Kezdőlap Címkék Házasság

Címke: házasság

Házasság

0

rabidőm unalmas letöltése céljából keresek hozzám félig méltó ellenséget.
a lényeg, hogy kellően utáljuk egymást, és teljesen alattomban.
és hogy az ív, amiben elkerüljük egymást, bármely időpontban hosszabb legyen, mint a kettőnk közé húzható képzeletbeli szakasz.
szeretek mindent, ami természetes, különösen a romlott kaját, a cunamit és a himlővírust.
te meg legyél a család önjelölt centruma és ha kirándul a bokád, hát az nekem mindegy.
ha mindenkit egyformán utálsz, az még jobb, akkor azon is veszekedhetünk, hogy miért kivételezel annyi emberrel.
és majd mondunk egymásnak sok-sok ostoba frázist, és igyekszünk mindig egymás szavába vágni… vagy ha nem sikerül, akkor a beálló kínos csendben jókat feszengeni.
és minden este együtt bújnánk el a helyiség két legtávolabbi sarkába, hogy békében kitalálhassuk, másnap mivel sértsük egymást halálra.
és reggelente ágyba hoznád nekem a hisztit.
én meg alaposan megmoshatnám a fejedet.
aztán gúnyverseket írnánk egymásról.
és ha karikatúrára is képes vagy, akkor cserébe hét nyelven küldelek el melegebb éghajlatokra.
és mindennap lekaplak majd a tíz körmödről.
gorombaságaidat pedig kifinomult álnoksággal hálálom majd meg.
telente megdézsmálnánk egymás irigyen őrzött nyári készleteit és jókat acsarkodnánk egy-egy lerágott gumicsonton.
néha elmennék megnézni egy villamossín-hegesztést.
utána jót vádaskodnánk, vagy akár még toporzékolhatnánk is.
szorosan támogatnánk egymást a lelki leépülésben.
akár az agyadra is megyek, csak zsarold ki belőlem.
és mindent elpletykálok majd rólad, még azt is, amit nem is tudok.
és minden jóakaródat szívesen lefárasztom.
ingeimbe vasalás címén szép mintákat égetnél… istenem, csak tűnjél már el végre

Vádlottak padján a cölibátus? 

0

A katolikus egyházban történt szexuális visszaélések erőteljesen felszínre hozzák a papi nőtlenség vitatását, mégpedig abból a feltételezésből kiindulva, hogy a kényszerű önmegtartóztatás okozhatja az e téren mutatkozó beteges és botránkozást kiváltó eltévelyedéseket. Mások – s erre utal Beer Miklós váci megyéspüspök közelmúltban tett nyilatkozata – a papi hivatások csökkenését látva javasolják a házas férfiak pappá szentelésének lehetőségét, amely közvetve ugyancsak a cölibátus megszüntetéséhez vezethet. Erre enged következtetni Ferenc pápának egy megjegyzése is.

Hozzá kell tennünk, hogy a papi nőtlenség kodifikálása csak a 4-ik században történt meg, s ezt követően sem került nyugvópontra a kérdés. A helyi zsinatok újra és újra visszatértek a helyzet rendezéséhez, mert nehezen ment át a gyakorlatba. Előfordult, hogy a papok házasságkötés nélkül éltek együtt többnyire azokkal az asszonyokkal, akik a háztartásukat vezették. A törvényszegést az egyházi elöljáróik jövedelem-csökkentéssel vagy megvonással, kirívó esetben az érintett személy klerikus-státuszának megvonásával büntették. Ha viszont a pap eredményesen végezte a lelkipásztori munkáját és a rábízott közösségben sem okozott különösebb visszatetszést a törvénytelen együttélés, akkor az egyházi felettesek is szemet hunytak az eset felett. S ez a napjainkban sincs másképp.

A cölibátus azonban nemcsak a gyakorlatban okoz problémát, hanem teológiai szempontból is vitatható. Védelmezői többnyire a Máté evangéliumnak arra a versére hivatkoznak, amelyben Jézus kijelenti: „van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról” (19,12). Csakhogy itt éppen az önkéntesség fogalma nem érvényesül: aki a papi hivatást választja, illetve, akit az Isten a papi hivatásra hív meg, annak ezzel együtt el kell fogadnia a nőtlenség követelményét is. A probléma megvilágítása érdekében érdemes idézni néhai professzoromnak, Nyíri Tamásnak a „Teológia” című folyóiratban megjelent, s a maga korában is nagy vitákat kiváltó „Hogyan él a magyar papság?” című tanulmányának egy részletét:

„A papi hivatás és a nőtlenség karizmája – a keleti szertartású római katolikus papok példája mutatja – két különböző dolog, s a latin egyházban sem azonosítható. (…) A szemináriumokban a fiatalabb évfolyambeliek zöme elégedett a fennálló törvénnyel; lelkesedésük azonban évenként csökken.”

Ide kívánkozik azonban az Egyházi Törvénykönyvnek egy előírása, amely a cölibátus alól történő felmentés (s ez természetesen együtt jár a papi hivatás gyakorlásától való eltiltással) feltételeit rögzíti. Eszerint a felmentés feltétele az is, „ha az elöljárók annak idején nem tudták megítélni, hogy a jelölt tényleg alkalmas-e az Istennek szentelt cölibátusban való végleges megmaradásban”.

Hát éppen ezt a bizonytalanságról tanúskodó változékonyság mértékét és minőségét  –  amire Nyíri professzor utal  – a mégoly felkészült és lelkiismeretes elöljárók sem képesek megbízhatóan megítélni. Ezért jegyzi meg: „az önkéntes lemondás helyett elfogadják, ha valaki képes lemondani”. Márpedig az idézett evangéliumi locus az önkéntességet hangsúlyozza!

Engedtessék meg, hogy a talán nehézkes, kívülállók számára nem igen érthető teológiai és egyházjogi eszmefuttatást személyes élménnyel próbáljam feloldani. Mint már említettem: a görög katolikus egyházban megengedett a pappá szentelés előtt történő házasságkötés. S mivel a Római Katolikus Hittudományi Akadémiára együtt jártak a latin és a görög szertartású kispapok, az történt, hogy egy „latin” kispap szerelmes lett. Ezért elhatározta, hogy „átmegy” a görögökhöz. A probléma ezzel elvileg megoldódott: nősülhetett is, és nem kellett a papi hivatásáról lemondania.

Meg is kereste az egyik görög katolikus paptanárunkat (tőle tudom a történetet), hogy elhatározásáról tájékoztassa és a döntéséhez az egyetértő támogatását megszerezze. Ámde nem akarta elárulni az elhatározásának a profán indokát, hanem azt mondta, azért választaná a görög rítust, mert nagyon teszik neki a liturgia. Való igaz, hogy a görög katolikus egyház az Aranyszájú Szent Jánosra visszavezethető liturgiát alkalmazza, amely a kelet szemkápráztató gazdagságával és szívet melengető szépségével még azokat is hatása alá képes vonni, akik nem is egészen értik egy-egy szakrális szó vagy mozdulat eredeti jelentését. Így hát volt indoka annak, hogy a kispap erre hivatkozva adta elő a kívánságát. A tanár kellő komolysággal meg is hallgatta az előadást, de a végén már nem tudta visszatartani a nevetését, és megkérdezte: „Mondd, milyen a szeme színe annak a liturgiának?”

Végezetül be kell vallanom, hogy nem tudok választ adni a kérdésre: vajon a cölibátus okolható-e a katolikus egyházon belül tapasztalható szexuális visszaélésekért? Feloldása nem szüntetné-e meg a szexuális természetű visszaéléseket és nem oldaná-e meg a hazai egyházunkban is tapasztalható pap-hiányt? De annyi bizonyos, hogy a görög katolikus egyházban nincsenek ilyen visszaélések és a bőséges gyermekáldású papi családok biztosítják a lelkészi utánpótlást is. És az sem olyan nagy baj, ha a liturgiának szép a szeme.

Giczy György

Koreanapló 12. – A velőscsont

Este fél tízenegy van, a lakásban közel harminc fok, minden ablak nyitva, kint ömlik az eső, még kétszáz millimétert mondanak éjjelre. A szőnyegeket fel kell ilyenkor szedni, mert nedves a parketta is a párától, a fürdőben gyakorlatilag folyamatosan megy a páraelszívó. A férjem ma kint volt az első, magánúton szerzett munkáján, valami különleges tapéta volt, csak este hét után ért haza, de látta, hogy pocsékul vagyok, nosza megmelegítette a csontlevest amit tegnap főzött gyógynövényekkel, monszun alatt mindent bevet az ember, hogy túlélje. Kitálalta, cserébe én megmutattam neki, hogy kell velőscsontot enni, illetve kiszívni a besózott velőt. Nap közben tettem bele fejes káposztát, paprikát, és paradicsomot egyet, meg két shitake gombát, szóval olyan lett mint a házasságunk, vegyes de igen ízletes, és egyáltalán nem unalmas.
A monszun esők régen nem hoztak vihart, de már évek óta hoznak. Ma is volt, hatalmas villámokkal és mennydörgéssel jött, de nemigen lehetett elkülöníteni a vihart és a monszunt, úgy tűnt, hogy egyszer csak a semmiből dörög és villámlik, az eső addig is ömlött. A hegy, ami tövében lakunk, az Uam hegy, magas, és hosszú, várrom is van rajta, kiránduló útvonal és buddhista kolostor, meg szép tó a másik oldalán. Elméletileg hűsítenie kéne a közeli, nagy kiterjedésű erdőnek a levegőt, gyakorlatilag viszont megfulladunk a párától és a hőségtől egyszerre.
Nemrég bekapcsoltam a számítógépem, szinte azonnal maximumra kellett állítanom a hűtést, úgy pörgött a ventilátor.
A leves jót tett azért, bár azt hiszem különösebb erőfeszítés nélkül végig tudnám aludni az elkövetkezendő egy hónapot, és még jobban is járnék. Ugyanakkor a virágaim tobzódnak, olyan, mint gyermekkoromban a budapesti állatkertben a pálmaház, ahová épeszű emberek nyáron nem mentek, télen viszont klassz kis megfázást lehetett kijövet összeszedni. Azért persze szép, ahogy mindig szép, amikor az ember alkotta dolgok felett átveszi az uralmat a természet, és az külön élmény, hogy a koreaiak nem akarnak megváltoztatni semmit, alkalmazkodni próbálnak.
Ilyenkor ötven milliónyian szenvedünk, és az közelebb hoz bennünket egymáshoz, figyelünk a másikra. Nehéz, és veszélyes közlekedni, ma több halálos baleset is történt az országban, nagy tűz keletkezett Szedzsong ultramodern városában, egy új felhőkarcoló építkezésén, hárman ott is meghaltak ma, ilyenkor tízszer annyira kéne figyelni, mint egyébként, de lomha teknőssé válik az ember agya is, és nem csupán a külföldié. Villám áradások ma még nem voltak, de az ilyenkor szokásos árvizek máris megindultak, az ártereket lezárták.
A napokban volt Trump születésnapja, ahol divatbemutató is volt, annak a végén egy kimonó szerű ruhába öltözött nő, aminek a koreai viselethez semmi köze, és a karjára volt varrva két fekete, vastag szalag, olyasmit pedig a sámánok, és a kísértő szellemek viselnek errefelé. A zavarba ejtő performance alatt Észak-Korea nemzeti himnusza szólt, majd sok fiatal, és szexi lány vonult be testre simuló ruhában, mindegyikre az volt írva, hogy “make Amerika great again”. Mit mondjak, egész rácsodálkoztam a dologra, legalább annyira, mint áfonyaszedés idején a háztulaj méhész sapkájára, de éljen a béke, a Déliek már amúgy is építenék az autópályát és a vasutat Északra, épp ma láttam a nyomvonal terveket. Olyan aranyosak, mert nekik mindig is az volt a frusztrációjuk, hogy az országuk nem közelíthető meg szárazföldön, ezért mostanában a legkomolyabb politikai elemző műsorokban is szégyellősen, de roppant kíváncsian kérdezik a szakértőket, hogy akkor az tényleg igaz, hogy majd autóval, vagy vonattal elmehetünk akár Európába is. Persze az elemzők erre azt válaszolják, hogy a selyemút létezik, elméletileg igen, el fogunk tudni jutni repülő nélkül is az Eurázsiai kontinensen bárhová. Erre aztán a reakció minden esetben egy nagyon boldog mosoly, majd a műsor komolyságához mérten némi krákogás, és mimika igazítás. A két Korea is folyamatosan tárgyal, monszun ide vagy oda, Pánmundzsamban igen nagy a forgalom. Augusztusban lesz a szétszakított családok találkozója, ami már csupán szimbolikus, alig ötszáz ember él még közülük, azok is nyolcvan felett vannak, a szervezésbe a vöröskereszt is segít. Kétszáz amerikai katona maradványait szolgáltatta vissza Észak-Korea a napokban az amerikai hadseregnek, Hawaira vitték őket azonosítani. Szóval megy a dolog, nem is lassan, bár nagy robbantás, látványos leszerelési attrakció még nem történt Szingapúr óta, de a szándék már csak nagyon kevesekben ébreszt kétségeket. Úgy tűnik, Észak valóban felcseréli jólétre az atom fegyvereket. Most megint nagyon esik, mintha erős zápor lenne, csak folyamatos, az intenzitása változik egy keveset olykor. Még nagy a forgalom, az autók felverik a vizet, de egyébként csak az eső hangja szól, késő éjszaka ez igen meditatív élmény, olyankor szeretem, ám a késő éj az itt úgy hajnali kettőkor kezdődik, a koreaiak igen keveset alszanak, élni viszont nagyon szeretnek.

Miért nem jó Tiborcz Istvánnak lenni?

Nem lehet jó Tiborcz Istvánnak lenni. Ezt most nem ironikusan írom. Hiába a milliárdok, a vagyon, a gazdagság, mindez még annál is törékenyebb, mint gondolnánk.

És nem csak azért, mert Tiborcz István apósának, Orbán Viktornak a hatalma sem tart örökké. Ez is benne van persze a pakliban. Mert, bár vannak, akik szerint Orbán még sokáig uralkodni fog a magyarokon, mások biztosak benne, hogy már nem sokáig lesz miniszterelnök.

Bárhogy is legyen, egyszer Tiborcz István apósa is távozni fog a hivatalából.

De nem csupán ezért nem jó Tiborcz Istvánnak lenni, nem csak ezért törékeny és ingatag a boldogsága.

Nem tudjuk, hogy Tiborcz István milyen házasságban él Orbán Viktor legidősebb lányával, Orbán Ráhellel. Nem is érdekel bennünket, nincs is hozzá közünk. Tiborcz Istvánnak azonban messze nem mindegy, hogy milyen a viszonya a miniszterelnök lányával. Olyan, mint a romantikus lányregényekben, ahol minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindenki mindennel meg van elégedve, vagy esetleg ők is úgy élnek, mint a többi, az övékénél kisebb, de szintén saját lábon élő pár: szeretik egymást, de néha viták vannak, veszekedések.

Ennél rosszabbra már gondolni sem merhet Tiborcz István. Hogy esetleg komoly nézeteltérésbe kerüljön a feleségével és megromoljon a viszonya Orbán Ráhellel. Van ilyen más pároknál is, de ők elrendezik maguk között.

Ám ha Tiborcz István tesz rosszat tesz a nejével, annak nagyságrendileg megrendítőbb következményei lehetnek, mint egy átlagos pár esetében.

Ha a Pista rosszul bánik a Ráhellel – ne adj isten, kezet emel rá, vagy félrelép -, az nem olyan, mint amikor más férjek teszik ugyanezt. Utóbbi is visszataszító és elítélendő, de Tiborcz István esetében nagyobb a tét. Nem csak a boldogsága függ attól, hogy jóban van-e a feleségével, hanem az élete: pillanatok alatt a körön kívül kerülhet, ha olyat tesz, ami nem tetszik az apósának.

Orbán Viktor tudja, hogy honnan van Tiborcz István vagyona, miként szerezte a sok százmillió forintos megrendeléseket, és meg vannak az eszközei arra, hogy ezt adott esetben mások is megtudják.

Ügyészség, adóhatóság, hogy mást ne mondjunk.

Kártyavárként omolhat össze minden, ha Orbán Viktor valamiért megneheztelne a vejére. Ezért nem jó Tiborcz Istvánnak lenni, hiába a cifra palota, az Eliosért kapott majdnem hárommilliárd forint, Lázár János és más potentátok kitüntető barátsága.

Csak látszólag áll Orbán Ráhel férje biztosan a saját lábán, a valóságban törékeny és ingatag ez a birodalom. Elég egy rossz mondat, egy félreérthető mozdulat – és már vége is az aranyéletnek.

Az ausztrálok többsége támogatja a melegházasságot

0

Az ausztrálok közel kétharmada támogatja a melegek közötti házasságok legalizálását – derült ki az ausztráliai statisztikai hivatal szerdán közzétett felméréséből.

A közvélemény-kutatásban a választásra jogosult ausztrálok több mint háromnegyede, 79,5 százaléka vett részt.

A 12,7 millió ember megkérdezésével készült felmérés eredménye nem ró jogi kötelezettséget a kormányra,

ám a kabinet ígéretet tett arra, hogy ha a szavazók támogatják az azonos neműek házasságát, beterjeszt egy erről szóló törvénytervezetet a parlament elé.

Malcom Turnbull ausztrál miniszterelnök közölte: az eredmény tudatában a kormány még karácsony előtt megpróbálja elfogadtatni a melegházasság legalizálását.

A felmérésen részt vett ausztrálok 61,6 százaléka támogatta az azonos neműek egybekelését, míg 38,4 százalékuk ellenezte azt.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK