Illatorgia – Koreanapló 7.

0
274

Megegyezés szerint, a hétvégi kanparty ellensúlyozása végett ma arborétumba mentünk, amit természetesen én találtam ki, és amire a férjem nagyot sóhajtva csak annyit mondott, hogy “már megint virág”. Kétségtelen, hogy kinőttük a lakást virágügyileg, de reményeim szerint lesz majd nagyobb is egyszer, ha meg nem, akkor legalább kapunk elegendő oxigént hátralevő életünkre. Várakozásommal szemben a gyermek is velünk tartott, aminek nagyon örültünk mindketten. Asan városában lévő arborétumot találtam a neten, de valójában a kültéri rész még csak most épül, ami már működik, az egy hatalmas üvegház komplexum, benne tematikusan elrendezve a világ különböző tájairól származó növények, tavak, parkok. Van színpad és nézőtér, konferenciaterem, étterem, kávézó, gyógynövénybolt és persze virágokat is lehet a kijáratnál vásárolni, ráadásul még a nagyker árakhoz képest is nagyon olcsón. Eredetileg két lepkeorchideát szerettem volna, de az épp nem volt, másrészt egy gyönyörű, és hatalmas szarvasagancs páfrányon akadt meg a szemem, a gyerek meg jó ideje rágja a fülem húsevő növényért, hát ma azt is vettem egyet, be is kasztliztam azonmód egy nagy üvegbe itthon, és letakartam, hogy biztosítsam számára a megfelelő mennyiségű párát. Vettem citromolajat, rózsabimbót és hibiszkuszt teának, ez utóbbiba az itthoni elvirágzott szirmokat is bele fogom főzni. Sokat sétáltunk, sokat fényképeztünk, águ nevű halat ettünk és feketekagyló-levest, én még ittam egy bazilseed üdítőt is, amitől azóta sem vagyok éhes. Nem volt nagyon szép az út odafelé, városokon át haladtunk, ipari parkok mellett, csak a partfalakat betakaró élénk, sárga virágok voltak vonzóak, no meg az apró, teraszos rizsföldek, amelyekbe már beleültették a palántákat, szigorú sorokban.

Ma sem volt hűvösebb, mint tegnap, ráadásul trópusi növények között, üvegházban, nem fáztunk, akárhogy nézem is, de szép volt, kellemes, vidám odabent. Beszédbe elegyedtünk a tulajdonossal, nagyon örült, hogy Hollandiával van némi kapcsolatunk, ő harminc éve jár oda rendszeresen tanulni, onnan hozta az egész koncepciót is, jövő héten megint repül újabb cégekkel üzletelni a kültéri részt illetően. Ő, és a felesége álltak a kasszában, egy pókhálós öreglány a kávézóban, egy egyetemista diákmunkás a drogériában legalább annyi dioptriával, mint amennyi nekem van, úgyhogy rögvest szimpatikus is lett, pláne, hogy rám nézett, és hálásan azt mondta, “úgy gondolom, a hölgynek nem kell elmagyaráznom, hogy használja a teákat, és az illóolajat”. Mosolyogva bólogattam, hogy valóban nem, majd jó munkát kívánva haladtunk tovább. Saeyan amolyan modellparódiát alakított ma, kár, hogy a padon fekve, mikor az egyik lába az égnek állt, begörcsölt a csípője, ő sikított, meg fetrengett, én is, csak én a röhögéstől, de semmi pénzért abba nem hagytam volna a fényképezését. Alig voltak látogatók rajtunk kívül, szórakozhattunk kedvünkre. Vittem a botot, de nem is nagyon használtam, vízszintes talajon elboldogulok, bár Saeyan szerint a mama még mindig gyorsabb… 

Eugenia S. Lee az arborétumban

Találkoztunk délkelet-ázsiai munkás hölgyekkel, ők nagy tartályokba ültettek épp egynyári palántákat, láthatóan még nincs szezon, és azt is éreztük, hogy ide kiváltképp hétvégén járnak az emberek, de én ilyen helyen utálom a tömeget, szándékosan időzítettem mára. Kora este lett, mire hazaértünk, a gyerek elindult Szaulba, ott tanítja a férjem barátja lányát angolra, meg egy egész csapat kollégát is, a lány munkahelyén, de ő nem fáradt el, 22 éves lesz, mitől lenne az. A Hongde mellett lakik ilyenkor, az egész Korea legnagyobb bulinegyede, unatkozni biztos nem fog. Mi már csendesebb duhajok vagyunk, én csak a virágokat helyeztem el, a férjem segített a háztulajnak egy szekrényt elcipelni valahová, azután ő is hazajött, azóta fényképeket küldözgetünk egymásnak a mai napról, megnéztük a híreket, most már sötét van, én bejöttem egy kicsit írni, ő pedig filmet néz. Jó nap volt, és bár a fiam nincs itt, minden percet megbecsülök, amit még valamelyik gyerekem arra szán, hogy velünk, értünk legyen, felnőttek már, öröm ha jut ránk az idejükből, no meg csak szereztem két különleges virágot, és sétáltam kint egy hatalmasat.

Nézze meg a galériát:

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..