Kezdőlap Címkék Új Kezdet

Címke: Új Kezdet

LMP további bomlása: Döntés később lesz

„Egyelőre semmi azonnali tennivaló nincs” – reagált Gémesi György, az Új Kezdet vezetője arra a kérdésünkre, marad-e az LMP farkciójában Hohn Krisztina, a politikai formáció képviselője. Maga Hohn Krisztina portálunknak azt mondta, nem ő fog ebben dönteni, bár ő szívesebben maradna  frakcióban.

Gémesi György és Hohn Krisztina egyaránt arról beszélt a Független Hírügynökségnek, hogy a kérdésben majd az Új Kezdet Elnöksége, illetve a Választmánya fog dönteni. Kérdésünkre, hogy ez mikorra várható Gémesi azt mondta, hogy az előbbi vélhetően jövő héten, az utóbbi két hét múlva ül majd össze. Mindenesetre addig semmi tennivaló nincs – szögezte le.

Hohn Krisztina is erről beszélt, hozzátéve: nem tudja, mi lesz majd a döntés, de ő szívesebben maradna a frakcióban, ugyanis úgy jobban tudja érvényesíteni az Új Kezdet érdekeit.

Szél Bernadett tegnap Facebook posztban tudatta, hogy kilép az LMP frakcióból.

A mai napon nehéz döntést hoztam meg. Kilépek az LMP-ből és az LMP parlamenti frakciójából. Folytatom a küzdelmet a…

Közzétette: Szél Bernadett – 2018. október 1., hétfő

Hírek szerint követi őt Szabó Szabolcs, korábbi Együtt-es politikus is.

Szél az ATV-nek az Egyenes Beszédben a többi között azt mondta, hogy felbomlott az LMP-ben a baloldali, konzervatív és liberális értékek korábbi egyensúlya. Ő a maga részéről az LMP korábbi értékei mentén, de függetlenként kíván politizálni.

Az ember, akinek nem hajlik a dereka

Gémesi György, Gödöllő polgármestere eddig sem tartozott az Orbán-rendszer kedvelt politikusai közé. Az előző polgármester-választás alkalmával mindent elkövettek, hogy ne válasszák meg ismét a város vezetőjének. Kudarcot vallottak. Gémesi kitűnő vívó volt, pontosan fel tudta mérni mivel támadják, védett, s ha kellett elővágott. Tavaly alapított pártja, az Új Kezdet, azonban éppen csak túljutott a selejtezőn. 

 

Hogyan tovább?

Polgármester vagyok, 2019-ig érvényes a mandátumom, amely arról szól, hogy a városom ügyeit intézzem a következő időszakban is.

Történelmietlen kérdés, mi lett volna, ha…?

Akkor is ugyanez lett volna a válaszom, hiszen már a választások előtt is elmondtam, bármi lesz az eredmény, nem fogok beülni a parlamentbe, mert a mostani tisztségem összeférhetetlen a képviselőséggel. A listán szerzett mandátumot felveszem, és a törvényes 30 napon belül lemondok róla az Új Kezdet egyik politikusa javára. Ő fogja képviselni az LMP frakciójában a pártot, amelyet egy éve, 2017 márciusában indítottam útjára.

És mindjárt egy „házassággal” vágott neki a választásoknak.

 Nem tehettünk mást.

Jó frigyet kötöttek az LMP-vel?

A mai politikai mezőn ők voltak az egyetlen elfogadható párt, de személyekkel is folytak tárgyalások. Kerestük a Momentumot is…

Az sem lett volna jobb választás.

Ma már tudom, ott is sok a belső probléma. Természetesen lényeges volt, hogy egy parlamenti mandátummal rendelkező párt, vagy személy képviselhesse az ügyünket már a választások előtt. Az  LMP-nek van parlamenti frakciója, a Momentum mellett a fiatalságuk szólt volna. Ők elzárkóztak, az LMP nyitott volt erre, mi önállóan, források nélkül pedig nem tudtunk volna rajthoz állni. Nem voltak mögöttünk sem pénzemberek, sem befektetők. Kellett egy „társ”, hogy bekerüljünk a közbeszédbe. Úgy gondoltuk, jól ki tudjuk egészíteni a bázisunkat.

Miért kellett elzárkózni minden más baloldali párttól? Egy balközép-jobbközép összefogás sikeresebb lehetett volna.

Az úgynevezett „baloldali” alatt az MSZP-t és a DK-t érti?

És a Párbeszédet.

A 2010-es kétharmados földindulásért szerintem Gyurcsány Ferenc, Molnár Gyula és a többiek a felelősek. Amíg a baloldal nem tisztul meg, addig egy ilyen összefogásnak az esélyét sem látom.

Ön is tudja, mi vezetett 2010-hez: a Fidesz lejárató, vádaskodó politikája. Hogy a szocialisták lopnak, csalnak, korruptak…

Erről már nem érdemes vitát nyitni, nem voltak szentek, de

azt elismerem, hogy a mai Fideszhez képest a politikai tisztaság és az erkölcs bajnokai voltak.

A legnagyobb probléma azonban az volt a kormányzásukkal, hogy az uniós források megnyílásakor, 2007-2009-ben nem tudták megadni a gazdaságnak azt a lendületet, ami igazolta volna, hogy alkalmasak az ország vezetésére.

2008-2009-ben az egész világ a gazdasági válsággal küzdött. Kíváncsi volnék, mit kezdett volna ezzel a helyzettel Orbán, aki ma is csak az Unió pénzén tud sikereket felmutatni, azokat is halványabban, mint a szomszédaink. Bajnai kivédte az államcsődöt. De hagyjuk is ezt. Közelítsünk másként: a baloldali politikusoknak nem szabad megadni a megváltozás, a hibákból való tanulás lehetőségét?

Ezt nem mondtam. Vona is megváltozott, de nem tudni, valójában mennyire mélyen. Majd kiderül, ez a „csendesedést” mennyire gondolja komolyan a Jobbik. A rasszistákat a magam részéről ugyanúgy elfogadhatatlannak tartom, mint a múltban besározódott politikusokat. De azt tartom, hogy

ameddig Gyurcsány Ferenc a politikában marad, addig itt senki ne várjon nagy változást.

Addig nagyon nehéz lesz bármilyen összefogás, vagy együttműködés.

Ön mérsékelt, jobboldali politikusnak határozza meg önmagát. Mit gondol, Magyarországnak szüksége van a baloldalra?

Egy valóban szociáldemokrata pártra mindenképpen. De ezzel a DK is, az MSZP is adós maradt. Egymással veszekedtek, cserélgették a miniszterelnök-jelölteket, valami olyasmit mutattak magukról, mint amikor Gyurcsány lemondott. Akkor egy nevetséges miniszterelnök-kaszting tanúi voltunk. Ha nem ezt a veszekedős arcát mutatja majd a baloldal, visszaszerezheti a támogatóit. A tudatos választók kormányzóképes politikai erőt keresnek.

Szél Bernadett, az LMP miniszterelnök-jelöltje és Gémesi György, az Új Kezdet elnöke
MTI Fotó: Kovács Attila

Miért, az LMP-t kormányzóképesnek tartja?

Lehet, hogy még nem az.

Most az LMP a makacsságával nem sározódott be a választók szemében? Nem lett a Fidesz mostani kétharmadának a szálláscsinálója?

Ez butaság. Az LMP volt az egyetlen, aki azt mondta hidat kell képezni a jobb és a baloldal között. Ki volt az, aki egyedül leült mind a két oldallal? Szél Bernadett. Kapott is érte hideget, meleget. Egyszer azért, mert nem akar összefogni, majd azért, mert tárgyal, majd azért, mert azt mondta, ez így nem fog menni. Más lett volna a helyzet akkor, ha a baloldal képes lett volna megegyezni, és olyan embereket jelölni, akik valóban alkalmasak a választók szemében. Ha még három helyen visszalépett volna az LMP, a Fidesz túlsúlya akkor is kialakult volna.

De nem a kétharmad. Lépjünk tovább. Az Új Kezdet biztató név volt. A választási eredmény igazolta, hogy bárminek a kezdete volna, ami Gödöllőn elindult?

Ez egy első állomás, most el kell gondolkodni, mit csináltunk jól, miben hibáztunk. Én magam is más eredményre számítottam,

azt hittem, az ország felismeri majd, milyen káros egyetlen párt kezében a túlhatalom.

Az előző években megtanulhattuk. Tulajdonképpen ezek a tapasztalatok ösztönöztek arra, hogy visszalépjek az országos politikai közéletbe, de tudjuk az eredményt.

A választásokon kudarcot vallott pártok – látjuk ezekben a napokban – sorra cserélik le a vezetőiket…

Az Új Kezdet nem vallott kudarcot, még akkor sem, ha a lelkem mélyén jobb eredményre számítottam. Most nem búslakodnunk kell, hanem arról beszélni, milyen feladatok várnak ránk.

Mire gondol?

Mi, mint azt a legelején és mondtuk a polgármesterek, önkormányzati vezetők pártja vagyunk. Így is indultunk. Akkor is azt mondtam, hogy alulról kell a rendszert felépíteni. Ezt azóta is tartom. Tény, segítség, ha van egy parlamenti székünk. Jövőre önkormányzati választások lesznek reményeim szerint. A folyamatosan szűkülő keretek ellenére is meg kell találni azokat a cselekvési irányokat, amelyek alternatívát mutathatnak a kormányzat központosító törekvéseivel szemben. Aligha tévedek, ha azt mondom,

a demokrácia utolsó bástyái között veszélybe került a települési önkormányzati rendszer is.

Minden feltétel adott ahhoz, hogy Orbán Viktor minimálisra szorítsa a forrásokat és a jogköröket.

Pedig abban lehetett volna a pártjuk ereje, ha a helyben ismert önkormányzati vezetőkre építve a vidék Magyarországát szólítják meg. De nem így történt…

Nagyon sok polgármesterrel beszéltem, nagyon sok időt töltöttem azzal, hogy meggyőzzem őket, miért volna fontos, hogy feladatokat vállaljanak a kormánypárttal szemben folyó politikai csatában. Az elején elég sokan csatlakoztak hozzánk, majd egyesével megkeresték őket. Sokan megijedtek ettől.

Megfélemlítették őket?

Biztosan volt ilyen is. De talán erősebb volt az a félelem, hogy ha szembeszállnak az Orbán-rendszerrel, és a választáson nem győz az ellenzék, azzal a településük lehetőségeit veszélyeztetik. Megtapasztalhattuk, azok a városok, falvak, ahol nem orbánisták kezében volt a vezetés, nagyon sokszor hátrányba kerültek a fejlesztési pénzek elosztásakor. Nem okolok senkit ezért, nem értették meg az Új Kezdet törekvéseit. Azok, akik mellénk álltak nem szerepeltek rosszul, ha mást nem is, de elérték, hogy megismerjék őket a térségben lakók.

Emberileg meg lehet érteni azokat, akik inkább csendben maradtak. Lefordíthatom úgy is: az emberi gyarlóság okozta pártja halvány szereplését?

Nem ítélek el ezért senkit. Tudomásul kellett vennünk, hogy az emberek egy része nem szívesen kockáztatja a munkahelyét, a viszonylag jó fizetését. Ha csurgatnak majd néhány pályázatot a településüknek, az tökéletesen megfelel sokaknak. A komfortérzet féltése, a langyos víz elfogadása alighanem az egyik – de csak az egyik! – magyarázata az ellenzék választási kudarcának. Nem szabad feladni még ennek ismeretében sem, mert Magyarországnak szüksége van arra, hogy ne süllyedjen megint egy állampárti rendszer posványába.

Szép gondolat.

Ebben az országban, ahogyan a gazdaságban vagy bizonyos sportágakban, a politikai pályán sincs verseny.

A foci erre a legjobb példa. A hazai csapatok nem igazán kerülnek versenyhelyzetbe, mert nem számít a felkészültség, sokkal inkább az üzletről szól minden. Az adófizetői forintok megszerzéséről. Ezért aztán a nemzetközi porondon is csak a sor végén kullognak a magyar csapatok.  Lehet, hogy a politikai változtatáshoz kevés lesz négy év, de akkor nyolcig kell folytatni…

Gondolja, hogy a következő években bármi változna ahhoz, hogy a verseny feltételei javuljanak? A szabad média mozgástere napról napra szűkül, ön tudja a legjobban, hogy a kormány nem csak a megyei sajtót, a települési hírforrásokat – helyi lapokat, rádiókat – is megszerezte. Mire számít mégis?

Nem vagyok naiv. Abban bízom, hogy az Új Kezdet törekvéseit támogató politikusok a napi munkakapcsolat révén át tudják majd hidalni ezeket a kommunikációs akadályokat, és megtalálják az utat a helyi nyilvánossághoz. Behoztam a rendszerbe tizenegy választókerület tizenegy politikai szereplőjét, akikre szeretnénk a párt jövőjét építeni.

Naponta újabb és újabb hírek érkeznek, hogy az egyes választókörzetekben „furcsa” dolgok történtek. Mit gondol erről?

Ez nem fordult volna elő, ha az ellenzéki pártok nem csak a körzetek alig kétharmadába küldenek képviselőket. Már jó előre fel kellett volna készülni, meg kellett volna keresni azokat az embereket, akik a legtávolabbi települések választási rendjét is megfigyelik. Ott kellett volna lenni! Nem lehet úgy indulni a csatába, hogy nem viszem magammal a kardomat. De restek voltak ebben is. Most már kár sipákolni, a lényegen ez mit sem változtat. Úgy sem lehet harcba szállni, hogy előtte ádáz ellenségeket szerzek a saját szövetségeseim között. Száz más okot is mondhatnék, amiért teljesen felesleges bárkit okolni, hogy nem lépett vissza X vagy Y javára. 

Az a legnagyobb baj, hogy a magyar politikában nem látok „államférfiakat”. Illetve eddig Antall József és Orbán Viktor volt az, ő is csak 1998-2002 között. Akkor még volt körülötte egy tekintélyes értelmiségi holdudvar, amely hatással volt rá.

Amíg nem találunk egy új, államférfiúi adottságokkal rendelkező, integratív politikust, egy alkalmas baloldali és jobbközép pártot, addig nem lesz – politikai értelemben vett – új kezdet Magyarországon. Számomra a német példa a követendő, ahol már a sokadik ciklusban képesek együttműködni alapvetően ellentétes érzelmű pártok az országuk érdekében.

A Fidesz nem felejt, és nem bocsát meg. Nem Gödöllőn verik majd le az ön választási „kalandját”?

Eddig is kaptam hideget, meleget. Ami szitkot rám lehet zúdítani, azt az évek alatt megkaptam. Nem tudnak újat kitalálni. Most maximum majd Soros-bérenc leszek, én, aki soha nem találkoztam Soros Györggyel, és soha nem tanultam a pénzén, szemben a mai kormány meghatározó politikusaival. Az embernek van egy értékrendje, én hazafinak érzem magam, mindent ennek rendeltem alá. Ha leszegném a fejemet, ha meghajtanám a derekamat, akkor talán bekerülhetnék a kedvencek közé. De az én derekam nem hajlik, legfeljebb eltörik.

Hova álljanak a kereszténydemokraták?

Eltávolították a KDNP-ből, bíróságon kereste és találta meg az igazát, majd amikor volt pártja kénytelen volt visszavenni a tagjai közé, írt egy levelet, melyben bejelentette a kilépését. De Szalma Botodnak nem emiatt rossz a véleménye a KDNP-ről, amelynek egykor elnökségi tagja és budapesti elnöke is volt. Mint a Független Hírügynökségnek adott interjújában mondta, azért szúrta Harrachék szemét, mert szókimondóan kiállt a kereszténydemokrata elvek mellett, tiltakozott az ellen, hogy pártja a Fidesz csicskája legyen, ellenezte a kettős tagságot és azt, hogy a KDNP nem méretteti meg magát, mint párt. Ő maradt kereszténydemokrata, de ilyen párt ma nincs. Alapítani nem akar újat, de hívják több helyre is. Ami szóba jöhet számára az a Jobbik vagy az LMP-Új Kezdet. Szerinte Hódmezővásárhely és az azt követő „felbolydulás” után ismét nyitottá vált a választás, a vége koalíció, de akár még nagykoalíció is lehet. Szeretne egy össznépi magyar békemenetet, amelyen mindannyian egymás mellett vonulnánk az országért, mert vallja: „Mindegy, kivel beszélgetünk, tudjunk normálisan beszélgetni.”

 

Döbbenten hallgattam szerda este a HírTV Egyenesen műsorában, hogy kilépett a KDNP-ből. Én még ott tartottam, hogy pár évvel ezelőtt Önt onnan kirúgták? Akkor most hogy van ez?

Mind a két állítás igaz. 2014-ben Rubovszky György, Harrach Péter és Latorcai János és akinek még kellemetlen voltam, kizárattak a pártból – igencsak útban voltam nekik. Én fellebbeztem, de 2015-ben másodfokon is megerősítették a kizárásomat – egy ember tartózkodása mellett a teljes országos elnökség megszavazta az eltávolításomat. Vejkey Imre egy akkor szürreális mondattal zárta az eljárást – ne feledje, még  2015.öt írtunk! – : „Az, hogy Szalma Botond a KDNP tagja maradjon, az a Jobbik érdeke; éppen ezért el kell távolítani a pártból”. Ez nekem is új információ volt.

Ekkor fordult bírósághoz?

Igen, és első fokon 2016-ban a bíróság megsemmisített a kizárásomat, amire azt mondtam a párt képviselőinek, hogy hagyjuk a csodába a dolgot, kilépek magamtól, ne fellebbezzék meg az ítéletet. Ebben meg is állapodtunk, ám másnap szóltak, hogy mégis csak fellebbezni fognak. Azonban másodfokon is nyertem – és ezzel kénytelenek voltak  visszavenni a párt tagjai sorába. Ez tavaly volt. Nemrég kaptam kézbe a végzést, kicsit vártam, majd e hét szerdán, március 7-én írtam a KDNP országos, valamint a budapesti elnökének egy pár soros levelet, amelyben bejelentettem, hogy kilépek a pártból.

Mi volt a bajuk Önnel?

Bajuk sok volt, a céljuk a kizárásommal pedig az, hogy ne tudjak ismét indulni a KDNP budapesti elnöki posztjáért, amelyre mást akartak, nem engem.

Mégis, ki elől kellett Önt „eltakarítani az útból”?

Először még Rétvári Bencének álltam az útjában, eredetileg ő akart budapesti elnök lenni, de erről letett, amikor nagyobb sarzsit kapott. Utána Bagdi Gábornak kellett a hely, illetve bárkinek, akit nem Szalma Botondnak hívnak.

És mégis, mi volt a sok baj, ami miatt Ön a begyükben volt?

Azon kívül, hogy soha egy fillért fel nem vettem?

Kezdődött a Schmitt-üggyel – mint a KDNP budapesti elnöke hangosan kimondtam, hogy ne legyen köztársasági elnök az, aki plagizált.

Azt is fennhangon hangoztattam, hogy viselkedjünk úgy, mint a kereszténydemokraták, ne legyünk a FIDESZ csicskái, tegyünk úgy, mintha párt lennénk, mérettessük külön meg magunkat. No meg azt is vallottam, hogy az, aki életében még legalább tíz évig nem dolgozott, az ne legyen tisztségviselő, kiváltképpen döntéshozó ne, sem a reálszférában, sem a politikai életben. Ezekkel a véleményeimmel nem voltam népszerű a pártban.

És nem volt senki, aki Ön mögé állt volna? Az egy tartózkodás a szavazáson jelentette a kivételt?

Arra abban a pártban nagyon vigyáznak, hogy ne jöjjön ki ilyen vélemény. Például a kettős tagsággal nagyon meg lehet mindenkit fogni.

De hát nem csak Ön látja úgy, hogy nincs önálló KDNP. Viszont felmerül a kérdés, miért tartja a Fidesz külön pártként? Miért nem tagolják be a Fideszbe?

A brand miatt tartják. Más lenne a helyzet, ha hallgattak volna rám tíz éve, amikor azt mondtam, hogy  lehetnénk tényleges koalíciós partner, lehetnénk fék a robogó vonaton, egyfajta udvari bolond a király mellett. Akkor most lenne egy karakteres KDNP.

Ezek szerint Ön is hiányol egy megmondó pártot a Fidesz mellől?

Ez is hiányzik, meg a becsületbíróság is nagyon elkelne.

És most merre tovább? Hol politizál tovább? Egyáltalán tovább politizál? Vagy teljesen ott hagyja a politikát és kizárólag az üzleti életben tevékenykedik tovább?

Egyelőre kivárok. Máris sok megkeresésem volt – a politika részéről is, de a választásokig semmiképpen nem döntök. Gondolkodom, mit akarok. Egy biztos, mindannyiunknak kötelességünk tenni a nemzetért.

Pedig most lenne igazán vonzó és értékes egy tapasztalt politikus sok párt számára…

Ezzel együtt sem kívánom elkötelezni magam.

És merre kötelezné el magát, ha mégis?

Attól, hogy a KDNP-nek nem vagyok a tagja, attól még én maradtam kereszténydemokrata. Három erőt látok, amely elvben megfelelhetne nekem: egyrészt a KDNP is csinálhatna úgy, mintha kereszténydemokrata lenne, de a mai KDNP nem tesz úgy, s  nem jöhet szóba.

A másik a Jobbik, a harmadik pedig az LMP-Új Kezdet, amelyben Gémesi György mellett számos, általam tisztelt és becsült polgármester dolgozik.

Mondja, hogy kereszténydemokrata elveket vall  az hogyan egyeztethető össze egy Jobbikkal, amelyben például ott politizál, s nem is akármilyen pozícióban Toroczkai László?

Mondjam erre azt, hogy minden pártban vannak hülyék? Ha ebből indulnánk ki, senkit nem lenne szabad megválasztani. De a Jobbiknak is van egy kereszténydemokrata vonulata, ráadásul szépen behúzódott középre.

Nem véletlen egyébként, hogy a Fidesz igazán csak a Jobbikot támadja – az az igazi ellenfele. Tart is tőle, már csak azért is, mert mérhetetlen, mert rejtett a szavazóbázisának egy része.

Szélsőjobboldali címkéje miatt sokaknak nem „szalonképes” nyíltan rá szavazni.

A fentiek alapján az is elképzelhetőnek tűnik, hogy saját pártot tervez alapítani…

Nem, arra nem vagyok képes, ahhoz sok idő, pénz és sok ember kell. És különben is: van elég párt ebben a szegény országban. Arról nem is szólva, hogy a KDNP annyira lejáratta a kereszténydemokrata irányultságot Magyarországon, hogy minimum 20 év kell ennek feledtetésére.

Akkor az önökhöz hasonló kereszténydemokraták hova állhatnak-álljanak most április 8-án?

Nincs sok választási lehetőség, miközben vallom, hogy szavazni állampolgári kötelezettség. Három lehetséges megoldás van: ismét a Fideszre szavazni, a Jobbikra voksolni vagy az LMP-Új Kezdetet támogatni.

A baloldalon ugyanis nincs olyan párt, amelyre lehetne szavazni, más lenne a helyzet, ha lenne egy valódi szociáldemokrata párt – ami azonban nem létezik. Az MSZP az egy haldokló valami, a DK gyakorlatilag egy radikális szocialista párt.

A kicsiket felejtsük el, kivéve talán a Momentumot, amely ha vidéken is megerősödik majd, akkor lehet esélye, mert ügyes, tehetséges fiatalok viszik, akik azonban még keresik a helyüket. Valahogy olyanok, mint az anekdotában: a cigányprímás elvitték egy koncertre, amelyen Menuhin hegedült, a prímás meghallgatta, s azt monda, hogy „jó a csávó, de az asztalnál meghalna”. A Momentumnak is gyakorolni kell még az asztal mellett.

Tud/mer prognózist adni arra, hogy mi lesz a  választások után?

Ha egy hónapja kérdezett volna, akkor azt mondtam volna, hogy a Fidesz nyer 40-55 százalékkal, a második legerősebb párt a Jobbik, a többiek pedig osztoznak a parlamenti helyeket. De Hódmezővásárhely, Márki-Zay Péter győzelme után, ebben a megbolydult világban ma már inkább azt mondom, hogy koalíció fog létrejönni.

De ki menne be koalícióba a Fidesszel?

Szerintem öt párnak van esélye bejutni a parlamentbe: a Fidesz mellett a Jobbiknak, az MSZP-nek, a DK-nak és az LMP-Új Kezdetnek.

A Jobbik valószínűleg nem lép koalícióra a Fidesszel, a DK pedig biztosan nem. De a maradék kettőre nem fogadnék, őket maga mellé állíthatná a Fidesz.

Egyébként akár még nagykoalíció sem lenne elképzelhetetlen – az  jó is lenne, mert egymást fognák vissza a pártok.

Ön szerint ennek van  bármilyen realitása? Hogy a Fidesz koalíciót kössön?

Akkor lehet erről bármit mondani, amikor már látjuk a választások eredményét. A Fidesz már működött koalícióban – a Kisgazdákkal, illetve az MDF-fel.

Mit tartana a legkívánatosabbnak?

Nagyon nagy bűnnek tartom a szekértábor politikát, azt, hogy gyűlöljük egymást, hogy ilyen megosztó a politika, hogy kiabálókból és visszakiabálókból állunk. Lehet, furcsán hangzik, hogy jó lenne, ha mindannyian kimennénk egy nagy közös Békementre, vonulnánk közösen együtt – ez lenne a normális. Utána pedig mindenki menne arra, amerre a hite viszi. A békesség felé kellene közösen mennünk. Arra kellene törekednünk.

Ön mit tesz ennek érdekében?

Folyamatosan teszek. Egy példát is mondok erre: 2006 és 2010 között Újpesten MSZP-többség volt, nagyon kemény csatáink voltak, de ha találkozunk akkori politikai ellenfeleimmel, ők máig előre köszönnek nekem az utcán. Mindegy, kivel beszélgetünk, tudjunk normálisan beszélgetni.

Én Moldova Györggyel éppen úgy tudok normális beszélgetést folytatni, mint Vona Gáborral.

Emberként kell ugyanis egymással bánnunk.

Optimista?

Rengeteg a tennivaló. Össze kellene rakni ismét a gazdaságot. És a legfontosabb, újra kellene kormányozni. Aki megbízást kap a választások után a kormányalakításra, annak el kellene kezdeni kormányozni. Arra lenne szükség, hogy nyugodtan csak azzal tudjon foglalkozni. 4-8 év béke, nyugalom és kemény munkának kellene jönnie, hogy a politika csak a kereteket adja, s az dolgozzon, aki ért az adott területhez. Itt is érvényes – aki nem dolgozott legalább tíz évet a való életben, az ne lehessen döntéshozó, államtitkár, nagykövet, stb.

Alulról kell elkezdeni a fát megmászni nem helikopteren felrepülni a csúcsára.

 

LMP-Új Kezdet: választási program baltól zöldön át konzervatívig

Hangsúly az önkormányzatokon, a szociális területen, a zöld gazdaságon, a jogállami reparáción. Nagyarányú béremelés és kiadásnövekedés oktatásban-egészségügyben, luxus- és vagyonadó, konzervatív progresszív jövedelemadózás. Ez az LMP és a Gémesi-féle Új Kezdet programja.

Az LMP és a Gémesi György vezette Új Kezdet közös választási programja viszonylag sokat ígér, de az elképzelések jó része jövőorientált zöld gondolatok köré csoportosul. Fokozatos áttérés a megújuló energiára, belsőégésű motorú autók forgalomba helyezésének tilalma 2030-tól, az ország „végigszigetelése”. Helyi közösségek, közte önkormányzatok korábbi jogainak visszaállítása. A társadalmi esélyegyenlőtlenség csökkentése jogi és adóintézkedésekkel. Több kulcsos szja, vegyítve a szocdem progresszivitást a konzervatív felső mértékkel. Csak néhány kulcspont a Lányi András szerkesztette csomagból.

A fontosabb elképzelések súlyponti elemei, s azok főbb pontjai

A jogállam helyreállítása

  • a végrehajtó hatalom túlkapásainak megakadályozására vissza a fékek és ellensúlyok rendszerével
  • az Alkotmánybíróság eredeti hatáskörének helyreállítása
  • újra kétfordulós és arányos választási rendszer
  • a korábbi népszavazási szabályok, kiterjesztve a költségvetést és nemzetközi szerződést érintő területekre
  • korrupciós főügyészség

Külpolitika, nemzetpolitika

  • nyugati orientáció az EU-val és a NATO-val a középpontban
  • térségi kapcsolatok hangsúlyos kezelése
  • honvédség korszerűsítése, a kiadások GDP-arányosan 2 százalékra emelése
  • önálló nemzetpolitikai fejezet határokon kívül élő magyarok jogainak erősítésével, kiemelten a nyelvi jogokkal
  • a magyar nemzet egy, a nemzetrészek önállóak
  • támogatni az egyes szomszédos országok magyar kisebbségeinek autonómiáját
  • a nyelvi jogok érvényesülése a nemzetek létének alapja
  • a saját oktatási rendszer minden nemzetiség elidegeníthetetlen joga

Területfejlesztés, önkormányzatok

  • az egész ország érdeke helyreállítani a vidék népességmegtartó erejét
  • a vidékfejlesztés meghatározó szereplőivé a helyi közösségeket: a területi önkormányzatiság újragondolása
  • mobilitási garancia a vidékieknek: közlekedésfejlesztés
  • ésszerű megoldást Budapest és az agglomerációs települések viszonyának rendezésére
  • orvosolni a fejlesztési források elosztásának visszásságait
  • újjászervezni a rendőrséget: a helyi közbiztonság önkormányzatok alá rendelése

Oktatás

  • az oktatásügy részesedését a költségvetésben 20 százalékra emelni (ez mintegy ötszörözés)
  • véget vetni a közoktatás központosítására tett abszurd és kártékony kísérleteknek
  • helyreállítani az oktató-nevelő munka szabadságát, a diákoknak visszaadni a tanulás örömét: óraszámcsökkentés, az oktatásnak a kor kihívásaihoz igazítása, állami tankönyv-monopólium megszüntetése, tanárok kötelező óraszáma maximum heti 20 óra
  • az iskola egy-egy település életében a legfontosabb közösség-szervező erő, sorsáról a végső döntés a helyi társadalmat illeti
  • jelentősen emelni a köz- és felsőoktatásban dolgozók fizetését
  • az egyetemi képzés ingyenességének kiterjesztése a második és harmadik diplomára, valamint a doktori képzésekre

Kultúra

  • nem fecsérelnék a kultúra pénzét felesleges építkezésekre
  • a Magyar Művészeti Akadémia kiváltságainak eltörlése
  • a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal visszaállítása

Egészségügy

  • önálló egészségügyi minisztérium
  • azonnali, az ágazat egészét érintő béremelés: 50 százalékkal emelnék az egészségügyben foglalkoztatottak bérét, amit négy éven keresztül az országos átlagot garantáltan meghaladó jövedelem-emelkedés követ
  • a társadalombiztosítás önállóságának helyreállítása
  • az egységes társadalombiztosítási rendszeren belül differenciált szolgáltatásokat: magánszolgáltatások bővülésének elfogadása
  • az egész ellátórendszer átgondolása az alapszintre támaszkodva
  • nem hagyni magukra a tartós és gyógyíthatatlan betegeket: a hozzátartozók általi ápolás elismerése foglalkoztatási jogviszonyként, és a minimálbér színvonalára emelt ápolási díj bevezetése

Társadalompolitika

  • többkulcsos adórendszer, a minimálbér adómentes, az átlagbér két és félszereséig csökkentve a jövedelemadót, szakítani az olcsó munkaerő vonzerejére építő, elhibázott gazdasági szemlélettel, a közszférában a bértábla minimálbérhez kötése
  • munkanélküliségi segély helyett társadalmi beilleszkedési jövedelem
  • aktív lakáspolitika: szociális lakásügynökségek felállításával segíteni az üresen álló lakások bérbeadását, új albérleti szabályozás, amely egyszerűsíti az adózást, ugyanakkor megfelelő garanciákat nyújt bérlőnek és bérbeadónak egyaránt
  • a családpolitikában az esélyegyenlőség elve: kiemelt támogatás a különösen nagy terheket viselő családoknak, köztük az egyszülősöknek, a tartós betegséggel és fogyatékkal élő gyermekek szüleinek, a családi pótlék emelése; a családtámogatás fontos eszköze az adókedvezmény, ösztönözni az otthon is végezhető részmunkák körének bővítését, a 24 órás otthonápolás minimálbéres munkaviszonykénti elismerése
  • 28 500 forintról 50 000 forintra emelni az öregségi nyugdíjminimumot, az éves emelés alapja a nyugdíjas-infláció

Gazdaság

  • az állam feladata a közszolgáltatások biztosítása és a közjó képviselete, nem a jövedelemtermelés: csökkenteni az állam gazdasági szerepét
  • általános béremelés progresszív jövedelemadóval: a minimálbérig adómentes a jövedelem, ez után pedig progresszívan emelkedik a terhelés; ehhez társul a munkavállalói járulékok csökkentése is, ezzel a minimálbér nettó értéke 30 százalékkal nőne, az átlagbéré pedig 20 százalékkal, de még annak kétszeresénél is érezhető reálérték-növekedés lenne; az adóteher csak a minimálbér hétszeresét elérő havi jövedelem felett (ez jövőre 966 ezer forint) növekedne
  • munka- és környezetbarát, egyszerűbb adózás: a munkajövedelmek terhelése csökken, a tőke és a környezethasználat hozzájárulása nő
  • egységes jövedelemadó, ami minden jövedelemre, származzon az munkából, vállalkozásból vagy egyébből, ugyanazt a (progresszív) terhelést érvényesíti

A fedezet az intézkedésekhez

  • ismét két kulcsos társasági adó: az alsó, kedvezményes sáv csak a kisvállalkozásoknak
  • a kedvezmények nagy részének, például a sportcélú tao eltörlése, csakúgy, mint a multiknak adott bőkezű adókedvezményeké és támogatásoké
  • a vagyonadózás területén luxusadó és nagybirtokadó
  • visszavenni a baráti oligarcháknak adott kedvezményeket, így emelkedne például a játékadó
  • a környezethasználat fokozottabb terhelése a termékdíjak, a bányajáradék, a környezethasználati díj és más zöld adók emelésével
  • emelni az MNB kötelező befizetéseit, amire az alapítványok felszámolása után jelentős fedezete lesz
  • automatikus vagyonosodási vizsgálat
  • megalomán kormányzati beruházások leállítása: Paks II, Liget Budapest projekt, Belgrád-Budapest vasút, kormányhivatalok Várba költöztetése, stadionprogram, Ludovika Campus stb
  • általános offshore-talanítás
  • tartósan kedvező viszonyokat a hazai kis- és közepes vállalkozások számára
  • a fejlesztési forrásoknak a jövőképes ágazatok felé terelése
  • körkörös gazdaság megteremtése: a gazdaság anyagáramai zárttá váljanak, azaz minden hulladék, minden melléktermék újra bekerüljön a gazdaság vérkeringésébe

Mezőgazdaság

  • a vidékfejlesztés fedezete elsősorban a nagyobb hozzáadott értéket előállító agrárgazdaság fejlesztésével
  • az előző korszak bűnös földbirtok-politikájának revíziója: a milliárdos pártklientúrák kezén felhalmozódott óriásbirtokok felszámolása jogi és támogatáspolitikai eszközökkel
  • ösztönözni a különféle szövetkezési formák és nonprofit fejlesztési együttműködések megerősödését

Környezetvédelem

  • középpontban a klímaváltozás elleni harc
  • vízkészlet, föld, erdők, ásványkincsek a nemzeti vagyon elidegeníthetetlen részei
  • új szemléletet a hulladékgazdálkodásban: arányos teherviseléssel (szemétdíj) ösztönözni a megelőzést, termék- és betétdíjas rendszer minél több területen

Közlekedés, telekommunikáció

  • közösségi közlekedéssel mobilitási garancia: a hálózatban országos integrált ütemes menetrend, a gerincvonalakon és a jelentősebb ráhordó szakaszokon lehetőleg óránkénti közlekedés, a szórványterületeken a ritka és lassú nagybuszos ellátás helyett kisebb járműveket
  • presztízsberuházások, mutyik helyett ésszerű hálózatfejlesztést, a meglevő infrastruktúra karbantartása
  • ésszerű, környezetbarát fejlesztéseket az árufuvarozásban: növelni a vasút versenyképességét az áruszállításban, a vasúti és folyami kombinált szállítás fejlesztése
  • önvezető járművek elterjesztése
  • 2030-tól ne lehessen belső égésű motorokat forgalomba állítani
  • az autózást támogató torz rendszerek igazságossá tétele, kiemelt támogatás a kerékpáros közlekedésnek
  • Ügyfélkapu plusz: univerzális kapcsolattartási infrastruktúra nem csak az állam számára, az állami és önkormányzati szervek kapcsolattartását egymással és az ügyfelekkel teljes egészében az internetre terelni, ahol a nagy állami adatbázisok (földhivatal, gépjárművek) ingyenesen hozzáférhetők, a kormányzati gerinchálózat minden településre jusson el

Energiapolitika

  • optimális, korszerű energiamix: megújuló források fokozatos térnyerése, 2030-ra 50 százalékos részarány
  • Paks II helyett megújuló energiára és energiahatékonyságra alapozni a fejlesztést
  • a lakóépületek energiahatékonyságának nagymértékű javítása, célul tűzve ki az átlagosan 85 százalékos energiafogyasztás-csökkentést
  • napelemet minden tetőre
  • egyszerű és átlátható támogatási rendszert a lakossági energetikai beruházások számára
  • passzívház-program

Hogyan lesz ebből kormányváltó párt(szövetség)?

0

Az egész ügyre úgy irányult a figyelem, hogy a Független Hírügynökség megszellőztette: a Gémesi-féle Új Kezdet választási szövetséget vállalt az LMP-vel és ezzel beolvadt a nagyobb pártba. Nem nagy ügy, másokkal is megtörtént – mondhatná bárki. Csakhogy ebből a kis részletből az is kitudódott, hogy a két szövetséges nem meri vállalni a 10 százalékos parlamenti küszöb kihívását.

Pedig mintha nagyobb derűlátással állt volna neki a Szél Bernadett (és Hadházy Ákos) vezette zöld párt a jövőre esedékes választásoknak. Jó lépésnek tűnt és tűnik továbbra is az, hogy női miniszterelnök-jelöltet választottak. Ez Magyarországon újdonságnak számít és mellékszálként még a megnyugvó szakaszába lépett Marton-botrány is fokozhatja az esélyeket, hiszen egy macsó-mentalitásban tobzódó országban legalább a közvélemény józanabb női részéből válthatott ki öntudatos állásfoglalást. A választótábor nagyobbik felét márpedig a nők alkotják.

Az sem rossz ötlet, hogy a vidéki polgármestereket tömörítő Új Kezdetet is bevették a választási csapatba, hiszen ők pontosan onnan hozhatnak szavazatokat, ahol az LMP és a többi fővárosi kötődöttségű párt a leggyengébb.

Kérdés, hogy a Gémesi György gödöllői polgármester által összverbúvált vidéki elöljárók tudnak-e jelentősebb tömegeket mozgósítani.

Azokon a helyeken, ahol a kiszolgáltatottság, ezáltal az egzisztenciális félelem sokkal nagyobb. Ezekről a helyekről érkeznek a buszok a lelkes Orbán-rajongókkal a különböző budapesti „nagygyűlésekre”. Az eddigi közvéleménykutatási adatok eddig nem támasztották alá, hogy a Gémesi-csapat jelentősebb erőt tudna felmutatni. Az ő szempontjukból teljesen érthető, hogy egy nagyobb eséllyel rajtoló gárdához csatlakoztak.

Az önbizalommal viszont valami baj lehet,

hiszen azt már nem merték bevállalni, hogy koalícióként induljanak, mert abban az esetben, a kormánypártok nem kis fortélya következtében, már a 10 százalékos parlamenti küszöb lenne érvényes rájuk nézve. Hogyan gondol komoly kormányváltó erőként fellépni egy párt, ha már a 10 százalék is gondot okozhat?

Márpedig, és ebben az LMP nem kivétel, az ellenzéknek sok olyan része van, amely a kinyilatkozások szintjén a kormányváltást tűzte ki célul 2018-ra és nem csak a parlamentbe jutást, azaz esetünkben, a teljesen felesleges ellenzék kényelmes szerepét.

Tegyük hozzá, hogy

az elkövetkező 5 hónapban még minden elképzelhető és bárki összefoghat bárkivel.

Ebből a játékból még a Jobbikot sem lehet kizárni, főleg úgy nem, hogy léteznek olyan pártok, amelyek egyetlen közös nevezője: még nem voltak kormányon. Jobbik, LMP, Momentum, Együtt, Párbeszéd…

Az előkampányban minden szereplő igyekszik felverni a saját árát, hogy minél jobb alkupozícióhoz jusson a hajrában. Persze ez azzal a veszéllyel jár, hogy nem kel el a portéka.

Az LMP/Új Kezdet szövetség ebből a szempontból sem tűnik túlságosan acélosnak. Még árfokozóként sem.

Bod Péter Ákos: A politika utánam nyúl

„Akár így, akár úgy alakul, mindenképpen gazdaságpolitikai fordulatra számítok, mert fordul az út. Fordulatot idézhet elő, hogy megváltoztak a politikai erők közötti arányok. A legnagyobb tanítómester pedig a kényszer: nem tartom kizártnak, hogy ugyanazok szájából teljesen mást fogunk hallani rövid időn belül, pusztán azért, mert mást kell majd mondaniuk” – fejtette ki a FüHü-nek Bod Péter Ákos. Az Antall-kormány első ipari minisztere, a független jegybank első elnöke, az EBRD volt igazgatója, s 2006-ban egy röpke ideig Orbán által javasolt miniszterelnök-jelölt, majd a második Orbán-kormányban egy darabig miniszterelnöki tanácsadó, jelenleg egyetemi professzor sok évnyi kihagyás után mintha visszafelé kacsingatna a politikai közegbe. Ám ő állítja: „A politikából kiiratkoztam, de a politika nem iratkozott ki belőlem, időnként – mint most is – utánam nyúl.” Szerinte meg kell változtatni az eluralkodott posztkádári gondolkodást, mobilizálni kellene a posztkádári társadalmat.

EGY KIS „OFF”
Az időpont 1994. vége, a színhely a Magyar Nemzeti Bank egyik díszterme, amely ezúttal elegáns étteremmé volt varázsolva. A szereplők Bod Péter Ákos leköszönő jegybankelnök és újságírók, köztük ennek az interjúnak a szerzője – őket hívta egy kötetlen búcsúra az MNB éppen hogy még hivatalban lévő első embere. Nagyon derűs, informális beszélgetés volt – hűen a vendéglátó személyiségéhez. Bod Péter Ákos egy ponton sztorizgatni kezdett. A rá jellemző sajátos öniróniájával mesélte el a következő történetet, azzal, hogy tud ő kemény és karakán lenni.
Horn Gyulával, az őt  posztjáról kierőszakolva eltávolítani kívánó miniszterelnökkel tárgyalt, aki nem egyszer igen csak nyersen fogalmazva próbálta rávenni Bod Péter Ákost a távozásra a jegybank éléről. Egy ponton a még regnáló jegybankelnök nem bírta tovább: felpattant, két kezével rátámaszkodva az asztalra Horn fölé magasodott és emelt hangon költőinek tűnő kérdést tett fel:
„Miniszterelnök úr, tudja Maga kivel beszél?”

Horn nézett rá, értetlenül.
„Hát a Magyar Tenisz Szövetség elnökével” – közölte Bod, és ezzel leült.

Ez a történet jutott az eszembe, amikor a Corvinus folyosóján interjúalanyomra vártam. És az motoszkált bennem, vajon mennyit változott az egykor a háta mögött sokszor budai úrifiúnak nevezett Bod Péter Ákos. Annyiban, hogy ma már nem budai úrifiú, hanem budai úriember.

Ön sokáig nem politizált azt követően, hogy véget ért jegybanki elnöki megbízatása, leszámítva azt, amikor egy röpke ideig – eléggé szürreális módon – felmerült a neve kormányfőjelöltként. Viszont az elmúlt időszakban mintha keresné a helyét a palettán. Feltűnt a Momentum programbemutatóján, beszédet mondott az LMP és az Új Kezdet közös rendezvényén. Mi történt?

Viszonylag korán kikerültem a politikából. Másfél évig voltam ipari és kereskedelmi miniszter az Antall-kormányban, az igazi politikai szerep volt; utána három évig a  rendszerváltás utáni független Magyar Nemzeti Bank első elnöke; ez a jog szerint is pártpolitika-mentes feladat volt, bár persze gazdaságpolitikai, ami – mint a neve is mutatja – nem mentes a politikától. Én komolyan vettem a pártpolitikától mentességet. Ezt követően dolgoztam Londonban az EBRD igazgatójaként, ez megint politika-mentes, ugyanakkor gazdaságpolitikai jellegű munka volt, azzal a különbséggel a jegybank elnökséghez képest, hogy nem egy, hanem négy ország tartozott hozzám. A 2006-os miniszterelnök-jelöltség (amire Orbán Viktor kért fel) érdekes lábjegyzet volt az életutamban, megvalósulásának az esélye kicsi volt, bár azért érdekes lehetett volna. Folyamatosan tértem tehát vissza a „civil” életbe, gazdaságpolitikát kezdtem el tanítani a Corvinuson, tanszékvezető lettem – ezt egyébként most adtam át Andor Lászlónak –, kutatásokba kezdtem, akadémiai doktori címet szereztem, könyveket, jegyzeteket írtam-írok, a közeljövőben jelenik meg például egy új könyvem az Akadémiai Kiadónál. Nekem szerencsém is volt, hiszen azt látom, hogy vannak, akik túl sokáig időznek a politikában, nem tudnak időben visszaállni, talán nincs is már hova menniük, mások túlságosan hamar lépnek ki, s kimaradnak a legtanulságosabb dolgokból.

A politikából tehát kiiratkoztam, de a politikai nem iratkozott ki belőlem, időnként – mint most is – utánam nyúl.

Tehát nem Ön kereste a kapcsolatot a pártokkal, mert izgatta a visszatérés valamely formája, hanem a pártok Önnel?

Gazdaságpolitikát tanítok, a pártpolitikák, kormányprogramok tehát érdekelnek. És úgy vagyok vele, hogy ha az embert hívják, kikérik a véleményét, a tanácsát, ha tud segíteni, akkor menjen és tegye.  Korábban, a 2. Orbán-kormány idején féltucatnál nem többször Orbán Viktor is kikérte a véleményemet gazdaságpolitikai kérdésekbe, természetesen hozzá is elmentem. Ez a kapcsolat megszűnt. De most új helyzet alakult ki, új pártok és mozgalmak indultak, s jöttek felém megkeresések, egyébként szép számmal. Az ember eldönti, hogy hova megy el, mit fogad el – a héten például megyek a Bibó Kollégiumba, de megkerestek egyházak, szakszervezetek, s persze pártok is. Ami az interjú elején a kérdésében szóba hozott Momentumot, illetve az LMP-Új Kezdet összefogást meghirdető rendezvényt illeti: az előbbi meghívott a programalkotó rendezvényére, ahol a 12 programfejezet közül egyet véleményeztem. Ez nem elkötelezettség, pusztán kölcsönös érdeklődést jelent. Egy hétre rá hívott az Új Kezdet – s oda is elmentem a programról beszélni.

Láttam róla tudósítást, amelybe Ön is be volt vágva, s Ön viselte az Új Kezdet jelvényét. Ez azért komolyabb dologra utal, mint „kölcsönös érdeklődés” – igaz, azt a Momentumra mondta.

Az Új Kezdet némileg más kapcsolat, mint a Momentum. Gémesi Györggyel egy frakcióban ültünk a rendszerváltás első éveiben, az MDF-frakcióban, s az ő működését 28-30 éve követem, ismerem. Többször elhívott pártja, az Új Kezdet programvitáira. A jelvényt azért tettem ki, mert jelezni akartam, hogy méltányolom azt a ritkán előforduló dolgot, ami történt, nevezetesen, hogy egy párt nem törekszik minden áron önálló parlamenti jelenlétre, ehelyett két párt egyesíti az erejét, hogy kölcsönösen erősítsék, segítsék egymást a céljaik elérésében. Ezt általában is jó dolognak tartom, ebben az esetben pedig különösen. Széll Bernadettet pedig jól ismerem és tisztelem, kolléganőm volt az egyetemen. Kicsi ez az ország.

Ez azt jelenti, hogy mint volt MDF-es most megtalálta az új pártját az Új Kezdetben?

Sehol sem vagyok tag, nem döntöttem még el, hogy kire fogok szavazni, nincs még itt „a következő vasárnap”. Vannak szimpátiáim, de a fenti felkéréseket szakmailag fogtam fel. Az, hogy mit hoz az élet, nem tudom, ez nem irányváltás volt részemről, hanem a szakmám gyakorlása.

A kíváncsiság is hajtotta?

Mégiscsak kutató lennék, nem? Annak pedig kifejezetten örülök, hogy vannak pártok, amelyek komolyan veszik a választási programok készítését. A kilencvenes években ez még általános volt, 80-100 oldalas, az élet minden területére kiterjedő programokat állítottak össze a pártok a választásokra készülve – ezek nekem meg is vannak, ma már gazdaságtörténeti dokumentumok, és igen tanulságosak. Idővel a pártprogramok összezsugorodtak, akár öt oldalasra is. S persze emlékszünk arra, hogy volt olyan párt – a Fidesz –, amely egy szóban hirdette meg a programját: „Folytatjuk”.

Most ez nem elég, változóban a világ, s valamit kell mondania annak is, aki kormányon akar maradni.

Nem gondolja, hogy az embereket ma Magyarországon nem érdeklik a pártprogramok, a választási programok, nem azok alapján adják le a voksukat, tehát felesleges nagy munkát beletenni ilyenek összeállításába?

Egyrészt nagyon változik a világ, új válaszok, irányok kellenek, s a választóknak igenis joguk van megtudni hogy az egyes pártok mit gondolnak, milyen utat választanának, mit valósítanának meg hatalomra kerülésük esetén. S ne tévedjünk, a választási programok nem csak a vájtfülűeknek szólnak, a közügyek iránt érdeklődők nagyobb fele bizonyára szeretné tudni, hogy az őt érintő ügyben mit gondolnak az egyes pártok. Ha egy párt nem állít össze ilyen programot, az szerintem nagyon súlyos dolog. Nem deklarációcsokrokra gondolok, hanem konkrét kérdésekre adott konkrét válaszokra. Például, hogy mit akar egy párt kezdeni Paks II-vel, folytatná-e a stadionok építését vagy inkább az egészségügybe fektetné azt a pénzt. Ha az egészségügy a téma, akkor a gyógyításba, kórházakba vagy inkább a megelőzésbe invesztálna. Szigetelésre szánna-e inkább pénzforrásokat vagy új lakásokat építene. Hogyan oldaná fel az ellentmondást, hogy miközben rengetegen küszködnek a lakhatással, ugyancsak sokaknak van üresen álló ingatlanjuk. A Momentumnak az ötlete, hogy adót vessenek ki az üresen álló lakásokra, kifejezetten szimpatikus számomra, új és érdekes megközelítésben próbálnak választ adni egy létező problémára. Válaszként a kérdésére:

nem adom fel a reményt, hogy a választók választási programok alapján is ikszelnek.

Úgy látom, nem változott, most is ugyanolyan optimista és pozitív hozzáállású, mint volt miniszter és jegybankelnök korában.

De látom alapját is optimizmusomnak:  itt van egy új generáció, amely tagjainak már nem elég, hogy rutinos pártpolitikusok lózungokat puffogtatnak. Több százezer fiatalról beszélünk, akik hatnak a szüleikre, nagyszüleikre. Általában is érzek növekvő érdeklődést a közügyek iránt, és ez külön ok arra, , hogy a választási programok témáját igenis a napirenden tartsuk. Mert ha valamiről nem beszélünk, akkor nincs nyomás. Ha majdnem minden párt közzéteszi a programját, akkor aligha engedheti meg magának egyetlen párt, hogy ne tegyen ugyanígy. Egyszerűen olyan helyzetet kell teremteni, hogy ne lehessen kimagyarázni a választási program hiányát egyetlen pártnak sem.

Ezek szerint részletesen ismeri a Momentum választási programját. Ön szerint valóban van átfedés ezen program és a Demokratikus Koalíció programja között?

Miért lenne probléma az átfedés? Jó lenne, ha nem ideológiai és nem kizárólag világnézeti alapon meghatározott következtetésre jutnának a pártok a szakpolitikai kérdésekben. Például arra, hogy a már említett atomerőmű ebben a formában nem az energiaellátás XXI. századi megoldása. Hogy nem magyar nemzeti érdek a kínai hitelből tervezett Budapest-Szabadka gyorsvonat. Amit egyébként például a Momentum választási programjában kifejezetten üdvözöltem, hogy rengeteg nemzetközi ötletet emeltek át: Franciaországban ezt, Angliában azt látták. Szemben ugyanis az akadémiai írásművel, a párt- és választási programokba szemérmetlenül át lehet és érdemes is emelni mások gyakorlatát, tapasztalatát.

Gazdasági megközelítésben, hogyan futunk neki a választásoknak? Hogyan áll az ország? A makrómutatók jó része kedvező, de azért van tér a szkepticizmusra, például amiatt is, mert ugye tudjuk, a statisztikai adatokkal lehet trükközni, az adatokat lehet így és úgy is tálalni, s egyáltalán, a statisztikákat többféleképpen lehet összeállítani.

Vannak viszonylag jó makrószámok, de mégis… A gazdaságpolitikai vitának nem vet véget az, hogy immár negyedik éve 3 százalék alatt van a költségvetési hiány, már csak azért sem, mert ismerjük ennek az okát. Ez ugyanis annak a módja, hogy az Orbán-kormány távol tudja tartani az Európai Unió szakapparátusát, hiszen a többletdeficit-eljárás keretében komolyan vizsgálódnának 3 százalék feletti hiány esetén. Ami persze önmagában általában véve nem probléma, de az Orbán-kormánynak talán kényelmetlen lenne a nyitottság, a részletes adatok bemutatása. Miközben persze az örvendetes, hogy féken tartják a költségvetési hiányt, a jövőt ugyanis nem szabad betáblázni. Ám az is tudható, hogy

vannak statisztikai ügyeskedések, trükköcskék, amelyekkel vitatható jogállású intézményekhez telepítenek állami kiadásokat, s ezzel is javítják az adatokat.

Ilyen például az Eurostat által immár két éve vizsgált Eximbank elszámolásának és az MNB alapítványainak a kérdése, nem? Az Eurostat szerint az Eximbankot az államháztartás körébe kell sorolni, ami pedig az alapítványokat illeti, azoknak  – a kormány utasításai alapján végrehajtott – tevékenységét vizsgálják továbbra is.

Nincs az jól – s ez ki is derült –, hogy az Eximbankhoz kerülnek az államháztartás keretébe könyvelendő kiadások, illetve, hogy a jegybank alapítványokat hoz létre, majd azok az alapítványok állampapírokat vásárolnak. Ha ezeket az Eurostat által is vitatott és vizsgált tételeket visszatesszük az államháztartásba, akkor már nincs ok a dicsekvésre a deficitszámok javulását tekintve.

Ön szerint lesz következménye az Eurostat vizsgálódásának? Például, ha annak eredményeként romlani fognak – visszamenőleg is – az államháztartási mutatók, nőni fog a hiány? Például mi lesz a külföldi befektetői megítéléssel, aminek iránymutatója a hitelminősítők által adott besorolási osztályzat – ami napjainkban éppen hogy eléri a befektetési szintet?

Ezek a visszasorolások nem vetnének jó fényt a magyar kormányzat megítélésére, de azért a statisztikai ügyeskedések nem ritkák máshol sem. Ám a hitelminősítőknek nem a költségvetési hiányszám az elsődleges gondjuk a magyar gazdaságpolitikával, hanem annak a kiszámíthatatlansága. Az Orbán-kormány nagy diadalnak állítja be, hogy ismét visszasoroltak minket a befektetésre ajánlott sávba, de hát emlékezzünk csak! Ugyanebben a kategóriában voltunk a Horn-kormányzás második felében. Akkor, amikor még sem  az Európai Uniónak, sem a NATO-nak nem voltunk a tagjai! A mostani gazdasági adottságaink alapján legalább két fokozattal kellene jobbnak lennünk, minimum bbb+-osztályzattal kellene rendelkeznünk. Ami pedig az adósságszámítási ügy általános következményét illeti:

az Eurostat vizsgálata alapján csak az derült ki, amit egyébként eddig is tudhattunk: az államháztartási számokban kormányzati dicsekvés tárgyává tett javulások soha nem is voltak akkorák, hogy megemelhettük volna a kalapunkat a teljesítmény előtt.

De hát gondoljon csak bele! Még ha 3 százalék alatti is a hiány, ha ez mintegy 3 százalékos nominális növekedéssel párosul, akkor nem romlik, de nem is javul az államadósság rátája. Éppen ezért a közgazdászok nem is szoktak hanyatt esni a makrószámoktól.

Ön szerint mi az, amit fontos figyelnünk?

Egyrészt, hogy mire elég a teljesítmény összehasonlításban másokkal. És azt látjuk, hogy folyamatosan maradunk le a régióban. Miközben az egész térség megy felfelé, nekünk sokkal lassúbb ütemű ez a folyamat.

De a makrószámoknál nagyobb gond van a mögöttes gazdasági folyamatokkal.

Például azzal, hogy a szegénység, a területi szétszakadás az ország egyes régiói között nem hogy csökkent, szűkült volna, még tovább is nőtt, mélyült. Nem sikerült a konvergálás nem hogy például a németekhez, de még az országon belül a vidéknek Budapesthez sem. Miközben irdatlan mennyiségű pénzt kaptunk konvergenciára az európai adófizetőktől. Nem az átlaggal van a baj, hanem azzal, amiből összeáll ez az átlag.

Mire gondol?

Vegyük például az oktatást. A magyar közoktatás az OECD országok átlaga körüli– ha hihetünk, s miért ne hihetnénk? – a Pisa-felméréseknek. De ha megnézzük: bizonyos iskolák norvég szintűek, miközben a fővárostól pár kilométerre működő iskolákban 3. világbeliek a körülmények. Nem az átlaggal, hanem a nagy szórással van tehát a probléma. Képtelen vagyok elfogadni, hogy egy fiatalember boldogulását olyan nagymértékben a szülőhelyének az irányítószáma határozza meg!

Az oktatásnak a jövőre kell felkészítenie a fiatalokat. Ön immár jó húsz éve a fiatalok között (is) él. Mik a tapasztalatai, hogyan állunk?

Elkerülhetetlenül választ kell adnunk a jövő nagy kérdésére:készen állunk-e arra, hogy jön egy nagy ipari fordulat. Arra készít-e fel az oktatási rendszer, arra vagyunk-e kondicionálva? Ha a hálózatosodás a jövő kulcskérdése, akkor elég kommunikációkész-e, vitaképes-e a magyar társadalom, a magyar ember? Hogyan állunk az innovációs és együttműködési készséggel? Amikor ezeket sorolom, keserűen nevetnem kell, hiszen pont ezek azok a készségek, amelyekről elfeledkezett az oktatás legutóbbi reformja. Ezek azok, amelyekben nem vagyunk jók, s amelyekre nagy szükség volna ahhoz, hogy meg tudjunk felelni a jövő kihívásainak. S az a modell, amely az erős állam és az azzal együttműködő néhány tucat nagy cég, valamint egy elég szűk felső középosztály anyagi megerősítésén alapul, nem válasz azokra a feladatokra, amelyek elé állítja a magyar embereket, társadalmat, gazdaságot a már nem is túlságosan távoli jövő.

Miben látja a kiútat?

Mobilizálni kellene ezt a részben még mindig posztkádári társadalmat. Meg kell változtatni a posztkádári gondolkodást.

Hiszen ma ugyan nem olefinprogramot indítanak az extenzív növekedés jegyében, hanem atomerőművet építenek, vasúti gigaberuházásokra készülnek, nagy autógyárak idecsábításában gondolkodnak, szintén az extenzív növekedés jegyében. Nincs semmi baj a nagy autógyárakkal, de a gazdaság számára jobb lenne, ha például az üzleti szolgáltatásokban jeleskednénk inkább. Látni kell, hogy rengeteg pénz van a gazdaságban, kérdés, mire költjük.

Ön szerint milyen szcenárió(k) jöhet(nek) gazdasági téren a 18-as választások után? Mai ismereteink szerint jó eséllyel lesz egy negyedik Orbán-kormány, amely a „posztkádári” gondolkodás letéteményesévé vált. Ilyen értelemben minden marad majd a régiben?

Akár így, akár úgy alakul, mindenképpen gazdaságpolitikai fordulatra számítok.

Ez a fentiek fényében is nagyon optimista vélemény, nem gondolja?

Egyszerűen azért gondolom így, mert fordul az út. Fordulatot idézhet elő, ha megváltoztak a politikai erők közötti arányok. Akár a kormányrúdnál levők is jobb belátásra térnek, de ennél is lényegesebb, hogy a legnagyobb tanítómester a kényszer: hamarosan talán állást kell foglalni abban, hogy az új európai berendezkedésben az A vagy a B csoporthoz akarunk tartozni. Már látszik, hogy például a csehek és a szlovákok kacsingatnak az A felé. Lehet, hogy meghökkentő, amit mondok, de

nem tartom kizártnak, hogy ugyanazok szájából teljesen mást fogunk hallani rövid időn belül az euró átvétele ügyében, pusztán azért, mert mást kell majd mondaniuk.

Valóban meghökkentem… Miért gondolja így, hiszen ennek semmi jele? Bár tény, hogy láttunk már hasonló fordulatot az elmúlt huszonévben ugyanezen szereplő(k)től, nevesítve Orbántól.

A kényszer nagy úr! Ha például rájön, hogy az eurózónába való belépés melletti elköteleződésnek bejelentése kell ahhoz, hogy ne kerüljünk ki eleve a körből, akkor be fogja jelenteni. S három hét alatt megdolgozza a saját híveit, átállítja az eddigi kommunikációját, és nagy átéléssel megmagyarázza, miért kell ezt meglépnie. Ez elég cinikus politika, de még mindig jobb, mintha beragadna a saját eddigi ideológiájába. Tulajdonképpen ezt a potenciális váltást segítik a közgazdászok, akik a nyilvánosság előtt folytatnak polémiát az euróövezeti csatlakozásról. Ezért is örülök, hogy a közelmúltban vita lett a kérdésből, mert mi, abban részvevők hatunk a kormányra, hogy ne sikkadhasson le az ügy.  A választási programokban pedig mindenképpen ki kell térni az európai irányultság kimondására, napirenden kell tartani az euró ügyét, a hiszen stratégiai kérdésekben hamarosan fordulhat a világ.

De hát a jelek szerint Orbán nem akar belekerülni az A csoportba. Örüljünk, ha az EU-ban ott akar maradni 2020, a pénzfolyam áradásának megszűnte után.

Az a kérdés, hogy mit helyez előtérbe: sajátmaga és a személye körül csoportosultak érdekét, vagy pedig a nemzet érdekeit. Csak remélni tudom, hogy ez utóbbit.

És ne becsüljük le a társadalom érdekérvényesítő képességeit.

Nem lebecsülve azt, mégis mire gondol? Miben érvényesített bármit is a társadalom az elmúlt hét évben?

Volt már ilyenre példa, mint az internetadó esetében. És a társadalom állapota változik. Meggyőződésem, hogy Orbánék ma már nem tudnák lenyomni a társadalom torkán a magánnyugdíjpénztár lenyúlását. A rendszerváltozás kezdete óta eltelt negyed évszázad, felnőtt egy új generáció, és tagjainak van veszítenivalója, akinek pedig van, az mobilizálható. Ha kell, kimegy az utcára. Az már a következő feladat, hogy a változást követelő és vállaló nemzedék meggyőzze a szüleit, a nagyszüleit. Tudjuk, hogy a mai kormányzat legfőbb támogatói azok, akiknek nem akarnak változtatni.

De a változások szükségességét egyre többen belátják. Ezért is van az, hogy ma egy kicsit optimistábban látom a helyzetet, mint valamivel korábban.

Tegyük fel, hogy az ellenzéknek sikerül győznie. Akkor is mit tud Ön szerint csinálni? Hiszen körbe van bástyázva minden kétharmados törvényekkel, s mindenütt, minden szinten Orbán-emberek ülnek. Nem lenne mozgástér, vagy Ön szerint lenne?

Valóban, a rendkívüli hatalma megragadásakor ez a kormány alkotmányos szabályokkal és pozíciós térfoglalásokkal tudatosan az utána következőkormányok életének a megnehezítése mellett döntött. Ez dokumentálható, elég, ha arra gondolunk, hogy miket írtak be az alaptörvénybe, a forint-valutának, az egykulcsos adónak vagy egy új akadémia létrehozásának  az alkotmányban rögzítésével. Az alaptörvény számos pontját meg kell majd mindenképpen változtatni.

De hát kétharmadról beszélünk, annyi kellene hozzá!

Nehéz ügy, de volt már Magyarország ilyen helyzetben! Átéltük ezt, amikor Antall József kormányának 1990-be például módosítania kellett az alkotmányt például a kétharmados parlamenti többséghez kötött adótörvények miatt. Ami tény, nem irigylem a következő korszak döntéshozóit. Ha új felállás lesz, akkor meg kell küzdeniük a hátrahagyott emberekkel és intézményekkel. Ha viszont Orbán folytathatja úgy, hogy nincs már mögötte az ország többsége, ez legitimációs kérdéseket vet majd fel.

Hiszen ugyan jogszerű, ha mondjuk úgy nyer, hogy a külföldön élők nehezen ellenőrizhető módon összeszámolt szavazataival győz az itthon élők más választásával szemben, ám politikai értelemben zavaros időszak következhet majd. 

Csak remélni tudom, hogy a nagy ügyekben – mint a szövetségeseinkkel: az Európai Unióval és a NATO-val  való együtt mozgásban – a nagy többség egyet fog érteni. Abban tehát, hogy nem akarunk ütközőállammá süllyedni és elveszíteni geopolitikai mozgásterünket, a nehezen megszerzett függetlenségünket, szuverenitásunkat, s nem akarunk ismét nap mint nap hajbókolni a keleti szomszéd előtt. Ha ezt a társadalom el akarja kerülni, akkor ki kell kényszeríteni a politikai erők közötti megegyezést ezekben az alapvető kérdésekben. Nem lehetetlen az országon belüli megosztottságon és érdekütközéseken felülemelkedni: láthattuk a térségben az észtektől a szlovákokig.

Ez volt ma – 2017. október 26.

0

Máris elszállni látszanak Balázs Péter miniszterelnök-jelölti esélyei, Bod Péter Ákos szerint utána nyúl a politika, Semjén Zsoltnak pedig a szexuális zaklatásról is a menekültek jutnak eszébe. Marton László félig-meddig bocsánatot kért, nehéz jót írni a Budapest Noirról – összefoglaljuk a nap legfontosabb híreit.

Már el is szállt Balázs Péter jelöltsége

Forrás: Wikimedia Commons

A „Balázs Péter iránti tisztelet mellett” sem tervez az Együtt közös miniszterelnök-jelöltet az MSZP-vel, a Párbeszéddel szövetségben állítanak jelöltet. A DK a FüHü-nek azt írta, hogy ők nem közös listában és közös miniszterelnök-jelöltben gondolkodnak, hanem választókerületi együttműködésben.

Vagyis ezzel eldőlni látszik, hogy

aligha lesz Balázs Péter a közös ellenzéki kormányfő-jelölt.

Bod Péter Ákos: A politika utánam nyúl

„Akár így, akár úgy alakul, mindenképpen gazdaságpolitikai fordulatra számítok, mert fordul az út. Fordulatot idézhet elő, hogy megváltoztak a politikai erők közötti arányok. A legnagyobb tanítómester pedig a kényszer:

nem tartom kizártnak, hogy ugyanazok szájából teljesen mást fogunk hallani rövid időn belül,

pusztán azért, mert mást kell majd mondaniuk” – ezt mondta a FüHü-nek adott interjúban Bod Péter Ákos.

Fotó: Wikipedia

Az Antall-kormány első ipari minisztere, a független jegybank első elnöke, az EBRD volt igazgatója, és 2006-ban egy röpke ideig Orbán által javasolt miniszterelnök-jelölt, majd a második Orbán-kormányban egy darabig miniszterelnöki tanácsadó, jelenleg egyetemi professzor sok évnyi kihagyás után mintha visszafelé kacsingatna a politikai közegbe. Ám ő állítja:

„A politikából kiiratkoztam, de a politika nem iratkozott ki belőlem, időnként – mint most is – utánam nyúl.”

Szerinte meg kell változtatni az eluralkodott posztkádári gondolkodást, mobilizálni kellene a posztkádári társadalmat.

Semjén Zsolt, a szexuális erőszak és a menekültek

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettest, a KDNP elnökét a Magyar Nemzet kérdezte arról, hogy indít-e felvilágosító kampányt a kormány az elmúlt napokban kiderült szexuális zaklatásos esetek után. Semjén azt mondta:

“az a helyzet, hogy ezek el fognak törpülni amellett, amikor majd iszlám tömegek lesznek itt”.

Az Együtt szerint ez is azt bizonyítja, hogy a kormány „vérlázító módon” nem akar fellépni a családon belüli, nők elleni erőszak ellen, ezért próbálják ezt is a menekültekre kenni.

Marton László félig-meddig bocsánatot kért

Egyre többen vádolják szexuális zaklatással Marton László rendezőt, aki most közleményében

úgy kért bocsánatot, hogy magáról azért elhárította a felelősséget.

Azt írta: „Most megértettem, hogy vannak, akik azt gondolják, úgy érzik, hogy oly módon közeledtem hozzájuk és olyat cselekedtem, amivel megsértettem őket.”

Sárosdi Lilla elfogadta a bocsánatkérést, Marton Lászlónak viszont két újabb áldozata is megszólalt.

Beolvad az LMP-be az Új Kezdet?

MTI Fotó: Máthé Zoltán

A Független Hírügynökség információja szerint a Gémesi György gödöllői polgármester által alapított mozgalom, amely már

korábban is szorosan együttműködött az LMP-vel és Szél Bernadettet ismerte el közös miniszterelnök-jelöltként,

hivatalosan is csatlakozik a zöld párthoz. Ezt a választási szabályok indokolják: külön pártként, de szövetségben indulva ugyanis 10 százalékot kellene elérniük a parlamentbe jutáshoz.

Gémesi György a Magyar Nemzetnek tagadta az összeolvadást, de azt mondta: a jelöltek mellett a tervek szerint nem mindkét párt, csak az LMP neve fog szerepelni, vagyis az LMP lesz az úgynevezett jelölőszervezet.

Orbán ismét a számokkal harcol

A térségünket leszámítva az unióban szinte nincs növekedés – mondta egy gyáravatón Orbán Viktor. Szerinte a V4-ek növekedése kiemelkedő. A miniszterelnök szavait ezúttal se támasztják alá a számok – erről itt írtunk hosszabban.

Nem írhatja meg a munkaadó az adóbevallást

Jövő évtől nem készíthetik el a munkaadók az alkalmazottak szja-bevallását a parlamentnek most benyújtott úgynevezett salátatörvény szerint. Marad a saját kezűleg kitöltött űrlap vagy az adóhatóság által elkészített tervezet.

Fontos premiert akadályozhatnak meg az operaházi sztrájkkal

Már csak két nap van A hugenották premierjéig az Erkel Színházban, amikorra

a szakszervezetek sztrájkot hirdettek,

ha az Operaház főigazgatója nem hajlandó aláírni a dolgozók kollektív szerződését. A FüHü-nek Bárány Balázs Péter, az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezetének vezetője megerősítette, hogy továbbra is él a sztrájkfelhívás.

Csak a cigi maradt meg a noirból a Budapest Noirban

Nehéz rosszat írni a Budapest Noirról, mert az első képkockától az utolsóig egyértelmű, hogy hihetetlen gondossággal és odafigyeléssel készült a film. Jót viszont sajnos nem nagyon lehet, mert korántsem lett olyan izgalmas és stílusos, mint amiben reménykedni lehetett az alapanyag, Kondor Vilmos regénye miatt. Kritikánkat itt olvashatja.

Gémesi úgy cáfolja az LMP-be való beolvadást, hogy tulajdonképpen megerősíti az erről szóló hírt

A kapcsolt listaállítás megszűnésével az összefogni kívánó pártok, az érvényes jogszabályok értelmében és hogy a kedvezőbb, 5 százalékos küszöb vonatkozzon rájuk, csak egy listával indulhatnak el. Így az egyik párt arra kényszerül, hogy beolvadjon a (rendszerint nagyobb) párt listájába. Esetünkben az Új Kezdet az LMP-be.

Az MNO írta: „Habár délelőtt megjelent egy olyan hír, miszerint a Gémesi György által vezetett Új Kezdet nevű párt beolvadna az LMP-be, az érintett megkeresésünkre ezt cáfolta. A gödöllői polgármester butaságnak nevezte ezt az elképzelést.”

Mint ismeretes a Független Hírügynökség közölte a beolvadásról szóló információt. A beolvadást a választási szabályok indokolják. Ha ugyanis az LMP és az Új Kezdet két külön pártként, de együtt indulnak 2018-ban, az azt jelentené, hogy 10 százalékot kell elérniük a parlamentbe való bekerüléshez. Ha azonban összeolvadnak, és már egy párt lesznek, akkor marad az 5 százalékos küszöb.

Gémesi György a Magyar Nemzet kérdésére kifejtette, hogyan oldanák majd meg, hogy ne 10 százalékot kelljen elérniük. A jelöltek mellett ugyanis a tervek szerint nem mindkét párt, csak az LMP neve fog szerepelni, vagyis az LMP lesz az úgynevezett jelölőszervezet. De ettől még az Új Kezdet – mint Gémesi György mondta – ugyanúgy megtartja az identitását és az önállóságát.

Tóth Zoltán választási szakértő a Független Hírügynökség kérésére elmondta, hogy az ilyen helyzetek azért állnak elő, mert a jelenlegi kormánytöbbség megszüntette a kapcsolt listaállítás, a szakértő szerint, tisztességes intézményét. Amíg ez az intézmény létezett két párt összefoghatott és nyomon lehetett követni, a választásokon ki milyen eredményt ért el. A kapcsolt listaállítás megszűnésével az összefogni kívánó pártok, az érvényes jogszabályok értelmében és hogy a kedvezőbb, 5 százalékos küszöb vonatkozzon rájuk, csak egy listával indulhatnak el. Így az egyik párt arra kényszerül, hogy beolvadjon a (nagyobb) párt listájába. Esetünkben az Új Kezdet az LMP-be.

Beolvad az LMP-be az Új Kezdet

0

A Független Hírügynökség információja szerint a Gémesi György, gödöllői polgármester által alapított mozgalom, amely már korábban is szorosan együttműködött az LMP-vel és Szél Bernadettet ismerte el közös miniszterelnök-jelöltként, hivatalosan is csatlakozik a zöld párthoz. Ezt novemberben hozzák nyilvánosságra.

A választási szabályok miatt kerülhet sor a fúzióra, mert így az 5 százalékos parlamenti küszöb érvényes rájuk nézve, nem pedig a 10 százalékos.

Korábban Gémesi azt nyilatkozta, hogy pártja még túl fiatal az önálló induláshoz, a Lehet Más a Politikát viszont sok mindenben tudják segíteni. „Azzal tudunk hozzájárulni, hogy polgármesterek vagyunk, tudunk az emberek nyelvén beszélni, ezt a lokalitást visszük be ebbe az együttműködésbe. Az LMP-nek van egy frakciója, országos párt, nyilván nekik abban van nagyobb mozgásterük. Együttesen ez olyan eredményt hozhat, amely hozzásegít bennünket a választás eredményességéhez” – mondta a pártalapító.

Gémesi György: Ismét rendszerváltásra van szükség!

„Nem Orbán Viktor leváltása érdekel, hanem az újabb magyar rendszerváltás” – nyilatkozza a Független Hírügynökségnek Gémesi György, aki miután Új Kezdet néven pártot alapított, választási együttműködést kötött a politikai szövetséget eddig senkivel nem kereső LMP vezérkarával.  Gémesi, aki a rendszerváltás óta, 27 éve gödöllői polgármester, úgy látja, hogy csak az „értelmes” ellenzéki szövetségnek van jövője. Ebben az összefogásban Botka László visszalépése után megnőtt a kispártok jelentősége. Gémesi György szerint jövőre ismét rendszert kell váltani, mert a demokrácia hiánya miatt a vidéki települések lassan nyomortanyákká váltak, ahelyett, hogy fejlesztésük révén versenyképes ország alakulna ki.

Az eddig választási együttműködést senkivel nem vállaló LMP összefogásra kész a Gémesi György vezette Új Kezdettel. Hogy választották ki az ön alig mérhető pártját?

Tudjuk, a politikában sem a méret a fontos. Sokkal inkább az azonos értékrend sodort bennünket össze, s persze az emberi szimpátia. Mi egyébként már megalakulásunk óta tervezzünk valamiféle összefogást, de nem mindenáron keresünk szövetségest, ahogy az ökopárt is csak az értelmes összefogás erejében hisz. De

kerültük a kapcsolatot olyan lejáratódott politikai erővel, amely – bár megtehette volna – a Fidesz kormány elmúlt hét éves regnálása alatt sem volt képes ütőképes ellenállást kialakítani az erőszakos hatalommal szemben.

A népszerűségi listán még csak nem is látszik az Új kezdet, ebből következően szavazói sem lehetnek. Mit tud adni a pártja az LMP számára, ha nincs tömeg mögötte?

Lehet, hogy az Új Kezdet az országban még kevéssé ismert, de tagjai helyben meghatározó személyiségek. Kétségtelen, az LMP már ismert parlamenti erő, s fontos szereplője az országos politikának, mi viszont jelen vagyunk az önkormányzatokban, ahol erősek vagyunk.  Ha az egymást kiegészítő két érdekrendszert hatékonyan össze tudjuk rakni, akkor az már komoly társadalmi befolyás.  Ugyanakkor szó sincs pártfúzióról, tehát nem egyesül a két párt, pusztán együttműködési megállapodás született, amely a jövő évi választásokra érvényes.

Nem olvasta azokat a közvélemény kutatásokat, amelyek szerint a vidék a jelenlegi kormányerők kezében van?

Gödöllőt már 27 éve vezetem, s ha már közvélemény kutatásokat említette: a rendelkezésemre álló, eddig még nem publikált felmérések szerint az országos ismertségem meghaladja az ötven százalékot. Pedig a hatalmon lévők nem egyszer le akartak már szedni a térképről, szerencsére azonban helyettük a választók döntenek.

Persze, Gémesi György neve ismerősen cseng a hazai politikában, de akad még néhány Gémesi a csapatban?

Ne felejtse el, hogy az Új Kezdet mögött két-három perióduson keresztül megválasztott, nagy tapasztalattal rendelkező polgármesterek állnak, akik kemény, harcedzett emberek. A kistelepülések szavazóihoz mi vagyunk a legközelebb, tehát szinte garantált a jó szereplésünk. Mi ezzel tudunk hozzájárulni a Szél Bernadett vezette csapat eredményéhez.

Sokan azt várták, hogy az erősödő LMP szeptember végi kongresszusán bejelentik az Új Kezdet által is támogatott megállapodás konkrét szövegét, de ezt ismét elhalasztották. Miért odázták el megint?

Időben vagyunk, a konkrét megállapodás szövege egyébként sem lesz tejes mértékben nyilvános.

Közös listán indulnak?

Igen, csak egy listánk lesz.

Eldőlt már, hogy melyik párt hány jelöltet delegál?

Nézze, ezt még nem árulhatom el, mert amíg nem írjuk alá a megállapodást, addig annak tartalma nem nyilvános.

Hány polgármestere van az Új Kezdetnek?

Nagyon sok, száznál is többen vagyunk. De tudnia kell, ellenzéki szerepvállalásukért közülük néhányat már megfenyegettek, illetve igyekeznek a támogatások elvonásával megfélemlíteni őket. Sokan emiatt névtelenségbe burkolóznak, s jövőre sem akarnak képviselő jelöltek lenni. Nekünk egyébként nem a párttagok létszáma a fontos, hanem a szimpatizánsok tömege. Ebből pedig nagyon sok akad, ráadásul a számuk naponta növekszik.

Az Új kezdet csak az LMP-vel tárgyal, vagy az Új Pólussal is?

Abban maradtunk, hogy a szövetségesi kör kibővítéséről csak az LMP-vel közösen kezdünk tárgyalni.

A szocialisták látványos bedőlése után úgy érzi, hogy a kispártok felértékelődnek?

Feltétlenül.

Botka László miniszterelnök-jelölt bukása még nem zárta le a baloldal erózióját, vagyis szerintem tovább tart a leépülés.

Régi motorosként elképzelhetőnek tartja, hogy a baloldal sorain belül tényleg működhetnek Fidesz-ügynökök, akik behálózzák, és bénítják a szocialista pártot, ahogy Botka állította?

Nézze, nyílt titok, hogy a kormányoldal az ellenzék teljes megosztására törekszik, látjuk, a menekültkérdésről nyilvános vitát kezdenek a szocialistákkal, amivel erősítik őket, másokat viszont kizárnak a disputából. De én nem kívánok ezzel foglalkozni. Engem az érdekel, hogy a miniszterelnök-jelöltünknek, Szél Bernadett népszerűsége már 20 százalék, az Orbán Viktor 38 százalékával szemben. Az állás még a Botka László távozása előtti közhangulatot tükrözte, azóta a szocialista politikus lemondott, az LMP pedig stabilan a 7 százalék közelébe kúszott, ami rövidesen elérheti a 10 százalékot. Emiatt a miniszterelnök-jelöltünk népszerűsége tovább nőhet. A választás közeledtével ez robbanásszerűen emelkedhet, amiben benne lesz az Új Kezdet vidéken végzett munkája is.

Gondolja, hogy az Új Kezdet parlamenti párt is lehet, ön pedig országgyűlési képviselő?

Jelöltjeink az LMP listáján szerepelnek majd, a névsort csak később hozzuk nyilvánosságra.

Hány mandátumra számít?

Már egy parlamenti képviselővel is elégedett lennék, de a politikai helyzet alakulásával van esély többre is. Hiszen a fővárosban működő politikai erők képviselőit legfeljebb a tévében látják, mi viszont szinte minden településen az emberek között vagyunk. Ismerjük a problémáikat, s változtatni is tudunk azokon. Folyamatos erősödésre számíthatunk, reméljük, nem a jövő évi lesz az utolsó demokratikus választás Magyarországon. Szerintem a Fidesz-t helyben lehet megverni.

Ez jól hangzik, de épp ön nyilatkozta, hogy a Fidesz vidékpolitikája szinte felszámolta Magyarországon az önkormányzatiságot, elvette a helyi hatalom döntési jogosítványait, a vidék gyámság alá került. Ebből nem következik, hogy az ön által emlegetett polgármesterek rég elvesztették befolyásukat, ilyen körülmények között tényleg szükség van az ön pártjára?

Egy megválasztott polgármesternek mindig van ereje. Az állampolgárok bíznak benne, még akkor is, ha ma szinte teljes mértékben ki van szolgáltatva a kormányzatnak.

Ugyanakkor időközi választáson nemrég az Új Kezdet nem ért el túl jó eredményeket. Borsodban el is bukott a jelöltjük, aki a párt alelnöke is egyben. Lehet, hogy mégsem annyira ismerik önöket a falvakban, mint ahogy állítja?

Pikáns helyzet alakult ki, mert a településen a parlamenti ellenzék nem indított jelöltet, tehát a szocialisták és a Jobbik is támogatták a Fidesz jelöltjét. Aki persze függetlenként indult, de Tállai államtitkár úr szorongatta a kezét, mondván, a kormány őt támogatja. Tanulságos választás volt, mindenre fel kell készülni!

Ön az egyik önkormányzati szövetség elnökeként ismerheti a magyar társadalom problémáját, de miért nem az érdekvédő minőségében próbál iskoláról, kórházról, szemétbegyűjtésről tárgyalni a kormánnyal, miért politikai szereplőként igyekszik harcolni a települések érdekeiért?

Próbálkozom, de a hatalom tökéletesen figyelmen kívül hagy, lesöpör mindenféle érdekegyeztetést. A magyar vidék részben emiatt élhetetlen. De nem csak a pénzhiány miatt elkeserítő a helyzet. A kormány ugyanis belengette, hogy 3600 milliárdot fordít a települések fejlesztésére, de ezt a pénzt Kósa Lajos miniszteri felügyeletével költik majd el.

Ahelyett, hogy valódi menedzserekre bíznák a hihetetlen mennyiségű pénz szétosztását, egy felfelé buktatott politikus dönt majd minderről.

Akit az ellenzék bizonyítékok nélkül időnként Mr. 20 százalékként emleget…

Ezt én nem állíthatom. Mindenesetre a több ezer milliárdot nem a magyar kormány, nem Orbán Viktor adja, hanem az Európai Unió. Ezért nem politikai, hanem szakmai felügyelet alatt, tehát gyorsan, hatékonyan és a megfelelő uniós normák figyelembe vételével kéne ezt a pénzt az ország javára elkölteni. De ha nagy állami beruházásokra fordítják, – amire jó esély van – akkor szükségszerűen megnövekszik a korrupció kockázata. Ez nem az én gyanúm, tudományos tény.  De még ennél is nagyobb a baj, mert ezt a gigantikus mennyiségű pénzt elsősorban a megyei jogú városokra, s nem pedig kisebb településekre akarják költeni, holott a magyar falvak leszakadása elkeserítő. Ezen a szinte katasztrofális helyzeten tudna segíteni egy vidékfejlesztési miniszter – ez lehetne Kósa is – aki a sárban ragadt települések felemelésére koncepciót dolgozna ki. Vidékfejlesztési programokra lenne szükség, amelyek versenyképes munkahelyet teremtenek, s amelyek aztán az állam adóbevételit növelik. Mindenekelőtt tehát versenyképes vidéki gazdaságra lenne szükség – amely a polgármesterek segítségével kialakítható – nem pedig semmire nem jó, államilag dotált közmunkaprogramokra. Ezzel kéne foglalkozni a magyar kormánynyak, s persze Kósa Lajosnak, nem pedig az uniós milliárdok haveri körben történő elköltésével.

Gödöllő, tehát egy nagyváros polgármestereként is érzékeli a kistelepülések problémáját?

Aki akarja, látja a bajt! A közelmúltban kerékpárral Heves megye több településén jártam, katasztrofális a szegénység. Szó szerint a nyomor az úr! Nincs munka, elhagyott házak, néptelen falvak, néhol riasztó éhezés. De ugyanez a helyzet Nógrádban, Szabolcs Szatmárban, Borsodban, az ország keleti felében. Elborzasztó a nyomorúság. Másfél-két millió ember él reménytelen helyzetben Észak-Magyarországnak ezen a tájékán. Miközben euró-milliárdokat osztogat a kormány a munkahelyteremtés helyett.

Ugyanakkor a vidéken élőkhöz nem jutnak el az ellenzék politikai üzenetei, hisz az utolsó megyei lapokat kormánypárti strómanok felvásárolták. Ilyen körülmények között csak a hatalom emberei tudják elérni a választókat. Van így esély?

Van, mert megmaradt az internet és a személyes jelenlét. Polgármestereink értik az emberek nyelvét. Ez fontos. S persze nélkülözhetetlen a bátorság is, mert fenyegetik a másként gondolkodót.

Ön korábban azt mondta, hogy lehallgatják!

Igen, de kit érdekel. Nyolc éve folyamatosan le akarnak vadászni, most is foglalkoznak velem. Eddig nem sikerült.

Ilyen veszélyek mellett komolyan mondja, hogy legyőzhető a Fidesz?

Engem ma már nem a Fidesz legyőzése, nem Orbán Viktor félreállítása érdekel, hanem a rendszerváltás. Igen, rendszert kell váltani. Újra! Ma ugyanis tragikus állapotok vannak az országban, vissza kell térni a demokratikus berendezkedéshez. Ehhez kell az erő! Ezt kell az állampolgároknak is érteni.

Az ellenzéki pártok közötti harc nem vezethet oda, hogy képtelenek lesznek a kormányt leváltani, s marad a rendszer?

Nehéz ma az ellenzékből egységes erőt kovácsolni. Mint már mondtam, a mai ellenzék hét éve képtelen ütőképes ellenállást kialakítani a kormánnyal szemben. Velük közösen színre lépni – öngyilkosság!

Ha nem az ellenzék nyerné a következő országgyűlési választást, akkor 2019-ben elindulna még egyszer a polgármesteri székért? 

A politikában két év nagy idő, addig eldől, hogy marad-e még valami az önkormányzati rendszerből. Pusztán azért nem akarok polgármester lenni, hogy szalagot vágjak át és ünnepi beszédeket mondjak. Ha nem tudok tenni a városomért, akkor elgondolkodom, hogy induljak-e még valaha.

FRISS HÍREK

A Független Hírügynökség kiadásai meghaladják bevételeinket.
A pártoktól független újságírás egyre nehezebb helyzetben van Magyarországon.

A hagyományos finanszírozás modelleket nem csak a politika lehetetleníti el, de a társadalmi kihívások is.

A fuhu.hu fennmaradásához, hosszútávú működéséhez, szerkesztőségünk rászorul támogatásotokra.
Segítségetekkel lehetőség nyílik arra, hogy munkánkat továbbra is az eddig megszokott színvonalon végezhessük tovább.

Ide kattintva megtalálod bankszámlaszámunkat!

NÉPSZERŰ HÍREK