Nagyon sok romának kellett elmenekülnie a háború sújtotta kelet-ukrajnai régiókból. Az ő helyzetük sokkal nehezebb a többi belső menekültnél, nagyon sokszor találkoznak ugyanis diszkriminációval. Munkát pedig gyakran azért nem kapnak, mert nincsenek meg a megfelelő papírjaik.
Több tízezer roma él Ukrajnában, sokan közülük azokban a keleti régiókban, ahol évek óta dúl a háború az Oroszország által támogatott szakadárok és az ukrán hadsereg között. A háború 2014 tavaszán kezdődött: miután az ukrán forradalmat követően az oroszok megszállták a Krím-félszigetet, oroszbarát kormányellenes csoportok itt is lázadást indítottak. A háború miatt innen és a Krím-félszigetről is sok romának kellett elmenekülnie.
„Katonák jöttek a falunkba, tankokkal”
– mesélte Tamara két újságírónak, Anasztaszija Kanarjovának és Bogdan Kinascsuknak (cikkük oroszul itt, angolul itt olvasható). „Összeszedtük a holminkat és eljöttünk” – mondta. Pedig Tamara korábban a piacon árult, saját standja volt, de a háborúban a piac leégett. Ekkortájt született a lánya is a donecki kórházban. Koraszülött volt, ezért inkubátorban kellett tartani, így viszont az óvóhelyre sem tudta levinni a bombázások alatt. Néhány héttel később menekültek el.
Arról szó sem lehetett, hogy Oroszországba menjenek – ezért Kijevbe mentek, de itt sem fogadták őket szívesen. Azt mondja, három éve laknak ott, de
a szomszédok még csak most kezdtek el köszönni nekik.
Fia pedig inkább azt mondja a barátainak, hogy dagesztániak, mert szerinte szóba se állnának vele, ha megmondaná az igazat. Most egy egyszobás lakásban laknak 11-en, öt felnőtt és hat gyerek.
Szintén a háborús területről menekült el Galina és családja is. Sztahanovban volt lakása, de a területet megszállták a Luhanszki Népköztársaság szakadárjai, így menekülnie kellett a négy gyerekkel. A legkisebb közülük most fejezte be az óvodát, a nagyobbak már iskolások.
Forrás: Flickr / Steve Evans
Most egy háromszobás, felújításra szoruló lakást bérelnek Podvorkiban, Harkiv mellett. Azt mondja, ez volt a legolcsóbb, amit találtak. A környéken viszont gyanakodva néznek rá, a gyerekeit csúfolják az iskolában. Azt mondja:
„Idegenek vagyunk itt és azok is maradunk.”
A Minority Rights Group jogvédő szervezet beszámolója szerint gyakori a hasonló agresszió a romákkal szemben. Amellett, hogy az iskolatársaik csúfolják és zaklatják a roma gyerekeket, olyan esetről is tudnak, hogy valakit egyszerűen kidobtak egy boltból, amikor csokit akart venni, de volt, akit a piacon támadtak meg, amikor megtudták róla, hogy az ország keleti részéből érkezett és roma.
Galina azt mondja, munkát ugyan találhatna Harkivban, de ahhoz
munkakönyvre lenne szükség, neki pedig, ahogy sok más roma menekültnek, nincs ilyen.
Így csak mosogatónak alkalmazzák, reggel 7-től 3-ig dolgozik, napi 70 hrivnyáért.
Így csak azért tud lakást bérelni, mert kap némi pénzt az államtól: havi 2500 hrivnyát nyáron (átszámítva ez valamivel több mint 25 ezer forint), télen pedig kétszer ennyit – de ez nem elég a bérleti díjra és a fűtésre, így télen alig volt mit enniük.
Olga Rudenko jogvédő szerint ez nem egyedi eset. Azt mondja, nem nagyon látott még olyan romát, aki megérte a 70 éves kort.
A nők különösen alultápláltak, mert ami kevés ennivaló van, azt elsősorban a gyerekek kapják.
Egy emberi jogi alapítvány jogásza szerint a romáknak sokkal nehezebb dolguk van, mint más belső menekülteknek Ukrajnában. Általános a diszkrimináció, az Ukrán Nemzeti Szociológiai Intézet felmérése szerint a romák a leginkább elutasított kisebbség az országban, még a csecseneket is jobban elfogadják. Nehezen adnak ki nekik albérletet, és az említett segélyt sem mindegyikük kapja meg. 20-30 százalékuknak ugyanis nincsenek hivatalos papírjai (vagy azért, mert hirtelen kellett menekülniük és nem tudták magukkal vinni őket, vagy mert nem is voltak nekik), így azt sem tudják bizonyítani, hogy honnan menekültek. Vagyis,
a háború elől menekülők közül ők vannak a legrosszabb helyzetben.
A probléma nem új, már 2016 januárjában foglalkozott vele az UNHCR, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága. Már akkor kimondták, hogy a megfelelő dokumentumok hiánya sok romát azzal a veszéllyel fenyeget, hogy hontalan lesz, ráadásul papírok nélkül nem kapnak munkát, nem tudnak részt venni az oktatásban, és lakáshoz sem juthatnak. Az akkori jelentés szerint azok a romák, akiknek el kellett menekülni otthonukból, hatalmas veszélyben vannak. Megoldást azonban azóta sem sikerült találni.
