Áder János aláírta a Stop Sorost, de nem ezért dőlt be a forint. Heti összefoglaló.
Nem volt más választása
Áder János államfő a héten aláírta a gránitszilárdságúnak született alaptörvény hetedik módosítását, valamint a Stop Soros néven ismert törvénycsomagot. Nem volt más választása, mondta az államfő, az alkotmány nem ad neki lehetőséget arra, hogy ebben az ügyben mérlegeljen. Azaz, visszaküldje az országgyűlésnek a törvényt újragondolásra, vagy az alkotmánybíróság elé utalja.
Meg aztán jó törvény ez a Stop Soros.
Ezt onnan gondoljuk, hogyha nem lenne jó törvény a Stop Soros, akkor Áder, hiába nem volna más választása, nem írta volna alá. Ez látszólag logikai bukfenc, de az államfő esetében arról van szó, amit első megválasztása előtt nyilatkozott: hogy száz jó törvényből százat aláír, száz rossz közül pedig százat visszadob.
Ilyen elnök kell nekünk, karakán és következetes. Mi magyarok, ezt várjuk a mi köztársasági elnökünktől! Hogy mindig tudja, mi a jó, és tudja azt is, hogy mi az, ami nem jó. Soha se tévedjen, mert bár tévedni emberi dolog, valahol mégsem jó, ha egy köztársasági elnök összekeveri a jót a rosszal. Tévedni ugyanis bárki tud, ahhoz nem kell köztársasági elnöknek lenni, nem azért választanak valakit egy igen magas posztra, hogy ugyanúgy tévedjen, mint akinek semmije sincs.
Megint más kérdés, hogy még nem volt olyan köztársasági elnök, de aki szűzbeszédében azt mondta volna magáról, hogy tévedni fog. Még miniszterelnök sem lehet abból, aki azt ígéri, hogy rossz lesz a gazdaságpolitikája, tönkreteszi az oktatást, az egészségügyet, lebontja a demokráciát, összevész Európával és a fél világgal.
Senki nem úgy kezdi az államfői működést, hogy majd a rossz törvényeket aláírja, a jókat pedig szépen visszaküldi oda, ahonnan jöttek. Még Áder János dicstelen körülmények között távozott elődje, Schmitt Pál is csupán motornak mondta magát, aki nem fékezni kívánja, hanem dinamizálni a kormány országot építő munkáját. Igaz, Schmitt arról egyetlen szót sem szólt, hogy mit tenne a rossz törvényekkel. Nyilván visszaküldte volna őket, de hát, mint minden másban, ebben is baromi nagy szerencséje volt: ami törvényt csak eléje tettek, jó volt. Amit nem tettek eléje, az nyilván nem volt jó, ha jók lettek volna, ahogyan a Fideszt ismerjük, azokat is Schmitt elé vetették volna. És akkor ő azokat is aláírja, vagyis, akkor a rossz törvények is jó törvények lettek volna.
A forint jobban teljesít
És akkor emlékezzünk meg röviden a forint szárnyalásáról is. Arról, hogy szeretett nemzeti valutánk a héten történelmi mélypontra ért, átlépte a 330 forintot az euróhoz képest. Jó, ez a hír nem rengeti meg a Dunarettentőn élő Józsi bácsi lelkivilágát, és a Békésborzadályon nyugdíjasként funkcionáló Mari néni sem dől tőle a kardjába. Őket ugyanis mindez nem érdekli, mert azt gondolják, hogy őket mindez nem érinti. Nem utaznak külföldre, hogy a gatyájukat otthagyják egy jobb – éresd: nem forintválságos – időkben szolidnak számító tengerparti nyaraláskor, és különben is: dögöljön meg, aki külföldre utazik, miért nem marad idehaza, amikor mindenhol jó, de a legjobb otthon.
Mari néni és Józsi bácsi persze nem tudják, mert honnan is tudnák, amikor leginkább csak az állami médiából tájékozódnak, hogy a forint bedőlése számukra is igen kellemetlen következményekkel járhat. Tényleg nem ijesztgetésnek szánjuk, de tartozunk annyival az igazságnak, hogy Mari néninek és Józsi bácsinak is elmondjuk: megdrágulhat az élet. Mindenért többet kell fizetni, mert nagyon sok terméknek jelentős importtartalma van.
Hogy a jegybank mit kíván tenni ebben a helyzetben, és van-e egyáltalán szándéka, vagy pláne, lehetősége bármit tenni, azt nem tudjuk. Legutóbbi közleményükben azt írták, hogy a forint árfolyammozgását nem kívánják kommentálni. Ami persze nagyon rendben van, nem kérte ezt tőlük senki, a kérdés csupán arra irányult, hogy van-e valamilyen tervük, vagy elképzelésük, netán koncepciójuk azzal kapcsolatban, hogy a magyar polgárok ne szívjanak még a mostaninál is jobban.
Különös tekintettel arra a tényre, hogy éppen tíz évvel ezelőtt, amikor a gazdasági válság idején a magyar nemzeti valuta euróhoz viszonyított árfolyama a 274 forintot is meghaladta, a jelenlegi miniszterelnök – akkor ellenzéki pártvezetőként – azt mondta: „a miniszterelnök-csere a megoldása a forintválságnak.”
Jelenleg 330-nál tanyázik az euró. Mit mond erre Orbán Viktor?
