Csehország évekig váltig állította, hogy nem szállított semmiféle hadianyagot a lassan nyolc éve háború sújtotta Szíriába. Ennek ellenére múlt héten a cseh újságírók nyilvánosságra hozták, hogy az egykori szocialista országokból – amerikai közvetítéssel – közel 500 millió dollár értékű fegyver és lőszer érkezett. Prága azzal védekezik, hogy ők eredetileg az amerikai hadseregnek szállították le a hadianyagot. Csakhogy az elmúlt években ez nem az első eset, hogy a cseh kormányt ilyen vádak érték…
„Speciális anyagok” a Közel-Keletre
A csehországi tényfeltáró újságírói központ (CCIZ) múlt héten egy olyan cikket közölt, amellyel azóta nemcsak a helyi újságok és hírügynökségek foglalkoznak, hanem elérte a nemzetközi média ingerküszöbét is.
A CCIZ jelentésből az derült ki, hogy az amerikai Pentagon szinte az egész kelet-közép-európai régióban bevásárolt a régi hidegháborús fegyverekből: AK-47-ek, aknavetők, kézifegyverek, gránátvetők, lőszerek, kézigránátok és még hosszú a lista. A Train and Equip (Kiképez és felszerel) nevű amerikai program keretében ezekkel az egykori keleti tömbből származó hadianyagokkal szerelték fel az amerikai és más nyugati, illetve Amerika-barát regionális kormányok (Szaúd-Arábia, Törökország) által is támogatott szíriai „mérsékelt ellenzéket”.
Hivatalosan amerikai fegyverekkel látták el volna őket, ám már az Obama-adminisztrációban is felrémlett az „afgán példa” megismétlődése: vagyis
attól tartottak, hogy az általuk leszállított fegyvereket később a közel-keleti szövetségeseik, vagy akár az amerikai katonák ellen használhatják fel.
Ez a félelmük korántsem volt alaptalan. A tervezett 5000-5500 szíriai „ellenzéki fegyveres” helyett mindössze pár százat sikerült megfelelően kiképezni, mivel csak ennyit tartottak az amerikai-török kiképzők megfelelőnek arra, hogy a szíriai demokráciáért harcoljanak és ne álljanak át valamely terrorista szervezet oldalára. Csakhogy, amikor a 30. „hadosztály” első 54 kiképzett a katonájuk átlépte Szíria északi határát, a teljes fegyverzetükkel együtt egyből átállták az al-Kaida helyi szárnyához, az an-Núszra Fronthoz. Ezzel valósággá váltak a korábbi félelemek.
Kifizetődő módszer
Ezért az amerikaiak szempontjából sokkal biztonságosabb és olcsóbb megoldás volt, hogy a régebbi szovjet fegyverekkel lássák el a szíriai csoportokat. Ez több szempontból kifizetődő volt a számukra: egyrészt nem kellet amiatt aggódniuk, hogy az átadott fegyvereket az amerikai vagy az Amerika-szövetséges katonák ellen fordítanák; másrészt elkerülhetik a vádat, miszerint fejeltebb nyugati fegyvereket szállítanak egy konfliktusos zónába; harmadrészt pedig az egykori szovjet vagy azok helyi variánsait eladó kelet-közép-európai és balkáni országok számára is megoldódik a raktárban porosodó hadianyagok kérdése, hiszen könnyebb és gazdaságilag jövedelmezőbb eladni és elszállítani, mint megsemmisíteni.
Épp ezért az amerikai szervezetek, mint a Special Operations Command (SOCOM), vagy a Project Manager for Maneuver Ammunition Systems (PM-MAS) elkezdte nagy tételben felvásárolni a gyakran elavultnak számító hadianyagot.
Egy idő furcsa lett a szakértők és az újságírók számára, hogy miért vásárol az amerikai hadsereg ilyen nagy tételben régi szovjet fegyvereket, amikor ilyet egyáltalán nem használnak.
Épp ezért a cseh tényfeltárók alaposabb megvizsgálták az amerikai-cseh fegyverüzleti tranzakciókat meglepő eredményekre bukkantak: nem létező eladók és vásárlók, kettős könyvelés, okirathamisítás jellemezte az egész folyamatot.
A hivatalos, vagy a „fehér fegyverkereskedelem” lényege, hogy az eladó félnek egy sornyi dokumentumot kell kiállítania arról, hogy a hivatalos hazai – külügyminisztérium, ipari minisztérium és kereskedelmi minisztérium, de egyes országokban még a hadügyminisztérium – és nemzetközi szervezetek közös engedélyével adnak el fegyvereket a kuncsaftnak. Ezekben az iratokban egyrészt biztosítják, hogy nem fegyverembargó alatt álló országnak megy a hadianyag; nem lejárt vagy régi hadieszközöket adnak el; illetve garantálják, hogy ezek a fegyverek nem kerülnek egy másik fél kezében, mindenekelőtt nem olyan terrorszervezetekébe, amelyekkel szemben a Nyugat is harcol. Ugyanúgy tilos polgárháborús vagy más olyan konfliktusos zónába szállítani, ahol fenyeget a népirtás vagy etnikai tisztogatás veszélye, mert az szankciókat vonhat maga után.
A CCIZ múlt heti jelentéséből kiderült, hogy a fő kezdeményezettek a szíriai ellenzéki csoportok, nemcsak a Szabad Szíriai Hadsereg (Free Syria Army – FSA) vagy a kurdokat is tömörítő Szíriai Demokratikus Erők ( Syrian Democratic Forces – SDF) tagjai, hanem indirekt módon iszlamista vagy egyenesen terrorista szervezetek (ISIS) sorai között bukkantak fel ezek a fegyverek. A fő fegyverexport országok pedig a jelentés szerint:
„Bulgária, Csehország,Románia, Szerbia és Ukrajna, amelyek valamelyik Bassár el-Aszad szíriai elnök és az Iszlám Állam ellen harcoló csoportoknak szállítottak fegyvereket.”
A cseh újságírók tényfeltáró cikke elsősorban Csehországgal foglalkozott, amely szerint ők „csak” 2015-től látták el valamelyik szíriai felet, és ők csupán a negyedikek a listán, mert mindössze 69,3 millió értékben szállítottak fegyvereket. (Magyarország nem került fel a listára).
Természetesen az újságírók azonnal a cseh külügyminisztériumhoz fordultak a kérdéseivel. Prága továbbra is leszögezte, hogy Csehország a jövőben is együttműködik majd az Egyesült Államokkal a terrorizmus elleni harcban, és ez egyben a hadianyag szállítmányok folytatását jelenti. Hozzátették, hogy Csehország szigorúan betartja a fegyverkereskedésre vonatkozó előírásokat és szabályokat. Ezért kicsit csalódottak az amerikai gyakorlatot illetően, hiszen mi
„Tudatában vagyunk annak, hogy ezeket a fegyvereket az Egyesült Államok által koordinált külföldi katonai akciókban is felhasználhatják”
Nincs új a nap alatt
Az elég naiv elképzelésnek tűnik, hogy a cseh kormány „jóhiszeműen” nem tudott arról, hogy valójában hova is mennek a fegyverek. Főleg, hogy tavaly a Balkan Investigative Reporting Network (BIRN) és az Organised Crime and Corruption Reporting Project (OCCRP) egy közös nyomozást végzett, amely során kiderítették, hogy nyolc európai ország 2012 óta 1,2 milliárd euró értékben szállítottak fegyvereket a térségbe.
A lista élén Horvátország állt, amely több mint 300 euró millió értékben adott el hadianyagot, de Csehország (240 millió), Szlovákia (192 millió), Szerbia (194 millió), Bulgária (122 millió) szintén az „élvonalba” tartozik, miközben Bosznia-Hercegovina, Románia, Montenegró „csak” 100 millió euró alatt szállított a régióba.
A vásárlók pedig olyan közel-keleti országok voltak, amelyeknek hadseregei leginkább nyugati fegyverekkel vannak felszerelve: Jordánia, Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia és Törökország. Ezért elsősorban nem „saját célra” vettek még ezeket a fegyvereket, hanem továbbadták azoknak a csoportoknak, akiket Jenemben, Irakban, Líbiában, Szíriában támogattak.
És Csehország, vagyis pontosabban Csehszlovákia „listavezető” volt ezen a téren, amely a hidegháborúban a világ nyolcadik legnagyobb fegyvergyártó és exportáló országgá vált és a – Szovjetunió után – magasan megelőzte a többi „baráti” államot. Ugyan a rendszerváltás és Csehszlovákia felbomlása nagyon megviselte az ország védelmi iparát, hiszen több tízezernyi munkást bocsátottak el a hadigyárakból és jelentősen lecsökkent az új fegyverek gyártása, mégis a 21. századra elejére ismét potenciális tényezővé vált a világ fegyverpiacán.
A Szaddám Huszein utáni iraki hadsereg harmadik legnagyobb fegyverellátója – az Egyesült Államok és Oroszország után – Csehország lett. 2014-ben Rijád 70 millió euró értékben vásárolt csak cseh eredetű hadieszközöket. Prága a fegyverexport-politikája miatt gyakran került a bírálatok kereszttüzébe. 2013-ban az egyiptomi hatóságok cseh kézifegyverekkel és könnygázgránátokkal verték szét a Muszlim Testvériség tüntetéseit. A 2016-os BRIC-OCCRP jelentéstől pedig az derült ki, hogy Prága a második, Pozsony a negyedik legnagyobb fegyverexportőr volt, együttesen 432 millió euró értékben szállítottak fegyvereket a Közel-Keletre. Nemcsak kézifegyvereket, hanem néha teherautókat, tüzérségi eszközöket vagy egyes esetekben a régebbi harckocsik (T-72-ek) felújított és modernizált változatait.
A tavaly és az idei jelentés nagy bonyodalmat okozott, mivel
az összes érintett állam 2014-ben aláírta és a saját parlamentjük ratifikálta az ENSZ fegyverkereskedelmet korlátozó szerződését.
Ez a volt a világ első olyan szerződése, amely szabályozta a hagyományos fegyverek szinte teljes készletét, beleértve a lőszereket és a robbanószereket is, valamint megtiltotta azt, hogy az emberjogi szempontból problémás államoknak „fehéren” fegyvert szállítsanak.
Azonban, mint kiderült, ez egyáltalán nem befolyásolta a balkáni és a közép-európai országokat. Az Európai Unió ugyan többször vizsgálatot ígért, de nem történt semmi előrelépés, hiszen változatlanul – vagy akár még intenzívebben – tovább zajlott a fegyverexport,csak eddig sikerült jobban „elrejteni a nyomokat”. Valószínűleg most sem lesz másképp, mivel a szomszédos és regionális országok folytatták a „fegyvernepperkedést”, amihez már aktív amerikai segítséget kaptak. Sőt, a tervek szerint Washington a következő félévre vonatkozóan újabb 600 millió dollár értékben vásárol és juttat el fegyvereket az általa támogatott szíriai csoportoknak.
