Mario Draghi davosi beszéde nem egyszerű ünnepi köszönetnyilvánítás volt a KU Leuven tiszteletbeli címéért. Sokkal inkább politikai diagnózis – és figyelmeztetés. A volt olasz miniszterelnök világossá tette: a második világháború utáni világrend, amelyben Európa kényelmesen elhelyezkedett az amerikai biztonsági ernyő alatt, megszűnt létezni. A kérdés immár nem az, hogy Európa mit szeretne, hanem az, hogy túlél-e önálló hatalmi pólusként.
Draghi szerint a kontinens válaszút előtt áll. Ha Európa hatalom akar lenni a kialakuló multipoláris világban, akkor nem maradhat laza gazdasági klub. Föderációvá kell válnia. Nem azért, mert ez ideológiai cél, hanem mert a geopolitikai realitás erre kényszeríti.
„Egyszerű piac vagy hatalom?” – Európa döntés előtt
Draghi egyik legfontosabb mondata így hangzott:
„Dönteni kell: egyszerű nagy piac vagyunk, amely mások prioritásainak veti alá magát, vagy megtesszük a szükséges lépéseket, hogy hatalommá váljunk?”
A volt miniszterelnök szerint ahol Európa egységesen lép fel – kereskedelemben, versenypolitikában, monetáris ügyekben –, ott a világ tiszteletben tartja. Az EU az elmúlt években sikeres megállapodásokat kötött Indiával és Latin-Amerikával, és 2023-ban a világ legnagyobb exportőre és importőre volt. A kontinens stratégiai iparágakban is vezető: az extrém ultraibolya litográfia technológiája, amely nélkül nincs modern chipgyártás, teljes egészében európai kézben van.
Csakhogy a gazdasági erő nem egyenlő geopolitikai autonómiával. A világpolitika ma nem a piacokról szól, hanem a hatalmi blokkokról.
Az összeomlott világrend nem a fenyegetés – az, ami helyette jön
Draghi szerint a régi rend szétesése önmagában nem tragédia. Európa alkalmazkodni tudna. A valódi veszély az, hogy mi lép a helyébe. A multipoláris világban az Egyesült Államok és Kína egyaránt saját érdekei szerint próbálja formálni Európát:
- Az USA a partnerség mellett a dominanciát is keresi.
- Kína a saját növekedési modelljének költségeit exportálja másokra.
- Mindkét nagyhatalomnak érdeke, hogy Európa politikailag széttagolt maradjon.
Európa tehát nem passzív elszenvedője a folyamatoknak, hanem tétje.
Grönland mint fordulópont: Európa képes egységesen fellépni
Draghi külön kiemelte a grönlandi esetet, amely – bár a beszédben nem részletezte – arra utal, hogy az EU képes volt gyorsan és egységesen reagálni egy közvetlen geopolitikai fenyegetésre. A volt miniszterelnök szerint ez a helyzet „feltérképeztette velünk a saját eszközeinket”, és megmutatta, hogy a kontinens képes olyan szolidaritásra, amely korábban elképzelhetetlennek tűnt.
Ez a momentum szerinte bizonyíték:
Európa képes hatalomként viselkedni, ha akar.
A föderáció nem ideológia, hanem túlélési stratégia
Draghi érvelése szerint az európai integráció lényege nem az erő, hanem a közös akarat. Nem az alávetettség, hanem a kölcsönös haszon. A föderáció nem „Brüsszel álma”, hanem a geopolitikai realitás következménye.
A kérdés tehát nem az, hogy Európa akar-e föderáció lenni. A kérdés az, hogy megengedheti-e magának, hogy ne legyen az.
A jövő Európája: kereskedelmi óriás, politikai törpe vagy valódi hatalom?
Draghi szerint Európa jelenleg ott erős, ahol egységes: a kereskedelemben. A kontinens több mint 70 ország legnagyobb kereskedelmi partnere, és az ellátási láncokban kulcsszereplő. A jövő útja szerinte az, hogy az EU továbbra is megállapodásokat köt „hasonló gondolkodású partnerekkel”, diverzifikálja kapcsolatait, és megerősíti stratégiai pozícióit.
De ez csak a felszín. A valódi kérdés:
képes lesz-e Európa politikai hatalommá válni, vagy megmarad gazdasági óriásnak és geopolitikai törpének?
Draghi szerint a döntés sürgető. A világ nem vár. A nagyhatalmak sem.
