A katolikus iskola ablakából fotózgatták Orbánt és a tömeget Esztergomban annak ellenére, hogy erre nem volt senkinek engedélye. Gondolom azért történhetett ez, mert a római katolikus egyház szempontjából lényegtelen kis településről van szó, ahol az egyház híveit össze kell fogdosni népszámláláskor, hogy kijöjjön belőlük egy asztaltársaságnyi.
Esztergom, mint egykori királyi székhely, középkori konfliktusok (pl. trónharcok) helyszíne volt, de politikai gyilkosságokról, erőszakról nincs említés az államalapítás kora óta, ide nem értve a más természetű, mindenhol végigsöprő Holokausztot. Az egyetlen eset, amikor politikai alapú gyilkosságok történtek, az az 1956-os, a szovjetek (Moszkva) által ránk erőltetett kommunista rendszer ellen fellépő tüntetés volt: ez az úgynevezett 1956. október 26-i esztergomi Sötétkapu-tragédia. A Bazilika alatti alagútnál (Sötétkapu) fegyvertelen tüntetőkre nyitott tüzet az őrségben lévő szovjet katonák és magyar határőrök, ennek következtében 14-en hunytak el, és sokan megsebesültek. Azaz ennyi a politikai erőszak ezer év alatt, és ez is a szovjet-orosz hatalom fenntartása érdekében.
A „nem mi szültük őket, nincsen semmiféle Zsolti bácsi, megvédjük a magyar gyereket” kormány vezetőjének esti rendezvénye miatt a Terrorelhárítási Központ már a reggeli órákban lezárta az óvoda bejáratához vezető utcát: a szülők nem tudták bekísérni a gyerekeket az épületbe, de nem baj, mert a terror elhárítói vigyáztak rájuk. Még szerencse, hogy az ovisok nem nagyon tudnak ruhákról, pláne rövidítéseket olvasni. Ugyanakkor a szülők tudnak, de mégsem kaptak erről korábban tájékoztatást, ami azért indokolt lett volna, hiszen meg kellett volna beszélni a gyerekekkel, hogy „anyu vagy apu ugyan ma nem mehet be a félelmetes idegenek között az óvó nénihez, de neked majd egyedül át kell menned közöttük. De ne félj, mert a maszkos fegyveresek majd megvédenek téged!”
„Orbán félt, fél és félni fog!”
– ennek a szervezésnek ez a fő üzenete.
Elmondta az iskola igazgatója, a TEK és a rendőrség is engedélyt kért, hogy a védett személyek biztosításához bemehessenek az iskolába, amihez hozzá is járultak. Arra azonban nem adtak engedélyt, hogy fotók készüljenek az épületből.
„Választási kampányban a fotók készítése nincs összefüggésben a kiemelt védelmet igénylő személy biztosításával, így ebben nem kívánunk részt venni” – mondta Kürti Zoltán igazgató.
„Esztergom. Hatalmas fölény” – értékelte az eseményét egy tavalyi tiszás rendezvényen készült fotó-összehasonlítással az egészre magasról „nemzetit toszó” Orbán Viktor.
Ez az orbáni „fölény” nem a nép szeretetéből, hanem a kordonok mögötti magányból és a TEK-es maszkok sűrűjéből táplálkozott.
Micsoda kontraszt: miközben a kormányzati kommunikáció a „gyermekvédelem” bástyájaként tetszeleg, a valóságban az óvodásokat fegyveresek közé terelik, a szüleiket pedig kizárják a saját életükből egy esti pártrendezvény kedvéért. A NER élvezői és vezető számára a biztonságérzetet nem a maguktól békés hétköznapok, hanem a rendszertől kivezényelt gépkarabélyok látványa hivatott garantálni.
Esztergom ezer éve alatt sok mindent látott. Látott tatárt, törököt, bolsevikokat, nyilasokat és látta a Sötétkapu tragédiáját, amikor a hatalom fegyverrel fordult a sajátjai ellen. Most egy újabb korszakot élt át rövid időre: a csendes megfélemlítését.
Orbán Viktornak Esztergomban sikerült elérnie, hogy az államalapítás „egyik” bölcsőjében a polgárok ne büszkeséget, hanem feszültséget érezzenek, ha a miniszterelnökük a városba látogat.
Ez nem kormányzás, ez fenyegető megszállás a gondoskodás mázával leöntve.
Vigyázó szemeinket Panyi Szabolcsra, Szabó Bencére, Rácz Andrásra, Fleck Zoltánra, illetve Puzsér Róbertre, Tóta W. Árpádra, Ungváry Krisztiánra, Gulyás Mártonra, Káncz Csanbára, Tarjányi Péterre, Dull Szabolcsra, Iványi Gáborra és a többiekre „vessük”. Batsányi János (1763-1845) „A franciaországi változásokra” című epigrammájára utalok ezzel (aminek a zárósora – „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”).
Hiszen mára már nem az a kérdés, hogy mekkora a „fölénye” a Fidesznek, mert az nincsen, hanem hogy mi marad utána. Marad-e közbizalom, marad-e nyugalom, marad-e olyan ország, ahol egy miniszterelnöki látogatás nem rendkívüli állapot, hanem a közélet természetes része.
