Az egykor titkos szövetség, amely magában foglalta Jordániát, Szaúd-Arábiát és az Egyesült Arab Emírségeket, április 13-án éjjel robbant be a nyilvánosság elé, amikor segített Izraelnek az Iránból indított több mint 300 drón és rakéta 99 százalékának elfogásában – ez volt az első ilyen jellegű közvetlen csapás Teherán részéről a zsidó állammal folytatott több évtizedes árnyékháború után.
Izrael katonai vezetője akkor dicsérte az együttműködést, mint amely kikövezi az utat „az együttműködés új lehetőségeihez a Közel-Keleten”.
John Kirby, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója szerint ez „erős üzenetet küld arról, hogy Izrael hol van a régióban, szemben azzal, hogy Irán hol van a régióban”.
Négy hónappal később, amikor Irán megfogadta, hogy erőteljesen válaszol a Hamász vezetője, Ismail Haniyeh meggyilkolására a saját háza táján, Izrael regionálisan elszigeteltebb, ami katonai elemzők szerint sebezhetőbbé teheti az országot.
Attól is tartanak, hogy Izrael légvédelmi rendszerei még amerikai támogatással sem lesznek képesek teljes mértékben elhárítani egy hatalmas, összehangolt támadást.
Benjamin Netanjahu miniszterelnök Washington nyomása és saját katonai vezetőinek felhívásai ellenére sem volt hajlandó beleegyezni a tűzszünetbe és a túszok szabadon bocsátásába Gázában. Haniyeh – a Hamász főtárgyalójának – meggyilkolása feldühítette az amerikai tisztviselőket és az arab vezetőket, akik úgy vélték, hogy a tárgyalások kritikus szakaszban vannak. Bár Izrael sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta szerepét a merényletben, közvetlenül utána közölte az amerikai tisztviselőkkel, hogy ő a felelős.
Az arab országok még áprilisban is elbagatellizálták szerepüket az iráni támadás elhárításában, félve a teheráni megtorlástól, és nem akarták, hogy Izrael támogatójának tűnjenek a gázai háború emberáldozatai miatti széles körű közfelháborodás idején. Ezek az aggodalmak most még hangsúlyosabbak, és
az arab államok igyekeztek nyilvánosan elhatárolódni az erőszak következő fordulójában való részvételtől.
Jordánia és Szaúd-Arábia kijelentették, hogy nem akarják, hogy légterüket harci övezetté alakítsák át. Egyiptom kijelentette, hogy „nem vesz részt egy olyan katonai tengelyben, amely részt venne egy iráni támadás visszaverésében”.
Az ilyen nyilvános nyilatkozatok „nagyon zavaróak” egy magas rangú izraeli politikus szerint, aki segített a regionális koalíció felépítésében, névtelenséget kérve beszélt az érzékeny biztonsági kérdésekről. Míg a rakétahatótávolságú arab államok azt akarják, hogy Iránt megfékezzék, a kötelékek, amelyek összekötik őket Izraellel, kényesek, és eddig csak egyszer tesztelték őket nagy léptékben.
A totális háború lehetőségével szembesülve „Izrael teljesen egyedül működik,”
– ismerte el.
„Nagyon, nagyon keményen dolgozunk, intenzív diplomáciával, hogy megpróbáljuk elkerülni az eszkalációt,” – mondta Kirby szerdán újságíróknak, hozzátéve, hogy Joe Biden elnök „további katonai erőforrásokat rendelt el a régióba annak biztosítása érdekében, hogy Izrael támadása esetén az Egyesült Államok képes legyen a védelmére kelni”.
Irán áprilisi támadása, amelyet egy damaszkuszi diplomáciai létesítmény közelében végrehajtott izraeli csapás után indítottak, jól megkoreografált volt, értékes időt adva Izraelnek és szövetségeseinek a felkészülésre.
A tisztviselők úgy vélik, hogy a támadás ezúttal hirtelenebb, nagyobb léptékű és hosszabb lehet – valószínűleg több napig tarthat több óra helyett. Ez egy koordinált akadály is lehet több irányból, amelyben iráni megbízottak vesznek részt Irakban, Jemenben, Szíriában és Libanonban.
Az elmúlt 10 hónapban a libanoni Hezbollah militánsok alacsonyan repülő, nagy sebességű robbanó drónokat használtak, hogy katonai létesítményeket és magánházakat találjanak el Izraelben – elkerülve az ország magasztalt légvédelmi rendszereit, amelyeket arra terveztek, hogy azonosítsák és elfogják a hagyományosabb rakétákat, amelyek nagyobb magasságban és lineáris repülési útvonalak mentén repülnek. Az ilyen drónok jelentős veszélyt jelenthetnek, ha nagy számban szabadulnak el, fegyverszakértők szerint.
„A válaszunk jön, és erős, hatásos és hatékony lesz,”
– mondta Hasan Nasrallah, a Hezbollah vezetője egy szerdai beszédében.
A csoport nagyobb hatótávolságú lőszereket is használhat, amelyekről azt állítja, hogy a birtokukban vannak, de soha nem mutatták be nyilvánosan. Egy ilyen támadás visszaverése valószínűleg nagy áldozatokat követelne Izraeltől: a Vaskupola elfogások körülbelül 30 000 dollárba kerülnek elfogásonként;
a ballisztikus rakéták lelövésére tervezett Arrow 3 becslések szerint elfogásonként 3 millió dollárba kerül.
Izrael úgy értékeli, hogy a Hezbollah indítja a támadást, potenciálisan Tel-Aviv felé lőve és irányított rakétákat használva, mondta Yoel Guzansky, az izraeli Nemzetbiztonsági Tanács korábbi tisztviselője, aki jelenleg a tel-avivi Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének vezető kutatója.
A legrosszabb forgatókönyv szerinte egy többfrontos támadás lenne más iráni megbízottak részéről, amelynek célja, hogy „megkérdőjelezze Izrael védelmi rendszereinek határait, amelyeket túlterhelhetnek… és amelyek, amint áprilisban láthattuk, a stratégiai mélység érdekében a regionális koalícióra támaszkodnak.”
Guzansky elmondta, hogy
Izrael közölte a Hezbollahhal és Iránnal, hogy a polgári lakosság központjainak eltalálása vörös vonal lenne, és erőteljes választ váltana ki.
„Ha a Hezbollah folytatja agresszióját, Izrael harcolni fog ellene, minden erejével,” figyelmeztetett Yoav Gallant védelmi miniszter arab nyelvű üzenetében, amelyet csütörtökön tettek közzé az X-en.
„Aki a tűzzel játszik, pusztulásra számíthat.”
Izrael fontolóra vehet egy megelőző támadást Irán ellen, ha arra a következtetésre jut, hogy a támadás küszöbön áll, jelentette az izraeli média hétfőn, miután Netanjahu találkozott védelmi vezetőivel. „Ez olyasvalami, amit még nem értünk el, de a jövő még hátravan,” – mondta a magas rangú izraeli politikus.
Michael E. Kurilla tábornok, az Egyesült Államok Központi Parancsnokságának vezetője ezen a héten másodszor járt Izraelben, hogy megvitassa a katonai koordinációt. Az újonnan telepített amerikai eszközök közé tartozik egy F-22 Raptorokból álló század, haditengerészeti cirkálók és rombolók, valamint a USS Abraham Lincoln repülőgép-hordozó és kísérő hajói, amelyek a Közel-Kelet felé tartanak, hogy helyettesítsenek egy másik hordozó csapásmérő csoportot, amely elhagyja a régiót.
„Az Egyesült Államok sokkal elfoglaltabb, mint áprilisban volt, de azzal is tisztában van, hogy egy regionális háború hatással lesz a gazdaságra, és érdekük, hogy megállítsák az eszkalációt,”
– mondta Israel Ziv, nyugalmazott vezérőrnagy, aki az Izraeli Védelmi Erők Műveleti Osztályának vezetőjeként szolgált.
Sürgette az izraeli vezetőket, hogy ne vegyék magától értetődőnek az amerikai támogatást: „Úgy gondolom, hogy Izrael hibát követhet el, amikor regionális háborúba kezd azzal a feltételezéssel, hogy eszközei mindig és minden mennyiségben rendelkezésre állnak.”
Azt is megjósolta, hogy Izrael nehézségekbe fog ütközni a regionális koalíció egyben tartása során, „mivel nem mindenki áll készen a Netanjahuval való együttműködésre”.
Abdullah Al-Junaid bahreini politikai elemző azt mondta, hogy a Perzsa-öböl államai továbbra is befektetnek az Izraellel való partnerségbe Irán megfékezése érdekében, de bármilyen hosszú távú szövetséghez előrelépésre van szükség az Izrael és a palesztinok közötti megoldás felé – amit Netanjahu és szélsőjobboldali szövetségesei nem voltak hajlandók figyelembe venni. Hajthatatlanságuk megakasztotta az Egyesült Államok által támogatott erőfeszítéseket, hogy kiterjesszék az Izrael és arab szomszédai, köztük Szaúd-Arábia közötti normalizálási megállapodásokat.
„Most mélyebbre kell ásnunk, és meg kell találnunk a Közel-Kelet 2.0-t” – mondta.
„A mostani alternatíva nem fenntartható.”
