“Már nem vagyunk szegények, de nem vagyunk elég gazdagok sem” – állapította meg Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, aki szerint a kitörés a közepes fejlettség csapdájából az újraiparosítás révén valósítható meg. Itt nyilvánvalóan az új kínai beruházásokra gondolt.
Az a kérdés nem merült fel, hogy miért Kínából kell importálnunk a modern technológiát, abból az országból, amely az 1978-as reform előtt a béka popója alatt helyezkedett el, és minden tekintetben fejletlennek számított?
Más kelet-európai egykori szocialista államok eredményesebbek voltak az elmúlt húsz évben – az uniós csatlakozás óta – mint Magyarország, ahonnan egyre többen vándorolnak ki, mert nem látnak perspektívát maguk előtt.
Egyre több lengyel tér haza
Milliók mentek el, ezrek költöznek haza, mert a konjunktúra Európa nyugati felén gyengélkedik míg Lengyelországban optimista a légkör az ukrajnai háború ellenére is.
“Ez már egy másik Lengyelország” – mondta a párizsi Le Monde varsói tudósítójának egy 49 éves nő, aki 2016-ban vette a bőröndjét, és kiköltözött Nagy Britanniába. Az időzítés nem volt ideális hiszen a britek épp a brexitre készülődtek, de már csaknem egymillió lengyel élt a szigetországban, ahol akkoriban ez volt a legnagyobb külföldi közösség. A 49 éves lengyel nő csak egyetlenegyszer látogatott haza Nagy Britanniából, és most megdöbbent:
”Elértük a nyugati szintet, amelyről mindig is ábrándoztunk: az emberek jól öltözöttek, a lakások szépen vannak berendezve. Minden városban lehet egzotikus éttermeket találni éppúgy mint Nagy Britanniában.”
2018 volt a fordulópont: azóta több lengyel tér haza mint ahány emigrál.
“Ennek elsősorban gazdasági okai vannak” – hangsúlyozza a varsói egyetem migráció kutatója, aki hozzátette: ”20 éve amikor beléptünk az Európai Unióba még 20%-os munkanélküliség volt Lengyelországban. Most viszont már munkaerőhiány mutatkozik.”
Lengyelország jól használta ki az elmúlt húsz évet: az uniós euró milliárdokat és a nagy közös piac lehetőségeit. Ursula von der Leyen, a brüsszeli bizottság elnökasszonya május elején Katowiczében üzleti fórumon vett részt abból az alkalomból, hogy Brüsszel felszabadította a befagyasztott euró milliárdokat, melyeket az előző kormány jogsértései miatt tartott vissza.
“Lengyelország visszatért az európai közösségbe”
– hangsúlyozta Ursula von der Leyen.
Donald Tusk lengyel miniszterelnök így bókolt a brüsszeli bizottság elnökasszonyának:
”Kedves Ursula, nagyon komoly jelzés értéke van, hogy itt van most közöttünk. Ez azt jelenti, hogy Lengyelország az Európai Unió egyik vezetője lett!”
Több mint 2,5 millió lengyel vándorolt ki javarészük Nagy Britanniába, Németországba és Írországba. A brexit komoly változást hozott: megindult a hazatérés, melyet a varsói kormány is támogatott. Az igazi vonzerő azonban nem ez hanem a lengyel gazdaság teljesítménye , az életszínvonal emelkedése.
Az egy főre jutó GDP 20 év alatt az uniós átlag 48%-áról 82%-ra emelkedett vagyis elérte Portugália szintjét – ha vásárlóerő paritáson számolunk.
“Valóságos gazdasági csoda ami az elmúlt húsz évben történt”
– mondja az ING bank lengyelországi főnöke.
A GDP 20 év alatt 170%-kal nőtt, a minimálbér az ötszörösére emelkedett, és mára már eléri a 950 eurót míg az átlagbér 1450 euró jelenleg Lengyelországban, ez a 2004-esnek a háromszorosa.
Természetesen az Európai Unió régebbi tagállamai is profitáltak ebből, elsősorban Németország, melynek a négy visegrádi ország ma már fontosabb exportpiacot jelent mint Kína. Lengyelország az Európai Unió hatodik legerősebb gazdasága.
Orbánnak nem érdeke a fejlődés
Magyarország mai siralmas állapota ideális a miniszterelnöknek hiszen a lakosság többsége szegény és könnyen félrevezethető. Miért kellene ezen változtatni? Orbán éppúgy mint Putyin a stagnálás hőse hiszen ez biztosítja a rendszer fennmaradását. Be lehet ezt vallani? Nyilvánvalóan nem! Ezért kampányol bujdosóként Orbán Viktor, aki a fiataloknak azt üzenné, ha őszinte lehetne:
“el is lehet innen menni!”
A miniszterelnök ehelyett mellébeszél, a fiatalok pedig a lábukkal szavaznak…
