Helyre lehet még hozni a magyar-ukrán viszonyt?

• Hónapok óta mélyponton a két ország kapcsolata.
• Hivatalosan az ukrán oktatási törvény módosítása miatt robbant ki a viszály tavaly ősszel.
• Többek szerint valójában Magyarország azért támadja ilyen hevesen az ukrán törvényt, mert Oroszország kedvében akar járni.
• Már a NATO is közbelépett, és az amerikaiak is figyelmeztették a magyar kormányt.

Előrelépést sikerült elérni több kérdésben, ezt nyilatkozták a magyar delegáció tagjai Kijevben, az ukrán oktatási törvényről tartott egyeztetés után kedden. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke szerint már a parlament előtt van az a módosító javaslat, amellyel 2023-ig kitolnák a tavaly elfogadott jogszabály nyelvi cikkének bevezetését, és ígéretet kaptak arra, hogy addig kárpátaljai magyar szakemberekkel közösen próbálnak olyan mechanizmust kidolgozni, amely megfelel a magyar kisebbség elvárásainak is.

Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke azt mondta: „Megtörtént az első lépés, de még messze vagyunk a megoldástól. Még sok munka és egyeztetés vár a két félre, több részletkérdést még át kell tárgyalnunk.” Hasonlóan bizakodó közleményt adott ki az ukrán külügyminisztérium is.

Ezekre a lépésekre szükség is van, ugyanis

a két ország kapcsolata szinte soha nem látott mélyponton van, már hónapok óta.

Az ukrán oktatási törvényt szeptember 5-én fogadta el az ukrán parlament, és néhány héttel később hatályba is lépett. A hetedik cikkely kimondja, hogy az ötödik osztálytól kezdve minden tárgyat ukránul tanítanak majd, de a reformokat fokozatosan vezetik be.

Ezt nem csak a magyarok kifogásolták, hanem gyakorlatilag mindegyik ukrajnai kisebbség képviselői. A törvény ugyan kimondva-kimondatlanul az oroszok ellen irányul, de tiltakoztak a magyarokon kívül a lengyelek és a románok is. A törvényt a Velencei Bizottság is bírálta, és előírta, hogy egyeztetni kell a nemzeti kisebbségekkel, és tartózkodni kell már megszerzett jogok csorbításától.

Nagy volt a különbség azonban a tiltakozás hangnemében.

A magyar külügy a már-már szokásosnak nevezhető, szinte hisztérikus módon reagált.

Pedig egyébként Magyarországon sincs olyan nemzetiségi iskola, ahol minden tantárgyat az adott nemzetiség nyelvén tanítanának.

Szeptemberben Szijjártó Péter berendelte a minisztériumba az ukrán nagykövetet, hogy elmondja: „szégyennek és gyalázatnak” tartja a törvénymódosítást.

Októberben Szijjártó bejelentette, hogy Magyarország kezdeményezni fogja az EU-ukrán társulási megállapodás felülvizsgálatát, mert szerinte az ukrán oktatási törvény megsérti az megállapodást. Ezután Magyarország megvétózta a NATO-Ukrajna bizottság decemberi ülésének összehívását, Szijjártó pedig a hónap végén már arról beszélt, hogy Magyarország nem tudja támogatni Ukrajna integrációs törekvéseit, mivel „hátba szúrásnak” tekinti az oktatási törvényt.

A magyar kormány ezzel veszélyes játékba kezdett, az ugyanis egyértelmű, hogy a NATO-nak Ukrajna rendkívül fontos, már csak Oroszország miatt is.

Az ukránok a magyar keménykedés mögött ráadásul nem csak, sőt, nem elsősorban a magyar kisebbség védelmét látják.

Hanem egyrészt az orosz befolyást, másrészt a választási kampányt.

Vaszil Bodnar ukrán külügyminiszter-helyettes még márciusban azt mondta az Ukrinform hírügynökségnek: reméli, hogy a választások után a magyar kormány nem fogja az oktatási törvényt a választók mozgósítására felhasználni, és nem akadályozza tovább Ukrajna integrációs törekvéseit. Ő is kiemelte, hogy Oroszország is hatással van Magyarország és Ukrajna kapcsolataira. Úgy fogalmazott:

„Meglehetősen kellemetlen, hogy az EU és a NATO egyik tagja eszköz Moszkva kezében”.

Ezt persze a magyar külügy visszautasította, de az mindenesetre érdekes egybeesés, hogy a magyar külügy pont azokkal az érvekkel támadta az ukrán törvényt, amelyekkel az ukrajnai orosz sajtó is.

De nemcsak az ukránok voltak ezen a véleményen. Mathieu Boulegue, a Chatham House szakértője például a Euronewsnak azt mondta (ezekkel a szavakkal): ez az egész arról szól, hogy a magyarok „benyalnak” Putyinnak. Michael Gahler, a német CDU (tehát egy, a Fidesszel szövetséges párt) képviselője pedig az ukránokkal szembeni lépések miatt Putyin pincsijének nevezte Orbán Viktort.

A magyar kormánypropaganda az ukránokkal kapcsolatban sem tudta kihagyni a sorosozást:

több olyan írás is megjelent, amely azt próbálta bizonygatni, hogy az oroszbarát ukrán elnököt, Viktor Janukovicsot megbuktató forradalmat a „Soros-szervezetek” irányították.

Janukovics valójában abba bukott bele, hogy nem írta alá az Európai Unióval a társulási szerződést 2013 végén, hanem végleg el akarta kötelezni Ukrajnát Oroszország mellett. Emiatt tömegtüntetések kezdődtek, főleg a kijevi Majdan téren, ahol a rendőrök mesterlövészei a tüntetők közé lőttek. Ezután a tüntetések még nagyobbak lettek, Janukovics elmenekült Kijevből, a parlament pedig megfosztotta hatalmától. Bukása után annektálta Oroszország a Krím-félszigetet, és kezdődött a kelet-ukrajnai háború.

Az ukrán-magyar viszonyt pedig még tovább rontotta két merénylet is: a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség két irodáját is felgyújtották. Bár az ukrán hatóságok rögtön elítélték a támadást, a magyar kormány azonnal tiltakozott: Szijjártó újra bekérette az ukrán nagykövetet és a támadást összefüggésbe hozta a nyelvtörvénnyel, mondván, „előretörnek a szélsőséges politikai eszmék”.

Pedig hamar kiderült:

oroszbarát szervezetek álltak a támadás mögött.

Az egyik merényletet ugyanis biztosan egy lengyel szélsőjobboldali, oroszbarát csoport tagjai követték el. Hennagyij Moszkal kárpátaljai kormányzó arról beszélt, hogy az orosz titkosszolgálatok tervelhették ki a támadást, ugyanis már többször szerveztek provokációt Kárpátalján.

Az oroszoknak ugyanis az az érdeke, hogy feszültséget, bizonytalanságot szítsanak, hogy ezzel is gyengítsék Ukrajnát. Ezt a módszert már a szovjet időkben is előszeretettel használta a KGB.

És ha mindez még nem lett volna elég, a viszonyt tovább élezte, hogy Ukrajna bejelentette, újra megnyitják a katonai bázist Berehovéban (Beregszász), vagyis egy főleg magyarok lakta területen – emiatt persze a magyar külügy újra tiltakozott.

Közben azonban a többi érintettel, a lengyelekkel és a románokkal folyamatosan tárgyaltak az ukránok. A lengyeleket egyébként kevésbé érintette a törvénymódosítás, mert nincs sok lengyel iskola és az ukrajnai lengyelek többsége eleve ukránul beszél, az ukrajnai románok viszont körülbelül annyian vannak, mint a magyarok: mintegy 150 ezren. Velük mégis viszonylag könnyen meg tudtak egyezni.

A magyar keménykedést egyre rosszabb néven vették a szövetségesek is.

Decemberben 11 NATO-tagállam, köztük Németország tiltakozott, amiért Magyarország blokkolja a NATO–Ukrajna bizottság ülését. Áprilisban az amerikai NATO-nagykövet beszélt arról egy kijevi biztonságpolitikai fórumon, hogy Magyarországnak nem lenne szabad az Ukrajnával szembeni problémáit a NATO szintjére emelnie. Nemrég a lengyel külügyminiszter szólította fel Jens Stoltenberg NATO-főtitkárt: avatkozzon be, hogy megoldódjon a magyar-ukrán vita. Egy NATO-tisztviselő pedig arról beszélt, hogy a szervezet továbbra is támogatja Ukrajnát, és nincs, ami ezt megváltoztatná.

A magyar hangnem aztán a múlt héten változott meg.

Ehhez minden bizonnyal köze van annak, hogy a múlt heti, amerikai-magyar külügyminiszteri találkozó után az amerikai külügyminisztérium közleménye meglehetősen határozottan fogalmazott. Azt írták: a miniszter hangsúlyozta, hogy nagyon fontos Ukrajnát segíteni az orosz agresszióval szemben, amibe beletartozik az ukránok NATO-val való együttműködésének megkönnyítése és támogatása, valamint a küzdelem az oroszok rosszindulatú kelet-európai befolyása ellen.

Szijjártó Péter utána arról beszélt az állami médiának, hogy a találkozón szó volt az ukrán oktatási törvény ügyéről is. Azt is mondta: egyeztetett Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszterrel, akivel abban maradtak, hogy a megoldásra koncentrálnak, és a jövővel, nem a múlttal foglalkoznak. Ezt Szijjártó szerint az amerikaiak is támogatták, akik eddig is „nagyon aktívan” részt vettek a kérdés megoldásában. Azt is mondta:

„Magyarországnak nem a balhé az érdeke”,

hanem a megoldás. Ezért kormányközi munkacsoport létrehozását javasolja, amelynek feladata az lenne, hogy figyelemmel kísérje a Velencei Bizottság Ukrajnára vonatkozó döntésének végrehajtását. Ezután jött a héten a kijevi találkozó, amelyet a beszámolók alapján már valóban konstruktívnak lehet nevezni.

Itt tartunk most. Van már olyan szakértő is, aki szerint hamarosan enyhülni fog a feszültség. Bruno Lete, a German Marshall Fund vezető elemzője az Ukrinformnak azt mondta: ő is ebben bízik, és úgy tudja, hogy a NATO mellett az Európai Unió is közvetít, hogy megoldódjon a válság.