Blogolda

Az elnök puskázott

0

Még az FBI sem kellett hozzá, hogy leleplezzék Donald Trump elnöki képességét arra, hogy meghallgassa az embereket és emberségesen válaszoljon. Elég volt egy jó szemű „lesipuskás” fotóriporter jelenléte, hogy kiderüljön: Trump a legegyszerűbb „puskaügyi” kérdéseket sem képes fejből feltenni, sőt a legszimplább, legemberibb reakcióra is képtelen egy papírcetli (minő véletlen, hogy a suliban „puskának” hívtuk) nélkül – ha az elvárt viselkedés szembe megy mindennel, ami az ő egyénisége.

Az amerikai elnök szerdán a Fehér Házban fogadta a floridai iskolai tömeggyilkosság áldozatainak szüleit és a túlélő diákok meg tanárok egy csoportját.

A kandalló előtt, középen ücsörgő elnök láthatóan tiszteletet és megrendülést mímelve, „bölcsen” hallgatta a megrendítő beszámolókat, panaszokat és kérelmeket, sőt meg is ígérte, hogy most majd „nagyon erősek” lesznek az intézkedésekben, sőt azt is felvetette, hogy

„az arra alkalmas vagy kiképzett tanárokat fel kell fegyverezni”.

Az Associated Press hírügynökség szemfüles fotósa (Carolyn Kaster) azonban megfigyelte és tökéletesen olvashatóan lefotózta a Trump kezében szorongatott emlékeztető cédulát (a „45″ számmal hímzett elnöki mandzsetták között), amely leleplezi Donald Trump valódi énjét. Még arra is szüksége van, hogy olyan egyszerű, kézenfekvő kérdésekből előre felkészítsék, valamint még a szükséges reakciót is előre rögzítsék, mint a következők (részletek az „elnöki puskából”):

„1. Mit szeretnél legjobban, hogy megtudjak arról, amit átéltél?

  1. Milyen segítséget nyújthatunk mi ahhoz, hogy nagyobb biztonságban érezd magad?

[…]

3. Értelek.”

Purger Tibor (Washington)

A grillezett skorpiók is beszálltak a kampányba

Nem elég, hogy nyomják Krahácsot, és a vesztünkre törnek ádáz hatalmak, de mostantól a grillezett skorpiók és a rovarok is ellenünk kampányolnak. Megnyitnák a határokat, milliószámra hoznák ide az afrikaiakat a Közel-Keletről, hogy átrajzolják a magyar konyha gasztronómiai térképét. Azt akarják, hogy a jövőben rántott hús helyett rovarokat együnk.

Rovarevő janicsárokat csinálnának a gyerekeinkből, mecsetet építenének a Balaton közepébe, kebabos bódékat a városligeti múzeumi negyed helyére. A hármas metrón csak bevándorló fakockák és grillezett skorpiók utazhatnának. Ilyen lenne a világ, ha hagynánk. De mi nem hagyjuk, hogy Soros végrehajtsa a tervét. A magyar emberek átlátnak a szitán, minket nem lehet megvezetni, és hiába is nyomul az összes hollywoodi demokrata, juszt se fogunk grillezett skorpiót enni.

Még akkor sem, ha senki sem akarja, hogy azt együnk.

És a kerítést sem hagyjuk lebontani – akkor sem, ha senki nem akarja, hogy lebontsuk. Nekünk ne mondják meg Brüsszelben, és ne üzenje meg a Soros, hogy mit nem akarunk, tudjuk mi azt magunktól is.

És bár egyetlen épeszű migráns sem akar nálunk letelepedni, spt, még azok is elmenekültek innen, akiket tavaly titokban befogadott a kormány, de nekünk akkor se mondják meg, hogy mit nem akarunk. Majd mi eldöntjük, és a saját elhatározásunkból nem fogjuk akarni.

Vegyék tudomásul, hogy velünk, magyarokkal, nem lehet kikukoricázni. Mi akkor sem leszünk gyarmat, ha senki sem akarja, hogy azzá legyünk.

Kikérjük magunknak, hogy ne harcolhassunk a nem létező ellenségek ellen! Jogunk van hülyét csinálni magunkból!

Azért a grillezett skorpiókkal nem viccelnénk, és a rovarokkal sem húznánk ujjat. Több tiszteletet a grillezett skorpióknak, mert azok nem ismerik a viccet. Csakúgy, mint a rovarok – ha megdühödnek, és elindulnak, akkor nincs az a kerítés, ami megállíthatná őket. Mert nemcsak a Soros György Párt indul a választáson, de a Grillezett Skorpiók Egyesülete is régóta feni a fogát, hogy kormányra kerülhessen.

Nekünk ne mondja Németh Szilárd a csepeli gazdafórumon, hogy ő evett már rovart, de nem ízlett neki. Ott voltunk az általa szervezett Skorpió-partin, láttuk, hogy suttyomban kétszer is vett a fazékból.

Politikai krimi

0

Tanulságos, de cseppet sem mulatságos, ahogyan a Fidesz itteni fiókpártját a politikai senkiföldjére vezette, ott pozícionálta, és azután maga is onnan próbál fogadatlan prókátorként kibicelni, inkább elszomorító, lehangoló. A senkiföldjén nincs kályhasarka, ahonnan táncra indulhatna Kelemen Hunor, nincs semmiféle önállónak mondható víziója sem, nem a maga ura, utasításra vár és ebből a helyzetből csak veszíteni lehet.

A politika – mely mai formájában erősen közelít a káosz fele – a leginkább a krimi műfajához hasonlít, mégpedig egy hosszú folyamú krimi-sorozathoz. És ez a műfaji besorolás egyfelől nem csak a politikusokat és segítőiket (politics makers) keretezi be, hanem azt is föltételezi, hogy ekként is olvassuk az általuk létrehozott történeteket, magyarán (ahogy azt Borges mondaná) hitetlenkedve, gyanakodva, egyfajta egészséges bizalmatlansággal, intellektuális távolságtartással kell fogyasztanunk a politikai sorozatokat. Másfelől pedig a krimi mégiscsak a klasszikus logika és „erények” fenntartását szolgálja, nem enged a káosznak, hiszen van eleje, közepe és vége, jó és rossz szereplői, egyébként érthetetlen lenne. Az értő elemzőnek különös erudícióra, türelemre és intellektuális erőfeszítésre van szüksége ahhoz, hogy ne csak a politikai krimi felszínét karcolja, ne csak visszaolvassa a belekódolt legegyszerűbb és – egyre inkább populista – üzeneteket, hanem a mélyebb összefüggéseket is belássa, megértse és összefüggéseiben feltárja. Nem egy könnyű műfaj a politikai elemzés, már ha komolyan vesszük, és háládatlan is, mert egy egész gépezettel áll szemben, mely olyan nyelvezetet (rejtjelezett kódot, ha úgy tetszik) és kommunikációs technikákat termel, ami az elrejtést, az eredeti szándékok és érdekek, stb., elfedését szolgálja, ráadásul művelői, alkalomadtán, bosszút is állnak a leleplező elemzőn. És aztán a tévedés, a téves nyomon való elindulás, a rossz értelmezés Damoklész kardja is állandóan az elemző feje fölött lebeg. A politikai puzzle ugyanis többféleképpen összerakható, a tettest csak a sorozat utolsó részében fogják leleplezni, rendre már későn, amikor már semmi nem segít, amikor a bűn el lett követve, és jobb helyett az utólagos leleplezés adhat egyféle katarzist, amolyan nézőtéri fölsóhajtást: láthattuk volna, sőt előre láthattuk volna, hiszen szemünk láttára zajlott a krimi, de mégsem fedeztük föl a gyilkost.

A román és a rommagyar politikai mezőny, a színpad (szcéna), természetéhez tartozik a túlzottan drámai, súlyos, feszültséggel terhes hangnem, miközben az előadott krimi, valójában tragikomédia (Caragiale szó szerint hallhatatlan, no meg az abszurd ikonikus alakja Ionesco, úgyszintén). Mindez arról a színjátékról jut az eszembe, amely a napirenden levő politikai játszma sorozat-krimijét (sitcom) jellemzi. Karaktergyilkosságokkal és kísérletekkel, leleplezésekkel és félrevezető, szimulált, leleplezésekkel, humbug és bohóckodás (buffoonery), minden szereplő álságos, mindenki menekül, a forgatókönyv pedig nyitott végű: lesz ami lesz. A politikai osztály rá akar telepedni arra az (i)gazságszolgáltatásra, melynek önállósága, objektivitása és kompetenciája máris kérdőjeles, de senki sem veszi fel a konyhakést és nem mer pisztolyt rántani, hogy lelője a krimi, akarom mondani a rendszer, ikonikus alakját, a DNA főügyészét. Laura Codruta Kövesi pedig éppen a többiek romlottsága miatt tűnhet hitelesebbnek és kompetensebbnek, mint amilyen a valóságban: elvtelenek, hitetlenek és hiteltelenek között egy, ki védi még a mundért, „vakok között félszemű a király” („in the land of blind, the one-eyed man is king”). Az ellene irányuló karaktergyilkossági kísérletek, amelyek megvádoltaktól, sőt elítéltektől indulnak, pontosan az ellenkezőjét váltják ki annak, ami szándékuk, a vádlókat vádolják meg, az ők intrikáit leplezik le, és támadásaikat hiteltelenítik.

Patthelyzet van mert egyfelől a vezető politikusi garnitúra nagyon is sebezhető, sőt máris sebzett, hiszen tisztelet a kevés kivételnek, korrupció-gyanúsak, illetve elkövetők. Nehéz úgy támadni és hitelesnek maradni, hogy magasrangú vagy egykor magas funkciókat betöltő, mérvadó politikusok, támadás közben menekülnek. Részük külföldről üzenget, leplez le és fenyeget stb., másrészük meg, bajusz alatt, kényszermosolyogva, elítéltként és bírói ítéletre várva hadakozik, hátha, hátha sikerül megúszni. Kormányzás márpediglen nincs is (ami van az nem adminisztráció, hanem az entertainment industry része: 2 bohóca is van a kormánynak a juh-imádó agrárminiszter Petre Daea és az új-régi Anton Anton, aki energetikai viccekkel szórakoztat), legfennebb utólagos kármentésre futja a fejetlen adóreform következményeinek ideig óráig való rendbehozására, menteni a még menthetőt. A DNA-főnök mögött meg ott van az államelnök, aki nemcsak belpolitikai hasznot húz a konfliktusból, hanem külföldön is jól pozícionál, és ő lehet a nevető harmadik, második mandátumáért szorgosan dolgoznak ellenfelei.

A rommagyar politikusok (április 8-ig minden bizonnyal, de azt követően is valószínűsíthető) spárgázó bábuk, Budapest és Bukarest között. Semmi pénzért nem lennék a szorongó, sőt rettegő Kelemen Hunor helyében, aki két tűz között, érthető módon, menekülőre fogta. Érthető az űzöttsége, mely legutóbbi tv szereplésében arcára kiült, homlokát összeráncolta, szemöldökét összerántotta, miközben csépelte (már úgy, ahogy rengeteget ő-getve, é-getve) a szót, nem mondott semmit. Mert, ugyan mit is mondhatott volna, ha folyton azt kell hajtogatnia, hogy Magyarországon kampány van – mintha ez mindent mentene, bármi megengedett lenne kedvenc miniszterelnöke és tsai részéről – a bukaresti politikát pedig, nem ismeri eléggé, nem is érti, mondta, a legtöbb kérdésre kitérőként. Tanulságos, de cseppet sem mulatságos, ahogyan a Fidesz itteni fiókpártját a politikai senkiföldjére vezette, ott pozícionálta, és azután maga is onnan próbál fogadatlan prókátorként kibicelni, inkább elszomorító, lehangoló. A senkiföldjén nincs kályhasarka, ahonnan táncra indulhatna Kelemen Hunor, nincs semmiféle önállónak mondható víziója sem, nem a maga ura, utasításra vár és ebből a helyzetből csak veszíteni lehet. Duplán vesztes helyzetben van (lose-lose situation), és sajnos nem csak személyesen, hanem magával ragadta a rommagyarság jó részét is, hiszen mind a bukaresti korrupt hatalom, mind a budapesti akarnok politikája követhetetlen.

Csak két példa. Kelemen és a szövetség egy árnyalt kép kialakítása mellett (ehhez alig pár saját korrupt „elengedését” kellett volna eszközölnie) részt vállalhatott volna az államelnök által szorgalmazott és nevével fémjelzett korrupció-ellenes ellenzéki koalícióban, mely jó kilátásokkal bír, és „természetes szövetségeseinek” – ha ugyan komolyan gondolja a PPE-hez, a konzervatív Kereszténydemokrata Internacionáléhoz való tartozást – körében pozícionálhatta volna magát és pártját. Ha meg képes lett volna tartani az „egyenlő közelség elvét” a budapesti pártokkal, akkor meg kampányolnia nem kellene, kiszolgáltatni a rommagyarságot Orbán igencsak változó és fantáziadús kénye-kedvének. Mert magam is azt hittem, hogy a szatmárnémeti magyar polgármester, majd a református egyházfők csatlakozása az ortodox reakciós homofób mozgalomhoz alkalomszerű és „elszigetelt” jelenség, egyszeri megtévedés volt. Most viszont Orbán Viktor szíves közléséből kiderült, hogy a reakciós ortodox fundamentalizmus Európát (sic!) védi, ergo követendő!

Magyari Nándor László

Az elmúlt tizenhat év

Volt rá tizenhat évük. Nyolc év ellenzékben, nyolc év kormányon. Most meg azt mondják, hogy Szél Bernadett, Gyurcsány Ferenc, Soros György, Vona Gábor és Karácsony Gergely együtt bontanák le a határzárat. Ez írták rá a legújabb plakátokra, ez olvasható majd a postaládákba bedobott szórólapjaikon, és a fizetett géphang is ezt búgja a telefonokba.

Ez a választási program. Hogy az ellenzék lebontaná a határzárat. Ezt üzenik kormányprogramként Magyarországnak, ezt kínálják a következő évekre, évtizedekre a magyaroknak.

Sehol egy szó egészségügyről, oktatásról, jogállamról. Talán már nem is tudják, hogy volt idő, amikor ezek a fogalmak jelentettek valamit.

A nevünkben összevesztek a fél világgal. Lebontották a jogállamot, padlóra küldték az oktatást, leharcolt csatatérré változtatták a kórházakat. Egymásnak ugrasztották a magyarokat, határainkon innen és túl.

Bizisten nem kötözködés, csupán miheztartás végett és tényleg csak zárójelben: tölthették volna hasznosabban ezt a tizenhat évet.

Használhatták volna másra is, mint ellenzékben rombolásra, kormányra kerülve korrupcióra.

Gondolkodásra, teszem azt.

Hogy mi legyen az oktatással, az egészségüggyel, a gazdasággal. Elszegényedéssel, meggazdagodással, korrupcióval.

Magyarországgal.

Építkezni kellett volna. Programokon agyalni, szakértőket megkérdezni, a legjobb koponyákkal konzultálni.

Erre kellett volna használni az elmúlt tizenhat évet. Nyolcat ellenzékben, nyolcat kormányon.

2010-ben „az elmúlt nyolc évvel” kampányoltak, 2014-ben azzal, hogy „folytatják”. Most meg azt üzenik, hogy azok öten, akiket a plakáton látunk, lebontják a határzárat..

Ezt kínálják Magyarországnak. Hogy mi lesz, arról egy szó sincs. Az a programjuk, hogy ők legyenek.

Homo sorosensus

Orbán Viktor évértékelőjében arról beszélt, hogy már kitenyésztettek egy olyan embertípust, amelyiknek a neve homo sorosensus. A jelenlévők egy része döbbenten hallgatott, mások, talán ők lehettek többen, lojálisan nevettek és voltak, akik tapsoltak is.

Hogy kiket értett Orbán a homo sorosensus alatt, nem fejtette ki részletesen. Inkább csak úgy körülírta a maga módján: „nekünk, akiknek, szemben velük, van hazánk.”

Így azért már érthetőbb a leányzó fekvése, közelebb kerültünk a tárgyhoz, és nem kell hozzá különösebb logikai képesség, hogy megállapítsuk: Magyarország miniszterelnöke ezzel a viccesnek szánt szöveggel zsidózni méltóztatott.

A magyarországi zsidóknak persze nem kell emiatt aggódniuk, mert a magyar kormány, Orbán Viktor ezt már számtalanszor elmondta, zéró toleranciát hirdet az antiszemitizmus ellen.

Amit úgy kell érteni, hogy rajta kívül senki sem zsidózhat.

„Mi magyarok megvédjük zsidó honfitársainkat.” Ezt szokta mondani Orbán Viktor, és a zsidó honfitársak ettől minden alkalommal fellélegeztek: ha korábban voltak is aggályaik a megvédésüket illetően, azok most mind egy szálig el lettek oszlatva.

Innentől már csak azt kellene tudni, hogy honnan tudják a magyarok, vagy személy szerint Orbán Viktor, hogy ki az, akit adott esetben meg kell védeni. Mert megeshet, hogy a magyarok, vagy személy szerint Orbán Viktor véletlenül olyasvalakit védenek meg, akiről utóbb kiderül, hogy az illető nem zsidó, ily módon nem is szorult rá a magyarok és személy szerint Orbán Viktor védelmére.

Fölösleges pocsékolás az ilyen.

Volt már ehhez hasonló. Évekkel ezelőtt a labdarúgó szövetség futballistákat hívott be a cigányválogatottba. Néhányan közülük közölték, hogy nagyon szépen köszönik, részükről a megtiszteltetés, játszanának is szívesen, de, legnagyobb sajnálatukra, ők nem cigányok, így nem tehetnek eleget a felkérésnek.

Lehet, a nyilvántartással volt baj, porszem került a gépezetbe.

Ezért is lenne jó tudni, hogyan tudják majd a magyarok, és személy szerint Orbán Viktor megvédeni a zsidókat. Ez már csak azért sem mindegy, mert mindegyik zsidó mellé mégsem állíthatnak megvédés céljából rendőrt, vagy, teszem azt, kakastollas csendőrt. Meglehetősen macerás lenne ez a projekt, arról nem is szólva, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetében, amikor milliárdokat kell költenünk a migránsok elleni harcra és a Soros György elleni plakátokra, mindez igen sokba kerülne az adófizetőknek. Egyáltalán nem biztos, hogy az emberek örülnének annak, ha a munkájuk verejtékéből összejött forintokat zsidóvédésre költenék a magyarok, és személy szerint Orbán Viktor. Még talán némi elégedetlenség is következne mindebből, mi több a zsidókkal szembeni ellenérzések is a felszínre kerülhetnének. Hogy miközben sokaknak kenyérre is alig futja, addig a kormány a zsidók megvédésére költi az adófizetők pénzét.

Legjobb persze az lenne, ha a zsidókat egyáltalán nem kellene megvédeni. Vagy, ha már mégis muszáj, akkor nem a magyaroknak, és nem személy szerint Orbán Viktornak. Mert nem biztos, hogy rendelkezésre áll elegendő jó szakember, akik szakmailag és emberileg is alkalmasak arra, hogy megvédjék a zsidó honfitársaikat. Előfordulhat ugyanis, hogy minden jó szándék ellenére, szakszerűtlenül nyúlnak a témához, és nagyobb bajt okoznak, mintha semmit sem tettek volna. Nem csak az orvosok követhetnek el ugyanis műhibákat, hagyhatják benne a konyharuhát a frissen operált betegben, és nemcsak az ügyvédekkel fordulhat elő, hogy felmentés helyett elítélik az ügyfelüket.

A zsidókat is lehet rosszul megvédeni. A mostanában reneszánszát élő Horthy Miklós is mást sem tett, minthogy megvédte a magyarországi zsidókat, aztán, láttuk, mi lett belőle.

Nyilván nem erről a miniszterelnök mostani, nem túl elegáns megnyilvánulásáról jut az eszembe a végére egy irodalmi anekdota. A zsidó származású Zelk Zoltán a vészkorszak idején Németh László lakásán bujkált, és napközben jobb híján „vendéglátója” műveit olvasgatta. – Tetszenek a könyveim? – kérdezte egyik este Németh. Mire a válasz: – Tudod Laci, ha nem ilyen könyveket írtál volna, akkor most nem kellene bujtatnod engem.

Miért nem jó Tiborcz Istvánnak lenni?

Nem lehet jó Tiborcz Istvánnak lenni. Ezt most nem ironikusan írom. Hiába a milliárdok, a vagyon, a gazdagság, mindez még annál is törékenyebb, mint gondolnánk.

És nem csak azért, mert Tiborcz István apósának, Orbán Viktornak a hatalma sem tart örökké. Ez is benne van persze a pakliban. Mert, bár vannak, akik szerint Orbán még sokáig uralkodni fog a magyarokon, mások biztosak benne, hogy már nem sokáig lesz miniszterelnök.

Bárhogy is legyen, egyszer Tiborcz István apósa is távozni fog a hivatalából.

De nem csupán ezért nem jó Tiborcz Istvánnak lenni, nem csak ezért törékeny és ingatag a boldogsága.

Nem tudjuk, hogy Tiborcz István milyen házasságban él Orbán Viktor legidősebb lányával, Orbán Ráhellel. Nem is érdekel bennünket, nincs is hozzá közünk. Tiborcz Istvánnak azonban messze nem mindegy, hogy milyen a viszonya a miniszterelnök lányával. Olyan, mint a romantikus lányregényekben, ahol minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindenki mindennel meg van elégedve, vagy esetleg ők is úgy élnek, mint a többi, az övékénél kisebb, de szintén saját lábon élő pár: szeretik egymást, de néha viták vannak, veszekedések.

Ennél rosszabbra már gondolni sem merhet Tiborcz István. Hogy esetleg komoly nézeteltérésbe kerüljön a feleségével és megromoljon a viszonya Orbán Ráhellel. Van ilyen más pároknál is, de ők elrendezik maguk között.

Ám ha Tiborcz István tesz rosszat tesz a nejével, annak nagyságrendileg megrendítőbb következményei lehetnek, mint egy átlagos pár esetében.

Ha a Pista rosszul bánik a Ráhellel – ne adj isten, kezet emel rá, vagy félrelép -, az nem olyan, mint amikor más férjek teszik ugyanezt. Utóbbi is visszataszító és elítélendő, de Tiborcz István esetében nagyobb a tét. Nem csak a boldogsága függ attól, hogy jóban van-e a feleségével, hanem az élete: pillanatok alatt a körön kívül kerülhet, ha olyat tesz, ami nem tetszik az apósának.

Orbán Viktor tudja, hogy honnan van Tiborcz István vagyona, miként szerezte a sok százmillió forintos megrendeléseket, és meg vannak az eszközei arra, hogy ezt adott esetben mások is megtudják.

Ügyészség, adóhatóság, hogy mást ne mondjunk.

Kártyavárként omolhat össze minden, ha Orbán Viktor valamiért megneheztelne a vejére. Ezért nem jó Tiborcz Istvánnak lenni, hiába a cifra palota, az Eliosért kapott majdnem hárommilliárd forint, Lázár János és más potentátok kitüntető barátsága.

Csak látszólag áll Orbán Ráhel férje biztosan a saját lábán, a valóságban törékeny és ingatag ez a birodalom. Elég egy rossz mondat, egy félreérthető mozdulat – és már vége is az aranyéletnek.

Mészáros-cégek: az ázsiai modell megérkezett

0

Az ázsiai (japán-koreai) családi irányítású konglomerátumokkal von párhuzamot a Mészáros-birodalom most bejelentett átalakításáról az ismert pénzügyi befektető, Zsiday Viktor. Szerinte, ha az áttekinthetetlen szerkezet, kereszttulajdonlások hálója jó nagyra nő, az szerepet kaphat a következő gazdasági válságban.

A dél-koreai csébol és a japán keirecu, valamint a Mészáros Lőrinc-féle birodalomban elhatározott átalakulás közti hasonlóságot elemzi Zsiday Viktor az Alapblogon megjelent írásában.

Az ilyen ázsiai cégek, családi irányítású konglomerátumok kiemelkedő szereplői a gazdaságoknak (például Samsung, LG, Hyundai), jellemzőjük, hogy a külső szemlélő számára szinte teljesen átláthatatlanok, mindenki kereszttulajdonol mindenkit, és gyakori, hogy tagja egy vagy több bank is, amely finanszírozóként lép fel. A tagcégek egy része tőzsdén van, más részei magánkézben.

Előnye ennek – írja Zsiday –, hogy baj esetén egymást tudják kisegíteni, komolyabb nehézség esetén azonban magukkal ránthatják nyereséges vállalkozásaikat, akár a csoportban lévő bankokat is. Nagy méret esetén ez az egész gazdaságot megrengetheti – ahogyan történt az 1998-as ázsiai válság idején Dél-Koreában, 1990-ben pedig Japánban.

Az elismert pénzügyi szakember szerint a csébol/keirecu rendszer megérkezett Magyarországra, a tőzsdére is

„a Mészáros Lőrinc tulajdonában álló tőzsdei cégekkel, igazi ázsiai típusú konglomerátum, banki kereszttulajdonlással, hitelezéssel, szépen felépített, meglehetősen átláthatatlan rendszer”.

Csütörtökön jött a nagy bejelentés arról, hogy a Mészáros (és családja) közvetlen irányítása alatt álló Opus Nyrt. (tőzsdén jegyzett vállalat) bonyolult tranzakciósorozatban magába olvasztja a Mészáros-hálózat legkülönfélébb cégeit – a többség esetében 51 százalékot másokénak ennél kisebb hányadát.

Ezzel a tőzsdére lépés szabályait alighanem teljesíteni képtelen vállalkozások (Mészáros és Mészáros Kft., R-Kord Kft., amelyek eddig leginkább negatív felhanggal kerültek be a hírekbe) mehetnek mégis (bár csak áttételesen) a börzére. Egyúttal szinte kibogozhatatlanul olvadnak egybe olyan vállalkozásokkal, amelyekben befektetési alapok és kisbefektetők találhatók a tulajdonosok között. És amely céghálózatnak banki tagja az MKB, amelyet zűrös körülmények között először átvett és konszolidált az állam, majd eladta olyan tulajdonosoknak, akik egy részét ma se ismerjük, részben Fidesz-közeli körbe tartoznak.

Erre a körülményre kitér Zsiday is. Mint írja, az ázsiai modellben a magántőke-alapok több cégben tulajdonosok, és teljesen átláthatatlanok. Nem nyilvános, hogy ki a befektetési jegyek birtokosa, változását nem kell bejelenteni, ezért egyszerű tranzakcióval

bármikor tulajdonoscsere hajtható végre anélkül, hogy ezt megtudná a külvilág.

A következő recesszió idején fog kiderülni, mennyire válságállók a magyar konglomerátumok, melyik hitelt ki garantálja, stb. – írja Zsiday Viktor. Ha kellően nagyra nőnek és jó sok hitelt vesznek fel (tehát marad a jelenlegi irány), akkor valószínű, hogy kiemelt szerepet fognak játszani a következő magyar gazdasági válságban.

Kovács szóvivő, akkor szóljon, ha kérdezzük!

Tegnap Lázár János kormányinfóján Kovács Zoltán szóvivő nem adott szót a The Guardian budapesti tudósítójának, Daniel Nolannak. Nem engedte kérdezni, azt mondta neki, hogy nem nála van a szó.

Az újságíró azonban továbbra is kérdezni akart, de Kovács szóvivő továbbra sem akarta, hogy kérdezzen. Végül, rövid szóváltást követően megfenyegette, hogyha nem adja vissza a mikrofont, akkor kivezetteti a teremből. Nolan úr lemondott a kérdés lehetőségéről, visszaadta a mikrofont, az élet visszatért a rendes kerékvágásába. Előtte azonban  Lázár János, akitől a Guardian budapesti embere kérdezni szeretett volna, azt mondta a nála lévő mikrofonba: Kérdezzen az, akinek a Zoltán szót ad.

Eddig tart ez a történet, pedig egy normális országban itt kezdődne. Egy normális országban ugyanis, ahol a sajtó tudja, hogy mi a feladata – sok más mellett a hatalmon lévők ellenőrzése – az összes jelenlévő újságíró feláll és elhagyja a termet. Függetlenül attól, hogy ki melyik médiától jött a tájékoztatóra, hogy milyen a világnézete, mit gondol Orbánról, a Fideszről vagy éppen az ellenzéki pártokról.

Egytől egyig elhagyják a termet, de előtte még valamelyikük a többiek nevében, elmagyarázza a pódiumon állóknak, hogy az újságírás egy szakma, a sajtó tájékoztatása pedig a hatalmon lévők kötelessége, és mindkét tevékenységnek megvannak a maga morális, valamint szakmai alapvetései.

Maguk uraim, mondaná az újságírók képviseletében az egyik kolléga, mielőtt még ő is elhagyná a termet, nem érdemlik meg, hogy a jövőben Önökre, vagy az Önök által képviselt kormányra egyetlen szót is vesztegessünk.

Ezt kellett volna tenniük csütörtökön délután a megjelent újságíróknak. Mert itt nem egy ember, egy kolléga munkája lett semmibe véve, hanem az egész újságírói szakmai és rajtuk keresztül a nyilvánosság.

Ezt kellett volna tenni, és nem most, hanem már jóval korábban. Akkor, amikor Kövér László, házelnöki minőségében először fegyelmezte meg a parlamentbe belépő újságírókat. Szabályozta a mozgásukat, megmondta nekik, hogy mikor és hol kérdezhetik a politikusokat. Leginkább sehol sem lehet őket kérdezni, vagy csak egy olyan helyen, ahol szinte sosem szoktak előfordulni. Ekkor kellett volna sarkon fordulni és azt mondani Kövérnek és a többieknek: Önök mostantól nem léteznek a számunkra. Nem írunk Önökről, nem mutatjuk az arcukat a tévében, nem adjuk le a hangjukat a rádiókban. Önök mostantól Magyarország számára megszűnnek létezni.

Ekkor és így kellett volna otthagyni azt a magáról megfeledkezett társaságot. Akik már rég elfelejtették, vagy talán soha nem is tudták, hogy a kormánynak nem alattvalói vannak, hanem megbízói, akik azzal bízták meg a minisztereket, hogy az érdekükben tevékenykedjenek.

És hogy a miniszter szó, amely a latin ministerből jön, nem azt jelenti, hogy pökhendien uralkodó, hanem azt, hogy szolga, illetve segéd.

A lázadás érdeklődés hiányában elmarad

Kevés választ el attól, hogy az ország fellázadjon a politikai vezetői ellen – írja a Független Hírügynökség által idézett legújabb elemzésében Radványi Miklós, a Frontiers of Freedom  jobbközép értékeket követő amerikai intézet  külpolitikai kérdésekkel foglalkozó magyar származású alelnöke.

Minden tiszteletem és nagyrabecsülésem ellenére vitatkoznék az elemzővel.

Nem lesz lázadás. Ez a nép a szabadságharcot szereti és nem a szabadságot. Mely utóbbit 1989-ben készen kapta. Nem kellett sokat tennie érte, ezért aztán nem is becsülte meg.

Azt hitték sokan, hogy a szabadság együtt jár a jóléttel. Hogy annyi lesz a fizetésünk, mint a nyugatnémeteknek, akkora házunk lesz, mint az osztrákoknak, és olyan jó kocsink, mint a svédeknek.

Klasszikussal szólva: Lófasz lett itt mama!

Miután mindez nem jött össze, megharagudtunk a szabadságra. Sokan vannak, akik visszasírják Kádár Jánost és rendszerét, mely utóbbi az akol biztonságát jelentette az emberek számára. Ha nem csinálsz semmi rosszat, nem lesz bajod. Ezt üzente Kádár rendszere a magyaroknak és mi éltünk is a felkínált ajánlattal. Nem lázadtunk, vagy ha mégis, akkor úgy, hogy az ne legyen kellemetlen a hatalom számára.

A rendszer tudta, hogy nem szeretjük, de nem is várta el tőlünk, hogy rajongjunk érte. Becsaptuk, ahol lehetett, mert tudtuk, hogy ez sem érdekli. Meg különben is: ő is becsapott bennünket. Azt mondta, hogy azért kell összébb húznunk a nadrágszíjat, hogy majd jövőre jobb legyen.

Nem lett jobb, csak kevésbé rossz.

Most megint ez van. Ez a nép tudja, hogy milyenek a hatalmon lévők, de magában alkut kötött velük. Elfogadta, hogy a hatalom urai lopnak, de nagyon nem bánkódik emiatt. A politika mindig is huncut dolog volt, urak dolga, csóválja a fejét az átlagmagyar. És különben is: a másikak is loptak.

A padlóra küldték az oktatást? Nézzél rám öcsém, én se tanultam soha, aztán mégis milyen rendes ember lett belőlem.

Hosszúak a várólisták és vállalhatatlanok a kórházi körülmények? Minek megy orvoshoz, aki még élni szeretne?

Mindenre van válasz, csak lázadás nem lesz.

Ez a hatalom, ha elmúlik egyszer, saját magát fogja kinyírni. Akkor, amikor már elfogynak a vadászmezők és a még használható legelők. Amikor majd végleg megfogyatkoznak a lopásra való javak, egymásnak esnek az urak.

Addig? Civiltörvény, bedarált bírók, kamarába terelt sajtómunkások. Stop Soros, ami a csövön kifér.

Ne legyen igazam.

Üzennyük az E.ON-nak, ne csökkencse a gáz árát!

Németh Szilárd szerint az E.ON azzal, hogy olcsóbban adja a gázt a magyar embereknek, mint az állam, beavatkozik a választásokba.

Ha lemegy a vaj ára, akkor a vajasok is beleavatkoznak a választásba. Szerdán meg a Mol avatkozott bele, ráadásul nem a Fidesz oldalán, amikor levitte a benzin és a gázolaj árát. Igaz, előtte meg hosszú hónapokon át rohadtul felemelte, mert akkor épp a Fideszt támogatta.

Nem ismeri ki magát az ember a piacon. Hol csökkentik az árakat, hol meg növelik. Mi ez az liberális összevisszaság? Döntsék már el a piaci szereplők, hogy akkor most mi van. Azt akarják, hogy Németh Szilárd, és a hozzá hasonlók uralkodjanak még ki tudja hány évig a magyarokon, és ebben az esetben Mészáros Lőrinc, Lázár János, Tiborcz István és a többi csókos gond nélkül gazdagodhat. Vagy arra gyúrnak, hogy az ellenzék győzzön és elárassza idegenekkel a magyar földet?

Ha Németh Szilárdra szavaznak a piaci szereplők, akkor a kormány garantálja, hogy a rezsicsökkentés révén a magyar emberek érdekében az állam a világpiaci árnál magasabb áron adja nekik a gázt. Tessék végre eldönteni tisztelt piac, hogy a Fidesz oldalán tetszik állni, vagy a Soros-tervet végrehajtó bukott baloldal szekértolója méltóztatik lenni!

A magyar embereket nem lehet az orruknál fogva vezetni. A magyar emberek átlátnak a szitán, nem kérnek az olcsóbb gázból, mert tudják, hogy aki olcsóbban adja nekik a gázt, az Soros kottájából játszik, és az a titkos terve, hogy bevándorló országgá tegye Magyarországot!

A magyar emberek nevében kikérjük magunknak, hogy az E.ON a Soros-tervet végrehajtva csökkentse a gáz árát! Követeljük a drágább vajat, a megfizethetetlen tojást. Mi az elmúlt évszázadok során nem azért mentünk mindig vesztes háborúkba, mert ahhoz volt kedvünk. Hanem azért, mert mi mindig mindenért többet akartunk fizetni, mert ezer éve azt akarjuk, hogy a haszon ne a Soros-terv végrehajtóinak zsebébe vándoroljon, hanem rendes magyar emberek zsebeiben landoljon!

Nekünk, magyaroknak, Mohács kell!

Hajráf Magyarország, hajráf magyarok!

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!