Brüsszel azon van, hogy megszelídítse a lázadó visegrádi államokat és ehhez most az oszd meg és uralkodj stratégiáját alkalmazza. Azaz teszi a szépet a szlovákoknak és a cseheknek, ugyanakkor kemény a magyar és a lengyel kormánnyal szemben – állapítja meg a Politico.
A térséget ismerő források szerint a Bizottság a most következő költségvetési tárgyalásokon pénzzel igyekszik éket verni a V4-ek közé. Ha sikerül, akkor még inkább elszigetelődik Magyarország és Lengyelország, amelyeket a nyugati politikai vezetés többsége egyébként is páriának tekint. Az uniós támogatások jelentős megrövidítésének lehetősége
világossá tette Pozsony és Prága számára, hogy nem éri meg nekik összeborulni Kaczynskival, illetve Orbánnal.
Az EU-ban egyesek még mindig azt hiszik, hogy a magyar miniszterelnök által meghirdetett illiberális demokrácia nemigen több szószátyárkodásnál, így azt gondolják, hogy a lengyelek ügyében eláll a vétótól, ha cserében kedvezőbb feltételeket tud kialkudni a következő hosszú távú büdzsé kidolgozása során. Hiszen nem tud meglenni a támogatások nélkül.
A szlovák és a cseh vezetés közben éreztette, hogy nem kívánja megvédeni a jogállam ügyében a két szövetségest, mert a saját érdekeit fontosabbnak tartja. De nekik is megvan a maguk gondja a populizmussal és a korrupcióval. Az érdekeik azonban inkább Németország és Ausztria felé terelik őket.
Ám Brüsszel keménykedése visszaüthet,
főleg ha demagóg elemeknek sikerül úgy beállítaniuk, hogy az unió rá akarja kényszeríteni akaratát a régióra, ahogy az már a menekültválság kapcsán is történt. Milan Nic, a Német Külpolitikai Tanács elemzője azt tartja nagy bajnak, hogy Brüsszel nem érti a kelet-európaiakat.
Mateusz Morawiecki, lengyel miniszterelnök miután megbeszélést folytatott Orbán Viktor miniszterelnökkel, sajtótájékoztatón azt mondta: a visegrádi országok fontos részei az uniónak, hozzájárulnak gazdasági növekedéséhez és stabilitásához.
Hiszünk az EU-ban, az európai uniós értékekben, közösen szeretnénk az EU-t építeni – hangsúlyozta.
A lengyel kormányfő elmondta, teljes egészében egyetértenek a magyar állásponttal a migránsválsággal kapcsolatban.
A szuverén államok polgárainak joguk van eldönteni, kikkel akarnak együttélni – tette hozzá Mateusz Morawiecki.
A közép-európai gazdasági modellek működnek, a térség országai stabilizáló szerepet játszanak az Európai Unióban, ezért ennek megfelelő súllyal szeretnének beleszólni az unió ügyeibe – mondta Orbán Viktor ugyanazon a sajtóértekezleten.
A magyar miniszterelnök közölte: míg térségünk országainak gazdaságai működnek, az unió bevándorláspolitikája látványos kudarcot vallott.
A határokat továbbra is meg kell védeni, a migrációt meg kell állítani, és a segítséget kell oda vinni, ahol szükség van arra – szögezte le.
Orbán Viktor rámutatott: a két ország kapcsolatának homlokterébe a nagy projektekkel kapcsolatos együttműködések kerülnek a jövőben. Ezek közül kiemelte az észak-déli irányú energetikai és közlekedési infrastruktúra fontosságát.
A választási harcban szinte csak egy téma volt: védekezés a menekültek ellen. (a néppárti) Kurz és (a szabadságpárti) Strache egymást überelték a választási küzdelemben, mely végül is 14 % pluszt hozott nekik.
Visegrád ma a beszédtéma Bécsben. Egy magyar vár, mely napjainkban a jobboldali és nacionalista szövetség (Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia) jelképe, amihez hamarosan Ausztria is csatlakozhat – ezt írja mai számában a Handelsblatt: a fiatal, 31 éves Sebastian Kurz választási győzelme mindenképp egy paktumot jelent a mélykonzervatív (szabadságpárti) FPÖ-vel.
Visegrád azonban egy befeketítő szó is Ausztria számára, egy jobbra fordulás, ahol a választási harcban szinte csak egy téma volt: védekezés a menekültek ellen. (a néppárti) Kurz és (a szabadságpárti) Strache egymást überelték a választási küzdelemben, mely végül is 14 % pluszt hozott nekik. A jobb (szél) az ország új politikai közepe. Az államelnök választáskor a zöldpárti Alexander Van der Bellen győzött, most pártja még a Parlamentbe sem jutott be. Karl Kraus mondása jut erről az ember eszébe: „Gondolatszabadság van nálunk. Most már csak a gondolatra lenne szükségünk”.
Szlovákia és Csehország nem fordított hátat a Visegrádi csoportnak, csupán közelebb akar kerülni a mag Európához. Ennek az új Európának feltételezhetően nem lesznek zárva a kapui és oda mindig be is lehet jutni, illetve onnan kimaradni. A közép- és kelet-európaiaknak egyenlő feltételekért kell megküzdeniük. Interjú Szarka László történésszel (MTA BTK, Történelemtudományi Intézet).
Robert Fico, Emmanuel Macron, Christian Kern és Bohuslav Sobotka Salzburgban augusztus 23-án Fotó: MTI/EPA/Christian Bruna
Emanuel Macron francia elnök nem rég fejezte be közép- és kelet-európai körútját, amely során kikerülte Magyarországot (vagy csak nem tartotta fontosnak útba ejteni). Ki húzott hasznot ebből hasznot?
Macron már Brüsszelben a visegrádiakkal tárgyalva megüzente, hogy az unió nem szupermarket, valamint, hogy érdemes az uniós alapértékeket komolyan venni. Csak így lehet az EU-t újra gondolni. A nyugat-európaiak elsősorban azt szeretnék újra gondolni, hogy a kelet-európai különböző dömpingek (szociális, bér) ne érjék el, ne rombolják szét a nyugat-európai munkaerő piacot. Érdekes módon errefelé is megjelent az, hogy
ilyen „olcsó Jánosnak” sokáig nem jó lenni, erre nem lehet építeni fejlődési vonalat.
Nagyon ellentmondásos, hogy Tusványoson a szolidaritás megkérdőjelezéseként fogalmazott arról a magyar miniszterelnök, hogy Kecskeméten kicsik a fizetések. De hát különben nem jönnének ide. Ez egy olyan dilemma, ami csak az egyik oldalon nem lehet megoldani. Ez a salzburgi hangütés azért volt fontos, mert megérezték, hogy ezt csakis a kelet és nyugat párbeszédével lehet megoldani. Az osztrákoknak meg sikerült, habár erről már igyekeztek megfeledkezni, közvetítő szerepet vállalni. Arra meg nagyon ügyelt a prágai és pozsonyi miniszterelnök, hogy folyamatosan azt mondják:
ők nem Visegrád helyett beszélnek, hanem Visegrád nevében beszélnek.
És azok a munkacsoportok, amelyek Franciaország és a Visegrádi csoport között Brüsszelben megalakultak működnek és ők ezeknek a munkacsoportoknak a véleményét mondják el. Tehát, ha igaz, akkor Salzburgban nem történt meg az a magyar sajtóban felhangosított leválási kísérlet, amitől úgy félünk. Visegrádot egyébként annyi belpolitikai szándék vezéreli ahány tagállama van; 25 éve létezik és csak néha történt meg úgy 4-5 évig, hogy szorosabban együttműködtek volna ezek az országok. Most ez a menekült válság összehozta őket.
Messzebbre nem mennék, viszont,
ha szeptemberben nem jön össze a Franciaország-Visegrád találkozó Budapesten, akkor annak már lehet egy komolyabb üzenete.
Robert Fico, szlovák miniszterelnök amellett, hogy hangsúlyozta Visegrád fontosságát azt is nyilatkozta, hogy a visegrádiak tulajdonképpen az unió gazdasági húzó ereje. Ez reális?
Innen nézve sok mindent lehet mondani. A relatív számok bűvöletében élő magyar statisztikai irodalom meg a magyar politikai irodalom, hogy ugye, hány százalékkal lép előre a mínuszokból ez a térség. Ez egy nemes verseny, és látjuk, hogy jelen pillanatban Románia vezet. De hát honnan indultunk el? Ezzel együtt hatalmas fejlődés van Romániában és másutt, de a relatív számoknál mindig lemaradnak a valóságos gazdasági mutatók pl. Nyugat-Európában. A fejlődés dinamikája egy fontos tényező, a tényleges helyzet azonban valóban drámai képletet mutat Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon is. Például a regionális szintek közötti drámai különbségek vagy a legmagasabb és legalacsonyabb bérek közöttiek. Legújabb adat szerint Magyarországon 100 ezer forintból él a vidék és 200 ezerből a főváros és környéke. Szlovákiában is ez van, talán mérsékeltebben. De
Pozsony olyan mértékben elhúzott az ország többi részétől, hogy most már Londonhoz és a legfejlettebb európai régiókhoz méri magát.
Szlovákia bérszintben és a nyugdíjaknál is mintegy 10-15 százalékkal jobban áll mint Magyarország. Szlovákia valamennyire magabiztosabb és ehhez hozzájárult az eurós fegyelem.
Sokan azzal is bírálják az Orbán-kormányt, hogy nem a fejlesztésbe, fejlődésbe ruházza be az EU-s támogatást és ezzel az ország jövőjét veszélyezteti. A többi visegrádi ország ezt másként csinálja?
Valamivel hatékonyabban, de a korrupció beleng ide is. A legutóbbi szlovák kormányválság is abból adódott, hogy az oktatásfejlesztésre szánt összegek egy jelentős részét nem az oktatási rendszerbe, hanem a különböző pártokhoz közel álló cégekhez mentek. Ezt most leállította a miniszterelnök és nagyon határozottan a sarkára akar állni ebben a dologban. De a rendszerben benne van az áttekinthetetlenség. Talán egy kicsit jobb a képzettségi háttere a szlovákiai munkaerőpiacnak.
Hogyan kell elképzelni, hogy mi lesz ez az új mag Európa? A francia-lengyel tengelynek erről van határozott terve? És akik ebből kimaradnak miben szenvednek majd hiányt?
Van egy nagyon leegyszerűsített képlet, amelyre van fogadókészség Szlovákiában is. Maga a miniszterelnök 10 éves ugrásról beszél, amennyiben Szlovákiának sikerül csatlakoznia. Ez elsősorban nagy béremelkedést jelentene. Mindez az eurózónára értendő. Persze itt is van ellentmondás, mert előre jutunk-e ha Görögország is marad a mag Európában. Banki szféra összehangolására, az adó- és szociális politikai harmonizálására van szükség, meg az eddig hiányzó ellenőrzési mechanizmusok megteremtésére. Ezzel nyilván csak a német választások után rukkolnának elő.
Kétségtelen, hogy Magyarországra nézve a veszély itt van
és amire magyar ellenzéki elemzők is utalnak: nagyon fontos megfontolni, hogy egy törésponthoz is eljuthat az Európai unióban a vezető gondolat. Tehát a Brüsszel-ellenes metaforák mögött valóságos elképzelések vannak arra, hogy az integrációt elmélyíteni akaró országok nem feltétlenül akarnak sokáig udvariaskodni és azt mondják, hogy most lépni kell. (…) A nemzetállami biztonságérzetet nem biztos, hogy azonnal tudja nyújtani az új Európa. Ezért, ha jön is egy javaslat, mindig meg lehetett beszélni. 2004 óta van egy tapasztalat, hogy egy ilyen megosztott Európában (már csak ha a bérekre gondolunk) egységes értékrendet számon kérni nem lehet. Akkor lehet, ha ezzel mint identitással, uniós identitással is azonosulni lehet. Egy londoni magyar ezzel tud azonosulni könnyedén, egy nyíregyházi vagy egy vásárosnaményi vagy egy tyukodi magyar bizonyos értelemben lehet, hogy szintén tud azonosulni, de ennek nagyon sok feltétele hiányzik.
Mi lesz azokkal, akik kimaradna a mag Európából?
Senki előtt nem zárul be a kapu. A metaforák szintjén ez nem egy lezárt rendszer, hanem innen kihullani is lehet és belépni is. A megfelelési kényszerek még jobban előtérbe fognak kerülni. Gazdasági megfelelési kényszer, adópolitika, korrupciómentesség, hatékonyság. Ez utóbbi egy misztifikált mutató, hiszen számtalan olyan cég működik Magyarországon, ahol ugyanannyi darabszám és óra per darab teljesítmény van és mégis tízszeres különbségek vannak a bérekben. A piacképességek mutatóit illetően remélhetőleg a visegrádi, slavkovi tárgyalópartnerek most már kiállnak magukért, nem úgy, mint annak idején Antallék. A feltételeket nem lehet egyoldalúan meghatározni.
Megtört a visegrádi egység, de Macron francia elnök fontos engedményt tett migráns ügyben Salzburgban.
Csehország és Szlovákia hajlandó arra, hogy felülvizsgálják azt az uniós szabályt, mely lehetővé teszi, hogy valakit úgy alkalmazzanak egy másik államban, hogy közben a hazai béreket és juttatásokat kapja. Eddig a visegrádi államok határozottan ellenezték ezt mondván hogy a munkavállalás szabad az egész EU-ban, és az alacsony bérek jelentik az egyik fő vonzerejét a közép és kelet-európai tagállamoknak.
Miért ment bele Sobotka cseh és Fico szlovák miniszterelnök Salzburgba abba, amit eddig nem fogadott el?
Két okból. Egyrészt azért, mert a korábbi évektől eltérően immár a közép és kelet-európai tagállamokban elérték a szinte teljes foglalkoztatottságot. Sőt egyes helyeken munkaerő hiány mutatkozik. Ennek részben az a következménye, amit Fico mondott Salzburgban: „már nálunk is van szociális dömping”- vagyis a külföldi munkavállaló lenyomja a hazai béreket azzal, hogy mondjuk román vagy bolgár fizetést kap. A másik ok amiért Csehország és Szlovákia elfogadta a felülvizsgálat ötletét, melyet Macron francia elnök olyannyira szorgalmaz az az, hogy
Párizs is tett egy fontos engedményt méghozzá a migráns fronton.
A visegrádi államok ellenzik a migráns kvótát, melyet Brüsszel akar. Macron most kijelentette Salzburgban: „nem nekem kell meghatároznom azt, hogy hány migráns érkezzen egy másik uniós országba!” Vagyis ebben a visegrádi államok számára fontos kérdésben Macron szembefordult Brüsszellel és Angela Merkellel. Az eredmény ?
Mindenki kapott valamit Salzburgban. A választások előtt álló cseh miniszterelnök és osztrák kancellár diplomáciai sikert tudott felmutatni akkor amikor nem állnak jól a népszerűségi versenyben. Robert Fico úgy kötött paktumot Macron francia elnökkel, hogy közben nem hagyta cserben teljes mértékben a visegrádi együttműködést sem. Macron francia elnök elérte fő célját : megosztotta a visegrádi négyest! Ugyanakkor fel tud valami szerény eredményt mutatni otthon, ahol neki is népszerűségi gondjai vannak. A munka törvénykönyvének reformja egyáltalán nem népszerű Franciaországban pedig ez Macron elképzelései között talán a legfontosabb a belpolitikában. Hogyan tovább ?
Macron csütörtökön Romániában, pénteken Bulgáriában tárgyal. A két nagy hiányzó Magyarország és Lengyelország. Elvben Macron elnöknek van meghívása Budapestre, de kérdés, hogy mikor lesz ebből valami. Az viszont valószínű, hogy Macron számíthat uniós reformtervei támogatására néhány uniós államban Közép és Kelet Európában, de sem Magyarország sem pedig Lengyelország nem tartozik ezek közé. A visegrádi négyes egysége viszont megtört, és így nem tudják blokkolni a tervezett reformokat, melyek egységesebb és jobban együttműködő Európát akarnak a nemzetállami szuverenitást hangsúlyozó Magyarországgal és Lengyelországgal szemben.
Négyes csúcs Salzburgban: három közép európai állam vezetői az osztrák városban találkoznak a nemrég megválasztott francia elnökkel. A tét az EU együttműködés elmélyítése és a viszony a mag országok és az egykori szocialista államok között.
„Mi Európa szívéhez akarunk tartozni, oda ahol Franciaország és Németország van! Nagyonis érdekeltek vagyunk a visegrádi együttműködésben, de számunkra létkérdés az Európai Unió!”- hangsúlyozta Robert Fico szlovák miniszterelnök.
Szlovákia Csehországgal, Lengyelországgal és Magyarországgal együtt tagja a visegrádi együttműködésnek. Ezek az államok elutasítják, hogy migránsokat vegyenek át más uniós országoktól, ahogy ezt Brüsszel szeretné. Őket figyelmeztette Macron francia elnök júniusban a brüsszeli EU csúcson :
„az EU nem szupermarket, ahol mindenki a tetszése szerint válogathat!”
Orbán Viktor magyar miniszterelnök erre akkor úgy reagált, hogy „Macron még új fiú az EU-ban”. A franciák viszont arra játszanak, hogy a visegrádi együttműködés államai megosztottak. Robert Fico szlovák miniszterelnök például befogadott száz migránst Görögországból és Itáliából noha korábban semmiképp sem akarta elfogadni ezt. Ezt látva Macron tudatosan mellőzi Magyarországot és Lengyelországot. De mit ér el ezzel?
Macron távlati célja az eurozóna együttműködésének az elmélyítése. Most viszont Közép és Kelet Európában egy olyan francia elképzelést akar elfogadtatni, melyet az egykori szocialista államok egységesen elutasítanak. Ez pedig a szerződéses munkavállalók ügye. Ez azt jelenti, hogy a közép és kelet-európai munkavállaló a saját államának feltételei szerint vállal munkát egy másik uniós országban.
Vagyis magyar munkabért és szociális juttatást kap akkoris, ha mondjuk Franciaországban dolgozik.
Ezt szociális dömpingnek tartják Párizsban jogtalan előny szerzésnek a munkaerő piacon.
A közép és kelet-európai államok viszont arra hivatkoznak: az EU garantálja a szabad munkavállalás jogát bármelyik tagállamban. Az érintett országok épp ebből a hátrányos helyzetből akarnak előnyt kovácsolni, az alacsony bérekkel és szociális juttatásokkal lenyomni a nyugati vetélytársakat. Az EU munkavállalóinak mindössze 1%-a van ilyen helyzetben, de a franciáknak ez is sok. Kezdetben azt szeretnék elérni: maximálják egy évben az ilyen típusú munkavállalás lehetőségét.
Igazában persze ez csak a jéghegy csúcsa. A franciák harmonizálni kívánják az adók, a bérek és a szociális juttatások rendszerét az Európai Unióban. Ezt már Sárközy elnök felvetette, de egységes elutasításba ütközött az unió keleti államaiban. Az igazi szociális dömping ugyanis az, hogy a gyárakat nyugatról keletre telepítik az olcsóbb munkabérek miatt. Macron elnök saját szülővárosában is szembesült ezzel a problémával: az ott működő amerikai cég áthelyezi a termelést Lengyelországba! A francia elnök megígérte: rendezi ezt a problémát.
Mindenesetre azokkal az államokkal keresi az együttműködést az unió keleti részén, melyek nyitottak Brüsszel irányában. Szerdán Salzburgban az osztrák, a cseh és a szlovák vezetőkkel tárgyal. Csütörtökön Bukarestbe, pénteken Szófiába látogat. És Budapest? Most Varsóval együtt kimarad. Elvben van megállapodás Macron budapesti útjáról, de ezt egyelőre még nem erősítették meg… ki
„Választanunk kell: Visegrád vagy mag-Európa!”; „Csehország számára a Visegrádi csoportban való maradás már nem biztonságos.” Ezek és hasonló kommentárok jelennek meg a cseh és a szlovák sajtóban.
A két országban különösebben azóta lettek hangosabbak a Visegrád-szkeptikus felhangok, amióta a napokban bejelentették, hogy két hét múlva Emanuel Macron francia államfő, akitől az európai közvélemény az EU megreformálását várja, Salzburgban találkozik az osztrák, a cseh és a szlovák miniszterelnökkel.
A magyarok és a lengyelek erre az összejövetelre nem kaptak meghívást.
A formális magyarázata ennek a felállásnak az, hogy a „slavkovi” hármas tart tanácskozás. A slavkovi (austerlitzi) hármast (S3) Csehország, Szlovákia és Ausztria hozta létre 2015 januárjában.
Petr Šabata az iRozhlas nevű portálon azt írja, hogy Csehországnak távol kell tartania magát Visegrádtól, mert ez a csoport „megköti a kezünket és rontja hírnevünket”.
„Az októberi választások után az új kormánynak az egyik első feladata az lesz, hogy előkészítse kilépését a Visegrádi csoportból. Ottmaradásunk az ország alapvető érdekeit veszélyeztetné.”
Szlovákiában is hasonló jellegű viták vannak folyamatban.
„Lehet választani: Vagy Visegrád, vagy mag-Európa”
címmel közölt kommentárt a Trend Mariána Leška tollából.
A lap idézi Robert Fico miniszterelnök többször hangoztatott álláspontját, miszerint Szlovákia az unión belüli változások aktív részese akar lenni.
„A kormány meggyőződése, hogy Szlovákiának nincs más alternatívája, mint csatlakozni a mag-Európához.”
Az iRozhlas kommentátora szerint Csehországnak többé nem biztonságos a visegrádi tagság. A csoport egyik országában, Lengyelországban folyamatban van az igazságszolgáltatás függetlenségének a felszámolása. Egy másik ország, Magyarország pedig már hosszabb ideje az önkényuralmi rendszer felé sodródik.
Az egykori Csehszlovákia két utódállamának nem marad más hátra, mint búcsút inteni a V4-nek – vonja le a végső következtetést Petr Šabata.
A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.
A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.
A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.
