Az indulatok nem zárhatják el az embert attól, hogy megpróbálja értelmezni, miért szerzett az Orbán kormány harmadszor is kétharmadot – ezt a Méltányosság Politika Elemző Központ igazgatója mondta a Klubrádiónak adott interjújában. Csizmadia Ervin szerint a diktatúrázás és a szakpolitika nem elég, az ellenzéknek vízió kell és újra kell gondolniuk a hatalomhoz való viszonyukat is.
„Az úgynevezett magyar baloldal már tizenkét éve meglehetősen romos állapotban van, nincs társadalmi beágyazottsága. A Kádár-rendszerben kialakult országos lefedettség, a hálózat, a szervezettség a kétezres évek közepétől elolvadt” – szögezte le Csizmadia Ervin, a Reggeli Gyorsnak adott interjújában. Szerinte ha az ellenzék meg akarja érteni saját magát, akkor először azt kell megértenie, hogy miért volt nagy beágyazottsága az MSZP-nek a rendszerváltás után. Ez egyébként – fűzte hozzá – azért volt, mert
rá tudott épülni az MSZMP által kínált modellre.
„Ha egy párt tartósan kormányozni akar, erős gazdasági vagy infrastrukturális hátországra van szüksége, ez az MSZP-nek a kilencvenes években megvolt, a Fidesz pedig felismerte, hogy ezt a hálózatot ki kell építenie, adott esetben akár elvennie a szocialistáktól” – mutatott rá Csimadia, aki szerint a Fidesz ellenzékben megpróbálta megérteni, hogy a kormánypárt miért olyan erős, és tanult a szocialistáktól. Ezzel szemben a mai ellenzék azt mondja, hogy semmiben sem szabad követni a Fideszt. Ez pedig más modell;
a Fidesz felemelkedése abból következett, hogy tökéletesen megértette, miért vált nagy párttá az MSZP
– a politikában a tudatos elemzésnek iszonyatosan nagy szerepe van. A Fidesz emellett a külföldi példákat is tanulmányozza: ezek azt mutatják, hogy nagy párttá a saját oldalán lévő vagy a kissé szélsőségesebb pártok bekebelezésével lehet válni. „Magyarországon vagy egy fintorgás, finnyáskodás, hogy ilyet kell csinálni, de a kormányzásnak vannak feltételei” – szögezte le a Méltányosság Politika Elemző Központ igazgatója.
„Naná, hogy megértem az óriási indulatokat, de az indulatok nem zárhatják el az embert attól, hogy megpróbálja értelmezni, hogy miért szerzett az Orbán kormány harmadszor is kétharmadot”
„Ha a politika leglényegesebb részének a kormányzást tekintjük, akkor a százféle széttagolódás helyett integrálódás kell, és a legjobb ezt ellenzékben elvégezni, a kormányzást a koalíciós viták ellehetetlenítik” – javasolja az ellenzéknek Csizmadia. A baloldal jelenét és jövőjét illetően azért nem látszik a kiút, mert előbb akarják az új helyzetet megoldani, mint ahogy a régi helyzetet megértenék, pedig nem lesznek eredmények anélkül, hogy megértenék, hogy miért vannak kátyúban.
Az a gondolat, hogy fogjunk össze, mert az majd megold mindent azért nem jelent kiutat, mert hiányzik belőle a helyzetelemzés – érvel a politológus.
Csizmadia szerint míg a kilencvenes években a demokrácia szó annyit jelentett, hogy nem diktatúra, ami mögé fel lehetett sorakozni, ma a demokráciának már nincs közös jelentése, ezért nem hatnak a jobboldali szavazókra a baloldal erről szóló üzenetei. Ők azt mondják, hogy a Fidesz vezetése biztosítja a függetlenséget, a szuverenitást – ma a többség számára ez fontosabb kérdés annál, mint hogy milyen demokrácia vagyunk. Történelmi korszakváltás zajlott le, korábban a szovjet szférából való távozás, a nyugati intézmények meghonosítása volt a mindent felülíró szempont, ma a demokratikus intézmények működése a jobboldali szavazók tudatában hátrébb került a függetlenség megvédésénél.
„A késő kádár korszak a nyugati gondolkodás integrálásáról szól, de a magyar történelemnek van egy másik dimenziója is, hogy Európa mintáit nem csak követni, hanem formálni is kell; ez a gondolat a rendszerváltás után nem volt jelen, de ahogy átalakult köröttünk a világ, ezek a gondolatok megjelentek, és most a kormánypárt politikájában öltenek testet” – fejtette ki Csizmadia, aki szerint
a baloldal továbbra is abban az evidenciában gondolkodik, hogy 90-ben elköteleztük magunkat a nyugat mellett, ezt kell követni és ennyi, pedig a modern politikában egy pártnak beszélnie kell Magyarország világban betöltött szerepéről is.
„A baloldali, liberális pártoknál ezt nem látni. Olyan, mintha ők egy konstans Európában gondolkodnának, ehhez képest a választók reálisan érzékelik, hogy Európában valami slamasztika azért van, valamit erről szeretne hallani a pártoktól.” A jobboldal mondott valamit erről (meglehetősen egyoldalúan), azt, hogy hogy Soros György. Ezt meg lehet úgy közelíteni, hogy ez egy hamis kép, de ez még nem ok arra, hogy a baloldal ne beszéljen erről a témáról.
„A baloldalnak mondani kell valamit arról, hogy mit gondolnak a politikai egységre való törekvésről, hogyan viszonyulnak a föderális Európához” –
említett egy másik szempontot Csizmadia. Erről szerinte a Demokratikus Koalíciótól hallottunk csak tőmondatokat, de a hagyományos szembeállító válaszokkal nem lehet előrébb jutni.
„A nemzetállamot ne nevezzük önmagában agresszívnek, sovinisztának, nacionalistának, hiszen miért is ne lehetne reális követelmény az, hogy a nemzeti értékeket is integráljuk a nemzeti egységbe.
Bár a napi politikában úgy tűnik, hogy ezek teljesen szemben állnak, a két dolog nem zárja ki egymást” – fejtette ki a politológus, aki szerint az egyelőre nem létező úgynevezett baloldali válaszoknakazzal kellene kezdődniük, hogy mi a viszonyuk a nemzetállamokhoz, a történelmi szerepükhöz. Hiszen nemzetállamok mindig is voltak, ezt az örökséget pedig nem kellene kidobni az ablakon.
Csizmadia szerint a baloldalon óriási gondot jelent a pénz hiánya, mert nem tudnak a politikához elengedhetetlen háttérszervezeteket fenntartani. Ezért tűnik úgy, hogy nincs elengedő teoretikus megalapozottság az ellenzéki politika mögött, konkrétan szakértők hadának kellene elemzéseket készíteni, irányokat kijelölni, definiálni, hogy mi az adott párt víziója a kormányzásról.
„A baloldal legnagyobb problémája, hogy a hatalmat szükséges rosszként közelíti meg, miközben a választók nagy része a politikusokat az irányító szereppel azonosítja.
A politika egy szakma és nem lehet fél szívvel csinálni, úgy nem fog menni, ha akarunk is kormányozni meg nem is” – érvelt.
Csizmadia Ervin szerint az a kérdés, hogy szabad-e irányítani egy társadalmat. Ellenzéki oldalon erre zavarba ejtő válaszokat adnak, leginkább azt mondják, hogy ne irányítson bennünket senki, pláne ne Orbán Viktor. Általános mondatok jönnek a demokratikus irányításról, de nagyon kevés szót hallani az ellenzéki vezetőktől arról, hogy ha hozzájuk kerülne a hatalom, akkor milyen filozófiával kormányoznának.
„A szakpolitikát súlyos tévedés a filozófiai kérdések elé helyezni, az oktatásban és az egészségügyben változtatni kell, de azt megelőzően tisztázni kell, hogy hogyan akarok élni a hatalmammal. Az a kérdés, hogy mi van, ha ti kerültök hatalomra?”
A Méltányosság vezetője úgy látja, ha a bal- és liberális oldal vissza akar térni, akkor fel kell dolgozniuk a kormányzati hagyományaikat, meg kell válaszolniuk, hogy miért zavarták el őket a választók, illetve azt is, hogy van-e ennek köze ahhoz, hogy nem érzik az irányító szerepet és nem tudtak mintákat adni a társadalomnak.
(Rózsa Péter)
