Az LMP korábbi társelnöke az egyetlen, aki tegnap nem tette le a képviselők számára kötelező esküt a parlament alakuló ülésén. Azt mondja: annak lett volna akár nemzetközi visszhangja is, ha valamennyi ellenzéki párt egységesen, összefogva, távol marad az alakuló üléstől, és nem teszi le a kormánypárti képviselőkkel egy időben az esküt.
Egyelőre sem szavazati joga, sem fizetése, és bizottsági helyet sem kaphat.
Tisztában voltam ezzel, amikor a távolmaradás mellett döntöttem. A korelnök úr nyitott kapukat döngetett, amikor ezzel fenyegetett. Le fogom tenni egy alkalmas időpontban az esküt, de semmilyen tisztségre – sem a pártomban, sem a frakcióban – nem szándékozom pályázni.
Tudható, mikor készül esküt tenni?
Ahogyan most is el akartam kerülni, hogy egy időben kelljen esküt tennem a Fidesz padsoraiban helyet foglaló tisztességtelen, korrupt politikusokkal,
nem fogok ugyanazon a napon esküre jelentkezni, amikor a miniszterelnök és a kormány tagjai
teszik majd le a hivatali esküjüket. A mandátumomat felvettem, a törvény elegendő időt hagy arra, hogy megtaláljam a megfelelő időpontot.
Folytatni fogja az előző ciklusban elkezdett korrupciót leleplező kampányát?
Meggyőződésem, hogy folytatnom kell tovább. Ahová eljutnak ezek az információk, főleg a fővárosban, ahol még van működnek ellenzéki orgánumok is, ott elgondolkodnak az emberek, vajon ilyen politikusokra kell-e bízni az országot. Vidéken, ahol csak a közmédiából tájékozódhatnak az emberek, persze más a helyzet.
Nem érzi, hogy szélmalom harcot folytat?
Egyáltalán nem. Jelenleg negyven feljelentésem fekszik a hatóságok előtt, ebből tizenkettőben nem tudták megtagadni a nyomozást. Az OLAF által feltárt visszásságok közül öt esetben folyik eljárás. Az az érzésem, hogy az új kormány hamarosan nekimegy majd azoknak a még tőle független médiumoknak, amelyek nem tartoznak az irányítása alá. Nem akarja a Fidesz, hogy legyen az országban olyan sajtótermék, amelyben megjelenhetnének a nyomozások leleplező eredményei. Ezért is gondolom, hogy az ellenzék számára a következő időszak egyik legfontosabb feladata lenne mindent elkövetni azért, hogy
Magyarország is csatlakozzon az európai ügyészséghez, és kiharcolja a közmédia függetlenségét.
Gondolja, hogy ehhez elég erős a mai ellenzék?
Önmagában biztosan nem. De ha maga mellé akarja – és tudja – állítani a civileket, a Mi vagyunk a többség hívó szavára utcára menni is hajlandó tömegeket, talán nem reménytelen.
A nyilatkozataiból arra lehet következtetni, hogy hisz az ellenzéki erők összefogásában.
Nem abban az összefogásban hiszek, amit a választások előtt tapasztaltunk. Abban azonban igen, hogy a tömegek támogatásával ki lehet kényszeríteni bizonyos változásokat. Abban is hiszek, hogy egészen más lett volna a parlament alakuló ülésének nemzetközi visszhangja, ha
az ellenzéki pártok tiltakozásul hajlandók lettek volna egységesen távol maradni a „szertatástól”.
Ha később, egy adandó alkalommal, külön tettünk volna mindannyian esküt. Számos fórumon elmondtam, hogy a Fidesz kétharmados győzelmének is az együttműködés hiánya volt az oka. Nagyvonalúbban kellett volna támogatnunk egymást, de ennek minden pártban elsősorban azok a politikusok voltak a gátjai, akik akarva, akaratlanul a Fidesz malmára hajtották a vizet. Ez nem azt jelenti, hogy valamilyen „borítékkal” bárkit megvettek volna, pusztán vélt pártérdekekre hivatkozva gátolták a megállapodásokat.
Mit gondol, a következő négy esztendőben képesek lesznek ezeken a pártérdekeken felülemelkedni az ellenzéki pártok?
Ha nem, akkor négy év múlva sem lesz esély a mai kormányzó pártokat leváltani. De nem valamiféle újabb összefogásra gondolok. Kivétel nélkül
minden ellenzéki pártnak meg kell újulnia
és szembe kell néznie önmagával, a múltjával, a jelenével. A mostani vereségnek is – a szabad közmédia hiánya, az aránytalan kormánypropaganda mellett – a megújulás elmaradása volt az elsődleges oka.
Ez igaz az LMP-re is?
Arra is.