Előre be nem jelentett látogatást tett Szíriában az orosz elnök, aki találkozott Bassár el-Aszad szír elnökkel is egy orosz támaszponton. Putyin bejelentette: mivel az Iszlám Államot legyőzték, nincs már szükség orosz katonákra Szíriában.
„Utasítottam a hadügyminisztert és a vezérkari főnököt, hogy kezdjék meg az orosz alakulatok kivonását”
– mondta Putyin.
Az izraeli Háárec ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy
nem minden orosz katona hagyja el Szíriát,
hiszen Oroszország megőrzi hadi kikötőjét és légibázisát az országban. A szír diktátor egyébként jórészt az orosz (és az iráni) támogatásnak köszönheti, hogy hatalmon tudott maradni, sőt, jelenleg győzelemre áll.
Putyin csak egészen rövid időt töltött Szíriában, és tovább utazott Kairóba. Ott nemcsak az egyiptomi elnökkel találkozik, hanem a jordániai királlyal és Mahmúd Abbasz palesztin elnökkel is.
Azzal, hogy Donald Trump Jeruzsálemet ismerte el Izrael fővárosának, nehéz helyzetbe hozta térségbeli szövetségeseit. Az orosz diplomácia nyilvánvalóan ezt az űrt igyekszik betölteni.
Nem viccelünk, valóban ez a kiállítás címe, amely a moszkvai Ultramodern Művészeti Múzeumban nyílt meg. Csak Putyinról szóló alkotásokat állítanak ki, nézzen meg néhányat:
Évekig nem várható komoly előrelépés a kelet-ukrajnai konfliktusban, erről beszéltek szakértők a Friedrich Ebert Alapítvány és a CEU Európai Szomszédsági Tanulmányok Központjának közös konferenciáján, Budapesten. Egyrészt azért, mert jövőre várhatóan újraválasztják Putyint, és az orosz külpolitikában az elnök hozza a döntéseket. Másrészt azért, mert 2019-ben Ukrajnában is elnökválasztás lesz, és Putyin nem akar Porosenko ukrán elnöknek ajándékot adni. Pedig az oroszok és az EU közti kapcsolatok javításának az ukrán konfliktus a kulcsa.
Szergej Utkin, az Orosz Tudományos Akadémia Helyzetelemző Központjának és a Stratégiai Kutatóközpontnak osztályvezetője, aki néhány hete interjút is adott a Független Hírügynökségnek, arról beszélt, Oroszországban az elnök szerepe meghatározó a külpolitikában. Ő jelöli ki a stratégiai célokat, és azt is, hogyan kell ezeket végrehajtani.
Oroszországban jövőre elnökválasztást tartanak, de
Vlagyimir Putyin minden valószínűség szerint hivatalban marad.
Így aztán valamennyire kiszámítható, mi következhet, ahogy Szergej Utkin fogalmazott: róla legalább lehet tudni, hogy milyen egyezményekre hajlandó és milyenekre nem. Utkin szerint minden bizonnyal kemény marad a Nyugattal szemben – ő és tanácsadói ugyanis azt hiszik, hogy ha nem azok, akkor a Nyugat könnyen manipulálja őket.
A kapcsolatok fejlődési lehetősége viszont korlátozott:
nem lehet elfelejteni az elmúlt évek konfliktusait.
Ugyanakkor Oroszország nem csak Nyugatra néz: Szergej Utkin szerint a következő években valószínűleg az ázsiai országokkal való kapcsolatokat akarja inkább megerősíteni: nem csak Kínával, hanem több másik országgal is.
Ahogy fogalmazott a nyugati kapcsolatokról két forgatókönyv van: az egyik szerint 10-15 év múlva is ugyanazokkal a problémákkal fognak küzdeni, a másik szerint viszont a világ rendkívül gyorsan változik, így az országok közti kapcsolatok is, és egyre kevesebb értelme van régi, örökölt konfliktusokra koncentrálni, nem lehet azokat a külpolitika fókuszába állítani, mert az gazdasági veszteségekkel jár. Szerinte
nem lesz egyszerű túllépni a konfliktusokon, de meg kell ezt tenni, mert mindkét félnek előnyös lenne.
Arról is beszélt, hogy Oroszországban sokan versenynek tekintik az orosz-európai kapcsolatokat, zéró összegű játszmának, vagyis olyannak, amelyben az egyik fél nyeresége a másik valamilyen szintű vereségével jár.
Rácz András, a Pázmány Péter Egyetem docense arról beszélt, hogy meglátása szerint az orosz-uniós kapcsolatokat meghatározó kelet-ukrajnai konfliktusban
többször is változott az oroszok álláspontja az elmúlt években.
Az első forgatókönyv az volt, hogy térjen vissza Viktor Janukovics, a második, hogy ismétlődjön meg a krími forgatókönyv, a harmadik, hogy jöjjenek létre kvázi-független államok, a negyedik pedig az, hogy maradjon egy újabb befagyott konfliktus, limitált háború a térségben, ami gyengíti Ukrajnát.
Oroszbarát szakadár fegyveresek a kelet-ukrajnai Luhanszkban Fotó: MTI/EPA/Alekszandr Jermocsenko
Szerinte idén szeptembertől újabb változás látszik: ennek jele Putyin javaslata, hogy jöjjenek ENSZ-békefenntartók, majd egy újabb, hogy cseréljenek foglyokat.
Ugyanakkor
a Krím kérdésében nincs semmi fejlemény,
így viszont kérdés, hogy mi lesz a szankciókkal, hajlandó-e a Nyugat bármilyen engedményre, ha az oroszok csak Kelet-Ukrajnában tesznek lépéseket.
Rácz András arról is beszélt, hogy az orosz elnökválasztásig valószínűleg semmi nem történik, ráadásul aztán 2019-ben Ukrajnában is elnökválasztás lesz – ezt pedig az oroszok szinte biztosan megvárják, mielőtt bármit is lépnének. Ahogy a szakértő fogalmazott:
Putyin nem akar ajándékot adni Porosenkónak.
Bárhogy is alakuljon a helyzet, egy probléma mindenképp marad: a háború után újjá is kéne építeni a területet, mert hatalmas a pusztítás – több milliárd dollár kell ehhez, 1,5 és 15 milliárd dollár közötti becslések vannak. Ennek kifizetéséhez pedig komoly nemzetközi segítség kell, amiből az oroszokat sem lehet kihagyni.
Samuel Greene, a londoni Királyi Oroszország Intézet igazgatója szerint márciusban valóban újraválasztják majd Putyint, utána viszont
kezdődik a verseny, hogy ki lehet az utódja,
mert 2024-ben nem indulhat megint, ez is befolyásolhatja a Nyugattal való kapcsolatokat. A külpolitikában szerinte nem nagyon várható változás. Beszélt arról is, hogy Oroszország ugyan kijött a recesszióból, elkezdett nőni a gazdaság, de ez nem fenntartható, szükség lenne forrásokra, befektetésekre, kedvező hitelekre. Ezért a következő években az várható, hogy megoldásokat próbálnak keresni, hogy megszabaduljanak a szankcióktól.
Samuel Greene szerint fontos az Amerikával való viszony is, a Trump-kormány nem tehet komoly engedményeket az oroszoknak, nincs abban a helyzetben, de ha más kormány lesz, annak sem lesz nagy mozgástere az oroszokkal való kapcsolatok terén.
Deák András György, az Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézetének kutatója Oroszország keleti kapcsolatairól, elsősorban az Eurázsiai Gazdasági Unióról beszélt (amelynek öt tagja van: Oroszország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Örményország és Kirgizisztán). Szerinte
a szövetséget ahhoz az állapothoz lehet hasonlítani, ahol az európai integráció a nyolcvanas évek elején állt,
közös, de nem egységes piacról lehet beszélni.
Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a volt szovjet tagországok egymás közti kereskedelme, bár továbbra is jelentős, de folyamatosan csökken. Ezekben az országokban viszont a külföldön dolgozók által hazaküldött pénznek fontos szerepe van a gazdaságban – Oroszország az öt, legtöbb bevándorlót vonzó ország közé tartozik.
Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping kínai elnök Fotó: MTI/EPA pool/Kreml/Szputnyik/Konsztantyin Zavrazsin
Beszélt a Kelet-Ázsiával és a csendes-óceáni térséggel való kapcsolatokról is, amelyek egyre fontosabbak. Szerinte Oroszország megpróbálja többoldalúvá tenni a kínai-kelet-ázsiai kapcsolatokat, mert most kicsit egyoldalúak – a kínaiak például sokat fektetnek be Oroszországban, fordítva viszont ez egyelőre nem igaz. Szerinte az is kérdés:
marad-e csak gazdasági orientációjú ez a keleti fordulat, vagy túlmegy ezen.
Tony van der Togt, a holland Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének kutatója annyit tett ehhez hozzá, hogy az eurázsiai unió gyenge intézményrendszere és a tagországok eltérő érdeke megnehezíti a szorosabb együttműködést. Ahogy mondta
van olyan vélemény is, hogy az EU Moszkvába vezető útja Pekingen keresztül vezet.
Abban mindegyik kutató egyetértett, hogy a mostani környezetet szerencsétlennek és sokszor kiszámíthatatlannak lehet leírni, és rengeteg a kihívás, de azokra lehetne válaszokat találni.
Moszkvában bekérették Franciaország ügyvivőjét a külügyminisztériumba, hogy tiltakozzanak Szulejmán Kerimov letartóztatása miatt, akit adócsalással gyanúsítanak.
Az orosz oligarchát két napig hallgatta ki a francia rendőrség Nizzában, majd pedig előzetes letartóztatásba helyezték több tízmillió eurós adócsalás miatt. Csakhogy Szulejmán Kerimov nemcsak oligarcha, de egyben Oroszország szenátora is, aki diplomáciai útlevéllel rendelkezik. Moszkva szerint a letartóztatással a franciák megsértik a bécsi konvenciót, mely a diplomáciai mentességgel rendelkező külföldiek jogállását szabályozza. Csakhogy Szulejmán Kerimov ezúttal nem szenátori minőségében járt Franciaországban, hanem üzletemberként, és gyanús ingatlanüzleteket kötött a milliárdosok kedvelt helyén, Antibes-ban.
Szulejmán Kerimov korábban szélsőjobboldali képviselő volt a parlamentben, most pedig Dagesztán képviselője a szenátusban. Üzletemberként többek között az Anzsi Mahacskala futballcsapat tulajdonosa is volt (amelyben Dzsudzsák Balázs is játszott), és
állítólag felvásárolta az ukránoktól a dunaújvárosi vasművet.
Magyarországon nem vizsgálták az üzleti ügyeit, ellenben a francia hatóságokkal.
Szulejmán Karimov úgy szerezte a vagyonát, hogy jókor volt jó helyen: a Szovjetunió bukásakor ő privatizálta a műtrágya bizniszt. Vagyonát ma 7 milliárd dollárra becsüli a Forbes. Tizenöt éve foglalkozik ugyanis ingatlanügyekkel a francia Riviérán, most viszont a rendőrség lekapcsolt két svájci üzletembert és egy francia adószakértőt, akik Szulejmán Kerimovnak dolgoztak. A gyanú szerint az ingatlanügyleteknél alacsonyabb árat írtak be a szerződésekbe, hogy kevesebb adót kelljen fizetni, ezzel az orosz oligarcha több tízmillió eurós adócsalást követett el Franciaországban. Ügyével most vizsgálóbíró foglalkozik, és ha szabadlábra helyezik is, akkor sem hagyhatja el Nizza környékét.
Putyin szóvivője viszont személyesen állt ki Szulejmán Kerimov mellett, és elmondta, minden jogi eszközt felhasználnak a kiszabadítására.
A szíriai háborúról tartanak hármas – iráni, orosz és török – csúcsot az oroszországi Szocsiban, miközben a szíriai ellenzék Szaúd-Arábiában folytat tanácskozást.
Putyin orosz elnök, aki nemrég fogadta Bassár el-Aszadot, Szíria államfőjét Szocsiban, most Erdogan török és Roháni iráni elnökkel folytat eszmecserét a térség jövőjéről. A helyzet pikantériája, hogy Erdogan török elnök Aszad ellenfeleit támogatta a szíriai háborúban, miközben a mai napig Damaszkusz legfőbb szponzora Irán.
Közben Szaúd-Arábiában szinte minden szíriai kormánnyal szembenálló szervezet vezetői arról tanácskoznak, hogy mi lesz ezután, mivel Szíriában Aszad elnök csaknem teljes győzelmet aratott.
Csakhogy közben Mohamed bin Szalmán herceg, Szaúd-Arábia trónörököse és hadügyminisztere háborúval fenyegette meg Iránt és szövetségeseit. Benjamin Netanjahu, izraeli kormányfő többször megerősítette:
nem tűri el, hogy Irán katonailag is berendezkedjen Szíriában, egy Izraellel határos országban.
Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) vezérkari főnöke a történelem során először adott interjút egy szaúdi lapnak, a londoni székhelyű Elaphnak. Ebben egy olyan szövetséget vázolt fel, amely Szaúd-Arábiából és arab szövetségeseiből, illetve Izraelből és az Egyesült Államokból állna.
És ki lenne az ellenfél?
Irán és az ő szövetségesei! A háború vagy béke kérdése tehát újra élesen felmerül annak ellenére, hogy Roháni iráni elnök bejelentette: a terrorista Iszlám Államnak, mely Szíria és Irak területén működött, immáron vége van.
Van abban valami sorsszerű, hogy amikor Bosznia-Hercegovinában nyíltan pedzegetni kezdték Koszovó függetlenségének elismerését, egy olyan válság bontakozott ki az országban, amely akár annak szétesésével járhat. Miközben az önálló katalán és kurd állam létrejötte már nem okoz álmatlan éjszakát a világ nagyhatalmainak, addig a boszniai szeparatista törekvések ismét berobbantják Európa lőporos régiójának tartott Balkáni-félszigetet.
„Bosznia csendben szétesik, és ez a legjobb, ami történhet vele” –
jelentette ki egy interjúban Milorad Dodik, a Boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska) vezetője, így reagálva arra, hogy Szulejmán Ugljanin, a szerbiai Bosnyák Nemzeti Tanács elnöke hajlandó elismerni Koszovó függetlenedését. Ezzel kapcsolatban nem sokkal később megszólalt Bakir Izetbegovic bosnyák elnök is, aki azt ígérte, hogy Szarajevó szintúgy elismeri majd a balkáni országot. Ezek a kijelentések azonban komoly belpolitikai vihart idéztek elő régión belül és kívül egyaránt.
Milorad Dodik. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Bosznia-Hercegovina az 1995-ös daytoni szerződés eredménye, hiszen ekkora állapodtak meg, hogy a területen élő három fő etnikum (bosnyák, horvát és szerb) egy közös országban fog élni. Csakhogy a mintademokráciának és „Balkán Svájcának” szánt Bosznia-Hercegovina már a megszületése óta csak a külföldi támogatásnak és intenzív nyomásgyakorlásnak köszönheti, hogy nem esett szét, hiszen Brüsszel – és a nemzetközi közösség nagy része – erőforrást nem kímélve akarja megakadályozni egy újabb etnikai-vallási konfliktus kirobbanását, vagyis a kilencvenes évek jugoszláv polgárháború folytatását.
Paradox módon a rendkívül bonyolult állami, közigazgatási és pártrendszer az, ami mind a mai napig lehetetlenné teszi, hogy egyetlen vallási csoport is túlságosan megerősödjön a másik rovására, és ebből kifolyólag egyfajta kényes és törékeny egyensúly áll fenn az országban. Igaz, ez azzal jár együtt, hogy folyamatosak a viták, valamint rendkívül lassú és körülményes az állami intézmények, illetve a bürokrácia működése. (Ebből a szempontból Bosznia-Hercegovina kísérteties hasonlóságot mutat a közel-keleti Libanonnal).
A szétszakadás nem lesz könnyű, ugyanis Bosznia-Hercegovina földrajza ez ellen dolgozik. A kép forrása: Bloomberg
Az utolsó cseppek
Azonban napjainkra ezek a viták annyira elmérgesedtek, hogy már Bosznia-Hercegovina állami létét fenyegetik. A legtöbb helyi beszámoló arra mutat rá, hogy nemcsak a szerbek, de a bosnyákok és a horvátok számára is „lényegtelenné válik” a közös intézmények fenntartása, vagy szinte lehetetlen olyan konszenzus megszületése, ami mindegyik fél számára elfogadható lenne. Ez a széthúzás leginkább a távközlési vagy az energetikai szektorokban van jelen, például a balkáni országban gyakorlatilag már külön létezik
„muszlim, katolikus és ortodox villamosenergia”.
A problémákat csak tovább tetézi, hogy a gazdasági téren még mindig nem sikerült átütő sikereket elérni. Habár a külső államadósságot négy év alatt levitték a boszniai GDP 86,4 százalékáról 29 százalékra, illetve az infláció is már évek óta 1 százalék körül mozog, még mindig komoly recesszióban van az ország. Az egy főre eső GDP az EU átlag 15 százaléka, a munkanélküliség 30 százalék feletti, nagyon sokan külföldön dolgoznak és több ezer család számára az egyetlen pénzforrást a külföldről hazautalt eurók jelentik. Ezekre a problémákra lehetett volna gyógyír a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által ígért 600 millió dolláros kölcsön, csakhogy erről a mai napig nem tudtak megegyezni a boszniai politikai pártok, és még a hároméves program első negyedéves felülvizsgálatát sem adták át a nemzetközi szervezetnek.
Ezért Dodik azon kijelentései, miszerint
„a Boszniai Szerb Köztársaság hamarosan érett gyümölcsként fog az ölébe hullani”,
igencsak nagy felzúdulást keltettek. Az elnöknek már a 2014-ben krími „népszavazás” óta dédelgetett álma volt, hogy a boszniai szerbek egy hasonló referendumot tartsanak meg, de helyette inkább Republika Srpska köztársaság napjának időpontjáról döntöttek a lakosok (ami aztán január 9-e lett, de emiatt Banja Luka elég sok kritikát kapott, még Szerbiától is) Habár kétségtelen, hogy Dodik egyelőre „egy későbbi, bizonytalan időpontra” tette az elszakadás kérdését, nem hagyott kétséget afelől, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság
Öt, vagy tíz, vagy 15 év múlva független lehet.
A helyzetet bonyolítja, hogy miközben a bosnyákok egyértelművé tették az egységes Bosznia-Hercegovina melletti kiállásukat, valamint Izetbegovic hajlandó lenne „fegyverrel is megvédeni az ország területi integritását„, addig a boszniai horvátok már egészen árnyaltan közelítenek az egységes Bosznia kérdéséhez. Ugyanis bár nem követelik a kiválást, de nem hagytak kétséget azzal kapcsolatban, hogyha a szerbek távoznak, akkor ők is ugyanígy tesznek, sőt, hivatalosan csatlakoznak Horvátországhoz.
Orosz rulett
Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy Dodik kijelentéseinek komoly nemzetközi visszhangja legyen. A nemzetközi médiumok egy része már az újabb balkáni háborút vizionálta, és a daytoni szerződés felett egykoron bábáskodó országok szintén nem hagyták szó nélkül a történéseket. Csakhogy addig amíg az Európai Unió inkább enyhe retorikával bírálta Dodik kijelentéseit, addig az Egyesült Államok megerősítette a korábbi gazdasági szankcióit. Ez persze csak tovább növelte Dodik és a szerb közösség elégedetlenségét a nyugati országokkal szemben.
„Ami az oroszokat illeti, soha nem volt egyetlen kellemetlen pillanatom sem velük kapcsolatban. Azonban a Nyugat részéről folyamatosan ultimátumokkal kell szembesülnöm”
– nyilatkozta Dodik a Bloombergnek, amikor az oroszokkal való kapcsolatairól kérdezték őt. Ez egyáltalán nem számított meglepő kérdésnek: a Republika Srpska vezetője évek óta nagyon jó viszonyt ápol Vlagyimir Putyin orosz államfővel, akivel 2011 óta hétszer találkozott. Sőt, Oroszország Szerbia után a második számú befektető a Boszniai Szerb Köztársaságban.
Jóban-rosszban. Putyin és Dodik találkozója 2016-ban. A kép forrása: Kremlin.ru
Először úgy tűnhet, hogy Moszkva szája íze szerint alakulhat, ha ismét fegyveres harc a balkáni ország három fő vallási felekezete között. Egy független Boszniai Szerb Köztársasággal, ami a legtöbb elemzés szerint rövid időn belül csatlakoznia Szerbiához, jelentősen megerősödne Belgrád, illetve még közelebb hozhatja egymáshoz Oroszországot és Szerbiát.
Ezzel párhuzamosan
Oroszország végleg megakadályozná Bosznia-Hercegovina csatlakozását az Európai Unióhoz, valamint a NATO-hoz is.
Moszkva számára már így is komoly nyugtalanságot idézett elő az, hogy Macedónia még a névváltoztatásig is hajlandó elmenni a NATO-tagság miatt, és bár évek óta csúszik az ország felvétele, a legtöbb kérdésben már megállapodtak a felek.
Ám legalább akkora kockázatokkal, mint előnyökkel járna a Kreml számára az is, ha ismét begyújtaná a balkáni puskaporos hordót. Amennyiben a Republika Srpska nem tudna békésen kiválni, akkor egy olyan véres összecsapás veheti kezdetét, amely „méltó folytatása” lenne a múlt évszázad jugoszláviai háborúinak. Kétségtelen, hogy Banja Lukát Moszkva – akárcsak Belgrádot a 90-es években – diplomáciailag és akár fegyverrel is támogatná, de Oroszország még mindig nem végzett a szíriai hadjáratával, a kelet-ukrajnai konfliktus is csupán „befagyasztott, de nem kihűlt állapotban” van és jelen gazdasági helyzetben Putyin nehezen engedhetne meg magának egy újabb költséges szerepvállalást. Ezzel párhuzamosan korántsem maradna meg a háború – a széthulló – Boszniai-Hercegovina határain belül, mivel könnyen átterjedne Szerbiára, ezzel kockáztatva az ott élő több ezer orosz állampolgár testi épségét és több milliós üzleti befektetéseket, nem beszélve arról, hogy az oroszok nagy sikereket értek el a szerb bank- és energiaszektorban.
A 2014-es nagy árvizek Szerbiában és Bosznia-Hercegovinában. Oroszország szintén jelentős segítséget nyújtott a mentésekben és a kártalanításban. A kép forrása: Wikimedia Commons.
Bosznia-Hercegovinánál maradva: Moszkvának nemcsak az ott elő szerb kisebbséggel jó a viszonya, hanem az elmúlt években komoly eredményeket ért el horvátok és bosnyákok lakta Bosznia-hercegovinai Föderáció esetében is. Amikor Oroszország 2014-ben megtiltotta az Európai Unióból, az Egyesült Államokból, Kanadából, Ausztráliából, Norvégiából származó gyümölcs, zöldség és egyéb élelmiszerek importját, Belgráddal együtt Szarajevó is felkerült arra a listájára, amelyek előnyhöz jutnak Oroszország mezőgazdasági termékekkel való ellátásában. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy Bosznia-Herczegovina már abban az évben
több mint kétezer tonna almát és 94 tonna burgonyát exportált Oroszországba
,miközben a szankciók előtti évben ez a mennyiség nem érte el a 15 tonnát. Sőt, a boszniai hatóságok gyakran átcímkézte az uniós árukat, így gyakorlatilag Oroszország számára Bosznia-Hercegovina lett titokban az egyik legfontosabb nyugati árukat biztosító ország.
A két ország közötti viszonynak az is jót tett, hogy 2017 augusztusában Moszkva – utolsóként az egykori, nemzetközileg elismert ex-jugoszláv tagállamok közül – egy összegben visszafizette a 125,2 millió dollárnyi szovjet adósságot. A boszniai horvátokkal – dacára annak, hogy Zágráb negatívan szemléli az orosz befolyás növekedését – pedig szintén rendkívül szorosra fűzte a viszonyt. Annyira, hogy egyes vélemények szerint Dragan Čović, a boszniai horvátok vezetője, „Dodikhoz hasonlóan van becsatornázva” a Kremlhez.
Végül pedig Bosznia-Hercegovina szétesésével Oroszország veszélyeztetné a Törökországgal fenntartott kapcsolatát. Az orosz vadászbombázó lelövése (2015 vége) után rendkívül feszült volt Ankara és Moszkva viszonya, de Recep Tayyip Erdoaan török elnök elleni puccskísérlet óta (2016. július) fokozatos javulásnak indultak a két ország közötti kapcsolatok. Annyira, hogy nemrég a törökök orosz Sz-400-as légvédelmi rakétákat vásároltak és az utóbbi napokban az orosz-török diplomácia sikert ért el a szíriai rendezés ügyében is (még akkor is, ha vannak még ellentétek még Damaszkuszt illetően). Ráadásul amikor Putyin fogadta Erdogant Szocsiban, kiemelte:
„Gyakorlatilag teljesen helyreálltak a kapcsolatok Oroszország és Törökország között”
Egy elmélyülő boszniai, vagy az egész balkáni régióra kiterjedt, válság esetében pedig Ankara korántsem maradna tétlen, hiszen történelmi okok és a muszlimok helyzete miatt sokkal aktívabbá válna a térségben. Ráadásul az utóbbi időben külpolitikai téren és „szunnita muszlimok védelmét illetően” szintén magára találó Szaúd-Arábia szintén nem hagyná szó nélkül és ismét szponzorálni kezdené – törökkel összhangban vagy éppen velük párhuzamosan – a helyi iszlamista csoportokat.
Egy ilyenfajta konfliktus pedig a radikális iszlamizmus újabb expanzióját kockáztatnák meg: ismét százával jelennének meg „dzsihadisták” és szélsőséges terrorista szervezetek, nem beszélve arról, hogy az Irakból és Szíriából már elmenekült – köztük orosz állampolgárságú – tapasztalt fegyveresek a magyar határtól csak néhány száz kilométernyire csapnának össze a takfírek (hitehagyottak) és a kafírok (hitetlenek) ellen.
Az Iszlám Állam zászlójával léptek fel boszniai muszlim radikálisok. A hivatalos adatok szerint legalább 300-an csatlakoztak az ISIS-hez. Szarajevó pedig eddig is harcolt az iszlamizmus ellen, hiszen nem egy merényletet követettek el az ország területén. A kép forrása: Twitter.
Ezért Oroszország egyelőre még azt állítja, hogy elkötelezett az 1995-ös daytoni békeszerződés mellett, de vezető orosz politikusok jelezték, hogy szerintük Dodikot igazságtalanul hibáztatják a békemegállapodást fenyegető problémák miatt. Nem bátorítják Banja Lukát a függetlenség kikiáltására, de nem is fogják vissza a boszniai horvát és szerb szövetségeseiket sem. Moszkva számára ugyanis a Boszniai-Hercegovinában jelenleg kialakult helyzet tökéletesen megfelel, hiszen a nemzetközi politikában úgy van, ahogyan a való életben: nem az álló vagy kiöntött vízben, hanem a zavarosban lehet a legkönnyebben és legélvezetesebben halászni.
Vlagyimir Putyin orosz elnök hétfőn a dél-oroszországi Szocsiban találkozott Bassár el-Aszad szíriai elnökkel, akivel megvitatta a háború utáni politikai rendezés aktuális kérdéseit – közölte a Kreml.
Putyin a találkozóról szóló beszámoló szerint a szíriai kormányerők terrorizmus elleni harcban elért sikereit méltatta (Oroszország a több mint hat éve tartó háborúban Aszad elnököt támogatja Szíriában). Az orosz elnök szerint a katonai szakaszról most már át kell térni a politikai rendezésre, és korábban ugyanerről adott ki közleményt Putyin és Trump az ázsiai és csendes-óceáni vezetők csúcsértekezletén Vietnamban. Putyin jelezte, hogy miután beszélt Aszad elnökkel Szocsiban, felhívja Trumpot, hogy ismét egyeztessen vele a Közel-Keletről.
Putyin azt is megemlítette, hogy szerdán Szocsiban találkozik Recep Tayyip Erdogan török és Haszan Róháni iráni köztársasági elnökkel. Jelezte továbbá, hogy tárgyalni akar Tamím bin Hamad ász-Száni sejkkel, katari emírrel, Donald Trump amerikai elnökkel és regionális vezetőkkel.
Aszad, aki a beszámoló szerint munkalátogatást tett Oroszországban,
megköszönte Putyinnak a Szíriának nyújtott katonai és politikai támogatást.
Hozzátette, hogy továbbra is számítanak Oroszországra abban, hogy szavatolja a külső erők be nem avatkozását a politikai folyamatokba – hangoztatta a szíriai elnök.
Szíria jövője az egész Közel-Kelet számára meghatározó, de különböző érdekek ütköznek a rendezésben: Izrael például többször is megerősítette, hogy nem fogadja el, hogy Irán katonailag berendezkedjen az országban, Oroszország viszont ezt nemcsak, hogy elfogadja, de támogatja is.
Bár végül külön nem tárgyalt Donald Trump és Vlagyimir Putyin az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) tagországainak csúcstalálkozóján, de röviden beszélgettek a protokollfotózáson.
Egy közös nyilatkozatot is kiadtak a szíriai háborúról, amelyben az amerikaiak a mérsékelt felkelőket, az oroszok pedig az Aszad-rezsimet támogatják. Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő szerint a nyilatkozatot szakértők készítették elő, és végül a két külügyminiszter hagyta jóvá.
Azt írják: továbbra is
elkötelezettek Szíria szuverenitása, területi egysége és világi jellege mellett.
Le akarják győzni az Iszlám Államot – Trump korábban azt írta a Twitteren, hogy ez már megtörtént, most viszont annyit írtak, hogy az elmúlt hónapokban súlyosabbak lettek a terrorszervezet veszteségei, többek között azért is, mert sikeres erőfeszítéseket tettek a veszélyes incidensek elkerülése végett az amerikai és az orosz hadsereg között.
Azt is írják: csökkenteni kell a szíriaiak szenvedését, ezért felszólítják a világ országait a szíriaiak humanitárius szükségleteinek kielégítésére.
Nyílt levelet írt Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének az Eötvös Károly Intézet Vlagyimir Putyin orosz elnök egyetemi díszpolgári címe miatt.
Mivel a fenntartónak nem csak joga, hanem kötelessége is a törvényesség biztosítása, ezért az Eötvös Károly Intézet (EKINT) Balog Zoltán emberi erőforrások miniszterhez fordult Putyin orosz elnök Debreceni Egyetemtől kapott díszpolgári címe miatt, erről ugyanis álláspontjuk szerint jogsértő módon döntött az intézmény Szenátusa.
Az EKINT augusztusban már nyílt levélben kérte a Debreceni Egyetem Szenátusától Putyin díszpolgári címének visszavonását, mivel szerintük a testület döntése több okból is jogsértő. Az egyetem azonban azóta sem vonta vissza a díszpolgári címet, ezért fordultak most Balog Zoltánhoz.
Többek között azt írják, hogy a Debreceni Egyetem közintézmény, amely csak az alkotmányos alapértékek tiszteletben tartásával hozhat döntést: „az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértését semmilyen módon nem támogathatja, nem pártolhatja.” Hozzáteszik, hogy a szenátus döntései nem sérthetik és nem veszélyeztethetik az egyetemi autonómiát, az egyetem vezetése nem hozhat olyan döntést, amely a kormány politikai érdekeit kiszolgálja, illetve szerintük majdani szolgálatokért előre kitüntetni valakit erkölcsileg is elfogadhatatlan.
A nyílt levélben, amely itt olvasható teljes terjedelmében, arra kérik a minisztert, hogy ellenőrizze a Debreceni Egyetem döntésének jogszerűségét, illetve azt, hogy nem ért-e valakit retorzió az intézmény munkatársai közül azért, mert tiltakozását fejezte ki ezzel kapcsolatban.
Bár többször beszéltek róla, végül hivatalosan „időpont-egyeztetési nehézségek miatt” marad el a két elnök külön megbeszélése.
Mindkét elnök részt vesz az Ázsiai-csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) vietnami csúcstalálkozóján Vietnamban, majd a a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségének (ASEAN) csúcstalálkozóján, Manilában is.
Tegnap Rex Tillerson amerikai külügyminiszter még azt mondta: akkor tart a két elnök külön hivatalos találkozót Danangban,
ha lesz érdemi megbeszélnivalójuk,
például, ha jelentős haladást tudnak elérni Ukrajna vagy Szíria ügyében.
Sarah Huckabee-Sanders, a Fehér Ház sajtófőnöke most azt mondta: „Soha nem nyert megerősítést, hogy lesz külön találkozó a két államfő között, és ténylegesen nem is lesz időpont-egyeztetési nehézségek miatt.”
Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője viszont arról beszélt, hogy „az egyeztetés még tart, nem világos, hogy mi lesz”.
Trump és Putyin találkozója azért is lehet pikáns, mert az amerikai választásba való orosz beavatkozást vizsgáló bizottság egyre közelebb ér Trump belső köreihez.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
