A német Spiegel szerint Németországnak egy háború esetén mindössze négy Eurofighter gép állna a rendelkezésére.
A német légierő, a Luftwaffe szóvivője szerint Németországnak 128 Eurofighter vadászbombázója van, de ezek egy része csak oktatási tevékenység ellátására alkalmas. Sőt, egy vizsgálat során kiderült, hogy mindössze tíz darabot tudnak hadra fogni, és ezekből is csak négyet tudnak teljesen felfegyverezni.
Mi a baj a légierővel?
– kérdezi a Spiegel.
Elsősorban az, hogy a német barát-ellenség felismerő rendszer nem működik megfelelően, ezért a harcok során nem lennének képesek megkülönböztetni a szövetségeseiket az ellenségtől. A másik fő gond, hogy nem áll rendelkezésükre elegendő mennyiségű levegő-levegő rakéta. A NATO mintegy 82 hadra fogható repülőgépet ír elő a német légierő számára, vagyis Németország nyilvánvalóan nem teljesíti a katonai szövetség elvárásait.
A német vezetés annak sem tesz eleget, hogy a GDP 2 százalékát védelmi célokra fordítja. Nemrég Mike Pompeo frissen kinevezett amerikai külügyminiszter egy Brüsszelben tartott NATO-értekezleten bírálta azokat a tagállamokat, melyek elmulasztják hadseregük fejlesztését, és az Egyesült Államoktól várják, hogy megóvja őket az orosz fenyegetéstől. Felszólalásában többek közt Németországra is utalt.
A német passzivitás oka egyrészt történelmi (a második világháborús szerepvállalás kellemetlen emléke Nyugat-Európában) és gazdasági, mivel
a németek szisztematikusan akarják csökkenteni az államadósságukat.
Emiatt hiába ígérte meg Ursula von der Leyen védelmi miniszter, hogy 12 milliárd euróval akar többet költeni a német haderőre, korántsem biztos, hogy megkapja ezt az összeget. A védelmi kiadások megnövelésének kérdése megosztja az egész német kormányt: a CDU/CSU szövetség támogatja a katonai költségvetés növelését, miközben a szociáldemokraták és a zöldek szívesebben fordítanának másra a pénzt.
