Kezdem nagyon unni a háborút mindenre ürügyként használó, fideszes propaganda technikát, amellyel a mi mindenkivel folyamatosan harcoló, hősies békegalambunk éjt nappallá téve árasztja el az országot.
Orbánék szerint a háború miatt van, hogy a magyar gazdaság döglődik, hogy az infláció magas, hogy már semmire sincs pénz, legkevésbé a nyugdíjasokra, az oktatásra, az egészségügyre meg a szolgáltatásokra (a többit most hagyjuk), és hogy a Tisza vezet a FIDESZ előtt. Bár, mint azt a fideszes papagájkórustól tudjuk, nem is vezet a Tisza. Mert nem is vezethet! De még mennyire, hogy nem!
A magyar gazdaság döglődése viszont szomorú módon igaz. Például a románokkal való összehasonlítást illetően 2010-ben még úgy álltunk, hogy a vásárlóerő-paritáson számolt, egy főre jutó GDP az uniós átlaghoz mérve náluk 52 % volt, nálunk meg 65 % (+13 %), de ez a helyzet sajnos mára megváltozott, amennyiben az ő értékük most már nagyobb: Románia 79 %, Magyarország 77 % (-2 %). Pedig az első 12 évben nem is volt háború, most meg minket ugyan sújt, de őket is. Lehet azt mondani, hogy a románok oltást kaptak háború ellen, csak találni kell olyanokat, akik ezt a hülyeséget is elhiszik. Nehéz ugyan, de ez nálunk nem annyira lehetetlen. Lásd: eddig 4 * 2/3.
Az utóbbi időben a háborúellenesség a hatalmon lévő, fideszes tömbben hörgő ukrángyűlöletté változott. Ott gyepálják, ütik, verik, rugdossák az éppen honvédő harcát vívó Ukrajnát, ahogy és ahol csak bírják. Minden kevés Orbánéknak ellenük, ezért olyanokat találnak ki, hogy az már nehezen elviselhető. Az ukránok „a magyarokat számolatlanul agyonverő, szegény orosz katonákat százezrével gyilkoló, végtelenül korrupt, kegyetlen és a magyar gazdákat génmódosított gabonával orvul tönkretevő nép”. Az ukránok, akik tulajdonképpen oroszok (Putyin úr szíves közlése nyomán) ostoba és feleleges harca Európa sírját ássa, mert pont olyan vérszomjasak, mint Boka, Nemecsek meg a végsőkig háborúpárti, bornírt Hunyadi János (otthagyhatta volna a várat, hiszen úgyis a törökök az erősebbek, de ezt nem látta be a vén hülye), hogy a szintén háborúpárti Dobóról és a Corvin köziekről már ne is beszéljünk. Különösen az a Hunyadi nevű volt veszélyes a világbékére, ha ő nincs, akkor már majd száz évvel hamarabb eshetett volna szét három részre az ország, így jóval korábban indulhatott volna meg békés fejlődésünk, mely békés fejlődést abban a korszakban – ki tudja, mi okból – elnéptelenedésnek hívták. Így aztán a vége felé szegény törököknek alig volt már kitől szedni a harácsot.
Lehet persze, hogy ez az orbáni háborúpártizás nem butaság, hanem csak belpolitikai trükk, a magyar nép erre hajlamos egyedeinek laza átverése, de akkor sem néz ki jól.
Orbánék szerint az amúgy rendkívül békepárti Putyin Ukrajna permanensen fenyegető ottléte miatt nem tehetett mást, minthogy megindítsa a különleges hadműveletet, melynek révén, ha majd Ukrajnát már bekebelezték, végre biztonságban érezheti magát. A Kijevi Nagykapu árnya vészjóslón terült rá a Kremlre, nem csak nappal, hanem már szinte éjjel is, tenni kellett neki valamit. Tett is, ahogy a mellékelt, rengeteg romot és halottat mutató ábrán látható.
A probléma ezzel a tevéssel az, hogy a remélt győzelem után Oroszország nem csak a NATO tag Norvégiával, Észtországgal és Lettországgal lesz határos, hanem pluszként a szintén NATO tag Romániával, Szlovákiával, Magyarországgal és Lengyelországgal is, ami már szinte az orosz haza körbekerítése. Ráadásul a háború hatására nemrég az ijedős Finnország is belépett a NATO-ba, azaz a győztes Putyin sokkal több NATO taggal fog szembenézni a saját határain, mint a háború előtt. Ebből következően az orosz biztonságra hivatkozás blöff, hazugság, ócska mentegetőzés, pofátlan kamu, ami az elnök egyéni dicsvágyának leplezését szolgálja. Sajnos a dicsvágyas lóláb túl méretes, ezért bárki számára könnyen elképzelhető, ahogy a kerekfejű törpe a tükör előtti sámlin állva azt az arckifejezést próbálgatja, amellyel majd a történelemkönyvekbe fog bekerülni. A „Nagy Vlagyimir, az országgyarapító” felirat fölé.
Ahogy látom, a magyar miniszterelnöknek és brancsának legfőbb gondja az, hogy Putyinnal jóban kell lenni, de nem szabad, hogy feltűnő legyen. Európa úri felén az agresszorral való pajtáskodás nem divat, nem úgy, mint itt, nálunk az alvégen, és amióta Trump kezd rájönni, hogy Putyin pont annyiszor ette meg reggelire, illetve pont annyiszor mosta fel vele a padlót, ahányszor csak találkoztak, ő sem örül az orosz elnök mások általi támogatásának, akármi mód is lenne az. A rutinos, volt KGB tiszt ugyan hamar észrevette, hogy Trump gyengéje a nárcizmusában rejlik, és ha dicsérgetik egy kicsit, rögtön elolvad tőle, csak az a baj, hogy az ilyen kommunikáció sem folytatható a végtelenségig. Trump még a saját csapatával szemben is védte a neki szépeket mondó Putyint egy ideig, de akármilyen alacsony is az amerikai elnök IQ-ja, fél év múlva csak észrevette, hogy a háború nem fejeződött be egy nap alatt, ráadásul úgy néz ki, hogy még egy jó ideig nem is fog.
Putyinnal egyébként azért kell jóban lennünk, mert Paks II. csúszik, a napkollektorok éjjel nem működnek, az áramimportunk meg nagyon sok és nagyon drága, így új, gáztüzelésű kombi blokkokat kell rendszerbe állítanunk (Σ 1500 MW), amelyekhez viszont orosz gáz kell, ugyanis az átmeneti időszakban nem építettük ki az alternatív gázellátó vezetékrendszereket, így aztán máshonnan nem tudjuk ellátni ezeket gázzal. Magyarország vezetése sajnos nem tudta, hogy ez pár év átmeneti, így most küzdhet azért, hogy az orosz gázról nehogy le kelljen válnunk, mert az nagyon komoly pofon lenne nekünk. Persze ez még jól is jön a kormányfőnek, mert ahogy Madách nyomán tudjuk: Orbán célja a küzdés maga.
Putyint tehát a föntebbiek értelmében magasztalni, meg jó kapcsolatot tartani vele nem szabad, mert hogy Brüsszel nem örül, az még elmegy (már annyi mindenért nem örül, eggyel több vagy kevesebb nem számít), de hogy Trump sem örülne neki, az igencsak kínos lenne az amerikai elnökért szinte már egészségtelenül rajongó magyar miniszterelnöknek, mert akkor sohasem jutna el Washingtonig.
Egy lehetőség maradt: Putyin valamelyik ellenségét kell minden lehetséges módon szóval és tettel megtámadni, hogy Putyin lássa, a támadó vele van, de még se legyen feltűnő. Innen már egyszerű a helyzet, mivel két ilyen Putyin ellenség is található: az egyik természetesen Ukrajna, a másik az EU. Utóbbiban már akkora rutinja van Orbánnak, hogy félkézzel megy neki von der Leyen ócsárolása, ledegradálása és gúnyolása, nem érdekli ha ostobasággal is, az előbbinél meg áldhatja a szerencséjét.
Palágykomorócon egy kis ukrán faluban, nagyon közel a szlovák határhoz valaki felfesti a magyarokat fenyegető feliratot egy kifejezetten nem a magyar lakosságnak épült, görögkatolikus templomra, ráadásul rossz ukránsággal, és bár az ukrán hatóságok ezt pár órán belül átmeszeléssel eltüntetik (ők a konfliktus élezésében abszolút ellenérdekeltek), véletlenül valaki pont akkor, abban a pár órában pont ott jár Palágykomorócon, az isten háta mögött, a faluszéli templomnál, melytől öt percre van a szlovák határ. A véletlenül arra járó fényképet készít a feliratról, és elküldi, de nem akárkinek ám, hanem pont a magyar miniszterelnöknek, akinek annyira kapóra jön a fotó, hogy az már mesébe illő. A véletlenül arra járó tehát ismeri a miniszterelnök címét, ahová a kép küldhető. A gyújtogatás egyébként nem komoly, a templomok összekeverése (a faluban két, magyarok látogatta templom is van, mindkettő nagyobb, híresebb, és sokkal jobban a falu belsejében található, mint a faluszéli görögkatolikus), meg a hibás szöveg viszont igencsak megdolgoztatja az ember fantáziáját. Arról pedig, hogy Orbán már másnap közzéteszi, a szegény magyarokat fenyegetik a gonosz ukránok, a szakértőnek az a véleménye, hogy:
„Az Orbán-kormány tényként közölte a történteket. Ergo, ők biztosan voltak benne, hogy valóban az történt, ami a hozzájuk eljutott képeken szerepelt. Egy ilyen horderejű ügyben ez csak akkor képzelhető el, ha a gyújtogatás nem meglepetésszerűen érte őket, hanem tudtak róla, hogy ez fog történni, rosszabb esetben ők maguk szervezték az egészet.”
Hiába, no, a „mimagyarok” népe nem csak szerencsés, hanem rendkívül találékony is. Főleg a miniszterelnök úr az. És ha egy ilyen másfél évtizedes ámokfutás után jövőre elveszti a választásokat, akkor még jobban kell áldani a szerencséjét, hogy a hatalmasra növekedett, maga létrehozta, országos szemétdombját, amelynek tetejéről olyan szívesen kukorékolta a hülyeségeit, nem neki kell eltakarítani, mert az nemhogy embert próbáló, de inkább embertelen munka lesz. Még az is lehet, hogy direkt fog veszíteni, aztán mikor a győztes belebukik az elhordásba, diadalmasan visszajön.
Bár azt nem hiszem. Annyi esze nincs. Esetleg Kubatov?
