A rezsicsökkentés a nemzeti együttműködés rendszerének nagy vívmánya, melyet remekül eladtak a magyar lakosságnak, de akkor se volt igaz amikor az energiaválság még nem borította fel az árakat.
2012-ben befagyasztották a földgáz árát, amely erősen ingadozik, és sokszor aláment ennek a tőzsdei árnak. Amikor viszont felment a földgáz ára, akkor pártunk és kormányunk sietett azt radikálisan megemelni. A lakosság kétharmada, amely nem lépte túl a fogyasztási határt valóban érezhette a rezsivédelmet, ám a peches egyharmad sokkal többet fizetett.
Jelenleg a földgáz tőzsdei ára mindössze 100 forint miközben “a felemelt piaci ár 760 forint.
Miért kell ennyit fizetnie a peches fogyasztóknak?
Egyrészt, mert Szijjártó Péter hosszútávú földgáz szerződést kötött az oroszokkal akkor amikor mindenki azt hitte, hogy magasan marad az ár, mert globális földgáz hiány alakul ki. Nem így történt. Földgáz van bőven főként azért, mert az európai gazdaságok gyorsított ütemben térnek át a megújuló energiaforrásokra, részben pedig gyenge a gazdasági konjunktúra, az ipari fogyasztás nem növekszik. Kínában sem olyan dinamikus a konjunktúra mint ahogy várták viszont a kínaiak rohamtempóban térnek át a megújuló energia forrásokra. A napelemek terén világelsők az exportban.
Miért nincs valóságos rezsicsökkenés?
Ez kettős haszonnal járna Orbán Viktor számára: csökkenne az infláció és mérséklődne az életszínvonal romlása, mely elégedetlenséget szül. Mégsem beszél senki a kormány oldalán a rezsicsökkentésről, de vajon miért nem? Azért, mert pénzügyi katasztrófa fenyeget: nem jönnek az eurómilliárdok Brüsszelből, a kormánynak minden fillérre szüksége van.
A magas földgáz árak az áfával megterhelve pompás jövedelmi forrást jelentenek a hatalomnak. Amelynek még ahhoz sincsen pénze, hogy hűséges szavazótáborát, a nyugdíjasokat kompenzálja a magas inflációért. A kormány kezére játszik Bokros Lajos, aki a rezsivédelem és a tizenharmadik havi nyugdíj megszüntetését javasolja. Ezekután joggal állíthatja magáról az Orbán kormány, hogy “mi vagyunk a kisebbik rossz.” Ez a vigasztalan helyzet nem deríti jókedvre Orbán Viktor hűséges szavazó táborát: a nyugdíjasokat és a lakosság szegényebb felét, de ők pontosan látják, hogy lehetne rosszabb is. Naponta több mint tízezer menekült érkezik Ukrajnából – akiknek ugyan eszük ágában sincsen Magyarországon maradni -, pedig ahol az életszínvonal a háború előtt sem érte el azt a színvonalat, amelyet a Szovjetunió felbomlása előtt “élveztek” az akkor még 52 milliós ország polgárai. Mára már feleannyian vannak, mi még csak hat-hétszázezerrel kevesebben…
