Hazudik a kormánypropaganda egy Svédországban élő magyar orvos szerint

„Szerkesztői csúsztatásra, ferdítésre, néhol nyilvánvaló hazugságra építve a valósággal nem egyező képet mutattak Svédországról, és az itt élő emberekről. Ez sértő” – írta a Facebookon Kövendi Dénes pszichiáter.

Az állami tévé híradójának nyilatkozott egy svéd-magyar nő, aki azt állította, hogy azért költözött Magyarországra, mert Svédország a bevándorlók miatt már élhetetlenné vált. Utána gyorsan kiderült, hogy a nőt Svédországban korábban többek között rágalmazásért ítélték el, ráadásul nem is most költözött Budapestre, hanem már régóta itt lakik, Svédországban pedig egy, a menekülthullám által egyáltalán nem érintett városban volt bejelentkezve.

Az egy az egyben az orosz kormánypropagandát másoló interjúra és hasonló riportokra a 10 éve Svédországban élő pszichiáter, Kövendi Dénes a Facebookon, nyilvános posztban reagált. Ezt írta:

„dr. Kövendi Dénes vagyok, tíz éve dolgozom Svédországban, gyermek- és ifjúságpszichiáterként, időnként akut vonalban.

Most láttam a Duna TV híradóját, ahol valamilyen oknál fogva egy Svédországgal foglalkozó hírblokkot mutattak, benne ezzel az interjúval is. Szeretném saját véleményként közzétenni annak, akit érdekel:

1. Svédországban is komoly gondot jelent az országban megjelenő migránshullám, ami lassan eléri a kezelhetőség határát, bár a svédek igazán profin felkészültek, és jóindulatúak, befogadóak.
2. Natalie Contessa af Sandeberg nyilvánvalóan hazudik, vagy szándékos rosszindulatból, vagy bűnös tudatlanságból.
3. Erre felépítve a Híradót szerkesztői csúsztatásra, ferdítésre, néhol nyilvánvaló hazugságra építve a valósággal nem egyező képet mutattak Svédországról, és az itt élő emberekről. Ez sértő. Svédek nem biztos, hogy fognak tiltakozni, mert ettől békésebbek, de engem megaláz.

Tíz év alatt (értelemszerűen) egyre több betegem kerül ki migráns háttérből. Van közöttük, aki igyekszik kihasználni a helyzetét, néha manipulál, néha hazudik. Sokan viszont nekünk elképzelhetetlen fenyegetettség elől menekültek. Nincs általánosság, nincs tipikus „migráncs”, emberek vannak, akik szerencsétlenek, vagy esendőek, vagy svindlis svihákok, mint a Világban mindenhol előforduló emberek, mint mi vagyunk.

A közbiztonság sokat romlott a bevándorlással egyidőben, mint minden bevándorlókat fogadó, vagy ennek kitett országban. Ezzel a svéd rendészeti és rendfenntartó szervek keményen dolgoznak, küzdenek. Ha valakit ez komolyan érdekel, németországi statisztikák vannak a német helyzetről.

Az alternatív társadalmak kialakulása itt is veszélyes, széles lehetőségeket adó integrációs programokkal igyekeznek több/kevesebb sikerrel segíteni ezen.

Mindez NEM jelenti, hogy Svédországban a nők, gyerekek, utcánjárók veszélynek teszik ki magukat.

A másik, felmentett feleségverőről adott hírt nem tudom értelmezni. A családon belüli erőszakkal sokkal többet, és sokkal inkább tolerancia nélkül foglalkoznak, mint máshol. Nem csak börtönnel, elzárással kezelik, igen komoly hivatalos és civil programok segítik a családot. És az elkövetőt is szenvedőnek tekintik. Szóval, ha az asszony, vagy a gyerek haszontalan, itt nincs „dádá”, se kicsi, se nagy.

Munkám miatt ki vagyok téve kétségbeesett, vagy pszichés beteg fiatalok agresszív, vagy agitált viselkedésének. Tíz év alatt eddig háromszor ért fizikai inzultus vizsgálat kapcsán (kezeléssel kapcsolatban soha). Kétszer az ápolóinknak kellett beavatkozniuk, egyszer rendőri segítségre volt szükség. Mindhárom fiatal echte svéd volt. „Bevándorlók” indulatát soha nem éreztem ellenem irányulónak, bár sokszor ragadtatta őket a kétségbeesés kiabálásra vagy sírásra.

Éjjel a gyerekemet itt sem engedném el egyedül, pláne nem nagyvárosban. Ahogy Magyarországon sem. Itt is vannak olyan kerületek, városrészek, ahol óvatosnak, körültekintőnek kell lenni. Ahogy mindenhol máshol is.

A Híradó szerkesztőin az újságírói professzionalitást kérem számon. A hírforrás és az információk hitelességének ellenőrzését, és a tájékoztatásért érzett újságírói felelősséget.

Natalie Contessa af Sandebergen pedig a tisztességet. Egy országról, emberek helyzetéröl nem illik hazudni, nyilvánosság felé szánt mondandónak legalább a hitelesség látszatára illik törekednie. A „messziről jött ember azt mond amit akar” már a huszadik században sem működött, a huszonegyedikben pedig abszolút és abszurd mértékben erkölcstelen és ostoba.

Kedves Natalie!

Ha megengeded, a svéd társadalmi és nyelvi normák szerint szólítalak meg: Megsértettél a téves helyzetprezentálásoddal. Valószínűleg félreértettél valamit. Légy szíves, ellenőrizd az információidat, talán kérj segítséget másoktól, akik a korábbi hazádban élnek.

A magyar normák szerint pedig: Kedves Natalie! Megalázva érzem magam a mondataitól. Elvárnám, hogy korrigáljon vagy bizonyítson, vagy kérjen bocsánatot.”