rabidőm unalmas letöltése céljából keresek hozzám félig méltó ellenséget.
a lényeg, hogy kellően utáljuk egymást, és teljesen alattomban.
és hogy az ív, amiben elkerüljük egymást, bármely időpontban hosszabb legyen, mint a kettőnk közé húzható képzeletbeli szakasz.
szeretek mindent, ami természetes, különösen a romlott kaját, a cunamit és a himlővírust.
te meg legyél a család önjelölt centruma és ha kirándul a bokád, hát az nekem mindegy.
ha mindenkit egyformán utálsz, az még jobb, akkor azon is veszekedhetünk, hogy miért kivételezel annyi emberrel.
és majd mondunk egymásnak sok-sok ostoba frázist, és igyekszünk mindig egymás szavába vágni… vagy ha nem sikerül, akkor a beálló kínos csendben jókat feszengeni.
és minden este együtt bújnánk el a helyiség két legtávolabbi sarkába, hogy békében kitalálhassuk, másnap mivel sértsük egymást halálra.
és reggelente ágyba hoznád nekem a hisztit.
én meg alaposan megmoshatnám a fejedet.
aztán gúnyverseket írnánk egymásról.
és ha karikatúrára is képes vagy, akkor cserébe hét nyelven küldelek el melegebb éghajlatokra.
és mindennap lekaplak majd a tíz körmödről.
gorombaságaidat pedig kifinomult álnoksággal hálálom majd meg.
telente megdézsmálnánk egymás irigyen őrzött nyári készleteit és jókat acsarkodnánk egy-egy lerágott gumicsonton.
néha elmennék megnézni egy villamossín-hegesztést.
utána jót vádaskodnánk, vagy akár még toporzékolhatnánk is.
szorosan támogatnánk egymást a lelki leépülésben.
akár az agyadra is megyek, csak zsarold ki belőlem.
és mindent elpletykálok majd rólad, még azt is, amit nem is tudok.
és minden jóakaródat szívesen lefárasztom.
ingeimbe vasalás címén szép mintákat égetnél… istenem, csak tűnjél már el végre