A modern tiltakozó mozgalmak történetében nem ritka, hogy egy-egy véletlenül született mondat önálló életre kel. Franciaországban most a „Bismillah, c’est les ténèbres” vált ilyen szimbólummá. A nyelvileg alig értelmezhető kifejezés, amely az arab „Bismillah” („Isten nevében”) és a francia „ez a sötétség” fordulat sajátos keveréke, heteken belül megjelent tüntetői transzparenseken, közösségi médiás mémeken és nemzetközi szolidaritási akciókon.
A jelenség első pillantásra abszurdnak tűnik. Valójában azonban sokkal többről szól, mint egy internetes viccről.
Az eredettörténet szerint a mondat egy Snapchat-üzenetből származik, amelyet valaki olyan diáktüntetői csoportokba próbált eljuttatni, ahol az iskolarendszer állapota ellen szerveződő fiatalok kommunikáltak egymással. Az üzenethez olyan fenyegető mondatok kapcsolódtak, mint a „mindent össze fogunk törni”, miközben a felhasználónevek és az algériai zászló-emojik láthatóan a bevándorló hátterű fiatalok szlengjét próbálták utánozni.
Éppen ez lett a történet fordulópontja.
Sokan ugyanis azt feltételezték, hogy az üzeneteket nem valódi tüntetők, hanem a hatóságok vagy azokkal kapcsolatban álló szereplők küldhették egy ügyetlen beépülési kísérlet részeként. Erre bizonyíték nincs, a francia belügyminisztérium sem erősítette meg ezt, ugyanakkor azt elismerte, hogy a rendvédelmi szervek bizonyos esetekben álnéven jelennek meg az interneten a zavargások szervezőinek felderítése érdekében.
A fiatalok számára azonban nem az volt a fontos, hogy ki írta a mondatot, hanem az, hogy mit árult el.
A hatalom nem érti a fiatalokat
A „Bismillah, c’est les ténèbres” gyorsan a generációs szakadék szimbóluma lett.
Sok diák úgy érezte, hogy a mondat szerzője karikatúraszerű képet alkotott róluk: mintha minden tiltakozó arab vagy afrikai származású lenne, mintha mind vandalizmusra készülne, és mintha a fiatalok nyelvét néhány interneten talált szlengkifejezésből össze lehetne rakni.
Az eredetileg gúnyosnak szánt mondatot ezért a tüntetők visszafordították alkotói ellen. A szlogen egyszerre lett vicc, önirónia és politikai állásfoglalás.
A jelenség jól mutatja azt a folyamatot, amelyben a fiatal generációk saját identitásukat egyre kevésbé a hagyományos politikai szervezeteken keresztül fejezik ki. Számukra a mém, az irónia vagy egy abszurd internetes kifejezés sokszor hatékonyabb politikai üzenet, mint egy klasszikus jelszó.
A hatalom viszont gyakran nem érti ezt a nyelvet.
A valódi konfliktus az oktatás körül robbant ki
A furcsa szlogen könnyen elvonhatja a figyelmet a tiltakozások eredeti okairól.
A mozgalom nem identitáspolitikai vagy vallási kérdések miatt indult. A diákok jobb iskolaépületeket, több tanárt, kisebb osztálylétszámot és kevésbé túlterhelt oktatási rendszert követeltek. Franciaország-szerte több száz iskola kapcsolódott be az akciókba.
A tiltakozások egy része békés maradt, más helyeken azonban erőszakba torkollottak az események. Az iskolaépületek elleni támadások, a gyújtogatások és a tömeges letartóztatások nyomán a közvélemény figyelme fokozatosan az utcai összecsapásokra helyeződött át.
Ebben a folyamatban a rendőrség szerepe is viták kereszttüzébe került. A hatóságok kemény fellépése újabb lendületet adott a tiltakozóknak, miközben rendőri visszaélések miatt több vizsgálat is indult.
A konfliktus így fokozatosan túlnőtt az oktatás ügyén. Az iskolák állapotáról szóló vita egyre inkább a fiatalok és az állam közötti bizalmi válság történetévé vált.
Franciaország régi sebe újra felszakadt
A „Bismillah, c’est les ténèbres” sikerének van egy mélyebb oka is.
Franciaországban évtizedek óta vita tárgya a rendőrség és a bevándorló hátterű közösségek viszonya. Az észak-afrikai vagy fekete francia fiatalok rendszeresen arról számolnak be, hogy a hatóságok előítéletesen kezelik őket. Emiatt sokan a szlogenben nem egyszerű ügyetlenséget, hanem egy berögzült gondolkodásmód megnyilvánulását látták.
A mondat azért vált ennyire népszerűvé, mert egyetlen abszurd formulában sűrítette össze azokat az előítéleteket, amelyeket a tiltakozók a rendszer működésében érzékelnek.
A vicc mögött tehát valójában sértettség és politikai üzenet húzódik meg.
Több mint egy mém
A szlogen már nemcsak Franciaországban jelenik meg. Belgiumban és Németországban is feltűnt tüntetéseken, miközben a közösségi médiában nemzetközi mémmé vált. Ez arra utal, hogy a történet túlmutat a francia oktatás válságán.
A „Bismillah, c’est les ténèbres” valójában annak a korszaknak a szimbóluma, amelyben a politikai konfliktusok egyre gyakrabban az internet nyelvén zajlanak. Egy félresikerült üzenetből pillanatok alatt országos jelkép lehet, miközben a valódi vita már nem is a mondatról, hanem a mögötte álló társadalmi feszültségekről szól.
A francia diáktüntetések története ezért nem egy bizarr szlogen története. Sokkal inkább annak bizonyítéka, hogy Franciaországban egy új generáció jelentkezett be a politikába, és ezt a generációt a hatalom egyelőre sokkal kevésbé érti, mint amennyire szeretné.
