Március 15-én megnyugodtam. Végre megértettem a miniszterelnököt. Azért kell súlyos milliárdokat költenünk a Budai Vár felújítására, mert fel kell készülnünk a bevándorlók áradatára, amelyet Soros György szabadít majd ránk. Feltéve persze, ha szegény megéri még azt az időt, amikorra a muszlim seregek felkészülnek a végső rohamra, Európa meghódítására. Mindaz, amit napjainkban, a 21. század első harmadában Orbán Viktor tesz, valójában a magyar történelem legjobb hagyományaiból táplálkozik.
Fel kéne benne ismernünk, hogy ő nem más, mint IV. Béla királyunk reinkarnációja. Szellemi örököse, mi pedig a király katonáinak késői, leszármazott serege vagyunk. A mi küldetésünk, hogy itt, a Kárpát-medencébe zárva, a muszlim-török-tatár hordáktól szekértábort alkotva, kerítést építve, védelmezzük a keresztény Európát.
Teljesen világos a miniszterelnök beszédének minden fordulata. Hamarosan Magyarország sorsáról döntünk. Nagy harcokról, emlékezetes csatákról beszélt, de senki ne gondolja, hogy mindezt önzően, hatalom féltésből, pusztán egy választási győzelemre gondolva hozta elő! Március 15-án történelmi emlékek lebegtek lelki szemei előtt. Bár akkor nem Segesvárról, nem Doberdóról, nem is a Don-kanyarról tett említést, lelke mélyén talán a muhi csatára gondolhatott. IV. Béla, a nagy király példája lebegett előtte, aki elszántan készítette fel seregeit a legnagyobb ütközetre Batu kán tatáraival szemben. „El akarják venni az országunkat” – harsogta Orbán a Kossuth téren többszázezres szekértáborához. Elégedett, elhomályosult tekintetét körbe hordozta rajtuk, talán a lobogó zászlók rúdjait is lándzsának vélte. „Azt akarják, hogy néhány évtized alatt önként adjuk fel hazánkat”, s ezzel a migránsok seregeire utalt, akik szerinte a magyarok helyére készülnek bejönni ebbe az országba. „Azt akarják, hogy ne mi és a leszármazottaink éljenek itt, hanem valaki mások.”
Nyilvánvaló, hogy március 15-én Orbán Viktor szájából IV. Béla üzent. És tényleg ne gondolja senki, hogy pusztán egy választás, a hatalma megtartása miatt aggódott. Szó sincs ilyesmiről! Ahogyan egykor a nagy emlékezetű király, ő is tisztán látja: seregeivel a jövőt védelmezi. Jönnek a migránsok. Szírek, afrikaiak, pakisztániak. Talán a tatárok leszármazottai is. Nincsenek váraink, csak kerítésünk. Európa balga liberálisai, a jólétbe süllyedt világpolgári elit, nem látja a veszélyt. Mi, magyarok, a nemzeti érzelmű milliók, ezt meg tudjuk állítani, ha a szekértáboraink mögé húzódunk. Mi hiszünk a nemzetállamokban, a határok védelmében. A nemzetek feletti, antidemokratikus erők vakok.
Mi a keresztény kultúrából nőttünk ki. Mi nem gyűlöltünk és soha nem is fogunk gyűlölni senkit. Mi szelíd, derűs emberek vagyunk, fejtette ki homlokát ráncolva, de ez a derű most veszélyben van. Harcolni fogunk az ellen, amit korunk Batu kánja, Soros György, Magyarországgal tenni akar. Nem engedjük a migránsok útjában álló Magyarországot megtörni, hogy aztán néhány év múlva bevándorlók ezreit, tízezreit telepítsék be ide, a Kárpát-medencébe.
Ha hagyjuk, tíz és tíz milliók indulnak meg Európába. De erős vár a mi szekértáborunk! Afrikában tízszer annyi fiatal van, mint Európában, s ha nem teszünk semmit, ránk fogják rúgni az ajtót. A nyugat-európai fiatalok még látni fogják, amikor kisebbségbe kerülnek a saját országukban, megélik majd, hogy elvesztik az egyetlen helyet, amit otthonuknak nevezhetnek. Brüsszel nem védi meg Európát. Mi vagyunk egyedül, akik küzdeni fogunk a végsőkig! És nem adjuk fel soha. Gyertek haza magyar fiatalok, ne keressék a boldogulásotokat Nyugat-Európában! Itt, a szekérvár sáncai között, jobb élet vár rátok!
„A magyarok nélkül szegényebb lenne a világ. Fájdalmasabb Kelet-Európa történelme. Aki magyar, velünk tart, és győzni fogunk. Újra és újra győzni fogunk!” – talán ugyanezekkel a szavakkal, mint most ez a szelíd, derűs ember tette ott a Kossuth téren, lelkesítette katonáit IV. Béla király is Muhi határában.
A szekértábor sáncain kívül Batu kán csak a fejét csóválta. A feljegyzések szerint 1241. április 10-én, a csata előtt, ezt mondta katonáinak: „Sokan vannak, de rosszul vezetik őket. Mint a birkák bezárták magukat az akolba.”
