Kezdőlap Címkék Válság

Címke: válság

Merre tart a világunk?

Közgazdászok köreiben egyre gyakrabban hallani arról, hogy a világgazdaság ciklikussága miatt belátható időn belül egy újabb világgazdasági válságra kell felkészülni. Mintha ennek az előszelét jeleznék azok a „takarékossági” intézkedések, amelyeket a közelmúltban rendelt el a hazai pénzügyi kormányzat.

Többek között zároltak milliárdokat, amelyeket korábban az önkormányzatoknak különféle fejlesztési célokra ítéltek oda, de olyan véleményeket is hallani, hogy a lakáskasszák egyik napról a másikra történő bedöntése is lényegében ebbe az irányba mutat.

Katona Tamás, egyetemi tanár, havonta készülő gazdasági prognózisában úgy látja, a világgazdaság ez évi kilátásait a korábbinál optimistábban ítélik meg az elemzők. A nyári prognózisokban a tavaly ősziekhez képest valamelyest nőtt, a tavasziakhoz képest gyakorlatilag változatlan maradt az optimizmus, ugyanakkor a legutóbbi, tehát az októberi előrejelzések némileg visszafogottabbá váltak. A Nemzetközi Valutaalap őszi előrejelzése jól tükrözi az általános megközelítést:

a globális gazdaság növekedésének dinamikájában három éve megtört a 2008. évi világgazdasági válság óta tapasztalható lassulás.

Az IMF nyári prognózisa még azt feltételezte, hogy a világgazdaság növekedése a tavalyelőtti 3,2 százalékot, és a tavalyi 3,7 százalékot követően az idén eléri a 3,9 százalékot, és ugyanez a dinamika várható 2019-ben is, októberben azonban az idei és a jövő évi várható dinamikát egyaránt 0,2 százalékponttal mérsékelték.

Az Európai Unióban is megtörni látszik az utóbbi években tapasztalt – nem túl dinamikus – fellendülés. Az egyesített bruttó hazai termék előző két évben regisztrált 1,9 százalékos, illetve 2,7 százalékos emelkedését az idén 2,2 százalékos, míg jövőre 2 százalékos növekedés követheti.

A politikai természetű kockázatok is az év eleje óta alacsonyabb növekedési ütemet valószínűsítenek, különösen a Trump által keltett bizonytalanság, pontosabban az esetlegesen elhatalmasodó kereskedelmi háború következtében.

Makrogazdasággal foglalkozó közgazdászként úgy látja, a magyar gazdaság az utóbbi években, a kormányzati gazdaságpolitika következtében, kritikus helyzetbe került.

Fokozatosan romlik a versenyképességünk, a kilencedik éve regnáló kormány gazdaságpolitikája torzítja a versenyt,

nem teszi lehetővé a vállalkozások egészséges fejlődését, ami a felhasználható uniós források hiányában visszahat a gazdaság bővülési potenciáljára is. A múlt évben már érzékelhető volt a 2014-2020 évek középtávú uniós ciklusában lehívott jelentős források élénkítő hatása, ennek megfelelően a múlt év egészében 4,4 százalékkal emelkedett a bruttó hazai termék volumene.

Elismeri a professzor, hogy az idei évben is folytatódott a dinamikus növekedés: az év egészében a tavalyihoz hasonló ütemű, 4 százalékot valamelyest meghaladó bővülés várható, igaz, bizonyos kockázatokkal. Ez a dinamika több mint 2 százalékponttal meghaladja az Európai Unió, valamint az euró zóna átlagát, ami Kelet-Közép-Európában kiemelkedő növekedésnek számít, térségünkben Lengyelország után a legmagasabb. Ugyanakkor az első féléves bővülés az országgyűlési választások kampányeszközeként erőltetett ütemben lehívott az uniós források, valamint a választásra felpörgetett magas fogyasztásnak az eredménye. A rendelkezésre álló adatok egyértelműen arra utalnak, hogy

a gazdasági növekedés elérte a csúcsát,

a második félévben már némileg csökkent a dinamikája, jövőre pedig legfeljebb 3 százalékot éppen meghaladó növekedésre lehet számítani.

Katona Tamás összevetette az elmúlt hét év adatait, s úgy látja, a környező országok gazdasági teljesítménye összességében a magyarországinál lényegesen gyorsabban növekedett, s ez a lemaradásunkra figyelmeztet. A kelet-közép-európai tagállamok közül érdemben csak Szlovénia és Horvátország növekedési üteme maradt el a magyartól, míg a balti államoké, Lengyelországé, Szlovákiáé és Romániáé lényegesen magasabb volt ebben az időszakban, a cseh, valamint a bolgár GDP index alig maradt el a magyartól. Ebből arra következtet, hogy

gyökeres gazdaságpolitikai fordulat nélkül nincs érdemi esély a felzárkózásra,

félő, hogy a jelenlegi kormányzat az Unió-ellenes politikáját folytatva, a perifériára sodorja az országot, aminek rendkívül negatív társadalmi és gazdasági következményei lehetnek.

A foglalkoztatottság statisztikai mutatói az elmúlt négy évben látványosan javultak, ezen belül harmadik éve az elsődleges hazai munkaerőpiacon is érdemben javultak. A magyar munkanélküliségi ráta az Európai Unió egyik legalacsonyabb értékét mutatja, igaz, úgy, hogy az európai gyakorlattól merőben eltérve a KSH a közmunkásokat a valós munkaerőpiacon foglalkoztatottak közé sorolja. Szeptember végén a regisztrált munkanélküliek 15,7 százaléka 25 éven aluli fiatal volt, 66,8 százalékuk első munkahelyét kereste, reménytelenül. A munkanélküliek 35,1 százalékának nem volt szakképzettsége, az álláskeresők 42,8 százalékának pedig hiányzott az általános iskolainál magasabb végzettsége.

A munkanélküliek csaknem fele, 45,6 százaléka – az Európai Unióban egyedülálló módon – teljesen ellátatlanul maradt.

Ennek oka a szűkülő szociális gondoskodásban is keresendő, mert nálunk összesen 3 hónapig folyósítják a munkanélküli ellátást, amely minden más tagországban, reálisan figyelembe véve az újra elhelyezkedésig szükséges átlagos időtartamot, legalább 9 hónapig jár az érintetteknek.

A reálkeresetek az utóbbi három évben jelentősen, a közszféra egyes területein kiemelkedő mértékben nőttek. A nemzetgazdaságban a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete az év első nyolc hónapjában 324 300 forint volt, 11,8 százalékkal több, mint egy évvel azelőtt. A versenyszférában 335 500 forint volt az átlagos kereset, 10,8 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A költségvetési intézményekben – a közfoglalkoztatottak bérét figyelmen kívül hagyva – 342 300 forintot mutatott a keresetek átlaga, 10,9 százalékkal magasabbat az egy évvel azelőttinél.

A magyar gazdaságot a megelőző három évben folyamatosan deflációhoz közeli belső környezet jellemezte, ez a helyzet azonban a múlt évben fokozatosan megváltozott,

az idén markáns áremelési hullám indult el.

Az élelmiszerek fogyasztói ára szeptemberben az átlagos inflációt 1 százalékponttal meghaladóan, 4,6 százalékkal emelkedett az egy évvel korábbihoz viszonyítva. Például a friss zöldség ára kiugró mértékben, 38,4, a burgonyáé egyharmadot is meghaladóan, 36,5 százalékkal, a száraztésztáé 9,7, a friss hazai és a déligyümölcsé 8,6, a liszté 7,8, a tojásé 10,7 százalékkal lett magasabb.

Katona Tamás figyelemre méltónak tartja, hogy a jövedelmi szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők aránya Magyarországon tartósan az uniós átlag felett van, s ezzel a mutatóval a tagországok utolsó harmadába csúsztunk.

A lakosság jövedelmi helyzetének súlyosbodása, az egyenlőtlenség 2010 óta tapasztalható folyamatos növekedése Magyarországon egész rétegeket hozott nehéz helyzetbe.

Szociális és családtámogatásokra az első kilenc hónapban 483 milliárd forintot költött a központi költségvetés, 2,5 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. A legkritikusabb és a legnagyobb társadalmi kockázat-hordozó a felnövekvő nemzedék, a gyermekek helyzete:

2017-ben a 18 éven aluliak csaknem egyharmada élt a szegénységnek vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett családban.

A kisgyermekek helyzete is kritikus: a 6 éven aluliak 30 százaléka volt kitéve ezeknek a kockázatoknak. Az érintett családok számottevő hányada legfeljebb részlegesen tudta igénybe venni a családi adókedvezményt, azaz a kormány kizárólag a középosztályra megalkotott adókedvezménye elérte a kitűzött célt. Ennek ára pedig a többszázezer nélkülöző, ezen belül is több tízezer alul táplált, éhező gyermek, különösen a nagycsaládosok, az egyszülős háztartások körében.

A józan ész irtózatos bukása: tíz éve tört ki a gazdasági világválság

0

Tíz évvel ezelőtt, 2008. szeptember 15-én jelentett csődöt a Lehman Brothers, s ezt követően viharos gyorsasággal süllyedt a nagy gazdasági világválság (1929-1933) óta nem látott pénzügyi és gazdasági krízisbe az egész világ.

A negyedik legnagyobb amerikai befektetési bankcsoportnak és egyben a világ vezető brókercégének összeomlása katasztrófa szélére sodorta a nemzetközi pénzügyi rendszert, pánik tört ki a Wall Streeten, hektikussá vált a tőzsdei kereskedés.

A láncreakciót csak hatalmas amerikai állami pénzügy támogatással lehetett megállítani.

Számos brit bank is – például a Royal Bank of Scotland – csak adófizetői pénzekkel tudott talpon maradni. Az amerikai kongresszus stabilizációs csomagot fogadott el, egyebek között egy 700 milliárd dolláros mentőprogrammal, amellyel bajba került nagybankokat, pénzügyi szolgáltatókat és autóipari vállalatokat is megsegítette.

A 25 ezer alkalmazottat foglalkoztató, több mint 150 éves Lehman Brothers 2008 szeptemberében már 691 milliárd dolláros adósságteher alatt roskadozott a „nem elsőrendű” (subprime) jelzáloghitel-piaci alapú származékos befektetési eszközök miatt. Pár hét alatt sorra kihátráltak mögüle a befektetései alapok, egyre többen dobták piacra a Lehman-részvényeket, a

szektortársakkal kudarcba fulladtak a tárgyalások, és a kormány nem segített.

A New York-i tőzsde irányadó indexe, a Dow Jones értéke 500 ponttal zuhant, ami a legnagyobb csökkenés volt a Világkereskedelmi Központ ikertornyait leromló 2001. szeptember 11-i terrortámadás óta. A bank egyik londoni alkalmazottja arról beszélt, hogy nem tudtak semmiről, váratlan volt az összeomlás. Mások viszont, mint például Lawrence McDonald volt bróker, a pénzintézet csődjéről 2009-ben megjelent, A józan ész irtózatos bukása című könyv társszerzője úgy vélte, hogy a Lehman vezetői jó ideje tudtak arról, hogy túlzott kockázatokat vállaltak a haszon rövid távú növelésének érdekében.

A hatóságokat egyszerre érték súlyos bírálatok amiatt, hogy feláldozták a Lehmant, másfelől viszont megmentettek más bankokat, mint például az ugyancsak tisztán brókerprofilú, azaz csak önálló brókertevékenységre épülő banki modell alapján működő Goldman Sachsot.

Timothy Geithner, a Federal Reserve New York-i tagbankjának akkori vezetője egy nemrégen adott nyilatkozatában rámutatott: a Lehman Brothers nagyon gyenge volt a többi pénzintézethez képest, és azokban a vészterhes időkben nagyon nehéz lett volna találni bárkit, aki elég stabil lett volna ahhoz, hogy mentőövet dobjon neki. Mások viszont úgy vélik, hogy a Lehman a hatalmas politikai nyomás áldozata lett, mert a közvélemény nehezen emésztette meg, hogy a Wall Street óriásait az adófizetők pénzén mentették meg.

A nap kérdése – Bevándorlási válsághelyzet Magyarországon?

0

Szeptembertől jövő márciusig meghosszabbította a kormány a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet, miközben az elmúlt hónapban mindössze 13 migránst fogtak el Magyarországon.

Ön szerint valóban bevándorlási válsághelyzet van Magyarországon?

Trump beszólt Merkelnek, aki ettől népszerűbb lett

0

Az USA nem lesz migránstábor – ezt üzente Donald Trump Angela Merkelnek, kihasználva azt, hogy a kancellárt belső ellenségei támadják bevándorlási politikája miatt.

Horst Seehofer német belügyminiszter azt javasolta, hogy fogjanak össze Ausztriával és Olaszországgal annak érdekében, hogy kizárják a menedékkérőket a három állam területéről. Angela Merkel elutasította ezt a megoldást, mondván, hogy európai megoldás szükséges.

Angela Merkel úgy oldotta meg a menekültválságot, hogy egyezményt kötött Erdogan török elnökkel arról, hogy Törökország megakadályozza az olyan tömeges bevándorlást, mint amilyenre 2015-ben sor került. Akkor több mint egymillió menedékkérő érkezett – jelentős részben Magyarországon keresztül – Ausztriába és Németországba.

Az Európai Unió évente 3 milliárd eurót fizet azért Erdogannak, hogy akadályozzon meg egy hasonló inváziót.

Bár Törökország és az EU viszonya rossz, ám ehhez az egyezményhez mindkét fél tartja magát.

A bevándorlók többsége az EU-török egyezményt követően Olaszországon keresztül érkezett Európába. A mostani, populista kormány hatalomra kerülése után máris lezáratta a kikötőket a menedékkérőket szállító hajók elől. Ezt követően javasolta Kurz osztrák kancellár és Seehofer német belügyminiszter, hogy Olaszországgal együtt lépjenek fel a bevándorlók kizárására. Az EU hamarosan megvitatja a közvéleményt minden tagállamban megosztó kérdést.

Donald Trump most úgy érezte, hogy neki is hallatnia kell a hangját Merkel ellenfeleinek támogatására. Ezt korábban már berlini nagykövete is megtette, aki nyíltan elitcserét javasolt Európa polgárainak.

Az USA új nagykövetének nyílt beavatkozása Németország és az EU belső ügyeibe felháborodást váltott ki Németországban. Trump bírálata Merkel menekültpolitikáját illetően szintén elutasításra talált a német közvéleményben.

A 83 milliós Németország, a világ negyedik legerősebb gazdaságával és vezető szerepével meglehetősen unja az amerikai leckéztetést.

Ráadásul Donald Trump Németországgal szemben is kereskedelmi háborút folytat. Kifogásolta, hogy több a német autó Amerikában, mint az amerikai Európában. Nem lehet, hogy a mi autóink jobbak? – teszik fel a jogos kérdést Donald Trumpnak. Aki ettől függetlenül tovább játssza az elefánt szerepét a porcelánboltban. Az Egyesült Államokban kongresszusi választások lesznek, és Trump meg akarja mutatni, hogy milyen kemény.

Ha ugyanis a republikánusok veszítenek novemberben, akkor Trumpnak ellenzéki kongresszussal kell majd kormányoznia. Ebben az esetben azok a vizsgálatok, melyek Trump orosz kapcsolatait firtatják, nyilvánvalóan megerősödnének. Ezért Trumpnak létfontosságú a győzelem novemberben a választásokon, még azon az áron is, hogy tönkreteszi kapcsolatait Európa vezető hatalmával, Németországgal.

Kamatot emelt Amerika – mekkora kockázat ez ránk nézve?

Az amerikai jegybank a várakozásnak megfelelően megemelte az alapkamatot, s az év végére még magasabbra hághat. Ez komoly kockázati tényező a magyar gazdaságra nézve is: gyorsuló iramban vándorolhat át a tőke a tengeren túlra. Ezek is állhatnak a magyar kormány válságot vizionáló véleménye mögött.

Ahogyan az várható volt, európai idő szerint késő este a Federal Reserve (Fed), az ottani jegybank megemelte az alapkamatot, amely így már az 1,75-2 százalékos szinten áll. Arról is döntöttek, hogy idén még (három helyett) négy alkalommal tolják felfelé a rátát, amely az év végére a 2,25-2,5 százalékra érhet.

Ezek a száraz és unalmasnak tűnő tények azonban komoly következményekkel járhatnak az úgynevezett feltörekvő országokra nézve. Ezek azok a gazdaságok, amelyek jelentősen érzékenyek a világban zajló folyamatoknak, és növekedésükhöz nélkülözhetetlenek a külföldi befektetések.

Ezek az országok elsők között érzik meg a széljárás megváltozását. Magyarország ebben a sorban van.

Három hete foglalkoztunk azzal, hogy helyes-e a Magyar Nemzeti Bank hosszú távú ragaszkodása a történelmi mélypontú 0,9 százalékos alapkamathoz, miközben az infláció akár már idén elérheti a célként kitűzött 3 százalékot. A forint azokban a napokban jelentős gyengülésbe került, átlépte a 320-as szintet az euróval szemben (azóta volt már 322 felett is).

Ez önmagában is előrevetíti azt, hogy az infláció plusz árfolyamgyengülés kikényszeríti a beavatkozást, megelőzendő a nagyobb arányú tőkekivonást.

Ennek veszélye megítélésünk szerint erősödött. Nem elsősorban a Fed döntésével, mert ez – ahogyan szakzsargonnal mondják – be volt árazva a pénzpiacon. Fontos azonban, hogy a Fed elnökének, Jerome Powellnek értékelése szerint az amerikai gazdaság igen jó állapotban van, a jegybank felfelé tolta várakozását, és idén már 2,8 százalék lehet a növekedés, jövőre is két és fél százalék körül alakulhat. További béremelkedésre számítanak Amerikában, ami a tapasztalatok szerint azonnal megjelenik a belső fogyasztásban.

A bejelentés hírére azonnal felfelé indult az amerikai állampapírok hozama, a tíz éveseké 3 százalék fölé ugrott. Ezek a tényezők pedig

felpörgethetik a tőke átáramlását az országba, például Európából.

Ennek messzeható következménye lehet, ha például az MNB-nek is a kamatemelés eszközéhez kell nyúlnia. Számítások szerint egy százalékpontnyi emelés 8 százalék körüli mértékben nyomja fel a banki kamatokat. Ez hosszabb távon a hitelek törlesztést drágítja jelentősen, rövid távon azonban fékezi a gazdasági növekedést.

A magyar kormány, pontosabban Orbán Viktor a közelmúltban (először Kötcsén, zárt körben) váratlanul szakított a minden elöntő optimizmusról tanúskodó előrejelzésről, és hirtelenjében közelgő válságról kezdett beszélni. Ezt illesztette mondandójába Varga Mihály pénzügyminiszter is, amikor szerdán ismertette a 2019-es költségvetés főbb vonalait.

A forint a bejelentés hírére – annak ellenére, hogy semmi meglepő se történt – gyengüléssel reagált. Jelenleg a 321 felett jár az euró.

Közben az MNB Monetáris Tanácsának tagja nyilatkozott a Reutersnek a fejleményekről. Pleschinger Gyula azt mondta, hogy nincs okuk arra, hogy eltérjenek a laza monetáris politikától, vagyis az alacsony kamat marad.

FRISS: Pleschinger nyilatkozatára a forint meredek esésnek indult, és átlépte a 322-es határt.

Inotai: Orbán hazug kommunikációja

Van valóságalapja az Orbán kiszivárgott kötcsei beszédében elhangzottaknak, de akkora világgazdasági válság nem várható, amiről szólt, inkább az elhibázott gazdaságpolitika felelősségét akarja eltolni magától – mondta Inotai András közgazdászprofesszor. Orbán a „kézifék behúzását” ecsetelte zárt körben.

Bár hivatalos információ nincs a vasárnapi kötcsei találkozón elhangzottakról, az atv.hu értesülése szerint Orbán Viktor arról beszélt, hogy újabb gazdasági válság jön kívülről, emiatt félre kell dobni az eddigi elképzeléseket.

A miniszterelnök szerint:

– újabb európai gazdasági válság jön,

– eltűnik az olcsó pénz a hitelpiacról,

– itt vannak az amerikai védővámok,

és ezek következtében:

– a 2022-ig tartó ciklusban megszűnik a pénzbőség a minisztériumokban, nem lehet dobálózni (tíz)milliárdokkal,

– Varga Mihály pénzügyminiszter „behúzta a kéziféket”,

– a demográfiai fordulat azért végrehajtható, amit a bankok és a multik finanszíroznak,

– a hiányt 3 százalék alatt kell tartani.

Kövér László pedig részletek említése nélkül arról beszélt, hogy a legnehezebb négy év jön, nem lehet a nagy ívű elképzeléseket végrehajtani.

Ez egybe vág a pénzügyminiszter múlt héten adott interjújában foglaltakkal, amely, ki nem mondva ugyan, de lényegében szakítás az eddigi (Kövért idézve) nagy ívű gazdasági tervekkel. És amellyel kapcsolatban az OECD figyelmeztette is a kormányt.

Mindazonáltal kérdés, hogy reális-e a szinte apokaliptikus helyzet, amely – ha a hiányt „kőbe vésettnek” feltételezzük –

jó eséllyel újabb megszorításhoz fog vezetni.

A témával egész életében foglalkozó Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet kutatóprofesszora (korábbi főigazgatója) szerint nem.

Természetesen van valóságalapja annak, amit Orbán mondott – fejtette ki Inotai. A német gazdaság némi lassulása érzékelhető jó fél éve, valóban kialakultak kapacitásfeleslegek a termelésben, s az is tény, hogy az amerikai protekcionista gazdaságpolitikának vannak súlyos veszélyei.

A közgazdászprofesszor szerint az acélra és az alumíniumra kivetett amerikai védővám nem fog abban a formában kiteljesedni, ahogyan ezt Donald Trump tervezi, de ezzel együtt ez ma az egyik legnagyobb bizonytalansági tényező a világban. Ezt szemlélteti a statista.com grafikája, amely több érintett ország „megtorlási erejét” mutatja be: azt, hogy mekkora összeggel képesek visszavágni az Egyesült Államoknak.

Amerikának is fájhat. Forrás: statista.com

E kis kitérő után Inotai András arról beszélt, hogy a magyar gazdaságot nem a felsorolt körülmények fenyegetik elsősorban, hanem az elmúlt nyolc év elhibázott gazdaságpolitikája: a rossz hatékonysággal felhasznált, részben ellopott uniós támogatások (nem mellesleg utóbbit próbálja meg most visszaszerezni az EU). A betonba öntött ezermilliárdok, amelyek fenntartására nem lesz pénz. Ez kerül nekünk sokba, nem a most nulla kamatú olcsó hitel valamelyest drágulása lesz az – sorolta a közgazdász.

A professzor azokkal ért egyet, akik szerint Magyarországot komolyan fenyegeti a forint leértékelődése és a kamatok elkerülhetetlen emelkedése. Ez ugyanis együttesen a most zajló ingatlanboomban részt vevők között fog pusztítani, rengeteg hitel bedőlhet be – mondta. (Erről itt írtunk részletesebben.)

„Én úgy látom, hogy ezt a felismerést, illetve ennek következményeit próbálja meg nemzetközi körülményekre kivetíteni, mintegy áldozatként beállítani az országot, eltolni magától a felelősséget”

– állítja Inotai András.

Van tehát alapja annak, amiről beszél, de cinikus, hazug kommunikáció ez, ahogyan szerinte volt igazság a menekültválságról elhangzottakban is, de semmivel se igazolható több nemzedék gondolkodásának megmérgezése – mondta.

Soros: Orbán célja, hogy átvegye az európai kereszténydemokraták vezetését

0

Miközben a kormány azt kommunikálja, hogy a magyar származású amerikai milliárdos migránsokat telepítene Európába, és a magyar parlament a Stop Soros törvénycsomag elfogadására készül, Soros György újabb, a magyar kormánypropagandára nem rímelő újságcikkben tette közzé álláspontját. A hvg.hu által közölt írás eredetileg a Project Syndicate-en jelent meg.

 

A 2008-as gazdasági válság óta úgy tűnik, az EU utat vesztett

– írta Soros.

A dollármilliárdos szerint ugyanis az EU a megszorítás programját választotta, amely elvezetett az euróválsághoz, és az eurózónát hitelezőkre és adósokra osztotta fel. Előbbiek feltételeket támasztottak, amelyeket az utóbbiak nem tudtak teljesíteni. Ez már sem önkéntes, sem egyenlő társulás nem volt – pont az ellenkezője annak, amire az EU épült.

Soros úgy látja, ennek eredményeként

ma sok fiatal számára az EU ellenség, amely megfosztotta őket a munkájuktól és a biztos jövőtől.

Az ellenérzésekre rárepültek a populista politikusok és EU-ellenes pártokat és mozgalmakat alapítottak rájuk.

„Ezután jött 2015 menekülthulláma. Elsőre a legtöbben együttérzően fogadták az elnyomás vagy polgárháború elől menekülőket. De attól tartottak, hogy mindennapi életüket megzavarja az ellátórendszerek túlterhelése. Hamarosan pedig elvesztették bizalmukat, amikor azt látták, hogy a hatóságok nem képesek a válság kezelésére.”

„Egész Európát összezavarta a menekültválság. Gátlástalan vezetők még azokban az országokban is ki tudták használni, ahová szinte egyáltalán nem érkeztek menekültek. Magyarországon Orbán Viktor arra alapozta a kampányát, hogy

engem vádolt hamisan azzal, hogy muszlim menekültekkel akarom elárasztani Európát és benne Magyarországot.

Orbán ma a saját, keresztény Európa-víziójának védelmezőjeként lép fel. Ez a jövőkép szemben áll az EU alapelveivel. Az a célja, hogy átvegye az Európai Parlament legnagyobb frakcióját adó kereszténydemokraták vezetését.”

Eközben – értekezik Soros – az Egyesült Államok tovább súlyosbította az unió problémáit.

„A 2015-ös iráni atomalku egyoldalú felrúgásával Donald Trump gyakorlatilag tönkretette az atlanti szövetséget.”

„Ma már nemcsak retorikai fordulat, hogy Európa léte forog kockán. Ez a valóság.”

Soros szerint az EU három súlyos bajjal néz szembe: a menekültválsággal, a gazdasági fejlődést akadályozó megszorításokkal és a dezintegrációval, amelynek első példája a Brexit.

„Mindenekelőtt a menekültválságot kell kezelni.”

„… mindig az volt az álláspontom, hogy a menekültek szétosztásának teljesen önkéntes alapon kell történnie. Sem a tagállamokat nem szabad befogadásra kényszeríteni, sem a menekülteket olyan országokba irányítani, ahová ők nem akarnak menni. Sürgősen felül kell vizsgálni vagy megszüntetni a dublini szabályozást, amely felelős az Olaszországra és más déli államokra nehezedő igazságtalan terhelésért; és a katasztrofális politikai következményekért.

Az EU-nak meg kell védenie külső határait, de nyitva kell állnia a legális bevándorlás előtt. Ezzel szemben a belső határokat nem szabad lezárni.

Az Európa-erőd, amely totálisan zárt mindenfajta bevándorlás előtt, nemcsak a nemzetközi és európai joggal ellentétes, de teljesen lehetetlen is” – írta Soros.

„Európa szeretne segíteni Afrikán és a fejlődő világon, a demokratikus szándékú kormányok támogatása útján. Ez helyes, mivel ezáltal az érintett országokban javulhat az oktatás és a munkaerőpiac, vagyis polgáraik kevésbé vállalják majd az Európába vezető, gyakran veszélyes utazást.

Egy ilyen ’afrikai Marshall-segély’ eredményeképp nemcsak az ellenőrizetlen menekülthullám apadna el,

de lehetővé válna a rendezett bevándorlás megszervezése is. Így a migráció a bevándorlók és a fogadó országok részéről is önkéntes lehet.”

Soros szerint azonban ma messze vagyunk ettől az ideális helyzettől. Az uniónak még mindig nincs egységes migrációs politikája, sőt, minden tagállam a maga útját járja, gyakran egymás érdekeit keresztezve. Szerinte Európa országai nem az afrikai demokratikus fejlődést tartják szem előtt, hanem csak meg akarják állítani a migrációt.

„Ezért a rendelkezésre álló összeg nagy része diktátorokkal kötött piszkos üzletekre megy el:

megvesztegetik őket, hogy erőszakkal állják útját a népmozgásnak, és elnyomással akadályozzák meg saját állampolgáraik utazását.”

A mi édes Katinkánk

Azért ez így egyre kínosabb. Nem a történet szereplőinek, hanem nekünk, szurkolóknak. Akik nem Hosszú Katinka és Shane Tusup magánéletéről szeretnénk hallani egyre szaftosabb és egyre kevésbé ránk tartozó történeteket, hanem sikerekről, eredményekről. Világcsúcsokról, érmekről, megnyert versenyekről.

Most megint arról szólnak a hírek, hogy Hosszú Katinka és edző-férje, Shane Tusup befejezték. Katinka jelentette be a a Facebookon, hogy bár megpróbálták, nem sikerült rendezni a kapcsolatukat. Mással fog a jövőben készülni, nem azzal az emberrel, aki ma még férje és edzője egyben, s aki részese volt a sikereinek.

Nem sokkal ezután a férj – ugyancsak az interneten – közölte a nagyközönséggel, hogy Katinka megcsalta az edzőpartnerével. Húsvétkor mondta el neki, s bár utána úgy tűnt, rendezték a kapcsolatukat, a világ jelenlegi legjobb úszója most megint edzőpartnere oldalán találta meg a boldogságot.

Mi meg, magyar szurkolók, csak kapkodjuk a fejünket. Mi közünk van nekünk ehhez?

Ők nem súlytalan celebek, és ezért nem ahhoz szoktunk, hogy életük minden intimitását megosztják a nagyközönséggel. Sportemberek, akik letettek már valamit az asztalra. Nem is keveset. Világbajnoki címeket, olimpiai aranyakat, nyertek együtt, dicsőséget hoztak Magyarországnak.

Nem ezt vártuk tőlük, nem ilyen híreket akarunk hallani róluk.

Emlékszünk még a két évvel ezelőtti történetre?  „Az édes Katinkát szeretnénk visszakapni.” Gyárfás Tamás mondta ezt, 2016 januárjában, akkor még a Magyar Úszó Szövetség elnökeként, miután a magyar úszósport legnagyobb csillaga, Hosszú Katinka látványosan összetépte a 12 millió forintos szerződését. Nem négyszemközt tette ezt, Gyárfás úr fülébe súgva a panaszait, ahogyan azt az úszóelnök elvárta volna, hanem a nagy nyilvánosság előtt, sajtótájékoztató keretében.

Ahogy Gyárfás Tamás ezt az egészet kezelte, abban, mint cseppben a tenger, egész Magyarország benne volt. Nemcsak a mostani, múltba néző, árvalányhajas, hátrafelé nyilazó, leharcolt eszmeiségű ország, hanem az elmúlt évtizedek mindegyik Magyarországa. Ez egy macsó-alapú társadalom, ahol a nőkről való vélekedésben Kövér László, Kovács Ákos és a hozzájuk hasonló eszmeiségű urak véleménye az iránytű.

Hosszú Katinkának igaza volt, hogy nem kussolt. Pedig, Kussországban ez a normális üzemmenet. Kussország ezt várja el katonáitól, nem csak most, hosszú évtizedek óta majdnem mindig.

Ebbe a képbe rondított bele Hosszú Katinka. Stílszerűen szólva: mások is belepisilnek a medencébe, de ő ezt mindenki szeme láttára, a trambulinról tette. És Gyárfás Tamás, meg mindenki, aki a magyar úszósport környékén ügyködött, az édes Katinkát szerette volna visszakapni. Azt a kedves kislányt, szófogadó nőt, engedelmes állampolgárt, aki nem beszél, nem háborog, hanem azt csinálja, amit mondanak neki.

Ezt gondoltuk, egészen a mostani magánéleti válság kirobbanásáig Hosszú Katinkáról. És ezt gondoljuk róla most is: hogy nemcsak hozzá és – ma még – férjéhez méltatlan mindez, hanem hozzánk is, akik szeretjük és szorítunk érte.

Drukkolunk neki, mert úgy éreztük, hogy ha ő ér először a célba, azzal egy kicsit mi is nyerünk.

És ebből a jussunkból nem engedünk. Mi is a régi Katinkát szeretnénk visszakapni. Nem arról akarunk hallani, hogy az olimpiai- és világbajnok kivel osztja meg az ágyát, hanem a versenyeken elért sikereiről.

Mi is győzni szeretnénk, megint.

A szlovákiai magyar politizálás vége?

0

Kissé vészjósló forgatókönyv, de soha nem voltunk ennyire közel ahhoz, hogy a következő szlovák parlament már magyar párt nélkül fog felállni. Ez pedig a szlovákiai magyar politizálás végét jelentené, legalábbis abban a formában, amit eddig ismertünk – írja Czajlik Katalin a pozsonyi Új Szóban megjelent elemzésében.

A Híd-Most magyar-szlovák pártról azt írja, hogy sokszor elhangzott az utóbbi napokban, de már a kormányalakítást követően is:

“nem lett volna szabad lepaktálni a Smerrel”.

Szerinte aki egy kicsit is jártas a hazai politikában, tudta, hogy Robert Fico pártjának “már a keresztlevelébe beleírták a korrupciót és az állam kiszipolyozását, s csak idő kérdése volt, mikor csordul túl a pohár”. Hiba vagy inkább végtelen naivitás volt abban bízni, hogy koalíciós partnereként majd a Smer körmére néz a Híd, s közben egy csomó mindent kiharcol a hazai magyarság számára – írja az elemzés, amely szerint az utóbbi két évből az derül ki, hogy Szlovákiában nem működik az a logika, mint mondjuk Romániában vagy a Vajdaságban, tehát hogy bármilyen párttal el lehet menni kormányozni, csak a kisebbségi eredmény a fontos. “Sokkal inkább úgy fest a dolog, hogy

a Smer–SNS–Híd formációra nem a kisebbségi kulturális alap vagy a kétnyelvű vasúti táblák miatt fogunk emlékezni, hanem az újkori Szlovákia legnagyobb politikai botrányának előidézőjeként.

Ami alighanem a Híd választási eredményén is lecsapódik” – áll a lapban.

A Magyar Közösség Pártjáról Czajlik Katalin azt írja: “A Soros-kártya megjelenése megmutatta, mennyire megbízható partnert talált magának a párt a Fidesz és Orbán Viktor személyében. Persze, ez sem meglepő, számtalanszor megírtuk, hogy

a magyar kormánypárt kizárólag saját céljai érdekében ,,használja” a határon túli magyarokat.

Messze nem arról van szó, hogy Orbán Viktor szlovákiai politikai járatlansága miatt hozta összefüggésbe a tüntetéseket Soros Györggyel. Orbán és a Fidesz pontosan tudja, hogy ez képtelenség, ahogyan azzal is tisztában vannak, mennyire ártanak ezzel ,,egyetlen” hazai stratégiai partnerüknek, az MKP-nak.”

Szerinte ez a legkevésbé sem érdekli őket, “egyetlen érdekük az, hogy a szlovák belpolitikai valóságot a maguk előnyére használják fel a magyarországi választások előtt”. Menyhárt József, az MKP elnöke számára azonban hatalmas problémát jelent Orbán állásfoglalása, hiszen ez “teljesen megzavarhatja az eddig Orbán-lojális MKP-szavazókat, aminek eredményeképp a párt nem hogy erősödhet, még veszíthet is pozícióiból az esetleges előrehozott választásokon”.

A jelenlegi helyzet felvázolása után, az Új Szó jegyzetírója levonja a következtetést:

“Míg az MKP számára egy következő választási bukás sem feltétlenül jelentené a párt végét, a Híd esetében ez korántsem biztos. Az MKP ugyanis erős regionális struktúrákkal, és főként erős magyar kormányzati szponzorral rendelkezik (persze kérdés, meddig). Amíg ez a kettő megvan, a part tovább evickélhet, úgy mint eddig.”

A Híd esetében azonban a parlamenti küszöb alá csúszás minden bizonnyal végzetes lenne.

Czajlik Katalin szerint erős pártszervezet és anyagi források hiányában nem látni, mi tarthatná egybe a pártot. Ráadásul Bugár Béla pártelnök szerinte belefáradt a politikába, s nincs olyan fiatal politikus a pártban, aki a helyére léphetne. “Mindezek fényében tehát nagyon is elképzelhető, hogy az országunkban zajló változások a magyar közösség számára is földcsuszamlásszerűek lesznek. Hogy ezzel miként tudunk megbirkózni, az már egy másik történet” – áll az elemzésben.

Hassál, alkossál, gyarapíccsál!

Nemcsak az a baj a migránsozással, hogy megmérgezi a lelkeket, és a legijesztőbb emberi tulajdonságra, a mérhetetlen butaságra épít. Ez is baj persze, de még ennél is ártalmasabb, hogy felosztja a magyarokat jóra és rosszra. Legutóbb a Magyar Idők közölte elszörnyedve egy nemzetközi honlap tanulmányozása után, hogy vannak olyanok, akik szótárral és térképpel segítik a migránsokat. Értjük ugye, miről van szó: nem milliárdokat lopnak el a közösből, hanem egy hazánkba vetődött embernek segítenek abban, hogy megértesse magát, elmondhassa, ki ő, és mit akar, és ha valahova el szeretne jutni, abban is segítenek neki.

2015-ben, a migránsválság tetőfokán még olyan emberek is voltak, akik vizet adtak a szomjazóknak, ételt vittek az éheseknek a Keleti pályaudvarra. Ők a kormányzat kommunikációja szerint gonosz emberek. Rosszat akarnak a magyaroknak, azt akarják, hogy szöcskét egyenek, grillezett skorpiót. Nem azokkal van baj, akik szétlopják az országot, hanem azokkal, akik néhány, még nálunk is szerencsétlenebbnek segítenek.

Jó és rossz emberekre osztja fel ez az ítélkezés a magyarokat. Aki a kormányzati kánonnal énekel, jó, aki mást gondol a világról, tisztességről, erkölcsről az rossz.

Aki nem örül annak, hogy van egy nagy és gondoskodó állam a feje fölött, élén az örök és megbonthatatlan vezetővel, hazaáruló és idegen hatalmak ügynöke. Az a jó, aki örül annak, ha az állam és annak vezetője nemcsak gondoskodik róla, de gondolkodik is helyette. Megsimogatja a buksiját, ha jó volt, és kokit nyom a fejére, ha rossz. És ez az állam, élén az örök és megbonthatatlan vezetővel, sosem téved. Mindig tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz.

Aki nem áll be a sorba és nem sodródik a nyájjal, az magára vessen. Ezt üzeni a magyaroknak a kormány kommunikációja.

Amúgy ezt célozza az oktatás szándékos lebutítása is. Legutóbb Lázár János kelt ki a gimnáziumok ellen, korábban Parragh László éltette a bunkóságot. Nem kiművelt, hanem elbutított emberfők kellenek, akik nemcsak azt hiszik el, hogy kötelező lesz szöcskét enni, hanem azt is, hogy nem az egészségügy van romokban, hanem mi betegek rohangálunk minden bajunkkal orvoshoz.

Tessék egészségesnek lenni, vagy odahaza meggyógyulni!

Írók, alkossatok remekműveket!

Hassatok, alkossatok, gyarapíccsatok, és a haza fényre lesz derülve!

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK