Mint tudjuk, az Orbán kormánynak a nyugdíjasok becsületbeli ügynek számítanak, ezért folyamatosan gondoskodik róluk. A nyugdíjas ugyebár nem tud magáról gondoskodni, hiszen nem dolgozik, így fizetést sem kap, és ha a derék Orbán Viktor nem utalná neki a nyugdíját, akkor csúnya dolgok történnének vele, mégpedig attól függően, hogy milyen évszakban vagyunk. Még szerencse, hogy Orbán Viktor vigyáz rájuk, és utalja. Más zsebéből ugyan, de akkor is!
A NER sajtó a témáról kizárólag lelkendező cikkekben számol be, amelyekben ki vannak domborítva a kormány jótéteményei, akár visszamenőleg is, nehogy valaki azt higgye, hogy csak úgy kapja azt a pénzt, mert ha nem a melegszívű Orbán Viktor lenne a kormányfő, hanem a gonosz Gyurcsány, akkor bizony nem pénz érkezne a házhoz, hanem városszerte lovasrendőrök rohamoznák az arra csoszmoszoló szépkorúakat, mégpedig „Pluszpénz? Még mit nem!” kiáltások közepette. De szerencsére túl vagyunk ezen a sötét időszakon, és immár 15 éve éljük a nyugdíjasok aranykorát.
Ahogy az nyilván mindenkinek világos, a 2010. előtti „elmúltnyolcévesek” az úgynevezett svájci indexálás alapján állapították meg a nyugdíjak éves emelését, amelyben szerepet játszott az infláció mellett a bérek emelkedése is. Így a nyugdíjak követték a béreket. Ezt az emelést az Orbán kormány hivatalba lépésekor eltörölte, azóta csak inflációkövetés van, vagyis a 2010-ben 100.000 forint értékű nyugdíj ténylegesen ma is 100.000 forintot ér, hiába kap a nyugdíjas 231.000 forintot kézhez. Illetve bocs, itt lódítottam kicsit, mert pár éve volt egy 8,3 százalékos nyugdíjemelés, amelyet a regnálók ravaszul a 13. havi jóságos visszaadásának hívnak (10 évig nem adták vissza, sem jóságosan, sem sehogy), és amellyel együtt a 2010-es példában szereplő havi 100.000 forint vásárlóértéke ma már ténylegesen havi 108 333 forint. Ebből látható, hogy Orbánéknak köszönhetően mennyire megugrottak a nyugdíjak 15 év alatt.
A kormány persze rájött (propagandában nagyon menők), hogy a kormány nyugdíjasokról való gondoskodásába vetett hitet ezen jótétemények hirdetésén túl is erősíteni kell. Ezért van például 13. havi nyugdíj a havonta 8,3 százalékos plusz helyett, mert az egész évit egy összegben adva jóval többnek látszik, másrészt a NER lapok ezért adják el az inflációkövetés miatti nominális nyugdíjemeléseket örömhírként a nyugdíjasoknak (mintha az valami nyugdíjemelés lenne, holott dehogy), ráadásul ez az „emelés”-nek hazudott szinten tartás a költségvetésnek nem kerül semmibe, mert az infláció a kormány bevételeit is megnöveli, nem csak a kiadásait.
Itt van aztán maga az infláció. Illetve nincs itt, mert a kormány már annyiszor megfojtotta, porba tiporta, cafatokra tépte, péppé zúzta, hogy infláció legyen a talpán, amelyik még ezek után is megpróbálja fölemelni a fejét! Éppen ezért ma már nem is infláció van nálunk, hanem indokolatlan áremelés. Mint a kormányközlöny írja:
„A kormány a magyar családok és nyugdíjasok védelme érdekében minden esetben fellép az indokolatlan áremelésekkel szemben. A kormány március 17-én 30 alapvető élelmiszerkategóriára árréscsökkentést vezetett be, majd május 19-én azt kiterjesztette további 30 termékkategóriára, így a háztartási- és vegyiárukra, tisztálkodási és szépségápolási cikkekre, ami gyors, tartós és érdemi árcsökkenést eredményezett.”
Tartós és érdemi! Bizony! Ezért nálunk az infláció a derék Orbán Viktor megsemmisítő csapásának jóvoltából ma már csak 4,6 százalék. Bezzeg az EU-ban! Ja, bocs, ott 2,2 százalék. Az utóbbi számban az az érdekes, hogy a többi hülye európai ország láthatóan egy fityfenét törődik az európai családok és nyugdíjasok védelmével, és esze ágában sincs belenyúlni a kapitalizmus normál működésébe. Szerintük a klasszikus kapitalizmusban nincs „indokolatlan áremelés”, aki árat emel, lelke rajta, maximum a vásárlók elmennek máshová, ahol olcsóbb, ebbe nem szól bele az állam részéről senki. A kartellezést viszont szigorúan büntetik.
A magyar állam viszont beleszól. Sőt, szerinte ez még kevés, ezért segítséget is ad a nyugdíjasoknak. Szinte ajnározza őket. Nem mondom, szükség is van az ajnározásra, mert a KSH ugyan 2015-ben (jó érzékkel) abbahagyta a létminimum számítások közlését, de az MSZP most újra számolta azt, és bizony nem állunk valami fényesen. A számítás a KSH eredeti módszertanára meg egy önálló árfigyelő rendszer adataira alapozva készült, és kiderült belőle, hogy a magyarok 40 százaléka a létminimum alatt él. Ennek a XXI. századot, valamint Európát tekintve borzasztóan nagy számnak a nyugdíjasok teszik ki a jelentős részét, így aztán minden segítség elkel nekik.
Az Orbán Viktor vezette magyar állam segítsége a nyugdíjasoknak ezúttal egy élelmiszerutalvány, mégpedig 30.000 forint értékben. Mint azt Zsigó Róbert államtitkár elmondta:
„Az indokolatlan áremelések ellen minden eszközzel fellép a kormány, és az árréscsökkentés mellé a nyugdíjasok külön segítséget kapnak. Meghallgattuk az idősek visszajelzéseit és az idősek tanácsát is, és úgy döntöttünk, hogy ezt a támogatást utalvány formájában fogjuk odaadni.”
Mivel a magyarországi átlagnyugdíj havonta 244.000 forint, a 30.000 forint külön segítség tizenketted része meg 2500 forint, ez a segítség átlagnyugdíj esetén egy évre 1 százalékos nyugdíjemelésnek felel meg. Az utalvány persze nem minden évre szól, azaz nem épül be a nyugdíjba, tehát a nyugdíjasoknak minden évben ki kell érdemelni, ami nem lesz egyszerű, ha Orbánék maradnak hatalmon.
Fennáll ugyanakkor a gyanú, hogy ez csak valamilyen megvesztegetési pénz a nyugdíjasoknak, tekintettel a jövő évi választásokra, és én már látom is a szépkorú interjúalanyokat a Hír TV-ben, mikor azt válaszolják a „Maga kire fog szavazni” kérdésre: „A Gyurcsány elvette a tizenharmadik havi nyugdíjamat, az Orbán visszaadta, és még kaptam is pluszban harmincezret, hát kire szavazhatnék, tessék mondani?” Most ne akadjunk fönn azon, hogy már nem Gyurcsány van, hanem Magyar, meg hogy nem Gyurcsány vette el, hanem Bajnai, a választást ez fogja eldönteni, és az ellenzéki pártoknak jó lesz figyelni rá! Jó lenne figyelni a független lapoknak is, de nem bízom benne, hogy ezt teszik, azaz hogy a nép felvilágosításával és megfelelő magyarázatokkal segítenének Orbán legyőzésében. De még reménykedem.
Ennek az utalványos segítésnek a költséghányada az állami költségvetésben kb. 2 ezrelék, azaz a kormány részéről aránylag olcsón megúszható, ami nagy előny, mert több pénz nincs. Ennyi jut a nyugdíjasok megvesztegetésére. A kis összeg hátránya, hogy alig vehető észre, de a fideszes propagandaosztály tényleg tehetséges, mert ezúttal is kitaláltak valamit. Szokásukkal homlokegyenest ellentétben (mely szokás szerint mindig a gazdagok kapják a legtöbb támogatást, segítséget, költségcsökkentést, satöbbit), ezúttal minden nyugdíjas egyforma összeghez jut. Ha mindenki nyugdíjával arányosan 1 százalékot kapna, senki nem venné észre, hogy könnyebb lett neki, viszont mivel a nyugdíjasok döntő része kisnyugdíjas, ők a 30.000 forintot észre fogják venni, mivel az náluk jóval több, mint 1 százalék. A többiek ugyan nem, de nekik az arányos 1 százalék sem jelentett volna semmit, ebben tehát nincsen a kormány számára negatívum, ugyanakkor a nyugdíjasok hozzátartozóinak is öröm, hogy a nagyinak „könnyebb lett az élete”. Az pedig, hogy mennyit lehet vele majd dicsekedni a Hír Tévében, egészen félelmetes.
A kevés pénzből megúszható segítség propagandaértéke tehát kiváló. Csak gratulálni tudok. Az viszont, hogy ha mindenkinek tisztességes összegű nyugdíja lenne, nem kellenének belenyúlások, utalvány osztogatások, meg egyéb efféle hókuszpókuszok, egy olyan kérdés, amely jobboldali kormányoknál ritkán kerül napirendre. Kár.