Kezdőlap Címkék Végel

Címke: Végel

Ez volt ma, és az ünnepek alatt – 2017. december 27.

0

Orbán olyan, mint a fű: ma friss, holnap elporlad – mondta Iványi Gábor lelkész, az Oltalom karitatív egyesület elnöke a Független Hírügynökségnek; a kettős állampolgárság liberalizálása után felgyorsult az elvándorlás – ezt már Végel László író mondta a FüHü-nek; a magyar nacionalizmusban pedig nincs helye a szerbek iránti vonzalomnak – ezt meg Tamás Gáspár Miklós; Ujhelyi viszont Szájerrel vitázott volna, ha a Magyar Idők megjelentette volna a válaszlevelét; közben a világ leggazdagabb emberei még gazdagabbak lettek.

 

Orbán olyan, mint a fű: ma friss, holnap elporlad
Beszélni kell, szólni, mert az is cselekvés, mondja Iványi Gábor lelkész, az Oltalom karitatív egyesület elnöke a Független Hírügynökségnek adott karácsonyi interjújában. Azért kell beszélni, mert Orbán Viktorék a szemünk láttára fosztják ki az országot. Itt minden egyetlen ember érdekének van alávetve, állítja, egy olyan embernek, aki fáraónak, Istennek képzeli magát. Iványi, aki két gyermekét is megkeresztelte a miniszterelnöknek, soha nem volt bensőséges kapcsolatban vele. Azt már korábban is látta rajta, hogy nem tudja elviselni a vereséget, vagy ha ellentmondanak neki. Időben meg kellene őt állítani, és nem megvárni, amíg a személyiségének teljes nyomorúsága kiteljesedik.

A kockázatmentes magyar rendszerváltás
Interjú Végel László Kossuth-díjas íróval, drámaíróval, dramaturggal, publicistával, Újvidék kozmopolita lokálpatriótájával a kettős állampolgárságról, arról, hogy a tömeges kivándorlás miatt a magyarlakta vidékeken már 4000 euróért lakható házat lehet vásárolni, meg arról, hogy a magyarországi (budapesti) kultúra egyre inkább önmagába fordul és nem ismeri fel a másság varázsát, valamint a sajátos kisebbségi klausztrofíliáról.
(…) A kettős állampolgárság megadása valóban fordulópontot jelentett, amire alapos, szakszerű háttértanulmányokkal, szociológiai kutatóprogramokkal kellett volna előkészülni. Ismerni kellett volna a kisebbségben lejátszódó folyamatokat, hogy megfogalmazódjon az állampolgárság megadásának módszere és dinamikája.

EZEK A FELMÉRÉSEK ELMARADTAK.

Mi történt tehát? A magyarországi pártok kezdetben rendre ellenezték a kettős állampolgárságot, aztán hipp-hopp elfogadták. Pártkampányok születtek, amelyek arról szóltak, hogy ki van ellene és ki van mellette. Ki a nemzethű és ki a nemzetidegen?  S milyen következményekkel járt ez? Felgyorsult az elvándorlás, úgyhogy a demográfusok szerint a vajdasági magyarság pár évtized múlva jelentéktelen szórványt képvisel.

Jó lenne ezzel komolyan szembesülni.

Szerbia és Magyarország Európa páriái
Tamás Gáspár Miklós filozófus a belgrádi NIN hetilapnak adott interjújában a többi között azt mondta, hogy Orbán és Vučić is elszigetelt és ezért van szükségük egymásra. Barátságuk alapja nem a szimpátia, a magyar nacionalizmusban pedig nincs helye a szerbek iránti vonzalomnak.

A két politikus közötti különbséget TGM abban is látja, a NIN szerint, hogy amíg Vučić Németországot igyekszik követni, addig Orbán sokkal radikálisabb.

MOST FEJEZI BE UGYANIS ÉLETMŰVÉT, A DEMOKRATIKUS ELLENZÉK MEGSEMMISÍTÉSÉT,

hogy a jobboldali riválisai ellen fordulhasson. Ezenkívül a magyar lakosság 95 százaléka csak az állami médiából tájékozódik. Ez a „tájékoztatás” pedig oly módon történik, amelyről Szerbiában még álmodni sem tudnának – idézi a nagymúltú belgrádi ellenzéki hetilap Tamás Gáspár Miklóst, aki hozzátette: Magyarországon csak egy nemállami rádió van és csak Budapesten hallható, van két lap, összesen 20 ezres példányszámmal és néhány internetes oldal szűk olvasói bázissal.

Ujhelyi kontra Szájer
Szájer József európai parlamenti képviselő karácsony előtt hosszú cikket közölt a Magyar Idők hasábjain az európai közösség jövőjéről, benne a néppárti jobboldal feladatairól („Nézzenek a füstfüggöny mögé”). Erre küldött az újság szerkesztőségének válaszlevelet Ujhelyi István, szintén európai parlamenti képviselő. A Magyar Idők visszautasította a válasz közlését. Az illetékes rovatvezető ezt többek között azzal indokolta, hogy „híján van az intellektuális érvelés képességének”.
Ujhelyi István a Hallgass az eszedre, Magyarország! című válaszában azt írja, hogy igaza van Szájer Józsefnek. Igaza van, amikor legutóbb ezen a hasábokon arról írt: Európa a diktatúrák lerázása után kiépítette a demokráciát és a jogállamot, ma pedig „mégis bajban van”. Helyes megállapítás, a következtetés és az indoklás azonban egyszerre félrevezető és hamis. A Fidesz európai parlamenti képviselője ugyanis miközben ismét csak helyesen állapítja meg, hogy az európai projekt súlyos bizalomválságban szenved, az Unió recsegő és sokszor döntésképtelennek tűnő intézményrendszere eltávolodott az európai polgároktól, aközben ennek okaként elfelejti felsorolni saját személyes és pártjának, illetve kormányának felelősségét. A kép ugyanis ezzel együtt teljes. Amikor arról beszél, hogy megcsappant az „európai közös cselekvés hatékonysága”, vagy hogy a tagállami kormányfők találkozóján „a közös szekér egyre sűrűbben megakadva megy csak”, álságosan elhallgatja – vagy ha úgy tetszik füstfüggöny mögé rejti – a tényt, miszerint éppenséggel Orbán Viktor és a vírusként terjedő illiberalizmusának követői azok, akik rendre botot dugnak a küllők közé. Majd álszent módon visszamutogatnak: lám, az Unió megint béna. (…)

Bomba jó éve volt a világ leggazdagabb 500 emberének
Jeff Bezos, az Amazon társtulajdonosa és menedzsere a világ leggazdagabb embere lett: november végére elérte a 100 milliárd dolláros vagyont! Ez mostanra egy kicsit csökkent, de így is van mit a tejbe aprítania. Az eddigi első helyezett, Bill Gates rendszeresen nagy összeget utal át a Bill és Melinda Gates Alapnak, ezért elveszítette az első helyet. Hasonló a helyzet Soros Györggyel is, aki 18 milliárd dollárt adott a Nyílt Társadalom alapnak. Emiatt vissza is esett a Bloomberg Billionaires Index 195-ik helyére – 8 milliárd dollárral.

Bár Mark Zuckerberg is nagy összeget utalt át különböző alapítványoknak, de a Facebook alapító elnöke így is kiváló évet zárt: 22,6 milliárd dollárral nőtt a vagyona vagyis egyetlen évben 45%-ot nyert!

Naplójegyzetek – Fragmentumok

0

Ki fogja majd számon kérni, hogy a kisebbségi újgazdagok leállítják-e az elvándorlást, nyílnak-e új magyar tagozatok? Mi történik a milliókkal, ha a 2021-ben sorra kerülő népszámlálási adatok drámai kudarcról vallanak? Mit gondol erről az éppen Stuttgartba kivándorló villanyszerelő és vízvezeték-szerelő? És a családja? Végel László:

  1. október 8. vasárnap

(…) A buszpályaudvaron ljubljanai buszjáratról érdeklődöm. A váróteremben találkozom két bánáti családdal, öt gyerekkel indulnak útnak. Úgy látom, mind iskolás lehetne. A televízóból ismernek, azt kérdezik, hogy hol lehet a közelben olcsóbban ebédelni. Hosszú út vár rájuk. Késő este indul a busz, meg sem állnak Stuttgartig. Várja őket a munkahely. Nem a legjobb, de reménykednek, hogy a férjek idővel a szakmában helyezkednek el. Az egyik autószerelő, a másik pedig vízvezeték-szerelő. Volt állások is, vagy 200 eurót kaptak havonta. Éjjel-nappal feketén dolgoztak, hogy túléljék. Terjed a mélyszegénység, tart a Magyar Kisebbségi Exodus, kiüresednek az utcák, megszűnnek a magyar tagozatok. Az emberek reményvesztettek. Persze, nem mindenki. Egy hírrel találkozom, amelyet szóról szóra kimásolok. „A szabadkai Masterplast Yu. 290 millió dinárt, vagyis mintegy 2,4 millió eurót, a topolyai Sat-trakt valamivel kevesebbet, 288 millió dinárt kapott, ami euróban szintén 2,4 millió körüli összegnek felel meg. A dobogó harmadik fokára a magyarkanizsai Keramika került 164 millió dinárral (1,3 millió euró).” Legyen ez a jövőért felelősséget vállaló, intézményeinkben fontos tisztségeket betöltő fiatal vajdasági értelmiségiek lelkiismereti kérdése. Ők majd hallgatással kimondják erre az igent, bírálattal a nemet. Helyes vagy helytelen, döntsék el ők, hiszen az ő jövőjükről van szó. Nem tisztem ebbe beleszólni, csupán a Nagy Exodus óráiban íróasztal mellett minden tisztség nélkül, elszigetelve tűnődöm az emberi sorsokon. Ha majd eloltják a villanyt kiderül, hogy kinek volt emiatt lelkiismeret furdalása és kinek nem volt? A magyar adófizetők pénze állítólag a kisebbségi magyarok szülőföldön való maradását szolgálja. Ki fogja majd számon kérni, hogy a kisebbségi újgazdagok leállítják-e az elvándorlást, nyílnak-e új magyar tagozatok? Mi történik a milliókkal, ha a 2021-ben sorra kerülő népszámlálási adatok drámai kudarcról vallanak? Mit gondol erről az éppen Stuttgartba kivándorló villanyszerelő és vízvezeték-szerelő? És a családja? (…)

Végel László (Újvidék)

 

Tusványos utórezgései

Egy héttel a hagyományos tusnádfürdői dzsembori után a határon túli magyar médiában még mindig téma, elsősorban Orbán Viktor magyar miniszterelnök előadása.

Szűcs László az erport.hu (a megszüntetett Erdélyi Riport szerkesztőinek oldala) például így sommáza az ott elhangzottakat:

„Bő hete már, hogy elhangzott a várva várt, a hegyek által is visszhangzott, s a környék medvéit is mélyen megindító beszéd. S milyen szerencse, hogy július 22-ről csak az Orbánt kifütyülő nő bántalmazása marad meg a kollektív emlékezetben, esetleg a miniszterelnök halványzöld ingje és helyre kalapja. Ugyanis ebben az évben a tusnádfürdői Szombat Délelőtt nem adott a nemzetnek méretes, rágni való csontot, nem épül be a köztudatba olyan új szó, mint az illiberális, s nem nyit új fejezetet az egyetemes politikatörténet lapjain, mert az üzenet kimerült a szokványos sorosozással elegy nem kevés öntömjénezésben.

Ami újból szembeötlő volt, hogy a szónok nem is azokhoz szólt, akikhez jött.

Mert jelenlegi életük nem érdekli. Csak a szavazatuk kell, vagy ha dolgos kezűek és ivarérettek, akkor ők maguk.”

Végel László, vajdasági író évek óta megjelenő közéleti naplójában írja:

„Orbán Viktor beszél a Tusványosi Nyári Egyetemen. Meg kell erősíteni a magyar haderőt. Magyarország a szögesdróttal megvédte Európát, s ezért bosszúhadjárat indult ellene. Kitér a globalisták és a patrióták közötti konfliktusra is.  Legyen Magyarország a magyaroké, Németország a németeké, Lengyelország a lengyeleké, mondja, de nem folytatja. Mások folytatni fogják, minden nemzetállamnak van ezzel kapcsolatos mondandója. Legyen Szerbia a szerbeké, Szlovákia a szlovákoké, Románia a románoké…

Végül is, minden politikai elit a saját szája íze szerint értelmezi a patriotizmust.

Nem légből kapott gondolatokról van szó, a kelet-közép-európai államok vezetői attól tartanak, hogy Brüsszel meg akarja csonkítani a hatalmukat. Ezek évek óta terjednek a térségben, a programalkotó Orbán Viktor gondosan pontokba szedte őket, amelyeket a helyi kisebbségi politikusok – Orbán Viktor mondathangsúlyait imitálva –  majd naponta ismételgetnek. Persze, nagy lesz a különbség az eredeti és az utánzat között.”

A Magyarország magyaroké jelszó Horváth-Kovács Szilárdnak (Transindex) sem nyerte el a tetszését:

Mikor Orbán ilyeneket mond, nem veszi figyelembe, hogy mindenféle „erős hazafias nemzetállam” nem csak Magyarországon szimpatikus gondolat: hanem Románia számára is. És amikor valaki ezt hirdeti Romániában, akkor ezzel az eszmével a mi létünket teszi kockára. Hiszen maga Orbán mondta, hogy jelenleg Európában a vezérkérdés az, hogy „az európaiaké marad-e Európa?”, amely számára azt jelenti, hogy „a magyaroké marad-e Magyarország?”… s mi muszáj tovább gondolkozzunk, s kérdezzünk: ez román szempontból azt jelenti, hogy a „románoké marad Románia? vagy az Erdélyieké marad Erdély? És itt lapul a magyar miniszterelnök által hirdetett eszme mély problémája.

Kisebbségiként nem kívánhatom, hogy a románoké legyen Románia.

Legyen egységes állam, legyen erős állam, de ne etnikai alapokon. Orbán azt mondja, hogy egy idegen kultúra sikeres integrációját sem ismerjük, és hozzátette azt is: „Egymással ellentétes célokat képviselő emberek, ha egy rendszerbe, országba kerülnek, abból nem integráció lesz, hanem káosz.” „Egymással ellentétes eszmék és értékek egyszerre, egy időben nem érvényesíthetőek, ugyanis kizárják egymást”. A „hazafias kormányzat” kultúrája, értéke, eszméje ellentétes a kisebbségi kultúrával, annak értékeivel, annak eszméjével. S még valami többel, sokkal fontosabbal, mint a politika: a létével. Orbán eszméje a mi létünkkel ellenkezik.

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!