Donald Trump hétfőn telefonon egyeztetett Vlagyimir Putyinnal, és az amerikai elnök közölte, „nagyon jó beszélgetést” folytatott orosz kollégájával, de elismerte, hogy még mindig vannak „kényes kérdések” az ukrajnai háború lezárásával kapcsolatban. Az amerikai elnök kiemelte, hogy nagyon eredményes beszélgetés volt, majd csalódottságát fejezte ki az orosz tisztviselők azon állítása miatt, miszerint ukrán dróntámadás célpontja volt Putyin egyik rezidenciája.
- Vlagyimir Putyin (hétfő) reggel beszámolt nekem erről, azt mondta, hogy megtámadták. Ez nem jó. Ne felejtsék el, hogy én leállítottam a Tomahawk rakéták Ukrajnába történő szállítását. Sértegetni egy dolog, de megtámadni az otthonát, az már más kérdés. Nem ez a megfelelő időpont erre… Nagyon dühös voltam emiatt.
Ez már az isten tudja hányadik nagyon jó beszélgetés Trump és Putyin között. Ezek szerint, ha valami bajuk van, például otthon nem adta meg a kellő tiszteletet a személyzet, rosszul pukkedlizik az asszony, esetleg nem volt megfelelő a felszolgált pezsgő hőmérséklete, csak felhívják egymást, és a rosszkedvüket mintha elfújták volna!
A beszélgetéseket kizárólag Trump dícséri, a pszichopata tömeggyilkos nem beszél róluk, mert neki már az is rendkívül idegesítő, hogy speciális módon kell a narcisztikus óriáscsecsemővel tárgyalnia. Az bőven elég neki, nem akar róla még nyilatkozni is. Így aztán arról, hogy ezek a beszélgetések jók és eredményesek, csak Trumptól tudunk.
Szerencséje ugyanakkor az orosz elnöknek, hogy pont ugyanezen okból még mindig képes hitegetni a nyomorultat, akinek amúgy is csekély szellemi képességeit simán lenullázza a vágyakozás a Béke Nobel-díj után. A felfokozott vágyban az is közrejátszik, hogy a gázai béketeremtése óriási bukta lett. Máshová kell hát fordulnia.
Ezért mondja Trump a „nagyon jó beszélgetés” mellett azt is, hogy „nagyon eredményes beszélgetés” volt, holott a vak is látja, hogy a beszélgetés lehetett ugyan jó, de az eredmény már megint nulla, mert ugyanúgy nem történt előrehaladás, ahogy korábban sem történt egy fikarcnyi se.
Minden, legalább közepes szintű politikus tisztában van vele, hogy Ukrajna meg Oroszország érdekei és elvárásai nem egyeztethetők össze, azaz nem létezik olyan kompromisszum, melyet mindkettő elfogadna. Következmény: megoldás csak akkor lesz, ha valamelyik fél végső győzelmet arat. Addig nem lehet béke sem.
Az Egyesült Államoknak, ha békét akar, ki kellene választania az egyik felet, és azt olyan mértékben támogatni, a másikat meg olyan mértékben szankcionálni, hogy a kiválasztott minél gyorsabban győzzön. Ez az igazi béketaktika, a többi csak egy zavaros fejű, nagydarab szőke szerencsétlenkedése, amely még pár évre elhúzódhat. Ennek eredményeképpen egyre nő a kár, és egyre több az emberveszteség.
A végére érkezett a csattanó:
„Sértegetni egy dolog, de megtámadni az otthonát, az már más kérdés. Nem ez a megfelelő időpont erre… Nagyon dühös voltam emiatt.”
Tehát Putyin azt mondta Trumpnak, hogy megtámadták az „otthonát” (az elnöknek Oroszország szerte van egy-két apróbb, párszáz szobás dácsája személyzettel, ahol, ha fáj neki az élet, békés otthonra lel). A támadásról viszont a szóban forgó helyszínen nem tud senki, a helyiek nem hallottak robbanásokat vagy drónokra jellemző zajokat. Többen arra is felhívták a figyelmet, hogy Putyin ottani látogatásait rendszerint erős helikopterforgalom kíséri, amely most szintén elmaradt. Ebből következően az információ kamu, se ukrán drónok, se Putyin nem járt arrafelé mostanában, de Trump nem várta meg az igazolást vagy cáfolatot, hanem rögtön dühös lett, hiszen ha megsértődik a cár, az neki rossz! Még a végén nem lesz béke, hogy a Nobel-díjról ne is beszéljünk!
Az Trumpot valahogy nem zavarja, hogy Putyin nem csak szóban, hanem ténylegesen támadta meg sok ukrán otthonát, és ténylegesen lebombázta azokat, de hogy a szemét ukránok nehezítik az ő békegalambkodását, az már nem tetszik neki. Még akkor sem, ha nem is volt ilyen támadás. Lesz még efféle trump-átverésből bőven, ebben az oroszok leleményesek.
A fentiek alapján mindenki megállapíthatja az egyes számú versenyző szellemi képességeit. Nem valami szerencsés érték az emberiség szempontjából, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy mekkora katonai és gazdasági erő áll rendelkezésére, amelyet bárkire ráuszíthat, ha az nem tetszik neki. Sajnos Trump érzékeny lélek, így a működése jóval inkább katasztrófa, mintsem röhejes.
A másik versenyző Magyarország színeiben indul. Mondhatja ugyan bárki, hogy az érdektelen, egy ilyen kis ország mit számít bárkinek, de én azonnal visszavágok: nekem sokat! És nem vagyok ám egyedül!
A magyarországi főhülye jelenleg a gazdasági miniszter úr. Bizonyos Nagy Márton. Róla mondta Surányi, hogy még az irányát sem tudja eltalálni a makrofolyamatoknak, nemhogy a mértékét, így aztán ő viseli vállán az évről-évre egyre optimistább, így egyre több mellébeszélést igénylő költségvetési magyarázkodások terhét, sőt idén be kellett neki szállni a Budapest tönkretételét célzó kampányba is. Be is szállt, ha már mondták neki, és Karácsony vészjelzéseire még júniusban a következőt sikerült reagálnia:
„Felhívom a kedves főpolgármester figyelmét, hogy 2019 óta a főváros iparűzési adóbevétele 164 milliárd forintról közel kétszeresére, 322 milliárd forintra emelkedett. Ez alatt a szolidaritási hozzájárulás 10 milliárdról 89 milliárd forintra emelkedett, miközben a működési támogatás 26 milliárdról 43,5 milliárd forint felé nőtt. Ha mindent összevetek, 2025-ben az Ön zsebében 93 milliárddal több van, mint 2019-ben volt.”
Ezzel a szöveggel az a baj, hogy a derék miniszter az inflációt valahogy kifelejtette a számításból. Az infláció kellemetlen tulajdonsága, hogy nem csak a városi bevételeket (iparűzési adó) növeli, hanem a kiadásokat is (áramdíj, benzinköltség, bérkorrekció, satöbbi), persze egy szegény közgazdász honnan is tudhatná mindezt?
A nagy garral hangoztatott, „93 milliárdos plusz bevétel” az inflációt is figyelembe véve, sajnos nem létezik. A korrigált, immár helyes eredmény kőkemény pofon Budapestnek, ugyanis nem 93 milliárd, hanem 52,8 milliárd, és nem plusz, hanem mínusz. Egy apró, 145,8 milliárdos tévedés. Budapest költségvetésének a 31 százaléka! Nesze neked Karácsony! Ha valakit a számítás érdekelne, itt megtalálható.
A júniusi ostobaság persze nem volt elég. Nagy miniszter/közgazdász úr szerint az infláció továbbra is csak valamiféle hókuszpókusz lehet, nyilván ezért írta nemrég a szolidaritási hozzájárulás megemelése miatt méltatlankodó II. kerületi önkormányzatnak, hogy:
„A szolidaritási hozzájárulásról megjelent félrevezető és kisarkított politikai hangulatkeltés helyett a II. kerület esetében is korrekt tájékoztatásra lenne szükség. Azt ugyanis ne felejtsük el, hogy a kormányzati programoknak és intézkedéseknek köszönhetően, a kormány fejlesztéspolitikájának eredményeként a II. kerület helyi iparűzési adóbevétele 2019. óta 7 milliárd forintról 2025-re 12,5 milliárd forint fölé emelkedett. Ez mintegy 5,5 milliárd forintos emelkedés”
A Nagy féle „értékelésben” az a szomorú, hogy az inflációt figyelembe véve a 2019-es 7 milliárd HUF ma 12,8 milliárdot ér, azaz a mostani 12,5 milliárdos önkormányzati bevétel 2019-hez képest nem 5,5 milliárdos emelkedés, hanem ténylegesen 0,3 milliárdos csökkenés. Mégpedig „a kormányzati programoknak és intézkedéseknek köszönhetően.” Kösz, Marci. Add át Viktornak is.
A fentiek alapján tényleg volna igény a „korrekt tájékoztatásra”, mégpedig azért, hogy a nép végre megértse, folyamatosan átverik, és ha marad a FIDESZ, a helyzet romlik tovább. Ezt a felvilágosítást a regnálók nem fogják megtenni, az ellenzéknek meg nemhogy médiabirodalma, de még közepes médiuma sincs, ezért egyetlen lehetőség maradt, a nagy olvasottságú, független lapok. De ők meg nem vállalják. Sajnos. A fentebb írtakhoz hasonló, konkrétumokkal érvelő írásokat nemigen olvashatni. Csak nem gondolják ők is úgy, hogy az infláció a közgazdászok papírtigrise?
És hogy hogyan kerül Trump meg Nagy Márton egymás mellé? Mert ebből látható, hogy hülyeségben egy kis ország potentátjai is fel tudják venni a versenyt az óriásokkal, és bár akkora kárt nem tudnak okozni, de jelentős mennyiségű embertársuk életét teszik rosszabbá, ha döntési helyzetbe kerülnek. És nálunk oda kerülnek. Nagyon szomorú.
Autokráciában ugyanis a beosztott kötelezően butább kell legyen a főnökénél, ha pedig a legfőbb Főnök erősen közepes képességű (ha ugyan egyáltalán), akkor a kormányban és a közelében megszaporodnak a Nagy Mártonok, akiknek a károkozása nem a lopás miatt lesz nagy, hanem a kontraszelekció miatt. Hülyék ülnek főhelyen. Ám ezt a nép nem tudja. Még.
Tájékoztatni kéne őket. Esetleg vállalkozik valaki?
