknek. A Fidesz ezen a téren is nagyon jól csinálja, hogy vizet prédikál és bort iszik. Mást csinál, mint amit mond. Hiszen miközben külföld- és sokszor befektetőellenes a retorikája, közben orrba-szájba támogatja a külföldi befektetőket, és közben azért szépen átrendezi a tulajdonviszonyokat. Teszi ezt erőltetve, nem a hazai termelés támogatásával, hanem inkább a külföldiek korlátozásával.

Ugyanez hogyan néz ki a kiáramlás területén? Emlékszem, mekkora büszkeség volt, amikor a külföldre kihelyezett magyar FDI elérte az egymilliárd dolláros értéket. Azt a gazdaság fejlettségének, a vállalkozások erősödésének tudtuk be. Ma pedig már az állomány durván a beáramló FDI harmada.

Sajnos máig nagyon kevés olyan tőkeerős magyar vállalkozás van, amely nagyméretű külföldi beruházásra képes. Gyakorlatilag kimerül pár cégben, a Mol-ban és az OTP-ben.

És itt érhető tetten Orbánék egy további óriási álszentsége: kérdem én, milyen feldolgozóipari céget szereztek meg az oligarcháik, a garancsik, a mészárosok?

A magyar működőtőke-export volumene inkább a nálunk megtelepedett multik itteni cégeinek a további befektetései más országokban. Innen szívják ki a nyereséget, amit másutt fektetnek be.

Magyarországon a demokratikus berendezkedés teljes intézményrendszere veszélybe került

Kardos Ernő
-
0
Magyarországon a demokratikus berendezkedés teljes intézményrendszere veszélybe került

A hetes cikkely szerinti eljárás megindítását javasolja Magyarország ellen az Európai Parlament Jogi-, Bel és Igazságügyi Bizottsága. A döntés hátteréről Jávor Benedek zöldpárti politikust, Magyarország Európai Parlamenti képviselőjét kérdeztük.

  • Magyarországon fennáll a veszélye az uniós értékek súlyos és módszeres megsértésének
  • Rendszerszinten épül le a demokrácia
  • Az állásfoglalást hivatalosan is támogatta a Fidesz pártcsaládja, a Néppárt képviselőcsoportja is
  • A Fidesz igazából meg sem próbált a kritikára érdemben reagálni

Kemény döntés született, hisz külső szemlélőtől elég kellemetlen azt hallani, hogy Magyarországon veszélyben vannak az alapvető emberei jogok, de veszély fenyegeti a jogállamiságot és a demokráciát is. Ráadásul emiatt később felfüggeszthetik az ország uniós szavazati jogát is. De mi a legfontosabb kritika?

A jelentés nem egyetlen okot nevez meg, ami miatt sérül a jogállamiság, mert

rendszerszinten épül le a demokrácia és a jogállamiság Magyarországon.

Az utóbbi időben már veszélybe került az igazságszolgáltatás függetlensége, növekvőben a korrupció, támadás éri a civil szervezeteket és a gyülekezési jogot is. Az elfogadott Sargentini-jelentés tíz területet sorol fel, amelyben sérülni látja a teljes jogrendszert. Tehát nem arról van szó, hogy bizonyos területeken problémák vannak, hanem a demokratikus berendezkedés teljes intézményrendszere került veszélybe Magyarországon. A beterjesztett jelentést a képviselők kétharmada elfogadta, tehát a Fidesz pártcsaládjához tartozó konzervatív, Néppárti képviselők is támogatták a javaslatot, amely megalapozhatja a hetes cikkely szerint eljárást. Tehát

Orbán Viktor aligha remélheti, hogy pártját kimentik ebből az eljárásból.

Vajon a szigorú döntésben közrejátszott az, hogy a Velencei Bizottság az elmúlt héten azt kérte, hogy a Stop Soros” törvénycsomag elfogadásával a magyar parlament várja meg a jogász bizottság kifogásait?

A Fidesz szándékosan fordult szembe ezzel a kívánsággal, hisz valójában csak annyit kértek a magyar kormánypárttól a CDU vezetői, illetve a Néppárt és az Európai Bizottság vezetői, hogy várják meg a Velencei Bizottság döntését, s az abban foglaltaknak tegyenek eleget. Viszont az Orbán kormány szándékosan elkerülte ezt, s a Stop Soros törvénycsomagot még a tekintélyes jogásztestület állásfoglalásának megismerése előtt elfogadta.

Úgy tűnik, fel akarják erősíteni a konfliktust,

szándékosan el akarják mérgesíteni a viszonyt az európai intézményekkel, közte az Európai Parlamenttel is. Minden erre utal, ami a választások óta történik Magyarországon, köztük a civil szervezetek vegzálása, a független igazságszolgáltatás megregulázásának kormányzati tervei. Valószínűleg ez győzte meg a Fidesz pártcsaládját, hogy Magyarországon nincs esély és remény arra, hogy a kormány önszántából felülvizsgálja a demokráciát aláásó intézkedéseit, egyáltalán, hogy békés módon szót lehessen érteni Magyarország kormányával. Ezért van szükség arra, hogy az unió a rendelkezésre álló eszközök teljes tárházát alkalmazza annak érdekében, hogy Magyarországot az európai értékek és jogok talaján tartsa, s a kormányt rávegye az alapvető értékek tiszteletben tartására.

A megállapításokat vitatja a Fidesz, a párt képviselői 263 módosító indítványt terjesztettek a parlament elé. Döntően mit kifogásoltak, s abból mit fogadott el a többség?

Gyakorlatilag semmit. A jelentéstevő minden valós adatot és tényt beépített a kompromisszumos javaslataiba, de Fidesz különvéleményét és az általa sugallt világnézetet nem, és azt a bizottság többsége is leszavazta. A magyar kormánypárt mindent kifogásolt, miközben meg sem vizsgálta, hogy a kritika valójában miről is szól. Pedig a bírálat nagy tekintélyű nemzetközi szervezeteknek,az ENSZ-nek, az Európa Tanácsnak, az EBESZ-nek, a Velencei Bizottságnak és más független szervezeteknek a tényekre épülő értékelésére támaszkodott, nem pedig a jelentéstevő személyes véleményére.

A Fidesz igazából meg sem próbált a kritikára érdemben reagálni,

vagy azokkal szembenézni, gyakorlatilag minden kiszavaztattak volna a jelentésből. Orbán és kormánya konfliktust és harcot szít minden uniós intézménnyel, s a feltupírozott háborús konfliktustól belpolitikai hasznot remélnek. Közben persze abban reménykednek, hogy a 7. cikkely szerinti eljárás tényleges szankcióit a tanácsban a lengyel kormány meg fogja majd vétózni. A Fideszt csak a politikai kommunikáció szintjén érdekli a magyarországi demokrácia állapota, némi politikai haszonért bármikor beáldozzák az európai jogok legelemibb normáit is.

Azt biztosan tudja, hisz a hazai sajtó döntően azt sulykolja, hogy a velünk szemben megfogalmazott kritika lényegében a hazugságok gyűjteménye. Ez nem merült fel a parlamenti bizottságban?

Az Jogi-, Bel- és Igazságügyi Bizottság, a LIBE nyilvánvalóan semmit sem tud tenni annak érdekében, hogy a döntésének valós indokai eljussanak a magyar választókhoz. Egyébként a Fidesz képviselői a bizottsági ülésen is azt hajtogatták, hogy az előterjesztés a hazugságok gyűjteménye, de valójában

egyetlen kritikus állítást sem tudtak vagy akartak cáfolni.

Az sugallták, hogy a fake news világában teljesen mindegy, hogy mi a valóság, a realitással nem kell törődni. Hangsúlyozom, a magyar kormánypárti képviselők a jelentés egyetlen állítását sem tudták cáfolni!

Ma a magyar parlamentben azt ismételgették a kormánypárti képviselők, hogy azért ítélték el Magyarországot, mert nem akar menekülteket befogadni. Ez a tény is felmerült a szavazáskor?

Szó sincs arról, hogy Magyarországot ítélték volna el. A jelentés a magyar kormány tevékenységéről szóló kritika, melyet a baloldal és jobboldal képviselőinek kétharmada támogatta. Ennek oka pedig az, hogy a magyar kormány a magyar állampolgárok rovására alapjaiban építi le és teszi tönkre a demokratikus intézményeket. A jelentés ezt a folyamatot bírálja, mert bizonyítva látja, hogy ennek az egész európai közösség kárát látja. Tehát

nem az országot bírálták a képviselők, nem is a bevándorlás volt a kritika legfőbb tárgya,

hanem a demokrácia védelme miatt emeltek szót.

Van arról elképzelés, hogy mekkora kár érheti az országot, hogyha az „atombombának” is tartott hetes cikkely szerinti eljárásban leállítják az uniós támogatásokat?

Itt még nem tartunk. Az eljárást a Bizottság kezdeményezi, de arról csak, a Tanács dönthet, hogy milyen szankciókat léptet életbe a magyar kormány intézkedései miatt. Ebben az ügyben az uniós szerződések tág mozgásteret adnak a Tanácsnak. A büntetés sokrétű lehet, de valóban felvetődhet az uniós támogatás részleges, vagy teljes megvonása is.

A jogállam leépítést már évekkel ezelőtti is kifogásolta a Tavares-jelentés, de aztán semmi nem történt. Lehet, hogy az unió parlamentje legalább annyira felelős a kialakult és kritizált helyzetért, mint a magyar állampolgárok?

Az országban történtekért természetesen elsősorban a magyar kormánypártok felelősek, de felelősség terheli az ellenzéki pártokat és az állampolgárokat is. Az európai intézményeknek korlátozottak a hatáskörei és a felelőssége is. Európa legfeljebb az uniós normákat tudja kikényszeríteni, már ahol vannak ilyenek. Ezzel együtt úgy gondolom, hogy az európai intézmények, különösen a Európai Bizottság a rendelkezésre álló eszközökkel lehetettek volna aktívabbak is a magyarországi fejleményekkel szemben. Ami ugyanis Magyarországon történik az nem pusztán magyar történet, hisz láthatjuk, a példa ragadós,

a magyar kormány demokráciát leépítő tevékenysége egyfajta például szolgál más jobb és baloldali kormányok, valamint a szélsőjobboldali populista erők számára is.

A tehetetlen hozzáállás, mellyel az unió kísérte a magyar fejleményeket, más országokat is felbátorít az uniós alapértékek megtagadására. Miután hagyták szabadon garázdálkodni a magyar kormányt, sajnos ennek a következményeivel egész Európának szembe kell nézni.

Továbbiak

FRISS HÍREK

Továbbiak

A hír igaz!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK

Független Hírügynökség Kft.
Kapcsolat: info@fuhu.hu

LEGOLVASOTTABB HÍREK

SZERKESZTŐ VÁLASZTÁSA

© Független Hírügynökség

eskişehir escort sakarya escort eskişehir escort bayan