Olvasom a HVG-ben, hogy „Rettenetesen visszaütöttek az USA Irán elleni támadásai”. A múltkor már írtam erről, bemutatva, hogy Trump dicsőséghajhászásán kívül semmi értelme nem volt az amerikai támadásnak, sőt negatív hatása lesz.
Véleményem szerint, az irániak ezután felsorakoznak az ajatollahok mögött, hogy megbüntessék a Nagy Sátánt, tehát a demokratikus változásra kevesebb lesz az esély, és sajnos azt is várom, hogy Irán a hazai kivégzések nagymértékű felfuttatásán túlmenően szervezni fog még egy-két büntető jellegű nemzetközi terrorakciót. Ezeket ott hajtja majd végre, ahol leggyöngébb az ellenállás, azaz sok-sok ártatlan ember van most veszélyben, pláne, hogy ismerjük a szélsőséges iszlám viszonyát az emberi életekhez. A dolog szomorú mivolta abban mutatkozik, hogy Trump ezt nem tudja, de ha tudná is, nem érdekelné, ő csak az ösztöneire hallgat, és ha azok ugrást parancsolnak, akkor ugrik. Akármekkora is lesz a kár utána. Amelyről ugráskor még fogalma sincs.
A másik háborúnak viszont állítólag van értelme. Nagyon is. Nem akárki, hanem maga a magyar miniszterelnök mondotta volt, mégpedig személyesen, hogy „Ukrajna NATO-csatlakozásának lehetőségével felborult az erőegyensúly”. De fel ám! Aki nem hiszi, járjon utána.
Utánajárás esetén a miniszterelnöki kijelentésből az alábbi levezetés adódik:
- Eddig a NATO és Oroszország között erőegyensúly volt.
- Ez az erőegyensúly Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia, Bulgária, Románia, Albánia, Horvátország és Montenegro (Σ 106,6 millió lakos) NATO csatlakozásakor nem borult fel.
- Finnország és Svédország csatlakozása a NATO-hoz érdektelen, mert a csatlakozásukkor az erőegyensúly már fel volt borulva.
- Most viszont, hogy Ukrajna is csatlakozni szeretne a NATO-hoz (38 millió lakos), és ezt az ENSZ alapelvei szerint minden további nélkül meg is tehetné, az erőegyensúly már a csatlakozás gondolatára felborult. Felborulás esetén, mint azt Orbán Viktor miniszterelnök úrtól megtudtuk, a nemzetközi jog semmis, helyette rendezőelvként az erőegyensúly szükségessége lép érvénybe.
- A rendezőelv szerint az erőegyensúly felborulását kizárólag Ukrajna Oroszország általi annektálásával lehet helyreállítani.
- Nem véletlen tehát, hogy Ukrajna felvételét kérte a NATO-ba, ugyanis ezek szerint jogosan félt egy orosz támadástól, viszont, mint hallhattuk, pont ezen felvételi kérelem bontotta meg az erőegyensúlyt, amire az orosz támadás bekövetkezett. Ukrajna tehát magára vessen, ha nem tetszene neki valami.
- Az ugyan egyértelmű, hogy ha Oroszország elfoglalja Ukrajnát, ugyanúgy, sőt még jobban „felborítja az erőegyensúlyt”, csak a másik irányba, azaz Oroszország javára, ám ezzel a magyar miniszterelnök nem foglalkozik. Putyin azt mondta neki, hogy felborult, akkor tehát felborult, ezt ismételgeti szorgalmasan, akármerre jár.
Ha a megzakkant emberekkel valamint a fenti ostobaságaikkal való foglalkozást abbahagyjuk, és komolyan vizsgáljuk a helyzetet, a következőket lehet megállapítani:
- Mint az közismert, Putyin dicsőséghajhászását (lásd: nárcizmus, kivagyiság, Trump fióka, az Országgyarapító cím utáni vágyakozás, stb.) jelenleg Ukrajna annektálásával lehet kielégíteni. Ki lehetne ugyan elégíteni más országok lerohanásával is, de az jelenleg nem reális. Majd ha Ukrajna már zsebben. Akkor.
- Putyin mára Oroszországban ellenfél nélkül maradt (az összes ellenlábasa vagy börtönbe került, vagy a hullaházba), így diktátorként bármit megtehet. Akár háborúba is viheti az országot, mégpedig anélkül, hogy uralmát bármi megzavarná. És ő ezt tudja hajszálpontosan.
- A háború előtt úgy gondolta, az energiahordozó szállítmányokkal annyira lekötelezte és függővé tette az EU-t, de főleg Németországot, hogy az Unió, még ha akarna is, akkor sem tehet semmit ellene. Ebben tévedett, mivel az Unió a más energiahordozókra való átállást simán abszolválta, kivéve néhány dilettáns miniszterelnök vezette országot, amelyek most a teljes tiltás árnyékában nagyon kiabálnak. Nem csoda.
- A Krím félsziget annektálásából az orosz elnök azt következtette ki, hogy nyugodtan lerohanhatja egész Ukrajnát is, nem lesz belőle baj, merthogy a Krímből sem lett, néhány szankciót kivéve, semmiféle gond. Ebben szintúgy tévedett, Ukrajna a „háborúpártiak”, azaz a tényleges béketábor segítségével ellenáll, ám ha most a világ lesz olyan ostoba, hogy hagyja győzni Putyint, akkor további háborús akciókra bizton számíthatunk. És nem csak oroszokra. Grönland, Tajvan, satöbbi. Felkészül még Panama.
A fentiek alapján az orosz agresszió egyértelműen Putyin műve. A Lavrovval meg Medvegyevvel az agresszió okaként hazudozott hülyeségeket, hogy biztonság így, meg fenyegetettség úgy, senkinek nem kell komolyan venni, kivéve azon országok vezetőit, akik rá vannak szorulva az orosz energiahordozókra, mert elfelejtettek az országuknak alternatív forrásokat biztosítani. Kellemetlen szituáció. Főleg az adott ország népének. Én csak tudom.
Mondott persze Orbán saját okosságot is:
„Az, hogy ki háborúzik, egyszerű: mindenki, aki támogatja bármelyik felet, így Ukrajna és Oroszország mellett az Egyesült Államok és az Unió is. Magyarországot kivéve”.
Nagy kár, hogy ezt is elbaltázta a Miniszterelnök úr, mert Magyarország ezen az alapon nem kivétel. Nagyon is részt vesz a háborúban. Egyrészt belső tagként, a saját szövetségeseivel szemben minden erővel gátolja az EU Ukrajnának nyújtott segítségét, akár a zsarolást is bevetve, másrészt nagy mennyiségben vásárol Oroszországtól energiahordozót, amely üzlet a háború orosz részről való finanszírozásához szükséges. Ha valaki azt hiszi, hogy ez a viselkedés nem az egyik fél, mégpedig Oroszország egyértelmű támogatása, annak az IQ-járól inkább nem nyilatkozom. A fentiek alapján Magyarország ebben a háborúban egyáltalán nem semleges, hanem Ukrajna ádáz ellensége és Oroszország hű szövetségese. Azt a leplezetlen szurkolást az orosz hadseregnek, amit a NER sajtó produkál, még a Fradi B-közép is megirigyelhetné.
Mint az eléggé szembetűnő, sokan vannak további haszonlesők (Kína, India, Irán, stb.), mert ha nem így lenne, és nem támogatnák energiahordozó vásárlással meg hadi eszközök szállításával, Oroszország már rég összeomlott volna. Katonailag is, meg gazdaságilag is. De nem.
Sajnos az emberiség nemzetállamokra oszlik, ahelyett, hogy egységes lenne. Teljesen olyan, mintha egy óvodában a gyerekek az együtt játszás, és a mindenki jóban van mindenkivel helyett állandó küzdelmet folytatnának egymással a jobb helyért a homokozóban, a piros labdáért, a nagyobb répatortáért a kis bunkerekre felosztott az ebédlőben, udvaron és játszóteremben, verekedésekkel, sértegetéssel, egymás elárulásával, az önzés fokozódásával, így aztán sokkal rosszabb az összes nemzet élete, mint amilyen lehetne. De nekünk ez kell. Make America Great Again, Nekünk Magyarország Az Első, ahelyett, hogy egyenlő lenne, amivel mindegyik résztvevő számára több a haszon, mint a kár, ráadásul az összes háború elkerülhető. Nem véletlenül írtam óvodát.
Amíg az emberiség ennyire megosztott, mindig lesznek háborúk. Nem csak katonaiak, hanem főleg kereskedelmiek, például vámháborúk. Ha valaki nem rántja félre okosan a kormányt még időben, akkor eljuthatunk a kölcsönösen tízezer százalékos vámok korába, amelyről minden kakas a helyi szemétdombjáról azt kukorékolja népének, ezt az ő védelmében teszi. Így lesz sokkal rosszabb mindenkinek.
Szóval háború. Ha győzni akarok és nem megegyezni (The Winner Takes It All), más módszer nem létezik. Hogyan is írta Vas István anno?
Hiába itt Cicero, Diderot,
Akármi bölcset sütsz ki –
Csak a szúrni-vágni-ütni
Marad ultima ratio!
