Jakab Péter, az ellenzék közös miniszterelnök jelöltje?

Ha nem tévedek, már a harmadik közvéleménykutató – ezúttal a Medián – állapítja meg, hogy az öt bejelentett illetve várható ellenzéki miniszterelnök-jelölt közül ma Jakab Péternek legnagyobb a támogatottsága az ellenzéki választók (a Medián meghatározásával: kormányváltást akaró választók) között.

Persze, a DK még nem jelentette be hivatalosan Dobrev Klára jelöltségét, Karácsony Gergely pedig talán még nem is döntötte el, hogy elinduljon-e. Ha ők ketten is elindítják kampányukat, még változhat a helyzet. Mindamellett jelenleg ezt mutatják a kutatások, és a baloldali és liberális választóknak szembe kell nézniük azzal, hogy egy Jakab Péter vezette listára kell szavazniuk.

Baj ez? Épp most hallom a Klubrádióban, hogy valamennyi jelölt,  köztük Jakab is jobb, mint Orbán Viktor. Biztosan jobb?

Annyiban biztosan, hogy a hatpárti szövetség győzelme a Fidesszel szemben azt jelentené, hogy megbukik Orbán Viktor önkényuralmi rendszere. Legalábbis kérdésessé válik, hogy folytatható-e a közpénzek elsajátításának mindannyiunkat felháborító évtizedes gyakorlata. A győztesek Jakab vezetésével kísérletet tennének a többpárti demokrácia, a sajtószabadság helyreállítására, az oligarchia-rendszer felszámolására.

Van azonban a dolognak másik oldala is.

Jakab Péter a számára nagy népszerűséget hozó parlamenti beszédekben az Orbán-rendszert és személy szerint Orbán miniszterelnököt támadja élesen.

Hangsúlyosan és plasztikusan beszél a fideszes csúcselit gazdagsága, a gazdagságot fitogtató életvitele és az elszegényedő tömegek helyzete közötti kontrasztról. Arról viszont, hogy milyennek képzeli az Orbán utáni Magyarországot, egyetlen szót sem szól.

Viszonylag ritkán egy-egy sajtótájékoztatón mond egy-egy mondatot vagy interjúkban ad egy-egy választ, amelyből erről is megtudhatunk fontos dolgokat.

Amikor a hat szövetkező párt elnökei néhány hónapja sajtótájékoztatón ismertették majdani közös kormányzásuk alapelveit, megosztva egymás között a különböző témákat,

Jakab – elsőként beszélve – azzal kezdte, hogy az új kormány majd tizenötmillió magyar kormánya lesz.

Vagyis egy Jakab vezette kormány folytatná az Orbán-kormány „nemzetpolitikáját”, a magyar kisebbségek ügyének a nyugati demokráciákétól eltérő, a magyar állam fennhatóságát a határon túl élőkre kiterjesztő kezelését.

Amikor Jakabot egyes jobbikos politikusoknak a melegekkel szembeni kijelentéseiről kérdezték, Jakab válasza az volt, hogy a megélhetését nehezen biztosító vidéki embereknek nem az a fontos, hogy lehessen Budapesten szivárványszínű zászló alatt felvonulni.

A Momentum előválasztási programjának a családdal kapcsolatos állításaira válaszul azt nyilatkozta, hogy nem tudja elképzelni, hogy „egy gyereknek három apja legyen”. A mondat persze a hármas számmal karakíroz, de Jakab ezzel a mondattal azt üzeni:

ugyanúgy nem fogadja el családként a meleg párok együttélését gyerekekkel, mint a Fidesz, vagyis egy Jakab vezette kormány folytatná az Orbán-kormány homofób politikáját.

Amióta a menekültkérdés a magyar politika egyik központi kérdése, a Jobbik sosem azért tett szemrehányást az Orbán-kormánynak, hogy embertelenül bánik a menedékkérőkkel, hanem azért, hogy egyeseket – köztük a letelepedési kötvények vásárlóit – egyáltalán beengedi az országba.

A Jobbik – személy szerint Jakab is – megszavazta azt az alaptörvény-módosítást, amely lehetővé teszi, hogy a magyar állam semmibe vegye a nemzetközi menekültügyi szabályokat (és amely a hajléktalanokkal szembeni embertelen bánásmódot is „alkotmányossá” tette).

Egy Jakab vezette kormány eszerint az Orbán-kormány menekültpolitikáját folytatná, továbbra is blokkolná az EU közös menekültpolitikáját.

Nem folytatom. Említhetném még, hogy a Jobbik vezető gazdaságpolitikusa nem híve az euró bevezetésének, és ugyanazt a multiellenes, bankellenes álláspontot ismételgeti felszólalásaiban, mint amit ellenzékben a Fidesz hangoztatott, és ami mai kormányzásában is megjelenik, de ezekről Jakabot még nem kérdezték, s ő nem nyilatkozott róluk.

Annyit azonban hozzá kell tennem az elmondottakhoz, hogy miközben a Jobbik újabban hitet tesz az Európai Unió mellett, a felsorolt állásfoglalások azt mutatják, hogy az európai normákat Jakab nem tekinti követendőnek.

Ha tehát Jakab Péter lenne a hatpárti szövetség közös miniszterelnök-jelöltje, az azt jelentené, hogy a magyar politikában nincs már olyan politikai erő – Jakab mögé állva immár a „legeurópaibb párt” sem –, amely magáénak tekinti a jogegyenlőségnek, az emberi jogok tiszteletének, az államok közötti kapcsolatoknak a nyugati világban a második világháború óta érvényesnek tekintett normáit, vagyis Magyarország Orbán után is szemben állna a nyugati liberális demokráciák világával.

Eddig legalább az Orbánnal szembenálló ellenzék egy része kitartott a magyar progresszió hagyományai, a köztársasági elvek, a nyugati orientáció mellett, ha azonban a Jobbik elvei határozzák meg a hatpárti szövetség politikai irányát – és Jakab miniszterelnök-jelöltsége ezt jelentené –, akkor ez is megszűnik.

Ebből a szempontból – a demokratikus, nyugatias politikai alternatíva eltűnése miatt – már nem mondható, hogy Jakab miniszterelnöksége jobb lenne Orbán uralmánál.