Az Országgyűlés igazságügyi bizottságának keddi ülésén éves beszámoló keretében hallgatták meg Semjén Zsolt („egyházügyi és ördögűző”) miniszterelnök-helyettest. A Hír Tv szerint rendkívül fontos dolgok hangzottak el a kormány egyházpolitikájáról.
Tizenöt év homálya után megtudhattuk, hogy e politikának a lényege az „együttműködő elválasztás” vagy „együttműködő különváltság„. Mivel ezek egészen közérthető fogalmak, senki nem kérdezte meg Semjént az ülésen, hogy magyarázza már el, mit is jelent ez a fogalmi hókuszpókusz. Sértő lett volna a Tisztelt Ház szelleméhez az efféle akadékoskodás.
A KDNP-s politikus a NER egyházügyi alapelveiről is beszélt, ami szerinte nem más, mint „az állam és az egyház egymás mellé rendeltsége és harmonikus együttműködése a társadalom javára és az egyházi intézmények államiakkal azonos finanszírozása”. Igaza lehet, ezért is olyan zavaróan sok már a nyilvános vita az egyházi és állami vezetők között mondjuk a szociális ügyek, hajléktalanság, gyermekéhezés tekintetében. Tényleg harmonikus a kapcsolat, mert az egyházakból senki nem kérdez fel Orbánéknak.
Ezt követően elmondta, hogy létezik az állam és az egyház szétválasztásának pozitív és negatív értelmezése. Pozitív az, hogy az állam nem kotyog bele a teológiai kérdésekbe, negatív amikor az egyházakat állami alrendszernek tekintik. Ideológiai képzetlenségem okán én ezt nem értem, hacsak nem arról van szó, hogy a teológiát tekintik alrendszernek. Egyéb esetben a mondatnak nem nagyon van értelme.
Ezután következett az egyház és az állam elválasztása (mondta ő, mintha ez létezne Magyarországon) nem jelentheti a társadalom és az egyház elválasztását, mert „egyszerre vagyunk tagjai az egyházunknak és polgárai a hazánknak„. Nem kérdezte meg tőle senki, hogy ki az, aki szét akarná választani az egyházat a társadalomtól, és miért beszél egy nem létező dologról úgy, mintha tennivaló volna vele?
Végül elmondta azt is, amit elvártak tőle, ezt ő „az egyenlő finanszírozás fontosságának” nevezte. Eszerint az egyház közfeladatot lát el, mert ha nem így lenne „a vallásos emberek kettős adófizetésre lennének kényszerítve, mert miközben az adójukból fenntartják az állami és önkormányzati intézményeket, fizetniük kellene azért, hogy gyermeküket egyházi iskolába járassák.” Ez a mondatot sem zavarták meg kérdésekkel, vagy legalábbis nem tudósítottak róla. Nekem viszont van pár megjegyzésem:
a./ Senki nem mondja, hogy az egyházak nem látnak el közfeladatokat, a kritika arra vonatkozik, hogy az egyházi intézmények „közfeladatainak ellátását” közvetetten sokkal jobban támogatja az állam, mint az állami ellátó rendszert, aminek ideológiai és politikai okai egészen világosak. Ez olyan, mint a pénzzel agyontömött MCC: több szolgáltatást tud nyújtani az ott tanulóknak, mint egy hétköznapi iskola, csak ennek ugye meg kell fizetni „az árát”.
b./ Az adófizető a közkiadásokhoz járul hozzá, nem egyes intézmények javára adózik. Természetes, hogy mindenki fizet adót olyan szolgáltatásokra, amelyeket nem vesz igénybe, ezért nem értem miért beszél erről Semjén egy parlamenti meghallgatáson.
c./ Aggasztó, hogy a politikus fejében a vallásos embereket azonosítja az egyházi iskolát választó emberekkel. Ez oda és vissza is téves, hiszen vannak nem vallásosok, akik egyházi iskolába járnak, és vannak vallásosok, akik messzire kerülik azokat.
d./ A kijelentésből az a jogállamiságot és a világnézeti semlegességet sértő elv sejlik elő, miszerint azért az mégsem rossz, ha az állam „egy kicsit külön kezeli” a vallásos polgárok igényeit. Ez csak akkor lenne pozitív diszkrimináció, ha nem a közösből történne a finanszírozás. Ahogy az most történik, az a közpénz szavazatmaximalizáló célú politikai hűtlen kezelése.
A semjéni meghallgatás igazolja, hogy nem minden Fidesz KDNP, de minden KDNP Fidesz, ahogyan azt a rovar és bogár viszonylatából is tudjuk. Sajnos az a helyzet, hogy ma az egyházak az anyagi, politikai és szervezeti függőség tekintetében az állam részét képezik, bármit is zsolozsmázzon össze Semjén Zsolt. A zsolozsma amúgy a római katolikus egyházban egyrészt a nap megszentelését, másrészt az Istenhez való kapcsolat elmélyítését célozza. Nekem az az érzésem, hogy ezen a meghallgatáson a kapcsolat elmélyítése ismét nem az Istennel kapcsolatban történt.
){kind=link}